29/2025. NVB határozat - Váradi Barna magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában

A Nemzeti Választási Bizottság

29/2025. számú határozata

A Nemzeti Választási Bizottság Váradi Barna (a továbbiakban: Szervező) magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 10 igen és 3 nem szavazattal – meghozta a következő

határozatot:

A Nemzeti Választási Bizottság az

„Akarja-e Ön, hogy Magyarország törvényben szabályozza a COVID-19 betegség elleni védőoltások felvételének visszautasítása miatt a honvédség által leszerelt magyar katonák kárpótlását?”

népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.

A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pfi: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2025. május 28-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.

Indokolás

I.

[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]

  1. A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2025. március 21-én postai úton nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából.
  2. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez Szervezőt is figyelembe véve 47 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül 41 megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
  3. A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát és az alábbi megállapításokat tette.
  4. A Nemzeti Választási Iroda elnöke a fentiekben írtak eredményeként megállapította, hogy a népszavazási kezdeményezés benyújtása megfelelt az Nsztv. 2-4. §, 6. § és a 8. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, így azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.

II.

[Az országos népszavazás funkciója]

  1. Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
  2. Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
  3. Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, amely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként azok az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartoznak.

III.

[A kérdés jogi háttere]

  1. A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a népszavazásra javasolt kérdés azt célozza, hogy az Országgyűlés törvényben szabályozza a COVID-19 betegség elleni védőoltások felvételének visszautasítása miatt a honvédség által leszerelt magyar katonák kárpótlását.
  2. A Nemzeti Választási Bizottság elsőként rögzíti, hogy a Kormány 2021 októberében rendelettel tette kötelezővé az állami és önkormányzati intézményeknél foglalkoztatottaknak, így a honvédségi állománynak is a koronavírus elleni védőoltást.  Ez utóbbiak esetében a honvédelmi szervezeteknél a koronavírus elleni védőoltás kötelező igénybevételéről és ellenőrzési rendjéről szóló 54/2021. (X.29.) HM utasítás (a továbbiakban: Utasítás) rendelte el a védőoltás kötelező felvételét.
  3. Az Utasítás 1. § (1) bekezdése alapján az utasítás hatálya

a) a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvény 80. § 13. pontja szerinti honvédelmi szervezetnél (a továbbiakban: honvédelmi szervezet) foglalkoztatottra, valamint

b) a nem honvédelmi szervezetnél foglakoztatott, a honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. törvény (a továbbiakban: Hjt.) és a honvédelmi alkalmazottak jogállásáról szóló 2018. évi CXIV. törvény hatálya alá tartozó személyekre

terjed ki.

  1. Az Utasítás 1. § (2) bekezdése szerint az utasítás rendelkezéseit a koronavírus elleni védőoltásnak az állami és önkormányzati intézményeknél foglalkoztatottak által történő kötelező igénybevételéről szóló 599/2021. (X. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 1. § (4) bekezdése szerinti gazdasági társaságnál a Hjt. hatálya alá tartozó jogviszonyban foglalkoztatottakra is alkalmazni kell.
  2. Az Utasítás 1. § (3) bekezdése alapján az utasítás hatálya nem terjed ki a koronavírus elleni védőoltás kötelező igénybevételéről szóló 449/2021. (VII. 29.) Korm. rendelet hatálya alá tartozó foglalkoztatottra.
  3. Az Utasítás alkalmazásában foglalkoztatott: az 1. § (1) és a (2) bekezdésben meghatározott személyi kör.
  4. Az Utasítás 2. §-ának rendelkezése szerint az a foglalkoztatott, aki a Kormányrendelet hatálybalépése előtt nem vette fel a SARS–CoV–2 koronavírus elleni védőoltást (a továbbiakban: védőoltás), köteles – a Kormányrendelet 2. § (3) bekezdése szerinti mentesülés esetét kivéve

a) egydózisú oltóanyag esetén a védőoltást, kétdózisú oltóanyag esetén a védőoltás első dózisát a Kormányrendelet 2. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja és ab) alpontja szerinti esetben egyaránt 2021. december 1. napjáig,

b) kétdózisú oltóanyag esetén a védőoltás második dózisát az oltóorvos által meghatározott időpontban

felvenni.

