402/2022. NVB határozat - a Normális Élet Pártja által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában

A Nemzeti Választási Bizottság

402/2022. számú határozata

A Nemzeti Választási Bizottság a Normális Élet Pártja (4400 Nyíregyháza, Hősök tere 14., a továbbiakban: Szervező) párt által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 13 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő

határozatot:

A Nemzeti Választási Bizottság az

„Egyetért Ön azzal, hogy Magyarország ne küldjön katonákat az orosz-ukrán háborúba?”

népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.

A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2022. szeptember 16-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.

Indokolás

I.

[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]

1. A népszavazásra javasolt kérdést Szervező első alkalommal 2022. július 15. napján postai úton eljárva nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez a Szervezőt is beleértve 27 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül 25 megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
2. A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. Tekintettel arra, hogy a népszavazási kezdeményezés a jogszabályi követelményeknek megfelelt, azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.

II.

[Az országos népszavazás funkciója]

3. Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
4.  Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
5. Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, amely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. A népszavazáshoz való jog további korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére nem tartható és nem kezdeményezhető népszavazás, hogy egyébként az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartoznak.

III.

[Katonai műveletekben való részvétellel kapcsolatos tiltott tárgykörbe ütközés vizsgálata]

6. A kezdeményezés arra irányul, hogy az Országgyűlés olyan döntést hozzon, amelynek eredményeként nem kerülhet sor magyar katonáknak az orosz-ukrán háborúba való küldésére. Bár a kérdés megfogalmazása számos egyértelműségi problémát felvet (erről lásd jelen határozat, Indokolás [31]-[34]), az egyértelműen megállapítható, hogy a Nemzeti Választási Bizottságnak vizsgálnia kell a kezdeményezésnek az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés i) pontjában foglalt tiltott tárgykörrel való viszonyát. Az említett alaptörvényi rendelkezés értelmében nem lehet országos népszavazást tartani katonai műveletekben való részvétellel kapcsolatos kérdésről.
7. Az Alaptörvény 45. cikk (1) bekezdése szerint Magyarország fegyveres ereje a Magyar Honvédség. A Magyar Honvédség alapvető feladata Magyarország függetlenségének, területi épségének és határainak katonai védelme, nemzetközi szerződésből eredő közös védelmi és békefenntartó feladatok ellátása, valamint a nemzetközi jog szabályaival összhangban humanitárius tevékenység végzése.
8. Az Alaptörvény 45. cikk (2) bekezdése értelmében a Magyar Honvédség irányítására - ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik - az Alaptörvényben és sarkalatos törvényben meghatározott keretek között az Országgyűlés, a köztársasági elnök, a Honvédelmi Tanács, a Kormány, valamint a feladat- és hatáskörrel rendelkező miniszter jogosult. A Magyar Honvédség működését a Kormány irányítja.
9. Az Alaptörvény 47. cikk (1) bekezdése alapján a Kormány dönt a Magyar Honvédség és a külföldi fegyveres erők határátlépéssel járó csapatmozgásairól. Az Alaptörvény 47. cikk (2) és (3) bekezdése értelmében az Országgyűlés a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával dönt – a (3) bekezdésben meghatározott esetek kivételével – a Magyar Honvédség külföldi vagy magyarországi alkalmazásáról, külföldi állomásoztatásáról. E kivételszabály szerint a Kormány dönt a Magyar Honvédség és a külföldi fegyveres erők (2) bekezdés szerinti, az Európai Unió, az Észak-atlanti Szerződés Szervezete vagy az Országgyűlés által törvényben megerősített nemzetközi védelmi és biztonsági együttműködési szervezet döntésén alapuló alkalmazásáról, valamint más csapatmozgásáról.
10.  A szakirodalom a katonai művelet fogalmát a katonai erőnek a politika által meghatározott küldetés alapján történő cél, hely és idő szerint összehangolt, képességalapú alkalmazásaként fogalmazza meg. (Lásd Szendy István: A hadviselés, mint tudományelméleti és tudomány-rendszertani kategória in Hadtudomány, 2017. év. 3-4. szám, 108. oldal)
11. A fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság rögzíti, hogy katonai erőn az állam fegyveres ereje, a Magyar Honvédség értendő. A katonai erő a katonai műveletek során a fegyveres erő állományát alkotó humánerőforrás-bázis (élőerő), valamint a fegyverzeti és haditechnikai eszközök együttes hatékonyságában jut kifejezésre.
12. A Nemzeti Választási Bizottság a kifejtettek alapján azt is megállapítja, hogy az Országgyűlés (is) rendelkezik hatáskörrel a katonai erő alkalmazását tekintve, éppen ezért zárta ki az alkotmányozó hatalom külön alaptörvényi rendelkezés folytán a népszavazásra bocsátható kérdések közül a katonai műveletekben való részvételt érintő tárgykört.
13. Az erre vonatkozó alkotmányos kizárás egyik – szakirodalomban fellelhető – magyarázata az ún. operativitás követelménye. E szerint – a valóságban nehezen képzelhető el, hogy a népszavazási kezdeményezésben feltett kérdésnek a Nemzeti Választási Bizottság általi hitelesítése esetén az előkészítő eljárással akár több hónapot is igénybe vevő folyamat eredményének bevárása lehetséges lenne egy olyan helyzet esetén, amely katonai fellépést igényel. (Lásd Nagykommentár Magyarország Alaptörvényéhez)
14. A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja azt is, hogy a katonai műveletekben való részvétellel kapcsolatos – az Alaptörvény 47. cikkében foglaltak szerint a hatalmi ágak között is megosztott – döntések komplex, nemzetközi jogi, diplomáciai, nemzetbiztonsági, és nem utolsósorban speciális hadtudományi, stratégiai ismeretek meglétét és különböző érdekek egyidejű figyelembevételét kívánó, adott esetben kiterjedt és szerteágazó következményekkel járó döntéseknek minősülnek, amellyel kapcsolatban az alkotmányozó hatalom indokoltnak tartotta, hogy – a kérdésegyértelműségtől függetlenül is – explicit formában kikerüljenek a népszavazásra bocsátható tárgykörök közül.
15. A Nemzeti Választási Bizottság a kérdés kapcsán megállapítja, hogy annak tartalma olyan tevékenység tekintetében kéri a választópolgárok állásfoglalását, amely katonai műveletnek minősül.
16. A népszavazásra feltenni kívánt kérdés tehát katonai műveletekben való részvétellel kapcsolatos, és így az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés i) pontjába foglalt tilalomba ütközik, amely a népszavazási kérdés hitelesítését kizárja.

