423/2022. NVB határozat - a Normális Élet Pártja által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában

A Nemzeti Választási Bizottság

423/2022. számú határozata

A Nemzeti Választási Bizottság a Normális Élet Pártja (4400 Nyíregyháza, Hősök tere 14., a továbbiakban: Szervező) által kezdeményezett országos népszavazási kérdés tárgyában – 14 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő

határozatot:

A Nemzeti Választási Bizottság az

„Egyetért Ön azzal, hogy a hamis hírek közlése büntetőjogi felelősséget vonjon maga után?”

népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.

A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3., levélcím: 1397 Budapest, Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2022. november 9-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illeték-feljegyzési jog illeti meg.

Indokolás

I.

[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]

  1. A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2022. szeptember 7-én postai úton nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez – Szervezőt is beleértve – 27 választópolgári támogató aláírás került csatolásra, amelyek közül 25 választópolgár támogató aláírása felelt meg az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
  2. A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. A népszavazási kezdeményezés a jogszabályi követelményeknek megfelelt, így azt a Nemzeti Választási Iroda elnöke a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.

II.

[Az országos népszavazás funkciója]

  1. Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
  2. Magyarország Alaptörvényének (a továbbiakban: Alaptörvény) 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
  3. Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, amely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. A népszavazáshoz való jog további korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére nem tartható és nem kezdeményezhető népszavazás, hogy egyébként az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartoznak.

III.

[Az Alaptörvény módosítására irányuló tiltott tárgykör vizsgálata]

