A Nemzeti Választási Bizottság
426/2024. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság Második Reformkor Párt (1047 Budapest, Labdarúgó utca 34.; a továbbiakban: Szervező) párt által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 14 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Egyetért-e Ön azzal, hogy gyermekeink védelme érdekében Magyarországon tilos legyen az olyan politikai reklám és politikai hirdetés, amely a gyermekek lelki fejlődésére ártalmas vagy lelki nyugalmának megzavarására alkalmas tartalmat foglal magában– különösen ilyennek minősítve a közveszéllyel vagy háborúval való fenyegetést – illetve gyermekekben félelemérzetet keltő tartalmat közvetít?”
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2024. szeptember 19-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] A népszavazásra javasolt kérdést Szervező – első alkalommal – 2024. június 5-én képviselője útján eljárva személyesen nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából.
[2] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát.
[3] A Nemzeti Választási Iroda elnöke a 2024. június 10-én kelt, 6/2024. NSz. számú határozatában megállapította, hogy a kezdeményezéshez benyújtott 20 támogató polgár aláírásából összesen 19 választópolgári aláírás érvényes, így a kezdeményezés az Nsztv. 4. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek nem felel meg, ezért Szervező által benyújtott kezdeményezést elutasította.
[4] Szervező – az Nsztv. 10. § (3) bekezdésében foglalt, az ismételt benyújtásra előírt határidőben – 2024. július 10-én postai úton az Nsztv. 10. § (2) bekezdésében foglaltak szerint ismételten benyújtotta a jelen eljárás tárgyát képező kérdést.
[5] Az Nsztv. 4. § (4) bekezdése alapján lefolytatott vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az ismételten benyújtott kérdés már megfelel az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi követelményeknek, tekintettel arra, hogy Szervező a kezdeményezéshez további 30 választópolgár támogató aláírását csatolta, így összesen 48 választópolgár támogató aláírása felelt meg az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
[6] A Nemzeti Választási Iroda elnöke a fentiekben írtak eredményeként megállapította, hogy a népszavazási kezdeményezés benyújtása megfelelt az Nsztv. 2-4. §, 6. § és a 8. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, így azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az országos népszavazás funkciója]
[7] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[8] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
[9] Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére nem kezdeményezhető és nem tartható népszavazás, hogy egyébként az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartoznak.
III.
[A népszavazási kérdés jogi háttere]
[10] A jelen eljárás tárgyát képező kérdés arra irányul, hogy tilos legyen minden olyan politikai reklám és politikai hirdetés, amely a gyermekek lelki fejlődésére ártalmas vagy lelki nyugalmának megzavarására alkalmas tartalmat foglal magában, különösen a közveszéllyel vagy a háborúval való fenyegetés, illetve amely a gyermekekben félelemérzetet keltő tartalmat közvetít.
[11] A Bizottság mindenekelőtt fontosnak tartja tisztázni a kérdésben található politikai reklám és politikai hirdetés fogalmát.
[12] A választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 140. §-a alapján kampányeszköznek minősül minden olyan eszköz, amely alkalmas a választói akarat befolyásolására vagy annak megkísérlésére, így többek között a politikai reklám és politikai hirdetés.
[13] A politikai reklám fogalma alaptörvényi szinten is meghatározásra került a IX. cikk (3) bekezdésében, amely szerint a demokratikus közvélemény kialakulásához választási kampányidőszakban szükséges megfelelő tájékoztatás érdekében politikai reklám médiaszolgáltatásban kizárólag ellenérték nélkül, az esélyegyenlőséget biztosító, sarkalatos törvényben meghatározott feltételek mellett közölhető.
[14] A Ve. 146. § a) pontja határozza meg a politikai reklám fogalmát, amely szerint a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Mttv.) 203. § 55. pontjában meghatározott politikai reklám, azzal az eltéréssel, hogy a párt, politikai mozgalom és kormány alatt jelölő szervezetet és független jelöltet kell érteni. Az Mttv. hivatkozott rendelkezései alapján valamely párt, politikai mozgalom vagy a kormány népszerűsítését szolgáló vagy támogatására ösztönző, illetve azok nevét, célját, tevékenységét, jelszavát, emblémáját népszerűsítő, a reklámhoz hasonló módon megjelenő, illetve közzétett műsorszám.
[15] A Ve. 147. §-a további feltételeket határoz meg a politikai reklám közzététele kapcsán. A jelöltet, illetve listát állító jelölő szervezetek és a független jelöltek politikai reklámjait a médiaszolgáltató egyenlő feltételek mellett – különös tekintettel a politikai reklámok számára, megjelenési sorrendjére, időtartamára és az adásba kerülés időpontjára – teheti csak közzé. A politikai reklámhoz véleményt, értékelő magyarázatot fűzni tilos. A politikai reklám közzétételéért a médiaszolgáltató ellenszolgáltatást nem kérhet, és nem fogadhat el. A szavazás napján politikai reklámot nem lehet közzétenni.
[16] Az Mttv. 32. §-a fogalmaz meg további részletszabályokat a politikai reklám közzététele tárgyában. A politikai reklám közzétételének megrendelője, továbbá az, akinek annak közzétételéhez érdeke fűződik a közzététel időpontja kivételével nem gyakorolhat szerkesztői befolyást a médiaszolgáltatásra, továbbá annak azonnal felismerhetőnek és más médiatartalmaktól megkülönböztethetőnek kell lennie. Az Mttv. továbbá rendelkezéseket tartalmaz a politikai reklám közzétételének idejére is, amelyre választási kampányidőszakban a választási eljárásról szóló törvény szabályai szerint van lehetőség. Választási kampányidőszakon kívül politikai reklám kizárólag már elrendelt népszavazással összefüggésben közölhető. A politikai reklám tartalmáért a médiaszolgáltató nem felel. Amennyiben a politikai reklám közzétételére irányuló igény megfelel a választási eljárásról szóló törvényben foglaltaknak, úgy mérlegelés nélkül köteles közzétenni azt.
