44/2025. NVB határozat - Karácsony Mihály magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában

A Nemzeti Választási Bizottság

44/2025. számú határozata

A Nemzeti Választási Bizottság Karácsony Mihály (a továbbiakban: Szervező) magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 9 igen és 6 nem szavazattal – meghozta a következő

határozatot:

A Nemzeti Választási Bizottság az

„Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson annak érdekében, hogy egyetlen 65 éves vagy idősebb Magyarországon élő, magyar állampolgár jövedelme se lehessen alacsonyabb a Központi Statisztikai Hivatal által meghatározott nagyon szűkös megélhetési küszöbnél?”

népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.

A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány utca 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2025. október 21-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.

Indokolás

I.

[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]

  1. A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2025. augusztus 13. napján személyesen eljárva nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából.
  2. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez Szervezőt is figyelembe véve 29 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül 25 megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
  3. A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát és megállapította, hogy a népszavazási kezdeményezés benyújtása megfelelt az Nsztv. 2-4. §, 6. § és a 8. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, így azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.

II.

[Az országos népszavazás funkciója]

  1. Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
  2. Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak, mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
  3. Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, amely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként az az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozik.

III.

[A népszavazási kérdés háttere]

  1. A tárgyi népszavazási kezdeményezés célja, hogy az Országgyűlés törvényalkotás útján az összes, 65. életévét betöltött magyar állampolgár számára egy bizonyos módon meghatározott minimumjövedelmet garantáljon. A jelen ügyben vizsgált népszavazásra bocsátandó kérdés szövege szerinti, „egyetlen 65 éves vagy idősebb (…) magyar állampolgár jövedelme se lehessen alacsonyabb” fordulatból következően a „Központi Statisztikai Hivatal által meghatározott nagyon szűkös megélhetési küszöbnél” nem alacsonyabb összegű jövedelmet kellene tehát biztosítani minden olyan, 65. életévét betöltött magyar állampolgárnak, aki ennél alacsonyabb mértékű jövedelemre tesz szert.
  2. A Nemzeti Választási Bizottság a jelen ügyben vizsgált népszavazási kérdés hátterének felvázolásakor egyrészt az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága által kialakított meghatározásra volt tekintettel, amely szerint „a szegénység a megfelelő életszínvonal fenntartásához és más – polgári, kulturális, gazdasági, politikai és szociális – jogok érvényesítéséhez szükséges erőforrások, képességek, választási és érdekérvényesítési lehetőségek és a biztonság tartós vagy krónikus hiányaként határozható meg” [Statement adopted by the Committee on Economic, Social and Cultural Rights on 4 May 2001].
  3. Az Európa Tanács összefoglalója szerint a szegénység meghatározása és vizsgálata során különbséget kell tenni az abszolút és a relatív szegénység között. Mindkét esetben meghatározásra kerül egy bizonyos szegénységi küszöb: azt tekintjük szegénységben élő embernek, aki az alatt a szint alatt él. Szegénység alatt általában a relatív szegénységet értjük: ez azt jelenti, hogy azok az egyének vagy háztartások tekintendők szegénynek, amelyek jövedelme és anyagi forrásai elmaradnak az adott társadalmi környezetben elfogadottnak, megfelelőnek tekintett szinttől [https://www.coe.int/hu/web/compass/poverty]. Másképp fogalmazva: egy társadalmon belül azokat nevezzük szegénynek, akiknek jövedelme és bevétele a szegénységi küszöbnél alacsonyabb. A szegénységi küszöb lehet egy valamilyen módszerrel meghatározott létminimum. A szegénységi küszöböt meghatározhatjuk az adott társadalomban átlagos jövedelem bizonyos százalékában [Közszolgálati Online Lexikon].
  4. A szegénységmérés típusait az abszolút-relatív és az objektív-szubjektív dimenzióban lehet besorolni. Az abszolút szegénységi mutató valamilyen előzetesen megállapított pénzösszegen alapul, relatív szegénységi mutatók esetében a teljes lakosság átlag- vagy mediánjövedelmének arányában történik a szegénységi küszöb meghatározása.
  5. Az objektív mutató számításon alapul, ezzel szemben a szubjektív szegénységi küszöb, vagyis a „szűkös megélhetéshez szükséges összeg átlagának” alapja a vizsgált egyén, illetve háztartás saját jövedelmi helyzetének önmagára vonatkozó értékelése. A szubjektív szegénységi küszöb azon kérdésre adott válaszok összegzésével állapítható meg, hogy a megkérdezettek a mai megélhetési viszonyok között mekkora jövedelmet tartanak szükségesnek ahhoz, hogy különböző jövedelmi szinten: “átlagosnál jobban”, “jól”, “elfogadhatóan, átlagosan”, “szűkösen” és “nagyon szűkösen” megéljenek.
  6. A Nemzeti Választási Bizottság figyelemmel volt arra, hogy „2001 decemberében az Európai Bizottság laekeni ülésén határozat született a jövedelmi szegénység és kirekesztettség mérésére szolgáló 18 közös statisztikai indikátor bevezetésére”, erre tekintettel a „szegénység vagy társadalmi kirekesztődés mérésének egységes, nemzetközileg elfogadott eszköze a laekeni indikátorok köre”. A „Központi Statisztikai Hivatal 2005 óta állítja elő a laekeni indikátorokat e szerint a harmonizált módszertan szerint” [Központi Statisztikai Hivatal 2016. december 1. napján kiadott közleménye].
  7. A Központi Statisztikai Hivatal által közzétett releváns adatszolgáltatások egyike a „14.1.1.16. A különböző megélhetési szintekhez szükségesnek tartott nettó jövedelemösszeg a gyermekes, a gyermek nélküli és az egyszemélyes háztartásokban [ezer forint/fő/hó]” című táblázat. A 2016 óta közzétett adatok három fő kategóriára bontva szerepelnek: „Gyermekes háztartások”, „Gyermektelen háztartások”, és az „Egyszemélyes háztartások”. A gyermekes háztartások esetében „egy felnőtt egy vagy több gyermekkel”, „kettő felnőtt”, valamint „egyéb”; a gyermek nélküli háztartásoknál „egyszemélyes”, „kettő felnőtt” és „egyéb” további kategóriák kerültek nevesítésre. Gyermekes háztartás esetében kettő felnőtt esetén alkategóriaként „egy gyermekkel”, „kettő gyermekkel”, valamint „három és több gyermekkel”, gyermek nélküli háztartás esetében „mindketten 65 évnél fiatalabbak” és „legalább az egyikük 65 éves vagy idősebb” oszlopok szerepelnek. Az egyszemélyes háztartásoknál megismerhető a férfiak és a nők, valamint a „65 év alattiak” és a „65 évesek és idősebbek” száma.
  8. A legfrissebb, 2024 évre számított előzetes adatok szerint a különböző megélhetési szintekhez szükségesnek tartott nettó jövedelemösszeg - két gyermek nélküli felnőtt (egyikük 65 éves vagy idősebb) által lakott háztartás esetén 128.800,- Ft/fő/hó, egy 65 éves vagy annál idősebb által lakott egyszemélyes háztartás 171.500,- Ft/fő/hó.
  9. A Központi Statisztikai Hivatal „5.1.1.3. Szegénységi küszöb egyes háztartástípusok szerint” című adatszolgáltatást is közzétesz, de abban kizárólag az egyszemélyes háztartás, valamint a két felnőttből és két gyermekből álló háztartás adatait különíti el. Megjegyzendő, hogy a legutolsó, forintban meghatározott érték e statisztika tekintetében 2023 évre vonatkozik.
  10. A Nemzeti Választási Bizottság a fentiekre tekintettel megállapítja, hogy a tárgyi ügyben vizsgált népszavazási kérdés szubjektív módszerre utaló megközelítésre alapozva kívánja meghatározni a 65 éves, vagy annál idősebb magyar állampolgárok jövedelmét.
  11. A jövedelem fogalmát a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szjatv.) rögzíti: „[j]övedelem a magánszemély által más személytől megszerzett bevétel egésze, vagy a bevételnek e törvény szerint elismert költséggel, igazolás nélkül elismert költséggel, vagy átalányban meghatározott költséggel csökkentett része, vagy a bevétel e törvényben meghatározott hányada, kivéve, ha a bevételt a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni” [Szjatv. 4. § (1) bekezdés első mondat], a bevétel „a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában (…) mástól megszerzett vagyoni érték” [Szjatv. 4. § (2) bekezdés első mondat]. Nem kell azonban figyelembe venni a jövedelem kiszámításánál azt a bevételt, amely a Szjatv. 1. számú melléklete szerint adómentes, vagy más törvény rendelkezése alapján személyi jövedelemadó kötelezettség nem terheli [Szjatv. 7. § (1) bekezdés a) pontja], így tehát a szociális és más ellátások közül a nyugdíjat, valamint a nyugdíjban részesülő magánszemélyt megillető baleseti járadékot, és jövedelempótló kártérítési járadékot, ez utóbbi tekintetében azon feltétel is érvényesül, hogy az arra jogosult a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte [Szjatv. 1. számú melléklet 1.2. pont].
  12. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) szerint a társadalombiztosítási öregségi nyugdíjra jogosító öregségi nyugdíjkorhatára annak, aki

