14/2023. NVB határozat - a Seres Mária magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában

A Nemzeti Választási Bizottság

14/2023. számú határozata 

A Nemzeti Választási Bizottság a Seres Mária (a továbbiakban: Szervező) magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 15 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő

határozatot:

A Nemzeti Választási Bizottság az

"Egyetért Ön azzal, hogy aki már két alkalommal volt Magyarország miniszterelnöke, az többé nem töltheti be ezt a tisztséget?"

népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.

A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2023. április 5-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.

Indokolás

I.

[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]

  1. A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2023. január 26-án postai úton nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából.
  2.  A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. A vizsgálat során az Nsztv. 4. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel megállapította, hogy Szervező a kezdeményezéshez – Szervezőt is beleértve – 25 választópolgár támogató aláírását csatolta, amelyek közül 24 választópolgár támogató aláírása felelt meg az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
  3. Figyelemmel arra, hogy a népszavazási kezdeményezés megfelelt az Nsztv. 4. § (1) bekezdésében foglalt előírásnak, a kérdést a Nemzeti Választási Iroda vezetője az Nsztv. 10. § (2) bekezdése alapján a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.

II.

[Az országos népszavazás funkciója]

  1. Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
  2. Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
  3. Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, amely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként az az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozik.

III.

[Az Alaptörvény módosítására irányuló tiltott tárgykör vizsgálata]