[17] A politikai hirdetés tartalmát a Ve. 146. § b) pontja határozza meg, amely szerint ellenérték fejében közzétett, valamely jelölő szervezet vagy független jelölt népszerűsítését szolgáló vagy támogatására ösztönző, illetve azok nevét, célját, tevékenységét, jelszavát, emblémáját népszerűsítő, sajtótermékben közzétett médiatartalom vagy filmszínházban közzétett audiovizuális tartalom.
[18] A politikai hirdetés fogalmának tisztázásához elengedhetetlen a sajtótermék, valamint a filmszínház fogalmának meghatározása. Az Mttv. 203. §, 60. pontja szerint sajtótermék a napilap és más időszaki lap egyes számai, valamint az internetes újság vagy hírportál, amelyet gazdasági szolgáltatásként nyújtanak, amelynek tartalmáért valamely természetes vagy jogi személy szerkesztői felelősséget visel, és amelynek elsődleges célja szövegből, illetve képekből álló tartalmaknak a nyilvánossághoz való eljuttatása tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából, nyomtatott formátumban vagy valamely elektronikus hírközlő hálózaton keresztül.
[19] A „filmszínház” kifejezés számos jogszabályban megjelenik, a jelenleg hatályos szabályozásban azonban nem található fogalommeghatározás a kifejezéssel kapcsolatban. Megállapítható ugyanakkor, hogy a filmszínház általánosan elfogadott jelentéstartalma teljesen megegyezik a „mozi” kifejezés jelentéstartalmával. (Lásd:https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-ertelmezo-szotara-1BE8B/f-28F2F/filmszinhaz-2B702/) A mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény értelmében a mozi: filmalkotások belépti díj ellenében történő nyilvános bemutatására rendszeresen vagy alkalomszerűen szolgáló, a törvény szerint ekként nyilvántartott helyiség [lásd 2. §, 16. pont].
[20] A Ve. 148. §- a szerint a sajtótermékekben politikai hirdetés csupán a választási kampányidőszakban tehető közzé. A sajtótermékben közzétett politikai hirdetésnek azonnal felismerhetőnek és más médiatartalmaktól megkülönböztethetőnek kell lennie. A politikai hirdetésen fel kell tüntetni megrendelőjének nevét és lakóhelyét, illetve székhelyét.
[21] Míg a politikai reklám a médiaszolgáltatásban kerül közzétételre, addig a politikai hirdetés a sajtótermékben vagy filmszínházban közzétett kampányeszköz. A kampány, és abban a politikai hirdetés közzétételének célja a szavazók döntésének befolyásolása, amelyben a résztvevőkre azonos törvényi követelmények vonatkoznak.
[22] Politikai hirdetés kizárólag ellenérték fejében tehető közzé. Politikai hirdetés közzététele megrendelés alapján lehetséges, melynek tartalmát a megrendelő határozza meg, azért a sajtótermék nem tartozik szerkesztői felelősséggel. Más médiatartalom, amelyért a sajtótermék szerkesztői felelősséggel tartozik, nem minősül politikai hirdetésnek.
[23] Összefoglalva tehát a politikai reklám és a politikai hirdetés valamely jelölő szervezetet vagy független jelöltet, illetve azok nevét, célját, tevékenységét, jelszavát, emblémáját népszerűsíti vagy támogatására ösztönöz, amelyek csak a jelölő szervezet, illetőleg a jelölt jogerős nyilvántartásba vételét követően, választási kampányidőszakban tehetők közzé, ez alól kivételt képez az a politikai reklám, amely már elrendelt népszavazással összefüggésben jelenik meg. A kampányidőszak idejét a Ve. a szavazást megelőző 50. naptól a szavazás napján, annak befejezéséig terjedő időintervallumban határozza meg. Közös bennük továbbá, hogy azonnal felismerhetőnek és más médiatartalmaktól megkülönböztethetőnek kell lenniük, azok tartalmát pedig csak megrendelőjük határozhatja meg.
IV.
[Az Alaptörvény módosítása mint tiltott tárgykör vizsgálata]
[24] Ahogyan a fentiekben ismertetésre került a politikai reklám és a politikai hirdetés olyan kampányeszköz, amelynek elsődleges célja a választói akarat befolyásolása vagy annak megkísérlése, ezért megállapítható, hogy a pártok közötti választási versenyben kiemelt jelentőséggel bírnak.
[25] A pártok az Alaptörvény VIII. cikk (3) bekezdésében megfogalmazottak szerint közreműködnek a nép akaratának kialakításában és kinyilvánításában, e tevékenységnek pedig elengedhetetlen eszköze a politikai reklám és a politikai hirdetés. Többek között ezek által kerül ismertetésre egy-egy párt, jelölő szervezet politikai programja, aktuálpolitikai kérdésekkel kapcsolatos álláspontja.
[26] A jelen ügy tárgyát képező népszavazási kezdeményezésben megfogalmazott kérdés arra irányul, hogy teljes mértékben tilalmazott legyen minden olyan politikai reklám, valamint politikai hirdetés, amelyek tartalma ártalmas a gyermekek lelki fejlődésére vagy alkalmas lelki nyugalmuk megzavarására, különösen ilyennek minősítve a közveszéllyel vagy háborúval fenyegetést, valamint amelynek tartalma félelemérzetet keltő. A népszavazási kezdeményezésben feltett kérdés célja voltaképpen a politikai reklámok, és hirdetések tartalmuk szerinti korlátozása.