  1. Az Utasítás 3. §-a alapján a munkáltatói jogkört gyakorló vagy az állományilletékes parancsnok 2021. november 15-éig elektronikus úton vagy papír alapon tájékoztatja erről, valamint a védőoltás Kormányrendelet szerinti felvételének kötelezettségéről és az az alóli mentesülés esetköréről az Utasítás személyi körébe tartozó foglalkoztatottakat. A tájékoztatásnak ki kell terjednie a védőoltás elmaradásának lehetséges következményeire is. A foglalkoztatott közvetlen szolgálati elöljárója vagy hivatali felettese köteles felhívni a beosztottja figyelmét a tájékoztatás szerinti kötelezettség teljesítésére.
  2. A koronavírus elleni védőoltásnak az állami és önkormányzati intézményeknél foglalkoztatottak által történő kötelező igénybevételéről szóló 599/2021. (X.28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 2. § (7) bekezdése alapján azt a foglalkoztatottat, aki a védőoltást nem vette fel az az Utasítás 2. § a) és b) pontjában meghatározott határidőig, a munkáltató felhívja, hogy a védőoltást a felhívástól számított 15 napon belül vegye fel, és annak felvételét a Korm. rendelet 2. § (5) bekezdésben meghatározott módon igazolja, vagy a Korm. rendelet 2. § (4) bekezdés szerinti orvosi szakvéleményt mutassa be.
  3. Ha a foglalkoztatott a védőoltást a Korm. rendelet 2. § (7) bekezdés szerinti határidőn belül nem vette fel, vagy a Korm. rendelet 2. § (4) bekezdés szerinti orvosi szakvéleményt nem mutatta be, a foglalkoztatott részére a munkáltató fizetés nélküli vagy illetmény nélküli szabadságot (a továbbiakban együtt: fizetés nélküli szabadság) rendel el.
  4. A Korm. rendelet 2. § (3) bekezdése alapján az oltási kötelezettség alól mentesül az a foglalkoztatott, aki részére egészségügyi indokból ellenjavallt a védőoltás felvétele, és ezt a Korm. rendelet 2. § (4) bekezdés szerinti orvosi szakvélemény is alátámasztja.
  5. A Korm. rendelet 2. § (4) bekezdése alapján az orvosi szakvéleményt a foglalkoztatott kezdeményezésére a munkáltatója szerint illetékes foglalkozás-egészségügyi szolgálat szakorvosa, ennek hiányában a foglalkoztatott jogviszonyának keretében végzett tevékenységre való egészségi alkalmasságának elbírálására jogosult más orvos, ennek hiányában a foglalkoztatott háziorvosa adja ki.
  6. A Korm. rendelet 2. § (9) bekezdése alapján a munkáltató – a foglalkoztatásra irányadó jogszabálytól eltérően – a foglalkoztatott jogviszonyát felmentéssel, illetve felmondással azonnali hatállyal megszüntetheti, ha a fizetés nélküli szabadság Korm. rendelet 2. § (8) bekezdés szerinti elrendelésétől számítva egy év eltelt, és a) a foglalkoztatott a védőoltás felvételét nem igazolta a munkáltató felé a Korm. rendelet 2. § (5) bekezdésben meghatározott módon, és b) a foglalkoztatott a Korm. rendelet 2. § (4) bekezdése szerinti orvosi szakvéleményt nem mutatja be.
  7. A Korm. rendelet 2. § (11) bekezdése szerint, ha a foglalkoztatott a fizetés nélküli szabadság Korm. rendelet 2. § (8) bekezdés szerinti elrendelését követően – de legfeljebb egy éven belül – felveszi a védőoltást, vagy bemutatja a Korm. rendelet 2. § (4) bekezdés szerinti orvosi szakvéleményt, a munkáltató a fizetés nélküli szabadságot haladéktalanul megszünteti.
  8. Az előzményekhez tartozik, hogy 2024 decemberében önálló képviselői indítványt terjesztettek elő az Országgyűlésben, a Covid-oltás fel nem vétele miatt kirúgott munkavállalók rehabilitálásáról szóló határozati javaslat (H/10250. szám) formájában. Az indítványt az Országgyűlés Vállalkozásfejlesztési Bizottsága a 2025. február 24-én megtartott ülésén nem vette tárgysorozatba.

IV.

[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]

  1. A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
  2. A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
  3. A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), amely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
  4. A Kúria Knk.VII.37.371/2017/2. számú határozatában az egyértelműség vonatkozásában arra mutatott rá, hogy a választópolgároknak tudatában kell lennie annak, hogy mi a népszavazási kérdés valódi tartalma, annak milyen tényleges hatása lehet, és az eredményes népszavazást követően a kérdéshez kapcsolódó jogviszonyok hogyan változhatnak.
  5. Mindenekelőtt a Nemzeti Választási Bizottság arra kíván rámutatni, hogy a népszavazási egyértelműség két eleme, a választópolgári és jogalkotói egyértelműség nem azonos szinonim fogalmak, közéjük nem lehet egyenlőségjelet tenni. Egy kérdés esetében a választópolgári egyértelműség ugyanis nem azonosítható a jogalkotói egyértelműséggel. Nem lehet kiindulni ugyanis abból a feltevésből, hogy amennyiben a jogalkotó számára egyértelmű, hogy a kérdés törvényalkotási kötelezettséget tartalmaz, az automatikusan egyértelmű a választópolgár számára is. Míg a népszavazási eljárás eredményeképp keletkező törvényalkotási kötelezettség előkészítéséért a jogszabályalkotásban jártas, erre vonatkozó szakértelemmel bíró szakemberek tesznek eleget, addig a kérdésben döntési lehetősége – a kérdés támogatása és a kérdésben való szavazás alkalmával – az átlagos tudással és ismeretekkel bíró, a hatályos jogi szabályozások körében átlagosan jártas ismeretekkel rendelkező választópolgárnak van. Éppen ezért szükséges elhatárolni és külön-külön megvizsgálni a népszavazási egyértelműség két elemét és emiatt elsődleges szempont a népszavazási kérdés megfogalmazása során az, hogy a kérdést a választópolgár valóban értse. Tisztában legyen a kérdésben szereplő fogalmak hétköznapi jelentésével és ezáltal azokat a következményeket, amelyek a kérdésre adott válasza alapján lehetségesek felmérhetők, előre láthatók legyenek. Csak így tudja valóban meghatározni és felelősen eldönteni az Országgyűlés jogalkotói munkájának tartalmát. {Lásd: 9/2016. NVB határozat}
  6. Ahogyan azt korábban a Nemzeti Választási Bizottság ismertette, a népszavazásra javasolt kérdés azt célozza, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt a COVID-19 elnevezésű fertőző betegség elleni védőoltások felvételének visszautasítása miatt a Magyar Honvédség által leszerelt katonák „kárpótlásáról”.
  7. Az egyértelműség körében a Bizottság elsődlegesen a kérdésben szereplő „kárpótlás” kifejezés jelentéstartalmát vizsgálta. E körben megállapítja, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) – szemben a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) szabályaival – egyáltalán nem tartalmazza a „kárpótlás” fogalmát, sőt a kifejezést sem használja, kizárólag a „kártérítés” és „kártalanítás” jogintézményét szabályozza. Mindez a jogalkotó részéről egy tudatos döntés volt, amelynek a célja az, hogy a jogalkotó a kártérítés, kártalanítás, kárpótlás különféleképpen használt fogalmai között rendet kívánt teremteni, ugyanis a régi Ptk.-n alapuló tételes szabályozásban megmutatkozó terminológiai zavar a jogalkalmazásban, sőt a jogalkotásban is megnyilvánult. Ezért a jogalkotó következetessé kívánta tenni a jogellenes magatartások következményeiért való kártérítési, továbbá a jogos károkozásokért való kártalanítási kötelezettség terminológiai különválasztását, ezzel egyidejűleg a dogmatikai tisztázatlansága miatt a Ptk.-ból mellőzte a kárpótlásra vonatkozó megjelölését. (Lásd: https://ptk2013.hu/polgari-jogi-kodifikacio/v-konyv-kotelmi-jog-otodik-resz-pjk-20076-3-14-o/211)
  8. Nemzeti Választási Bizottság a „kárpótlás” kifejezés jelentéstartalmának vizsgálata során tehát rámutat arra, hogy – amellett, hogy a hétköznapi szóhasználatban is gyakran bizonytalanság övezi a kárpótlás, kártérítés és a kártalanítás fogalmait – a jogalkotó kifejezetten kivezette a polgári jogi szabályokból a kárpótlás kifejezést, mert úgy ítélte meg, hogy a kifejezés jelentéstartalma jogalkalmazási és jogalkotási bizonytalanságot is okozott.
