A Nemzeti Választási Bizottság
52/2023. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság Gurabi Csaba Károlyné (a továbbiakban: Szervező) magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 8 igen és 7 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„AKARJA-E, HOGY AZ ORSZÁGGYŰLÉS TÖRVÉNYBEN TILTSA MEG A 25 ARANYKORONA/HEKTÁR ÉRTÉK FÖLÖTTI TERMŐFÖLDEK IPARI PARKOK LÉTESÍTÉSE CÉLJÁBÓL TÖRTÉNŐ KISAJÁTÍTÁSÁT?”
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2023. június 21-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2023. április 19-én 14 óra 36 perckor személyesen eljárva nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából.
[2] A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez Szervezőt is figyelembe véve 24 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül 22 megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
[3] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát és az alábbi megállapításokat tette.
[4] A Nemzeti Választási Iroda elnöke a fentiekben írtak eredményeként megállapította, hogy a népszavazási kezdeményezés benyújtása megfelelt az Nsztv. 2-4. §, 6. § és a 8. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, így azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az országos népszavazás funkciója]
[5] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[6] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
[7] Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, amely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként az az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozik.
III.
[Az Alaptörvény módosítása mint tiltott tárgykör vizsgálata]
[8] Jelen népszavazási kezdeményezés célja az, hogy a „25 aranykorona/hektár érték fölötti termőföldek”-et „ipari parkok” telepítése céljából ne lehessen kisajátítani, azaz a kérdés a jelenleg fennálló kisajátítási eljárás anyagi jogi szabályait kívánja módosítani.
[9] A Nemzeti Választási Bizottság felidézi, hogy hasonló tárgykörben a közelmúltban már hozott döntést. A Bizottság az „Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényben tiltsa meg ipari létesítmények telepítése céljából a termőföldek kisajátítását?” tárgyú népszavazási kezdeményezés hitelesítését 2023. március 21-én, a 20/2023. számú határozatával megtagadta. Idézett határozat ellen bírósági felülvizsgálat kérelem nem érkezett, így az 2023. április 5-én 16.00-kor jogerőre emelkedett. Eltérő bírósági gyakorlat hiányában, tárgyi népszavazási kezdeményezés elbírálása során a Bizottság a 20/2023. számú határozatban kifejtett jogi érvelést vette alapul.
[10] A kisajátítás lényegében a tulajdonjog közérdeken alapuló elvonása, amelynek legfőbb szabályai az Alaptörvényben nyertek szabályozást. Az Alaptörvény XIII. cikke a tulajdonjogot, az örökléshez való jogot és a kisajátítás szigorú feltételrendszerét egy cikken belül szabályozza.
[11] Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése kimondja, „[m]indenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár”. Ugyanezen cikk (2) bekezdése rögzíti, hogy „[t]ulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.”
[12] A kisajátítás esetköreinek megfogalmazása, továbbá az eljárási szabályok meghatározása a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvényben (a továbbiakban: Kstv.) találhatóak.
[13] A Bizottság a következőkben a kisajátítás jogi hátterét vázolja fel, amelyet azért tekint fontosnak, mert a kérdés hitelesítése kapcsán elsősorban abban kellett állást foglalni, hogy érvényes és eredményes népszavazás esetén az Országgyűlés a Kstv. módosításával eleget tud-e tenni a népakaratnak, vagy az Alaptörvény módosítása indokolt.
[14] A Bizottság a döntése meghozatalához szükségesnek látta a kisajátítás Alaptörvényben rögzített fogalmi elemeinek vizsgálatát.
[15] A Bizottság elsőként a „kivételesen” kitételt tette vizsgálata tárgyává. Az Alkotmánybíróság a 64/1993. (XII.22.) AB határozatában úgy fogalmazott, hogy a „klasszikus kisajátítás” az, „amelyet az állam akkor alkalmazott a (rendszerint ingatlan-) tulajdon valamely közcélhoz elengedhetetlen megszerzésére, ha azt polgári jogi ügylettel nem tudta megszerezni.” [lásd 64/1993. (XII.22.) ABH IV.2. pontja]
[16] A kivételesség a kisajátítás esetében tehát azt jelenti, hogy meg kell próbálni minden lehetséges jogi eszközt igénybe venni, amely kedvezőbb lehet a tulajdonos számára, mint a kisajátítás, és csak akkor lehet kisajátítani mintegy „végső megoldásként”, ha más jogi lehetőség már nem maradt.