[27] Figyelemmel a kérdés fentiek szerinti értelmezésére, felmerül a véleménynyilvánítás szabadságának mint alapjognak korlátozása, ezért a Bizottság szükségesnek tartja az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja szerinti vizsgálat lefolytatását.
[28] A véleménynyilvánítás szabadságát az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése rögzíti, amely szerint mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.
[29] Az Alaptörvény az I. cikk (4) bekezdésében külön is rendelkezik a törvény által létrehozott jogalanyokról, az őket megillető azon alapvető jogokról és kötelezettségekről, amelyek természetüknél fogva nemcsak az emberre vonatkoznak. Az Alkotmánybíróság 16/2019. (V. 14.) AB határozata Indokolásának [13] bekezdésében meghatározta, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága olyan alapjog, amely jogi személyeket is megillethet, különösen akkor, ha az a pártok választási kampányban folyatott versengésének kontextusában kerül értelmezésre.
[30] Az Alkotmánybíróság „[a] véleménynyilvánítás szabadságával összefüggésben többször kifejtette, hogy ez az alapjog valamilyen gondolat megfogalmazását és másokkal való megosztását védi, megjelenési formájára tekintet nélkül. Ebből következően nem csupán a hétköznapi értelemben vett szólás tartozik az alkotmányos védelem körébe, hanem minden olyan magatartás (jelkép használata, mozdulat stb.) amely információs tartalommal bír. „Az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése a kommunikációt, a jellemzően politikai vélemény másokhoz való eljuttatását védi, annak megjelenési formájára tekintet nélkül.” {14/2019. (IV. 17.) AB határozat, Indokolás [33]} (…) [31] Az Alkotmánybíróság gyakorlata egységes abban, hogy a közéleti közlésekhez (amikor a megosztott információ a közélethez kapcsolódik) fokozottabb alaptörvényi védelem kapcsolódik. A 7/2014. (III. 7.) AB határozat rámutatott: „a szólásszabadság különleges védelmet követel akkor, amikor közügyeket és a közhatalom gyakorlását, a közfeladatot ellátó, illetve a közéletben szerepet vállaló személyek tevékenységét érinti.(...)» Az Alkotmánybíróság ugyanezen határozatának [35] – [36] bekezdéseiben rögzítette, «(…) hogy alkotmányos demokráciában a közéleti (tágabb értelemben vett politikai) vélemény kifejezésre juttatása szabad, annak megjelenési formájára tekintet nélkül. Nem a vélemény kifejezésre juttatásának szabadságát, hanem annak korlátozhatóságát (meg nem engedhetőségét) kell indokolni. (...)” „A véleménynyilvánítás szabadságának tárgya nem pusztán valamilyen vélemény megformálása és kifejezésre juttatása, hanem a kommunikáció. Az alaptörvényi védelem tárgya elsődlegesen az információ: demokratikus társadalom csak abban az esetben jöhet létre és maradhat fenn, ha lehetőség van arra, hogy a különböző (gyakran egymással ellentétes) vélemények a társadalmat formálhassák {3048/2020. (III. 2.) AB határozat, Indokolás [17]}. Fogalmilag kizárt, hogy valaki az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdését egyedül gyakorolja, mert elengedhetetlenül szükséges olyan személy, akivel az alapjog gyakorlója az információt megosztja. A politikai vélemény kifejezője az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében rögzített szabadságán keresztül hozzá kíván szólni a közügyekhez, így közvetve vagy közvetlenül formálni kívánja a közéletet. (...)». A [44] bekezdésben kiemelte, hogy a „kormányzati intézkedésekkel kapcsolatos vélemények tekintetében az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése tartalomsemleges: mind azok támogatása, mind azok bírálata szabadon kifejezhető, mindkettőnek azonos védelemben kell részesülnie. [3050/2022. (II. 4.) AB határozat].” {lásd Kúria, Kvk.V.39.421/2022/5. végzés, Indokolás [45]-[46], valamint 422/2022. NVB határozat}
[31] Tekintettel arra, hogy tárgyi kérdésben megtartott érvényes és eredményes népszavazás esetén a politikai reklámok, valamint a politikai hirdetések tartalmi korlátozás alá esnének, ennélfogva a politikai pártok véleménynyilvánítási jogának mint alapjognak a korlátozása felmerül, ezért a Kúria [Knk.IV.37.584/2016/2. és Knk.IV.37.416/2015/2. számú végzések] és a Nemzeti Választási Bizottság kiforrott joggyakorlata alapján vizsgálni szükséges azt, hogy a korlátozás megfelelő kényszerítő ok alapján történik-e, azaz szükséges és arányos-e. Ahogyan azt az Alkotmánybíróság az általa kidolgozott ún. szükségességi-arányossági teszt kapcsán kifejtette, „[a]z alapjog korlátozásának alkotmányosságához tehát szükséges, hogy a korlátozás megfeleljen az arányosság követelményeinek: az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyenek egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni. Alkotmányellenes a jog tartalmának korlátozása, ha az kényszerítő ok nélkül, önkényesen történik, vagy ha a korlátozás súlya az elérni kívánt célhoz képest aránytalan” [3030/2019. (II. 13.) AB határozat, Indokolás [43], 14/2016. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [83], 39/2007. (VI. 20.) AB határozat, 30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 171.].
[32] Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése - átvéve az alkotmánybírósági „teszt” követelményeit - kimondja, hogy „[az] alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.”
