410/2022. NVB határozat - a Seres Mária magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában

A Nemzeti Választási Bizottság

410/2022. számú határozata

A Nemzeti Választási Bizottság a Seres Mária (a továbbiakban: Szervező) magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 12 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő

határozatot:

A Nemzeti Választási Bizottság az

„Egyetért Ön azzal, hogy alkotmányos jogunk alapján a magyar lakosság megkülönböztetés vagy korlátozás nélkül, minden esetben jogosult legyen az egészségügyi ellátásra?”

népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.

A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2022. szeptember 16-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.

Indokolás

I.

[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]

  1. A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2022. július 22-én postai úton nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából.
  2. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez Szervezőt is figyelembe véve 26 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül 25 megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
  3. A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát, amelynek eredményeként megállapította, hogy a népszavazási kezdeményezés benyújtása megfelelt az Nsztv. 2-4. §, 6. § és a 8. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, így azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.

II.

[Az országos népszavazás funkciója]

  1. Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
  2. Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
  3. Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként azok az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartoznak.

IV.

[A járulékról és a központi költségvetésről szóló törvény tartalmával kapcsolatos tiltott tárgykörbe ütközés vizsgálata]

  1. Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján nem lehet országos népszavazást tartani a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, központi adónemről, illetékről, járulékról, vámról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvény tartalmáról.
  2. Jelen népszavazási kezdeményezés célja, hogy „alkotmányos jogunk” alapján a magyar lakosság megkülönböztetés vagy korlátozás nélkül, minden esetben jogosult legyen az egészségügyi ellátásra.
  3. Az alkotmányos jogokat Magyarországon az Alaptörvény tartalmazza. Bár a kezdeményezés nem pontosítja, de a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés tárgya alapján az Alaptörvény XX. cikkében garantált testi és lelki egészséghez való jog az, ami – alapvető jogként – releváns összefüggésbe hozható a kérdés céljával, azaz egészségügyi ellátásnak a kérdésben részletezett módon való biztosításával.
  4. A következetes alkotmánybírósági gyakorlat szerint az Alaptörvény XX. cikk (1) bekezdése a testi és lelki egészséghez való jog alanyi oldalát, a (2) bekezdése pedig az objektív, intézményvédelmi oldalát tartalmazza. „A testi és lelki egészséghez való alapjog tartalma, terjedelme – a harmadik generációs jogok sorsát osztva – az orvostudomány elért szintje, műszaki, technikai szempontok mellett szükségképpen a nemzetgazdaság teherbíró képességéhez, az állam és a társadalom lehetőségeihez igazodik.” {3132/2013. (VII. 2.) AB határozat, Indokolás [61], 3292/2017. (XI. 20.) AB határozat, Indokolás [19]}
  5. A XX. cikk (2) bekezdése az alapjog objektív, intézményvédelmi oldalát jelöli, amelyet az Alkotmánybíróság az állam számára előírt alkotmányos kötelezettségként értelmez. E szerint „az egészséghez való jog alkotmányos feladat, amelyet az állam központi szervei és – egyre szűkülő körben bár, de – az önkormányzatok látnak el. Ez részben annak az intézményrendszernek a felállítását és működtetését jelenti, amely betegség esetére a testi és lelki egészség visszanyerését szolgálhatja. Másrészt viszont annak a jogi és intézményi környezetnek a kialakítására irányul, amely preventív módon, megelőző jelleggel gondoskodik a megbetegedések megelőzéséről, olyan intézkedéseket is magában foglal, amelyek potenciálisan alkalmasak lehetnek az egészséges életmód fenntartására. Az állami feladat teljesítésének kritikus mértéke, vagyis a szükséges minimum meghatározása végletes helyzethez kötődik: egyes egészségügyi ellátások, vagy az ellátás adott területen – az ország meghatározott részén – tapasztalható teljes hiánya eredményez csupán alkotmányellenességet. Ezen túlmenően az állami kötelezettségként értelmezett egészséghez való jog sérelmének nincs alkotmányos mércéje. Az egészséghez való jog ebben az összefüggésben az állammal szemben kikényszeríthető alapjogként nem értelmezhető.” {összefoglalóan: 3292/2017. (XI. 20.) AB határozat, Indokolás [21]-[22]}
  6. Az Alaptörvény XX. cikk (1) bekezdésével összefüggésben a Kúria – szintén az alkotmánybírósági gyakorlat elemzését követően – úgy foglalt állást, hogy az egészséghez való jog nem jelent alanyi jogot a polgár számára bármely egészségügyi szolgáltatás igénybevételére az állam finanszírozása mellett. (lásd Kúria Knk.IV.37.340/2015/3. számú határozata, Indokolás II/3.)
  7.  Az Alaptörvény XX. cikk (1) és (2) bekezdését érintő alkotmánybírósági és kúriai gyakorlat összefoglalásaként megállapítható tehát, hogy az egészséghez való jog állam általi biztosítása döntően az állam gazdasági teljesítőképességétől függ, valamint további jellemzője, hogy a megvalósulás érdekében az államnak létre kell hoznia azt az intézményrendszert – jelen esetben társadalombiztosítási és egészségügyi intézményrendszert –, amely által ez az alapjog érvényesülhet.
  8. A jogalkotó e jogelvek alapján alkotta meg a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvényt (a továbbiakban: Tbj.), amelynek 1. §-a alapján a társadalombiztosítás Magyarország állampolgárait és a Magyarországon munkát végző más természetes személyeket magába foglaló társadalmi szintű kockázatközösség, amelyben a részvétel a törvényben meghatározott szabályok szerint kötelező. A kötelező társadalombiztosítás rendszerében a biztosított az egyéni felelősség elvének megfelelően a törvényben meghatározott járulékfizetési kötelezettség alapján szerezhet jogot saját maga és törvényben meghatározott hozzátartozója javára az egyes társadalombiztosítási ellátásokra. A pénzbeli társadalombiztosítási ellátás összege – ha a törvény kivételt nem tesz – arányban áll a biztosítottnak az ellátás fedezetére szolgáló járulék alapjául szolgáló jövedelmével.
  9. A Tbj. 5. §-a alapján a társadalombiztosítási ellátások két nagy pillérből állnak: az egészségbiztosítási ellátásokból és a nyugdíjbiztosítási ellátásokból.
  10. Az egészségbiztosítási ellátások továbbá egészségügyi szolgáltatásból; pénzbeli ellátásokból; baleseti ellátásokból és a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaiból tevődnek össze.
  11. A részvételi kötelezettségből fakadó biztosítási jogviszony alapozza meg az egyes ellátásokra való jogosultságot. Az egészségügyi szolgáltatásokra való jogosultság több módon szerezhető meg, ezek a következők: a) biztosított (például: munkavállaló, főállású egyéni vállalkozó), b) jogosult (például: nappali tagozatos tanuló/hallgató, nyugdíjas, szociálisan rászorult), c) egészségügyi szolgáltatási járulékfizetésre kötelezett (az a belföldi magánszemély, aki sem biztosítotti, sem jogosulti jogviszonnyal nem rendelkezik), d) megállapodás alapján egészségügyi szolgáltatások igénybevételére. (Forrás: http://www.neak.gov.hu/felso_menu/lakossagnak/ellatas_magyarorszagon/ jogosultsag_az_ellatasra/az_egsszsegbiztositas_szolgaltatasaira_jogosultak)
  12. A biztosítottak körét a Tbj. 6. §-a rögzíti. A jogszabály alapján biztosítottnak minősül: 1. az alkalmazottként dolgozó, 2. a szövetkezet tevékenységében személyesen közreműködő tag, 3. az álláskeresési támogatásban részesülők, 4. az egyéni és társas vállalkozók, 5. egyéb, munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személyek, 6. egyházi személyek, 7. mezőgazdasági őstermelő, 8. főállású kisadózók, 9. állami projektértékelők, 10. köztársasági elnök házastársa, 11. választott tisztségviselők, 12. biztosítottnak minősül még az is, akire az európai közösségi szabályok szerint a magyar társadalombiztosítási jogot kell alkalmazni.
  13. A Tbj. 7-8. §-ai alapján a biztosítottak a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot szerezhetnek, a biztosítási jogviszonyuk pedig az ennek alapját képező jogviszony kezdetétől annak megszűnéséig áll fenn.
  14. A Tbj. 23. § (1) bekezdése alapján „a társadalombiztosítási ellátások és a munkaerőpiaci célok fedezetére

