430/2022. NVB határozat - a Normális Élet Pártja által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában

A Nemzeti Választási Bizottság

430/2022. számú határozata

A Nemzeti Választási Bizottság a Normális Élet Pártja (4400 Nyíregyháza, Hősök tere 14., a továbbiakban: Szervező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 15 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő

határozatot:

A Nemzeti Választási Bizottság az

"Egyetért Ön azzal, hogy Magyarországon ne vezessék be a kötelező sorkatonai szolgálatot?"

népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.

A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2022. december 29-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.

Indokolás

I.

[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]

  1. A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2022. november 3-án postai úton nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából.
  2.  A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. A vizsgálat során az Nsztv. 4. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel megállapította, hogy Szervező a kezdeményezéshez 25 választópolgár támogató aláírását csatolta, amelyek közül mind a 25 választópolgár támogató aláírása felelt meg az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
  3. Figyelemmel arra, hogy a népszavazási kezdeményezés megfelelt az Nsztv. 4. § (1) bekezdésében foglalt előírásnak, a kérdést a Nemzeti Választási Iroda vezetője az Nsztv. 10. § (2) bekezdése alapján a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.

II.

[Az országos népszavazás funkciója]

  1. Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
  2. Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
  3. Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, amely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként az az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozik.

III.

[A népszavazási kezdeményezés történelmi és jogi háttere]