[33] Az Alaptörvény IX. cikk (2) és (3) bekezdései szerint Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit. A demokratikus közvélemény kialakulásához választási kampányidőszakban pedig szükséges megfelelő tájékoztatás érdekében politikai reklám meghatározott feltételek mellett közölhető.
[34] A Bizottság rámutat arra, hogy a demokratikus közvélemény kialakításához elengedhetetlen tájékoztatáshoz fűződő jog, amelyhez szorosan kapcsolódik az Alaptörvény szerint a pártok politikai tevékenységéről való tájékoztatás, amelynek eszköze többek között a politikai reklám, valamint a politikai hirdetés, a kérdésben tartandó érvényes és eredményes népszavazás esetén olyan korlátozás alá esne, amellyel a közösséget megillető tájékozódáshoz való jog sérülne. Az Alaptörvényben megfogalmazott követelmény azonban ezzel szemben a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeinek minél szélesebb körű megteremtése.
[35] A Bizottság továbbá rámutat arra is, hogy a politikai reklámok és a politikai hirdetések címzetti köre a választópolgár. Az Alaptörvény XXIII. cikke határozza meg, hogy mely választáson kik, milyen feltételekkel rendelkeznek választójoggal. Az alaptörvényi rendelkezések központi eleme a nagykorúság. Ennélfogva a politikai reklámok és hirdetések címzettjei is csak a nagykorú választópolgárok lehetnek.
[36] A Bizottságnak a fentiekben rögzítettek alapján tehát elsősorban abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy szükséges-e a politikai reklám és politikai hirdetés tartalmának oly mértékű korlátozása, amely kifejezetten és önmagában bizonyos, a kezdeményezésben rögzített tartalmak esetén megtiltaná a politikai reklám, valamint hirdetés közzétételét a gyermekek lelki és szellemi fejlődésének védelme érdekében. Mindezek alapján tehát a pártok véleménynyilvánításához fűződő alapjogát, valamint a demokratikus közvélemény kialakításához elengedhetetlenül szükséges, a közösséget megillető tájékozódáshoz való jogot kell a gyermekek Alaptörvény XVI. cikkében megfogalmazott védelmének jogával szembe állítani. A Bizottságnak továbbá vizsgálata tárgyává kell tenni azt is, hogy a magyar jogrendszer jelenlegi szabályozása eleget tesz-e az Alaptörvény által megkövetelt védelmi szintnek.
[37] Az Alaptörvény a XVI. cikkben rögzíti, hogy minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz.
[38] Az Alaptörvény idézett rendelkezéséből következik, hogy az államnak alkotmányos kötelezettsége révén, olyan jogszabályi környezetet kell kialakítani, amely során biztosítani tudja a gyermekek megfelelő testi és lelki fejlődésének védelmét.
[39] Az Alkotmánybíróság a 165/2011. (XII. 20.) AB határozatban vizsgálta a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) egyes rendelkezéseinek, többek között a kiskorúak védelmét szolgáló előírásainak alkotmányosságát. E körben az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy az Smtv. lényegében a valamennyi médium által nyújtott szolgáltatásra irányadó tartalmi előírások összessége és egyes rendelkezései a kiskorúak védelme körében korlátozzák a pornográfia, valamint a szélsőséges és indokolatlan erőszak bemutatásának lehetőségét.
[40] Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy „[a] kiskorúakat védő szabályozás alkotmányosságát annak figyelembevételével kell megítélni, hogy ez a korlátozás más természetű […]. A jogalkotó a kiskorúakra káros tartalmakat – a lineáris médiaszolgáltatásban megjelenő legszélsőségesebb esetek kivételével – önmagukban nem minősíti jogsértőnek, csupán közzétételük módját korlátozza akként, hogy a kiskorúak lehetőség szerint ne találkozzanak velük. A médiatartalmak szerkesztői elé állított – tartalmi és formai – korlát alapvetően a közerkölcs által megalapozott, annak speciális, de konkrétan nevesített formája. Alkotmányos alapját a kiskorúak iránti értelemszerűen fennálló szülői felelősség mellett az az előírás adja, amely szerint az állam köteles részt vállalni a kiskorúak megfelelő testi, szellemi fejlődéséhez szükséges védelem és támogatás biztosításában.” [165/2011. (XII. 20.) AB határozat, ABH 2011, 478, 513, 514.]
[41] Az Alkotmánybíróság továbbá kimondta azt is, hogy a kiskorúak védelmének állami kötelezettsége „verseng” a sajtószabadság alapjogával. Hangsúlyozta továbbá azt is, hogy „[a] kiskorúak védelme tartalmilag végső fokon a „közerkölcsön” alapul, amelynek fogalma és tartalma tértől és időtől függő. […] A közerkölcs változó tartalma ellenére az európai kultúrkörben, az európai típusú demokráciákban a gyermekek védelmének megítélése úgy a közvélekedés, mint a jog részéről egységesnek mondható. Ezen „erkölcsi parancsnak” azonban ebben az esetben az ad hangsúlyt, hogy a nemzetközi közösség kétséget kizáróan a gyermekek érdekét elsődlegesnek tekintve foglal állást – a sajtószabadság jogának korlátozása árán is.” [165/2011. (XII. 20.) AB határozat, ABH 2011, 478, 513, 514.]
[42] Az Alkotmánybíróság az idézett határozatában nem minősítette aránytalan beavatkozásnak azt, hogy a törvényhozó a kiskorúak fejlődésére súlyosan káros médiatartalmak közzétételét a nyomtatott és az internetes sajtótermékek esetében is bizonyos korlátozásnak veti alá.
