26/2023. NVB határozat - a Dani Miklósné magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában

A Nemzeti Választási Bizottság

26/2023. számú határozata

A Nemzeti Választási Bizottság a Dani Miklósné (a továbbiakban: Szervező) magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 11 igen és 2 nem szavazattal – meghozta a következő

határozatot:

A Nemzeti Választási Bizottság az

„Egyetért-e Ön azzal, hogy a közszolgálati médiaszolgáltató azonos idősávban, azonos időt legyen köteles biztosítani megjelenésre minden parlamenti pártnak és független országgyűlési képviselőnek a híradásokban?”

népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.

A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2023. május 12-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.

Indokolás

I.

[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]

  1. A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2023. március 3-án személyesen eljárva nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából.
  2. A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. A vizsgálat során az Nsztv. 4. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel megállapította, hogy Szervező a kezdeményezéshez 28 választópolgár támogató aláírását csatolta. Szervezőt is beleértve összesen 28 választópolgár támogató aláírása felelt meg az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
  3. A Nemzeti Választási Iroda elnöke a fentiekben írtak eredményeként megállapította, hogy a népszavazási kezdeményezés benyújtása megfelelt az Nsztv. 2-4. §, 6. § és a 8. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, így azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.

II.

[Az országos népszavazás funkciója]

  1. Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
  2. Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak, mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
  3. Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére nem kezdeményezhető és nem tartható népszavazás, hogy egyébként az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartoznak.

III.

[A népszavazási kérdés jogi háttere]