  1. Jelen népszavazási kezdeményezés arra irányul, hogy aki már két alkalommal Magyarország miniszterelnöke volt, az többé ne tölthesse be ezt a tisztséget.
  2. A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a népszavazásra javasolt kérdés egy olyan jogi norma megalkotását irányozza elő, amely a miniszterelnök újraválaszthatóságát kívánja korlátozni.
  3. A Nemzeti Választási Bizottság elöljáróban rögzíti, hogy a Kúria – az 50/2017. számú NVB határozat felülvizsgálata során hasonló tényállás alapján hozott - Knk.IV.37.393/2017/3. számú végzésében kimunkált jogi álláspontot jelen népszavazásra javasolt kérdés vizsgálatakor is irányadónak tekinti.
  4. Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) „Az Állam” cím alatt szabályozza az alkotmányos berendezkedés szempontjából legfontosabbnak ítélt állami szerveket és azok egymáshoz való viszonyát. Ezzel az Alaptörvény meghatározza az állami működés szervezeti kereteit. „Magyarország legfőbb népképviseleti szerve az Országgyűlés”, a Kormány pedig „a végrehajtó hatalom általános szerve, amelynek feladat- és hatásköre kiterjed mindarra, amit az Alaptörvény vagy jogszabály kifejezetten nem utal más szerv feladat- és hatáskörébe”. Az Alaptörvény 1. cikk (2) bekezdés f) pontja, illetve a 16. cikk (3) bekezdése szerint a miniszterelnököt az Országgyűlés választja meg, a 20. cikk (2) bekezdése alapján mandátuma főszabályként az Országgyűlés mandátumához igazodóan, avagy addig áll fenn, amíg a parlament miniszterelnökbe fektetett bizalma hivatalában tartja. Az Alaptörvény 16. cikk (7) bekezdése szerint a Kormány tagjait a miniszterelnök javasolja, státuszuk lényegében a miniszterelnökhöz köti őket. Ugyanakkor az Alaptörvény 16. cikk (9) bekezdése alapján a Kormány tagjai az Országgyűlés előtt tesznek esküt, a 18. cikk (4) bekezdése szerint tevékenységükért az Országgyűlésnek felelősek, az Országgyűlés és az országgyűlési bizottság az ülésen való megjelenésre kötelezheti a Kormány tagjait és a 20. cikk (3) bekezdés a) pontja szerint a miniszterelnökkel szembeni bizalmatlanság kifejezése egyben a miniszterek megbízatásának megszűnését is jelenti.
  5. A Kúria Knk.IV.37.393/2017/3. számú végzése szerint a végrehajtó hatalom felelősségét, a bizalom intézményét, a Kormány alkotmányos pozícióját Magyarországon az 1990-es országgyűlési választások utáni konkrét történelmi helyzet alakította ki. A Kúria e végzésében hivatkozott 122/2009. (XII.17.) AB határozat rögzíti, hogy „[a]z Alkotmány által meghatározott parlamentáris kormányforma lényegi vonása, a Kormánynak az Országgyűlés előtti felelőssége, végső soron a miniszterelnök személyén keresztül érvényesül. Az Alkotmány a Kormány működésének középpontjába a miniszterelnököt állítja.”
  6. E körben fontos hangsúlyozni, hogy a parlamentáris rendszerektől idegen az a megoldás, amelyben az államfő újraválasztásának korlátozása mellett a miniszterelnök újraválaszthatósága elé is olyan korlátot állítanak, amely nem engedi – választási győzelme esetén sem -, hogy olyan személy legyen a miniszterelnök, aki már kétszer betöltötte e funkciót. Egyi ilyen korlátozás átrendezné a végrehajtó hatalom gyakorolhatóságát, átrendezné a törvényhozás, az államfő és a Kormány viszonyát, azaz a parlamentáris kormányforma jellemző működési elvét. Az azonban bizonyos, hogy ilyen típusú esetleges korlátozásnak – lévén, hogy a kormányforma működését érinti – az alkotmányos szabályok között, az Alaptörvényben van a helye. A népszavazási kérdésben szereplő megoldás ugyanis a Kormány parlament előtti bizalma és felelőssége mellé a kormányalakítás parlamenti felelősségétől független újabb korlátját iktatná be.
  7. A Nemzeti Választási Bizottság hivatkozik a Kúria Knk.IV.37.790/2013/2. számú végzésére, amelyből egyértelműen következik, hogy az Országgyűlés és a Kormány, azon belül elsődlegesen a miniszterelnök közötti viszonyt az Országgyűléssel szemben fennálló politikai felelősség jellemzi. A közhatalmat közvetlen választással megszerző népképviseleti szerv döntése keletkezteti a miniszterelnök mandátumát, amelyet – kifejezetten személyhez kötődő okokon túl – a parlamenti ciklus időtartama mellett a miniszterelnökbe vetett, politikai felelősségen alapuló parlamenti bizalom tart fenn. Az Országgyűlés bizalmának megszűnése a mandátum megszűnéséhez vezet. Az Alaptörvény értelmében tehát a miniszterelnök megválasztásának joga a mindenkori népképviseleti szerv szuverenitásába tartozik. Az Alaptörvény által létrehozott államszervezeti konstrukcióban a nép az általános választások alkalmával a képviselők testületére ruházza azt a jogot, hogy megválassza a végrehajtó hatalom általános szerve, a Kormány vezetőjét, a miniszterelnököt. E döntésében az Alaptörvény jelenleg nem, csupán a politikai realitások korlátozzák.