[17] A kivételesség jogi kategóriája a Kstv. 3. § (1) bekezdés a) – d) pontjaiban kerül kifejtésre. A jogalkotó négy konjuktív feltételt határoz meg, amelyek fennállása esetén a kisajátítás lehetséges:
a) a közérdekű cél megvalósítása az ingatlanon fennálló tulajdon korlátozásával nem lehetséges, vagy - külön törvény alapján - a közérdekű használati jog, vezetékjog, szolgalmi jog alapításában a tulajdonossal nem jött létre megállapodás, illetve e jogokat az illetékes hatóság nem engedélyezte;
b) az ingatlan tulajdonjogának megszerzése adásvétel vagy csere útján nem lehetséges;
c) a közérdekű cél megvalósítására kizárólag az adott ingatlanon kerülhet sor, illetve ha a közérdekű cél megvalósítására több ingatlan alkalmas, annak más ingatlanon való megvalósítása a tulajdon nagyobb sérelmével járna; és
d) a kisajátítással biztosított tevékenység közösségi előnyei a tulajdon elvonásával okozott kárt jelentősen meghaladják. Ennek mérlegelése során a kisajátítási hatóság a közérdekű tevékenység jelentőségét, így különösen a terület fejlődésére gyakorolt hatását, a tevékenységgel, szolgáltatással ellátásra kerülők számát, a foglalkoztatásra gyakorolt hatását és az ingatlan jellemzőit kell egybevetnie, a kulturális örökség védett elemei aktuális állapotát, veszélyeztetettségének mértékét, természetvédelmi érték esetén annak jelentőségét és a tulajdonelvonás arányosságát kell vizsgálnia.
[18] Az Alaptörvényben második kitételként a „közérdek” került meghatározásra.
[19] Az Alaptörvény Nagykommentárja a közérdek kapcsán úgy fogalmaz, hogy „[a] közérdek nem mindenki, de nem is a többség mindenek felett álló érdeke, hanem egy olyan közösen kialakított érdek, amelynek esetében a többség figyelembe veszi a kisebbség érdekét is.” [lásd Árva Zsuzsanna – Nagykommentár Magyarország Alaptörvényéhez, 2022. május 25. időállapotú, 2022-es Jogtár-formátumú kiadás, ISBN 978-963-594-038-7]
[20] A Kstv. 2. §-a felsorolja azokat a közérdekű célokat, amely feltételek fennállása esetén a kisajátítás lehetséges. Ilyen különösen a bányászat, honvédelem, vízgazdálkodás, közlekedési infrastruktúra fejlesztése, stb.
[21] A „törvényben meghatározott esetekben” alaptörvényi fordulat, a közérdek jogi kategóriáján belül értelmezendő. A Kstv. 4. §-a szabályozza, hogy a Kstv. 2. §-a szerinti közérdekű célokra mely esetben lehetséges a kisajátítás. Pl.: honvédelmi célból, ha az ingatlan kisajátítása honvédelemről szóló törvényben meghatározott honvédelmi érdekből szükséges.
[22] A termőföld fogalmát elsődlegesen a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Termőföldtv.) rendezi, annak 2. § 19. pontja kimondja, hogy „termőföld: az a földrészlet, amely a település külterületén fekszik, és az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas vagy fásított terület művelési ágban van nyilvántartva, kivéve, ha a földrészlet az Evt.-ben meghatározott erdőnek minősül.”
[23] A termőföld mint „véges jószág” a kisajátítás tárgyaként is speciális, ezért a termőföld kisajátítása feltételeinek rögzítése a Kstv. 7. §-ban található. A Kstv. ezen §-a az Alaptörvényben rögzített, a kisajátítást lehetővé tevő szabályt konkretizálja, termőföld vonatkozásban főszabály szerint úgy rendelkezik, hogy termőföld kisajátítására akkor kerülhet sor, ha a földnek a végleges más célú hasznosítását az ingatlanügyi hatóság engedélyezte, vagy a más célú hasznosítás folytatásához hozzájárult.