  1. A kezdeményezés arra irányul, hogy Magyarországon ne vezessék be a kötelező sorkatonai szolgálatot. E kérdéskörrel kapcsolatosan szükséges kitréni arra, hogy a XIX. és a XX. századi reguláris haderők alapját a hadkötelezettségen alapuló katonai szolgálati kötelezettség alkotta. A hidegháborút követő évtizedek európai haderőreformjainak egyik leglényegesebb elemét képezte a hadkötelezettség megszüntetése.
  2. Magyarországon az általános sorkötelezettség 2004 végéig állt fönn. Jogszabályi alapját egyrészt a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 1989. október 23-tól 2004. december 31-ig hatályos 70/H. §-a adta, amely általános honvédelmi kötelezettséget írt elő, illetve az Alkotmány rendelkezései kibontó ágazati törvények, így a „sorkatonai szolgálatot” mint jogi kategóriát első ízben megjelenítő, a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény, majd az azt felváltó, szintén 2004. december 31-ig hatályban volt, a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény (a továbbiakban: r. Htv.), amely szintén rendelkezett a sorozásról és a sorkatonai szolgálatról. A r. Htv. 95-96. §-ai tartalmazták fegyveres és fegyver nélküli sorkatonai szolgálat célját, valamint annak időtartamát is. E szerint a fegyveres és a fegyver nélküli sorkatonai szolgálat célja a hadköteles elméleti és gyakorlati kiképzése, illetőleg felkészítése volt a haza védelmével kapcsolatos katonai feladatokra, ezen belül meghatározott parancsnoki beosztás ellátására. Az időtartamra vonatkozó szabályok többször változtak, a törvény hatálybalépésekor az 12 hónap volt, míg 2004. augusztus 13. - 2004. december 31. között 6 hónap.
  3. 2002-ben a kormány programjában célul tűzte ki a hadkötelezettség béke idején történő megszüntetését és az ehhez kapcsolódó honvédelmi intézményrendszer átalakítását azzal, hogy ha a haza veszélybe kerül, minden arra kötelezettnek a honvédelem szolgálatába kell állnia.
  4. A Kormány fenti célkitűzésének, a Magyar Honvédség átalakításának és új szervezeti struktúrájának kialakítása 2003-ban kezdődött meg. Ennek keretében fokozatosan csökkentették a behívásra kerülő sorkatonák létszámát, majd meg is szüntették a sorkatonai szolgálatot, ezzel egyidejűleg pedig megkezdődött az önkéntes (hivatásos és szerződéses állományú) haderő kialakítása.
  5. A 2236/2003. (X. 1.) Korm. határozatban előirányozott átalakulás és új szervezeti struktúra kialakításának jogszabályi lekövetését jelentette az Alkotmány 2005. január 1-jei hatállyal történő olyan módosítása, amely az általános hadködtelezettség helyett kizárólag rendkívüli állapot idején és megelőző védelmi helyzet esetén írta elő a hadkötelezettséget a magyarországi lakcímmel rendelkező nagykorú férfiak számára.
  6. A r. Htv.-t hatályon kívül helyező, a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény, az Alkotmány módosításának megfelelően rögzítette, hogy a személyes honvédelmi kötelezettség részét jelentő hadkötelezettség békeidőben már nem terheli az állampolgárokat.
  7. Fontos kiemelni, hogy a honvédelmi kötelezettségnek mint alkotmányos kötelezettségnek lényeges eleme, hogy az állam ez alapján határozza meg az érintett állampolgárok igénybevételének lehetőségét, körét, időpontját, időtartamát és joga van elvárni az állampolgáraitól ennek teljesítését.
  8. A honvédelmi kötelezettséggel kapcsolatos legfontosabb szabályok egyezően a korábbi szabályozással, jelenleg is alkotmányos és törvényi szinten vannak meghatározva.
  9. A honvédelmi kötelezettség rendszerét az alkotmányozó az Alaptörvény XXXI. szakaszában rögzítette. E körben a haza védelmét általános állampolgári kötelezettséggé teszi. A honvédelmi kötelezettségek körében a hadkötelezettséget az Alaptörvény a férfi állampolgárokra korlátozza, kizárólag hadiállapot idején.
  10. A hadkötelezettség részkötelezettségeinek legfontosabb szabályait a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2021. évi CLX. törvény (a továbbiakban: Htv.) tartalmazza. Ennek 19. § (1) bekezdése azt rögzíti, hogy a katonai szolgálati kötelezettség és járulékos kötelezettségei (adatszolgáltatási-, bejelentési, valamint megjelenési kötelezettség) együttesen jelentik a hadkötelezettséget. A (2) bekezdés szerint a hadkötelezettség általános kötelezettség, de a katonai szolgálatra alkalmas hadkötelesek közül katonai szolgálatra az Országgyűlés által meghatározott keretek között a Honvédség katonai szakmai igénye szerinti létszámú és összetételű állomány kerül hadkötelezettként behívásra. A (4) bekezdés szerint a járulékos kötelezettségek teljesítése a hadkötelezettség bevezetése nélkül is elrendelhető, de tényleges katonai szolgálatra való behívásra kizárólag a hadiállapot kihirdetésének Kormány általi kezdeményezését követően, a kihirdetést követő bevonulási időpontra kerülhet sor.
  11. A Htv. 58. § (1) bekezdése a Honvédség jogállása és feladatai című részben azt rögzíti, hogy a Honvédség polgári irányítás alatt álló, függelmi rendszerben működő, békében az önkéntességen, hadiállapotban az önkéntességen és a hadkötelezettségen alapuló fegyveres erő.
  12. A Htv. 70. § (1) bekezdése szerint a honvédek békében önkéntes jelentkezés alapján teljesítenek katonai szolgálatot. A Honvédség folyamatos kiegészítése a békében szolgálatra toborzottak, hadiállapot idején a fentieken túl hadkötelesek behívása útján, valamint törvény alapján a hadkötelezettség időszakára katonai szolgálatot vállaló honvédelmi alkalmazottak katonai állományba vételével is történik.
  13. A fentiek alapján rögzíthető, hogy békeidőszakban a katonai szolgálat az állampolgárok számára kizárólag önkéntesen vállalt elhatározás alapján teljesíthető, hadiállapotban a haza védelmére irányuló katonai szolgálat a társadalom meghatározott rétege számára alkotmányos kötelezettség.
  14. Fontos kiemelni, hogy az állam részéről a katonai szolgálatra alkalmas állampolgárok állandó és teljes körű igénybevételének jogáról történő időleges (békeidőszakban) lemondás az állampolgároknak a haza védelmére vonatkozó alkotmányos kötelezettségét nem szünteti meg és az állampolgár oldalán nem teremt alanyi jogot arra, hogy ez a helyzet változatlanul megmaradjon. A békeidőszaki önkéntes haderő megteremtése, valamint a hadkötelezettség jogintézményének szükség szerinti alkalmazása jelenti azt, hogy az állam mindenkor egyensúlyt teremt a honvédelemből származó aktuális feladatok, a kötelezettség érvényesítését megkívánó állapotok és a kötelezettséget teljesítők köre között.

