18/2023. NVB határozat - a Bencsik Béla magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában

A Nemzeti Választási Bizottság

18/2023. számú határozata 

A Nemzeti Választási Bizottság a Bencsik Béla (a továbbiakban: Szervező) magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 15 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő

határozatot:

A Nemzeti Választási Bizottság az

„Támogatja-e, hogy a vármegyei alispáni hivatalnak felelősségi jogköre, teljes érdekképviselete legyen, például a vizek, földek, egészség, élelmezés biztonság és környezeti értékek meghatározása és védelme?”

népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.

A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2023. április 5-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.

Indokolás

I.

[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]

  1. A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2023. február 2-án személyesen nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: Bizottság) a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából.
  2. A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. A vizsgálat során az Nsztv. 4. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel megállapította, hogy Szervező a kezdeményezéshez – Szervezőt is beleértve – 31 választópolgár támogató aláírását csatolta, amelyek közül 30 választópolgár támogató aláírása felelt meg az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek. Így Szervezőt is figyelembe véve a kezdeményezéshez összesen 30 érvényes választópolgári aláírás került csatolásra.
  3. Figyelemmel arra, hogy a népszavazási kezdeményezés megfelelt az Nsztv. 4. § (1) bekezdésében foglalt előírásnak, a kérdést a Nemzeti Választási Iroda vezetője az Nsztv. 10. § (2) bekezdése alapján a Bizottság elé terjesztette.

II.

[Az országos népszavazás funkciója]

  1. Az Nsztv. 11. §-a szerint a Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
  2. Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
  3. Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, amely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként az az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozik.

III.

[Az Alaptörvény módosítása mint tiltott tárgykör vizsgálata]