[24] Figyelemmel arra a tényre, hogy Szervező kezdeményezésében a „25 aranykorona/hektár érték fölötti termőföldek” megfogalmazással egy szűkítő kitételt alkalmaz, a Bizottság szükségesnek látja az aranykorona fogalmának közelebbi vizsgálatát is.
[25] A földminősítés részletes szabályairól szóló 47/2017. (IX. 29.) FM rendelet (a továbbiakban: FM rendelet) 1. § 7. pontja alapján „kataszteri tiszta jövedelem: a földterület minőségét aranykorona értékben kifejező értékszám”.
[26] A földterület minőségét földminősítési szempontból a minőségi osztály és az ahhoz tartozó kataszteri tiszta jövedelem határozza meg. [lásd: FM rendelet 2. § (4) bekezdés]
[27] Az FM rendelet egy-egy földterület minőségét aranykorona értékben egy hektárra vetítve határozza meg (lásd FM rendelet 3. melléklete).
[28] A földek minőségét tekintve megkülönböztethető gyengébb, átlagos minőségű és átlagosnál jobb minőségű termőföld.
[29] Az átlagos minőségű termőföld fogalmát a Termőföldtv. 2. § 1. pontja határozza meg, amely szerint „átlagos minőségű termőföld: az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvényben (a továbbiakban: Inytv.) meghatározott törzskönyvben szereplő, az adott település - ideértve a fővárosi kerületet és az Inytv. 10. § (1) bekezdésében megjelölt városok esetében a kerületet - azonos művelési ágú termőföldjei 1 hektárra vetített aranykorona-értékeinek területtel súlyozott átlagának megfelelő termőföld”.
[30] Az ingatlanpiaci gyakorlatot górcső alá véve megállapítható, hogy a 18 aranykorona/hektártól minden föld jó minőségű, ám kiválónak csak a 25 aranykorona feletti termőföldek minősülnek. (lásd: https://ingatlanvagyon.hu/milyen-aranykorona-erteku-a-termofold-es-mit-jelent/)
[31] Folytatva az Alaptörvény által megfogalmazott négy feltétel elemzését, a törvényben rögzített „mód” különösen a Kstv. 22-37. §-aiban tükröződik vissza, ahol a jogalkotó a kisajátítási eljárás eljárási szabályait rögzítette.
[32] Az utolsó, Alaptörvényben rögzített feltétel a „teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás” fizetése. Tekintettel arra, hogy a kisajátítás jogszerű tulajdonelvonást jelent, így nem kártérítés, hanem kártalanítás jár az ellenében. A kártalanítás értékét legtöbbször szakértő állapítja meg, de a Kstv. 9. § (3) bekezdése meghatározza, hogy a kártalanítás összegének meghatározása során mely adatokat kell figyelembe venni. A népszavazásra javasolt kérdés szempontjából a Bizottság utal arra, hogy termőföld esetén a művelési ágat, a földminősítés szempontjait és az ingatlan jövedelmezőségét kell figyelembe venni.
[33] A Kstv. 11. §-a meghatározza, hogy a kártalanítás főszabály szerint pénzben történik, kivételes esetben csereingatlan is nyújtható.
[34] A Kstv. 10. § (1) bekezdése rögzíti azt, hogy mely esetben nem jár kártalanítás.
[35] A jogszabályi háttér tükrében a Bizottság számára kirajzolódott, hogy a kérdés hitelesíthetősége körében – ahogyan az már korábban is említésre került – azt kell vizsgálnia, hogy a Szervező által népszavazásra javasolt tiltó rendelkezés beiktatása mely jogforrási szinten történhet meg.
[36] A fentiek alapján megállapítható, hogy az Alaptörvény a kisajátítás jogintézménye kapcsán – ugyan szigorú keretek között – de megengedő szabályokat tartalmaz, míg a népszavazásra javasolt kérdés részletekben menő, csak a „25 aranykorona/hektár érték fölötti” termőföldeket érintő, tiltó rendelkezés beiktatását célozza, - további feltételt támasztva - akkor, ha az „ipari park” telepítése céljából történik.