  1. A jelen eljárás tárgyát képező kezdeményezés célja annak törvénybe iktatása, hogy a közszolgálati médiaszolgáltató minden parlamenti pártnak és független országgyűlési képviselőnek azonos idősávban, azonos időt (időtartamot) köteles biztosítani a híradásokban a megjelenésre.
  2. A Bizottság megvizsgálva a kérdés lényegi magját arra a következtetésre jutott, hogy a kérdés távolabbról a sajtószabadságot, közelebbről pedig a sajtószabadság két egymással szemben álló jogosítványát a szerkesztői szabadságot és a kiegyensúlyozott tájékoztatási kötelezettséget érinti akként, hogy azokat módosítani, az egyensúlyukat megbontani törekszik.
  3. A Bizottság fenti ténymegállapítását arra alapítja, hogy a népszavazásra javasolt kérdés alapján megalkotott törvény kötelezné a médiaszolgáltatókat egy meghatározott személyi kör egy műsoron belüli szerepeltetésére, korlátot szabva ezáltal a szerkesztői szabadságunknak.
  4.   Leírtakból adódóan a Nemzeti Választási Bizottság szükségesnek tartja felvázolni a kérdés elbírálása szempontjából releváns jogszabályi rendelkezéseket.
  5.   Az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy „Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.”
  6.   A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról 2010. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Mttv.) 203. § 32. pontja alapján „közszolgálati médiaszolgáltató: kizárólag - a közszolgálati médiaszolgáltatás céljainak megvalósítására - e törvény 84. § (1) bekezdésében nevesített médiaszolgáltató.”
  7.   Az Mttv. 84. § (1) bekezdése meghatározza, hogy a közszolgálati média- és hírszolgáltatás biztosítására, függetlenségének védelmére az Országgyűlés létrehozza a Közszolgálati Közalapítványt. A Közalapítvány a Duna Médiaszolgáltató Zártkörűen Működő Nonprofit Részvénytársaság tulajdonosa.
  8.   A közszolgálati médiaszolgáltatás fogalmát az Mttv. 203. § 31. pontja tartalmazza, amely kimondja, hogy a közszolgálati médiaszolgáltató által nyújtott audiovizuális és rádiós médiaszolgáltatás, hírügynökségi szolgáltatás, valamint internetes úton elérhetővé tett médiatartalmak szolgáltatása.
  9.   Az Mttv. 83. §-a határozza meg a közszolgálati médiaszolgáltatás tartalomszolgáltatásával szembeni elvárásokat, a közszolgálati médiaszolgáltatás főbb feladatait. Az Mttv. 83. §-ában rögzített célok közül kiemelendőek a demokratikus nyilvánosságot szolgáló kötelezettségek (belső pluralizmus, sokszínű műsorkínálat, eltérő vélemények bemutatása).
  10.   A Mttv. 12. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a médiaszolgáltatások tájékoztatási tevékenységének meg kell felelnie az Smtv. 13. § szerinti kötelezettségnek.
  11.   Az Mttv. 12. § (2) bekezdése alapján „[a] tájékoztatás kiegyensúlyozottságát - a műsorszámok jellegétől függően - az egyes műsorszámokon belül, vagy a rendszeresen jelentkező műsorszámok sorozatában kell biztosítani.”
  12.   Tekintettel arra, hogy az Mttv. 12. § (1) bekezdése mögöttes jogszabályként felhívja a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvényt (a továbbiakban: Smtv.) a Bizottság szükségesnek tartja kitérni e törvény előírásaira is.
  13.   Az Smtv. 13. § (1) bekezdése határozza meg a kiegyensúlyozott tájékoztatási kötelezettség tartalmát, amikor kimondja, hogy „[a] tájékoztatási tevékenységet végző lineáris médiaszolgáltatások kötelesek a közérdeklődésre számot tartó helyi, országos, nemzeti és európai, valamint Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről, vitatott kérdésekről az általuk közzétett tájékoztató, illetve híreket szolgáltató műsorszámokban kiegyensúlyozottan tájékoztatni. E kötelezettség részletes szabályait törvény az arányosság és a demokratikus közvélemény biztosítása követelményeinek megfelelően állapítja meg.”
  14.   A kiegyensúlyozott tájékoztatási kötelezettséggel konkuráló másik részjogosítvány a szerkesztői szabadság, amely az Smtv. 7. § (1) bekezdésében került szabályozására. Az Smtv. e körben rögzíti, hogy „[a] médiatartalom-szolgáltató munkavállalója, vagy a médiatartalom-szolgáltatóval munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy jogosult a médiatartalom-szolgáltató tulajdonosától, valamint a médiatartalom-szolgáltatót támogató, illetve a médiatartalomban kereskedelmi közleményt elhelyező természetes vagy jogi személytől való szakmai függetlenségre és a médiatartalmak befolyásolására irányuló tulajdonosi vagy támogatói nyomásgyakorlással szembeni védelemre (szerkesztői és újságírói szabadság).”
  15.   A Bizottság rávilágít az Smtv. 4. §-ához fűzött indokolására, miszerint „senkinek nincsen alanyi joga arra, hogy követelje bármely médiumban való szereplését, illetve véleménye abban való közzétételét.”
  16.   A kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének tartalmát az Smtv. 13. §-a és az Mttv. 12. § (1)-(2) bekezdései együttesen határozzák meg. {lásd 16/2020. (VII.8.) AB határozat, Indokolás [46]}. Emellett természetesen figyelemmel kell lenni az alkotmánybírósági és kúriai joggyakorlatra is.
  17.   A megalapozott döntéshozatal érdekében a Bizottság szükségesnek látja felvázolni a legfrissebb, releváns joggyakorlat által megformált téziseket is.
  18.   „Ahhoz, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye alkalmazható legyen, a Kúria EBH2014.K.10 elvi döntése alapján arra van szükség, hogy a tájékoztatás tárgya és tartalma összefüggésben álljon a demokratikus közvélemény igényeivel. A kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye alapján a médiaszolgáltatóknak egy általuk bemutatott kérdés kapcsán a közönség tájékoztatása szempontjából az ahhoz közvetlenül kapcsolódó releváns, tartalmilag eltérő véleményeket kell a közönség számára elérhetővé tenniük. Senkinek nincs ugyanakkor joga arra, hogy bármilyen médiumban való szereplését vagy véleménye abban való közzétételét követelje. A kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye ugyanis nem jelentheti a szerkesztői szabadság aránytalan sérelmét. Szintén fontos kiemelni, hogy ha több szervezet, párt vagy társadalmi csoport ugyanazt a véleményt képviseli, és azok között nincs releváns különbség, akkor a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének megvalósulásához elegendő csak egy csoport álláspontját megjeleníteni.” {lásd 22/2021. (VII.13.) AB határozat [42]}.
  19.   „Egy lineáris televízió vagy rádióműsor akkor tekinthető az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésével összhangban kiegyensúlyozottnak, ha megfelel az alábbi három szempont mindegyikének, továbbá, ha eleget tesz annak az általános előfeltételnek, hogy olyan kérdés megvitatására irányul, amelynek tárgya közérdeklődésre tart számot. Egyfelől elengedhetetlen, hogy a műsorból egyértelműen kiderüljön, hogy több, egymással ellentétes álláspont is létezik az érintett kérdésben. Másfelől fontos az is, hogy azonosítható legyen, hogy az egyes álláspontokat mely személyek vagy csoportok képviselik. Harmadik feltételként pedig lényeges, hogy a műsorból egyértelművé váljon, hogy az abban - a szerkesztői szabadság jogával élve - részletesebben kifejtett állásponthoz képest az azzal ellentétes vélemények miben térnek el (függetlenül attól, hogy azt a műsorvezető, a riportalanyok vagy az adott álláspontot képviselők ismertetik). Ennek kapcsán pedig az is elegendő, ha az egymással konvergáló álláspontok együttesen jelennek meg.” {lásd 22/2021. (VII.13.) AB határozat [43], Kúria Kf.40.993/2021/6. számú döntés [29]}.
  20.   Az Alkotmánybíróság idézett határozatában értelmezte a szerkesztői szabadság konkrét tartalmát is. „…nem lehet előírni, hogy minden vitában be kell mutatni az összes szembeálló véleményt, azok teljességében. Ezért önmagában nem fogja sérteni a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét, ha a szerkesztés során választani kell, a releváns, és szükséges súllyal, valamint kellő arányban képviselt nézetek között. Szintén lényeges, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás jegyében nem a nézeteket képviselőknek kell megjelenniük a műsorban, hanem az egyes nézeteknek. A szerkesztői szabadság jegyében eldönthető, hogy kik szerepelnek a műsorban, és akár arra is sor kerülhet, hogy az ellentétes nézeteket a riporter vagy a műsorvezető ismerteti. A kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét nem feltétlenül egy műsor tekintetében kell vizsgálni: lehetséges ugyanis, hogy azt az adott csatorna teljes műsorfolyama alapján dönthetjük csak el. Ezt az álláspontot az Alkotmánybíróság már az Abh.-ban is megerősítette. A szerkesztői szabadság tekintetében fontos kiemelni, hogy ez alapján a különböző műsorszolgáltatókat nem terheli tájékoztatási kötelezettség egy adott ügy kapcsán. Azaz az adott műsorszolgáltató szabadon döntheti el, hogy milyen híreket tesz közzé, és annak kapcsán kiket szólaltat meg. Azaz a kiegyensúlyozott tájékoztatás kötelezettsége csak azon hírek vonatkozásában merül fel, amelyek elhangoznak a műsorban, azok kapcsán nem, amelyekről egyáltalán nincs is szó.” {lásd 22/2021. (VII.13.) AB határozat [41]}.
  21.   A Kúria Kf.VI.39.667/2020/6., Kf.VI.40.316/2020/6. és Kfv.II.37.104/2014/7. számú döntéseiben megtestesülő egységes gyakorlat folytán kijelenthető, a médiaszolgáltató akkor tesz eleget a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének, ha legalább utalásszerűen informálja a közönséget a téma szempontjából jelentős ellentétes álláspontok létezéséről. {lásd Kúria Kf.40.993/2021/6. számú döntés [30]}
  22.   A kialakult bírói gyakorlat egységes abban, hogy a kiegyensúlyozottság keretei között csupán az megengedhetetlen, hogy a médiaszolgáltató teljes egészében mellőzze a közönség informálását a téma szempontjából jelentős ellentétes álláspontok létezéséről. Ha a médiaszolgáltató legalább utalás szintjén bemutatja a releváns, szembeálló véleményeket, akkor a kiegyensúlyozott tájékoztatásra vonatkozó törvényi kötelezettségének eleget tesz. {lásd Kúria Kf.40.993/2021/6. számú döntés [34]}
  23.   A Bizottság röviden áttekintette azt is, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás kötelezettségének megsértése (a továbbiakban: Eljárás) esetén pontosan mely szervnél és milyen eljárás kezdeményezhető.
  24.   Az Mttv. 181. § -a rendelkezik az Eljárás részletszabályairól.
  25.   Eljárás kezdeményezésére a kifejezésre nem juttatott álláspont képviselője, illetve bármely néző vagy hallgató jogosult.
  26.   A kérelem elbírálása a szerint oszlik meg a szervek között, hogy az jelentős befolyásoló erővel rendelkező médiaszolgáltatók és a közszolgálati médiaszolgáltató médiaszolgáltatásai tekintetében nyújtották-e be. Amennyiben igen, úgy annak elbírálása a Médiatanács, más médiaszolgáltatások vonatkozásában a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Hivatala hatáskörébe tartozik.
  27.   Hangsúlyozandó, hogy a hatósági eljárás kezdeményezését megelőzően a kérelmező köteles kifogásával a médiaszolgáltatóhoz fordulni. [Mttv. 181. § (2) bekezdés]
  28.   Amennyiben a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) döntése szerint a médiaszolgáltató megsértette a tájékoztatás kiegyensúlyozottságát, a médiaszolgáltató a Hatóság által megjelölt időpontban és módon - a Hatóság döntésében foglaltaknak megfelelően - értékelő magyarázat nélkül köteles a Hatóság döntését vagy a döntésben meghatározott közleményt közzétenni, vagy lehetőséget adni a kérelmezőnek az álláspontja megjelenítésére.
  29.   Összegezve a leírtakat elmondható, hogy a szerkesztői szabadság magában foglalja azt a jogosultságot, hogy a szerkesztő az érdeklődésre számot tartó események között szabadon válogathat, azok megjelenési sorrendjéről és időtartamukról szabadon dönthet. Az adott műsorszámnak azonban meg kell felelnie a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének, a szerkesztői szabadság elve a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményével együttesen esetről-esetre vizsgálandó. A kiegyensúlyozott tájékoztatás jegyében nem a nézeteket képviselőknek kell megjelenniük a műsorban, hanem az egyes nézeteknek. „… a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye nem jelenthet másodpercre meghatározott egyenlőséget a különböző vélemények bemutatásakor. A tájékoztatás időbeli, mélységbeli eltérése a szerkesztői szabadság alapelve érvényesülése mellett a kiegyensúlyozatlan tájékoztatás megállapíthatóságát önmagában nem teszi lehetővé.” {lásd Kúria Kf.40.993/2021/6. számú döntés [38]}

IV.

[Az Alaptörvény módosítása, mint tiltott tárgykör vizsgálata]

  1.   A Bizottság megállapítja, hogy a népszavazásra javasolt kérdés elsődlegesen a véleménynyilvánítás szabadsága, mint alapjog keretein belül értelmezhető.
  2.   A véleménynyilvánítás szabadságát úgy is említik, mint a kommunikációs jogok alapjogát, ezáltal ide tartozik a szólás és sajtószabadság is.
  3.   A Bizottság ugyanakkor fontosnak tartja rámutatni arra is, hogy az Alaptörvény negyedik módosítása tartalmi korlátot állított a véleményszabadság érvényesülése elé három ponton:
  • egyrészt a politikai hirdetések tekintetében (Alaptörvény IX. cikk (3) bekezdés),
  • másrészt az emberi méltóság individuális jogának (Alaptörvény IX. cikk (4) bekezdés),
  • harmadrészt a közösségek méltósága (Alaptörvény IX. cikk (5) bekezdés) védelme érdekében.
  1.   A 7/2014. (III.7.) AB határozat szerint az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdése a sajtószabadság elismerése mellett a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeinek biztosításáról is rendelkezik. {lásd Alkotmánybíróság 7/2014. (III.7.) számú határozat, Indokolás [40]}
  2.   Összevetve az Alaptörvény által felállított korlátozásokat, a kiforrott joggyakorlatot és a népszavazásra javasolt kérdés elvi tartalmát, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy felmerül a véleménynyilvánítás szabadsága alapjogon belül, a szólásszabadság korlátozása, nevezetesen a szerkesztői szabadság befolyásolása, korlátozása.
  3.   A Kúria [Knk.IV.37.584/2016/2. és Knk.IV.37.416/2015/2. számú végzések] és a Nemzeti Választási Bizottság következetes joggyakorlata szerint abban az esetben, ha a népszavazási kérdéssel kapcsolatban alapjog korlátozása merül fel, a hitelesítési eljárás során vizsgálni kell, hogy a korlátozás megfelelő kényszerítő ok alapján történt-e, azaz szükséges és arányos-e. Ahogyan azt az Alkotmánybíróság az általa kidolgozott ún. szükségességi-arányossági teszt kapcsán kifejtette, „[a]z alapjog korlátozásának alkotmányosságához tehát szükséges, hogy a korlátozás megfeleljen az arányosság követelményeinek: az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyenek egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni. Alkotmányellenes a jog tartalmának korlátozása, ha az kényszerítő ok nélkül, önkényesen történik, vagy ha a korlátozás súlya az elérni kívánt célhoz képest aránytalan” [3030/2019. (II. 13.) AB határozat, Indokolás [43], 14/2016. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [83], 39/2007. (VI. 20.) AB határozat, 30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 171.].
  4.   Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése - átvéve az alkotmánybírósági „teszt” követelményeit - kimondja, hogy „[az] alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.”
  5.   Az Smtv. 13. §-a és az Mttv. 12. § (1)-(2) bekezdései a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét rögzítik, amely nem értelmezhető úgy, mint amely azt a követelményt támasztja a műsorszolgáltatóval szemben, hogy minden egyes álláspontot minden műsorszámban megjelenítsen.
  6.   Tárgyi kérdésben megtartott érvényes és eredményes népszavazás esetén a közszolgálati médiaszolgáltatónak olyan kötelezettsége keletkezne, hogy minden parlamenti pártnak és független országgyűlési képviselőnek köteles megjelenést biztosítani.
  7.   Fenti kötelezettség előírásából adódóan a szerkesztői szabadság sérelme abban nyilvánulna meg, hogy a médiaszolgáltatóktól, a szerkesztőktől elvonnák különösön azt a jogot, hogy eldöntsék milyen híreket tesznek közzé, kik szerepelnek a műsorban, a szembeálló vélemények közül mely oldal ismerteti nézetét személyesen, és mely oldal álláspontja kerül ismertetésre pl. a műsorvezető által, az egyes vélemények bemutatására mennyi idő áll rendelkezésre.
  8.   A Bizottság emlékeztet arra, hogy a sajtó sajátos társadalmi funkciót tölt be, fórumot kínál a közügyek szabad megvitatására; arra, hogy a közhatalmat gyakorlók ellenőrizhetővé váljanak; továbbá arra, hogy a polgárok a közügyeket érintő kérdésekről információhoz jussanak.
  9.   Másodsorban a Bizottság rámutat arra is, hogy kiindulva a kérdés megfogalmazásából (lásd: „a híradásokban”), a Szervező azt célozza, hogy egy műsorszámon belül kerüljön sor valamennyi parlamenti párt és független országgyűlési képviselő megjelenésére. Azonban, ha a műsorszolgáltató a kiegyensúlyozottsági követelmény érvényesítésére minden esetben kizárólag egy műsorszámon belül keríthetne sort, az a sajtó-, azon belül a szerkesztési szabadság olyan fokú sérelmét jelentené, amelyet a legitim jogalkotói cél: a véleménypluralizmus elérése nem igazol. Másképpen megfogalmazva a Szervező által kívánt cél magában hordozza annak lehetőségét is, hogy a közérdeklődésre számot tartó hírekről való tájékoztatás nem vélemény-plurális módon történjen, hanem épp az ellen hat, mégpedig azáltal, hogy arra késztetné a műsorszolgáltatókat, hogy kevesebb tájékoztató műsort készítsenek; kerüljék azokat a témákat, amelyek vitatottak. Végső esetben ez a műsorszolgáltatók öncenzúráját jelentené, amely nem a sokszínű és ellenpontozásra alkalmas tájékoztatás kialakulását segítené, hanem ellenkezőleg a műsorok elszíntelenedéséhez vezetne és közügyek szabad megvitatása – mitöbb az Alaptörvény VIII. cikk (3) bekezdésében rögzítettek – ellen hatna. {lásd Dr. Czine Ágnes alkotmánybíró párhuzamos indokolása a 22/2021. (VII13.) AB határozathoz, továbbá ABH 2007, 45, 54]}
  10.   Érvényes és eredményes népszavazás esetén a médiaszolgáltatók szerkesztési jogosultsága mind mélységében, mind időtartamában korlátozásra kerülne azáltal, hogy a híradások egy részében törvény szabályozná a „szereplők körét” és szereplésük időtartamát. A Bizottság rámutat arra is, hogy a pluralizmus és a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye közé nem lehet egyenlőségjelet tenni. A kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye ugyanis nem jelent másodpercre meghatározott egyenlőséget a különböző vélemények bemutatásakor. {lásd 22/2021. (VII.13.) ABH [40] bekezdés}
  11.   Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy – tekintettel arra, hogy nem azonosítható olyan körülmény, amely más alapvető jog érvényesülését vagy valamely alkotmányos érték védelmét indokolná – még a kérdésből fakadó jogkorlátozás szükségessége sem állapítható meg, így az nem felelhet meg az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében foglalt szabálynak sem.
  12.   Mivel a népszavazási kérdés nem nevesíti azt a kényszerítő okot, körülményt, amely más alapvető jog érvényesülését vagy valamely alkotmányos érték védelmét indokolná, azaz amely miatt korlátozni kívánja a médiaszolgáltatók társadalmi funkciójának kiteljesedését és ebből kifolyólag a szükségesnél nagyobb mértékben kívánja korlátozni véleménynyilvánítási jogukat, holott ezáltal a választópolgárok közügyek terén fennálló szabadsága is korlátozódna, a kérdés valójában az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésének burkolt módosítására is irányul. Ezért a Bizottság álláspontja szerint a kezdeményezés sérti az Alaptörvény a 8. cikk (3) bekezdés a) pontját, így az nem hitelesíthető.
  13.   Mindezeken túlmenően a Bizottság utal arra is, hogy a népszavazásra javasolt kérdés diszkriminatív jelleget is hordozhat magában, hiszen a parlamenti patkóban nem csak frakcióval rendelkező pártok (a népszavazásra javasolt kérdés alapján „parlamenti pártok”) és független országgyűlési képviselők foglalnak helyet. Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény (a továbbiakban: Vjt.) szerint országos listát országos nemzetiségi önkormányzat is állíthat. A Vjt. 16. §-a alapján a nemzetiségi lista kedvezményes kvóta alapján szerezhet kedvezményes mandátumot. A Bizottság emlékeztet arra, hogy az országgyűlési képviselők 2022-es általános választásán egy fő kedvezményes nemzetiségi mandátumot szerzett, így jelenleg is a 199 képviselőből 1 fő nemzetiségi képviselő. Azáltal, hogy a népszavazásra javasolt kérdés érvényes és eredményes népszavazás esetén csak a parlamentben mandátumot szerzett pártoknak és a független képviselőknek –, azaz az Országgyűlésben helyet foglaló nemzetiségi képviselő(k)nek nem – garantálná a „híradásokban” történő megjelenést, annak ellenére, hogy a nemzetiségi képviselő(k) – a Vjt. alapján – homogén csoportba tartoznak a választáson mandátumot szerzett pártok képviselőivel és a független képviselőkkel, a kezdeményezés alapján megalkotott jogszabály alkotmányos indok nélkül tenne különbséget az azonos csoportba tartozó jogalanyok között.
  14.   Mindezekre tekintettel a Nemzeti Választási Bizottság rögzíti, hogy az olyan népszavazási kérdés, amelynek tárgyában megtartandó népszavazás érvényessége és eredményessége esetén az Országgyűlésnek az Alaptörvényt kellene módosítania, az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjába ütközik, ezért az nem hitelesíthető.

V.

[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]

  1.   A Bizottság indokoltnak tartotta a kezdeményezés abból a szempontból való vizsgálatát is, hogy az megfelel-e a népszavazási eljárásban alkalmazandó egyértelműség követelményének. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „A népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles”.
  2.   A Kúria a Knk.VII.37.695/2016/3. számú végzésében rögzítette, hogy a népszavazásra javasolt kérdés egyértelműségével kapcsolatos álláspont az, hogy önmagában két vagy több részkérdés szerepeltetése a kezdeményezésben generálisan nem okoz kérdés-egyértelműségi problémát, az adott népszavazásra feltenni kívánt kérdés tartalma alapján dönthető el, hogy az összetett kérdés ellenére az érthető, világos-e, lehet-e egyértelműen válaszolni arra. Az Alkotmánybíróság – a Knk.IV.37.719/2015/4. számú kúriai végzésben is felhívott – 52/2001. (XI. 29.) AB határozatában megfogalmazott követelményei szerint „[ö]nmagában az, hogy az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés több tagmondatból áll, nem sérti az […] egyértelműség követelményét. Ha azonban a kérdés több olyan alkérdésből áll, amelyek ellentmondanak egymásnak, amelyek egymáshoz való viszonya nem egyértelmű, vagy amelyek nem következnek egymásból, illetve amelyek tartalmilag egymáshoz nem kapcsolódnak” sértik a választói egyértelműség követelményét, és ezáltal csorbul a népszavazáshoz való jog is. [52/2001. AB határozat; 2001, 392, 405]
  3.   A Bizottság megállapítja, hogy Szervező népszavazási kezdeményezése több egymással nem szükségszerűen összefüggő részkérdést foglal magában. Az egyik a parlamenti pártok azonos idősávban, azonos időtartamban történő szereplése; a másik a független országgyűlési képviselők ugyanilyen feltételek szerinti szereplése. Előfordulhat olyan eset, amikor a választópolgár egyetért a parlamenti pártok népszavazásra javasolt kérdésben szereplő feltételek szerinti megjelenésével, vagyis az első részkérdésre „igen” választ adna, azonban nem ért egyet a független országgyűlési képviselők ugyanilyen módon történő szerepeltetésével, ezért utóbbi részkérdésre „nem” választ adna. Továbbá előállhat az az eset is, hogy a választópolgár ugyan azonos idősávban, de a választópolgári (legitimációs) felhatalmazást – a pártok társadalmi támogatottságát – figyelembe vevő súlyozással kívánná meg azok „híradásokban” való szerepeltetését. A két részkérdésben való önálló állásfoglalásra a kezdeményezés jelen megfogalmazása alapján azonban nincs lehetősége a választópolgároknak, amely sérti a választópolgári egyértelműséget.
  4.   Fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének, ezért annak hitelesítését az Nsztv. 11. §-ára hivatkozással megtagadta.

VI.

[A határozat indokolásának összegzése]

  1.   Mivel a népszavazásra javasolt kérdés nem felel meg az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjában foglalt követelménynek, valamint az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének, ezért a Nemzeti Választási Bizottság a kérdés hitelesítését – az Nsztv. 11. § (1) bekezdésében foglalt jogkörében eljárva – megtagadta.

VII.

[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]

  1.   A határozat az Alaptörvény 8. cikk (1)-(2) bekezdésein, a 8. cikk (3) bekezdés a) pontján, a IX. cikk (1)-(2) és (4)-(5) bekezdésein; az Nsztv. 3. § (1) bekezdésén, a 4. § (3) bekezdésén, a 9. § (1) bekezdésén, 10. § (1)-(2) bekezdésein, 11. §-án; a Mttv. 12. § (1)-(2) bekezdésein, 84. § (1) bekezdésén, a 181. §-án, a 203. § 31. és 32. pontjain; az Smtv. 4. §-án, a 7. § (1) bekezdésén, a 13. § (1) bekezdésén; a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. §-ának (1) bekezdésén és a Ve. 223-225. §-ain, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

Budapest, 2023. április 27.

Dr. Sasvári Róbert

a Nemzeti Választási Bizottság

elnöke