353/2024. NVB határozat - Dr. Márki-Zay Péter polgármesterjelölt, továbbá Vásárhelyi Médiacentrum Nonprofit Kft. által benyújtott fellebbezés tárgyában

A Nemzeti Választási Bizottság

353/2024. számú határozata

 

A Nemzeti Választási Bizottság Dr. Márki-Zay Péter (a továbbiakban: Beadványozó1) polgármesterjelölt, továbbá Vásárhelyi Médiacentrum Nonprofit Kft. (6800 Hódmezővásárhely, Andrássy út 1., a továbbiakban: Beadványozó2) által benyújtott fellebbezés tárgyában – 13 igen és 1 nem szavazattal – meghozta a következő

határozatot:

A Nemzeti Választási Bizottság Beadványozó2 által benyújtott fellebbezésnek részben helyt ad és a Csongrád-Csanád Vármegyei Területi Választási Bizottság 63/2024. (V.24.) számú határozatát részben megváltoztatja és a kifogást a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 2. § (1) bekezdés c) pontjának sérelmét állító részében elutasítja, egyebekben pedig a Csongrád-Csanád Vármegyei Területi Választási Bizottság 63/2024. (V.24.) számú határozatát - jelen határozatban foglalt indokolással - helybenhagyja.

A Nemzeti Választási Bizottság Beadványozó1 által a Csongrád-Csanád Vármegyei Területi Választási Bizottság 63/2024. (V.24.) számú határozata ellen benyújtott fellebbezését érdemi vizsgálat nélkül elutasítja.

A határozat ellen a meghozatalától számított 3 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3., levélcím: 1397 Budapest, Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2024. június 1. napján 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illeték-feljegyzési jog illeti meg.

Indokolás

I.

[A területi választási bizottság döntése és az azt megelőző eljárás]

[1] Magánszemély kifogástevő 2024. május 23. napján 12 óra 37 perckor kifogást nyújtott be a Csongrád-Csanád Vármegyei Területi Választási Bizottsághoz, arra való hivatkozással, hogy a Vásárhelyi Valóság 2024. május 20-án megjelent lapszámának 3. oldalán „Polgármesteri Hírlevél” cím alatt található „Ki is a háborúpárti? – 10 bizonyíték, amit a Fidesz eltitkol önök elől” cikk (a továbbiakban: Cikk) közzétételével dr. Márki-Zay Péter, valamint a Vásárhelyi Médiacentrum Nonprofit Kft. megsértette a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 2. § (1) bekezdés c) és e) pontjait.

[2] Kifogástevő idézve a Cikkből úgy látta, hogy az egyértelműen pártpolitikai jellegű, választási kampánytevékenységnek minősül és e formájában jogsértő.

[3] Kifogástevő felhívta a figyelmet arra, hogy a Cikket Márki-Zay Péter mint polgármester jegyzi. Idézte a Kúria Kvk.IV.37.359/2014/2. számú döntését és bizonyítékokat mutatott be annak igazolására, hogy a Cikkben ugyanazon mondatok, kifejezések, szlogenek és állítások szerepelnek, mint amelyeket a polgármester választási gyűlésein és politikai kampányszövegeiben, kampányanyagaiban is megjelenít. E körben Kifogástevő becsatolt egy szórólapot, amelynek kiadója a Mindenki Magyarországa Mozgalom. Meglátása szerint a szórólapon található „Védjük meg a várost … a korrupciótól” szöveg összecseng a Cikk utolsó mondatával. Bizonyítékul hivatkozott Kifogástevő továbbá egy Facebookon ún. „Hirdetés”-ként megjelenő videóra, amelynek finanszírozója a Mindenki Magyarországa Mozgalom és Kifogástevő álláspontja szerint annak tartalma érdemben azonos a Cikk tartalmával.

[4] Felhívásra került továbbá egy tanulmány és az Alkotmánybíróság 3154/2018. (V.11.) számú határozata. Ennek kapcsán Kifogástevő megjegyezte, hogy a Cikk utolsó mondata – azaz „Kérem továbbra se higgyék el egy szavát sem Magyarország ezeréves történelmének legkorruptabb pártjának – ne engedjük, hogy ismét rátegyék kezüket Hódmezővásárhely kasszájára!” - kétséget kizáróan a választói akarat befolyásolására alkalmas politikai tevékenység részét képező kampányeszköz, tekintettel arra, hogy az egyértelműen a Fideszre utal. Kifogástevő álláspontja szerint a Cikk azért válik jogsértővé, mert Márki-Zay Péter polgármesteri minőségében eljárva jegyzi a pártpolitikai tartalmú írást, mindezt teszi úgy, hogy az egy közpénzből finanszírozott önkormányzati lapban jelent meg választási kampány idején.

[5] Összefoglalóan Kifogástevő rávilágított arra, hogy a polgármesteri minőségben jegyzett Cikk tartalma nem minősül a helyi önkormányzat jogszabályban meghatározott feladata során végzett tevékenységgel kapcsolatban állónak, így az kampánytevékenységnek minősül.

[6] Kifogástevő a Beadványozó2 jogsértését abban látta, hogy ő mint kiadó megjelentette a Cikket, továbbá nem biztosított önkormányzati lapként egyenlő megjelenési felületet a jelöltek számára.

[7] Összességében Kifogástevő kérte a jogsértés megállapítását, a jogsértők további jogsértéstől való eltiltását és bírság kiszabását is.

[8] A Csongrád-Csanád Vármegyei Területi Választási Bizottság (a továbbiakban: TVB) 63/2024. (V. 24.) számú határozatával megállapította, hogy a Vásárhelyi Médiacentrum Nonprofit Kft. és Dr. Márki-Zay Péter polgármesterjelölt megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontjaiban foglalt alapelveket és eltiltotta őket a további jogsértéstől.

[9] A TVB részletesen ismertette a kifogás tartalmát, megállapította, hogy az határidőben került benyújtásra, hivatkozott és idézte az Alkotmánybíróság 3154/2018. (V.11.) számú határozatát.

[10] A TVB döntésében megállapította, hogy a Cikk komoly politikai kritikát fogalmaz meg a Fidesszel szemben negatív állításokat tartalmaz és valójában a Fidesz az, akire a „kritikai él fókuszál”. Megjegyezte a TVB, hogy 10 alkalommal szerepel a Cikkben a Fidesz szó, továbbá a Cikk címében is megtalálható az. A Cikk pártpolitikai minősítését abban látja, hogy a polgármester, mint nyilvántartásba vett jelölt egy másik jelölő szervezet ellen fogalmaz meg kritikát.

[11] Rámutatott a TVB arra is, hogy a Cikk és a megjelentetés helyszíne egyértelműen azt sugallhatja a választópolgár számára, hogy Hódmezővásárhely Önkormányzatának és Polgármesterének hivatalos álláspontját olvassa, ami az idézett AB döntés tükrében jogellenes.

[12] Idézi a TVB a Kúria Kvk.II.39.503/2022/2. számú döntését, melyből következtetésként levonja, hogy a Cikkel a polgármester beleavatkozott a képviselőjelöltek versenyébe, hiszen kifejezetten egy jelölő szervezet, nevezetesen a Fidesz ellen kampányolt.

[13] A TVB Beadványozó2 minősége kapcsán megállapította, hogy annak tulajdonosa Hódmezővásárhely Város Önkormányzata. Tekintettel arra, hogy a TVB nem látta elválaszthatónak az Önkormányzat és annak polgármesterének szerepét a Cikk megjelentetésében, a jogsértés véleménye szerint szükségképpen egységben járnak, így Beadványozó2 felelősségét is megállapította.

[14] Bírság kiszabását ugyanakkor a TVB nem látta indokoltnak, döntésének indokául azt jelölte meg, hogy Beadványozó1 és Beadványozó2 terhére a jelenlegi kampányidőszakban még nem állapítottak meg jogsértést. Értékelési körbe vonta azt is, hogy a fokozatosság elvének és a „helyben kialakított gyakorlat”-nak megfelelően nem tartotta szükségesnek a bírság kiszabását.

II.

[A fellebbezések tartama]

[15] A Csongrád-Csanád Vármegyei Területi Választási Bizottság 63/2024. (IV.24.) [helyesen: 63/2024. (V.24.)] TVB határozata ellen a Beadványozó1 2024. május 27-én 11 óra 08 perckor, míg Beadványozó2 (a továbbiakban: Beadványozó1 és Beadványozó2 együttesen: Beadványozók) 2024. május 27-én 11 óra 34 perckor szinte szó szerint megegyező fellebbezést nyújtott be.

[16] Érintettségük alátámasztásaként hivatkoztak arra, hogy a TVB határozata kifejezetten rájuk vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz.

[17] Mind a két beadványozó elsődlegesen rámutatott arra, hogy a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti – esélyegyenlőség a jelöltek és jelölő szervezetek között – jogsértést a TVB a Ve. 152. § (4) bekezdése alapján érdemben nem vizsgálhatta volna, arra alapozva jogsértést nem állapíthatott volna meg, tekintettel arra, hogy a kifogás csak egy lapszámra, jelesül a Vásárhelyi Valóság 2024. május 20-án megjelent lapszámára vonatkozott, ezért meglátása szerint a kifogást e részben érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítani.

[18] Beadványozók a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti jogsértés megállapítása körében a Ve. 142. §-ára alapozva mutatják be érveiket, amely § vizsgálatát a TVB nem végezte el.

[19] Beadványozók rámutatnak arra, hogy a TVB határozat indokolása a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvsérelme körében hiányos.

[20] Továbbiakban a fellebbezések idézik az NVB 349/2024. számú határozatát, amelyet párhuzamba állítva jelen üggyel megállapítják, hogy tárgyi Cikkben sem szerepel utalás sem a 2024. június 9-ei választásra vagy a polgármesterjelölti státuszra, és nincs utalás Grezsa István, a Fidesz hódmezővásárhelyi polgármesterjelöltjére sem. Mindezek alapján megítélésük szerint a Cikk megjelenése nem tekinthető kampánytevékenységnek.

[21] Beadványozók kiemelik, hogy a 3256/2019. (X. 30.) AB határozat [26] bekezdését, amely alapján úgy ítélik meg, hogy még abban az esetben is, ha kampánytevékenységnek minősülne a Cikk, nem lehetne alapelvsértést megállapítani. Ezen állításukat fellebbezők a Nemzeti Választási Bizottság 343/2024. számú határozatára alapítják, majd érvüket megerősítvén hivatkoznak a Kúria Kvk.III.37.421/2018/8. számú végzésére, miszerint „nincs jogszabályi akadálya annak, hogy valamely jelölő szervezet úgy folytassa kampánytevékenységét, hogy abban a kormányzattal való egyetértését juttatja érvényre.”

[22] Fentiek alapján Beadványozók úgy látják, hogy nincs jogszabályi akadálya annak, hogy egy polgármester a véleménynyilvánítás jogát gyakorolva a kormányzattal való egyet nem értését juttassa érvényre, így kéri, hogy a Nemzeti Választási Bizottság a TVB határozatát változtassa meg a kifogást teljeskörűen utasítsa el.

III.

[A Nemzeti Választási Bizottság döntése és jogi indokai]

[23] A Ve. 223. § (3) bekezdése alapján fellebbezést jogszabálysértésre hivatkozással, illetve a választási bizottság mérlegelési jogkörben hozott határozata ellen lehet benyújtani. A Ve. 224. § (3) bekezdése szerint a fellebbezés kötelező tartalmi elemei az alábbiak:

- a fellebbezés 223. § (3) bekezdése szerinti jogalapja,

- a kérelem benyújtójának nevét, lakcímét (székhelyét) és - ha a lakcímétől (székhelyétől) eltér - postai értesítési címét,

- a kérelem benyújtójának személyi azonosítóját, illetve ha a külföldön élő, magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgár nem rendelkezik személyi azonosítóval, a személyazonosságát igazoló igazolványának típusát és számát, vagy jelölő szervezet vagy más szervezet esetében a bírósági nyilvántartásba-vételi számát.

[24] A Nemzeti Választási Bizottság először Beadványozó1 jogorvoslati kérelmének formai vizsgálatát végezte el. A formai vizsgálat körében az NVB megállapítja, hogy Beadványozó1 2024. május 27-én 11 óra 08 perckor benyújtott fellebbezése érdemi vizsgálatra nem alkalmas.

[25] A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti, hogy a jogorvoslati kérelem hibásan tartalmazza Beadványozó1 személyi azonosítóját, a megadott személyi azonosítóval ugyanis nem szerepel választópolgár a központi névjegyzékben.

[26] A Bizottság mindezek alapján Beadványozó1 fellebbezését a Ve. 224. § (3) bekezdésében foglalt kötelező tartalmi elemek hiánya miatt a Ve. 231. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltakra tekintettel érdemi vizsgálat nélkül elutasítja.

[27] Második lépésként a Bizottság Beadványozó2 jogorvoslati kérelmét tette vizsgálat tárgyává.

[28] Az NVB elfogadta Beadványozó2 érintettsége igazolására vonatkozó érvelését.

[29] Tekintettel arra, hogy a kifogás a Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontját jelölte meg jogszabálysértésként, a Bizottság is ezt figyelembe véve hozza meg határozatát és első pillérként a c) pont, az a jelöltek és jelölő szervezetek közötti esélyegyenlőség sérelmét vette górcső alá.

[30] A Bizottság megállapítja, hogy e részben Beadványozó2 fellebbezése alapos.

[31] A tényállás körében a Bizottság rögzíti, hogy a Vásárhelyi Valóság című lap mint sajtótermék a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Mttv.) 41.§ (4) bekezdés h)-i) pontjaira figyelemmel a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (a továbbiakban: NMHH) által vezetett, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 97. § (2) bekezdése szerint közhiteles nyilvántartásban szerepel. A Vásárhelyi Valóság néven nyilvántartott nyomtatott sajtótermék alapítója és kiadója a Vásárhelyi Médiacentrum Nonprofit Kft.

[32] A nyomtatott sajtótermék kiegyensúlyozottságának vizsgálata tekintetében a Kúria Kvk.III.37.570/2019/4. számú végzése és az NVB 407/2009. számú határozata irányadó, melyek szerint csak a közpénzből vagy nagyobb részt közpénzből finanszírozott sajtótermék esetében van mód az esélyegyenlőség elvének választási kampányidőszakban való vizsgálatára. Az NMHH közhiteles nyilvántartása alapján kell tehát megállapítani, illetve a kiadási, szerkesztési tevékenységet folytató gazdasági társaság cégnyilvántartásban foglalt adatai irányadóak a tekintetben, hogy a választási bizottság elvégezheti-e a kifogásolt lapszámok tartalmi vizsgálatát, és ennek nyomán a szerkesztési gyakorlat értékelését.

[33] A tárgyi ügyben Kifogástevő 2024. május 23-án előterjesztett kifogásának benyújtásával egyidejűleg becsatolta Beadványozó2 cégkivonatát, amely alapján megállapítható, hogy a Vásárhelyi Médiacentrum Nonprofit Kft. egyedüli tagja (tulajdonosa) Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata.

[34] A Ve. 152. § (4) bekezdése szerint a 2. § (1) bekezdés c) pontjának megsértése időszaki kiadvány esetén akkor állapítható meg, ha az legalább két egymást követő lapszám együttes vizsgálata alapján fennáll a megjelölt bizonyítékok alapján. Ezt a rendelkezést a Bizottság nem hagyhatja figyelmen kívül, annak értelmezése során pedig a Kúria joggyakorlatára támaszkodik. A Kúria szerint „a Ve. szabálya csak úgy értelmezhető, hogy nem kell önálló, eredményes jogorvoslattal támadni valamennyi egymást követő lapszámot ahhoz, hogy a folytonosság a későbbi lapszám tekintetében megállapítható legyen”, mivel ellenkező értelmezés „a Ve. 152. § (4) bekezdése szerinti megelőző lapszám vizsgálatát kizárná, ezzel a jogszabályi rendelkezést kiüresítené”. [Kúria Kvk.V.39.498/2022/5. számú végzése].

[35] A Bizottság a fentieken túl indokoltnak tartja rögzíteni a Ve. 152. § (4) bekezdésének tartalmával kapcsolatban a következőket. A Ve. 152. § (4) bekezdése kapcsán a jogalkotó elsősorban a joggyakorlat által a korábbi választási eljárásokban kimunkált, a közhatalmi szervek által fenntartott sajtótermékekkel szemben, a választási eljárásban megkövetelt magatartási szabályt részletezte. A szabályozás lényege, hogy a sajtótermék két lapszáma szerkesztésének összességében kell megfelelnie a Ve. esélyegyenlőségi alapelvének. A Kúria ezzel kapcsolatos álláspontját a Kvk.III.37.236/2018/4. számú végzésében az alábbiak szerint fejtette ki: "[m]íg a mozgóképből és a hangból álló médiaszolgáltatásokban közzétett médiatartalom műsorszámokból áll, addig nyomtatott sajtótermék esetén az egyes lapszámok cikkekből és képekből tevődnek össze. Ahogyan lineáris médiaszolgáltatás esetén egyes kiragadott műsorszámok általában nem alkalmasak a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja megsértésének megállapítására, és az egymásra tekintettel közölt műsorszámokat fő szabály szerint együttesen kell értékelni, ugyanígy a nyomtatott sajtótermék esetében az egy lapszámot alkotó cikkek és képek összességét kell értékelni. Ezért egy nyomtatott sajtótermék esetében ugyanazon elv mentén vizsgálható a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjának sérelme, ahogyan műsorszámok összessége esetén is. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy míg a lineáris médiaszolgáltatásokban folyamatosan kerülnek a műsorszámok közzétételre, addig a nyomtatott sajtótermékek időszakosan jelennek meg." Mindezek alapján a jogszabálysértés is a két lapszám szerkesztése tekintetében kerülhet megállapításra, a lapszámokban szereplő cikkek és képek együttes tartalmi értékelése alapján.

[36] Rámutat az NVB arra, hogy a TVB elmulasztotta a Ve. 152. § (4) bekezdésének alkalmazását.

[37] Beadványozó2 helyesen hivatkozik arra, hogy Kifogástevő a Vásárhelyi Valóság 2024. május 20-án megjelent számát, azaz egy darab lapszámot kifogásolt, bizonyítékot is csupán egy lapszám tekintetében tárt a TVB elé.

[38] A Bizottság megvizsgálta a Vásárhelyi Valóság című kiadvány megjelenési gyakoriságát és megállapítja, hogy az annak címlapja szerint kéthetente jelenik meg.

[39] A fentiekben részletesen kifejtett érvek alapján a Bizottság megállapítja, hogy a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti jogsérelem tekintetében a kifogás nem volt megalapozott, tekintettel arra, hogy az nem legalább két egymást követő lapszám együttes megállapításán alapuló jogsértéseket taglalt, így a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti jogsérelem megállapítása a Ve. 152. § (4) bekezdése alapján nem lehetséges, tehát a kifogást a Ve. 220. §-a alapján el kell utasítani.

[40] Második pillérként a Bizottság a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti, jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás sérelmét vette górcső alá.

[41] A Nemzeti Választási Bizottság osztja Beadványozó2 álláspontját a tekintetben, hogy a TVB határozat indokolási része hiányos, az nem tartalmaz érvelést a tekintetben, hogy a TVB a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti jogsérelmet miben látja.

[42] A Bizottság felhívja a TVB figyelmét, hogy a jövőben fektessen különös hangsúlyt indokolási kötelezettségének teljesítésére, mert a Ve. 46. § d) pontja, amely szerint a választási bizottság határozatának tartalmaznia kell az indokolást, nem opcionális lehetőség, hanem törvényi kötelezettség. Nem elfogadható ugyanis az, hogy míg a kifogás benyújtójával szemben a megsérteni vélt jogszabályhely pontos megjelölése, a sérelmezett cselekmény bemutatása és e kettő közötti oksági kapcsolat kifejtése az elvárás –, mivel ennek hiányában érdemi vizsgálat nélkül kerül elutasításra jogorvoslati kérelme –, addig a Ve. 14. § (1) bekezdése alapján a választások törvényessége felett őrködő, a kifogás jogi megítélésére hatáskörrel és illetékességgel rendelkező választási szerv csupán annyit rögzít határozatában, hogy a kifogásnak helyt ad vagy elutasítja. Annak azonban, hogy a kifogás alapján mégis milyen módon jutott erre a következtetésre, semmilyen indokát nem adja.

[43] A TVB-nek ez a magatartása különösen sérelmes annak fényében is, hogy fellebbezéshez való jog gyakorlása során a fellebbezőnek azt kellene bemutatnia, hogy milyen oknál fogva jogsértő az elsőfokú határozat. Ha azonban az nem tartalmaz semmilyen indokolást, akkor nincs mivel fellebbezőnek ütköztetni az érveit, ennél fogva pedig a jogorvoslathoz való joga is csorbát szenved. Emellett a TVB azon eljárása, hogy hiányos indokolással hoz határozatot, illetve bizonyos kérelmi elemeket el sem bírál, azzal a következménnyel jár, hogy a felettes választási szervnek, jelen esetben az NVB-nek szükséges elvégeznie az elmulasztott okfejtés bemutatását.

[44] E tekintetben jelen ügy központi kérdése, hogy polgármesteri minőségében Beadványozó1 tollából származó Cikk a Ve. 141. § szerinti kampányidőszakban folytatott tevékenységnek vagy a Ve. 142. §-a szerinti jogszabályban meghatározott feladatnak minősül-e. Amennyiben az első kérdésre igenlő a válasz, azt követően lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy, hogy megsértették-e a Ve. alapelveit.

[45] E két § értelmezése során az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy ha egy aktív képviselői pozíciót betöltő személy újraindul az érintett választáson ezen pozícióért, akkor a választási kampányban az aktív képviselői tisztségét milyen keretek között láthatja el. (Lásd: a 3131/2022. (IV. 1.) AB határozat [31], [32] és [34] bekezdéseit) Az Alkotmánybíróság azt is hangsúlyozta, hogy egy polgármester vagy más önkormányzati képviselő kampányidőszakban is gyakorolhatja fennálló megbízatásából fakadó jogait, illetve teljesítheti kötelezettségeit. Pusztán arra tekintettel, hogy újabb választáson meg kívánja mérettetni magát, vagyis jelöltként részt vesz a kampányban, közhivatal viseléséhez való jogának gyakorlása és véleménynyilvánítási szabadsága általában nem korlátozható. Egy érintett polgármesternek vagy önkormányzati képviselőnek lehetősége van a törvényi keretek között, tisztségével összefüggésben tevékenységeket folytatni, akár megjelenni egy átadó ünnepségen vagy felújításról szóló beszámolón. Nincs olyan jogszabály, amely tételesen tiltja létesítmények, intézmények átadásán vagy felújításról szóló beszámolón a jelöltek jelenlétét. Éppen ellenkezőleg: a jogalkotó a Ve. 142. § kivételszabályának beiktatásával lehetőséget biztosít arra is, hogy a hivatalban lévő polgármesterek munkájukat bemutathassák, akár kampányidőszakban is {3256/2019. (X. 30.) AB határozat, Indokolás [29], 3257/2019. (X. 30.) AB határozat, Indokolás [24]}. A kampányidőszakban ugyanakkor a Ve. alapelveinek is érvényesülniük kell. A hivatalban lévő érintett személynek, ha egyben jelöltként is indul a választásokon, számolnia kell azzal, hogy a választópolgárok szemében a hivatalos minőségben történő megjelenés és a jelölti minőség nem minden esetben választható el egymástól, az szükségképpen összekapcsolódhat. Így amikor az érintett személy kampányidőszakban látja el – nyilvánosság előtt – hivatali tevékenységét, és azáltal adott esetben a választási kampány részévé teszi azt a jelen lévőkön kívüli nyilvánosság felé közvetítéssel, közösségi oldalon, vagyis a nyilvánosság megtöbbszörözésével, be kell tartania a Ve. alapelveit is, mivel azok esetleges megsértése esetén számolnia kell annak jogkövetkezményeivel. A határvonalat a Ve. 141. § szerinti „kampányidőszakban folytatott tevékenység” és a Ve. 142. §-a szerinti, „jogszabályban meghatározott feladat” során végzett tevékenység között esetenként, az adott cselekmény összes körülményeinek figyelembevételével lehet meghúzni {3256/2019. (X. 30.) AB határozat, Indokolás [27]-[28]; 3257/2019. (X. 30.) AB határozat, Indokolás [25]-[26]}. Ezen körülményeket az eljárások során azonban alaposan kell vizsgálni, mert a Ve. alapelveinek tág értelmezése oda vezethetne, hogy kampányidőszakban semmilyen feladatot nem lehet a nyilvánosság előtt elvégezni, mert az választási kampánynak minősül, így viszont fennáll a veszélye a Ve. 142. §-a kiüresítésének {3256/2019. (X. 30.) AB határozat, Indokolás [29]; 3257/2019. (X. 30.) AB határozat, Indokolás [27]}. A Ve. tételes jogi rendelkezését is alapelvi tükörben kell értékelni, a konkrét tényállásra vonatkoztatva. A 142. § lehetséges alapjogi korlát a választói, jelölő szervezeti jogokkal szemben, de alkalmazása esetén is lehetnek olyan körülmények, amelyek felvetik a Ve. 2. § (1) bekezdése a), c) és e) pontjaiban foglalt alapelvek sérelmét. A 142. § jellemzően azt biztosítja, hogy ne legyen önmagában megkérdőjelezhető az, ha helyi önkormányzat és állami szerv a kampány időszakában is eleget tesz jogszabályi kötelezettségeinek. {Az Alkotmánybíróság IV/2242/2024. számú határozata, Indokolás [41]}

[46] Az alkotmánybírósági gyakorlatból következik, hogy a polgármester újbóli indulása nem lehet akadálya annak, hogy megbízatásuk utolsó időszakában is ellássák hivatali tevékenységüket. E tekintetben azonban figyelemmel kell lenniük arra, hogy e két minőségük egyértelműen elkülöníthető legyen.

[47] Az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy a jelölő szervre az esélyegyenlőség Ve.-beli követelménye nem vonatkozik, más szervekre azonban igen, a Ve. 142. §-a által kivett szervekre is, ha a tevékenységükről nem ismerhető fel az az adott esetben, hogy az konkrét jogszabályi felhatalmazáson alapul. A Ve. 142. §-ának ugyanis egyrészt alanyi hatálya van (magánszemélyek, Alkotmánybíróság, bíróságok, helyi önkormányzatok, és más állami szervek), másrészt tárgyi hatálya van (magánszemélyek közötti személyes kommunikáció, jogszabályban meghatározott feladat során végzett tevékenység). {Az Alkotmánybíróság IV/2242/2024. számú határozata, Indokolás [41]; Kúria Kvk.IV.39.095/2024/6. [31]}

[48] Amint arra a Kúria Kvk.III.39.043/2024/8. számú végzésében elvi éllel rámutatott, „csak az adott cselekmény összes körülményeinek figyelembevételével lehet meghúzni az igen vékony és érzékeny határt a Ve. 142. §-a alapján még megengedett cselekmény és a Ve. alapelveit sértő cselekmény között abban az esetben, ha még hivatalban lévő, de egyben jelöltként is induló önkormányzati képviselőről van szó.” {Kúria Kvk.III.39.043/2024/8., Indokolás [32]}

[49] „A kérelmezőknek polgármesteri-, illetve külső bizottsági tagi tevékenységüket jelöltségük mellett is el kell látni, ezt azonban – az Alkotmánybíróság gyakorlatának fényében – úgy kell teljesíteni, hogy ne eredményezze e két minőség összemosódását. A Kúria következetes gyakorlata szerint amennyiben a hivatalban lévő polgármester és külső bizottsági tag – akik egyben a következő választásokon induló jelöltek is – a hivatali és a jelölti funkciót valamely nyilvános rendezvény tartama alatt el nem különíthető módon látják el, azt úgy kell tekinteni, hogy polgármesteri-, illetve képviselőjelöltként a Ve. 141. §-a szerinti kampánytevékenységet végeznek.” {Lásd: Kvk.IV.39.095/2024/6. [31]; hasonlóan Kúria Kvk.I.39.078/2024/3. számú végzése, Indokolás [26]}

[50] A fentieket is figyelembe véve jelen ügyben annak van jelentősége, hogy Beadványozó1 által jegyzett Cikkben szereplő gondolatok, mondatok hordoznak-e kampánytartalmat, alkalmasak-e a választópolgárok befolyásolására, vagy csupán a helyi önkormányzat jogszabályban meghatározott feladatai elvégzéséről szóló beszámolónak tekinthető. A Ve. 142. §-a értelmében – az előbbiekben kifejtetteknek megfelelően – a helyi önkormányzatok feladatellátásuk során végzett tevékenysége nem minősül kampánytevékenységnek. A Bizottság példaként említi, hogy egy játszótér polgármester (és egyben jelölt) általi átadása (Lásd Kvk.IV.39.095/2024/6.), vagy útfejlesztésekről szóló beszámoló (lásd 349/2024. számú NVB határozat) kétségkívül e rendelkezés hatálya alá tartozik, amennyiben azok más körülmények folytán nem válnak a kampány eszközévé. De a Bizottság e rendelkezés alá sorolhatónak tartja a Vásárhelyi Valóság elemzett számának 5. oldalán, „Világosabb lesz a város” c. írást is, amely lámpatestek városban történő kihelyezéséről tudósít.

[51] A kifogásolt cikk „Ki is a háborúpárti? – 10 bizonyíték, amit a Fidesz eltitkol Önök elől” címet viseli. A Cikk első felében Beadványozó1 saját szemszögéből 10 pontban mutatja be Magyarország elmúlt időszakban folytatott külpolitikáját, majd hét francia bekezdésben a Külügyminiszter tevékenységét elemzi, végül vastagon szedve „Kérem továbbra se higgyék el egy szavát sem Magyarország ezeréves történelmének legkorruptabb pártjának – ne engedjük, hogy ismét rátegyék kezüket Hódmezővásárhely kasszájára!” üzenetet (a továbbiakban: Üzenet) fogalmaz meg.

[52] A teljesség igénye nélkül a Bizottság a következő fordulatokat emeli ki: „Unió háborúpárti…Putyin viszont nem” (lásd Cikk 1. pont); „Putyin nem a békéről, hanem a háborúról tárgyalt Orbánnal – felajánlotta neki Kárpátalját” (lásd Cikk 2. pont); „A Fidesz már a háború kitörésekor módosította a magyar törvényeket”, „a Fidesz is kénytelen volt beismerni” (lásd Cikk 3. pont); „Fidesz-propaganda szerint” (lásd Cikk 4. pont); „A Fidesz-propaganda évek óta”, „Magyarország nevében KI SZAVAZTA MEG A FEGYVERSZÁLLÍTÁST? ELTALÁLTÁK: ORBÁN VIKTOR.” (lásd Cikk 5. pont); „Orbán Viktor azonban rendszeresen küld magyar katonákat külföldre, véres háborúkba.” (lásd Cikk 6. pont); „a Fidesz főideológusa nemcsak a fiúk, de a LÁNYOK SZÁMÁRA IS VEZETNÉ A KÖTELEZŐ SORKATONAI SZOLGÁLATOT” (lásd Cikk 7. pont), „Magyarország őrült fegyverkezésbe kezdett” (lásd Cikk 8. pont), „Hódmezővásárhely közgyűlése és polgármestere ezzel szemben nemcsak szavakban, de tettekben is BÉKEPÁRTI. Soha nem küldenénk magyar katonákat meghalni afrikai polgárháborúkba, de AZ ORBÁN ÁLTAL HÁBORÚBA KÜLDÖTT ÉS OTT MEGSÉRÜLT VÁSÁRHELYI KATONÁKAT 16 MILLIÓ FORINTTAL TÁMOGATTUK. Az ellenzék 2022-es, magyar állampolgárok adományaiból finanszírozott kampányában mi nem fegyvereket, hanem EGY MENTŐAUTÓT VÁSÁROLTUNK ÉS ADTUNK UKRAJNÁNAK, amely a kárpátaljai magyarok zászlóaljához került.” (lásd Cikk 10. pont). A 10. pont utáni bekezdés a következőképpen fogalmaz: „A Fidesz propaganda hazugságokat terjeszt az ellenzékről, az Unióról, Hódmezővásárhely polgármesteréről és vezetéséről – ne higgyenek nekik! Különösen ne higgyenek Szijjártó Péternek, aki egy Lázár Jánoshoz fogható csirkefogó…”. Ezt követi a már említett hét pontban összefoglalt, Szijjártó Péter, külügyminiszter „leghírhedtebb” ügyeinek bemutatása, végül pedig az Üzenet, Márki-Zay Péter fényképe, kézjegye, neve és a „polgármester” kitétel.

[53] Beadványozó2 hivatkozva a Bizottság 349/2024. számú határozatára azzal érvel, hogy a Cikkben nem található utalás a június 9-ei választásokra, vagy a polgármester-jelölti státuszra, amit nem lehet tágítani a kifogásban megjelölt egyéb Facebook és más tartalmakkal. Tovább erősítve érvelését, úgy folytatja, hogy „A polgármesteri hírlevélben nem szerepel és nincs utalás Grezsa István a FIDESZ hódmezővásárhelyi polgármesterjelöltjével kapcsolatban, így az nem tekinthető kampánytevékenységnek.”. Ezzel szemben a Bizottság rámutat arra, hogy a Cikk első bekezdése egyértelműen tartalmaz utalást Grezsa Istvánra nevezetesen „…azt a Grezsát viszont a béke emberének nevezte, akire legutóbb Ukrajnát bízták…” megfogalmazás formájában.

[54] A Bizottság rögzíti, hogy Beadványozó2 a Bizottság 349/2024. számú határozatából téves következtetéseket vont le. Ugyanis nem kizárólag azért minősül például egy írás, cikk kampányeszköznek, mert abban szerepel-e a választás napjának említése. Az idézett határozatban a Bizottság sem kizárólag erre alapozva hozta meg a döntését, hanem vizsgálta az ügy összes körülményét, a megjelent cikkek teljes tartalmát.

[55] Tárgyi ügyben is a Bizottság a Cikket a maga teljességében megvizsgálta és értékelte, amely alapján megállapítja, hogy az kampányeszköznek minősül.

[56] Elsődlegesen a Bizottság megállapítja, hogy Cikk nem minősül a Ve. 142. §-a szerinti, jogszabályban meghatározott feladatnak, tekintettel arra, hogy a Cikk nagy része bel-és külpolitikáról szól, hódmezővásárhelyi közügy, az önkormányzat feladat-és hatáskörébe tartozó ügy a Cikk egészéhez viszonyítottan elenyésző számban jelenik meg. Példaként említhető a 7. pontban szereplő katonai középiskola építése – bár erre sem az önkormányzat által elért eredményként történik a hivatkozás, sokkal inkább, mint közéleti esemény kerül megemlítésre; továbbá a 10. pontban szereplő 16 millió forint összegű támogatás. Rámutat a Bizottság arra is, hogy Beadványozó2 nem sorakoztatott fel fellebbezésében érveket és nem jelölt meg jogszabályt sem a tekintetben, hogy a Cikk miért minősülnek a Ve. 142. §-a szerinti tevékenységnek. Önmagában az, hogy egy cikket a polgármester jegyez, ír alá nem alapozza meg a Ve. 142. §-ának alkalmazását, a tevékenység érdemi, tartalmi vizsgálata alapján lehet kategorizálni, minősíteni, hogy az adott tevékenység kampánytevékenységnek vagy „jogszabályban meghatározott feladatuk során végzett”, Ve. 142. §-a szerinti tevékenységnek tekintendő.

[57] Beadványozó2 különböző kiemelésekkel idézi az Alkotmánybíróság 3256/2019. (X. 30.) számú döntéséből a következő részt: „[p]usztán arra tekintettel, hogy újabb választáson meg kívánja mérettetni magát, vagyis jelöltként részt vesz a kampányban, közhivatal viseléséhez való jogának gyakorlása és véleménynyilvánítási szabadsága általában nem korlátozható.” Azonban az Alkotmánybírósági döntés lényegi magja, üzenete – bár idézésre került – kiemelésre nem került, ugyanis az AB döntés így folytatódik tovább: „Egy érintett polgármesternek vagy önkormányzati képviselőnek lehetősége van a törvényi keretek között, tisztségével összefüggésben tevékenységeket folytatni, akár megjelenni egy átadó ünnepségen.”.

[58]  Az Alkotmánybíróság 3257/2019. (X. 30.) AB  határozatának [25] bekezdésében kifejti, hogy „…[a] kampányidőszakban ugyanakkor a Ve. alapelveinek is érvényesülniük kell. A hivatalban lévő érintett személynek, ha egyben jelöltként is indul a választásokon, számolnia kell azzal, hogy a választópolgárok szemében a hivatalos minőségben történő megjelenés és a jelölti minőség nem minden esetben választható el egymástól, az szükségképpen összekapcsolódhat. Így amikor az érintett személy kampányidőszakban látja el – nyilvánosság előtt – hivatali tevékenységét, és azáltal adott esetben a választási kampány részévé teszi azt a jelen lévőkön kívüli nyilvánosság felé közvetítéssel, közösségi oldalon, vagyis a nyilvánosság megtöbbszörözésével, be kell tartania a Ve. alapelveit is, mivel azok esetleges megsértése esetén számolnia kell annak jogkövetkezményeivel.”

[59] A Bizottság meglátása szerint a Cikkben megjelent gondolatokkal, tartalommal a polgármesteri, közhivatali tisztség nem köthető össze, a polgármester kilépve a polgármesteri minőségéből egyértelműen kampányüzenetet közvetít egyrészt azzal, hogy a Cikk elején valamely jelölő szervezetet negatív színben tüntet fel, vezető politikusokat, minisztereket minősít majd a Cikk legvégén mintegy ellenpólusként – pozitív kicsengésként - megjelenik az Üzenet, benne a Bizottság véleménye szerint a leginkább kampányüzenetet hordozó résszel „ne engedjük, hogy ismét rátegyék kezüket Hódmezővásárhely kasszájára!”. Ez utóbbi részlet egyértelműen a jövőre mutat és utal a közelgő választásokra – még, ha az dátumszerűen nem is jelenik meg – és befolyásolni törekszik választókat, hiszen szerepel benne, hogy „ne higgyék el egy szavát sem…legkorruptabb pártjának”. A teljes terjedelmű Cikket és az Üzenetet összességében értékelve, a Bizottság álláspontja szerint egyértelműen kampányüzenetet hordoz, áttételesen az az üzenet jelenik meg benne, hogy ha a „legkorruptabb párt” ráteszi kezét a Hódmezővásárhely kasszájára az valamilyen negatív, nem kívánt eseményt fog elhozni.

[60] A Bizottság nem mulasztotta el számításba venni azt a tényt sem a Cikk tartalma és az Üzenet közötti laza összefüggés mutatkozik (visszautal a Bizottság arra, hogy épp ez a laza kapcsolat is igazolja, hogy Beadványozó1 polgármesteri tisztségétől elszakadva fogalmazza meg gondolatait), ugyanakkor a Cikk megjelenésével (3. oldal) azonos vizuális környezetben a lap páros oldalán, azaz a második oldalon megjelent a „Adósságtörlesztés – Nem csak nálunk volt gond – Pécs üzent a vásárhelyieknek” c. írás. Ez utóbbi cikkhez tartozó fénykép képaláírásaként a „Pécs is megküzdött Fideszes elődök által felhalmozott adóssággal” szöveg olvasható. Tárgyi cikk párhuzamot von Pécs városa és Hódmezővásárhely városa között a tekintetben, hogy a pécsi polgármester élő adásban utalta el utolsó kormányzati kölcsön törlesztőrészletét és Hódmezővásárhely is 7,2 milliárd forintnyi „tehertől szabadult meg”. A Bizottság rávilágít arra, hogy a Vásárhelyi Valóság 2. és 3. oldalán megjelent cikkek pénzügyi-financiális szempontból kapcsolatban állnak nemcsak egymással, de a polgármester által közvetített Üzenettel is, ezáltal a 2. oldalon megjelenő, idézett címet viselő írás tovább erősíti a 3. oldalon megjelenő Cikk kampányeszköz minőségét.

[61] Összefoglalva a Bizottság Beadványozó1 által Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt alapelv sérelme pedig azért valósult meg, mert az általa megírt Cikkben nemcsak összemosódott a jelölti és a polgármesteri minősége, de polgármesteri – semleges – minőségéből kilépve egyértelműen az egyik, Hódmezővásárhelyen is polgármester- és képviselő jelölteket állító jelölőszervezet ellen fejtette ki véleményét és kampányüzenetet közvetített.

[62] Beadványozó2 fellebbezésében utal a Bizottság 343/2024. számú határozatára, közelebbről az abban idézett Kvk.II.37.421/2018/8. számú végzésre, amely szerint „nincs jogszabályi akadálya annak, hogy valamely jelölő szervezet úgy folytassa kampánytevékenységét, hogy abban a kormányzattal való egyetértését juttatja érvényre.” Ebből következőleg Beadványozó2 megállapítja, hogy annak sincs jogszabályi akadálya, hogy egy polgármester a véleménynyilvánítás jogát gyakorolva a kormányzattal való egyet nem értését juttassa érvényre.

[63] A Bizottság rámutat arra, hogy Beadványozó2 a Kúria idézett végzését tévesen tekinti irányadónak a jelen ügyre, ugyanis abban arról volt szó, hogy egy, a kampányban részt vevő jelölő szervezet veszi át a kormányzati üzenetet, jelen ügyben pedig fordított helyzet áll fenn, a cikket kifejezetten regnáló polgármesterként (és nem polgármester-jelöltként induló személyként) jegyző - tehát e körben közhatalmat gyakorló - Beadványozó1. tett egy olyan, a választók befolyásolását célzó közlést, amelyben állást foglalt a folyó választási kampányban.

[64] A Bizottság következő lépésben azt vizsgálta meg, hogy Beadványozó2 felelőssége megállapítható-e a Cikk közzététele miatt.

[65] Ezen vizsgálat során az NVB a következőket hangsúlyozza.

[66] Az NVB határozatának korábbi részében megállapította, hogy a Vásárhelyi Valóság c. kiadmány az NMHH által vezetett közhiteles nyilvántartásban szerepel. A Vásárhelyi Valóság néven nyilvántartott nyomtatott sajtótermék alapítója és kiadója a Vásárhelyi Médiacentrum Nonprofit Kft., azaz Beadványozó2. Beadványozó2 cégkivonata alapján a Bizottság azt is megállapította, hogy annak egyedüli tagja, tulajdonosa Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata.

[67] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a „választási kampányban más időszakokhoz képest is különösen nagy jelentősége van a választópolgárok minél teljesebb körű tájékoztatásának. A demokratikus jogállamiság elve megkívánja, hogy a népképviseleti szervek megválasztására demokratikus közvélemény és a választók minél megalapozottabb döntése alapján kerüljön sor. Szabad és demokratikus választások nem képzelhetők el anélkül, hogy a sajtó ne a megfelelő tájékoztatáshoz kapcsolódó alkotmányos felelőssége szerint járna el. […] ez mindenekelőtt és leginkább a szerkesztés szabadságának elismerését, a tartalmi beavatkozás tilalmának tiszteletben tartását igényli az állam részéről. Meghatározott körben azonban alkotmányosan indokolhatóvá és szükségessé válhat a tájékoztatást érintő egyes követelmények előírása. A médiaszolgáltatók tevékenysége mellett ebbe a körbe vonható a közpénzből fenntartott sajtótermékek működése is”. […] Mindazonáltal, alkotmányjogi szempontból „nem kifogásolható alappal, ha választás idején a széles értelemben vett »állam« (ideértve az önkormányzatokat is) kezén lévő sajtó szerkesztésével szemben a bíróság (…) más követelményeket támaszt az általa megállapított konkrét tényállás összes jellemzőjétől függően, mint máskor” {3096/2014. (IV. 11.) AB határozat, [42]}.

[68] A Kúria joggyakorlata szerint továbbá a választási kampány a jelölő szervezetek és jelöltek közötti verseny, amelynek kifejezett célja a választópolgári akarat befolyásolása, formálása, a választópolgárok meggyőződésének kialakítása. A kampányhoz kötődő jogegyenlőség követelménye az egyenlő esély elve, a választási kampány idején akkor érvényesül, ha a jelölő szervezetek és jelöltek számára azonosak azok az objektív, külső feltételek, amelyek mellett képesek választási üzeneteiket eljuttatni a választókhoz. Így külső, objektív feltétel egyebek mellett az, hogy azonos eséllyel férjenek hozzá azokhoz az eszközökhöz, alkalmazhassák azokat a technikákat, amelyek sikeresen és hatékonyan többszörözik meg a kommunikációk meggyőző erejét. Megbomlik a választási versengésbeli esélyegyenlőség akkor, ha valamely jelölő szervezet vagy jelölt a kampányidőszakában olyan támogatásban részesül, olyan segítséget kap, amely őt észszerű indok nélkül privilegizálja más szervezetekhez és jelöltekhez képest. A választási versengés során megkérdőjelezi az egyenlő esélyek elvének érvényesülését az a tény, avagy látszat, amikor a helyi közhatalom a választási kampányban semleges pozícióját feladva az egyik jelölő szervezet vagy jelölt mellett tűnik fel [Kúria Kvk.IV.37.359/2014/2. számú végzése].

[69] A fentiekre figyelemmel megállapítható, hogy a kifogásban állított jogsértés megállapításának vizsgálata nyomán lényeges kérdés az, hogy a kifogásolt tartalmat megjelentető kiadvány közpénzből fenntartott sajtótermék-e. A sajtótermék az NMHH nyilvántartása és a gazdasági társaságra vonatkozó adatok alapján megfelel ennek a követelménynek.

[70] A Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjával kapcsolatban a Bizottság hivatkozik a Kúria Kvk.IV.37.359/2014/2. számú határozatára, amely szerint a sajtótermék felelősséget visel a közölt tartalomért abban az esetben is, amikor választási kampány idején tesz közzé politikai, közéleti tartalmakat. A következetes bírósági gyakorlat értelmében az a tény, hogy a helyi sajtótermék médiatartalom-szolgáltatójának magatartása – a közölt tartalomért való felelősségének tudatában – akkor minősülhet rendeltetésellenes joggyakorlásnak, ha abban felismerhetően megnyilvánul az a szándék, amely a formális jogkövetés égisze alatt a jogintézményben rejlő tartalom kihasználására irányul, és ennek valamilyen hátrányos jogkövetkezménye van (mások jogainak korlátozása, csorbítása). (Lásd továbbá: Kvk.VI.39.406/2022/4. Indokolás [31])

[71] A Kúria Kvk.I.37.394/2014/2. és Kvk.III.37.236/2018/4. számú végzéseiben rögzítettek értelmében a közpénzből fenntartott önkormányzati lapok szerkesztési gyakorlatát választási kampányidőszakban a Ve. követelményei korlátozhatják.

[72] A Bizottság álláspontja szerint a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti alapelvnek az önkormányzat által választási kampányidőszakban kiadott sajtótermék szerkesztése akkor felel meg, ha a helyi közhatalom a választási kampányban semlegesen és objektíven tájékoztat, abban még utalásszerűen sem fedezhető fel az egyik jelölt vagy jelölő szervezet melletti vagy szembeni állásfoglalás.

[73] A Bizottság hangsúlyozza, hogy a szerkesztői szabadság a választási kampány idején is megilleti az újságírókat a közölt tartalom tekintetében, választási kampány idején azonban, ahogyan az már rögzítésre került, amennyiben azok a helyi közhatalom, az önkormányzat sajtótermékében jelennek meg, azoknak egyfajta korlátját jelenti a Ve. 2. § (1) bekezdésének alapelvei. Ennek megfelelően az önkormányzat kiadványában nem adhat kiemelten csak egy jelöltnek vagy jelölő szervezetnek megjelenési lehetőséget, illetve a közölt cikkek sem bírhatnak olyan hatással, amely alapján akár csak úgy tűnhet, hogy a jelöltek, jelölő szervezetek mandátumért folytatott küzdelmében a helyi közhatalom valamely jelölt mellett, illetve valamely jelölt ellenében tűnik fel.

[74] A kifogásolt Cikkel kapcsolatban a Bizottság már megállapította, hogy az kampányeszközként, így a Ve. 141. §-a szerinti kampánytevékenységként értékelhető. A helyi közhatalmat megtestesítő, közpénzből fenntartott önkormányzati lap azonban nem folytathat választási kampánytevékenységet.

[75] Mindezek alapján az NVB Beadványozó2 felelősségét abban látja, hogy azáltal, hogy kommunikációs csatornát, közvetítő közeget biztosított a Cikk megjelenésére maga is a kampány részévé vált, holott az őt terhelő szerkesztői felelősség körében felismerhette volna a Cikk kampányeszköz voltát.

[76] A Bizottság az előzőekben részletesen kifejtett érvek alapján megállapítja, hogy Beadványozó1 tevékenysége a Ve. 141. §-a szerinti kampánytevékenységnek minősült, így Beadványozó1 és Beadványozó2 magatartása ellentétes volt a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás [Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja] alapelvi követelményével.

[77] Az NVB a kifogástevő által indítványozott, Ve. 219. §-ban meghatározott bírság alkalmazása tekintetében osztja a TVB álláspontját, bírság kiszabását maga sem tartja indokoltnak.

[78] Mindebből kifolyólag az NVB a Ve. 231. § (5) bekezdés b) pontja alapján a TVB határozatát a rendelkező rész szerint megváltoztatta, a kifogást pedig részben, azaz a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjára alapozott jogsértés megállapítása tekintetében a Ve. 220. §-a alapján elutasította.

IV.

[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]

[79] A határozat az Mttv. 41. § (4) bekezdés h)-i) pontjain; a Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontján, a 14. § (1) bekezdésén, a 46. § d) pontján, a 141-142. §-ain, a 152. § (4) bekezdésén, a 220. §-án, 221. § (1) bekezdésén, 223. § (3) bekezdésén, 224. § (3) bekezdésén, 231. § (1) bekezdésének d) pontján, továbbá ugyanezen § (5) bekezdésének b) pontján, és az Ákr. 97. § (2) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 222. § (1) bekezdésén, 223. § (1) bekezdésén, 224. § (1), (2) és (5) bekezdésén, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

Budapest, 2024. május 29.

Dr. Sasvári Róbert

a Nemzeti Választási Bizottság

elnöke