  9. A Ptk. értelmében kártérítés célja, hogy olyan helyzetbe hozza a károsultat, mintha a kár meg sem történt volna. A Ptk. alapján kártérítést kell fizetnie annak, aki másnak kárt okoz szerződésen kívüli jogellenes magatartással (deliktuális kárfelelősség) vagy szerződésszegéssel (kontraktuális kárfelelősség) [Ptk. 6:519. §].
  10. Szemben a kártérítéssel a kártalanítás mindig jogszerű magatartással okozott kárt feltételez és önmagában a károkozás jogszerűsége azonban még nem elég a kártalanítási kötelezettség megalapozásához, kifejezett jogszabályi rendelkezés is szükséges a megállapításához, azaz a törvénynek nevesítenie kell azokat a konkrét eseteket, amikor a károkozás megengedett.
  11. A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti, hogy a fentiekben ismertetettek alapján a jelenleg hatályos Ptk. szándékosan mellőzi a kárpótlás jogintézményét és használja következetesen kizárólag a kártérítés és a kártalanítás jogi terminusokat azzal, hogy a kártérítés és a kártalanítás közötti terminológiai különbség lényege, hogy a jogellenes magatartások következményeiért kártérítési, a jogos károkozásokért pedig kártalanítási kötelezettség áll fenn.
  12. A fenti megállapítások alapján a Nemzeti Választási Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kezdeményezésben szereplő „kárpótlás” kifejezés nem felel meg az egyértelműség követelményének, annak jelentéstartalma ugyanis mind a választópolgár, mind a jogalkotó számára bizonytalan. Mindezek alapján nem állapítható meg egzaktan, hogy a kezdeményezésben célzott jogalkotás pontosan mire irányul, annak hatóköre mire terjed ki.
  13. A jogalkotói egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja azt is, hogy a kérdés azért sem felel meg az Nszt 9. § (1) bekezdésben foglalt rendelkezésnek, mert a feltett kérdés nem tartalmazza a "kárpótlás" módjára és mértékére vonatkozó tartalmi elemeket. Nem állapítható meg az, hogy Szervező valamennyi érintett személy javára azonos mértékű átalányösszeg, vagy az adott eset körülményeire figyelemmel meghatározásra kerülő juttatás kifizetését kívánja elérni a népszavazással, illetve az utóbbi esetben az sem egyértelmű, hogy mely körülmények figyelembevételével (pl. életkor, kiesett jövedelem, szolgálati idő) kellene meghatározni a "kárpótlás" mértékét. Fentieken túl a kérdés értelmezésekor nem dönthető el az sem, hogy a "kárpótlási kötelezettségének" milyen módon szükséges eleget tenni, azaz bizonytalan, hogy egy összegű kifizetés, vagy járadék formájában kerülne sor a kifizetésre, esetleg a kötelezettség a korábban már bevett módon a tőzsdei forgalomról csak rövid ideje, 2025. január hó 7. napján kivezetett kárpótlási jegy ismételt bevezetésével teljesülne.
  14. A Nemzeti Választási Bizottság a fentiekre tekintettel megállapítja, hogy a kérdés megfogalmazása nem felel meg a választópolgári egyértelműség követelményének, ugyanis a kárpótlás fogalmának tisztázatlansága folytán a választópolgár nem képes arra, hogy egy érvényes és eredményes népszavazás esetén átlássa, hogy miről is szavaz.
  15. A Kúria több eseti döntésében (Knk.IV.37.391/2017/3., Knk.VII.37.411/2017/3., Knk.VII.37.941/2018/2., Knk.II.37.302/2020/3.) arra mutatott rá, hogy sérti a kérdés-egyértelműség követelményét, ha a választópolgárnak a feltett kérdés alapján nincs módjában átlátni a döntése érdemi következményeit, mert annak nem ismerheti lényegi összefüggéseit.
  16. A kérdés a jogalkotói egyértelműség követelményét sem teljesíti, mert az Országgyűlés számára sem lenne egyértelmű, hogy pontosan milyen tartalmú jogalkotásra lenne köteles egy, a kérdés alapján tartott érvényes és eredményes népszavazás esetén. A népszavazásra javasolt kérdésben használt „kárpótlás” kifejezés nyomán ugyanis bizonytalanságot hordoz a jogalkotó számára annak megítélése, hogy milyen jogi tartalom húzódik meg a „kárpótlás” fogalma mögött.
  17. Fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének, ezért annak hitelesítését az Nsztv. 11. §-ára hivatkozással megtagadta.

V.

[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]

  1.  A határozat az Alaptörvény 8. cikk (1), (2) és (3) bekezdésén; az Nsztv. 2-4. §-án, 6. §-án, 8. §-án, 9. §-án, a 10. § (1) bekezdésén, a 11. § (1) bekezdésén, a Ptk. 6:519.§-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

Budapest, 2025. május 13.

Dr. Sasvári Róbert

a Nemzeti Választási Bizottság

elnöke