22/2023. NVB határozat - a Bencsik Béla magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában

A Nemzeti Választási Bizottság

22/2023. számú határozata

A Nemzeti Választási Bizottság Bencsik Béla (a továbbiakban: Szervező) magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 15 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő

határozatot:

A Nemzeti Választási Bizottság az

„Akarja-e, hogy Magyarország megtagadja az orosz termékekre és energiahordozókra kivetett Európai Uniós szankciókat?”

népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.

A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2023. április 5-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.

Indokolás

I.

[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]

1. A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2023. február 2-án személyesen eljárva nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából.
2. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez Szervezőt is figyelembe véve 31 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül 30 megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
3. A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát és az alábbi megállapításokat tette.
4. A Nemzeti Választási Iroda elnöke a fentiekben írtak eredményeként megállapította, hogy a népszavazási kezdeményezés benyújtása megfelelt az Nsztv. 2-4. §, 6. § és a 8. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, így azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.

II.

[Az országos népszavazás funkciója]

5. Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
6. Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
7. Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, amely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként az az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozik.

III.

[A népszavazási kérdés jogi háttere]

8. A jelen eljárás tárgyát képező népszavazási kezdeményezés arra irányul, hogy Magyarország tagadja meg az orosz termékekre és energiahordozókra kivetett „Európai Uniós szankciókat”. A Nemzeti Választási Bizottság mindenekelőtt megállapítja, hogy az „orosz termékekre és energiahordozókra kivetett Európai Uniós szankciók” alatt egyértelműen az Európai Unió Tanácsa (a továbbiakban: Tanács) által – az orosz-ukrán fegyveres konfliktus okán – meghozott, különböző korlátozó intézkedések értendők. Mindezekre figyelemmel a Nemzeti Választási Bizottság – a kezdeményezés hitelesítése tárgyában való döntéshez szükséges mértékben – felvázolja a korlátozó intézkedésekkel kapcsolatos jogszabályi rendelkezéseket.
9. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 2. cikk (4) bekezdése kimondja, hogy az Unió az Európai Unióról szóló szerződésnek (a továbbiakban: EUSZ) megfelelően hatáskörrel rendelkezik a közös kül- és biztonságpolitika meghatározására és végrehajtására, ideértve egy közös védelempolitika fokozatos kialakítását. Az EUSZ V. címének 2. – A közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó különös rendelkezések címet viselő – fejezete szabályozza az EU szóban forgó nemzetközi fellépéseinek rendjét. Ezen belül az EUSZ 29. cikke kimondja, hogy a Tanács az általa elfogadott határozatban rögzíti, hogy az Unió hogyan viszonyul egy adott földrajzi vagy tematikus természetű kérdéshez. A tagállamok biztosítják, hogy nemzeti politikáik megfeleljenek az uniós álláspontoknak. Az EUMSZ ötödik részének IV. – Korlátozó intézkedések elnevezésű – címe szól a korlátozó intézkedésekről. A szabályozás értelmében, ha az EUSZ ismertetett rendelkezése szerint elfogadott valamely határozat az egy vagy több harmadik országgal fennálló gazdasági és pénzügyi kapcsolatok részbeni vagy teljes megszakítását vagy korlátozását írja elő, a Tanács az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és a Bizottság által előterjesztett együttes javaslat alapján, minősített többséggel elfogadja a szükséges intézkedéseket. Ezen túl – amennyiben a szóban forgó – határozat úgy rendelkezik, a Tanács egyes természetes és jogi személyekkel, csoportokkal vagy nem állami, illetve államisággal nem rendelkező entitásokkal szemben korlátozó intézkedéseket állapíthat meg [EUMSZ 215. cikk (1) és (2) bekezdés].
10. A fentiekben ismertetett eljárásrend alapján a Tanács 2014. július 31. napján fogadta el az ukrajnai helyzetet destabilizáló orosz intézkedések miatt hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2014/512/KKBP határozatot (a továbbiakban: Szankciós Határozat), illetve az azonos címet viselő 833/2014/EU rendeletet (a továbbiakban: Szankciós Rendelet). A rendeletek és a határozatok elfogadását követően az Európai Bizottság foglalkozik a gazdasági szereplők általi értelmezéssel kapcsolatos kérdésekkel, valamint felelős a szankciók egységes alkalmazásának biztosításáért. Az uniós tagállamok felelősek a joghatóságukon belüli valamennyi szankció végrehajtásáért.
11. A Tanács azóta több alkalommal hozott olyan határozatot, illetve rendeletet, amelyek kiegészítették a Szankciós Határozatot és Szankciós Rendeletet, a korlátozó intézkedések mind szélesebb körre való kiterjesztésével.
12. A korlátozó intézkedések – ismertetett jogszabályokban nevesített – okai a következők voltak: a Krím jogellenes annektálása 2014-ben; az Ukrajna elleni példátlan és provokáció nélküli orosz katonai támadás 2022-ben; a Bucsában és más orosz megszállás alatt álló területeken elkövetett atrocitások; valamint Ukrajna Donyeck, Luganszk, Zaporizzsja és Herszon régióinak jogellenes annektálása 2022-ben.
13. A korlátozó intézkedések (szankciók) fő célja: gyengíteni Oroszország gazdasági bázisát, megfosztani Oroszországot kritikus technológiáktól és piacoktól, valamint jelentősen korlátozni a hadviselésre irányuló képességeit. Az alkalmazott szankciók a jellegüket tekintve az alábbiak szerint csoportosíthatók.
14. A korlátozó intézkedések egy része egyedi szankciónak minősül, azaz az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó tevékenységek támogatásáért, finanszírozásáért vagy végrehajtásáért felelős, illetve azokból hasznot húzó személyekre irányulnak. A szankciók másik része olyan gazdasági korlátozó intézkedéseket takar, amely számtalan termékre, szolgáltatásra kiterjed, beleértve bizonyos médiaszolgáltatásokhoz való hozzáférést is.