  8. A fentiek alapján minden olyan előírás, amely e döntésnek a miniszterelnök személyéhez kötődő – akár a mandátumot, annak hosszát érintő kritériumokat állítana, korlátozást jelentene a népképviseleti szerv szabadságát illetően. Az Alaptörvény által intézményesített parlamenti kormányformában a miniszterelnök Országgyűléssel szembeni felelőssége, az Országgyűlés Kormány és ezen belül a miniszterelnök felett gyakorolt ellenőrző funkciója, az ahhoz kapcsolódó eszköztár elvileg együttes garanciája azon egyszemélyi hatalmi ambíciók megakadályozásának, amelyet más kormányformák (például prezidenciális vagy félprezidenciális kormányformák) esetében a végrehajtó hatalmat gyakorló elnök újraválaszthatóságának korlátozása biztosít.
  9. A Nemzeti Választási Bizottság kiemeli, hogy a jelenlegi Alaptörvény nem tartalmazza a miniszterelnökként jelölt személlyel összefüggésben – az Országgyűlés döntését korlátozó – korábban betöltött miniszterelnöki mandátum(ok) számához kapcsolódó kritériumot. Azt a felállított parlamenti kormányforma sajátosságaira tekintettel, elvi megfontolásból mellőzi. Mindez nem jelenti azt, hogy ne lehetne ilyen feltételt rendelni a végrehajtó hatalmat megjelenítő szerv vezetőjének jelölt személlyel összefüggésben. Mivel azonban az az Országgyűlés döntési szuverenitását érintené, korlátozná, ezért egy ilyen előírás az Alaptörvény módosítását igényelné amellett, hogy megbontaná a népképviseleti szerv státusának jelenlegi, Alaptörvényen alapuló szabályait. A népszavazás pedig a népképviseleti szerv hatalomgyakorlásának elsődlegessége folytán sem közvetlenül, sem közvetetten nem vezethet az állami berendezkedés – Alaptörvény által meghatározott – rendjének megváltoztatására.
  10. Magyarország Alaptörvénye a magyar jogforrási hierarchiában a legfelsőbb szintű jogforrás, az Alaptörvény R) cikk (1) bekezdése értelmében Magyarország jogrendszerének alapja. Az Országgyűlés – mint alkotmányozó hatalom – az Alaptörvényben szabályozza Magyarország jogrendjét, az állampolgárok alapvető jogait és kötelezettségeit, továbbá meghatározza az államszervezetre vonatkozó alapvető szabályokat. Minden más jogszabály ebből vezethető le és erre vezethető vissza, ezért rendelkezik úgy az Alaptörvény T) cikk (3) bekezdése, hogy jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel.
  11. Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja kizárja az országos népszavazás tartását az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésről. Ennek oka az – ahogy arra az Alkotmánybíróság a 45/2012. (XII.29.) AB határozatában is hivatkozott 2/1993. (I.22.) AB határozatában és a 25/1999. (VII.7.) AB határozatában rámutatott -, hogy az Alaptörvény az állami berendezkedés alapját, az állam és polgárainak viszonyát szabályozza, ezért csak a saját rendszerén belül, az általa feljogosított alkotmányozó hatalom által és a benne meghatározott eljárás szerint módosítható.
  12. Az Alaptörvény módosítására vonatkozó eljárásrendet az Alaptörvény S) cikke tartalmazza, amelynek (1) bekezdése kizárja a népszavazás útján történő Alaptörvény módosítást, mivel rögzíti, hogy az Alaptörvény elfogadására vagy az Alaptörvény módosítására irányuló javaslatot kizárólag a Köztársasági elnök, a Kormány, az országgyűlési bizottság vagy az országgyűlési képviselő terjeszthet elő. Az S) cikk (2) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy az Alaptörvény elfogadásához vagy az Alaptörvény módosításához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
  13. A fentiekre tekintettel a Nemzeti Választási Bizottság – hivatkozva a Kúria korábban megjelölt, Knk.IV.37.790/2013/2. számú végzésében foglalt jogi álláspontra – megállapítja, hogy a miniszterelnök újraválaszthatóságának korlátozására irányuló előírás az Alaptörvény módosítását igényelné. A népszavazásra bocsátott kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján ugyanakkor nem irányulhat az Alaptörvény módosítására és burkoltan sem foglalhat magába alkotmánymódosítást. A Kúria ezzel egyező álláspontot fogadott el a Knk.IV.37.728/2013/3. számú végzésében. A hivatkozott döntésében a Kúria rögzítette, hogy „az »alkotmányozó hatalom« az Országgyűlés, az Országgyűlés alkotja meg az Alaptörvényt, annak módosítása tárgyában népszavazásnak nincs helye”.
  14. Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapította, hogy mivel Szervező által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés az Alaptörvény rendelkezésének módosítására irányul, ezért az a 8. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján népszavazás tárgya nem lehet.