[37] Magyarország Alaptörvénye a magyar jogforrási hierarchiában a legfelsőbb szintű jogforrás, az Alaptörvény R) cikk (1) bekezdése értelmében Magyarország jogrendszerének alapja. Az Országgyűlés – mint alkotmányozó hatalom – az Alaptörvényben szabályozza Magyarország jogrendjét, az állampolgárok alapvető jogait és kötelezettségeit, továbbá meghatározza az államszervezetre vonatkozó alapvető szabályokat. Minden más jogszabály ebből vezethető le és erre vezethető vissza, ezért rendelkezik úgy az Alaptörvény T) cikk (3) bekezdése, hogy jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel.
[38] A Kstv. preambuluma kimondja, hogy „e törvényben meghatározott közérdekű célok megvalósításához elengedhetetlenül szükséges ingatlanok megszerzése, ugyanakkor a közérdek és a tulajdonosnak a tulajdona védelméhez fűződő érdekei közötti egyensúly biztosítása érdekében – a kisajátítást a tulajdonjog elvonása kivételes eszközeként szabályozva –” alkotta meg az Országgyűlés a törvényt.
[39] Ahogyan az már a határozat korábbi részében is kifejtésre került a Kstv. a kisajátítás lehetséges, kivételes esetköreit, feltételeit tartalmazza, olyan előírást, hogy mely esetben tilos, tiltott vagy nem lehetséges a kisajátítás a Kstv. nem tartalmaz.
[40] Rámutat a Bizottság arra, hogy a Kstv. tiltó szabályt azért sem tartalmazhat, mert az ellentétes lenne az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdésében foglaltakkal, amely a kisajátítást a tulajdonelvonás jogszerű eszközeként, végső megoldásként ugyan, de lehetővé teszi. A Kstv-ben, pedig azon feltételrendszer került rögzítésre, amely mentén a kisajátítás lehetséges.
[41] A Bizottság döntése meghozatala során nem hagyta figyelmen kívül azt sem, hogy az Alaptörvény a kisajátítás lehetséges „tárgyaként” a tulajdont jelöli meg. A polgári jog alapvető szabálya szerint tulajdonjog tárgya lehet: a birtokba vehető testi tárgy (ingó) és ingatlan. A termőföld – előzőekben ismertetett törvényi fogalma alapján – ingatlannak minősül.
[42] Szervező kérdésével a kisajátítás Alaptörvényben rögzített kereteit, nevezetesen elsősorban annak tárgyát kívánja módosítani, akként, hogy a „tulajdont” mint kisajátítási tárgyat kívánja „25 aranykorona/hektár érték fölötti termőföldre” szűkíteni. Másodsorban Szervező kérdésével az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdésében szereplő „közérdek”-et kívánja újradefiniálni, korlátok közé állítani azáltal, hogy a „ipari parkok létesítése” esetén, 25 aranykorona/hektár feletti termőföld esetén nincs olyan közérdek, amely a kisajátítást lehetővé tenné. A Bizottság rávilágít arra, hogy egy érvényes és eredményes népszavazás esetén „a 25 aranykorona/hektár érték” feletti termőföld kisajátítására, ha annak célja „ipari park” se kivételesen; se közérdekből; se törvényben meghatározott esetekben és módon; se teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett ne kerülhetne sor, holott a Kstv. alapján kisajátítást kérő nem csak az állam, illetve a helyi önkormányzat lehet, hanem bizonyos feltételek mellett az államon és a helyi önkormányzaton kívüli harmadik személy, továbbá az ingatlan tulajdonosa is. Adott esetben tehát a kisajátítás kizárása az ingatlan tulajdonosát megillető rendelkezési jog csorbítására is alkalmas [lásd Kstv. 1. § (2) bekezdés és 5. §].
