24/2025. NVB határozat - Varga Péter magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában

A Nemzeti Választási Bizottság

24/2025. számú határozata

A Nemzeti Választási Bizottság Varga Péter (a továbbiakban: Szervező) magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 12 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő

határozatot:

A Nemzeti Választási Bizottság az

„Egyetért - e Ön azzal, hogy közcélú szabadidős tevékenységre a Balaton teljes vízfelülete és annak parti sávja minimum 7 méter szélességben szabadon, mindenki által ingyenesen hozzáférhetővé váljon?

A fent említett 7 méter szélességű partvonalon épüljön meg a 3 méter széles természetes zöld sáv, a 2 méter szélességű sétáló út, illetve a 2 méter szélességű kerékpárút! A fent említett területet senki nem zárhatja le, nem kerítheti el, továbbá semmilyen épület nem építhető rá. A fent említett parti sávban épült épületeket, azonnali hatállyal bontsák el! Az állam azonnali hatállyal jelölje ki a Balaton partvonalát a jogi és a valós geográfiai állapot és az elvárt közcél szerint! Az állam vállaljon kötelezettséget arra, hogy a közvetlen Balaton parti ingatlanok eladása esetén, az elővételi jog alapján kötelező jelleggel ezeket megvásárolja, és ezt követően közterületté alakítja, továbbá megnyitja a lakosság előtt minimum 30 m sávban. Az állam vállaljon kötelezettséget arra, hogy a fent említett 7 méter szélességű parti sáv a Balaton teljes kerületén kerüljön közterületként bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba! A Balaton teljes területén kikötők, mólók, stégek csak bérleti viszonyban, szigorú környezetvédelmi előírások mentén működhetnek, amit évenként felül kell vizsgálni! Bérleti szerződés 5 évnél hosszabb időtartamra nem köthető, lejártakor további működés céljából meg kell újítani! Sikeres népszavazás esetén a Parlamentnek 1 év áll rendelkezésére, hogy a megvalósításhoz szükséges törvényeket megalkossa, ezeket ratifikálja és az alaptörvénybe rögzítse a Balaton közterület jellegét! További 1 éve, hogy a közcélú intézkedéseket kidolgozza és megvalósítsa. 1 éven belül állítsa fel a Parlament a Balatoni Intéző Bizottságot szakmai és civil képviselettel.”

népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.

A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pfi: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2025. április 30-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.

Indokolás

I.

[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]

1. A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2025. február 20-án 12 óra 14 perckor nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából.
2. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez Szervezőt is figyelembe véve 28 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül 25 megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
3. A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát és az alábbi megállapításokat tette.
4. A Nemzeti Választási Iroda elnöke a fentiekben írtak eredményeként megállapította, hogy a népszavazási kezdeményezés benyújtása megfelelt az Nsztv. 2-4. §, 6. § és a 8. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, így azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.

II.

[Az országos népszavazás funkciója]

5. Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
6. Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
7. Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, amely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként azok az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartoznak.

III.

[A kérdés jogi háttere]