IV.

[Az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetátalakítási érintettség vizsgálata vizsgálata]

  1. A Nemzeti Választási Bizottság szükségesnek tartja annak vizsgálatát is, hogy a kérdés nem tartozik-e az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés e) pontjába ütköző tiltott tárgykörbe.
  2. Az Alkotmánybíróság egy korábbi eljárása során az Alkotmánybíróság elnökének megválasztására és mandátumának idejére vonatkozó népszavazási kezdeményezést vizsgálta az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés d) pontjában szereplő tiltott tárgykör viszonylatában [163/2010. (IX.15.) AB határozat]. Az említett alkotmányos rendelkezés alapján nem lehet országos népszavazást tartani az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetátalakítási (- átalakítási, - megszüntetési) kérdésekről, amely rendelkezés tartalmilag megegyezik a jelenleg hatályos, az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés e) pontja szerinti szabályozással.
  3. Az Alkotmánybíróság elnökének megválasztására és mandátumának idejére vonatkozó népszavazási kezdeményezésre vonatkozó, alapul vett alkotmánybírósági határozat a következőkről rendelkezik: „[a] népszavazási kérdés alapján a választópolgároknak egy olyan értelmű törvény meghozataláról kell állást foglalniuk, amely megváltoztatná az Alkotmánybíróság elnökének megválasztására vonatkozó jelenlegi szabályokat. A kérdésre adott válasz nem jelenti valamely szerv létrehozását, átalakítását, vagy megszüntetését, a népszavazás eredményessége az adott testület vezetőjének megválasztására vonatkozó, hatályos jogi rend megváltoztatását eredményezheti. A tisztség betöltésének módjára vonatkozóan annak az Országgyűlés általi meghatározása mindenképp szervezeti döntésnek tekintendő. A népszavazást illető alkotmányi tilalom következésképp nem pusztán a konkrét személyi döntésre, hanem a döntés módját (szintjét) meghatározó törvényi rendelkezésre is vonatkozik.” [163/2010. (IX.15) AB határozat, ABH 2010, 797, 800.]
  4. A Nemzeti Választási Bizottság a miniszterelnökségi tisztségre történő újraválaszthatóság korlátozásával kapcsolatban hivatkozni kíván a Kúria KnK.IV.37.393/2017/3. számú végzésére, amelyben a Kúria a miniszterelnök megválasztására vonatkozó szabályozásnak az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés e) pontjával való kapcsolatát is vizsgálta. Ennek során megállapította: „[b]ár a jelen népszavazási kérdés közvetlenül nem arra irányul, hogy meghatározott személyt megválaszthasson az Országgyűlés miniszterelnöknek vagy sem, de ettől még a miniszterelnök személyének megválasztása az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés. Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés e) pontja az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi kérdéseket kiveszi az országos népszavazás tárgyköréből. A személyi és szervezetátalakítási kérdések országos népszavazás alól történő kivétele azt jeleníti meg, hogy az alkotmányozó hatalom e kérdéseket az Országgyűlés szuverenitása körébe tartozó döntéseknek tekintette, amelyekre – akár elvi megfontolásból, akár az államszervezet működésének fenntartása körében megfogalmazható praktikus okokból – a közvetlen hatalomgyakorlás nem terjed ki.”
  5. A Kúria Knk.VII.38.357/2018/2. számú végzésében pedig Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés e) pontja szerinti tiltott tárgykör kapcsán kiemelte, hogy az e körbe tartozó személyi kérdést a Kúria több határozatában is értelmezte, és eddigi gyakorlatában ilyennek minősítette a valamely személy Országgyűlés általi megválasztására, újraválasztására vonatkozó kérdést (Knk.IV.37.790/2013/2., Knk.IV.37.393/2017/3.), a megbízatás megszűnésének módjával kapcsolatos kérdést (Knk.VII.37.959/2017/3.), továbbá a Knk.IV.37.416/2015/2. számú ügyben, azért nem állapította meg a tiltott tárgykörbe ütközést, mert nem az Országgyűlés által megválasztható valamely személyeket érintette volna a népszavazás kimenetele. Megállapította továbbá, hogy az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés e) pontjában megfogalmazottak szerint személyi kérdésnek minősül, vagyis nem lehet olyan kérdésben népszavazást tartani, amely valamely személy státuszát, jogállását, így a megbízatása keletkezését és megszűnését, valamint jogait és kötelezettségeit érinti, ha e kérdések bármelyikéről az Országgyűlés jogosult dönteni. {Lásd: Indokolás [23], [25]}
  6. A Nemzeti Választási Bizottság a fentiek tükrében rögzíti, hogy a népszavazás eredményessége – az igen válaszok esetén – a miniszterelnök megválasztására vonatkozó hatályos jogi rend megváltoztatását eredményezi azzal, hogy kizárja a megválasztható személyek köréből azt, aki ezt a tisztséget korábban már betöltötte. A tisztségre megválasztható személyekre vonatkozó feltételek Országgyűlés általi meghatározása ebben az esetben is személyi döntésnek tekintendő.
  7. Tekintettel arra, hogy az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés e) pontja tiltja az országos népszavazást az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetátalakítási kérdésben, így a jelen kérdés népszavazásra nem bocsátható.