IV.

[Az Országgyűlés feladat- és hatáskörének vizsgálata]

15. A Nemzeti Választási Bizottság a fentiekben rögzítette, hogy a jelen eljárás tárgyát képező népszavazási kezdeményezés arra irányul, hogy Magyarország tagadja meg az orosz termékekre és energiahordozókra kivetett „Európai Uniós szankciókat”, azaz a szóban forgó korlátozó intézkedéseket.
16. Tekintettel arra, hogy kezdeményezésben célzott jogalkotás uniós jogot (a Tanács említett rendeleteit és határozatait) érinti, a Nemzeti Választási Bizottság elsőként azt vizsgálta meg, hogy a Szervező által benyújtott népszavazási kérdés által szándékolt jogalkotás az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése alapján az Országgyűlés feladat – és hatáskörébe tartozik-e.
17. Az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése egyértelműen előírja, hogy az országos népszavazási kezdeményezés tárgya csak az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet. Ez a szabályozás nem új keletű, hiszen a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 28/B. § (1) bekezdése az Alaptörvény hivatkozott rendelkezésével tartalmilag egyező szabályozást tartalmazott. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 28/B. § (1) bekezdése kapcsán 84/2009. (IX. 3.) AB határozatában is rögzítette, hogy „a népszavazás tárgyának az Alkotmány 28/B. § (1) bekezdés értelmében az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésnek kell lennie.
18. Az EUMSz 2. cikk (2) bekezdése szerint, ha egy meghatározott területen a Szerződések a tagállamokkal megosztott hatáskört ruháznak az Unióra, e területen mind az Unió, mind pedig a tagállamok alkothatnak és elfogadhatnak kötelező erejű jogi aktusokat. A tagállamok e hatáskörüket csak olyan mértékben gyakorolhatják, amilyen mértékben az Unió hatáskörét nem gyakorolta. A tagállamok olyan mértékben gyakorolhatják újra a hatáskörüket, amilyen mértékben az Unió úgy határozott, hogy lemond hatáskörének gyakorlásáról.
19. Az EUSZ 5. cikk (2) bekezdése szerint a hatáskör-átruházás elvének megfelelően az Unió kizárólag a tagállamok által a Szerződésekben ráruházott hatáskörök határain belül jár el a Szerződésekben foglalt célkitűzések megvalósítása érdekében. Minden olyan hatáskör, amelyet a Szerződések nem ruháztak át az Unióra, a tagállamoknál marad.
20. Az Alaptörvény – a fentiekben ismertetettekkel összhangban – pedig rögzíti, hogy Magyarország az Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján – az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig – az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Unió intézményei útján gyakorolhatja. E hatáskörgyakorlásnak összhangban kell állnia az Alaptörvényben foglalt alapvető jogokkal és szabadságokkal, továbbá nem korlátozhatja Magyarország területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogát. Mindezek keretei között az Európai Unió joga általánosan kötelező magatartási szabályt állapíthat meg [E) cikk (2) és (3) bekezdés].
21.  A Nemzeti Választási Bizottság az Országgyűlés hatáskörének uniós jogi érintettség esetén történő vizsgálata során korábban olyan ügyekben foglalt állást, amelyekben a kérdés alapvetően az volt, hogy a kezdeményezésben szorgalmazott jogalkotás tekintetében (az uniós hatáskör-átruházási klauzula alapján) gyakorolta-e már az Unió a hatáskörét vagy sem, ugyanis igenlő válasz esetén az Országgyűlés hatásköre nem volt megállapítható (lásd például: 31/2016. NVB határozat); illetve az volt kérdéses, hogy az unió valamely megerősített együttműködése vonatkozásában az Országgyűlés vagy a Kormány rendelkezik-e hatáskörrel (lásd például: 22/2021 NVB határozat). A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy jelen ügyben az uniós érintettség közvetlenebb formában jelenik meg, az alábbiak szerint.