[43] Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kezdeményezésből szükségszerűen következik az Alaptörvény módosítása. Érvényes és eredményes népszavazás esetén a Kstv. módosításával az Országgyűlés azért nem tudna eleget tenni jogalkotói kötelezettségének, mert a 25 aranykorona/hektár érték feletti termőföldek „ipari park” létesítése céljából történő kisajátítás tilalmi rendelkezésének beiktatásával, a Kstv. úgy módosulna, hogy az ellentmondásba kerülne az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdésével. Mindebből következően sérülne az Alaptörvény T) cikk (3) bekezdése, amely elvi éllel rögzíti, hogy jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel. Tekintettel arra, hogy a Kstv. módosítása esetén az Alaptörvénybe ütközne, így a népszavazási kérdés célja szerinti feltétel rögzítése csak és kizárólag az Alaptörvényben valósulhatna meg, akként, hogy az ott meghatározott megengedő szabályozás egy kivétel szabály beiktatásával tiltaná meg az idézett értékű termőföld „ipari parkok” céljára történő kisajátítását.
[44] A fent kifejtettekre tekintettel a Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a kezdeményezés az Alaptörvény módosítására irányul, amely miatt a 8. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján országos népszavazás tárgya nem lehet.
IV.
[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]
[45] A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség kétirányú, a választópolgár és a jogalkotó irányába fennálló követelményének is. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
[46] A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
[47] A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), amely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
[48] A Nemzeti Választási Bizottság megítélése szerint a népszavazási kezdeményezés értelmezése körében nem hagyható figyelmen kívül az „ipari parkok” fogalmának tisztázása.
[49] Az „ipari park” fogalmát 2023. május 6. napjától hatályba lépő, a tudományos és innovációs, a technológiai, az ipari és a logisztikai parkokról szóló 161/2023. (IV. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) tartalmazza.
[50] A Kormányrendelet 1. § 7. pontja alapján „ipari park: ipari és vállalati bázisú, termelési és feldolgozóipari kapacitásokra építő, elsősorban piac által vezérelt, olyan infrastruktúrával ellátott terület, ahol termelési, illetve szolgáltatási tevékenység zajlik, továbbá az ipari, önkormányzati és befektetési szereplők között integrált az együttműködés.”
[51] A Kormányrendelet 8. § (1) bekezdése kimondja, hogy az ipari és technológiai park céljára kialakított területnek legalább 10 hektár nagyságúnak kell lennie.
[52] Amennyiben az ipari parkon belül van olyan terület, amely egésze vagy annak egy része termőföldnek minősül, akkor rendelkezni kell a termőföld végleges más célú hasznosítására vonatkozó végleges ingatlanügyi hatósági engedéllyel is. [lásd: Kormányrendelet 8. § (3) bekezdés]
[53] A Kormányrendelet alapján az Ipari Parkok, a Technológiai Parkok és Logisztikai Parkok esetében az iparügyekért felelős miniszter pályázati eljárás lefolytatását követően dönt az Ipari Park, a Technológiai Park és a Logisztikai Park cím odaítéléséről. A címviselő szervezet jogosult a jogszabályoknak meghatározott támogatást igényelni; támogatásra és kedvezményre pályázni. [lásd Kormányrendelet 3. § (3) bekezdés és 4. §]
[54] A Bizottság a jogi háttér áttekintése után megállapítja, hogy az „ipari park” kitétel egy komplex területi egységként értelmezhető, amely területén nem csupán egy vállalkozás működik, hanem több; és a több vállalkozás nem feltétlenül egy szektorban működik, hanem érinthet az termelést, szolgáltatást és feldolgozóipart is. Ugyanezen következtetés vonható le a Kormányrendelet 1. § 7. pontja szerinti fogalom elemzését követően, tekintettel „az ipari, önkormányzati és befektetési szereplők közötti integrált az együttműködés” fordulatra. Másképp megfogalmazva valamely ipari park számszerűen nem azonosítható egyetlen vállalkozással.
[55] A Nemzeti Választási Bizottság a választópolgári egyértelműség sérelmét látja abban, hogy a Szervező által használt „ipari park” fogalma alapján, annak területén számtalan jellegű tevékenység végezhető, így a választópolgár tudata a döntése pillanatában nem foghatja át, hogy döntésével esetleg egy élelmiszer-feldolgozó üzem vagy esetleg egy erőmű létrehozása kapcsán fejti ki véleményét. Mindez tehát azt jelenti, hogy a kérdés értelmezhető úgy, hogy több, egyenként is megválaszolható alkérdésből áll.