a) 1952. január 1-je előtt született, a betöltött 62. életév,

b) 1952-ben született, a 62. életév betöltését követő 183. nap,

c) 1953-ban született, a betöltött 63. életév,

d) 1954-ben született, a 63. életév betöltését követő 183. nap,

e) 1955-ben született, a betöltött 64. életév,

f) 1956-ban született, a 64. életév betöltését követő 183. nap,

g) 1957-ben vagy azt követően született, a betöltött 65. életév [Tny. 18. § (1) bekezdés].

  1. Öregségi teljes nyugdíjra – a Tny. 18. § (2b)-(2d) bekezdések szerinti, negyven év jogosultsági idővel rendelkező nők mellett – az jogosult, aki

a) a születési évének megfelelő – az (1) bekezdésben meghatározott – öregségi nyugdíjkorhatárt (a továbbiakban: öregségi nyugdíjkorhatár) betöltötte, és

b) legalább húsz év szolgálati idővel rendelkezik [Tny. 18. § (2) bekezdés].

A törvény mindemellett lehetőséget ad öregségi résznyugdíj igénybevételére, ha a jogosult

a) az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és

b) legalább tizenöt év szolgálati idővel rendelkezik [Tny. 18. § (3) bekezdés].

  1. A tárgyi népszavazási kérdés vizsgálata során figyelemmel kellett lenni arra, hogy a 65. életévüket betöltött magyar állampolgárok öregségi nyugdíjra jogosultak, amennyiben húsz év szolgálati idővel rendelkeznek. Az ennél kevesebb, de legalább tizenöt év szolgálati idővel rendelkező, 65. életévüket betöltött magyar állampolgárok öregségi résznyugdíjra jogosultak.
  2. Jogszabály általános érvénnyel nem zárja ki, hogy az öregségi nyugdíjra jogosultak munkavégzésre irányuló jogviszonyban álljanak, azonban a közszférában történő foglalkoztatás esetén a nyugdíj folyósítását szüneteltetni kell [Tny. 83/C. § (1) bekezdés]. Ugyanakkor a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. § 11. és 17. pontja, valamint 6. §-a alapján a biztosítási kötelezettség alá eső jogviszonyban kereső tevékenységet folytató saját jogú nyugdíjas személy, továbbá az az özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte és egyéni vagy társas vállalkozónak vagy mezőgazdasági őstermelőnek minősül, kiegészítő tevékenységet folytató személyként nem biztosított; így ha munkát vállal, nem kell megfizetnie a társadalombiztosítási járulékot, és foglalkoztatója is mentesül a nyugdíjas keresete után a szociális hozzájárulási adó alól.
  3. A rendelkezésre álló statisztikai adatok szerint a 65. életévüket betöltött személyek 2022-ig bezárólag egyre növekvő arányban voltak foglalkoztatva. 2022-ben a 65-69 éves korosztály 12,8 %-a, a 70-74 éves korosztály 5,2 %-a minősült foglalkoztatottnak a Központi Statisztikai Hivatal lakossági munkaerő-felmérése szerint [20.1.1.17. Foglalkoztatási ráta korcsoportok szerint, nemenként]. Ezek az arányok a férfiak tekintetében magasabbak, a nők esetében pedig alacsonyabbak: a 65-69 éves korosztályban 16,8 %-os aránnyal szemben 9,7 %-os, a 70-74 éves korosztály tekintetében a 6,9 %-os aránnyal szemben 4 %-os mérték áll.
  4. A Nemzeti Választási Bizottság számos esetben vizsgált már a nyugdíjjogosultsággal, a nyugdíj összegének meghatározásával, vagy a nyugdíjemelés módjával kapcsolatos népszavazási kezdeményezést [1043/2018. NVB határozat, 1044/2018. NVB határozat, 172/2019. NVB határozat, 173/2019. NVB határozat, 175/2019. NVB határozat, 354/2019. NVB határozat, 409/2019. NVB határozat, 15/2020. NVB határozat, 17/2020. NVB határozat, 18/2020. NVB határozat, 37/2020. NVB határozat, 61/2023. NVB határozat]. Tárgyi népszavazási kezdeményezés azonban nem az öregségi nyugdíjban vagy öregségi résznyugdíjban részesülő magyar állampolgárok, hanem a 65. életévüket betöltött magyar állampolgárok jövedelmére vonatkozóan kéri a választópolgárok állásfoglalását. Mindezekre tekintettel a Nemzeti Választási Bizottság eljárása során a tárgyi népszavazási kezdeményezést a fenti összefüggéseket is figyelembe véve tette vizsgálat tárgyává.

IV.

[Az Országgyűlés feladat-és hatáskörébe tartozás vizsgálata]

  1. A jelen eljárás során tárgyalt népszavazási kérdés arra irányul, hogy az állam mindazon, 65. életévüket betöltött magyar állampolgárok számára kiegészítő juttatást biztosítson, akiknek a jövedelme nem éri el a Központi Statisztikai Hivatal által meghatározott, a különböző megélhetési szintekhez szükségesnek tartott nettó jövedelemösszeget.
  2. A Nemzeti Választási Bizottság azt vizsgálta, hogy a kérdés alapján tartandó érvényes és eredményes népszavazás milyen jogalkotási kötelezettséget róna a törvényhozóra. A Nemzeti Választási Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a törvényhozó többféleképpen is biztosíthatja, hogy az összes, 65. életévét betöltött magyar állampolgár jövedelme elérje a különböző megélhetési szintekhez szükségesnek tartott nettó jövedelemösszeget. Az egyik szélső megoldás az öregségi nyugdíjra vonatkozóan a jogosultsági feltételek megváltoztatása, illetve az öregségi nyugdíj összegének emelése, feltételezve, hogy a 65. életévüket betöltött magyar állampolgárok jövedelmébe az öregségi nyugdíjat is bele kell érteni. A másik esetben a törvényalkotó az Szjatv. módosításával a 65. életévét betöltött személyek vonatkozásában az öregségi nyugdíj jogcímen szerzett bevételt is jövedelemnek minősíti, megtartva ugyanakkor azt a szabályt, hogy az öregségi nyugdíj összege után nem kell adót fizetni. Ez utóbbi értelmezés esetén az öregségi nyugdíj összegének emelése egyes ellátottak számára az első esethez hasonlóan szükséges lehet.
  3. Az Alaptörvény XIX. cikk (4) bekezdésében rögzíti az időskori megélhetés biztosításának alapjait, kimondva, hogy ezt az állam „a társadalmi szolidaritáson alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő.” Az idézett alkotmányos rendelkezés szerint az időskori megélhetés biztosítása az egyén és az állam együttműködése alapján valósul meg úgy, hogy az állam az annak működtetéséhez szükséges hozzájárulásokból nyugdíjrendszert tart fenn, az egyéni öngondoskodást pedig az ennek kereteit adó, önkéntes társadalmi intézmények szabályozásával segíti elő.
  4. Az Alaptörvény 40. cikke alapján az állami nyugdíjrendszer alapvető szabályait a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény (a továbbiakban: Gst.) rendezi, míg az öregségi nyugdíj számításának szabályait a Tny. 20-22. §-ai tartalmazzák.
  5. Az Országgyűlés a Tny. 101. § (1) bekezdés f) pontjában a Kormányt arra hatalmazta fel, hogy rendeletben állapítsa meg az 1998. december 31-e utáni időponttól megállapításra kerülő öregségi nyugdíj legkisebb összegét. A minimálnyugdíj összegének megállapítására, kiszámításának módjára a törvény további szabályozást, megkötést nem tartalmaz, tehát a jogalkotó Kormány diszkrecionális jogkörben, saját belátása szerint, szakmai és politikai szempontok mérlegelése alapján, szabadon állapítja meg rendeletében a minimálnyugdíj összegét. E törvényi felhatalmazás alapján alkotta meg a Kormány a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X.6.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: Vhr.). A Vhr. 11. §-a szerint az öregségi teljes nyugdíj legkisebb havi összege 28.500,- Ft.
  6. Az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése alapján országos népszavazás tárgya kizárólag olyan kérdés lehet, amely az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
  7. Kúria az Alaptörvény elfogadása után úgy foglalt állást, hogy minden olyan esetet, amikor a Kormány vagy tagjai törvényi felhatalmazás alapján alkottak jogot, egyben az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésnek tekintenénk, az gyakorlatilag kiüresítené az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglalt szabályt. A Kúria hivatkozott döntésében azzal támasztotta alá érvelését, hogy az országos népszavazás a képviseleti hatalomgyakorlást és nem a végrehajtó hatalmi ágat egészíti ki. Ha elfogadnánk, hogy minden, a Kormány származékos jogalkotói hatáskörében szabályozott tárgykör egyben az Országgyűlés hatáskörébe tartozó tárgykör is, az az országos népszavazás szempontjából a jogintézménynek a B) cikk (4) bekezdésében rögzített kivételes jellegével lenne ellentétes [Kúria, Knk.I.37.807/2012/2. számú végzés, Indokolás III. rész 5. pont].
  8. A Kúria egyúttal arra is rámutatott, hogy ha a Kormány hatáskörébe tartozó összes kérdés – azok is, amelyekben a Kormány vagy a miniszterek kifejezett felhatalmazással, törvény végrehajtására alkottak jogot – egyben az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésnek is tekinthető kérdésnek minősülne, az a népszavazási kezdeményezés szempontjából kiüresítené az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésébe és az Nsztv. 10. § a) pontjába foglalt azon – tulajdonképpen korlátot is állító – szabályt, hogy az országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet. A népszavazás jogintézménye az Alaptörvény rendszerében is komplementer jellegű, a képviseleti hatalomgyakorlást egészíti ki. A népszavazás Alaptörvényben meghatározott funkciójával lenne ellentétes, ha nemcsak a képviseleti hatalomgyakorlás vonatkozásában, hanem a végrehajtó hatalomnak adott felhatalmazás teljesítése körében is érvényesülne ez a jelleg [Kúria Knk.VII.37.647/2018/2., Knk.VII.37.941/2018/2., Knk.III.39.060/2023/2. számú végzései].
  9. A Kúria a fentiekben idézett joggyakorlatát a Knk.V.39.079/2023/2. számú végzésében is megerősítette azzal, hogy rámutatott arra, hogy az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében megfogalmazott rendelkezés csak az Alaptörvényben tételesen is megfogalmazást nyert hatalommegosztás elvével együtt értelmezhető (Indokolás [31]). A hatalommegosztás elvére figyelemmel a népszavazási kezdeményezés csak a képviseleti hatalomgyakorlás kiegészítését szolgálhatja és nem csorbíthatja a végrehajtó hatalom jogköreit. Ennek megítélése alapos mérlegelést igényel és esetről esetre kell eldönteni, hogy az adott kérdés az Országgyűlés hatáskörébe tartozik-e (Kúria Knk.III.39.060/2023/2. számú végzés, Indokolás [15]).
  10. A Kúria álláspontja az országos népszavazás kezdeményezésére jogosultak szempontjából azt jelenti, hogy amennyiben a törvényhozás rendeleti szabályozás körébe utalt egy tárgykört, annak visszavétele a közvetlen hatalomgyakorlás eszközével nem kényszeríthető ki, vagyis ilyen tárgykörben országos népszavazás nem kezdeményezhető. A Nemzeti Választási Bizottság a Kúria említett érvelését jelen esetben is alkalmazhatónak tartja, mivel a Kormány rendeletalkotási hatásköre származékos, arra a felhatalmazást a Tny. 101. § (1) bekezdés f) pontja adja.
  11. A fentiek alapján a Szervező olyan tárgykörben kezdeményezi a választópolgárok véleményalkotását, amely tekintetében a döntéshozatalt az Országgyűlés a Kormányra delegálta. A kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás folytán a jogalkotó arra lenne köteles, hogy a Vhr. 11. §-ában rögzített 28.500,- Ft-os összeget – az érintett 65. életévét betöltött magyar állampolgár tekintetében irányadó szintre – megemelje olyan módon, hogy a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett kategóriákat a Vhr-ben is nevesíti.
  12. Mivel a Kormány rendeletalkotására származékos jogalkotási hatáskörben kerül sor, e jellegénél fogva a Vhr-ben foglaltak megváltoztatása a népszavazás tekintetében kívül esik az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében meghatározott, az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdések körén, ezért a Nemzeti Választási Bizottság megítélése szerint a kezdeményezésben országos népszavazást nem lehet tartani.
  13. A Nemzeti Választási Bizottság továbbá azt is megvizsgálta, hogy a népszavazásra szánt kérdés alapján megalkotandó jogszabály meghozatalára lenne-e hatásköre az Országgyűlésnek, tekintettel arra, hogy az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkat (2004. május 1.) követően Magyarországon is alkalmazni kell az Európai Unió szociális biztonsági rendszerekre vonatkozó szabályozását.
  14. Ennek keretében a Nemzeti Választási Bizottság vizsgálta a kérdéssel érintettek személyi körét. Szervező kérdése „65 éves vagy idősebb Magyarországon élő, magyar állampolgár[ok]” vonatkozásában állapítja meg a kérdésben foglalt kedvezménnyel érintettek körét, azaz a kérdésben két konjunktív, tehát egyidejű megvalósulást kívánó feltételt szab. Ez azt jelenti, hogy sikeres és eredményes népszavazás esetén a magyar állampolgárságú, de magyarországi lakóhellyel nem rendelkező; a külföldi állampolgárságú, de magyarországi lakóhellyel rendelkező, valamint a külföldi állampolgárságú és magyarországi lakóhellyel sem rendelkező korbetöltött öregségi nyugdíjas személyek nem lennének jogosultak arra, hogy magyar nyugdíjukat a nyugdíjbiztosító – az érintett 65. életévét betöltött magyar állampolgár tekintetében irányadó szintre – megemelje.
  15. A fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság először a diszkrimináció tilalmának a közösségi jogrendben való szabályozását tekintette át. Az antidiszkriminációs jogba azok a jogszabályok és intézmények tartoznak, amelyeknek célja, hogy védelmet biztosítsanak a hátrányos megkülönböztetéssel szemben. Az esélyegyenlőség politikája magában foglalja azokat a jogi eszközöket, amelyeknek a célja, hogy a védett tulajdonsággal rendelkezők is egyenlő eséllyel érvényesüljenek. Az egyén védett tulajdonságának nevezzük azt a tulajdonságát, amelyet nem lehet relevánsnak tekinteni az eltérő bánásmód szempontjából. Az európai antidiszkriminációs jogforrások mint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) és az Emberi Jogok Európai Chartája meghatározzák a védett tulajdonságok listáját, amelyben szerepel az állampolgárság is.