22. A fentiekben kifejtettek szerint megállapítható, hogy a korlátozó intézkedések meghozatala tekintetében az Unió egyértelmű jogalkotási hatáskörrel rendelkezett és az is ismertetésre került, hogy a korlátozó intézkedések konkrét, a Tanács által alkotott és többször módosított (kiegészített) – az ún. másodlagos jogforrások típusába tartozó – jogforrásokban, azaz a Szankciós Határozatban és a Szankciós Rendeletben jelentek meg és léptek hatályba.
23. A Nemzeti Választási Bizottságnak tehát abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az Országgyűlésnek van-e hatásköre arra vonatkozóan, hogy a Tanács által meghozott korlátozó intézkedések egy – a népszavazási kérdésben említett – része tekintetében utólag „megtagadja” azok alkalmazását, azaz „lerontsa” az említett jogforrások hatályát Magyarország vonatkozásában.
24. A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti, hogy EUMSZ 288. cikke egyértelmű rendelkezést tartalmaz, amely szerint, a rendelet általános hatállyal bír. Teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. A rendelet közvetlenül jogokat és kötelezettségeket állapíthat meg nemcsak a tagállamok, hanem az egyének, szervezetek – így a gazdasági szereplők – részére is, tagállami bíróságok előtt rájuk tipikusan közvetlenül is alapítható igény. A Nemzeti Választási Bizottság fontosnak tartja kiemelni, hogy a rendeletre vonatkozó közvetlen alkalmazhatóság elve a norma önvégrehajtó jellegére utal, azaz alkalmazásának nem lehet feltétele a tagállam további aktusa, aktivitása, sőt a tagállam számára tilos az uniós rendelet bármifajta recepciója, transzformációja, a belső jog részévé tétele.
25. Szintén az EUMSZ 288. cikke rögzíti, hogy a tagállamok számára a határozat is teljes egészében kötelező erővel bír.
26. Ahogy ismertetésre került, az Alaptörvény alkotmányos szinten deklarálta, hogy az uniós jogforrások a hazai jogrendszer részei és tartalmazhatnak általánosan kötelező magatartási szabályt is.
27. A fentiekből egyértelműen következik az is, hogy az említett jogforrások módosítása, hatályon kívül helyezése, megsemmisítése is a különböző uniós intézmények hatáskörébe tartozik, így tehát mind a Szankciós Határozatban, mind a Szankciós Rendeletben meghatározott korlátozó intézkedések (szankciók) – azok uniós szervek általi hatályon kívül helyezéséig, megsemmisítéséig – kötelezően és közvetlenül alkalmazandóak Magyarország tekintetében, így az Országgyűlés nem rendelkezik jogalkotási felhatalmazással arra vonatkozóan, hogy az uniós jogforrásokban előírt kötelezettségeket módosítsa, lerontsa, semmissé tegye, vagy megtagadja.
28.  A fenti jogi érvelés alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés olyan tárgykörben kezdeményezi a választópolgárok véleményalkotását, amelyben való döntés kívül esik az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében meghatározott, az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdések körén.

V.

[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]

29.  A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az is elvárás, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség kétirányú, a választópolgár és a jogalkotó irányába fennálló követelményének is. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
30. A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), amely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
31.  A Kúria Knk.VII.37.371/2017/2. számú határozatában az egyértelműség vonatkozásában arra mutatott rá, hogy a választópolgároknak tudatában kell lennie, hogy mi a népszavazási kérdés valódi tartalma, annak milyen tényleges hatása lehet, és az esetlegesen eredményes népszavazást követően a kérdéshez kapcsolódó jogviszonyok hogyan változhatnak.
32.  Mindenekelőtt a Nemzeti Választási Bizottság fontosnak tartja rögzíteni, hogy a népszavazási egyértelműség két eleme, a választópolgári és jogalkotói egyértelműség nem azonos, szinonim fogalmak, közéjük nem lehet egyenlőségjelet tenni. Egy kérdés esetében a választópolgári egyértelműség ugyanis nem azonosítható a jogalkotói egyértelműséggel. Nem lehet kiindulni ugyanis abból a feltevésből, hogy amennyiben a jogalkotó számára egyértelmű, hogy a kérdés törvényalkotási kötelezettséget tartalmaz, az automatikusan egyértelmű a választópolgár számára is. Míg a népszavazási eljárás eredményeképp keletkező törvényalkotási kötelezettség előkészítéséért a jogszabályalkotásban jártas, erre vonatkozó szakértelemmel bíró szakemberek tesznek eleget, addig a kérdésben döntési lehetősége – a kérdés támogatása és a kérdésben való szavazás alkalmával – az átlagos tudással és ismeretekkel bíró, a hatályos jogi szabályozások körében átlagosan jártas ismeretekkel rendelkező választópolgárnak van. Éppen ezért szükséges elhatárolni és külön-külön megvizsgálni a népszavazási egyértelműség két elemét és emiatt elsődleges szempont a népszavazási kérdés megfogalmazása során az, hogy a kérdést a választópolgár valóban értse. Tisztában legyen a kérdésben szereplő fogalmak hétköznapi jelentésével és ezáltal azokat a következményeket, amelyek a kérdésre adott válasza alapján lehetségesek felmérhetők, előre láthatók legyenek. Csak így tudja valóban meghatározni és felelősen eldönteni az Országgyűlés jogalkotói munkájának tartalmát. {Lásd: 9/2016. NVB határozat}
33.  A Kúria a Knk.IV.37.458/2015/3. számú végzésében azt rögzítette, hogy a választói egyértelműség követelménye szükségképpen magában foglalja azt, hogy a kérdés feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, de pusztán azzal nem azonosítható: lényege, hogy a választópolgárok jól értsék, lássák át a kérdés lényegét, érdemét és jelentőségét azért, hogy tudatosan, átgondoltan tudják leadott szavazataikkal az Országgyűlés jogalkotói munkáját meghatározni.
34.  A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a jelen népszavazási kezdeményezés a választópolgárok számára két okból is megtévesztő. Egyrészt a kezdeményezés jelenlegi megfogalmazása alapján alappal feltételezhető, hogy a népszavazáson megjelenő választópolgárok döntő többsége azt gondolhatja, hogy az Európai Unió által kivetett szankciók további sorsáról való döntés, illetve Magyarország tekintetében való alkalmazásáról a magyar Országgyűlés hatáskörébe tartozik, holott valójában – ahogy a Nemzeti Választási Bizottság fentebb már utalt rá – Magyarország az Európai Unióhoz való csatlakozásával a jogalkotási hatásköre egy részéről lemondott és azokat az Európai Unióra ruházta át. A kérdésben szereplő szankciók vonatkozásában a Tanács határozott, amelyek az Európai Unió valamennyi tagállama számára kötelezőek, a tagállami törvényhozások a szankciók vonatkozásában nem rendelkeznek hatáskörrel.
35.  A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint másrészt a kérdés – a nyelvtani értelmezésből kiindulva – azt a téves látszatot kelti, hogy az Európai Unió által Oroszországra kivetett szankciók valamennyi orosz gyártmányú-, vagy eredetű termékre, illetőleg Oroszországból származó energiahordozóra vonatkoznak.
36. E körben fontos hangsúlyozni, hogy az élelmezésbiztonság és az élelmiszerek elérhetősége-megfizethetősége kiemelt prioritást jelent az Európai Unió és tagállamai számára. Éppen ezért az Oroszország ellen irányuló uniós szankciók kifejezetten kizárják a hatályuk alól az élelmiszer-ellátást és a műtrágya kereskedelmet. Ennek érdekében a világpiacra irányuló orosz élelmiszerexportra nem vonatkoznak szankciók, ezért bárki felhasználhat, vásárolhat, szállíthat Oroszországból származó élelmiszereket és műtrágyákat. Az export- és importkorlátozások nem terjednek ki az egészségügyi és gyógyászati termékekre sem, annak érdekében, hogy ne érintsék hátrányosan az orosz lakosságot. {Lásd: Ismertető az Oroszországgal szembeni uniós szankciókról - Consilium (europa.eu)}
37. A Nemzeti Választási Bizottság kiemeli azt is, hogy a szankciók körében az energiahordozók vonatkozásában a Tanács átmeneti kivételt állapított meg az olyan uniós tagállamokba (pl. Magyarországra) importált, csővezetéken érkező nyersolaj tekintetében, amelyek földrajzi helyzete sajátos függőséget okoz az orosz energiaellátástól, és ennek megszüntetéséhez nem rendelkeznek életképes alternatív lehetőségekkel. Megjegyzendő, hogy az Európai Unió Bulgária és Horvátország javára is átmeneti eltérést alkalmaz majd a tengeren szállított orosz nyersolaj, illetve vákumgázolaj behozatalára vonatkozóan. {Lásd: EUR-Lex - 32022R0879 - EN - EUR-Lex (europa.eu)}
38.  A Nemzeti Választási Bizottság itt kíván utalni az Alkotmánybíróság 168/2011. (XII. 21.) AB határozatára, amely szerint a választópolgárok számára megtévesztő tartalmat magában hordozó kezdeményezés nem felel meg az egyértelműség követelményének.
39.  A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja továbbá, hogy a kérdés azáltal, hogy részben – gyűjtőfogalomként – termékekre, részben – külön nevesítve – energiahordozókra utal, szintén a kérdésegyértelműség ellen hat, ugyanis a szóban forgó korlátozások tekintetében alkalmazott terminológia szerint a szénhidrogének is egyértelműen a termék gyűjtőfogalmába tartoznak (vesd össze például: Szankciós Rendelet 3i. cikk és XXI. melléklet).
40. A fentiekben említett, egyébként is megtévesztő megfogalmazáson túl a kérdés így két részkérdést is megában foglal. E körben a Nemzeti Választási Bizottság felidézi a Kúria Knk.VII.37.695/2016/3. számú határozatát, amely szerint önmagában két részkérdés szerepeltetése a kérdésben generálisan nem okoz kérdésegyértelműségi problémát, az adott népszavazásra feltenni kívánt kérdés tartalma alapján dönthető el, hogy az összetett kérdés ellenére az érthető, világos-e, lehet-e egyértelműen válaszolni arra. Az Alkotmánybíróság – a Knk.IV.37.719/2015/4. számú kúriai végzésben is felhívott – 52/2001. (XI. 29.) AB határozatában megfogalmazott követelményei szerint „[ö]nmagában az, hogy az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés több tagmondatból áll, nem sérti az […] egyértelműség követelményét. Ha azonban a kérdés több olyan alkérdésből áll, amelyek ellentmondanak egymásnak, amelyek egymáshoz való viszonya nem egyértelmű, vagy amelyek nem következnek egymásból, illetve amelyek tartalmilag egymáshoz nem kapcsolódnak” sértik a választói egyértelműség követelményét, és ezáltal csorbul a népszavazáshoz való jog is. [52/2001. AB határozat; 2001, 392, 405]
41.  A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a kezdeményezés részkérdései önállóan is megválaszolhatók, az egyes részkérdésekre egymással ellentétes válasz is adható, ugyanis megalapozott következtetés vonható le arra vonatkozóan, hogy a választópolgárok egy része támogathatónak tartja az orosz termékek nagy részének a bojkottját, ugyanakkor a szénhidrogének esetén – tekintettel Magyarország függőségére – kivételt tenne, ugyanakkor a kérdés megfogalmazása ezt nem teszi lehetővé.
42.  A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint tehát a népszavazási kérdés több okból sem tekinthető egyértelműnek, egyrészt megtévesztő jellegű, másrészt több, önállóan is megválaszolható kérdést tartalmaz. Mindezek alapján a népszavazáshoz való jog jelen kérdésben tartott országos népszavazás esetén is – tudatos döntés hiányában – csak formálisan érvényesülhetne, amely kizárja a kérdés egyértelműségét.
43.  A fentiekben kifejtettek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy jelen kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt – választópolgári – egyértelműség követelményének sem.

VI.

[A határozat indokolásának összegzése]

44.  A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a népszavazásra javasolt kérdés nem tesz eleget az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglaltaknak, valamint az Nsztv. 9. §-a szerinti népszavazási egyértelműség követelményének sem, amelyek okán az Nsztv. 11. §-a alapján a kérdés hitelesítését megtagadja.

VII.

[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]

45. A határozat az Alaptörvény a 8. cikk (1)-(2) bekezdésein, valamint az E) cikk (2) és (3) bekezdésein, az Alkotmány 28/B § (1) bekezdésén, az Nsztv. 2. §-án, a 3. §-án, 4. § (3) bekezdésén, a 6. §-án, a 8. § (1) bekezdésén, a 9. § (1) bekezdésén, a 11. §-án, az EUMSZ 2. cikk (2) és (4) bekezdésén, a 215. cikk (1) és (2) bekezdésén, a 288. cikkén, az EUSZ 5. cikk (2) bekezdésén és 29. cikkén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

Budapest, 2023. március 21.

Dr. Sasvári Róbert

a Nemzeti Választási Bizottság

elnöke