[43] A Bizottság szükségesnek tartja továbbá a kiskorúak védelmét szolgáló, médiával összefüggő jogszabályi rendelkezések áttekintését a magyar jogrendszerben.
[44] A médiával összefüggő, kiskorúak védelmét szolgáló előírások megjelennek nem csupán az Smtv., valamint az Mttv. rendelkezései között, hanem megtalálhatóak többek között a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvényben (a továbbiakban: Gyvt.) valamint a családok védelméről szóló 2011. évi CCXI. törvényben (Csvt.) is.
[45] A Gyvt. 6. §-a a gyermek jogai között nevesíti, hogy a médiában fejlettségének megfelelő, ismeretei bővítését segítő, a magyar nyelv és kultúra értékeit őrző műsorokhoz hozzáférjen, továbbá hogy védelmet élvezzen az olyan káros hatásokkal szemben, mint a gyűlöletkeltés, az erőszak és a pornográfia. A Gyvt. továbbá kiemelt szerepet tulajdonít a tudatos és felelősségteljes internet-, valamint médiahasználatot − ideértve a zaklatás internetes formáival szembeni hatékony fellépést − biztosító nevelésnek, oktatásnak és képzéseknek. Mindezekre figyelemmel alapvető feladatnak tekinti a gyermekek fejlődésére ártalmas környezeti és társadalmi hatások elleni, valamint információs ártalommal szembeni védelmük megteremtését.
[46] A Csvt. rögtön a preambulumában rögzíti, hogy a családok védelme és a családok jólétének erősítése az állam, az önkormányzatok, a civil szervezetek, a médiaszolgáltatók és a gazdasági élet szereplőinek egyaránt feladata. Az 5. §-ban pedig tovább pontosítja a médiaszolgáltatókkal szembeni követelményeket, amikor úgy fogalmaz, hogy a médiaszolgáltatók a gyermekek védelme érdekében kötelesek szolgáltatásaikat a házasság intézményének, valamint a család és a gyermeknevelés értékének tiszteletben tartásával nyújtani. Az állam továbbá ösztönzi a család és a gyermeknevelés értékét közvetítő műsorok, médiatartalmak bemutatását.
[47] Az Smtv. és az Mttv. hatályba lépésével jött létre a médiarendszer egységes szabályozása. A kiskorúak védelmére vonatkozó általános szabályok az Smtv.-ben találhatók, míg a további részletszabályok az Mttv.-ben kerültek rögzítésre.
[48] Az Smtv. valamennyi médiatartalomra vonatkozóan (médiaszolgáltatás során, valamint sajtótermék által kínált tartalom tekintetében) fogalmaz meg általános szabályokat a kiskorúak védelme érdekében, amely tehát kötelező érvényű mind a médiaszolgáltatás során, valamint sajtótermék által kínált tartalmakra is. A 19. § szerint a médiaszolgáltatásban megjelenő azon médiatartalom, amely károsíthatja a kiskorúak szellemi, lelki, erkölcsi vagy fizikai fejlődését, csak oly módon tehető a nyilvánosság tagjai számára elérhetővé, amely – különösen az adásidő megválasztásával, az életkor ellenőrzésével, illetve más műszaki megoldás alkalmazásával – biztosítja, hogy kiskorúak rendes körülmények között nem hallhatják vagy láthatják azt. A hozzáférés korlátozását szolgáló intézkedéseknek arányban kell állniuk a tartalom ártalmasságának mértékével. Sajtótermék vonatkozásában pedig rögzíti, hogy az a médiatartalom, amely súlyosan károsíthatja a kiskorúak szellemi, lelki, erkölcsi vagy fizikai fejlődését különösen azáltal, hogy pornográfiát vagy szélsőséges, illetve indokolatlan erőszakot tartalmaz, csak oly módon tehető a nyilvánosság tagjai számára elérhetővé, amely – valamely műszaki vagy egyéb megoldás alkalmazásával – biztosítja, hogy kiskorúak nem férhetnek hozzá. Ha ilyen megoldás alkalmazása nem lehetséges, akkor a médiatartalom csak a kiskorúak lehetséges veszélyeztetéséről szóló tájékoztatást tartalmazó figyelmeztető jelzéssel tehető közzé.
[49] Az Smtv. utal végezetül arra, hogy a kiskorúak védelmét szolgáló részletes szabályokat külön törvény határozza meg.
[50] Az Mttv. a „Médiaszolgáltatások tartalmára vonatkozó előírások” című első fejezetében rögzíti a gyermekek és a kiskorúak védelmére vonatkozó részletszabályokat.
[51] A Mttv. megkülönbözteti a lineáris és a lekérhető médiaszolgáltatásokat, valamint a műsorszámok különböző kategóriákba sorolását követeli meg, amelynek alapját képezi, hogy az adott műsorszám tartalmaz-e a kiskorúak fizikai, lelki vagy erkölcsi fejlődésre ártalmas tartalmat. Az Mttv. 9. § -a azonban a műsorszámok kategóriákba történő besorolása alól egy kivételszabályt fogalmaz meg, amely szerint a hírműsorszámot, a politikai tájékoztató műsorszámot, a sportműsorszámot, a műsorelőzetest, valamint a politikai reklámot, a televíziós vásárlást, a társadalmi célú reklámot és a közérdekű közleményt nem kell az Mttv. 9. § (2)-(7) bekezdései szerinti kategóriák valamelyikébe sorolni.