V.

[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]

  1. A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség kétirányú, a választópolgár és a jogalkotó irányába fennálló követelményének is. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
  2. A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
  3. A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), amely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
  4. A Nemzeti Választási Bizottság megítélése szerint a kérdés alapján nem világos, hogy egy esetleges érvényes és eredményes népszavazás esetén a miniszterelnöki mandátumok számához kapcsolódó kritérium kizárólag egymást követő ciklusokban, avagy megszakításokkal betöltött hivatalviselés esetén is alkalmazandó-e.
  5. Tekintettel arra, hogy a jelen népszavazási kérdés felveti a fentiek szerint felvázolt értelmezési lehetőségeket, a választópolgárok számára ismeretlen marad a kezdeményezés pontos tartalma. Nem tekinthető ugyanis egyértelműnek az a kérdés, amelynek túl általános megfogalmazása miatt nem dönthető el, hogy az az Országgyűlésre pontosan milyen tartalmú kötelezettséget képes róni. Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a jelen eljárásban vizsgált kérdés fent idézett fordulatának tartalma nem világos, így az sem a választópolgári, sem a jogalkotói egyértelműség törvényi követelményének nem felel meg.
  6. A fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy jelen kérdés az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményét sem teljesíti.

VI.

[A határozat indokolásának összegzése]

  1. A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a népszavazásra javasolt kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) és e) pontjaiban meghatározott tiltott tárgykörökbe ütközik, valamint a kezdeményezés nem felel meg az Nsztv. 9. §-a szerinti népszavazási egyértelműség követelményének, amelyek okán az Nsztv. 11. §-a alapján a kérdés hitelesítését megtagadja.

VII.

[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]

  1. A határozat az Alaptörvény 1. cikk (2) bekezdés f) pontján, a 8. cikk (1)-(3) bekezdésein, a 16. cikk (3), a (7) és a (9) bekezdésein, a 18. cikk (4) bekezdésén, a 20. cikk (2)-(3) bekezdésein, az R) cikk (1) bekezdésén, a T) cikk (3) bekezdés a) pontján, az S) cikk (2) bekezdésén, az Alkotmány 28/C § (5) bekezdés d) pontján, az Nsztv. 3. § (1) bekezdésén, a 4. § (1) és (3) bekezdésein, a 9. § (1) bekezdésén, a 10. § (1)-(2) bekezdésein, és a 11. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

Budapest, 2023. március 21.

Dr. Sasvári Róbert

a Nemzeti Választási Bizottság

elnöke