IV.

[Az Alaptörvény módosítására irányuló tiltott tárgykör vizsgálata]

  1. Jelen népszavazási kezdeményezés arra irányul, hogy Magyarországon ne vezessék be a kötelező sorkatonai szolgálatot. Ahogyan az a fentiekben részletesen bemutatott jogszabályi háttér alapján is látszik, 2004. december 31-ig volt szabályozva a magyar jogrendben az általános honvédelmi kötelezettség, amelynek része volt a kötelező sorkatonai szolgálat is [Vö.:50/2001. (XI. 29.) AB határozat, Indokolás 2.1. és 2.2. pontjai]
  2. A hatályos szabályok, így az Alaptörvény és a Htv. sem tartalmaz az előző bekezdésben írt szabályokat, ezért és a kérdés negatív megfogalmazása okán a Bizottság kivételesen szükségesnek tartotta vizsgálni azt is, hogy milyen jogalkotási kötelezettséget eredményezne a kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás akkor, ha a „nem” válaszok kerülnének többségbe.
  3. E vizsgálatot indokolja a Kúria Knk.IV.37.361/2015/3. számú végzésében megfogalmazott álláspont is, amely szerint „[a] Nemzeti Választási Bizottságnak figyelembe kell azt venni az elutasítás indokainak a megfogalmazásakor, hogy érdemi eljárás esetén a Kúria nem utasíthatja a Nemzeti Választási Bizottságot új eljárásra, csak helybenhagyhatja vagy megváltoztathatja a határozatát. Ezért jelentősége van annak, hogy a Nemzeti Választási Bizottság merítsen ki minden lehetséges indokot az aláírásgyűjtő ív hitelesítésének vizsgálatakorˇ”.
  4. A „nem” válaszok többsége esetében a népszavazás eredménye az lenne, hogy a választópolgárok a kötelező sorkatonai szolgálat bevezetése mellett foglalnak állást.
  5. Mivel a sorkatonai szolgálat az Alaptörvény XXXI. cikkében szabályozott honvédelmi kötelezettség része, ezért annak újbóli bevezetése nem képzelhető el az Alaptörvény hivatkozott rendelkezésének módosítása nélkül, figyelemmel arra, hogy a sorkatonai szolgálat bevezetése olyan állampolgári kötelezettség, amely alkotmányos kereteinek megteremtése nélkül nem lehetséges annak ismételt törvénybe iktatása.
  6. Magyarország Alaptörvénye a magyar jogforrási hierarchiában a legfelsőbb szintű jogforrás, az Alaptörvény R) cikk (1) bekezdése értelmében Magyarország jogrendszerének alapja. Az Országgyűlés – mint alkotmányozó hatalom – az Alaptörvényben szabályozza Magyarország jogrendjét, az állampolgárok alapvető jogait és kötelezettségeit, továbbá meghatározza az államszervezetre vonatkozó alapvető szabályokat. Minden más jogszabály ebből vezethető le és erre vezethető vissza, ezért rendelkezik úgy az Alaptörvény T) cikk (3) bekezdése, hogy jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel.
  7. Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja kizárja az országos népszavazás tartását az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésről. Ennek oka az – ahogy arra az Alkotmánybíróság a 45/2012. (XII.29.) AB határozatában is hivatkozott 2/1993. (I.22.) AB határozatában és a 25/1999. (VII.7.) AB határozatában rámutatott -, hogy az Alaptörvény az állami berendezkedés alapját, az állam és polgárainak viszonyát szabályozza, ezért csak a saját rendszerén belül, az általa feljogosított alkotmányozó hatalom által és a benne meghatározott eljárás szerint módosítható.
  8. Az Alaptörvény módosítására vonatkozó eljárásrendet az Alaptörvény S) cikke tartalmazza, amelynek (1) bekezdése kizárja a népszavazás útján történő Alaptörvény módosítást, mivel rögzíti, hogy az Alaptörvény elfogadására vagy az Alaptörvény módosítására irányuló javaslatot kizárólag a Köztársasági elnök, a Kormány, az országgyűlési bizottság vagy az országgyűlési képviselő terjeszthet elő. Az S) cikk (2) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy az Alaptörvény elfogadásához vagy az Alaptörvény módosításához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
  9. Fentiek alapján a Bizottság megállapítja, hogy a kérdésre adott „nem” válaszokból eredő jogalkotási feladat kizárólag az Alaptörvény XXXI. cikkének módosításával valósítható meg. A népszavazási kezdeményezés azonban burkoltan sem irányulhat az Alaptörvény módosítására, amely szabályt az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja is megfogalmazza.
  10. Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapította, hogy mivel Szervező által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés az Alaptörvény rendelkezésének módosítására irányul, ezért az a 8. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján népszavazás tárgya nem lehet.

