383/2022. NVB határozat - a Váradi Barna magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában

A Nemzeti Választási Bizottság

383/2022. számú határozata

A Nemzeti Választási Bizottság a Váradi Barna (a továbbiakban: Szervező) magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 8 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő

határozatot:

A Nemzeti Választási Bizottság az

„Akarja-e Ön, hogy Magyarország jogszabályban ismerje el az 1764 január 7-én, Madéfalván a székely etnikumú civil lakosság ellen az osztrák császári hadsereg által elkövetett, több mint 200 halálos áldozatot követelő tömeggyilkosságot, mint népírtást?”

népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.

A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2022. május 13-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.

Indokolás

I.

[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]

  1. A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2022. február 28. napján postai úton eljárva nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez a Szervezőt is beleértve 41 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül 40 megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
  2. A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. Tekintettel arra, hogy a népszavazási kezdeményezés a jogszabályi követelményeknek megfelelt, azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.

II.

[Az országos népszavazás funkciója]

  1. Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
  2.  Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
  3. Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, amely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. A népszavazáshoz való jog további korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére nem tartható és nem kezdeményezhető népszavazás, hogy egyébként az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartoznak.

III.

[A népszavazási kezdeményezés történelmi háttere]

  1. A magyar történelemben madéfalvi veszedelemként szereplő esemény előzménye Mária Terézia császárnő uralkodásának idejére nyúlik vissza. Az uralkodónő 1762-ben elrendelte a Rákóczi-szabadságharcban történő részvétele miatt a korábban megbízhatatlannak nyilvánított és felszámolt erdélyi határőrség újbóli felállítását.
  2. A sorozás kezdetben jól haladt, de a császári udvar által diktált feltételrendszerek eredményeképpen nagyon sok fegyverviselésre alkalmas székely férfi meggondolta magát és távol tartotta magát a sorozóbizottságtól. Az érintettek sérelmezték azt is, hogy a határőrség felállításával megbízott erdélyi császári katonai főparancsnok nem hívta össze a székely nemzetgyűlést, valamint teljes mértékben elmaradt a székely vezetőkkel történő egyeztetés.
  3. A szükséges létszám kiállítása sikertelen maradt, amely kiváltotta a császári katonai közigazgatás rosszallását és mindennapos fenyegetéseit. 1763-64 fordulóján a sorozással érintett elégedetlen székely férfi lakosság a csíkszéki Madéfalván gyülekezett. 1764. január 7. napjának hajnalán az erdélyi császári katonai főparancsnok császári haderővel körülkerítette a települést, amelyet tüzérségi előkészítést követően gyalogsággal lerohant. A halálos áldozatok pontos száma a mai napig vitatott, azt a történészek többszáz főre teszik.

IV.

[Az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozás vizsgálata]

  1. A Szervező az általa benyújtott kérdésben azt kezdeményezte, hogy a fentebb részletezett esemény – mint tömeggyilkosság – népírtásként kerüljön jogszabályban elismerésre Magyarország által.
  2. Szervező a kérdésben ugyan nem határozta meg pontosan, hogy Magyarország mely jogalkotó szerve, milyen jogszabályban tegyen eleget a jogalkotási kötelezettségnek, de az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése szerint országos népszavazás tárgya kizárólag az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. A T) cikk (2) bekezdése értelmében pedig a törvény, a kormányrendelet, a miniszterelnöki rendelet, a miniszteri rendelet, a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete, az önálló szabályozó szerv vezetőjének rendelete, az önkormányzati rendelet, illetve a Honvédelmi Tanács rendkívüli állapot idején és a köztársasági elnök szükségállapot idején kiadott rendelete minősül jogszabálynak. Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés nyilvánvalóan arra irányul, hogy az Országgyűlés hozzon egy olyan törvényt, amelyben népírtásként ismeri el a Madéfalván 1764. január 7. napján történt eseményeket.
  3. Az Alaptörvény T) cikk (1) bekezdése értelmében a törvény – mint jogszabály – elsődleges funkciója az, hogy általánosan kötelező magatartási szabályt állapítson meg. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2. § (5) bekezdés b) pontja szerint a jogszabályok megalkotásakor biztosítani kell, hogy a jogszabály ne tartalmazzon indokolatlanul olyan rendelkezést, amely normatív tartalommal nem rendelkezik.
  4. A kezdeményezésben foglalt jogalkotási kötelezettség kizárólag és kifejezetten egy múltban megtörtént esemény törvény által népírtásként való „elismerésére” vonatkozik, amely azonban semmilyen körülmények között nem értelmezhető általánosan kötelező magatartási szabályként, az sokkal inkább egy, a történelemtudomány körébe tartozó kérdés {lásd még: jelen határozat Indokolás [22]}.
  5. Az Alaptörvény X. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy „[t]udományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak”.
  6. A Bizottság álláspontja szerint a kezdeményezés a választópolgároktól a történelemtudomány terrénumába tartozó kérdés eldöntésében kér állásfoglalást, és ebből következően az Országgyűlés számára is olyan jogalkotási feladatot ír elő, amely alapján a megalkotandó törvényben a történelemtudomány művelőinek kompetenciájába tartozó kérdésben kellene jogszabályt alkotnia.
  7. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint tehát a kezdeményezésben érintett tárgykör a történelemtudomány egyik szakmai kérdésében való állásfoglalást jelent, amely olyan tudományos kérdés, amelyben az Alaptörvény X. cikk (2) bekezdése alapján az állam nem jogosult dönteni, azaz a kezdeményezés tárgyának szabályozása kívül esik az Országgyűlés hatáskörén. Mindezek alapján a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe, ezért az ellentétes az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglalt szabállyal, amely miatt az népszavazásra nem bocsájtható.

V.

[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]

  1. A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének is. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát két irányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
  2. A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
  3. A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), amely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
  4. Az egyértelműség körében a Nemzeti Választási Bizottság elsődlegesen a „népírtásként történő elismerés” fogalmát vizsgálta.
  5. A népírtás fogalmát első ízben Raphael Lemkin lengyel jogász használta 1944-ben. A kifejezés a görög „genos” (törzs, család) és a latin „cide” (ölni) szavakból származik. A II. világháború történései hatására a fogalom használata gyorsan elterjedt: az ENSZ Közgyűlésének 1946. évi 96(I) határozata már a genocídium, azaz népírtás bűntettéről szól. A határozat által nemzetközi jogi értelemben bűntettnek nyilvánított népírtás megelőzése érdekében 1948. december 9. napján elfogadásra került A Népírtás Bűntettének Megelőzéséről és Megbüntetéséről Szóló Egyezmény. Hazánkban az 1955. évi 16. törvényerejű rendelet hirdette ki a népírtás bűntettének megelőzése és megbüntetése tárgyában 1948. évi december 9. napján kelt nemzetközi egyezményt. A törvényerejű rendelet II. Cikk a következőket rögzíti: „A jelen Egyezmény népírtás alatt a következő cselekmények bármelyikének, valamely nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport, mint olyan, teljes vagy részleges megsemmisítésének szándékával való elkövetését érti:

a) a csoport tagjainak megölése;

b) a csoport tagjainak súlyos testi vagy lelki sérelem okozása;

c) a csoportra megfontolva oly életfeltételek ráerőszakolása, melynek célja a csoport teljes vagy részleges fizikai elpusztulásának előidézése;

d) oly intézkedések tétele, amelynek célja a csoporton belül a születések meggátolása;

e) a csoport gyermekeinek más csoporthoz való erőszakos átvitele.”

  1. A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) Az emberiesség elleni bűncselekmények nevet viselő XII. fejezetében a 142. §-ban rögzíti a népírtásra vonatkozó tényállást. Az (1) bekezdés szerint, aki valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges megsemmisítése céljából
  1. a csoport tagjait megöli,
  2. a csoport tagjainak súlyos testi vagy lelki sérelmet okoz,
  3. a csoportot olyan életfeltételek közé kényszeríti, amelyek azt vagy annak egyes tagjait pusztulással fenyegetik,
  4. olyan intézkedést tesz, amelynek célja a csoporton belül a születések meggátolása,
  5. a csoporthoz tartozó gyermekeket már csoportba elhurcolja, bűntett miatt tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.
  1. A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a népírtás meghatározása eredendően (büntető)jogi gyökerű fogalom, amelynek nyilvánvalóan a történelemtudomány szempontjából is relevanciája van. Egy múltbéli esemény büntetőjogi értékelésére, azaz annak megállapítására, hogy a vizsgált magatartás népírtás bűncselekményének minősül-e, a bíróságok rendelkeznek hatáskörrel és ennek során jogosultak valamely természetes személy felelősségre vonására és szankció alkalmazására. Az Országgyűlés e felelősségre vonás jogi keretrendszerének meghatározására rendelkezik hatáskörrel. Mást jelent a múltbéli esemény történelemtudomány általi meghatározása, amelynek során – adott esetben a jogi fogalmak felhasználásával – leíró jelleggel történik meg az esemény – a történelemtudomány saját szempontjai szerinti – minősítése. A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kezdeményezésben írt kérdés kapcsán – már csak az esemény megtörténte óta eltelt több mint 200 évre is figyelemmel – egyértelműen a történelmi, tudományos minősítés bír relevanciával.
  2. Mindezek alapján a Bizottság megállapítja, hogy a kezdeményezés olyan szakmai kérdésben kéri a választópolgárok állásfoglalását, amelyben való döntés meghozatalához olyan speciális szakmai, történelmi és büntetőjogi ismeretekkel kellene rendelkezniük, amelyeknek a megléte kizárólag a történelemtudomány egyes művelőitől és nem az átlag választópolgártól várható el.
  3. Mindezek alapján a népszavazáshoz való jog jelen kérdésben tartott országos népszavazás esetén is – tudatos döntés hiányában – csak formálisan érvényesülhetne, amely kizárja a kérdés egyértelműségét.

VI.

[A határozat indokolásának összegzése]

  1. A Bizottság megállapította, hogy a népszavazásra javasolt kérdésnem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe, így az nem felel meg az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében írtaknak, és nem felel meg az Nsztv. 9. §-a szerinti népszavazási egyértelműség követelményének sem, amely okok miatt az Nsztv. 11. §-a alapján a kérdés hitelesítését megtagadta.

VII.

[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]

  1. A határozat az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésén az Nsztv. 9. § (1) bekezdésén, a 11. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

Budapest, 2022. április 28.

Dr. Bozsóki Éva

a Nemzeti Választási Bizottság

elnökhelyettese