31/2023. NVB határozat - a Dani Miklósné magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában

A Nemzeti Választási Bizottság

31/2023. számú határozata

A Nemzeti Választási Bizottság a Dani Miklósné magánszemély (a továbbiakban: Szervező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 12 igen és 1 nem szavazattal – meghozta a következő

határozatot:

A Nemzeti Választási Bizottság az

„Egyetért-e Ön azzal, hogy az államháztartásból fizetett hirdetést csak abban az esetben lehessen közzétenni, ha az az állampolgárok jogainak gyakorlására és kötelezettségeinek teljesítésére szólít fel?”

népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.

A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2023. május 12-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.

Indokolás

I.

[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]

  1. A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2023. március 3-án személyesen eljárva nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából.
  2. A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. A vizsgálat során az Nsztv. 4. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel megállapította, hogy Szervező a kezdeményezéshez 29 választópolgár támogató aláírását csatolta. Szervezőt is beleértve összesen 28 választópolgár támogató aláírása felelt meg az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
  3. A Nemzeti Választási Iroda elnöke a fentiekben írtak eredményeként megállapította, hogy a népszavazási kezdeményezés benyújtása megfelelt az Nsztv. 2-4. §, 6. § és a 8. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, így azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.

II.

[Az országos népszavazás funkciója]

  1. Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
  2. Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
  3. Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére nem kezdeményezhető és nem tartható népszavazás, hogy egyébként az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartoznak.

III.

[Az Alaptörvény módosításával kapcsolatos tiltott tárgykörbe ütközés vizsgálata]

  1. A népszavazási kérdés az „államháztartásból fizetett hirdetés”-sel kapcsolatban indítványoz törvényalkotást. A kezdeményezés szerint a megalkotandó törvény alapján az érintett szervek fizetett kommunikációs tevékenységet csak akkor végezhetnek, ha az a címzettek jogainak gyakorlására és kötelezettségeinek teljesítésére vonatkozik.
  2. A kezdeményezés vizsgálata során alapvető kiindulópont az abban említett szervek feladatálletása, mivel kommunikációs tevékenységük is ahhoz kapcsolódik. A Bizottság annak érdekében, hogy meg tudja határozni azt az alanyi kört, amelyet a népszavazásra javasolt kérdésben szereplő korlátozás érintene megvizsgálta az államháztartás jogi fogalmát és annak tartalmát.
  3. Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) 2. §-a kimondja, hogy az államháztartás a közfeladatok ellátásának egységes szervezeti, tervezési, gazdálkodási, ellenőrzési, finanszírozási, adatszolgáltatási és beszámolási szabályok szerint működő rendszere.
  4. Az Áht 3. § (1) bekezdése rögzíti, hogy az államháztartás 2 alrendszerből, nevezetesen központi és önkormányzati alrendszerből áll.
  5. Az Áht. 3. § (2) bekezdése kibontja, hogy az államháztartás központi alrendszerébe tartozik

a) az állam,

b) a központi költségvetési szerv,

c) a törvény által az államháztartás központi alrendszerébe sorolt köztestület, és

d) a c) pont szerinti köztestület által irányított köztestületi költségvetési szerv.

  1. Az Áht. 3. § (3) bekezdése sorolja fel azokat a szerveket, amelyek az államháztartás önkormányzati alrendszerébe tartoznak, így

a) a helyi önkormányzat,

b) a helyi nemzetiségi önkormányzat és az országos nemzetiségi önkormányzat (a továbbiakban együtt: nemzetiségi önkormányzat),

c) a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) és a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény (a továbbiakban: Njt.) szerint létrehozott társulás, valamint a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvény alapján létrejött területfejlesztési önkormányzati társulás (a továbbiakban együtt: társulás),

d) a térségi fejlesztési tanács, és

e) az a)-d) pontban foglaltak által irányított költségvetési szerv.

  1. Fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megítélése szerint a népszavazásra javasolt kérdés megfogalmazása olyannyira tág, hogy az az állami- és közigazgatás teljes szervezetrendszerét – beleértve még a helyi önkormányzatokat is – felöleli. A Bizottság e körben érvelését a határozat későbbi részében fejti ki.
  2. A Bizottság az alanyi kör azonosítása utána a kezdeményezésben szereplő korlátozó intézkedések várható hatásait és következményeit vette górcső alá.
  3. Az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésének második tagmondata szerint „Magyarország (…) biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit”.
  4. Az idézett alaptörvényi rendelkezés lényegi tartalma abban áll, hogy az államnak kötelessége megteremteni az állampolgároknak a tájékozódáshoz való joguk gyakorlásának kereteit. A sajtó azon túl, hogy a szabad véleménynyilvánítás közvetítője, eszköze az állampolgárok tájékoztatásának és tájékozódásának, ami az egyén alapjoga. A sajtónak a véleménynyilvánítás és véleményalkotás terén betöltött kettős szerepét az Alkotmánybíróság már a 37/1992. (VI. 10.) AB határozatában megfogalmazta, mely érvelését a 34/2017. (XII. 11.) AB határozatban is fenntartotta. E szerint „[a] sajtó nemcsak a szabad véleménynyilvánítás eszköze, hanem a tájékoztatásé is, azaz alapvető szerepe van a véleményalkotás feltételét képező tájékozódásban.” (ABH 2017, 794, 803)
  5. Az egyén tájékoztatáshoz való joga érvényesülését a közérdekű kérdésekkel kapcsolatban döntően az állami tájékoztatás biztosítja. Az állampolgári jogok és kötelezettségek jogszabályoknak megfelelő gyakorlása nem képzelhető el a megfelelő és hiteles tájékoztatás nélkül.
  6. A tájékoztatásnak különböző eszközei lehetnek; a szóbeli vagy írásos formában megjelenő közlések, a különböző médiumokban megjelenő képek, vizuális alkotások mind a tájékoztatási tevékenység részét képezik. A tájékoztatás részének tekinthető tehát minden olyan megnyilvánulás, amely hozzájárul az állampolgárok tájékozódáshoz való joga érvényesüléséhez és ezáltal ahhoz, hogy jogaik gyakorlásáról, kötelezettségeik teljesítéséről adekvát, közérthető információt szerezzenek azoktól a szervektől, amelyek feladatellátásuk révén jogaik és kötelezettségeik gyakorlásában közreműködnek.
  7. Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezése elsődlegesen a tájékoztatás intézményi kereteinek megteremtését írja elő az állam számára. A beavatkozás, vagyis az, hogy az állam saját szervei számára korlátozza az általuk nyújtott tájékoztatás formáit, nem veszélytelen. Az állampolgári tájékoztatáshoz felhasználható eszközök közötti túlzott mértékű differenciálás, korlátozás ugyanis azzal az eredménnyel járhat, hogy a kezdeményezésben érintett szervek tájékoztatása nem jut el valamennyi érintetthez, amely miatt csorbát szenved a tájékozódáshoz való joguk. Ennek következménye pedig az, hogy korlátozva lesznek jogaik és kötelezettségeik gyakorlásában, döntési helyzetük kialakításában, hiszen nem lesznek minden szükséges információ birtokában.
  8. Jelen népszavazási kérdés jelentősége tehát egyrészt az érintett intézmények, szervek, azaz a közlők kommunikációs tevékenységének korlátozásában áll, másrészt abban, hogy ez a korlátozás a befogadók, az állampolgárok számára is negatív hatással jár. A tájékoztatási felületek szűkítése a tájékozódáshoz való jog tekintetében megszünteti az állampolgárok közötti egyenlőséget. Az eszközök széles köre felhasználásának lehetősége alkalmas arra, hogy kiegyensúlyozza az információkhoz való hozzáférés egyenetlenségeit, a szűkítés azonban ezzel éppen ellentétes hatást ér el.
  9. A fentiekben kifejtett okoknál fogva a Bizottság álláspontja szerint a kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás eredményének, annak támogatása esetén a jogalkotó csak olyan jogszabály megalkotásával tehetne eleget, amely szűkítené az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdés második tagmondata szerinti, a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.
  10. Fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy felmerül a véleménynyilvánítás szabadsága alapjog korlátozása, tekintettel arra, hogy a kérdés az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdés második fordulatában található szabadságjogot, nevezetesen az állampolgárok megfelelő tájékoztatáshoz való jogát érinti. (lásd.: „Magyarország ….biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.)
  11. A Kúria [Knk.IV.37.584/2016/2. és Knk.IV.37.416/2015/2. számú végzések] és a Nemzeti Választási Bizottság következetes joggyakorlata szerint abban az esetben, ha a népszavazási kérdéssel kapcsolatban alapjog korlátozása merül fel, a hitelesítési eljárás során vizsgálni kell, hogy a korlátozás megfelelő kényszerítő ok alapján történt-e, azaz szükséges és arányos-e. Ahogyan azt az Alkotmánybíróság az általa kidolgozott ún. szükségességi-arányossági teszt kapcsán kifejtette, „[a]z alapjog korlátozásának alkotmányosságához tehát szükséges, hogy a korlátozás megfeleljen az arányosság követelményeinek: az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyenek egymással.” A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni. Alkotmányellenes a jog tartalmának korlátozása, ha az kényszerítő ok nélkül, önkényesen történik, vagy ha a korlátozás súlya az elérni kívánt célhoz képest aránytalan [3030/2019. (II. 13.) AB határozat, Indokolás [43], 14/2016. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [83], 39/2007. (VI. 20.) AB határozat, 30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 171.].
  12. Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése - átvéve az alkotmánybírósági „teszt” követelményeit - kimondja, hogy „[az] alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.”
  13. A népszavazási kérdés által célzott beavatkozás csak akkor lehet jogszerű, ha annak megvan a nyomós közérdeken alapuló indoka. A kezdeményezésből azonban nem derül ki, hogy az „államháztartásból fizetett hirdetés”-t közzétenni szándékozó alanyi kör esetében mi az a közérdek, ami indokolja e tevékenységük korlátozását.
  14. A kérdésnek ez az Alaptörvénnyel össze nem egyeztethető vonulata miatt egy eredményes népszavazás esetén megalkotandó törvény az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdés második tagmondatában foglalt rendelkezéssel lenne ellentétes. A kifejtett jogi érvelés alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy jelen eljárás tárgyául szolgáló népszavazási kérdés burkoltan az Alaptörvény módosítására irányul, így az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerinti tiltott tárgykört érinti, és az népszavazásra nem bocsátható.

IV.

[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]

  1. Az Nsztv. 9. § (1) bekezdése szerint „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles”. A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
  2. A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
  3. A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), amely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet, nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
  4. A Kúria Knk.VII.37.371/2017/2. számú határozatában az egyértelműség vonatkozásában arra mutatott rá, hogy a választópolgárnak tudatában kell lennie, hogy mi a népszavazási kérdés valódi tartalma, annak milyen tényleges hatása lehet, és az esetlegesen eredményes népszavazást követően a kérdéshez kapcsolódó jogviszonyok hogyan változhatnak.
  5. A Bizottság álláspontja szerint a kérdés megfogalmazása alapján nem határolható be pontosan a mondat alanya, ebből fakadóan az sem tisztázott, hogy érvényes és eredményes népszavazás esetén az Országgyűlés által megalkotandó jogszabálynak mely szervek vonatkozásában kellene korlátozást felállítania.
  6. Ahogyan azt a Bizottság a határozat korábbi részében kifejtette, az államháztartás rendszere összetett, két alrendszert is magában foglal (központi alrendszer és önkormányzati alrendszer) A kérdés megfogalmazása okán nem világos, hogy Szervező pontosan mely alrendszer tekintetében kívánja a kérdésben megfogalmazott korlátozást bevezetni.
  7. Ez a bizonytalanság pedig azt eredményezheti, hogy a választópolgár a Szervező szándékától eltérő jelentéstartalmat tulajdonít a kérdésnek, azaz nem tudja pontosan, hogy miről is szavaz és annak eredményeként a kérdéshez kapcsolódó jogviszonyok pontosan hogyan alakulnak. (pl.: a választópolgár az „államháztartásból fizetett hirdés”-t valamely minisztérium által kiadott plakáttal azonosítja, de nem gondol arra, hogy az önkormányzatok is az államháztartás alrendszerét képezik, így a lakóhelye szerinti települési önkormányzat által kiadott plakátok is korlátozás alá esnének).
  8. Második lépésként a Bizottság az „államháztartásból fizetett hirdetés” fogalma értelmezési lehetőségeit vizsgálta meg.
  9. A Bizottság megállapítja, hogy a kérdésben szereplő „államháztartásból fizetett hirdetés” fordulat több értelmezési tartománnyal rendelkezik. A Bizottság előrevetíti, hogy döntésének ezen részében a könnyebb érthetőség és áttekinthetőség érdekében a kérdés alanyának az Áht. 3/A. § (2) bekezdése alapján a költségvetési szerveket fogja tekinteni.
  10. A kérdés tág, kibővített olvasata alapján az „államháztartásból fizetett hirdetés” fogalmába beleérthető a politikai reklám, a közérdekű közlemény és a társadalmi célú reklám, a kiadvány vagy esetleg a plakát is, vagyis többnyire minden olyan eszköz, amelyet a költségvetési szerv a kommunikációs tevékenysége kapcsán használ és azt ellenérték fejében teszi.
  11. Míg az előbb említett eszközöknek az Mttv.-ben és a településkép védelméről szóló 2016. évi LXXIV. törvényben (a továbbiakban: Tkptv.) egzakt módon meghatározott fogalma van, addig a hirdetés kapcsán ilyen meghatározás nincs. (lásd politikai reklám Mttv. 203. § 55. pont; közérdekű közlemény Mttv. 203. § 27. pont; társadalmi célú reklám Mttv. 203. § 64. pont; plakát Tkptv. 11/F. § 2. pont; reklám Tkptv. 11/F. § 3. pont)
  12. Ha az értelmezés során a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 146. §-ában meghatározott, politikai hirdetés fogalmát tekintjük kiinduló pontnak, amely az előbbitől egy jóval szűkebb körű meghatározás, hirdetésnek kizárólag a sajtótermékben és a filmszínházban közzétett tartalmat kell tekinteni.
  13. Kifejtettek alapján a Bizottság megállapítja, hogy az „államháztartásból fizetett hirdetés” fogalmának többféle értelmezése egészen eltérő eredményre vezethet, mivel a tág értelmezés esetén a tilalom a kommunikációs eszköztár lényegesen nagyobb körét érinti, mint a Ve. analógiáján alapuló értelmezés, ebből adódóan a népszavazásra javasolt kérdés egyértelműségi deficitben szenved, tekintettel arra, hogy a választópolgár előtt nem pontosan ismert, hogy mivel kapcsolatban fejti ki véleményét.
  14. A Bizottság ezen okfejtése körében utal arra is, hogy a modern kor vívmányai mellett egyre inkább elterjedt a közösségi médiában közzétett hirdetések és egyéb kommunikációs eszközök. (pl.: Facebookon megjelent hirdetések) Ezen hirdetések polgári jogi gyökerűek és jelenleg semmilyen jogágban nem nyertek egzakt szabályozást.
  15. Tekintettel arra, hogy a népszavazásra javasolt kérdés alapján nem határozható meg egyértelműen, hogy pontosan mely hirdetés esne korlátozás alá, így a választópolgár maga sem tudja kialakítani határozott álláspontját és ebből kifolyólag nincs lehetősége a kérdéssel kapcsolatos véleménye kifejtésére sem. Előfordulhat ugyanis, hogy a választópolgár az „államháztartásból fizetett hirdetés”-t a plakátokkal azonosítja és ennek tükrében adja le szavazatát, de nem gondol a közösségi médiában vagy a televízióban megjelenő „hirdetésekre”, amelyekben szereplő információkra a véleménye kialakításához igényt tartana.
  16. A kifejtettek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy az egyértelműség sérelmére ható körülményként értékeli, ha a kérdés megtévesztő tartalma miatt („államháztartásból fizetett hirdetés” tartalmi elemeinek ismerete hiányában) a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz, illetve, hogy döntése valójában milyen következménnyel jár. (Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.133/2016/4., és Knk.VII.37.997/2016/4. számú határozat). Mindezek alapján a népszavazáshoz való jog jelen kérdésben tartott országos népszavazás esetén is – tudatos döntés hiányában – csak formálisan érvényesülhetne, amely kizárja kérdés egyértelműségét.
  17. A fentiekben kifejtettek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a Szervező által benyújtott népszavazási kérdés az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített – választópolgár és jogalkotói – egyértelműség követelményét sem teljesíti.

V.

[A határozat indokolásának összegzése]

  1. Mivel a népszavazásra javasolt kérdés nem felel meg az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjában foglalt követelménynek, valamint az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének, ezért a Nemzeti Választási Bizottság a kérdés hitelesítését – az Nsztv. 11. § (1) bekezdésében foglalt jogkörében eljárva – megtagadta.

VI.

[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]

  1. A határozat az Alaptörvény 8. cikk (1)-(3) bekezdésein, I. cikk (3) bekezdésén, IX. cikk (2) bekezdésén, a 8. cikk (3) bekezdés a) pontján; az Nsztv. 9. § (1) bekezdésén és 11. §-án; az Áht. 2. §-án, 3. § (1)-(3) bekezdésein, a 3/A. §-án; az Mttv. 203. § 27., 55. és 64. pontjain; a Tkptv. 11/F. § 2. és 3. pontjain; a Ve. 146. §-án; a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. §-ának (1) bekezdésén és a Ve. 223-225. §-ain, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

Budapest, 2023. április 27.

Dr. Sasvári Róbert

a Nemzeti Választási Bizottság

elnöke