IV.

[Az egyértelműség kérdésének vizsgálata]

17. A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének is. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát két irányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
18. Fontos kiemelni, hogy a népszavazási egyértelműség két eleme, a választópolgári és jogalkotói egyértelműség nem azonos, szinonim fogalmak, közéjük nem lehet egyenlőség jelet tenni. Egy kérdés esetében a választópolgári egyértelműség ugyanis nem azonosítható a jogalkotói egyértelműséggel. A népszavazási kérdés megfogalmazója nem indulhat ki abból a feltevésből, hogy amennyiben a jogalkotó számára egyértelmű törvényalkotási kötelezettséget tartalmaz a kérdése, mert pl. a hatályos jogszabályi környezet szókészletét használja, vagy egy konkrét törvényszakasz módosítását célozza úgy, hogy azt közel szó szerint idézi, akkor az automatikusan egyértelmű a választópolgár számára is. Míg a népszavazási eljárás eredményeképp keletkező törvényalkotási kötelezettség előkészítéséért a jogszabályalkotásban jártas, erre vonatkozó szakértelemmel bíró szakemberek tesznek eleget, addig a kérdésben döntési lehetősége – a kérdés támogatása és a kérdésben való szavazás alkalmával – az átlagos tudással és ismeretekkel bíró, a hatályos jogi szabályozások körében átlagosan jártas ismeretekkel rendelkező választópolgárnak van. Éppen ezért szükséges elhatárolni és külön-külön megvizsgálni a népszavazási egyértelműség két elemét és emiatt elsődleges szempont a népszavazási kérdés megfogalmazása során az, hogy a kérdést a választópolgár valóban értse. Tisztában legyen a kérdésben szereplő fogalmak hétköznapi jelentésével és ezáltal azokat a következményeket, amelyek a kérdésre adott válasza alapján lehetségesek felmérhetők, előre láthatók legyenek. Csak így tudja valóban meghatározni és felelősen eldönteni az Országgyűlés jogalkotói munkájának tartalmát.
19. A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
20. A Kúria Knk.IV.37.487/2015/2. számú végzésében a választópolgári egyértelműség népszavazási eljárásban alkalmazandó követelményével kapcsolatban rögzítette, hogy a népszavazáshoz való jog – mint alanyi jogként érvényesíthető politikai alapjog – garanciája a felteendő kérdés egyértelműsége. Ebben a körben vizsgálandó az egyértelmű megválaszolhatóság, aminek viszont feltétele az, hogy a népszavazásra feltenni szándékozott kérdés egyféleképpen legyen érthető. A pontos megfogalmazás nem jelenti a jogi terminus technikusok alkalmazásának kötelezettségét. Jogi precizitás, terminus technicusok alkalmazása esetén azonban figyelemmel kell lennie a Szervezőnek arra, hogy a jogi szabatosság nem minden esetben eredményezi a hétköznapi értelemben vett közérthetőséget. A jogszabályokba foglalt terminus technikusok használata ugyanis önmagában még nem teszi egyértelművé a kérdést. A választói egyértelműség követelménye mindezek alapján szükségképpen magában foglalja azt, hogy a kérdés feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, de pusztán azzal nem azonosítható: lényege, hogy a választópolgárok jól értsék, lássák át a kérdés lényegét, érdemét és jelentőségét azért, hogy tudatosan, átgondoltan tudják leadott szavazataikkal az Országgyűlés jogalkotói munkáját meghatározni.
21. A Knk.IV.37.458/2015/3.számú végzésében a Kúria az Alkotmánybíróság gyakorlatát vizsgálta abból a szempontból, hogy a kellően pontos, de adott esetben jogilag nem szabatos megfogalmazást miként kell értékelni a népszavazásra feltenni szándékozott kérdés hitelesíthetősége tekintetében [127/2008. (X. 22.) AB határozat; 89/2008. (VI. 19.) AB határozat; 62/2008. (IV. 29) AB határozat; 28/2008. (III. 12.) AB határozat; 97/2007. (XI. 29.) AB határozat; 52/2003. (XI. 11.) AB határozat; 74/2002. (XII. 19.) AB határozat; 73/2002. (XII. 19.) AB határozat; 62/2002. (XII. 3.) AB határozat; 52/2001. (XI. 29.) AB határozat; 51/2001. (XI. 29.) AB határozat]. A Kúria úgy foglalt állást, hogy az eseti döntésekből formálódó gyakorlat arra mutat rá, hogy a választói egyértelműség jogi, közgazdasági, orvosi, avagy egyéb szakterületi terminológia alkalmazása nélküli is fennállhat. Rögzítette továbbá, hogy megítélése szerint lehetségesek olyan kérdések, amelyek népszavazási kérdésként az azokban kitűnő terminológia, szám, számítási mód miatt nem értelmezhetőek a választópolgárok számára. Ezekben az esetekben a népszavazáshoz való jog – tudatos döntés hiányában - csak formálisan érvényesülhet.
22. A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés nem teljesíti az egyértelműség követelményét, mert a „katonák háborúba küldése” több, egymástól különböző, lehetséges jelentéstartalmat hordoz. A szakirodalom ugyanis különbséget tesz a különböző katonai műveletek jellege között és az alábbiakban vázlatosan ismertetett kategóriákat különbözteti meg. [Lásd Hausner Gábor (szerk.): Honvédelmi alapismeretek, 41-43. o., 909_Honvedelmi_alapismeretek.pdf (uni-nke.hu)]
23. A harci műveleti tevékenység az ellenség közvetlen megsemmisítésére, semlegesítésére irányul. Ennek megfelelően az ún. „harci erők” feladata az, hogy közvetlenül találkozzanak az ellenséggel, és közvetlen érintkezésben vívják meg a harcukat.
24. A harci támogató műveleti tevékenység a harci műveleti tevékenység hatékony végrehajtását biztosító, de a harci erőknél nem létező katonai képességek sikeres alkalmazására irányul. Ennek megfelelően az ún. „harci támogató erők” feladata jellemzően a felderítés és hírszerzés; tűztámogatás; légvédelem; harci műszaki támogatás; híradás; meteorológiai támogatás.
25. A harci kiszolgáló-támogató műveleti tevékenység a harci műveleti tevékenység hatékony végrehajtását biztosító, az előző bekezdésbe nem tartozó, a műveletek mindenoldalú támogatására és biztosítására irányul. Így a „harci kiszolgáló-támogató erők” a harctevékenységhez szükséges anyagi, technikai és adminisztrációs feltételeket biztosítják a harcoló erők számára, azaz feladatuk az erők nem harci műszaki támogatása; logisztikai támogatás; környezetvédelem, egészségügyi támogatás; infrastrukturális támogatás stb.
26. A Nemzeti Választási Bizottság a fentieken túl rögzíti azt is, hogy az Alaptörvény ismertetett, 45. cikk (1) bekezdése értelmében a Magyar Honvédségnek nem kizárólag harci műveletet igénylő feladatai vannak, ugyanis az Alaptörvény feladatként határozza meg a békefenntartást és humanitárius tevékenységet is.
27. A fentiek tükrében a Magyar Honvédségnek az orosz-ukrán háborúban történő alkalmazásának három esetben áll fenn az elvi lehetősége. Konkrét háborús hadműveletekben történő részvétel; ezen kívül a hadviselő felek közötti közvetlen fegyveres összecsapásokban történő részvétel nélkül, a háborúval szoros összefüggésben álló – szükség esetén közvetlen fegyveres fellépést igénylő feladatok ellátása; végül a humanitárius segítségnyújtási műveletek ellátása is szóba jöhet.
28. A háborúban történő részvétel nélküli fegyveres fellépés lehet például:

• béketeremtés (peacemaking) és békekikényszerítés (peace-enforcement);
• esetleges tűzszünet megtartásának ellenőrzése;
• tűzszünet esetén részvétel az ún. konfliktusmegelőző missziók, valamint a konfliktus utáni stabilizációs missziókban;
• hadműveleti területen – a civil rendészeti szolgálat működésének hiánya miatt kialakuló ellenőrizetlen helyzetben – a bűnüldözési-bűnmegelőzési feladatokban történő részvétel, - különösképpen kábítószer- és emberkereskedelemmel foglalkozó - bűnszervezetek elleni fegyveres fellépés;
• részvétel tömegpusztító és a hagyományos fegyverek elterjedése elleni fellépés katonai feladataiban;
• részvétel az eltűnt nukleáris anyagok felkutatására és visszaszerzésére irányuló katonai műveletekben;
• részvétel harci zónába került nukleáris létesítmény fegyveres védelmében;
• részvétel a katonai képességeket igénylő kutató-mentő feladatokban.

29. A humanitárius segítségnyújtási műveletek eredményes végrehajtása céljából a természeti, vagy mesterséges eredetű katasztrófák, valamint a háborús pusztítások következményeinek csökkentése – ez által az emberi nélkülözés és szenvedés enyhítése – majd azok felszámolás céljából a Magyar Honvédség harci kiszolgáló-támogató képességei a katasztrófavédelmi és a humanitárius műveletek teljes spektrumában alkalmazhatók. Ilyen feladatok lehetnek:

• ipari-vegyipari-nukleáris anyagok alkalmazásával összefüggő katasztrófák következményeinek felszámolása;
• kritikus építmények (pl. erőművek, távvezetékek), valamint a közlekedést szolgáló infrastruktúra helyreállítása;
• honvéd egészségügyi képességek rendelkezésre bocsátása;
• a háborús események során hátramaradt robbanószerkezetek elszállítása-hatástalanítása;
• aknamentesítés;
• víztisztitó-, laboratóriumi-diagnosztikai képességek rendelkezésre bocsátása.

30. Fontos hangsúlyozni tehát, hogy a harci kiszolgáló-támogató erők – mint ún. „szakcsapatok” – nem kizárólag harci műveletekkel összefüggésben vethetők be, hanem a harci tevékenységektől függetlenül is igénybe vehetők, figyelemmel arra, hogy olyan képességekkel rendelkező erőkről van szó, amely nem kizárólag a harci műveletek támogatására biztosít lehetőséget.
31. A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy Szervező nem határozta meg pontosan, hogy a magyar katonai erő külföldre történő küldésére pontosan milyen jellegű művelet keretei között, illetve milyen célból kerülne sor. Abból nem derül ki, hogy a kezdeményezés alapján kikényszeríteni kívánt jogalkotás minden, a Magyar Honvédség feladatkörébe tartozó tevékenységre vonatkozna, vagy csak kifejezetten a harci műveletekre. Ennek azért van jelentősége, mert a különféle értelmezések eltérő következménnyel járnak, így a választópolgároknak egy olyan kérdésben kellene véleményt nyilvánítaniuk, amelynek nem feltétlenül látnák át minden lehetséges következményét.
32. Mindezek alapján megállapítható, hogy a Szervező által feltett kérdés megértéséhez a választópolgároknak a hadtudomány-, az alkotmányjog és a nemzetközi közjog tudománykörébe tartozó - azokkal kapcsolatos szempontokat egyaránt figyelembe vevő, értékelő és átlátó szemléletre, tudásra lenne szükségük, amely alapvetően nem elvárható. Ezért a választópolgár döntése meghozatalakor nem lehetne tisztában azzal, hogy a kérdésre igennel vagy nemmel szavazás esetén döntésének milyen következményei lennének. Így a választópolgárok nem képesek átlátni a döntésük következményeit. Az Alkotmánybíróság a 26/2007. (IV. 25.) AB határozatában kifejtette, hogy az egyértelműség részének tekintendő az is, hogy a népszavazási kérdésben foglalt döntési kötelezettség következményei ne legyenek beláthatatlanok.
33. Amennyiben abból indulunk ki, hogy a választópolgár a kérdés minden egyes lehetséges értelmezését, hatását átlátja, előfordulhat, hogy azért nem tudná kifejezni álláspontját a kérdéssel kapcsolatban, mert lenne olyan következmény, amit támogatna (például a humanitárius katonai részvételt), ugyanakkor lenne olyan következmény, amit viszont nem (például a harci műveletben való részvételt). Tekintettel tehát arra, hogy a kérdés burkoltan több, önállóan is megválaszolható kérdést tartalmaz, önmagában nem válaszolható meg.
34. A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen. A népszavazásra feltenni kívánt kérdés a fentiekben kifejtett egyértelműségi hiányosságok miatt a jogalkotó oldaláról sem lehet egyértelmű, hogy milyen irányú jogalkotást végezzen.

V.

[A határozat indokolásának összegzése]

35. A Bizottság megállapította, hogy a népszavazásra javasolt kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe, így az nem felel meg az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés i) pontjában írtaknak, és nem felel meg az Nsztv. 9. §-a szerinti népszavazási egyértelműség követelményének sem, amely okok miatt az Nsztv. 11. §-a alapján a kérdés hitelesítését megtagadta.

VI.

[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]

36. A határozat az Alaptörvény 8. cikk (1)-(2) bekezdésén és a (3) bekezdés i) pontján, a 45. cikk (1) és (2) bekezdésén, a 47. cikk (1)-(3) bekezdésén, az Nsztv. 3. § (1) bekezdésén, a 4. § (3) bekezdésén, a 9. § (1) bekezdésén, a 10. § (1) bekezdésén, a 11. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

Budapest, 2022. szeptember 1.

Dr. Téglási András

a Nemzeti Választási Bizottság

elnöke