  16. Az EUMSZ 18. cikke az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés általános tilalmát írja elő és lehetővé teszi rendes jogalkotási eljárás keretén belül az uniós jogi aktusok elfogadását az állampolgárságon alapuló diszkrimináció tilalma érdekében. Az Európai Unió Bírósága a Cowan-ügyben kifejtette, hogy az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetés tilalma a közösségi jog által szabályozott helyzetben lévő személyekre vonatkozóan a tagállam állampolgáraival teljes mértékben egyenlő bánásmódot követel meg. Az Alapjogi Charta az egyenlőség elvének védelmével kapcsolatban pedig rámutat arra, hogy „[a] Szerződések alkalmazási körében és az azokban foglalt különös rendelkezések sérelme nélkül, tilos az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés” [21. cikk (2) bekezdés].
  17. Az uniós diszkrimináció-tilalom további fontos szabálya, hogy az nem alkalmazható a tisztán tagállami tényállásokra, mivel a tilalom az Uniót és a tagállamokat kötelezi, de ez utóbbiakat csak az uniós joggal összefüggő tevékenységük kapcsán. Ezen túl figyelembe kell venni azt is, hogy a diszkrimináció-tilalom nem abszolút tilalom, lehetőség van a kimentésre, feltéve, hogy azt objektív célok és körülmények indokolják, továbbá az intézkedés megfelel a szükségesség és arányosság követelményének.
  18. Az Európai Unió más tagállamának állampolgárai, akik sem magyar állampolgársággal, sem magyarországi lakóhellyel nem rendelkeznek, az uniós polgárokat megillető szabad mozgás és tartózkodás joga alapján jogosultak más tagállamba belépni, ott tartózkodni és valamilyen gazdasági tevékenységet folytatni. A 2004/38/EK irányelv alapján valamennyi uniós polgárt megilleti a tartózkodás joga egy másik tagállam területén többek között, ha munkavállaló vagy önálló vállalkozó, azaz gazdaságilag aktív.
  19. Az EUMSZ 45. cikk (1)-(2) bekezdései előírják, hogy az Unión belül biztosítani kell a munkavállalók szabad mozgását és a munkavállalók szabad mozgása magában foglalja az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés megszüntetését a tagállamok munkavállalói között a foglalkoztatás, a javadalmazás, valamint az egyéb munka- és foglalkoztatási feltételek tekintetében.
  20. A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 883/2004/EK Rendelete (a továbbiakban: Rendelet) a több uniós országban is dolgozó személyek nyugdíj-megállapításával kapcsolatos szabályokat tartalmaz. Ennek 4. cikke rögzíti, hogy eltérő rendelkezés hiányában a Rendelet hatálya alá tartozó személyeket bármely tagállam jogszabályai szerint ugyanolyan jogok illetik meg, és ugyanolyan kötelezettségek terhelik, mint az adott tagállam állampolgárait. A Rendelet személyi hatálya a tagállamok állampolgáraira, egy tagállamban lakóhellyel rendelkező hontalanokra és menekültekre – akik egy vagy több tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoznak vagy tartoztak –, valamint ezek családtagjaira és túlélő hozzátartozóira terjed ki. A Rendelet 5. cikke az ellátásokkal, jövedelmekkel, tényállásokkal és eseményekkel kapcsolatos egyenlő bánásmód követelményét rögzíti.
  21. A hatályos szabályozás szerint azoknak az uniós állampolgároknak, akik életük folyamán több uniós országban is dolgoztak, annak a tagállamnak a nyugdíjhatóságához kell fordulniuk a nyugdíjjogosultság megállapítása érdekében, ahol élnek, vagy ahol utoljára dolgoztak. Ez a tagállam dolgozza fel a kérelmüket és gyűjti össze a befizetett nyugdíjjárulékokról szóló adatokat az összes olyan országból, ahol az uniós polgár dolgozott. A nemzeti nyugdíj folyósításához természetesen szükséges az is, hogy az uniós polgár elérje abban az uniós országban érvényes hivatalos nyugdíjkorhatárt ahol él vagy ahol utoljára dolgozott.
  22. Mindezek alapján megállapítható, hogy egy uniós állampolgár, aki pl. rendelkezik magyarországi lakcímmel, a Tny. szabályai szerint elegendő szolgálati időt szerzett az öregségi nyugdíjhoz, elérte a szükséges nyugdíjkorhatárt is, és a magyarországi nyugdíjbiztosítási szervhez fordul a nyugdíjjogosultság megállapítása érdekében, a népszavazás által megalkotni kívánt jogi szabályozás alapján nem lenne jogosult arra, hogy magyar nyugdíját a nyugdíjbiztosító – az érintett 65. életévét betöltött magyar állampolgár tekintetében irányadó szintre – megemelje. Ezen állampolgárságon alapuló megkülönböztetés tekintetében azonban a kérdésből nem derül ki az az objektív cél, illetve körülmény, ami igazolná a megkülönböztetés jogosságát. Mindezek alapján a kérdésben foglalt cél megvalósítása túlmutat a hazai szabályozás módosításának szükségességén, az uniós szabály változtatását is igényelné. A hatályos uniós jogszabályi rendelkezések módosítására viszont csak az uniós intézmények jogosultak. A népszavazási kérdés tehát ezen okból kifolyólag sem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe, így az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglalt rendelkezésbe ütközik.

V.

[Központi költségvetésről szóló törvény tartalmával kapcsolatos tiltott tárgykörbe ütközés vizsgálata]

  1. A Nemzeti Választási Bizottság azt is vizsgálta, hogy a hitelesítésre benyújtott kérdés alapján tartandó érvényes és eredményes népszavazásból fakadó jogalkotási kötelezettség, elsődlegesen az öregségi teljes nyugdíj legkisebb összegének emelése hatást gyakorol-e a hatályos, illetve a jövőbeni költségvetésre, és ez az érintettség közvetlen, illetve jelentős-e.
  2. Az Alaptörvény népszavazás alól kivett tárgyköreit rendező 8. cikk (3) bekezdésének b) pontja szerint nem lehet országos népszavazást tartani „a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, (…) szóló törvény tartalmáról.”
  3. A központi költségvetésről szóló törvény tartalmával kapcsolatos tiltott tárgykörbe ütközés vizsgálata során a Nemzeti Választási Bizottság az Alkotmánybíróság a 28/2015. (IX. 24.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) foglaltakat vette alapul, amely megerősítette az 58/2007. (X. 1.) AB határozatban kifejtett korábbi érvelést: „a költségvetési törvényre vonatkozó kizáró ok alapján valamely kérdés akkor nem bocsátható népszavazásra, ha a kérdés a költségvetési törvény módosítását tartalmazza, vagy a kérdésből okszerűen következik a tiltott tárgykörként megjelölt törvények megváltoztatása, illetve ha a kérdés arra irányul, hogy a választópolgárok pontosan határozzanak meg jövőbeli költségvetési törvényben szereplő egyes kiadásokat. A határozat szerint jövőbeli költségvetési törvényben szereplő kiadás meghatározására irányuló kérdés kizárásával a költségvetés bevételi és kiadási oldala között különbséget jövőbeli költségvetést illetően tett az Alkotmánybíróság, éppen szűkítve a szabad tárgyköröket. (…) Nyilvánvaló, hogy a népszavazás intézménye és az Országgyűlés költségvetés jóváhagyására vonatkozó hatásköre, amely az Alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontján alapul, akkor egyeztethető össze, ha az olyan kérdés is tiltott tárgykörbe tartozik, amely arra irányul, hogy a választópolgárok pontosan határozzanak meg jövőbeli költségvetési törvényben szereplő egyes kiadásokat” [ABH 2015, 697, 709].
  4. Az Abh. további indokolásában és a Kúria Knk.IV.37.339/2015/3. számú végzésében, a költségvetés tárgykörével összefüggésben felhívott 51/2001. (XI. 29.) AB határozat, a 33/2007. (VI. 6.) AB határozat és a 34/2007. (VI. 6.) AB határozatban foglaltak alapján a „költségvetési törvényre” vonatkozó tiltott tárgyköri szabály értelmezésében három esetkörnél ítélhető közvetlennek és érdeminek a népszavazás és a költségvetési törvény közötti kapcsolat:

a) a kérdés kifejezetten a költségvetési törvény módosítását célozza;

b) a kérdésből okszerűen következik a költségvetési törvény módosítása;

c) az érvényes és eredményes népszavazás jövőbeli költségvetési törvény kiadását konkrétan határozza meg.

  1. A Gst. 40. § (3) bekezdése kimondja, hogy az állam garantálja az állami nyugdíjak kifizetését, a 42. § (1) bekezdésében pedig rögzíti, hogy az állami nyugdíjak kifizetésének fedezetét a Nyugdíjbiztosítási Alap biztosítja. A Tny. 2. § (2) bekezdése erre vonatkozóan tartalmazza, hogy amennyiben a Nyugdíjbiztosítási Alap tervezett kiadásai meghaladják a bevételeket, a központi költségvetés a különbség összegét előirányzatként biztosítja.
  2. A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti, hogy Magyarország 2025. évi központi költségvetéséről szóló 2024. évi XC. törvény (a továbbiakban: 2025. évi költségvetési törvény), valamint a jelenleg még nem hatályos, Magyarország 2026. évi központi költségvetéséről szóló 2025. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: 2026. évi költségvetési törvény) is azonos számú fejezetben tárgyalja a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeit és kiadásait (LXXI. Nyugdíjbiztosítási Alap). Jelenleg mind a 2025. évi költségvetési törvény, mind a 2026. évi költségvetési törvény 1. melléklet, LXXI. Nyugdíjbiztosítási Alap fejezet, 2. címszám, 1. „Nyugellátások” alcímszám alatt tartalmaz kiadási előirányzatot az öregségi nyugdíjjal kapcsolatban.
  3. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2025 évben az öregségi nyugdíjban részesülők esetében az ellátás havi átlagösszege 242.327,- Ft volt [25.1.1.38. Nyugdíjban, ellátásban, járadékban és egyéb járandóságban részesülők száma és teljes ellátásának havi átlagösszege, január]. Ugyanakkor 40.000,- Ft alatti összegű nyugdíjban 20.483 fő; legalább 40.000,- Ft, de kevesebb, mint 60.000,- Ft összegű nyugdíjban 38.259 fő; legalább 60.000,- Ft, de kevesebb mint 80.000,- Ft összegű nyugdíjban további 62.852 fő; legalább 80.000,- Ft, de kevesebb mint 100.000,- Ft nyugdíjban 60.789 fő; legalább 100.000,- Ft, de kevesebb mint 120.000,- Ft összegű nyugdíjban pedig 99.527 fő részesült [25.1.1.39. Saját jogon járó nyugdíjban és ellátásban részesülők a teljes ellátás összege szerint, január].
  4. A Központi Statisztikai Hivatal elérhető statisztikái alapján a hitelesítésre benyújtott kérdés egy olyan mutatóhoz kötné a nyugdíjemelést, amely minden esetben az egyedi élethelyzettől függően kerül megállapításra – azon túl, hogy inherensen szubjektív. Legalacsonyabb összegként a gyermekes háztartások esetében az „egyéb” kategória 79.900,- Ft/fő/hó adata volna figyelembe vehető, ugyanakkor a Nemzeti Választási Bizottság megítélése szerint más kategóriák figyelembe vétele tűnhet indokoltnak. A különböző megélhetési szintekhez szükségesnek tartott nettó jövedelemösszeget egyfelől kétszemélyes, másrészt pedig egyszemélyes háztartásra meghatározva, a két gyermek nélküli felnőtt (egyikük 65 éves vagy idősebb) által lakott háztartás esetén 128.800,- Ft/fő/hó, illetve az egy 65 éves vagy annál idősebb személy által lakott háztartás esetében 171.500,- Ft/fő/hó adattal indokolt figyelembe venni. Mindez azt jelenti, hogy az öregségi nyugdíj minimumösszegét 100.300,- Ft-tal magasabb összegben kellene megállapítani, ami 451,93 %-os növelést jelentene. Tekintettel arra, hogy az öregségi nyugdíj a Vhr. szerinti minimum és a kezdeményezés szerinti összeg közötti tartományban is bármilyen értéket felvehet, ezen ellátások tekintetében az emelés alacsonyabb, de így is jelentősebb mértékű lenne.
  5. Az öregségi teljes nyugdíj legkisebb összegének közel 450%-os mértékű növelése önmagában is legalább 1.818.910.883,- Ft mértékű havi többletkiadást jelentene, ehhez járulna hozzá 2.632.257.459,- Ft, 3.067.240.452,- Ft, 1.750.783.989,- Ft és 875.937.127,- Ft összegben az előzőekben felsorolt csoportosítások szerinti minimális (a felső határértéknek a kezdeményezés szerint kívánatos minimumösszegből történt levonásával keletkezett különbség és az adott osztályba sorolt ellátottak számának szorzataként előállt) összeg. Ez a havonta több, mint 10,1 milliárd forintos többletkiadás a 2025. évi költségvetési törvény, és a még nem hatályos 2026. évi költségvetési törvény tekintetében is a Nyugdíjbiztosítási Alap kiadási főösszegének jelentős megváltoztatását eredményezné.
  6. Mindezek alapján megállapítható, hogy a kérdésből okszerűen következik a nyugellátások finanszírozására a 2025. évi költségvetési törvényben és a még nem hatályos 2026. évi költségvetési törvényben előírt összeg emelését eredményező jogalkotás, ezért az az éves költségvetésről szóló törvényt közvetlenül és jelentős módon érinti. A kifejtettek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy Szervező népszavazásra javasolt kérdése az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésének b) pontjában foglalt tiltott tárgykörbe ütközik.

VI.

[Központi adónemről, illetékről, járulékról, vámról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvény tartalmáról szóló törvény tartalmával kapcsolatos tiltott tárgykörbe ütközés vizsgálata]

  1. Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontja alapján nem tartható országos népszavazás a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, központi adónemről, illetékről, járulékról, vámról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvény tartalmáról.
  2. Az alkotmányozó a központi költségvetés bevételi oldalát nem csak azáltal védi, hogy tiltja az országos népszavazás tartását olyan kérdésben, amely a költségvetési törvény módosítására irányul, hanem azáltal is, hogy a költségvetés bevételi tételeit képező adók, járulékok, vámok és illetékek szabályozására vonatkozó törvények módosítását is kiveszi az országos népszavazás lehetséges tárgykörei közül [legutóbb: 69/2023. NVB határozat].
  3. Ennek oka, hogy „[e]zen források és valamennyi törvényben meghatározott fizetési kötelezettség a közös szükségletek fedezését szolgáló bevételül szolgálnak. A polgárok számára fizetési kötelezettséget keletkeztető törvényi kötelezettségek – így az egyéb díjak mellett a koncessziós díjak is - rendszerint olyanok, amelyek léte vagy megszűnése hatást gyakorol a költségvetési törvény tartalmára”. Ennél fogva az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontja – az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés a) pontjához hasonlóan, „extra garanciaként” – meghatározott bevételi források esetében eleve kizárja népszavazás tartásának lehetőségét [Kúria Knk.IV.37.339/2015/3. számú végzés].
  4. A Kúria Knk.IV.37.951/2018/2. számú végzése rámutatott arra is, hogy „az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésének felsorolása, amennyiben nem alaptörvényi törvényhozásról szól, minden elemében jogalkotási tárgyakat és nem cím szerint jegyzett törvényeket tartalmaz. A b) pont például a „központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, központi adónemről, illetékről, járulékról, vámról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvény tartalmáról” szóló tárgyköröket jelöli kizártként. Ebben a felsorolásban is egyértelműen a tartalmakról van szó, mert például „a helyi adók központi feltételeiről” címmel törvény nincsen, csak helyi adókról szóló törvény (1990. évi C. tv.), amelyik a helyi adóknak a törvényi szabályait tartalmazza. Központi adónemről szóló törvény alatt pedig nyilvánvalóan az egyes központi adónemekről szóló, egyenként megalkotott törvényeket kell érteni.”
  5. Ahogyan arra a Nemzeti Választási Bizottság a tárgyi népszavazási kérdés hátterének bemutatásakor is utalt, az Szjatv. által meghatározott fogalmak, úgymint a jövedelem és a bevétel meghatározása [Szjatv. 4. § (1)-(2) bekezdés], az Szjatv. 1. számú mellékletében foglaltakat is tekintetbe véve arra vezetnek, hogy a nyugdíj, a 65. életévüket betöltött magyar állampolgárok legtipikusabb bevétele nem minősül adóköteles jövedelemnek. Abban az esetben, ha a tárgyi népszavazási kezdeményezés e vonatkozásban egyértelműnek tekinthető, és jövedelemnek az Szjatv. 4. § (1) bekezdésben rögzített fogalom szerinti bevételeket kell tekinteni, úgy a 65. életévüket betöltött, kizárólag öregségi nyugdíjban részesülő magyar állampolgárok jövedelme semmilyen esetre sem érné el a Szervező által megjelölt nagyon szűkös megélhetési küszöböt. Az öregségi nyugdíj jelenleg nem minősül jövedelemnek az Szjatv. alapján, mindazonáltal a jogalkotó olyan módon is eleget tehetne a tárgyi ügyben hitelesíteni kért népszavazási kérdésnek, hogy az összes öregségi nyugdíjban részesülő magyar állampolgár ellátását az Szjatv. módosításával mintegy átminősíti, ezzel leszűkítve azt a széles kört (az összes öregségi nyugdíjban részesülő magyar állampolgár által alkotott halmazt), amely tekintetében jogalkotási kötelezettsége keletkezne.
  6. A személyi jövedelemadó központi adónem. Az Szjatv. meghatározza a személyi jövedelemadó alanyát, tárgyát és mértékét, valamint az adófizetési kötelezettséget befolyásoló mentességek és kedvezmények körét, ennél fogva az Szjatv. központi adónemről szóló törvénynek minősül.
  7. A Nemzeti Választási Bizottság megítélése szerint az a tény, hogy Szervező kérdése közvetlenül érinti az Szjatv.-ben rögzített adófizetési kötelezettséggel kapcsolatos meghatározásokat, olyan körülmény, amely miatt a kérdésből okszerűen következik egy központi adónemről szóló törvény, nevezetesen az Szjatv. módosításának szükségessége.
  8. A népszavazásra feltenni kívánt kérdés a fentiek alapján egy központi adónemről szóló törvény tartalmát is módosítani kívánja, ennél fogva az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjába foglalt tilalomba ütközik, amely a népszavazási kérdés hitelesítését kizárja.