[56] A Kúria a Knk.VII.37.695/2016/3. számú végzésében rögzítette, hogy a népszavazásra javasolt kérdés egyértelműségével kapcsolatos álláspont az, hogy önmagában két vagy több részkérdés szerepeltetése a kezdeményezésben generálisan nem okoz kérdés-egyértelműségi problémát, az adott népszavazásra feltenni kívánt kérdés tartalma alapján dönthető el, hogy az összetett kérdés ellenére az érthető, világos-e, lehet-e egyértelműen válaszolni arra. Az Alkotmánybíróság – a Knk.IV.37.719/2015/4. számú kúriai végzésben is felhívott – 52/2001. (XI. 29.) AB határozatában megfogalmazott követelményei szerint „[ö]nmagában az, hogy az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés több tagmondatból áll, nem sérti az […] egyértelműség követelményét. Ha azonban a kérdés több olyan alkérdésből áll, amelyek ellentmondanak egymásnak, amelyek egymáshoz való viszonya nem egyértelmű, vagy amelyek nem következnek egymásból, illetve amelyek tartalmilag egymáshoz nem kapcsolódnak” sértik a választói egyértelműség követelményét, és ezáltal csorbul a népszavazáshoz való jog is. [52/2001. AB határozat; 2001, 392, 405]
[57] A Bizottság rávilágít, hogy előfordulhat az az eset, hogy a választópolgár egyetért azzal, hogy hőerőmű létesítése céljából 25 aranykorona/hektár érték fölötti termőföldet ne lehessen kisajátítani, azonban egyetértését élelmiszer-feldolgozó üzem kapcsán már nem tudja megadni, holott ezek mindegyike elhelyezkedhet „ipari park” területén.
[58] A Bizottság mindezek alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy Szervező népszavazási kezdeményezése annyi részkérdést foglalhat magában, ahány típusú vállalkozás az „ipari park” területén elhelyezkedhet, ugyanis nem szükségszerű az, hogy a termőföld kisajátítása körében a választópolgár vállalkozás-típusonként egyezően fejezi ki véleményét, így ezek között érdekellentét állhat fenn. Figyelemmel azonban arra, hogy a választópolgároknak nincs lehetőségük részkérdésenként véleményt nyilvánítani, a népszavazási kérdés nem felel meg az egyértelműség követelményének.
[59] Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a jelen eljárásban vizsgált kérdés a választópolgári egyértelműség törvényi követelményének nem felel meg, így Bizottság megállapítja, hogy jelen kérdés nem teljesíti az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményét sem.
V.
[A határozat indokolásának összegzése]
[60] [A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a népszavazásra javasolt kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjában meghatározott tiltott tárgykörbe ütközik, valamint nem tesz eleget az Nsztv. 9. §-a szerinti népszavazási egyértelműség követelményének sem, amelyek okán az Nsztv. 11. §-a alapján a kérdés hitelesítését megtagadja.
VI.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[61] A határozat az Alaptörvény a 8. cikk (1)-(2) bekezdésein, a (3) bekezdés a) pontján, a XIII. cikken, az R) cikk (1) bekezdésén, a T) cikk (3) bekezdésén; a Kstv. 1. § (2) bekezdésén, a 2. §-án, a 3. § (1) bekezdésén, a 4. §-án, az 5. §-on, a 7. §-on, a 9. § (3) bekezdésén; a 10. § (1) bekezdésén és a 11. §-on; a Termőföldtv. 2. § 1. és 19. pontjain; az Inytv. 10. § (1) bekezdésén; a Kormányrendelet 1. § 7. pontján, a 3. § (3) bekezdésén, a 4. §-án, a 8. § (3) bekezdésén; az FM rendelet 1. § 7. pontján, a 2. § (4) bekezdésén, a 3. mellékleten; az Nsztv. a 2. §-on, 3. § (1) bekezdésén, a 4. § (3) bekezdésén, a 6. §-on, a 8. § (1) bekezdésén, 9. § (1) bekezdésén, a 10. §-on, a 11. §-án; a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2023. június 6.
Dr. Sasvári Róbert
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke