33/2023. NVB határozat - a Dani Miklósné magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában

A Nemzeti Választási Bizottság

33/2023. számú határozata

A Nemzeti Választási Bizottság a Dani Miklósné magánszemély (a továbbiakban: Szervező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 9 igen és 4 nem szavazattal – meghozta a következő

határozatot:

A Nemzeti Választási Bizottság az

„Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés törvényben szabályozza, hogy fizetett kormányzati hirdetés csak az állampolgárok jogaira és kötelezettségeire felhívás céljából tehető közzé?”

népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.

A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2023. május 12-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.

Indokolás

I.

[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]

  1. A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2023. március 3-án személyesen eljárva nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából.
  2. A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. A vizsgálat során az Nsztv. 4. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel megállapította, hogy Szervező a kezdeményezéshez 29 választópolgár támogató aláírását csatolta. Szervezőt is beleértve összesen 28 választópolgár támogató aláírása felelt meg az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
  3. A Nemzeti Választási Iroda elnöke a fentiekben írtak eredményeként megállapította, hogy a népszavazási kezdeményezés benyújtása megfelelt az Nsztv. 2-4. §, 6. § és a 8. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, így azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.

II.

[Az országos népszavazás funkciója]

  1. Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
  2. Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
  3. Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére nem kezdeményezhető és nem tartható népszavazás, hogy egyébként az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartoznak.

III.

[Az Alaptörvény módosításával kapcsolatos tiltott tárgykörbe ütközés vizsgálata]

  1. A népszavazásra javasolt kérdés arra irányul, hogy „fizetett kormányzati hirdetés” csak a kezdeményezésben meghatározott feltétel teljesülése esetén kerülhessen közzétételre.
  2. A kezdeményezés „fizetett kormányzati hirdetés”-t említ, ebből adódik, hogy a kezdeményezés címzettje a Kormány, számára kívánja korlátozni a fizetett hirdetések alkalmazását.
  3. A Bizottság a megalapozott döntéshozatal érdekében szükséges látja a Kormány alkotmányos rendszerben betöltött szerepének rövid ismertetését.
  4. Az Alaptörvény 15. cikk (1) és (2) bekezdései szerint a Kormány a végrehajtó hatalom általános és a közigazgatás legfőbb szerv, amelynek feladat- és hatásköre kiterjed mindarra, amit az Alaptörvény vagy jogszabály kifejezetten nem utal más szerv feladat-és hatáskörébe.
  5. A fentiek alapján tehát a Kormány a közigazgatás egésze tekintetében ellátja a klasszikus végrehajtó jellegű tevékenységeket is az Országgyűlés számára, így részt vesz a döntések előkészítésében és végrehajtásában.
  6. Az Országgyűlés elé kerülő döntések előkészítése kapcsán szintén kiemelkedő szerepet vállal a Kormány, azonban a törvények végrehajtásában már a közigazgatás egész szervezetrendszere részt vesz, hiszen ezáltal megy végbe a megvalósítás.
  7. Az általános hatáskör alapján a Kormány feladat- és hatáskörébe tartozik mindaz, amit az Alaptörvény vagy más jogszabály nem utal más szerv hatáskörébe. Az Alaptörvényben található ezen feladatmeghatározás merőben új szemléletű a korábbi, Alkotmányban található szabályozáshoz képest, hiszen a korábbi tételes felsorolás helyett mintegy relatív taxációval sorolja fel az egyes jogköröket. Az Alaptörvény immáron szubszidiárius jelleggel határozza meg a feladatkört, amely ilyen módon komplementer jellegű. [Árva Zsuzsanna Nagykommentár Magyarország Alaptörvényéhez 2022. május 25. időállapotú, 2022-es Jogtár-formátumú kiadás, ISBN 978-963-594-038-7]
  8. A Kormány alkotmányos rendszerben betöltött szerepe miatt nem csak joga, de kötelessége is a tevékenységéről szóló tájékoztatás, amely alapvetően kétirányú: egyrészt az Országgyűlés, másrészt az állampolgárok felé valósul meg.
  9. Az Alkotmánybíróság a 3130/2022. (IV.1.) AB határozatában rögzítette, hogy „…a Kormány tényleges szerepköre, kommunikációs és egyéb funkciója is kifejezetten komplex…”. {lásd 3130/2022. (IV.1.) AB határozat [36] bekezdés} „…az állampolgároknak joguk van tudni, a Kormánynak pedig az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésére is visszavezethetően kötelessége közölni, mi az álláspontja a kialakult helyzetről. Nem következik egyetlen jogszabályi rendelkezésből sem az, hogy tilos volna a Kormánynak a kampányidőszakban az állampolgárokat tájékoztatnia. Éppen ellenkezőleg: az Alaptörvényből és a fent ismertetett jogszabályokból az következik, hogy a tájékoztatási kötelezettség mindenkori címzettjének, jelen esetben a Kormánynak, a tényeken alapuló helyzetet kell objektíven, a demokratikus közvélemény kialakulását elősegítendő, a saját álláspontjától eltérő véleményeket is bemutatva, a lehető legszélesebb körű nyilvánosság elé tárnia.” {lásd 3130/2022. (IV.1.) AB határozat [39] bekezdés}
  10. A Kormány szerepének felvázolását követően a Bizottság a kommunikációs csatorna másik oldalán álló fél, azaz a vevő, jelen esetben az állampolgárok és a közvélemény szemszögéből vizsgálta meg a népszavazásra javasolt kérdést.
  11. Az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdése rögzíti, hogy Magyarország biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit. A közvélemény tájékoztatásában a Kormány vitathatatlan központi funkciója a testület kiemelt szerepéből fakad.
  12. Az Alaptörvényben rögzített demokratikus közvélemény kialakulásának feltétele, hogy a kormányzati szándékokról, programokról és a kormányzati tevékenységről az ezeket befolyásoló kihívásokról ne csak pártpolitikai álláspontok legyenek ismertek, hanem az állampolgárok közvetlenül a kormányzati szervektől is információhoz jussanak, és a közvetlen állampolgári reakciók alapján a kormány is lehetőséget kap a közvélemény figyelembe vételére tevékenységének alakítása során.
  13. A Nemzeti Választási Bizottság utal továbbá az Alkotmánybíróság 34/2017. (XII. 11.) AB határozatban kifejtett gyakorlatára, amely már a 37/1992. (VI. 10.) AB határozatban megjelent, miszerint „[a] sajtó nemcsak a szabad véleménynyilvánítás eszköze, hanem a tájékoztatásé is, azaz alapvető szerepe van a véleményalkotás feltételét képező tájékozódásban.” {lásd 34/2017. (XII. 11.) AB határozat [117] bekezdése; továbbá 37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 229.} Az Alkotmánybíróság álláspontja és a fentiekben vázolt szabályozás alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a szabad tájékoztatás követelményének megvalósulását részben a kormányzati tájékoztatás teszi lehetővé.
  14. Az, hogy a demokratikus keretek között megvalósuló tájékoztató tevékenység korlátozása egyben az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésében foglalt jogok és kötelezettségek korlátozása, következik az alkotmányos rendelkezést kibontó törvényi alapelvekből is. A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvénynek (a továbbiakban: Mttv.) 5. §-ának alapelve szerint „a Magyarország területén élőknek, illetve a magyar nemzet tagjainak tájékozódáshoz és tájékoztatáshoz fűződő joga, illetve ezzel összefüggésben a demokratikus társadalmi nyilvánosság kialakulása és megerősödése kiemelkedő alkotmányos érdek…”. A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvénynek (a továbbiakban: Smtv.) 10. § (1) bekezdése kimondja, hogy „Mindenkinek joga van arra, hogy megfelelően tájékoztassák a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről, valamint Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről. A médiarendszer egészének feladata a hiteles, gyors, pontos tájékoztatás ezen ügyekről és eseményekről.”
  15. Az Mttv. és az Smtv. hivatkozott rendelkezéseinek intézményi oldalán a média áll, amelyen keresztül a Kormány különböző eszközökkel (pl. politikai reklám, társadalmi célú reklám, hirdetés, stb.) tájékoztat a közérdekű ügyekről, ezzel is biztosítva, hogy a közérdekű információk teljessége nyilvánosságra kerüljön.
  16. A szabad tájékoztatás és tájékozódás másik oldalán a közönség, a közösség áll, akiknek a demokratikus közvélemény kialakulása érdekében joguk van a megfelelő tájékoztatáshoz és ezzel együtt igényük, szükségük is van arra, hogy a közérdekű információkat megszerezzék. Jogaik és kötelezettségeik megfelelő gyakorlása, önálló véleményük (amelyek összessége a demokratikus közvélemény) kialakítása, döntési helyzetbe hozásuk nem képzelhető el megfelelő, sokszínű tájékoztatásuk nélkül, amelynek egyik meghatározó eleme a kormányzati intézkedések hátterének, indokainak közvetlen forrásból való megismerhetősége.
  17. Ha a demokratikus közvélemény kialakításához nélkülözhetetlen tájékoztatáshoz fűződő jogot, beleértve az annak részét képező kormányzati tájékoztató tevékenységet a jogalkotó korlátozza, azzal a demokratikus társadalmi nyilvánosság védelme, valamint a közösséget megillető tájékozódáshoz való jog sérül. Ebből adódóan szükséges és kívánatos, hogy a jogalkotás ne az információszerzés és a véleményformálás ellen hasson, hanem éppen ellenkezőleg, annak minél szélesebb körű kiteljesedését szolgálja, ez felel meg ugyanis az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésében foglalt szabad tájékoztatásnak.
  18. Összevetve az Alaptörvényben foglalt szabályokat, a kiforrott joggyakorlatot és a népszavazásra javasolt kérdés elvi tartalmát, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy felmerül a véleménynyilvánítás szabadsága alapjog korlátozása, tekintettel arra, hogy a kérdés az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdés második fordulatában található szabadságjogot, nevezetesen az állampolgárok tájékozódáshoz való jogát érinti. (lásd.: „Magyarország ….biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.)
  19. A Kúria [Knk.IV.37.584/2016/2. és Knk.IV.37.416/2015/2. számú végzések] és a Nemzeti Választási Bizottság következetes joggyakorlata szerint abban az esetben, ha a népszavazási kérdéssel kapcsolatban alapjog korlátozása merül fel, a hitelesítési eljárás során vizsgálni kell, hogy a korlátozás megfelelő kényszerítő ok alapján történt-e, azaz szükséges és arányos-e. Ahogyan azt az Alkotmánybíróság az általa kidolgozott ún. szükségességi-arányossági teszt kapcsán kifejtette, „[a]z alapjog korlátozásának alkotmányosságához tehát szükséges, hogy a korlátozás megfeleljen az arányosság követelményeinek: az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyenek egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni. Alkotmányellenes a jog tartalmának korlátozása, ha az kényszerítő ok nélkül, önkényesen történik, vagy ha a korlátozás súlya az elérni kívánt célhoz képest aránytalan” [3030/2019. (II. 13.) AB határozat, Indokolás [43], 14/2016. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [83], 39/2007. (VI. 20.) AB határozat, 30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 171.].
  20. Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése - átvéve az alkotmánybírósági „teszt” követelményeit - kimondja, hogy „[az] alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.”
  21. A Bizottság álláspontja szerint, noha a kezdeményezés nem teljes mértékben kívánja megtiltani a „fizetett kormányzati hirdetés”-ek használatát a kormányzati kommunikáció során, hanem az alkalmazást kívánja feltételhez kötni, eredményét tekintve azonban olyan jogalkotási kötelezettség fakad a kérdésből, amely végső soron a tájékoztatáshoz és ebből következően az állampolgárok tájékozódáshoz való jogának korlátozását valósítja meg. A közcélú tájékoztatás esetében az elsődleges szempont, hogy a szükséges információk a lehető legnagyobb közönségarányhoz jussanak el. Éppen ezért a kommunikációs eszközök megvalásztását és az alkalmazás módját is ezen szempont kell, hogy meghatározza. Mivel a kérdésben foglalt kötelezés a „fizetett kormányzati hirdetés”-nek, mint kommunikációs eszköznek nem olyan alkamazását célozza, hogy az a polgárok minél szélesebb köréhez jusson el, a benne foglalt, látszólag kis mértékű korlátozás is az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésének sérelmét valósítja meg.
  22. A kezdeményezés azzal, hogy kizárólag „az állampolgárok jogaira és kötelezettségeire felhívás céljából” kívánja elérhetővé tenni a „fizetett kormányzati hirdetés”-eket, a Kormánynak az állampolgárok tájékoztatására vonatkozó kötelezettsége teljesítését akadályozza. Egy ilyen intézkedés a polgárok részéről azzal a következménnyel jár, hogy a számukra szükséges információkról „fizetett kormányzati hirdetés”-ből nem tájékozódhatnának, vagyis a kezdeményezés alapján szűkülne azoknak a felületeknek és kommunikációs csatornáknak a száma, amelyek eddig biztosították számukra az információkhoz való hozzáférést, korlátozva ezzel a tájékoztatáshoz való jogukat.
  23. Fenti jogi érvelés alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy jelen eljárás tárgyául szolgáló népszavazási kérdés burkoltan az Alaptörvény módosítására irányul, így az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerinti tiltott tárgykört érinti, így az népszavazásra nem bocsátható.

IV.

[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]

  1. Az Nsztv. 9. § (1) bekezdése szerint „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles”. A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
  2. A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
  3. A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), amely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet, nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
  4. A Kúria Knk.VII.37.371/2017/2. számú határozatában az egyértelműség vonatkozásában arra mutatott rá, hogy a választópolgárnak tudatában kell lennie, hogy mi a népszavazási kérdés valódi tartalma, annak milyen tényleges hatása lehet, és az esetlegesen eredményes népszavazást követően a kérdéshez kapcsolódó jogviszonyok hogyan változhatnak.
  5. E körben a Bizottság rámutat arra, hogy a kérdésben szereplő „fizetett kormányzati hirdetés” fogalma több értelmezési lehetőséget is felvet. Annak tág, kibővített olvasata alapján a fogalomba beleérthető a politikai reklám, a közérdekű közlemény és a társadalmi célú reklám, a kiadvány vagy esetleg a plakát is, vagyis többnyire minden olyan eszköz, amelyet a Kormány a kommunikációs tevékenysége kapcsán használ és azt ellenérték fejében teszi. Míg az előbb említett eszközöknek az Mttv.-ben és a településkép védelméről szóló 2016. évi LXXIV. törvényben (a továbbiakban: Tkptv.) egzakt módon meghatározott fogalma van, addig a hirdetés kapcsán ilyen meghatározás nincs. (lásd politikai reklám Mttv. 203. § 55. pont; közérdekű közlemény Mttv. 203. § 27. pont; társadalmi célú reklám Mttv. 203. § 64. pont; plakát Tkptv. 11/F. § 2. pont; reklám Tkptv. 11/F. § 3. pont)
  6. Ha az értelmezés során a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 146. §-ában meghatározott, politikai hirdetés fogalmát tekintjük kiinduló pontnak, amely az előbbitől egy jóval szűkebb körű meghatározás, hirdetésnek kizárólag a sajtótermékben és a filmszínházban közzétett tartalmat kell tekinteni.
  7. Kifejtettek alapján a Bizottság megállapítja, hogy a „fizetett kormányzati hirdetés” fogalmának többféle értelmezése egészen eltérő eredményre vezethet, mivel a tág értelmezés esetén a tilalom a kommunikációs eszköztár lényegesen nagyobb körét érinti, mint a Ve. analógiáján alapuló értelmezés, ebből adódóan a népszavazásra javasolt kérdés egyértelműségi deficitben szenved, tekintettel arra, hogy a választópolgár előtt nem pontosan ismert, hogy mire adja le szavazatát.
  8. A Bizottság ezen okfejtése körében utal arra is, hogy a modern kor vívmányai mellett egyre inkább elterjedt a közösségi médiában közzétett hirdetések és egyéb kommunikációs eszközök (pl.: Facebookon megjelent hirdetések). Ezen hirdetések polgári jogi gyökerűek és választójogi joganyagban nem nyertek egzakt szabályozást.
  9. Tekintettel arra, hogy a népszavazásra javasolt kérdés alapján nem határozható meg egyértelműen, hogy pontosan mely hirdetés esne korlátozás alá, így a választópolgár maga sem tudja kialakítani határozott álláspontját és leadni szavazatát. Előfordulhat ugyanis, hogy a választópolgár a „fizetett kormányzati hirdetés”-t a plakátokkal azonosítja és ennek tükrében adja le szavazatát, de nem gondol a közösségi médiában vagy a televízióban megjelenő „hirdetésekre”, amelyekben szereplő információkra a véleménye kialakításához igényt tartana.
  10. A kifejtettek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy az egyértelműség sérelmére ható körülményként értékeli, ha a kérdés megtévesztő tartalma miatt („fizetett kormányzati hirdetés” tartalmi elemeinek ismerete hiányában) a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz, illetve, hogy döntése valójában milyen következménnyel jár. (Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.133/2016/4., és Knk.VII.37.997/2016/4. számú határozat). Mindezek alapján a népszavazáshoz való jog jelen kérdésben tartott országos népszavazás esetén is – tudatos döntés hiányában – csak formálisan érvényesülhetne, amely kizárja kérdés egyértelműségét.
  11. A fentiekben kifejtettek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a Szervező által benyújtott népszavazási kérdés az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített – választópolgár és jogalkotói – egyértelműség követelményét sem teljesíti.

V.

[A határozat indokolásának összegzése]

  1. Mivel a népszavazásra javasolt kérdés nem felel meg az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjában foglalt követelménynek, valamint az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének, ezért a Nemzeti Választási Bizottság a kérdés hitelesítését – az Nsztv. 11. § (1) bekezdésében foglalt jogkörében eljárva – megtagadta.

VI.

[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]

  1. A határozat az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésén, a IX. cikk (2) bekezdésén, a 8. cikk (1)-(2) bekezdésein és a (3) bekezdés a) pontján, a 15. cikk (1) és (2) bekezdésén; az Nsztv. 3. § (1) bekezdésén, 4. § (1)-(3) bekezdésein, 9. § (1) bekezdésén és 11. §-án; az Mttv. 5. §-án, a 203. § 27., 55. és 64. pontjain; az Smtv. 10. § (1) bekezdésén, a Tkptv. 11/F. § 2. és 3. pontjain; a Ve. 146. §-án; a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. §-ának (1) bekezdésén és a Ve. 223-225. §-ain, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

Budapest, 2023. április 27.

Dr. Sasvári Róbert

a Nemzeti Választási Bizottság

elnöke