  1. Az Alaptörvény az állami berendezkedés alapját, az állam és polgárainak viszonyát szabályozza. Az Alaptörvény 1. cikk (1) bekezdése rögzíti, hogy „MAGYARORSZÁG legfőbb népképviseleti szerve az Országgyűlés.” Az 1. cikk (2) bekezdés a) pont az Országgyűlés hatáskörén belül szabályozza az Alaptörvény megalkotását és módosítását, vagyis az alkotmányozó hatalom az Országgyűlés. Az Alaptörvény elfogadásával és módosításával kapcsolatos rendelkezéseket az S) cikk tartalmazza. Az Alaptörvény módosítására csak az itt meghatározott követelmények betartásával kerülhet sor. [Knk.IV.37.728/2013/3. számú végzés]
  2. A népszuverenitásból fakadó jogoknak mind az Országgyűlés, mind népszavazás útján történő gyakorlása csak az Alaptörvény rendelkezéseinek megfelelően történhet. A népszavazásra bocsátott kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján nem irányulhat az Alaptörvény módosítására és burkoltan sem foglalhat magába alkotmánymódosítást. Ennek oka az – ahogy arra az Alkotmánybíróság a 45/2012. (XII. 29.) AB határozatában is hivatkozott 2/1993. (I. 22.) és 25/1999. (VII. 7.) AB határozatában rámutatott –, hogy az Alaptörvény az állami berendezkedés alapját, az állam és polgárainak viszonyát szabályozza, ezért csak a saját rendszerén belül, az általa feljogosított alkotmányozó hatalom által és a benne meghatározott eljárás szerint módosítható. Ezen túlmenően viszont népszavazásnak van helye – ha az tiltott tárgykört nem érint – valamennyi az Országgyűlés feladat-és hatáskörébe tartozó kérdésben.
  3. A népszavazási kezdeményezésben feltett kérdés arra irányul, hogy a vármegyei alispáni hivatalnak felelősségi jogköre, teljes érdekképviselete legyen, például a vizek, földek, egészség, élelmezés biztonság és környezeti értékek meghatározása és védelme tekintetében.
  4. Az Alaptörvény 17. cikk (3) bekezdése szerint a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve a fővárosi és vármegyei kormányhivatal.
  5. Az államigazgatás a közigazgatás egyik alrendszere. Az államigazgatás - éppúgy, mint az önkormányzati igazgatás - közigazgatási feladatokat valósít meg, általában az állami feladatoknak azon körét, amelyeknek nincs közvetlen lokális kötődése, amelyek nem tekinthetőek úgynevezett helyi közügynek. Az államigazgatás – eltérően az önkormányzati igazgatástól – „felülről” (kormányzati szintről) szerveződik, az államigazgatás szervezeti rendjére, működésére a Kormány meghatározó befolyást gyakorolhat (mint a „közigazgatás legfőbb szerve”, az államigazgatás legfelső szintű irányítása keretében), amely a következő jogosítványokban mutatkozik meg: jogalkotási jogkör (saját jogon vagy felhatalmazás alapján) és szervezetalakítási jog. A vertikális tagozódás alapján a központi szint alatt találjuk a területi (többségében megyei vagy regionális illetékességgel rendelkező) államigazgatási szerveket, amelyeket összefoglalóan dekoncentrált vagy centrális alárendeltségű szerveknek nevezünk.
  6. A dekoncentrált szervek a központi államigazgatási szervek irányítása alatt állnak, fő tevékenységi körük a hatósági jogalkalmazás, egyedi közigazgatási (hatósági) ügyek eldöntése. Települési szinten az államigazgatási (hatósági) feladatokat általános hatáskörrel a jegyző látja el, aki egyúttal megvalósítja a helyi önkormányzat működéséhez kapcsolódó feladatokat is.
  7. Az államigazgatási alrendszerben a dekoncentráció elve által a kormány olyan államigazgatási egységekhez telepíthet feladat és hatáskört, amelyek nem országos szinten működnek, önkormányzatisággal nem rendelkeznek, azaz a központi szerveknek alárendeltek. Az államigazgatási szervek tipikusan ún. ágazati (szakigazgatási) feladatokat látnak el, tehát speciális feladat- és hatáskörük van. Ez azt jelenti, hogy külön országos és területi szervei lehetnek a rendvédelemnek, az adóigazgatásnak, a környezetvédelemnek, a népegészségügynek stb. E területi szervek feladatellátásának összehangolása, koordinálása komoly szakmai kihívás, amelynek megvalósítása a vármegyei (fővárosi) kormányhivatalok hatáskörébe tartozik. [DR. FÁBIÁN ADRIÁN – DR. HOFFMAN ISTVÁN: Az államigazgatási területi és helyi szervei: kormányhivatalok, járási intézmények, szakszoveg_allamigazgatas.pdfPDFCreator (uni-nke.hu)]
  8. Az Országgyűlés a 2022. július 19-ei ülésnapján fogadta el Magyarország Alaptörvényének tizenegyedik módosítását. A módosítás tartalmazza az ország területi tagozódására vonatkozó rendelkezések megváltoztatását, oly módon, hogy a történelmi hagyományokra, a történeti alkotmányunk vívmányaira való tekintettel a megyék elnevezése vármegyékre változik. Az Alaptörvény tizenegyedik módosítására vonatkozó javaslat általános indokolása kiemeli, hogy a vármegye szó használatának visszaállítása a mai magyar jogrendbe biztosítja, hogy az ezeréves magyar államiság alkotmányos hagyományai e formában is továbbéljenek.