8. A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti, hogy a népszavazásra javasolt kérdés azt célozza, hogy a Balaton partján szabadidős tevékenység végzése céljából általános közhasználatra jelöljenek ki egy minimum 7 méter széles parti sávot, amely a tó partszakaszának teljes hosszában közvetlen, megszakítás nélküli elérést és hozzáférést biztosít a Balaton teljes vízfelületéhez, valamint e parti sáv és a Balaton teljes vízfelülete szabadon és ingyenesen hozzáférhetővé váljon bárki számára.
9. Erre figyelemmel a Nemzeti Választási Bizottság a továbbiakban elsőként a Balaton természetföldrajzi adottságait tekintette át.
10. A Balaton Magyarország és egyben Közép-Európa legnagyobb édesvizű tava, amelynek vízfelülete 600 km2, partvonalának hossza – beleértve a kikötőket és mólókat is – 235,6 km, víz-tömege 2 milliárd m3. Hossza 78 km, átlagos szélessége 7,7 km, a legkisebb szélessége Tihanynál 1,5 km, legnagyobb 12,7 km Balatonvilágos és Balatonalmádi között. A Balaton átlagos vízmélysége 3,3 m, a tó víztérfogata kb. 1,9 km3.
11. A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvtv.) 4. § (1) bekezdés d) pontja alapján az állam kizárólagos tulajdonába tartoznak az 1. mellékletben meghatározott folyóvizek, holtágak, mellékágak, természetes tavak és ezek medre. Az Nvtv. 1. mellékletének III. pontja felsorolja a törvény hatálya alá tartozó természetes tavakat, amelyek a következőek: 1. a Balaton (a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszerrel együtt), 2. a Velencei-tó, 3. a Fertő-tó és 4. a Hévízi-tó.
12. A Nemzeti Választási Bizottság a fentiek alapján rögzíteni kívánja, hogy a Balaton tómeder a Magyar Állam tulajdonában és a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (KDTVIZIG) kezelésében áll. A meder kezelésével kapcsolatban pedig számos jogszabályi rendelkezés ír elő kötelező feladatokat a hatóságok számára.
13. A mederszabályozás általános szabályozására vonatkozó előírásokat a vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását szolgáló tevékenységekre és létesítményekre vonatkozó általános szabályokról szóló 147/2010. (IV. 29.) kormányrendelet (a továbbiakban: Rendelet1) tartalmazza.
14. Rendelet1 42. § (1) bekezdése szerint a part állandósítására szolgáló végleges partvédő műveket a meder kezelőjének hozzájárulásával, a Balaton esetében a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló törvény rendelkezései szerint készült partvonal-szabályozási, vízpart-rehabilitációs tanulmánytervbe és vízpart-rehabilitációs tervbe illeszkedően, az ideiglenes partvédő műveket pedig a meder kezelőjének az előírásai szerint kell kialakítani.
15. A mederszabályozásra vonatkozó műszaki előírásokat pedig a vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását szolgáló tevékenységekre és létesítményekre vonatkozó műszaki szabályokról szóló 30/2008. (XII.31.) KvVM kormányrendelet (a továbbiakban: Rendelet2) tartalmazza.
16. Rendelet2 37. § (1) bekezdése alapján a mederbe történő beavatkozást elsődlegesen az emberi élet védelmére, az árvíz és a jég, az uszadék akadálytalan levonulására, a partok védelmére, a vízi közlekedési, a környezetvédelmi, természetvédelmi és környezetfejlesztési, valamint a vizekkel kapcsolatban lévő ökoszisztémák védelmével, állapotuk javításával kapcsolatos érdekekre figyelemmel a morfológiai, geológiai, hidrológiai és hidraulikai adottságoknak, továbbá a meder anyagának, a görgetett és lebegtetett hordalék mennyiségének és minőségének megfelelően kell megvalósítani.
17. A Nemzeti Választási Bizottság emellett utalni kíván a nagyvízi meder, a parti sáv, a vízjárta és a fakadó vizek által veszélyeztetett területek használatáról, hasznosításáról, valamint a folyók esetében a nagyvízi mederkezelési terv készítésének rendjére és tartalmára vonatkozó szabályokról szóló 83/2014. (III. 14.) kormányrendeletre (Rendelet3) is, amelynek 2. § (1) bekezdése szerint a vizek és a közcélú vízilétesítmények kezelésére jogosult és köteles személyek a vizek és közcélú vízilétesítmények mentén az azokkal kapcsolatos vízgazdálkodási szakfeladataik ellátására, a meder megközelítésére az e rendeletben meghatározott szélességig terjedő parti sávot használhatnak. A kormányrendelet 2 § (3) bekezdés (b) pontja alapján a parti sáv szélessége a partvonaltól számított 6 méterig tart.