V.

[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]

  1. A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség kétirányú, a választópolgár és a jogalkotó irányába fennálló követelményének is. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
  2. A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
  3. A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), amely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
  4. A Kúria Knk.IV.37.487/2015/2. számú végzésében a választópolgári egyértelműség népszavazási eljárásban alkalmazandó követelményével kapcsolatban rögzítette, hogy a népszavazáshoz való jog – mint alanyi jogként érvényesíthető politikai alapjog – garanciája a felteendő kérdés egyértelműsége. Ebben a körben vizsgálandó az egyértelmű megválaszolhatóság, aminek viszont feltétele az, hogy a népszavazásra feltenni szándékozott kérdés egyféleképpen legyen érthető. A pontos megfogalmazás nem jelenti a jogi terminus technikusok alkalmazásának kötelezettségét. Jogi precizitás, terminus technicusok alkalmazása esetén azonban figyelemmel kell lennie a Szervezőnek arra, hogy a jogi szabatosság nem minden esetben eredményezi a hétköznapi értelemben vett közérthetőséget. A jogszabályokba foglalt terminus technikusok használata ugyanis önmagában még nem teszi egyértelművé a kérdést. A választói egyértelműség követelménye mindezek alapján szükségképpen magában foglalja azt, hogy a kérdés feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, de pusztán azzal nem azonosítható: lényege, hogy a választópolgárok jól értsék, lássák át a kérdés lényegét, érdemét és jelentőségét azért, hogy tudatosan, átgondoltan tudják leadott szavazataikkal az Országgyűlés jogalkotói munkáját meghatározni.
  5. A Nemzeti Választási Bizottság a kérdésegyértelműség vizsgálata során kíván rámutatni arra, hogy a kérdés azáltal, hogy a „ne vezessék be” fordulatot használja, nyilvánvalóan meghatározott döntéstől való tartózkodásra irányul, ezért annak ilyen megfogalmazása alkalmas olyan látszat keltésére, hogy jelenleg fennáll a „kötelező sorkatonai szolgálat” ismételt bevezetésére irányuló jogalkotói szándék. A Nemzeti Választási Bizottság jelen ügyben is irányadónak tekinti a hasonló ügyekben követett (lásd különösen: 1038/2018. NVB határozat és 27/2020 NVB határozat) – az Alkotmánybíróság korábbi döntésein alapuló – kiforrott, a Kúria által is helybenhagyott {lásd: Knk.IV.38.254/2018/2., Indokolás [24]} gyakorlatát, amelynek lényege az alábbiakban foglalható össze.
  6. „[A] népszavazásnak az Alkotmány 2. § (2) bekezdésében megfogalmazott alkotmányos rendeltetéséből és a népszavazásnak az Alkotmány 2. § (2) bekezdéséből a 2/1993. (I. 22.) AB határozatban levezetett kivételes és komplementer jellegéből következően a törvényhozást igénylő társadalmi kérdések eldöntése alapvetően a képviselet, az Országgyűlés hatásköre. Az ügydöntő népszavazás elsődleges célja az, hogy döntési, törvényhozási - valamely tárgyban törvény megalkotására, vagy törvény hatályon kívül helyezésére irányuló - kötelezettséget határozzon meg az Országgyűlés számára. A népszavazás komplementer jellegéből következően a meghatározott tartalmú jogalkotástól való tartózkodásra irányuló népszavazás sem szakadhat el a képviseleti hatalomgyakorlástól. A törvény megalkotásának megakadályozására irányuló népszavazási kezdeményezés is akkor felel meg a népszavazás alkotmányos rendeltetésének, ha a képviseleti hatalomgyakorlás befolyásolását szolgálja. A népszavazás ezt a funkcióját pedig akkor tudja betölteni, ha a népszavazásra bocsátott kérdés tényleges törvényhozási törekvések elé állít korlátot. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a törvény megalkotásának megakadályozása abban az esetben képezheti népszavazás tárgyát, ha a törvény megalkotására valódi kormányzati, törvényhozási akarat fogalmazódott meg, s az formalizált módon is megjelenik, a törvény előkészítés alatt áll, a tárgyban törvénytervezet készült, illetőleg törvényjavaslatot nyújtottak be.” [Lásd: 130/2008. (XI. 3.) AB határozat, ABH 2008, 1052, 1064-1065]