a) a biztosított – a c) pontban meghatározott kivételekkel - társadalombiztosítási járulékot,

b) az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetésre kötelezett személy, a központi költségvetés és a szociális szövetkezet egészségügyi szolgáltatási járulékot,

c) a 37. §-ban meghatározott ellátások után az ellátásban részesülő személy, a szociális szövetkezetben tagi munkavégzés keretében munkát végző tag, továbbá a 6. § (1) bekezdés c) és g) pontja szerinti biztosított nyugdíjjárulékot,

d) a törvényben meghatározott személy szociális hozzájárulási adót fizet”.

  1. A Tbj. 24. §-a értelmében a járulékokat havonta a járulékalapot képező jövedelem kifizetésekor irányadó járulékmértékek szerint kell megfizetni. A járulékokat a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony megszűnését követően kifizetett (kiosztott) járulékalapot képező jövedelem után is meg kell fizetni.
  2. A járulékfizetés mértékét a Tbj. 25. §-a határozza meg.
  3. A járulékalapot képező jövedelem meghatározása a Tbj. 27-31. §-ain és a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény irányadó rendelkezésein alapul. A további járulékfizetési szabályokat a Tbj. 33-47. §-ai tartalmazzák, e rendelkezések közül kiemelendő a Tbj. 46. § (1) bekezdése, amely alapján a Tbj. 43. § (1) bekezdés a) pontja szerinti egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetése alapozza meg a 22. § (1) bekezdés v) pontja szerinti személy egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságát, valamint a (2) bekezdése, amely értelmében ha az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetésre kötelezett személy a 43. § (1) bekezdés a) pontja szerinti fizetési kötelezettségét nem teljesíti és az ebből keletkező hátralék összege meghaladja az egészségügyi szolgáltatási járulék havi összegének hatszorosát, a Társadalombiztosítási Azonosító Jel (a továbbiakban: TAJ szám) egészségügyi szolgáltatás igénybevétele vonatkozásában érvénytelen, az egészségügyi szolgáltatás térítésmentesen nem vehető igénybe.
  4. Mindezek alapján az egészségbiztosítási ellátásokra jelenleg olyan jogviszonnyal lehet jogosultságot szerezni, amelyhez egészségbiztosítási kötelezettség (járulékfizetés) társul, tekintettel az egészségbiztosítási jogviszony járulékos jellegére.
  5. Szervező által benyújtott népszavazási kezdeményezés azt célozza, hogy a magyar lakosság a jelenlegi rendszer helyett „megkülönböztetés vagy korlátozás nélkül, minden esetben” jogosult legyen az egészségügyi ellátásra. A gyakorlatban ez a magyar állampolgároknak mindenféle további feltétel nélkül, lényegében alanyi jogon járó, államilag biztosított ingyenes egészségügyi ellátását, valamint az azt biztosító egészségügyi ellátórendszer kiépítését jelentené, amely egy, a kérdés alapján tartott sikeres és eredményes népszavazást követően kizárólag a Tbj. járulékszabályainak a módosításával, illetve azok eltörlésével lenne eszközölhető.
  6. A Tbj. azonban járulékról szóló törvénynek minősül, mivel a fentiekben ismertetettek szerint meghatározza a járulékfizetési kötelezettség alanyát, tárgyát, alapját és mértékét, illetve a járulékfizetési kötelezettséget befolyásoló mentességek körét, ezért Szervező által benyújtott kezdeményezés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjában foglalt tilalomba ütközik.
  7. Emellett a Bizottság rögzíti, hogy az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 142. § (1) bekezdése alapján „az állam a (2)-(5) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - az éves költségvetési törvényben meghatározott módon - a központi költségvetésben és az Egészségbiztosítási Alap költségvetésében biztosítja a megfelelő szintű és minőségű egészségügyi ellátások működésének fedezetét”.
  8. Az Egészségbiztosítási Alap (a továbbiakban: E. Alap) költségvetésének helyét Magyarország 2022. évi központi költségvetéséről szóló 2021. évi XC. törvény (Költségvetési törvény1) a központi költségvetés részeként az 1. melléklet, Egészségbiztosítási és Járvány Elleni Védekezési Alap című LXXII. fejezeteként határozza meg, 3.620.506,6 millió forint bevételi és 3.620.280,6 millió forint kiadási főösszeggel. A Magyarország 2023. évi központi költségvetéséről szóló 2022. évi XXV. törvény (Költségvetési törvény2) ugyancsak az 1. melléklet, Egészségbiztosítási Alap című LXXII. fejezeteként határozza meg az E. Alap helyét a költségvetési törvényben, 3.917.840, 2 millió forint bevételi és 3,917.614,2 millió forint kiadási főösszeggel.
  9. A kérdésben szereplő „megkülönböztetés és korlátozás nélkül” fordulatból alappal következtet a Bizottság arra, hogy egy érvényes és eredményes népszavazás a Tbj.-ben meghatározott társadalombiztosítási járulék megszüntetését, eltörlését vonja maga után, amely miatt a népszavazás közvetlenül érintené az egészségbiztosítási ellátások fedezetéül szolgáló bevételeket magába foglaló E. Alap kiadásait és bevételeit is, azaz a vizsgált népszavazási kezdeményezés és a költségvetés tartalmáról szóló törvény között is közvetlen összefüggés mutatható ki.
  10. A Kúria következetes joggyakorlata (Knk.IV.37.339/2015/3., Knk. IV.37.361/2015/3., Knk.IV.37.341/2015/3.) alapján az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontja szerinti kizárt tárgykört sérti az olyan népszavazási kérdés, amelyből a hatályos költségvetési törvény módosítása okszerűen következik.
  11. Mindezek alapján a Bizottság megállapítja, hogy jelen eljárásban vizsgált népszavazási kezdeményezés egyrészről a Tbj. mint járulékról szóló törvény tartalmának módosítására vonatkozik, valamint szükségszerűen érinti a Költségvetési törvényt, továbbá hatását tekintve hosszútávon jelentős jövőbeni költségvetési kiadási tételt is előirányoz, amelyek miatt többszörösen is az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésének b) pontjában foglalt tiltott tárgykörbe ütközik.

V.

[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]

  1. A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
  2. A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
  3. A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), amely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
  4. A Kúria Knk.VII.37.371/2017/2. számú határozatában az egyértelműség vonatkozásában arra mutatott rá, hogy a választópolgárnak tudatában kell lennie annak, hogy mi a népszavazási kérdés valódi tartalma, annak milyen tényleges hatása lehet, és az esetlegesen eredményes népszavazást követően a kérdéshez kapcsolódó jogviszonyok hogyan változhatnak.
  5. Az egyértelműség körében a Bizottság elsődlegesen a kérdésben szereplő „magyar lakosság” kifejezés jelentéstartalmát vizsgálta, amelynek kapcsán megállapította, hogy az több okból is felveti a választópolgári és jogalkotói egyértelműség problémáját.
  6. A Bizottság rögzíti, hogy a társadalombiztosítás rendszerében nyújtott ellátásokra jelenleg Magyarország állampolgárai és a Magyarországon munkát végző más természetes személyek jogosultak. [Tbj. 1. § (1) bekezdés] A Tbj. meghatározza a belföldi és a külföldi fogalmát is, a következők szerint. Belföldinek minősül Magyarország területén a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Nytv.) szerint bejelentett lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár, a bevándorolt és letelepedett jogállású, valamint a menekültként vagy oltalmazottként elismert személy; a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozó személy, aki a szabad mozgás és a három hónapot meghaladó tartózkodás jogát Magyarország területén gyakorolja, és az Nytv. szerint bejelentett lakóhellyel rendelkezik; valamint a hontalan. Külföldinek minősül pedig minden olyan természetes személy, aki nem tartozik a belföldi fogalma alá.
  7. Az ellátásokra való jogosultság szempontjából a törvény megkülönbözteti a biztosítottakat, akik fő szabály szerint a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot szerezhetnek, hiszen járulékot fizetnek, és így lehetőségük van a természetbeni ellátásokon túl a pénzbeli ellátások igénybevételére is, ezzel biztosítva lehetőséget a betegség és anyaság esetén fellépő keresetveszteség enyhítésére is; a kizárólag egészségügyi szolgáltatás igénybevételére jogosultakat (például akik csecsemőgondozási díjban, gyermekgondozási díjban, baleseti táppénzben, baleseti járadékban részesülnek stb.); továbbá a baleseti ellátásra jogosult személyeket, valamint a szerződés vagy törvény rendelkezése alapján egyes egészségbiztosítási ellátásokra jogosult személyeket.
  8. A nem biztosított személyek (például: a nyugdíjasok, GYES-ben részesülők) a társadalombiztosítási szabályok szerint csak az egészségügyi ellátásokra szerezhetnek jogosultságot a társadalmi szolidaritás alapján, mert bár saját maguk nem fizetnek járulékot, nem maradhatnak egészségügyi ellátás nélkül. Azonban a kizárólag egészségügyi szolgáltatásra jogosult személyek után is fizetnek járulékot valamilyen mögöttes jogviszony alapján. Például az állam a központi költségvetésből fizet a gyermekgondozási díjban, gyermekgondozást segítő ellátásban részesülők, a kiskorúak, a nappalis tanulók, a szociálisan rászorultak, a hajléktalanok, a fogvatartottak, stb. után. (Forrás: http://www.neak.gov.hu/felso_menu/lakossagnak/ellatas_magyarorszagon/jogosultsag_az_ellatasra/az_egsszsegbiztositas_szolgaltatasaira_jogosultak/kizarolag_egeszsegugyi_ellatasra).