18. A Nemzeti Választási Bizottság a továbbiakban hivatkozik a Balaton és a parti zóna nádasainak védelméről, valamint az ezeken folytatott nádgazdálkodás szabályairól szóló 22/1998. (II.13.) Kormányrendeletre (a továbbiakban: Nádasrendelet) is, amelynek 1. § (1) bekezdésében megfogalmazott célja biztosítani, hogy a Balaton medrében, továbbá a parti zónában a biológiai sokféleség megőrzését és a tó vízminőségének védelmét is szolgáló nádgazdálkodás történjen. A Nádasrendelet 1. § (2) bekezdése szerint az (1) bekezdésben foglalt célok érdekében a rendelet hatálybalépésekor meglévő nádasok fenntartásáról, rekonstrukciójáról és lehetőség szerint új nádasterületek kialakításáról kell gondoskodni.
19. A Nádasrendelet 2. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelet hatálya kiterjed
          a) a Balaton medrében, a jogi partvonalon belül található nádasokra;
         b) a Balaton jogi partvonala, valamint a Balatont körülvevő vasúti töltés – Badacsonytördemic és Balatonederics között a 71-es számú, valamint Keszthely és Balatonberény között a 71-es és a 7119-es számú közút (az ún. parti út), Balatonkenese és Siófok között a 70-es és 71-es műutak – által határolt földterületek nádasaira.
20. A Nádasrendelet 3. § (1) bekezdése szerint a rendelet hatálya alá tartozó nádasok fenntartását, kezelését, hasznosítását (a továbbiakban együtt: nádgazdálkodást) úgy kell folytatni, hogy az egyidejűleg biztosítsa a környezet-, természet-, valamint vízminőség-védelmi követelményeket.
21. A Nemzeti Választási Bizottság továbbá azt is rögzíti, hogy a Balaton körül számos természetvédelmi, illetve Natura 2000-es terület, illetve védett láp is található, amelyek kezelését a Balaton-felvidéki Nemzeti Park végzi. Ezek a jogszabályok által (a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény, az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi területekről szóló 275/2004. (X.8.) kormányrendelet, európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekkel érintett földrészletekről szóló 14/2010. (V.11) KvVM rendelet) védett természeti területek pedig a Balaton számos pontján a Balaton vízfelületét és annak parti zónáját is magukba foglalják (pl. a Tihanyi-félszigetnél). A védett természeti értékek természetközeli állapotának megőrzési kötelezettsége ennél fogva ezeknek a természetes partszakaszoknak a szabadidős tevékenység céljából történő használatát pedig eleve kizárják.
22. A víziközlekedés rendjéről szóló 2000. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Vkt.) pedig számos korlátozást tartalmaz magának a Balaton vízfelületének a használatával kapcsolatban.
23. A Vkt. vonatkozó rendelkezéseinek áttekintése előtt a Nemzeti Választási Bizottság a Vkt. által használt legfontosabb fogalmakat vette szemügyre és e körben az alábbi definíciók ismertetését tartja indokoltnak.
24. A Vkt. 87.§ 45. pontja alapján vízi út a víziközlekedés pályája, a folyók, csatornák és tavak – miniszter rendeletében vízi úttá nyilvánított – szakasza vagy része. A Vkt. 87. § 10. pontja szerint hajóútnak minősül a vízi útnak a nagyhajók közlekedésére kijelölt és kitűzött, ennek hiányában a nagyhajók által az adott vízállásnál rendszeresen használt része, továbbá a veszteglőhely vízterülete, valamint a kikötőhöz tartozó vízterület.
25. A Vkt. használja a kedvtelési célú hajózás fogalmát is, amely a 87. §-ának 18. pontja szerint a vízijármű nem gazdasági célú, szabadidő eltöltését szolgáló használatát jelenti.
26. A Vkt. 87. § 20. pontja megfogalmazásában a kikötő az úszólétesítmények kikötésére kijelölt vagy azok részére fenntartott partterület, amely alkalmas a víziközlekedéssel, személyek be- és kiszállításával, árukezeléssel, áruátrakással és elosztással, valamint az úszólétesítmények hajózásra alkalmasságának megőrzésével kapcsolatos tevékenység végzésére, és a hajózási hatóság üzemeltetési engedélyével rendelkezik. A Vkt. meghatározása szerint a veszteglőhely úszólétesítmények rendeltetésszerű üzemeltetés közbeni, átmeneti tartózkodására kijelölt vízterület és csatlakozó partszakasz.