  7. A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés tartalmával összefüggésben jelenleg nem ismert olyan törvényhozási akarat, az Országgyűlés elé nem került benyújtásra olyan törvényjavaslat, amely a hadkötelezettség bevezetését szorgalmazná. Ennek okán Szervező által feltett kérdés megtévesztő módon sugalmaz a választópolgárok felé ezzel ellentétes megállapítást. A kezdeményezés jelenlegi megfogalmazása alapján ugyanis alappal feltételezhető, hogy a népszavazáson megjelenő választópolgárok döntő többsége azt gondolhatja, hogy fennáll a törvényhozó szándéka a hadkötelezettség békeidőben történő visszaállítására és a kérdésre adott igen válaszával, az ezzel való egyet nem értését fejezi ki.
  8. A Nemzeti Választási Bizottság és a Kúria gyakorlatában következetesen az egyértelműség sérelmére ható körülményként értékeli azt a kérdést, melynek megtévesztő tartalma miatt a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz, illetve nem tudja, hogy döntése valójában milyen következménnyel jár. (Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.133/2016/4., és Knk.VII.37.997/2016/4. számú határozat). A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint tehát a népszavazási kérdés megtévesztő jellegű is és így a választópolgári véleménynyilvánításnak nem lehet valós eredménye. Mindezek alapján a népszavazáshoz való jog jelen kérdésben tartott országos népszavazás esetén is – tudatos döntés hiányában – csak formálisan érvényesülhetne, amely kizárja a kérdés egyértelműségét.
  9. A Nemzeti Választási Bizottság e körben kíván utalni a Kúria Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.133/2016/4., és Knk.VII.37.997/2016/4. számú határozataira, melyekben elvi éllel rögzítette, hogy nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyben a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
  10. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a kérdés tehát annak okán, hogy nem képezheti a népszavazási kezdeményezés tárgyát egy olyan törvényalkotás megakadályozása, amelyben törvény megalkotására valódi törvényhozási akarat sem fogalmazódott meg, s az formalizált módon sem jelent még meg – nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített egyértelműség követelményének.
  11. A fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. §-a szerinti törvényi feltételének sem.

VI.

[A határozat indokolásának összegzése]

  1. A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a népszavazásra javasolt kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjában meghatározott tiltott tárgykörbe ütközik, valamint a kezdeményezés nem felel meg az Nsztv. 9. §-a szerinti népszavazási egyértelműség követelményének, amelyek okán az Nsztv. 11. §-a alapján a kérdés hitelesítését megtagadja.

VII.

[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]

  1. A határozat az Alaptörvény 8. cikk (1)-(3) bekezdésein, a 49. cikk (3) bekezdésén, az R) cikk (1) bekezdésén, a T) cikk (3) bekezdésén, az S) cikk (2) bekezdésén, a XXXI. cikk (1) és a (3)-(5) bekezdésein, a Htv. 19. § (1)-(2) és (4) bekezdésein, az 58. §-án, a 70. § (1) bekezdésén, az Nsztv. 3. § (1) bekezdésén, a 4. § (1) és (3) bekezdésein, a 9. § (1) bekezdésén, a 10. § (1)-(2) bekezdésein, a 11. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

Budapest, 2022. december 14.

Dr. Sasvári Róbert

a Nemzeti Választási Bizottság

elnöke