  9. A fentiek alapján megállapítható, hogy a kezdeményezésben szereplő „magyar lakosság” kifejezés nem illeszkedik a Tbj. jelenlegi fogalomhasználatához, annak tartalma nem egyértelmű, ezért egy, a kérdés alapján tartott sikeres és eredményes népszavazás esetén sem a jogalkotó, sem a választópolgár számára nem lenne világos, hogy mely személyi kört kell érteni a „magyar lakosság” szófordulat alatt: kizárólag a magyar állampolgárokat vagy esetleg a Nytv. 26. §-ának (1) bekezdése alapján az Nytv. hatálya alá tartozó és lakcímbejelentési kötelezettséggel rendelkező, Magyarország területén élő polgárokat, azaz mindazokat a személyeket, akik jogszerűen és életvitelszerűen Magyarországon tartózkodnak.
  10. A kérdés tehát egyrészt értelmezhető úgy, hogy azzal Szervező kizárólag a magyar állampolgársággal rendelkező természetes személyek vonatkozásában irányozza elő a Tbj.-ben meghatározott differenciált szabályozás eltörlését és kizárólag számukra tenné lehetővé a mindenféle feltétel nélküli, alanyi jogon járó államilag biztosított, ingyenes egészségügyi ellátást, miközben a Magyarországon munkát végző, nem magyar állampolgárságú természetes személyek vonatkozásában továbbra is fenntartaná a Tbj. differenciált rendelkezéseit, amely azt jelentené, hogy ők továbbra is járulékfizetés ellenében vehetnék igénybe az egészségügyi ellátórendszer szolgáltatásait. Azonban a kérdés úgy is értelmezhető, hogy Szervező a Tbj.-ben rögzített személyi kör egésze vonatkozásában meg kívánja szüntetni a járulékfizetési kötelezettséget és a jelenlegi jogosultak számára lenne igénybe vehető az ingyenes egészségügyi ellátás.
  11. A Bizottság továbbá arra is rámutat, hogy a jelenlegi, járulékfizetési kötelezettség alapján megszerzett jogosultság ellenére is vannak olyan egészségügyi ellátások a jelenlegi egészségügyi ellátórendszerben, amelyeket a jogosultak járulékfizetés ellenére sem vehetnek térítésmentesen igénybe. A térítésmentesen nyújtandó egészségügyi szolgáltatásokat a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.), valamint a végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII.1.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Ebtv. vhr.), a térítési díj ellenében igénybe vehető egyes egészségügyi szolgáltatások térítési díjait pedig a 284/1997. (XII.23.) kormányrendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) tartalmazza. Emellett vannak az Egészségbiztosító által nem finanszírozott egyéb egészségügyi ellátások, amelyek szintén térítéskötelesek, tipikusan ilyenek például a nem orvosi indikáció alapján végzett plasztikai és esztétikai beavatkozások vagy például a nem orvosi indikáció alapján végzett sterilizálás is, valamint az újszülöttkori ultrahang szűrések, a terheseknek ajánlott toxoplazma vizsgálat, továbbá a kismama saját kezdeményezésére végzett terhes UH vizsgálatok és az ehhez kapcsolódó szolgáltatások és fényképek térítési díjai, illetve a speciális műlencsével végzett plasztikai és esztétikai beavatkozások és az ápolási osztályon és ápolási díjon finanszírozott krónikus osztályon történő ellátás is. A kezdeményezés ugyanakkor nem egyértelmű abban a vonatkozásban sem, hogy a kérdésben szereplő „egészségügyi ellátás” fogalmába a fentiekben írt ellátások, szolgáltatások is beletartoznak-e avagy sem.
  12. A Bizottság a fentiek alapján megállapítja, hogy a kérdésben szereplő „magyar lakosság” megfogalmazás legalább kétféle értelmezésre vezethet, illetve bizonytalan az, hogy a kérdésben szereplő „egészségügyi ellátás” fogalmába pontosan milyen ellátások értendők bele, ennek okán pedig a kezdeményezés sem a jogalkotói, sem pedig a választópolgári egyértelműség követelményének nem felel meg.
  13. A jogalkotói egyértelműség azért sérül, mert a kezdeményezésből eltérő jogalkotási eredmények származhatnak, a kérdés a jogalkotó számára nem kellően meghatározott, így tehát a jogalkotó nem tudja egyértelműen eldönteni, hogy pontosan milyen jogalkotásra is köteles. A választópolgári egyértelműség feltételét pedig azért nem teljesíti a népszavazási kérdés, mert a kérdés bizonytalansága okán a választópolgár nem tudja, hogy miről szavaz.
  14. A Bizottság rögzíti azt is, hogy a hatályos szabályozás alapján a kötelező társadalombiztosítás rendszerében a biztosított a törvényben meghatározott járulékfizetési kötelezettség alapján szerezhet jogot saját maga és törvényben meghatározott hozzátartozója javára az egyes társadalombiztosítási ellátásokra. Ebben az esetben a járulékalap a jövedelemből kerül kiszámításra a Tbj. 27.-31. §-ai alapján. Ugyanakkor a kezdeményezésből nem derül ki, hogy „megkülönböztetés vagy korlátozás nélküli, minden esetben” igénybe vehető, azaz a járulékfizetési kötelezettség megszüntetése mellett ingyenesen igénybe vehető egészségügyi ellátás fedezete milyen forrásból kerül majd biztosításra. Márpedig az Alkotmánybíróság 26/2007. (IV. 25.) számú határozatában a jogalkotói egyértelműség feltételeit értelmezte és kifejtette, hogy amennyiben a népszavazási kezdeményezés valamilyen szolgáltatás ingyenessé tételét célozza, úgy arra is utalnia kell, hogy az ingyenessé tett szolgáltatás ellenértékét milyen forrásból kellene biztosítani. A jogalkotói egyértelműség kapcsán kifejtett érvelést az Alkotmánybíróság későbbi döntéseiben is fenntartotta, így többek között a 20/2012. (IV. 21.) AB határozatban is. A jogalkotói egyértelműség sérelmére hat, hogy a népszavazási kezdeményezés nem határozza meg, hogy – érvényes és eredményes népszavazás esetén – az Országgyűlést milyen jogalkotási kötelezettség terhelné, mivel nem jelöli meg, hogy a kieső járulékbevételek helyett milyen forrásból kellene biztosítani az egészségügyi ellátások fedezetét.
  15. Végül a Bizottság utal arra is, hogy Szervező által országos népszavazás útján szabályozni kívánt tárgykör igen összetett jellegű, tekintettel arra, hogy a társadalombiztosítási rendszerre, az egyes egészségügyi ellátásokra, azok igénybevételére és finanszírozására irányadó szabályozásnak az alapját és kereteit egy igen szerteágazó, hierarchikusan felépülő és meglehetősen összetett szabályozási rendszer határozza meg. Jelen kezdeményezés pedig valójában ennek az összetett rendszernek az egyik alapvető pillérének, a társadalombiztosítási ellátások finanszírozásának a teljes megváltoztatását célozza.
  16. Mindezek alapján megállapítható, hogy bár a kérdés a társadalom széles rétegét érinti, valójában olyan bonyolult szakpolitikai kérdést hordoz, amelynek megértéséhez a választópolgároknak nemcsak szövegértési képességre, de átfogó társadalombiztosítási, egészségügyi ellátási és szolgáltatási, adójogi, költségvetési, valamint egyéb szociális szempontokat egyaránt figyelembe vevő, értékelő és átlátó szemléletre, tudásra lenne szükségük, amely alapvetően nem elvárható. Ezért a választópolgár döntése meghozatalakor nem lehetne tisztában azzal, hogy a kérdésre igennel vagy nemmel szavazás esetén döntésének milyen következményei lennének. Így a választópolgárok nem lennének képesek átlátni e döntésük következményeit. Az Alkotmánybíróság a 26/2007. (IV. 25.) AB határozatában kifejtette, hogy az egyértelműség részének tekintendő az is, hogy a népszavazási kérdésben foglalt döntési kötelezettség következményei ne legyenek beláthatatlanok.
  17. Ezen túl a Kúria több eseti döntésében (Knk.IV.37.391/2017/3., Knk.VII.37.411/2017/3.) is rámutatott arra, hogy sérti a kérdés egyértelműségének a követelményét, ha a választópolgárnak a feltett kérdés alapján nincs módjában átlátni a döntése érdemi következményeit, mert annak nem ismerheti lényegi összefüggéseit, ugyanis ahhoz olyan speciális szakmai, információbeli ismeretek kellenének, ami nem várható el.
  18. Fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének, ezért annak hitelesítését az Nsztv. 11. §-ában foglalt jogkörében eljárva megtagadta.

VI.

[A határozat indokolásának összegzése]

  1. Mivel Szervező népszavazási kérdése az Alaptörvény 8. cikk 3) bekezdés b) pontjába ütközik, valamint nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének, ezért a Nemzeti Választási Bizottság a kérdés hitelesítését – az Nsztv. 11. §-ában foglalt jogkörében eljárva – megtagadta.

                                                                              VII.                                                         

[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]

  1. A határozat az Alaptörvény XX. cikk (1) és (2) bekezdésén, a 8. cikk (1), (2) bekezdésén, valamint a (3) bekezdés b) pontján, a Tbj. 1. §-án, a 4. §-ának 1. pontján, az 5 -8. §-án, a 23. § (1) bekezdésén, a 24-25. §-án, a 27-31. §-án, a 33-47. §-án, az Eütv. 142. § (1) bekezdésén, a Költségvetési törvény1 1. melléklete LXXII. fejezetén, a Költségvetési törvény2 1. melléklete LXXII. fejezetén, az Ebtv. és az Ebtv. vhr.rendelkezésein, a Korm. rendeleten, az Nytv. 26. § (1) bekezdésén, az Nsztv. 9. § (1) bekezdésén, 10. § (1) bekezdésén és a 11. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

Budapest, 2022. szeptember 1.

Dr. Téglási András

a Nemzeti Választási Bizottság

elnöke