  9. Az Országgyűlés ugyanezen a napon elfogadta továbbá a T/360. számú, Magyarország 2023. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló törvényjavaslatot, amely az érintett ágazati törvényekben a kormánymegbízott elnevezését – a történelmi hagyományok tisztelete és újjáélesztése jegyében – főispánra módosította.
  10. A Bizottság rámutat arra, hogy a megye vármegyére, illetve a kormánymegbízott főispánra történő módosítása csupán egy megnevezésbeli változást jelentett, a vármegyék, illetve főispánok ezáltal új jogköröket nem szereztek.
  11. A fővárosi és vármegyei kormányhivatalok a kormány általános hatáskörű területi kormányzati igazgatási szervei. A fővárosi és megyei kormányhivatal a főispán által közvetlenül vezetett szervezeti egységekből és járási, illetve a fővárosban fővárosi kerületi hivatalokból áll. A kormányhivatalok a jogszabályoknak és a kormány döntéseinek megfelelően összehangolják és elősegítik a kormányzati feladatok területi végrehajtását (részletesebben ld. a kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény, illetve a fővárosi és vármegyei kormányhivatalokról, valamint a járási (fővárosi kerületi) hivatalokról szóló 568/2022. (XII. 23.) Korm. rendelet). Emellett olyan hatósági, felügyeleti, jogorvoslati, ellenőrzési, koordinációs, tájékozódási, javaslattevő és véleményezési jogkörökkel rendelkeznek, amelyek elősegítik a területi közigazgatás jellemzőire, sajátos igényeire figyelemmel lévő központi döntések kidolgozását és végrehajtását. A kormányhivatalok a – kirendeltségeiként működő – járási (fővárosi kerületi) hivataloknál indult hatósági eljárásokban felügyeleti szervként, illetve egyes (a helyi szinten túlmutató) ügyekben elsőfokú és – néhány speciális esetben – másodfokú hatóságként több mint ezer államigazgatási feladat- és hatáskörben járnak el.
  12. A Bizottság álláspontja szerint, ha a kérdést akként értelmezzük, hogy a Szervező szándéka a vármegyei kormányhivatal jogállásához hasonló, általános hatáskörű, „felelősségi jogkörrel és teljes érdekképviselettel rendelkező alispáni hivatal” elnevezésű területi államigazgatási szerv létrehozása, akkor egy érvényes és eredményes népszavazás az Alaptörvény 17. cikk (3) bekezdésének a módosításához vezetne, figyelemmel arra, hogy a (3) bekezdésében foglalt rendelkezés nevesíti a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szervét, amely a hatályos jogi szabályozás szerint a fővárosi és vármegyei kormányhivatal.
  13. A Bizottság a fentiekben kifejtett megállapítását arra a történelmi előzményre – valamint a Szervező téves fogalomhasználatára – alapítja, amely szerint a nemesi vármegye élén a főispán és bizonyos ideig annak helyetteseként funkcionáló alispán állt. A hatályos jogszabályok ugyan kimondják, hogy a fővárosi, valamint a vármegyei kormányhivatalokat a főispán vezeti – a kormánymegbízott elnevezésének módosításaként – ugyanakkor az általános helyettese a főigazgató maradt, az alispáni tisztség elnevezés szintjén sem került visszaépítésre a magyar jogi terminológiába.
  14. A kérdés egy másik lehetséges értelmezési vonulata, hogy az alispáni hivatal az önkormányzati igazgatás része lenne, vagyis az a vármegyei önkormányzat szerve lenne. Ezzel kapcsolatban újfent az Alaptörvény módosítása merül fel, mert a 33. cikk (2) bekezdésében a vármegyei képviselő-testület vezetője a vármegyei képviselők közül választott elnök. Amennyiben a kezdeményezés célja az, hogy az elnök helyett az alispán legyen a vármegyei képviselő-testület vezetője, úgy ebben az esetben szintén az Alaptörvény módosítása lenne indokolt.
  15. A népszavazásra bocsátott kérdés azonban, ahogyan az a fentiekben részletesen kifejtésre került, az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján nem irányulhat az Alaptörvény módosítására és burkoltan sem foglalhat magába alkotmánymódosítást. A Kúria ezzel egyező álláspontot fogadott el a már hivatkozott, Knk.IV.37.728/2013./3. számú végzésében. E döntésében a legfőbb bírói fórum rögzítette, hogy „az „alkotmányozó hatalom” az Országgyűlés, az Országgyűlés alkotja meg az Alaptörvényt, annak módosítása tárgyában népszavazásnak nincs helye.”
  16. Mindezekre tekintettel a Bizottság megállapítja, hogy a jelen eljárás tárgyául szolgáló népszavazási kezdeményezés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésének a) pontjában meghatározott tiltott tárgykörbe ütközik, így a kérdés nem bocsátható népszavazásra.