[52] Az Mttv. 3. fejezete tartalmazza a Közszolgálati Kódexre vonatkozó rendelkezéseket, amelynek alapvető rendeltetése, hogy a közszolgálati médiaszolgáltató számára iránymutatást adjon a törvény keretei között a közszolgálati médiaszolgáltatás megfelelő működési elveire vonatkozóan. Az Mttv. 96. §-a határozza meg azokat az elveket, amelyeket Közszolgálati Kódexben szabályozni lehet, ilyen például a kiskorúak védelmével kapcsolatos feladatok ellátásának elve is. A közszolgálati médiaszolgáltatások céljai között szerepel többek között a kiskorúak testi, lelki és erkölcsi fejlődését, érdeklődését szolgáló, ismereteit gazdagító műsorszámok, valamint a gyermekvédelem céljait szolgáló ismeretterjesztő, felvilágosító műsorszámok közzététele. [Mttv. 83. § (1) bekezdés h) pontja]
[53] Kiemelendő továbbá, hogy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa éves felügyeleti tervet készít, amelynek központi elemét képezi a gyermekek és a kiskorúak védelmére vonatkozó előírások betartása, ebből kifolyólag ellátja ezen előírások vonatkozásában a hatósági felügyeleti jogköröket is. [Mttv. 168/A. § (1) bekezdése, 182. §-ba) pontja]
[54] Az Mttv. V. fejezete tartalmazza a jogsértések esetén alkalmazandó jogkövetkezményekre vonatkozó rendelkezéseket. A médiaigazgatásra vonatkozó szabály megsértőjével szemben a jogsértés súlyára, valamint ismétlődő jellegére tekintettel alkalmazható jogkövetkezmény a jogsértés tényének megállapítása, a jogsértő figyelmeztetése, valamint kötelezése a jogsértő magatartás megszüntetésére, felhívása a jövőbeni jogsértésektől való tartózkodásra, továbbá a jogszerű magatartás tanúsítására. Ismételt jogsértés esetén, a jogsértés súlyához, jellegéhez, illetve az egyedi ügy sajátosságaihoz mérten bírság is kiszabható. (Mttv. 185-188. §)
[55] Figyelemmel az Alaptörvény, a Gyvt., a Csvt., az Smtv., valamint az Mttv. hivatkozott rendelkezéseire, a kiskorúak lelki, szellemi és erkölcsi fejlődését károsan befolyásoló vagy veszélyeztető tartalmak nem tehetők közzé korlátozás nélkül, ugyanakkor a kiskorúak védelme nem jelentheti az egyes médiatartalmak közzétételének teljes korlátozását, megtiltását, ahogyan azt az Alkotmánybíróság a fentiekben már hivatkozott 165/2011. (XII. 20.) AB határozatában az Smtv. rendelkezéseinek alkotmányosságának vizsgálata körében megállapította.
[56] Az Alkotmánybíróság több határozatában is kiemelte, hogy a választási kampányban más időszakokhoz képest is különösen nagy jelentősége van a választópolgárok minél teljesebb körű tájékoztatásának. A demokratikus jogállamiság elve megkívánja, hogy a népképviseleti szervek megválasztására demokratikus közvélemény és a választók minél megalapozottabb döntése alapján kerüljön sor. Szabad és demokratikus választások nem képzelhetők el anélkül, hogy a sajtó ne a megfelelő tájékoztatáshoz kapcsolódó alkotmányos felelőssége szerint járna el. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy ez mindenekelőtt és leginkább a szerkesztés szabadságának elismerését, a tartalmi beavatkozás tilalmának tiszteletben tartását igényli az állam részéről. Meghatározott körben azonban alkotmányosan indokolhatóvá és szükségessé válhat a tájékoztatást érintő egyes követelmények előírása” {3119/2019. (V. 29.) AB határozat Indokolás [41]}
[57] Választási kampányidőszak során annak vizsgálata, hogy az egyes médiatartalmak közzétételével sérültek-e a választási eljárásról szóló törvényben rögzített alapelvek, vagy egyéb tételes jogszabályi rendelkezések, a Nemzeti Választási Bizottság hatáskörébe tartozik. Ahogyan az a fentiekben már kifejtésre került a politikai reklám tartalmáért a médiaszolgáltató nem felel. Amennyiben a politikai reklám közzétételére irányuló igény megfelel a választási eljárásról szóló törvényben foglaltaknak, úgy mérlegelés nélkül köteles közzétenni azt. [Mttv. 32. § (3) bekezdése] Az Mttv. szerkesztői felelősség alóli mentesítő rendelkezései tehát azt eredményezik, hogy a politikai reklámok mintegy átadott felületen közzétett médiatartalmak, amelyek tartalmáért, az esetleges alapjogsértő megnyilvánulásokért a jelölő szervezet olyan felelősséget visel, amely magában hordozza a jelölő szervezetre vonatkozó általános felelősségi szabályok mellett a szerkesztői szabadságból adódó felelősség egyes elemeit. Így a politikai reklámok esetében a tartalom kifogásolása esetén nem a médiaszolgáltató, hanem a jelölő szervezet ellen nyújtható be eredményes jogorvoslati kérelem {lásd: 114/2019. NVB határozat Indokolás [34]-[35] bekezdései}.
[58] Az Mttv. ugyan a politikai reklámok vonatkozásában kivételszabályt fogalmaz meg a korhatár szerinti besorolás követelménye alól, ugyanakkor az Smtv. 19. §-a általános szabályként mondja ki az médiaszolgáltatásban megjelenő, a kiskorúak szellemi, lelki, erkölcsi vagy fizikai fejlődését károsító médiatartalmak elérhetőségének korlátozását.