  1. A jelen eljárás tárgyát képező kezdeményezés célja, hogy „a hamis hírek közlése” büntetőjogi felelősséget vonjon maga után, azaz az említett elkövetési magatartást egy új, a hatályos szabályozásban nem szereplő büntetőjogi tényállás megalkotásával, vagy meglévő büntetőjogi tényállás módosításával büntetendővé tegye. Tekintettel arra, hogy Magyarországon minden bűncselekmény törvényi tényállása és minden, a bűncselekmény elkövetésével összefüggésben – természetes személlyel szemben – alkalmazható szankció egységesen egy jogszabályban, a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényben (a továbbiakban: Btk.) szerepel, a kérdés nyilvánvalóan a Btk. módosítására irányul.
  2. A Nemzeti Választási Bizottság mindenekelőtt rögzíti, hogy a kezdeményezésben célzott jogalkotás tárgya („hírek”) a médiatartalmak fogalmába [lásd: sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) 1. § 7. pont] tartozik, így a médiatartalom-szolgáltatók [lásd: Smtv. 1. § 8. pont] általi tevékenységgel („hírek közlésével”) kapcsolatban kíván egy törvényi – méghozzá büntetőjogi – korlátot állítani. Ennek megfelelően a kérdés egyértelműen érinti az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésében garantált sajtószabadság alapjogát.
  3. A Kúria következetes joggyakorlatot folytat az alapjogokat érintő országos népszavazási kérdésekkel összefüggésben, amelynek lényege szerint „[a]bban az esetben, ha az országos népszavazás aláírásgyűjtő ívén szereplő kérdés alapjog-korlátozást érint, adott esetben vizsgálandó az is, hogy a kérdésre vonatkozó alapjog-korlátozás az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdés alapján az Alaptörvény keretei között marad-e. Ha akár a Nemzeti Választási Bizottság, akár a Kúria arra a következtetésre jut, hogy a kérdésben rejlő alapjogi kollízió, vagy az adott alapjog valamely alkotmányos értékkel való ütközése csak az Alaptörvény módosításával oldható fel, akkor a kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján nem bocsátható országos népszavazásra. Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése, illetve a 8. cikk (3) bekezdés a) pont ekként kapcsolódik össze.” {Kúria Knk.IV.37.387/2015/3., Indokolás II. pont; utoljára: Knk.IV.40.648/2021/23., Indokolás [45]} Mindezekre figyelemmel a Nemzeti Választási Bizottság jelen ügyben is megvizsgálta, hogy a jelen kezdeményezés nyomán megalkotandó szabályozás az Alaptörvény keretei között marad-e és ennek során tekintettel volt az ügyben releváns alkotmánybírósági döntésekre.
  4. Az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdése értelmében Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükségesszabad tájékoztatás feltételeit. Az Alkotmánybíróság gyakorlata a szóban forgó alapjog tekintetében a következőképpen foglalható össze: „(…) a szólás- és sajtószabadság kettős igazolással bír, azaz az egyéni önkifejezés, illetve a politikai közösség demokratikus működése szempontjából egyaránt kulcsfontosságú. Az Alaptörvényben megerősített kettős igazolás pedig azt jelenti, hogy a véleményszabadságnak az alapjogok körében elfoglalt kitüntetett helyére vonatkozó értelmezés is változatlanul érvényes. (…) A sajtószabadság – amely felöleli valamennyi médiatípus szabadságát – a szólásszabadság intézménye. A sajtó ugyanis – tevékenységének egyre összetettebb és szerteágazóbb jellege mellett is – mindenekelőtt a véleménynyilvánításnak, a véleményformálásnak és a véleményalkotáshoz nélkülözhetetlen információszerzésnek az eszköze. A szólásszabadság kitüntetett jellege e tekintetben a sajtószabadságra is vonatkozik, és vonatkozik rá a szabadság kettős igazolása is: a sajtószabadság jelentőségét a szubjektív alapjog és a demokratikus közvélemény alkotmányos intézménye egyaránt igazolja. Az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdése ennek megfelelően a sajtószabadság elismerése mellett a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeinek biztosításáról is rendelkezik.” {7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [23], [40]}. Az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdése tehát a sajtószabadságot a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás garanciájának tekinti. Ez a tájékoztatás a „demokratikus közvélemény” információs érdekét szolgálja: azt, hogy a közvélemény a számára releváns tényekről, eseményekről adatot, tájékoztatást, illetve ezzel összefüggő véleményt kapjon {lásd 26/2019. (VII. 23.) AB határozat, Indokolás [24]}. A sajtó tehát alkotmányos jogát gyakorolja akkor, amikor a közérdeklődésre számot tartó eseményekről beszámol. {Összefoglalóan lásd: 3350/2022. (VII. 25.) AB határozat, Indokolás [33]-[35]}.
  5. Az Alkotmánybíróság a fentieken túl azonban azt is leszögezte, hogy a sajtó, tájékoztató tevékenységének szabadsága sem korlátlan, hanem más alapvető jogok vagy alkotmányos értékek érvényesülése érdekében kötelezettségekkel tűzdelt. Az Alkotmánybíróság több esetben is alkotmányosnak talált már a média által nyújtott tájékoztatásra vonatkozó előírásokat {lásd 1/2007. (I. 18.) AB határozat, illetve 3096/2014. (IV. 11.) AB határozat; és hasonló érvelést tartalmaz a 3/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [22] is}. A sajtószabadság gyakorlása önmagában azonban nem terjed ki a valótlanságok közzétételére, sőt az újságírók egyik fő felelőssége éppen a közölt hírek, információk hitelességének ellenőrzése. Ez mindazonáltal nem azt jelenti, hogy a valótlan tényállításokért viselt felelősség kérdése minden esetben azonos szempontok szerint lenne megítélhető, és e körben ne lenne szükség alkotmányossági megfontolások mérlegelésére. Mindenképpen ilyen megfontolásnak minősül a közügyekre vonatkozó információk áramlásának érdeke, illetve a sajtó viszonya az általa közölt kijelentésekhez. {34/2017. (XII. 11.) AB határozat, Indokolás [42]}. {Összefoglalóan lásd: 3350/2022. (VII. 25.) AB határozat, Indokolás [44]}.
  6. A kérdés „hamis hírek” megfogalmazása arra utal, hogy Szervező a valótlanságot tartalmazó vagy a valóságot hamis színben feltüntető hírek közlését kívánja büntetőjogilag is szankcionálni. A „hír” kifejezésnek ugyan nincs jogszabályban meghatározott fogalma, de a médiaszabályozás egyéb rendelkezései alapján [a médiaszolgáltatásról és tömegkommunikációról szóló 2010. év CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Mttv.) 12. § (3) bek., 203. § 17. pont] megállapítható, hogy a hír a magyarországi és a nemzetközi közélet aktuális eseményeiről szóló olyan médiatartalom, amely alapvetően tényközlésre épül. A hírek éppen utóbb említett tulajdonsága okán értelmezhető azok hamis volta, ugyanis a valótlanság nyilvánvalóan kizárólag tények tekintetében nyerhet értelmezést, vélemények, értékítéletek esetében mindez fogalmilag kizárt. {Vesd össze: 3/2014. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [40]-[41]} Ezzel összhangban írja elő az Mttv. 12. § (4) bekezdésében, hogy a műsorszámban közzétett hírekhez fűzött véleményt, értékelő magyarázatot e minőségének megjelölésével és szerzőjének megnevezésével, a hírektől megkülönböztetve kell közzétenni.
  7. A Nemzeti Választási Bizottság minden olyan esetben, amikor a kezdeményezés tárgya valamely magatartás büntetendővé nyilvánítása, a következő megfontolásból indul ki. Az állami büntetőhatalom gyakorlásának egyik megnyilvánulási formája a jogalkotó azon döntése, hogy – mérlegelve az adott magatartás társadalomra veszélyességét – valamely magatartást, cselekményt bűncselekménnyé nyilvánít. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint valamely magatartás büntetendővé nyilvánításának szükségességét ugyanakkor szigorú mércével kell megítélni: a különböző életviszonyok, erkölcsi és jogi normák védelmében az emberi jogokat és szabadságokat szükségképpen korlátozó büntetőjogi eszközrendszert csak feltétlenül szükséges esetben indokolt igénybe venni akkor, ha a társadalmi, gazdasági célok, értékek megóvása más módon nem lehetséges {vesd össze: 30/1992. AB határozat, ABH 1992, 167, 176.; 8/2017. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [53]; 18/2020. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [64]}. {Legutóbb lásd: 55/2021. NVB határozat, Indokolás [18]}.
  8. A Nemzeti Választási Bizottság – a büntetőjog ultima ratio jellegére figyelemmel – megvizsgálta, hogy a jelenleg hatályos jogszabályi rendelkezések milyen módon állítanak korlátot az elé, hogy a médiatartalom-szolgáltatók valótlanságot tartalmazó híreket (vagy egyéb médiatartalmat) tegyenek közzé. Az Smtv. tartalmazza a sajtó-helyreigazítás intézményét a következők szerint: ha valakiről bármely médiatartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel, követelheti olyan helyreigazító közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlés mely tényállítása valótlan, illetve megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben és ehhez képest melyek a való tények. [Smtv. 12. § (1) bek.]
  9. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 2:45. § (2) bekezdése értelmében a jóhírnév megsértését jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó és e személyt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel.
  10. A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 180. § (1) bekezdése értelmében, aki mással szemben a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, szabálysértést követ el (becsületsértés szabálysértése).
  11. Végül a jogrendszer szankciós zárköveként, a Btk. jelenleg is büntetni rendeli a rágalmazást, becsületsértést és kegyeletsértést, illetve a becsület csorbítására alkalmas hamis hang- vagy képfelvétel nyilvánosságra hozatalát a következők szerint. Aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít, híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő [Btk. 226. § (1) bek., rágalmazás]. Aki a 226. §-ban meghatározottakon kívül mással szemben a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben vagy nagy nyilvánosság előtt a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő [Btk. 227. § (1) bek., becsületsértés]. Aki halottat vagy emlékét a 226. vagy a 227. §-ban meghatározott módon meggyalázza, vétség miatt az ott meghatározott büntetéssel büntetendő [Btk. 228. §, kegyeletsértés]. Aki abból a célból, hogy más vagy mások becsületét csorbítsa, hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú hang- vagy képfelvételt hozzáférhetővé tesz, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő [Btk. 226/B. § (1) bek., becsület csorbítására alkalmas hamis hang- vagy képfelvétel nyilvánosságra hozatala].
  12. A büntetőjog ezen kívül a rémhírterjesztés és a közveszéllyel fenyegetés törvényi tényállásain keresztül szankcionálja még a valótlan tartalmú közlések egy bizonyos csoportját. E szerint rémhírterjesztést követ el, aki közveszély színhelyén nagy nyilvánosság előtt a közveszéllyel összefüggésben olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely a közveszély színhelyén alkalmas az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére [Btk. 337. § (1) bek.]. Az a személy is rémhírterjesztést követ el, aki különleges jogrend idején nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa [Btk. 337. § (2) bek.]. A közveszéllyel fenyegetés törvényi tényállását valósítja meg, az aki a köznyugalom megzavarására alkalmas olyan valótlan tényt állít, híresztel, vagy azt a látszatot kelti, hogy közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget [Btk. 338. § (1) bek.].
  13. A Nemzeti Választási Bizottság a fentiek alapján rögzíti, hogy a jogrendszer valamely médiatartalomban (így a hírben) közölt valótlan tényállítás, híresztelés vagy való tény hamis színben való feltüntetése esetén egy speciális médiajogi lehetőséget biztosít az érintett számára a valótlanság korrigálására, amely – figyelemmel a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 496. §-ában biztosított perindítási jogosultságra – az önkéntes teljesítés elmaradása esetén szankcióként is szolgál. A jogrendszer ezen kívül a polgári jog terrénumába tartozó személyiségvédelem körében is korlátot állít – más közlések mellett – a valótlan tartalmú hírek közzétételével szemben, a jó hírnév megsértése esetén alkalmazható polgári jogi jogkövetkezmények kilátásba helyezésével. Fontos hangsúlyozni, hogy e jogintézmény igénybevételének a közlés valótlanságán felüli további feltétele annak a más személyét sértő mivolta. Következő lépcsőfokként a hatályos jogi szabályozás a szabálysértési jogban is, illetve végső eszközként a büntetőjogban is biztosítja a személyek méltóságának, becsületének a védelmet a valótlan közlésekkel szemben (is), amennyiben azok becsületsértő jellegűek. A becsületsértés szabálysértési és büntetőjogi alakzatának itt szerepeltetését az indokolja, hogy bizonyos esetekben tényállításokkal (így a valótlan tényállításokkal is) elkövethető a becsületsértés (vesd össze: BJD 1189.). Végül a köznyugalom elleni bűncselekmények körében szereplő, korábban említett két bűncselekmény törvényi tényállása is oly módon került megfogalmazásra, hogy azok bizonyos esetekben elkövethetők valótlanságot tartalmazó hír közlésével is.
  14. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint, a kezdeményezésben célzott jogalkotás – azaz a kérdésben írt hamis hírek közlésének általános, minden esetben történő büntetendővé tétele – figyelmen kívül hagyja a büntetőjog ultima ratio jellegét. Az ismertetett jogszabályi rendelkezésekből egyfelől megállapítható ugyanis, hogy a hatályos jogrendszer a médiatartalmak (így a hírek) valóságnak megfelelő tartalmát komplex módon, több jogág által együttesen biztosítja. Ennek során érvényesül a fokozatosság elve, hiszen a legenyhébbnek tekinthető, ugyanakkor a leggyorsabban alkalmazható médiajogi jogkövetkezmény kiterjed minden, valamely személyt érintő valótlanság esetére, az ennél súlyosabb – így a kezdeményezés szempontjából relevanciával bíró büntetőjogi – szankciók viszont csak a valótlan tényállítások kirívó eseteire vonatkoznak. Mindez azt jelenti, hogy a hatályos szabályozás alapján a büntetőjogi felelősség alapja sohasem önmagában a közölt tény valótlansága, hanem további feltételek egyidejű meglétére is szükség van, így például a közlés becsületsértő jellegére vagy a közlés köznyugalom megzavarására, illetve különleges jogrend idején a védekezés akadályozására, meghiúsítására való alkalmasságára. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a hatályos szabályozás tehát figyelemmel van a fentiekben ismertetett alkotmánybírósági gyakorlatra és a büntetőjogilag üldözendő közlések köre a valóságnak megfelelő tájékoztatás követelményének való megfelelésen túl, további alapjogok, alkotmányos értékek, célok egyidejű védelmének szükségessége mentén került meghatározásra.
  15. Azzal, hogy Szervező a kérdésben a hírekben közölt tények valótlanságán kívül, további feltételt nem követel meg, olyan jogalkotást céloz, amely általánosságban büntetni rendel minden valótlan közlést tartalmazó hírt. Mindez pedig azt jelenti, hogy olyan, egyébként valótlan tények közlése is büntetendővé válik ez alapján, amelyek nem sértenek vagy veszélyeztetnek más alapjogokat, alkotmányos értékeket, alkotmányos célokat. A kezdeményezés tehát – figyelemmel arra is, hogy a valótlan tények közlésének megakadályozására számos, a büntetőjogon kívüli jogterület is szankciót helyez kilátásba – a büntetőjog ultima ratio jellegének (mint a jogállamiságból eredő, a büntetőjog egész rendszerére vonatkozó alkotmányos követelménynek) a figyelmen kívül hagyása folytán az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmével is járna {lásd: 4/2013. (II. 21.) AB határozat, Indokolás [55]-[56]}.
  16. A Nemzeti Választási Bizottság a fentiek alapján megállapítja, hogy a szóban forgó kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás – az igenlő válaszok többsége esetén – olyan szabályozás megalkotására kötelezné az Országgyűlést, amely nincs összhangban az Alaptörvénnyel, így annak kizárólag az Alaptörvény módosításával lehetne eleget tenni, azaz a kérdés burkolt alaptörvény-módosítást foglal magában, ezért az az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjában foglalt tilalomba ütközik.

IV.

[A határozat indokolásának összegzése]

  1. A népszavazásra javasolt kérdés sérti az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontját, ezért a Nemzeti Választási Bizottság a kérdés hitelesítését – az Nsztv. 11. § (1) bekezdésében fogalt hatáskörében eljárva – megtagadja.

V.

[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]

  1. A határozat az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésén, az IX. cikk (2) bekezdésén, 8. cikk (3) bekezdés a) pontján, az Smtv. 1. § 7. és 8. pontján, 12. § (1) bekezdésén, a Ptk. 2:45. § (2) bekezdésén, a Szabs.tv. 180. § (1) bekezdésén, a Btk. 226. § (1) bekezdésén, 226/B. § (1) bekezdésén, 227. § (1) bekezdésén, 228. §-án, 337. §-án és 338. §-án, a Pp. 496. §-án, Mttv. 12. § (3) és (4) bekezdésén, 203. § 17. pontján, az Nsztv. 3. § (1) bekezdésén, a 4. § (3) bekezdésén, a 11. § (1) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 222-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

Budapest, 2022. október 25.

Dr. Sasvári Róbert

a Nemzeti Választási Bizottság

elnöke