27. A Vkt. 87. § 42. pontja tartalmazza a vízi jármű definícióját, amely a vízen való közlekedésre, szállításra, illetve más úszólétesítmény továbbítására szolgáló – úszómunkagépnek, úszóműnek és egyéb úszólétesítménynek nem minősülő – úszólétesítményt jelenti.
28. A Vkt. 87. § 41. pontja alapján a vízi sporteszköz pedig a vízen való közlekedésre alkalmas, rendeltetésszerű használata esetén úszóképes és kormányozható, kedvtelési rendeltetésű hajónak, csónaknak nem minősülő vízijármű; A Vkt-ban rögzített vízi sporteszköz meghatározást a víziközlekedés rendjéről szóló 57/2011. (XI. 22.) NFM rendelet mellékleteként kiadott Hajózási Szabályzat (továbbiakban: HSz) meghajtásuk szerint is megjelöli. Eszerint vannak a motoros vízi sporteszközök, vitorlás vízi sporteszközök, emberi erővel hajtott vízi sporteszközök (SUP), csónakok, kishajók, kisgéphajók, vitorlás kishajók stb.
29. A Vkt. és a kapcsolódó rendeletek fogalomkészletének számba vételét követően a Nemzeti Választási Bizottság áttekintette a Vkt. népszavazási kérdés vonatkozásában releváns jogszabályhelyeit.
30. A Vkt. 2. § (1) bekezdése c) pontjának alapján az állam feladata a hajózással, a kikötőkkel és a vízi utakkal kapcsolatos hatósági feladatok ellátása. A Vkt. 58. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a Balatonon, a Velencei-tó és a Fertő tó teljes területén, továbbá a Ráckevei (Soroksári)-Dunaágnak és a Tisza-tónak a víziközlekedés egyes belvízi utakon környezetvédelmi okokból való korlátozásáról és a korlátozás alá eső területeken kiadható üzemeltetési engedélyről szóló kormányrendeletben meghatározott részein belső égésű motorral hajtott kishajót és csónakot üzemeltetni tilos.
31. A Vkt. 58. § (2) bekezdése továbbá kimondja, hogy motoros vízi sporteszközt a hajózási hatóság által - az illetékes települési önkormányzat egyetértésével - kijelölt pálya kivételével tilos üzemeltetni. Az (1) bekezdésben feltüntetett belvízi utakon, továbbá a határvízen motoros vízi sporteszköz pályát kijelölni tilos.
32. A Vkt. 69. § (1) bekezdése alapján a miniszter az állam tulajdonában lévő hajózható vizeket – vízi utak osztályba sorolása és nyilvántartása szabályainak megállapításával – rendeletben vízi úttá nyilvánítja.
33. A Vkt. 71. § (1) bekezdése szerint a vízi utat folyamatosan olyan állapotban kell tartani, hogy az alkalmas legyen az osztályának megfelelő úszólétesítmények rendeltetésszerű közlekedésére. A Vkt. 71. § (2) bekezdése alapján a nagyhajók rendszeres közlekedésére alkalmas vízi úton a hajóutat ki kell tűzni. A Vkt. 71. § (4) alapján a hajóút kijelölését és kitűzését a vízügyi hatóság engedélyezi.
34. A Balaton esetében a biztonságos vízi közlekedéshez elengedhetetlen hajózási jelzéseket a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Balatoni Vízügyi Kirendeltsége jelöli ki.
35. A Vkt. 85. § (1) bekezdése alapján a kikötő - ideértve a veszteglőhelyet is - a hajózási hatóság engedélyével létesíthető, bővíthető, tartható üzemben és szüntethető meg. A Vkt. 85. § (2) bekezdése alapján a kikötők használatának részletes szabályait a kikötő üzemben tartója kikötőrendben állapítja meg. A kikötőrendet – határkikötő esetén a vámhatóság és a határőrizeti szerv egyetértésével – a hajózási hatóság hagyja jóvá.
36. A szabad vízen való tartózkodás alapvető szabályairól szóló 46/2001. (XII.27.) BM rendelet (a továbbiakban: BM rendelet) határozza meg, hogy mi is tekinthető fürdésnek. E szerint fürdésnek minősül az olyan úszóeszköz (játékcsónak, vízibicikli, banánhajó, felfújható eszközök stb.) vízen történő használata, amely a Vkt. szerint nem tekinthető csónaknak vagy vízi sporteszköznek, továbbá amelynek nem kell rendelkeznie a hajózási hatóság által kiadott hajóokmánnyal vagy a vízi sporteszközökre előírt típusjóváhagyással.
37. A BM rendelet 2. § (1) bekezdése alapján tilos fürdeni