[59] A Nemzeti Választási Bizottság összefoglalóan megállapítja, hogy Szervező a kérdésben megfogalmazottak alapján a politikai reklámok és hirdetések - azok meghatározott tartalma esetén - teljes tiltását kívánja elérni gyermekek lelki fejlődésének és nyugalmának védelme érdekében, ugyanakkor az irányadó és ismertetett alkotmánybírósági határozatból egyértelműen megállapítható, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának alaptörvény-ellenes korlátozását jelenti általában, ha a kiskorúak védelme érdekében önmagában és kizárólag a közlés tartalma alapján történő teljes tiltást alkalmazná a jogalkotó. Az Alkotmánybíróság a fentiekben ismertetett határozata alapján megállapítható, hogy a médiatartalmakkal szembeni korlát alapvetően a közerkölcs által megalapozott és a gyermekek védelmét biztosító állami feladat jellemzően a médiatartalmak közzétételének elérhetőségét korlátozó rendelkezésekkel - azaz a kezdeményezésben írt teljes tiltásnál enyhébb eszközökkel - is teljesíthető.
[60] A Bizottság rámutat arra, hogy az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében meghatározott alapjog-korlátozási teszt által megkövetelt szükségesség és arányosság feltétele a jelen határozatban vizsgált, egymással szemben álló alapjogok tekintetében tehát nem valósul meg. Az alapjog-korlátozás során a jogalkotónak az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt szükséges választania, ezért a Bizottság álláspontja szerint a népszavazási kérdés a szükségesnél nagyobb mértékben kívánja korlátozni a pártok véleménynyilvánítási jogát, holott a választópolgárok és politikai pártok közötti ebbéli kommunikációja nélkül a választópolgárok közügyek terén fennálló szabadsága is korlátozódna, a kérdés valójában az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésének burkolt módosítására is irányul és amellyel egyben az Alaptörvény IX. cikkében megfogalmazott véleménynyilvánítás szabadságának, valamint a közösséget megillető tájékozódáshoz való jogának sérelmét idézné elő. Ezért a Bizottság álláspontja szerint a kezdeményezés sérti az Alaptörvény a 8. cikk (3) bekezdés a) pontját, így az nem hitelesíthető.
[61] Mindezekre tekintettel a Bizottság rögzíti, hogy az olyan népszavazási kérdés, amelynek tárgyában megtartandó népszavazás érvényessége és eredményessége esetén az Országgyűlésnek az Alaptörvényt kellene módosítania, az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjába ütközik, ezért az nem hitelesíthető.
V.
[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]
[62] A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
[63] A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
[64] A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), amely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
[65] A Nemzeti Választási Bizottság az egyértelműség követelményének vizsgálatakor rögzíti, hogy a kérdés - egyebek mellett - arra irányul, hogy a jogalkotó tiltsa meg olyan politikai reklám, illetve politikai hirdetés közzétételét, amelynek tartalma „közveszéllyel vagy háborúval való fenyegetés”-nek minősül. A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a népszavazásra javasolt kérdés az alábbiak miatt nem felel meg a választópolgári egyértelműség követelményének.
[66] A Bizottság megállapítja, hogy a „közveszéllyel fenyegetés” fogalmát és törvényi tényállását a Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) „A köznyugalom elleni bűncselekmények” című XXXII. fejezetének 338. §-a tartalmazza, amely így hangzik: „[a]ki a köznyugalom megzavarására alkalmas olyan valótlan tényt állít, híresztel, vagy azt a látszatot kelti, hogy közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a közveszéllyel fenyegetés a köznyugalmat súlyosan megzavarta.”
[67] A háborúval fenyegetés tényállását ugyan ebben a formában nem nevesíti a Btk., ugyanakkor figyelemmel annak a köznyugalomra gyakorolt hatásával, beilleszthető a fentiekben hivatkozott közveszéllyel való fenyegetés törvényi tényállásába.
[68] A Bizottság rámutat arra, hogy a közveszéllyel való fenyegetés azáltal, hogy az a Btk.-ban nevesített bűncselekmény, a véleménynyilvánítás jogának alkotmányos korlátjaként a magyar jogrendszeren belül egy olyan általánosan tiltott magatartást foglal magába, ami megjelenési formájától függetlenül meg nem engedett és büntetendő cselekmény, azaz politikai reklám és hirdetés tárgya sem lehet.
[69] A Kúria a Knk.IV.37.457/2015/3. számú határozatában rámutatott arra, hogy „önmagában nem elégíti ki a választópolgári egyértelműség követelményét, ha a feltenni szándékozott kérdésből fakadó kötelezettség a hatályos jogszabályok alapján jogalkotói technikával ugyan megoldható, azonban a szavak köznapi értelmezése alapján a választópolgárokban azt a hamis látszatot kelti, mintha olyan jogintézmény létrehozásáról kellene dönteni, ami hiányzik a jogrendszerből.”
[70] A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint Szervező által benyújtott népszavazási kezdeményezés így azt a téves látszatot kelti, mintha a jelenleg hatályos jogrendszerben a közveszéllyel fenyegetést tartalmazó politikai reklám vagy politikai hirdetés megengedett lenne.
[71] A Nemzeti Választási Bizottság és a Kúria gyakorlatában következetesen az egyértelműség sérelmére ható körülményként értékeli azt a kérdést, melynek megtévesztő tartalma miatt a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz, illetve nem tudja, hogy döntése valójában milyen következménnyel jár. (Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.133/2016/4., és Knk.VII.37.997/2016/4. számú határozat). A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint tehát a népszavazási kérdés megtévesztő jellegű is és így a választópolgári véleménynyilvánításnak nem lehet valós eredménye. Mindezek alapján a népszavazáshoz való jog jelen kérdésben tartott országos népszavazás esetén is – tudatos döntés hiányában – csak formálisan érvényesülhetne, amely kizárja a kérdés egyértelműségét.