VII.

[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]

  1. A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
  2. A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
  3. A választópolgári egyértelműség vizsgálatánál abból kell kiindulni, hogy az átlagosan tájékozott állampolgár számára világos-e a kérdés, az kétséget nem hagyó tartalommal bír-e a szavak általánosan elfogadott, köznapi jelentése alapján. A kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz [Kúria Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.VII.37.997/2016/4., Knk.VII.37.336/2017/3., Knk.VII.37.941/2018/2., Knk.VII.38.391/2018/2. számú végzése].
  4. Szervező szándéka az, hogy a 65. életévüket betöltött magyar állampolgárok jövedelmét, egy, a Központi Statisztikai Hivatal által meghatározott értékre megemelje.
  5. A Kúria a Knk.II.37.371/2017/2. számú határozatában rögzítette azon elvi tételét, amely szerint a választópolgárnak tudatában kell lennie, hogy mi a népszavazási kérdés valódi tartalma, annak milyen tényleges hatása lehet, és az esetlegesen eredményes népszavazást követően a kérdéshez kapcsolódó jogviszonyok hogyan változhatnak.
  6. Ezen túl a Kúria több eseti döntésében (Knk.IV.37.391/2017/3., Knk.VII.37.411/2017/3.) is rámutatott arra, hogy sérti a kérdés egyértelműségének a követelményét, ha a választópolgárnak a feltett kérdés alapján nincs módjában átlátni a döntése érdemi következményeit, mert annak nem ismerheti lényegi összefüggéseit, ugyanis ahhoz olyan speciális szakmai, információbeli ismeretek kellenének, amelyek megléte nem várható el.
  7. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint nem egyértelmű, hogy Szervező a jövedelem fogalmát statisztikai, vagy adójogi alapon használja-e. Ezzel összefüggésben pedig ugyancsak tisztázásra szorulna, hogy pusztán a nyugdíjak megemelésével, vagy más, alkotmányossági kritériumoknak is megfelelő eszközzel szorgalmazná a 65. életévüket betöltött magyar állampolgárok jövedelmének emelését.
  8. A Nemzeti Választási Bizottság egyértelműségi kérdésnek tekinti azt az aspektust is, hogy a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett statisztikák esetében mely háztartástípusokra vonatkozó adatokat tekintené a Szervező a nyugdíjemelés során irányadónak, és miként tenné a Központi Statisztikai Hivatal által jelenleg alkalmazott statisztikai kategóriákat a jogalkotás szintjén egyértelműbbé.
  9. Fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a kérdés tartalma a választópolgárok számára jelenlegi megfogalmazása alapján további magyarázatra szorul, ellenkező esetben ugyanis a népszavazáson megjelenő választópolgárok döntő többsége azt gondolhatja, hogy a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján egyértelműen meghatározható, hogy valamely 65. életévét betöltött magyar állampolgár jövedelme miként változna meg.
  10. Az Alkotmánybíróság 26/2007. (IV. 25.) AB határozatában kifejtette, hogy az egyértelműség részének tekintendő az is, hogy a népszavazási kérdésben foglalt döntési kötelezettség következményei ne legyenek beláthatatlanok.
  11. A hatályos jogi szabályozások körében átlagos ismeretekkel rendelkező választópolgár számára, a fentiekben kifejtettek alapján, nem világos a kérdés valódi tartalma, annak tényleges hatása, egy esetlegesen eredményes népszavazást követően az ahhoz kapcsolódó jogviszonyok változása, tekintettel arra, hogy a kérdés támogatása esetén a választópolgár nem lenne tisztában azzal, hogy a 65. életévüket betöltött magyar állampolgárok jövedelme milyen mértékben és milyen feltételekkel kerülne megnövelésre. Ugyanakkor ebből az aspektusból vizsgálva a kérdést, a jogalkotói egyértelműség hiánya is fennáll, hiszen nem egyértelmű, hogy a jogalkotónak mihez képest és milyen mértékben volna szükséges megemelni a jövedelmeket a tárgyi népszavazási kezdeményezés alapján.
  12. Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy jelen kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműségi követelménynek.

VIII.

[A határozat indokolásának összegzése]

  1. A Nemzeti Választási Bizottság megállapította, hogy a népszavazásra javasolt kérdés az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésébe, és az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjában meghatározott tiltott tárgykörbe ütközik, illetve nem felel meg az Nsztv. 9. §-a szerinti népszavazási egyértelműség követelményének sem, amely okok miatt az Nsztv. 11. §-a alapján a kérdés hitelesítését megtagadta.

IX.

[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]

  1. A határozat az Alaptörvény a XIX. cikk (4) bekezdésén, a 8. cikk (1)-(2) bekezdésein és a (3) bekezdés b) pontján, valamint 40. cikkén; a Tny. 2. § (2) bekezdésén, 18. § (1)-(3) bekezdésén, 20-22. §-ain, 83/C. § (1) bekezdésén, és 101. § (1) bekezdés f) pontján, az Szjatv. 4. § (1)-(2) bekezdésén, 7. § (1) bekezdés a) pontján, és 1. számú mellékletének 1.2. pontján, a Gst. 40. § (3) bekezdésén és 42. § (1) bekezdésén, az Nsztv. 2-4. §-án, 6. §-án, 8. § (1) bekezdésén, 9. § (1) bekezdésén, 10. § (1) bekezdésén, és 11. §-án, a Tbj. 4. § 11. és 17. pontján, a 2025. évi költségvetési törvény 1. mellékletének LXXI. fejezetén, a 2026. évi költségvetési törvény 1. mellékletének LXXI. fejezetén; a Vhr. 11. §-án; a Rendeleten; a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

Budapest, 2025. október 6.

Dr. Sasvári Róbert

a Nemzeti Választási Bizottság

elnöke