IV.

[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]

  1. A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének is. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
  2. A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
  1. A választópolgári egyértelműség vizsgálatánál abból kell kiindulni, hogy az átlagosan tájékozott állampolgár számára világos-e a kérdés, az kétséget nem hagyó tartalommal bír-e a szavak általánosan elfogadott, köznapi jelentése alapján. A Kúria korábbi gyakorlata (Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.VII.37.997/2016/4., Knk.VII.37.336/2017/3., Knk.VII.37.941/2018/2., Knk.VII.38.391/2018/2.)  szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
  2. A Bizottság mindenekelőtt megállapítja, hogy önmagában a kérdés többféle értelmezése is már a népszavazási kezdeményezésben feltett kérdéssel szemben támasztott egyértelműség követelménye ellen hat.
  3. A Bizottság a kezdeményezés egyértelműségének vizsgálata kapcsán a kérdés azon értelmezéséből indul ki, hogy annak célja az alispáni hivatal „felelősségi jogkörének, érdekképviseletének” a bővítése, amely a választópolgár számára azt a téves látszatot kelthetit, hogy az a kezdeményezés időpontjában is még egy létező jogintézmény.
  4. A kérdésben megjelölt „alispáni hivatal” fogalmának tisztázása érdekében a Bizottság elengedhetetlennek tartja a történelmi hátterének rövid áttekintését.
  5. A nemesi vármegye kialakulásának kezdetei a 13. század elejére tehetőek, alapvető forrásai az Aranybulla és az 1232. évi kehidai oklevél. E dokumentumokból kitűnik, hogy a kezdeti vármegyei autonómia-felfogás alappillérei az igazságszolgáltatás, a saját igazgatási szervezet, valamint a törvényeket meg nem tartó uralkodóval szembeni ellenállási jog voltak. A vármegye élén a király által kinevezett, őt képviselő ispán, a 15. századtól a főispán állt. Szintén a 15. századtól jelenik meg a főispánt távollétében helyettesítő alispáni tisztség, kezdetben teljes főispáni függésben, később azonban a vármegyei nemesség választott képviselőjeként.
  6. A vármegye működése során az igazságszolgáltatási, jogalkotási, illetve végrehajtás/igazgatási funkciók összefonódtak. E hatalmi funkció elválasztására csak a kiegyezés után kerülhetett sor: egységes, különálló bírósági rendszer került felállításra, valamint egyértelműen kimondásra került, hogy a központi állami szabályozástól a vármegyék nem térhetnek el. A közigazgatás újjászervezésével a főispáni, alispáni funkciók is új meghatározást kaptak. Az alispán a vármegyei törvényhatóság első választott tisztviselője volt. Az 1886. évi 21. tc. 68. §-a értelmében „vezeti a vármegye nevében a közigazgatást, intézkedik minden ügyben, mely a közgyűlés, törvényhatósági kisgyűlés, közigazgatási bizottság és albizottságai, vagy az egyes községek hatásköréhez utasítva nincs”. Az alispán kettős feladatot látott el. Egyrészt intézte a vármegyei önkormányzat által ráruházott ügyeket, másrészt végrehajtotta a kormány rendeleteit. A főispán – akit a belügyminiszter javaslatára nevezett ki a király – ugyanakkor erős, és a következő évtizedekben tovább erősödő ellenőrzési, befolyásolási jogosítványokkal bírt a vármegye életében. A vármegyét és a vármegyei önkormányzat legfontosabb tisztviselőit az 1949. évi sztálini alkotmány, illetve az 1950-es tanácstörvény szüntette meg.
  7. Ahogyan az már a III. pontban kifejtésre került, a megye elnevezést 2023-tól a vármegye, a kormánymegbízott elnevezését a főispán váltotta fel, az alispáni tisztség nem került újra bevezetésre.
  8. Napjainkban a főispán funkcióját tekintve – a kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény 41. §-a szerint –a kormányhivatalt vezeti, általános helyettese a főigazgató, aki a kormányhivatal hivatali szervezetét vezeti, a főigazgató munkáját pedig általános helyettesként az igazgató segíti. A fővárosi és vármegyei kormányhivatalokról, valamint a járási (fővárosi kerületi) hivatalokról szóló 568/2022. (XII. 23.) Korm.rendelet 18. címe alatt szabályozza a főispán feladatait. A Korm.rendelet 31. §-a szerint a főispán vezeti a kormányhivatalt, gyakorolja annak feladat- és hatásköreit, ellátja a költségvetési szerv vezetőjének hatáskörébe utalt feladatokat, biztosítja a kormányhivatal és a járási hivatalok szakmai feladatellátásának feltételeit, elkészíti és a miniszter részére megküldi a kormányhivatal szervezeti és működési szabályzatára vonatkozó javaslatát, gondoskodik a jogszabályban előírt belső szabályzatok elkészítéséről.
  9. A főispán által vezetett, illetékességét tekintve főszabály szerint a vármegye, illetve a főváros területén működő, területi államigazgatási szervtől élesen el kell választani a szintén a vármegye területén működő, vármegyei (területi) önkormányzatot.
  10. Ez utóbbi nem a területi államigazgatás, hanem az önkormányzati igazgatási rendszer része, az Alaptörvény 31. cikkében a helyi közügyek intézése és a helyi közhatalom gyakorlása érdekében működő helyi önkormányzatok egyik típusa. A már korábban említett nemesi vármegyék, amelyeknek az alispán – a 16. századtól választott tisztségviselőként –a közigazgatását egészen a tanácsrendszer bevezetéséig (1950) vezette, a mai vármegyei önkormányzatok kvázi történelmi elődjének tekinthetők, még akkor is, ha az 1990-ben létrehozott helyi önkormányzati rendszer egészen más személetmódra épült, mint a tanácsrendszert megelőzően működő önkormányzati rendszer.
  11. Történelmi vonatkozását tekintve tehát a főispán által vezetett fővárosi és vármegyei kormányhivatal és az 1950-ig fennálló vármegye szervezete között, amelynek része volt az alispán, nincs kapcsolat.
  12. A mai vármegyei önkormányzatok feladat és hatáskörét, a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 27. §-a szabályozza. E szerint azok területfejlesztési, vidékfejlesztési, területrendezési, valamint koordinációs feladatokat lát el. A vármegyei önkormányzat képviselő-testülete a közgyűlés, amelynek elnökét az Alaptörvény 33. cikk (2) bekezdése alapján a közgyűlés tagjai maguk közül titkos szavazással választják. A vármegyei közgyűlés elnökének helyettesítésére az Mötv. 74. § (1) bekezdése alapján alenök(ök) választhatók.
  13. A kérdés értelmezése kapcsán, figyelemmel a fentiekben ismertetett történelmi előzményekre, nem egyértelmű, hogy az alispáni hivatal hol helyezkedne el a hatályos jogrendben. A vármegyei önkormányzat szerve lenne-e, mivel az mai helyi önkormányzatok, és nem a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve történelmi elődjének szervezetében működött; vagy amiatt, mert az alispáni tisztség a már hivatkozott történelmi hagyományok alapján a várispán-helyettesi funkcióból alakult ki és kezdetben a főispán helyetteseként töltötték be ezt a funkciót, a kezdeményezés szerinti alispáni hivatalt fővárosi- és vármegyei kormányhivatal szervezetének lenne része. Egy harmadik megoldásként pedig az is elképzelhető, ahogyan az a III. pontban kifejtésre került, Szervező célja egy újabb területi államigazgatási szerv létrehozása, amelynek élén az alispán állna.
  14. A Bizottság és a Kúria gyakorlatában következetesen az egyértelműség sérelmére ható körülményként értékelt az a kérdés, melynek megtévesztő tartalma miatt a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz, illetve nem tudja, hogy döntése valójában milyen következménnyel jár. (Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.133/2016/4., és Knk.VII.37.997/2016/4. számú határozat). Mindezek alapján a népszavazáshoz való jog jelen kérdésben tartott országos népszavazás esetén is – tudatos döntés hiányában – csak formálisan érvényesülhetne, amely kizárja a kérdés egyértelműségét.
  15. A Bizottság álláspontja szerint a népszavazásra javasolt kérdésben olyan általános fogalmak is szerepelnek, amelyek Szervező részéről is példálózó magyarázatra szorulnak. Nem egyértelmű a kezdeményezésben szereplő „felelősségi jogkör, teljes érdekképviselet” kategóriája sem, amelynek magyarázataként a Szervező szükségesnek tartja példálózó jelleggel kifejteni annak tartalmát, amely már önmagában igazolja az egyértelműség követelményének a sérelmét.
  16. Mindezek alapján a Bizottság megállapítja, hogy jelen kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműségi követelménynek.

V.

[A határozat indokolásának összegzése]

  1. A Bizottság megállapította, hogy a népszavazásra javasolt kérdés sérti az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjában meghatározott tiltott tárgykörbe ütközik, illetve nem felel meg az Nsztv. 9. §-a szerinti népszavazási egyértelműség követelményének sem, amely okok miatt az Nsztv. 11. §-a alapján a kérdés hitelesítését megtagadta.

VI.

[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]

  1.  A határozat az Alaptörvény 8. cikk (1), (2) bekezdésein és (3) bekezdés a) pontján, 17. cikk (3) bekezdésén, 31. cikkén és 33. cikk (2) bekezdésén, a kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény 41. §-án, az Mötv. 27. §-án, 74. § (1) bekezdésén, a fővárosi és vármegyei kormányhivatalokról, valamint a járási (fővárosi kerületi) hivatalokról szóló 568/2022. (XII. 23.) Korm.rendelet 31. §-án, az Nsztv. 3. § (1) bekezdésén, 4. § (1) és (3) bekezdésein, 10. § (1) és (2) bekezdésein, 9. §-án és a 11. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

Budapest, 2023. március 21.

Dr. Sasvári Róbert

a Nemzeti Választási Bizottság

elnöke