[72] A Nemzeti Választási Bizottság e körben kíván utalni a Kúria Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.133/2016/4., és Knk.VII.37.997/2016/4. számú határozataira, melyekben elvi éllel rögzítette, hogy nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyben a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
[73] A fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint Szervező által benyújtott kezdeményezés tartalma a választópolgárok számára megtévesztő, ugyanis azt a látszatot kelti, mintha a közveszéllyel fenyegetést tartalmazó politikai reklám vagy politikai hirdetés megengedett lenne, és annak megtiltásához jogalkotásra lenne szükség.
[74] A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti továbbá, hogy jelen népszavazási kérdés többszörösen összetett, több tagmondatból áll.
[75] A Kúria a Knk.VII.37.695/2016/3. számú végzésében rögzítette, hogy a népszavazásra javasolt kérdés egyértelműségével kapcsolatos álláspont az, hogy önmagában két vagy több részkérdés szerepeltetése a kezdeményezésben generálisan nem okoz kérdés-egyértelműségi problémát, az adott népszavazásra feltenni kívánt kérdés tartalma alapján dönthető el, hogy az összetett kérdés ellenére az érthető, világos-e, lehet-e egyértelműen válaszolni arra. Az Alkotmánybíróság – a Knk.IV.37.719/2015/4. számú kúriai végzésben is felhívott – 52/2001. (XI. 29.) AB határozatában megfogalmazott követelményei szerint „[ö]nmagában az, hogy az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés több tagmondatból áll, nem sérti az […] egyértelműség követelményét. Ha azonban a kérdés több olyan alkérdésből áll, amelyek ellentmondanak egymásnak, amelyek egymáshoz való viszonya nem egyértelmű, vagy amelyek nem következnek egymásból, illetve amelyek tartalmilag egymáshoz nem kapcsolódnak” sértik a választói egyértelműség követelményét, és ezáltal csorbul a népszavazáshoz való jog is [52/2001. AB határozat; 2001, 392, 405].
[76] A Bizottság megállapítja, hogy a népszavazási kezdeményezésben megfogalmazott kérdés a politikai reklám és hirdetés vonatkozásában többféle tartalmat kíván tilalmazni; egyrészt tilalmazni kívánja a gyermekek lelki fejlődésére ártalmas vagy lelki nyugalmának megzavarására alkalmas tartalmat, illetve gyermekekben félelemérzetet keltő tartalmat. A Bizottság megállapítja, hogy a gyermekek lelki nyugalmának megzavarására alkalmas és a félelemérzetet keltő tartalom egymással szinonim megfogalmazások és a gyermekekre gyakorolt azonnali hatásukban is megfeleltethetők egymással. Ezzel szemben a gyermekek lelki fejlődésére ártalmas tartalom - az előzőekben említett esetektől eltérően - fogalmilag egy olyan tartós hatást foglal magában, amelynek hosszabb távú következményei vannak, azaz a gyermekekre gyakorolt hatása súlyosabb következményekkel járhat.
[77] Mindezekre figyelemmel a Bizottság álláspontja szerint a kezdeményezés részkérdései önállóan is megválaszolhatók, az egyes részkérdésekre egymással ellentétes válasz is adható, ugyanis megalapozott következtetés vonható le arra vonatkozóan, hogy a választópolgárok egy része támogathatónak tartja a gyermekek lelki fejlődésére ártalmas tartalmak megjelenítésének tilalmát a politikai reklámokban és hirdetésekben, ugyanakkor a kérdésben szereplő gyermekek lelki nyugalmának megzavarására alkalmas, valamint a félelemérzetet keltő tartalmak vonatkozásában - azok enyhébb következményére figyelemmel - nem tekintené szükségesnek a tilalmat. Figyelemmel azonban arra, hogy a választópolgároknak nincs lehetőségük részkérdésenként véleményt nyilvánítani, ugyanis a kérdés nem teszi lehetővé a különböző részkérdésekben az eltérő véleménynyilvánítást, így a népszavazási kérdés ezen ok miatt sem felel meg az egyértelműség követelményének.
[78] Fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének sem, ezért annak hitelesítést az Nsztv. 11. §-ában foglalt jogkörében eljárva megtagadta.
VI.
[A határozat indokolásának összegzése]
[79] A Nemzeti Választási Bizottság megállapította, hogy a népszavazásra javasolt kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjában meghatározott tiltott tárgykörbe ütközik, valamint nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének ezért a Nemzeti Választási Bizottság a kérdés hitelesítését – az Nsztv. 11. § (1) bekezdésében fogalt hatáskörében eljárva – megtagadja.
VII.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[80] A határozat az Alaptörvény I. cikk (4) és (3) bekezdésein, a VIII. cikk (3) bekezdésén, a IX. cikkén, a XVI. cikkén, a XXIII. cikkén, a 8. cikk (3) bekezdés a) pontján; a Btk. 338. §-án, a Csvt. 5. §-án; a Gyvt. 6. §-án; az Mttv. a 9. §-án, a 32. §-án, a 83. § (1) bekezdés h) pontján, a 96. §-án, a 168/A. § (1) bekezdésén, a 182. §-án, a 185-188. §-ain, a 203. § 55. és 60. pontjain; az Nsztv. 2-4. §-ain, a 6. §-án, a 8. § (1) bekezdésén, a 9. § (1) bekezdésén, a 10. §-án, a 11. §-án, az Smtv. 19. §-án, a Ve. 140. §-án, a146. § a) és b) pontjain, a 147. §-án, a 148. § (1) és (2) bekezdésein, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. §-ának (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2024. szeptember 4.
Dr. Sasvári Róbert
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke