406/2022. NVB határozat - a Normális Élet Pártja által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában

A Nemzeti Választási Bizottság

406/2022. számú határozata

A Nemzeti Választási Bizottság a Normális Élet Pártja (4400 Nyíregyháza, Hősök tere 14. a továbbiakban: Szervező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 13 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő

határozatot:

A Nemzeti Választási Bizottság az

"Egyetért-e Ön azzal, hogy aki a felvett hitelének dupláját már kifizette, annak töröljék a teljes tartozását?"

népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.

A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2022. szeptember 16-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.

Indokolás

I.

[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]

  1. A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2022. július 15-én postai úton nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: Bizottság) a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából.
  2. A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. A vizsgálat során az Nsztv. 4. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel megállapította, hogy Szervező a kezdeményezéshez – Szervezőt is beleértve – 27 választópolgár támogató aláírását csatolta, amelyek közül 25 választópolgár támogató aláírása felelt meg az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek. Így Szervezőt is figyelembe véve a kezdeményezéshez összesen 25 érvényes választópolgári aláírás került csatolásra.
  3. Figyelemmel arra, hogy a népszavazási kezdeményezés megfelelt az Nsztv. 4. § (1) bekezdésében foglalt előírásnak, a kérdést a Nemzeti Választási Iroda vezetője az Nsztv. 10. § (2) bekezdése alapján a Bizottság elé terjesztette.

II.

[Az országos népszavazás funkciója]

  1. Az Nsztv. 11. §-a szerint a Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
  2. Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
  3. Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, amely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként az az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozik.

III.

[A népszavazási kérdés jogi háttere]

  1. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) hatodik könyvének harmadik rész XX. címe alatt foglalkozik a hitel- és számlaszerződésekkel. A Ptk. e címben a hitelszerződést, a kölcsönszerződést, a betétszerződést, a folyószámla-szerződést, a fizetési megbízási szerződést, a faktoring szerződést és a pénzügyi lízingszerződést tárgyalja. Tekintettel arra, hogy a felsorolt szerződések üzletszerű megkötése lényegileg a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvényben (a továbbiakban: Hpt.) meghatározott pénzügyi szolgáltatásnak minősül, ezért annak rendszeres folytatására csak az ezen engedéllyel rendelkező alanyok jogosultak. Ez pedig azzal a következménnyel jár, hogy a Ptk. ezen szerződésekre vonatkozó szabályai csak keretszabályok, azáltal, hogy a szerződések részletszabályait a pénzügyi jogszabályok rendelkezései határozzák meg, amely szabályok, szemben a polgári jog alapvetően megengedő, diszpozitív jellegével, többnyire kötelezően betartandó kógens normák.
  2. A hitelügyletek pénzszolgáltatási ügyletek, amelyek lehetnek pénzhitelek és kötelezettségvállalási hitelek. A pénzhitelekkel kapcsolatban megjelenő szerződésformák a hitelszerződések és a kölcsönszerződések. A Ptk. 6:382. § (1) bekezdése szerint hitelszerződés alapján a hitelező hitelkeret rendelkezésre tartására, és a rendelkezésre tartott összeg erejéig kölcsönszerződés, kezességi szerződés, garanciaszerződés vagy egyéb hitelművelet végzésére vonatkozó más szerződés megkötésére, az adós díj fizetésére köteles. A hitelnyújtás fogalmát a Hpt. a 6. § (1) bekezdésének 40. pontja alatt határozza meg, amely szerint a hitelnyújtás a hitelező és az adós között írásban létesített hitelszerződés alapján meghatározott hitelkeret rendelkezésre tartása az adós részére, jutalék ellenében és a hitelező kötelezettségvállalása meghatározott szerződési feltételek megléte esetén a kölcsönszerződés megkötésére vagy egyéb hitelművelet végzésére.
  3. A hitelszerződés egyik alanya a hitelező, aki nemcsak hitelintézet lehet, másik oldalon pedig az adós áll, aki bármilyen jogalany lehet. A jogszabályi rendelkezések alapján megállapítható tehát, hogy a megkötött hitelszerződést követően a pénzeszközök átadására a felek vagy kölcsönszerződést, vagy kezességi szerződést, vagy garanciaszerződést, vagy egyéb hitelművelet végzésére vonatkozó szerződést fognak kötni. E tekintetben a hitelszerződés csupán a felsorolt szerződések „előszerződése”.
  4. A pénzhitelekkel kapcsolatban megjelenő másik szerződésforma a kölcsönszerződés. A Ptk. 6:383. §-a szerint kölcsönszerződés alapján a hitelező meghatározott pénzösszeg fizetésére, az adós a pénzösszeg szerződés szerinti későbbi időpontban a hitelezőnek történő visszafizetésére és kamat fizetésére köteles.
  5. Kiemelést érdemel továbbá, hogy a hitelintézetek nemcsak azáltal nyújthatnak hitelt, ha a megállapodásban szereplő pénzösszeget a hitelt igénylő részére rendelkezésére tartják, hanem hogy tőlük független gazdasági ügyekkel összefüggésben valamelyik fél fizetési ígéretét saját fizetési ígéretükkel is megerősítik. A kötelezettségvállalási hitelek közé sorolható az akcepthitel és az avalhitel. Az akcepthitel lényegében kölcsönnyújtás a váltó kiállítója részére, aki a váltóval a vele szemben fennálló követelést egyenlíti ki. A váltó csak lejáratkor kerül a hitelintézethez, kifizetése esetén a hitel konkrét kölcsönné válik a váltó kibocsátójával szemben. Az avalhitel pedig olyan kezességvállalási hitel, amelynek két fajtáját különböztetjük, a bankgaranciát és a bankkezességet.
  6. Általánosságban elmondható, hogy a hitelügyletek a vevői oldalt finanszírozzák, ugyanakkor előfordulhat, hogy az eladói oldal kerül likviditási problémába, ezért ezeket a hiteleket eladói hiteleknek nevezzük. Az eladói hitelek közé soroljuk a faktoring ügyletet, amely a kölcsönszerződések egy speciális változata.
  7. A hitelszerződések tekintetében említést érdemel a fogyasztóknak nyújtott hitel, amelyet a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény (a továbbiakban: Fhtv.) szabályoz. A törvény személyi hatálya azokra a hitelszerződésekre terjed ki, amelyeket a fogyasztó vesz igénybe. Az Fhtv. értelmében fogyasztónak minősül az önálló foglalkozása és gazdasági tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy, hitelezőnek tekinthető pedig az a jogalany, aki önálló foglalkozása vagy gazdasági tevékenysége körében nyújt hitelt. Az Fhtv. szabályozása kiterjed mindazon hitelezők szolgáltatására, akik a hitelezést, mint pénzügyi szolgáltatást nyújtják, de vonatkozik azon hitelezőkre is, akik a hitelt az általuk forgalmazott termékhez vagy általuk nyújtott szolgáltatás igénybevételéhez biztosítják.

IV.

[Az Alaptörvény módosítása mint tiltott tárgykör vizsgálata]

  1. Magyarország Alaptörvénye a magyar jogforrási hierarchiában a legfelsőbb szintű jogforrás, az Alaptörvény R) cikk (1) bekezdése értelmében Magyarország jogrendszerének alapja. Az Országgyűlés – mint alkotmányozó hatalom – az Alaptörvényben szabályozza Magyarország jogrendjét, az állampolgárok alapvető jogait és kötelezettségeit, továbbá meghatározza az államszervezetre vonatkozó alapvető szabályokat. Minden más jogszabály ebből vezethető le és erre vezethető vissza, ezért rendelkezik úgy az Alaptörvény T) cikk (3) bekezdése, hogy jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel.
  2. Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja kizárja az országos népszavazás tartását az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésről. Ennek oka – ahogy arra az Alkotmánybíróság 45/2012. (XII. 29.) AB határozatában is hivatkozott 25/1999. (VII. 7.) AB határozatában rámutatott –, hogy „[a]z Alkotmány mint alaptörvény, amely az állami berendezkedés alapját, az állam és polgárainak viszonyát szabályozza, csak az Alkotmány rendszerén belül, az Alkotmány által feljogosított alkotmányozó hatalom által, az Alkotmányban meghatározott eljárás szerint módosítható. Az Alkotmány az Országgyűlés hatáskörén belül megkülönböztetetten szabályozza az alkotmányozást. (…) A szervezeti azonosság ellenére az Alkotmány rendelkezései alapján különbséget kell tenni az alkotmányozó és a törvényhozó hatalom között. Az Alkotmány (…) rendelkezései egyértelműen az Országgyűlés hatáskörébe utalják az Alkotmány elfogadásáról és módosításáról való döntést. Ebből az következik, hogy az Alkotmány – választópolgári kezdeményezésre – népszavazással nem módosítható.” (ABH 1999, 251, 261.)
  3. A Kúria következetes joggyakorlatot folytat az alapjogokat érintő országos népszavazási kérdésekkel összefüggésben, amelynek lényege szerint „[a]bban az esetben, ha az országos népszavazás aláírásgyűjtő ívén szereplő kérdés alapjog-korlátozást érint, adott esetben vizsgálandó az is, hogy a kérdésre vonatkozó alapjog-korlátozás az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdés alapján az Alaptörvény keretei között marad-e. Ha akár a Nemzeti Választási Bizottság, akár a Kúria arra a következtetésre jut, hogy a kérdésben rejlő alapjogi kollízió, vagy az adott alapjog valamely alkotmányos értékkel való ütközése csak az Alaptörvény módosításával oldható fel, akkor a kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján nem bocsátható országos népszavazásra. Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése, illetve a 8. cikk (3) bekezdés a) pont ekként kapcsolódik össze.” {Lásd például: Kúria Knk.IV.37.387/2015/3. végzés, Indokolás II. pont; Knk.IV.40.648/2021/23. végzés, Indokolás [45]}
  4. A jelen népszavazási kérdés a hiteltartozások teljes összegének eltörlésére irányul, amennyiben annak duplája már visszafizetésre került. Bár a kérdés egyértelműsége számos problémát felvet (erről lásd jelen határozat, Indokolás [27]-[39]), az egyértelműen megállapítható, hogy egy érvényes és eredményes népszavazás alapján megalkotandó törvény a már megkötött és fennálló szerződésekre vonatkozna, azok jogszabály általi módosítását (gyakorlatilag a szerződések megszüntetését) jelentené önmagában egy feltétel bekövetkezése esetén. Mindezekre figyelemmel a Nemzeti Választási Bizottságnak vizsgálnia kellett, hogy a kérdés által szándékolt jogalkotás az Alaptörvényben garantált jogbiztonság, illetve szerződési szabadság által megkövetelt alkotmányos keretek között marad-e.
  5. Az Alkotmánybíróságnak a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvényen (a továbbiakban: Alkotmány) alapuló gyakorlata szerint a szerződési szabadság önálló alkotmányos jog, amely nem minősül alapjognak, de az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében szabályozott piacgazdaság lényeges elemeként alkotmányos védelem alatt áll. [13/1990. (VI. 18.) AB határozat, 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, 6/1999. (IV. 21.) AB határozat, 109/2009. (XI. 18.) AB határozat] Az Alaptörvény M) cikke rögzíti a vállalkozás és verseny szabadságának védelmét, azok működésének pedig elengedhetetlen feltétele a szerződési szabadság, amely ezáltal élvezi az Alaptörvény védelmét. Ezt támasztják alá a szerződési szabadságnak a Ptk.-ban foglalt garanciális szabályai is. [3192/2012. (VII. 26.) AB határozat, ABH 2012, 708, 711]
  6. Az Alkotmánybíróság 8/2014. (III. 20.) AB határozatában hivatkozott a 32/1991. (VI. 6.) AB határozatra (ABH 1991, 146, 166.) és rögzítette, hogy „[a]z állam azonban jogszabállyal a fennálló szerződések tartalmát általában csak ugyanolyan feltételek fennállása esetén módosíthatja, változtathatja meg alkotmányosan, mint amilyen feltételek fennállását a bírósági úton való szerződésmódosítás megkövetel. Vagyis a tartós jogviszonyok jogszabállyal történő alakítására a clausula rebus sic stantibus tételének alkalmazásával kerülhet sor. Eszerint a jogalkotó - akárcsak a bíróság - akkor jogosult a fennálló és tartós szerződési jogviszonyokat módosítani, ha a szerződéskötést követően beállott valamely körülmény folytán a szerződés változatlan tartalommal történő fenntartása valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti, a körülményváltozás nem volt ésszerűen előrelátható, továbbá, ha az túlmegy a normális változás kockázatán. A jogszabályi beavatkozásnak pedig további feltétele, hogy a lényeges körülményváltozás társadalmi méretű legyen, vagyis a szerződések nagy tömegét érintse.” (ABH 2014, 174, 192) Az Alkotmánybíróság a leírtakat az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság elvének az M) cikk (2) bekezdése második mondatával összefüggésben értelmezve állapította meg.
  7. A népszavazási kérdés – egy érvényes és eredményes népszavazás esetén – a jogalkotót olyan törvény meghozatalára kötelezné, amely egyetlen – egyébként is bizonytalan tartalmú (erről lásd: jelen határozat, Indokolás [30]-[31]) – feltétel bekövetkezése esetén módosítaná (megszüntetné) az annak a feltételnek megfelelő, egyébként fennálló szerződéseket, tekintet nélkül az alkotmánybírósági határozatokból következő további feltételek meglétére. Mindez azt is jelentené, hogy számtalan olyan szerződést is érintene a szerződéses viszonyokba való állami, jogalkotói beavatkozás, amely esetében az állami beavatkozás alkotmányos követelményei nem teljesülnek.
  8. A népszavazási kérdéssel – a megkötött szerződésekre vonatkozóan – kikényszeríteni kívánt jogalkotás tehát az Alaptörvény – B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság elvére figyelemmel – M) cikk (2) bekezdésébe ütközne. Vagyis a népszavazás alapján megalkotandó törvény az Alaptörvény módosítását tenné szükségessé, ezért a kérdés a 8. cikk (3) bekezdés a) pontjába ütközik.
  9. A Bizottság tehát megállapítja, hogy a kezdeményezés az Alaptörvény burkolt módosítására irányul, így az a 8. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján országos népszavazás tárgya nem lehet.

V.

[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]

  1. A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének is. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát két irányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
  2. A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
  3. A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), amely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
  4. A Kúria Knk.VII.37.371/2017/2. számú határozatában az egyértelműség vonatkozásában arra mutatott rá, hogy a választópolgárnak tudatában kell lennie annak, hogy mi a népszavazási kérdés valódi tartalma, annak milyen tényleges hatása lehet, és az eredményes népszavazást követően a kérdéshez kapcsolódó jogviszonyok hogyan változhatnak.
  5. A népszavazási kérdés arra irányul, hogy a töröljék el azok teljes tartozását, akik a hitelük dupláját már kifizették. A Bizottság – visszautalva a hitel- és kölcsönszerződések körében kifejtettekre – mindenekelőtt megállapítja, hogy a „felvett” hitel kifejezés arra utal, hogy Szervező nagy valószínűséggel valójában nem hitelt, hanem kölcsönszerződés alapján folyósított kölcsönt ért a fogalom alatt, ugyanakkor a kérdés megfogalmazása így is túl általános. Abból nem derül ki, hogy a kezdeményezés alapján kikényszeríteni kívánt jogalkotás minden, még hatályban lévő kölcsönszerződésre vonatkozna, vagy csak annak bizonyos típusaira. Ennek azért van jelentősége, mert a különféle kölcsönszerződések különböző, nagyon eltérő célokat szolgálhatnak [merőben más a célja egy gazdasági társaság által felvett kölcsönnek, mint egy fogyasztó által felvett, adott esetben az állam által is támogatott tárgyú (például első lakáshoz jutást szolgáló) kölcsönnek], ebből pedig következik, hogy a választópolgároknak egy olyan kérdésben kellene véleményt nyilvánítaniuk, amelynek a (jelen esetben a kölcsönszerződések cél szerinti sokszínűségéből adódó) következményeit nem feltétlenül látják át. Amennyiben abból indulunk ki, hogy a választópolgár a kérdés minden egyes lehetséges értelmezését, hatását átlátja, előfordulhat, hogy azért nem tudná kifejezni álláspontját a kérdéssel kapcsolatban, mert lenne olyan következmény, amit támogatna (például a fogyasztók által felvett kölcsönök tekintetében egyetért a kérdéssel), ugyanakkor lenne olyan következmény, amit viszont nem (például a gazdasági társaságok által felvett kölcsönök esetén nem tartaná indokoltnak a kezdeményezést). Tekintettel tehát arra, hogy a kérdés annak szószerinti értelmezéséből kiindulva – burkoltan – több, önállóan is megválaszolható kérdést tartalmaz, önmagában nem válaszolható meg.
  6. Az egyértelműség körében a Bizottság a továbbiakban a kérdésben megfogalmazott „hitel duplája” fogalmát, a „kifizette” kifejezés jelentését, valamint „teljes tartozás” fogalmát vizsgálta.
  7. A hitelszerződés egy visszterhes ügylet, a hitelező a keret rendelkezésre tartásáért díjra jogosult, még abban az esetben is, ha a kölcsönszerződés megkötésére nem kerül sor. A kölcsönszerződés főszabály szerint szintén visszterhes ügylet, az átadott pénz használatáért az adósnak ügyleti kamatot kell fizetnie. Az adóst ügyleti kamat csak a kölcsöntartozás esedékességének időpontjáig terheli. Késedelmes visszafizetés esetén, a kölcsön lejáratát követően késedelmi kamat is jár. Megállapítható tehát, hogy a kölcsönszerződés adósát a tőke összegének megfizetésén túl a kamat, illetve – bizonyos esetekben – a késedelmi kamat megfizetése is terheli.
  8. A Bizottság megállapítja, hogy Szervező népszavazási kezdeményezésben feltett kérdése azért sem felel meg az egyértelműség követelményének, mert nem állapítható meg, hogy a „hitel duplája” kifejezés alatt pontosan mit ért Szervező, így nem világos, hogy az kizárólag a kölcsöntőke kétszeresét jelenti, vagy abba beleszámolandó a kamatfizetési kötelezettség összege is.
  9. A Bizottság rögzíti azt is, hogy nem egyértelmű a „kifizette” kifejezés tartalma sem, hiszen nem világos, hogy az adós által eszközölt kifizetésbe csak a tőkére, illetve kamatra elszámolt összegek értendőek bele, vagy esetleg az egyéb kifizetések is (például késedelmi kamat).
  10. Szervező a hitelesítésre benyújtott kérdésében a „teljes tartozás” kifejezést használja. A Bizottság rögzíti, hogy egyértelmű és világos definíciót a Hpt. és Fhtv. a teljes tartozás vonatkozásában nem tartalmaz, ugyanis az Fhtv. csupán a hitel teljes díja, a hitel teljes összege fogalmakat használja. Az Fhtv. 3. § 10. pontja szerint a hitel teljes díja a hitelező által ismert minden olyan - a teljes hiteldíj mutató számításánál a külön jogszabály szerint figyelembe veendő - ellenszolgáltatás, amelyet a fogyasztó a hitelszerződés kapcsán megfizet, míg a 11. pont szerinti hitel teljes összege a hitelnek a hitelszerződésben meghatározott teljes összege vagy felső összeghatára. Az Fhtv. 3. § 20. pontja pedig a teljes hiteldíj mutató fogalmát határozza meg, amely az a belső megtérülési ráta, amely mellett a fogyasztó által teljesítendő kötelezettségek jelenértéke (törlesztés és díjak) éves százalékban kifejezve megegyezik a hitelező által folyósított hitelösszeggel. A Hpt. 6. § (1) bekezdésének 106. pontja a teljes hiteldíj mutató fogalmának meghatározása tekintetében pedig az Fhtv.-ben megfogalmazottakat tartja irányadónak. A Bizottság a jogszabályok értelmező rendelkezéseinek vizsgálatát követően megállapította, hogy nem egyértelmű, hogy Szervező a „teljes tartozás” kifejezés alatt mit ért pontosan. E körben utalni szükséges arra is, hogy számos kölcsönből fennálló tartozás tekintetében már végrehajtási eljárás zajlik, így az sem világos, hogy az e körben felmerülő fizetési kötelezettségek eltörlésére is irányul-e a kérdés.
  11. Az Alkotmánybíróság a 26/2007. (IV. 25.) AB határozatban kifejtette, hogy az egyértelműség követelményének része az is, hogy a választópolgárok a népszavazási kérdés megválaszolásának lehetséges következményeit világosan lássák. Az egyértelműség követelményének lényege, hogy a népszavazási kérdésnek döntésre alkalmasnak kell lennie, aminek a jogalkotói és a választópolgári egyértelműség feltétlenül szükséges, de nem egyetlen feltétele. Az egyértelműség részének tekintette az Alkotmánybíróság azt is, hogy a népszavazási kérdésben foglalt döntési kötelezettség ne legyen kivitelezhetetlen, végrehajthatatlan, következményeiben kiszámíthatatlan. (26/2007. (IV. 25.) AB határozat, ABH 2007, 332, 337)
  12. A Bizottság megállapítja, hogy – figyelemmel az Alkotmánybíróság 9/2011. (III. 1.) AB határozatában és az 58/2011. (VI. 30.) AB határozatában megerősített gyakorlatára – a szervező által benyújtott, jelen kérdésben megtartott népszavazás esetén a választópolgár döntése meghozatalakor nem lenne tisztában azzal, hogy a kérdésre igennel vagy nemmel szavazás esetén döntésének milyen pénzügyi vagy egyéb következményei lennének, tekintettel arra, hogy a teljes tartozás fogalma a vizsgált jogszabályokban nincs definiálva.
  13. A Bizottság továbbá megállapította, hogy a feltett kérdés megfogalmazásából nem egyértelmű sem a jogalkotó, sem pedig a választópolgár számára, hogy a tartozás eltörlését Szervező egy érvényes és eredményes népszavazás esetén milyen módon kívánja elérni. A Bizottság e körben elegendőnek tartja az arra való utalást, hogy merőben más a következménye annak, ha az Országgyűlés az általa megalkotandó törvényben – bizonyos mértékű, a hitelt nyújtók számára adott kártalanítás mellett – hatálytalanná nyilvánítja az érintett szerződéseket, illetve annak, ha a hitelt nyújtókat kötelezné arra, hogy a szóban forgó szerződéseket – minden további fizetés követelésétől való tartózkodás mellett – szüntessék meg.
  14. A Bizottság álláspontja szerint egy érvényes és eredményes népszavazás esetén az Országgyűlés számára nem lenne egyértelmű, hogy a kérdésben szereplő teljes tartozás eltörlésének megvalósításához milyen tartalmú törvényt kellene alkotnia.
  15. A Knk.IV.37.457/2015/3. számú határozat szerint nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz. A választópolgár számára nem derül ki egyértelműen, hogy egy eredményes népszavazás esetén milyen hitelműveletből eredő teljes tartozását törlik el, a teljes tartozás alatt mit kell pontosan érteni, valamint ki fogja eltörölni és hogyan.
  16. Fentiek alapján a Bizottság megállapítja, hogy a kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének.

VI.

[A határozat indokolásának összegzése]

  1. A Bizottság megállapította, hogy a népszavazásra javasolt kérdés sérti az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontját, illetve nem felel meg az Nsztv. 9. §-a szerinti népszavazási egyértelműség követelményének sem, amely okok miatt az Nsztv. 11. §-a alapján a kérdés hitelesítését megtagadta.

VII.

[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]

  1. A határozat az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésén, M) cikk (2) bekezdésén, R) cikk (1) bekezdésén, T) cikk (3) bekezdésén, I. cikk (3) bekezdésén, 8. cikk (1), (2) bekezdésein és (3) bekezdés a) pontján, Fhtv. 3. § 10. pontján, 11. pontján és 20. pontján, a Hpt. 6. § (1) bekezdés 40. pontján és 106. pontján, az Nsztv. 3. § (1) bekezdésén, 4. § (1) és (3) bekezdésein, 9. § (1) bekezdésén, 10. § (1) és (2) bekezdésein és 11. §-án, a Ptk. 6:382. § (1) bekezdésén és 6:383. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

Budapest, 2022. szeptember 1.

Dr. Téglási András

a Nemzeti Választási Bizottság

elnöke