a) hajóútban;

b) hajóutat és hajózási akadályt jelző bóják, nagyhajók, úszó munkagépek és fürdés célját nem szolgáló úszóművek 100 méteres körzetében;

c) vízlépcsők és vízi munkák 300 méteres, hidak, vízkivételi művek, egyéb vízi műtárgyak, komp- és révátkelőhelyek 100 méteres körzetében;

d) kikötők, úszóműves kikötőhelyek, úszóműállások, hajóhidak, veszteglőhelyek, vízisportpályák, vízi repülőterek és hajókiemelő berendezések területén és 100 méteres körzetében;

e) egészségre ártalmas vizekben;

f) a kijelölt fürdőhelyek kivételével a határvizekben és a városok belterületén lévő szabad vizekben;

g) vízi jármű kísérete nélkül a Balaton Somogy megyéhez tartozó területén, a parttól 1000 méternél, Veszprém és Zala megyéhez tartozó területén a parttól 500 méternél nagyobb távolságra, valamint a Tisza-tó területén a parttól 500 méternél nagyobb távolságra;

h) éjszaka és korlátozott látási viszonyok között, kivéve, ha a vízfelület megvilágított, és legfeljebb a mély víz határáig;

i) ahol azt tiltó tábla jelzi.

38. A Nemzeti Választási Bizottság végül hivatkozni kíván a Magyarország és egyes kiemelt térségeinek területrendezési tervéről szóló 2018. évi CXXXIX. törvényre (a továbbiakban: Trtv.) is, amelynek XIII. fejezete foglalkozik a Balaton vízparti területeivel.
39. A Nemzeti Választási Bizottság mindenekelőtt a Trtv. által használt alábbi fogalmak ismertetését tartja indokoltnak.
40. A Trtv. 4. § 3. pontja alapján a Balaton vízparti területei: a Balaton tómedre, valamint e törvényben meghatározottak alapján a Vízparti Tervben a szárazulaton lehatárolt olyan terület, amely a part menti területek közcélú használatának szabályozását igényli.
41. A Trtv. 4. § 3a pontja a balatoni közstrand fogalmát is rögzítette, amely az az állam vagy a helyi önkormányzat tulajdonában álló, a Vízparti Tervben közhasználatú strandként vagy – fürdőzésre felhasználható partszakasszal vagy fürdőzésre felhasználható hellyel közvetlenül vagy közvetve érintett – zöldterületként jelölt terület, amelynek – ingyenes vagy szolgáltatás ellenértékeként térítés fejében történő – közcélú használata azonos feltételekkel bárki számára biztosított vagy biztosítandó, és amelyen a közhasználat fenntartása, illetve biztosítása országos érdekből hosszú távon szükséges;
42. A Trtv. 4. § 37. pontja a parti sétány fogalmát az alábbiak szerint határozza meg: a Balaton vízparti területein belül a vízparton a partközeli tartózkodás lehetőségét biztosító, gyalogosan járható közhasználatú terület.
43. A Trtv. 4. § 39. pontjának meghatározása szerint a szabályozási partvonal: a Balaton (tervezett) tómedrét és a szárazulati területhasználatot elválasztó megszakítás nélküli vonal, melyet e törvény felhatalmazása alapján Vízparti Terv rögzít.
44. A Trtv. 4. § 51. pontja határozza meg a tómeder övezetét: a BKÜTrT-ben egyedileg szabályozott és a Vízparti Tervben lehatárolt övezet, amelybe a Balaton szabályozási partvonala által meghatározott meder területe tartozik.
45. A Trtv. 4. § 57a pontja a Vízparti Területi terv fogalmát a következőképpen határozza meg: a Kormány rendeletében megállapított, területi tervnek minősülő, a Balaton vízparti területeinek területfelhasználását rögzítő terv.
46. Ezt követően a Nemzeti Választási Bizottság áttekintette a Trtv.-nek a Balaton vízparti területeire vonatkozó fejezetének a népszavazási kérdés tekintetében releváns rendelkezéseit.
47. A Trtv. 70. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a szabályozási partvonal meghatározása során a Vízparti Terv biztosítja az alábbi kiemelten közérdekű célok érvényesülését:

a) a vízpart megközelíthetőségét,

b) a parti sétány kialakíthatóságát, valamint

c) a közhasználatú területek (így különösen a strand és zöldterület) kijelölésének és bővítésének lehetőségét.

48. A Trtv. 70. § (4) bekezdése kimondja, hogy a Balaton vízparti területei területfelhasználásának meghatározása során a környezet-, táj- és természetvédelmi érdekeket, valamint a turizmus és az idegenforgalom további fejlesztését biztosító területfelhasználást össze kell hangolni a Balaton mindenki számára történő elérhetőségét biztosító közérdekkel.
49. A Trtv. 70. § (5) bekezdése alapján a (4) bekezdésben foglaltak érvényesülése érdekében a Vízparti Terv keret jelleggel határozza meg a Balaton vízparti területeinek térszerkezetét és közcélú területfelhasználását, tartalmazza az e törvény céljának megvalósulását biztosító, védelemmel és korlátozásokkal érintett területeket, valamint a területrendezési jellegű szabályozási elemeket.
50. A Trtv. 70. § (6) bekezdése alapján a Vízparti Terv tartalmazza legalább

a) a szabályozási partvonal,

b) a strandok, kempingek, kikötők, egyéb különleges területek és zöldterületek,

c) a jellemzően természetközeli állapotban megőrzött, beépítetlen területek,

d) a Balaton elérhetőségét biztosító közhasználatú területek,

e) a beépítetlenül megőrzendő parti területsáv,

f) a természetes partszakaszok és a természetes partszakaszon kikötő létesítése céljából vizsgálat alá vonható helyek,

g) a közhasználathoz kapcsolódó fürdőzésre felhasználható partszakaszok,

h) a hajók kikötésére felhasználható partszakaszok, valamint

i) a parti sétánnyal érintett partszakaszok

lehatárolását, illetve kijelölését.

51. A Trtv. 71/D. § (1) bekezdése alapján a Balaton elérhetősége közérdek, ezért a kialakult állapot és tulajdonviszonyok figyelembevétele mellett is, a Balaton vízparti területei közcélú területfelhasználásának meghatározása során és a településrendezési tervben biztosítani kell a part szabad megközelíthetőségét.
52. A Trtv. XIII. fejezetének 46. pontja tartalmazza a Balaton természetes partszakaszára és a közhasználatú parti sétányra vonatkozó rendelkezéseket.
53. A Trtv. 74. § (1) bekezdése szerint a Balaton vízpartján a természetes partszakasz az a szabályozási partvonalhoz kapcsolódó, jellemzően természetes vagy természetközeli növényzettel rendelkező, a tómederben vagy a szárazulaton lévő területsáv, amelynek közérdekű rendeltetése az ökológiai állapot fenntartása és rehabilitációja, továbbá a vízminőség, a környezet, a táj és természet, valamint a településkép védelme.
54. A Trtv. 74. § (2) bekezdése alapján a természetes partszakaszok természetességi állapotát a tó ökoszisztémájának stabilitása, a vízminőség védelme és a természetes partvédelem biztosítása érdekében meg kell őrizni, vagy helyre kell állítani.
55. A Trtv. 74. § (7) bekezdése akként rendelkezik, hogy a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet parti településein a belterülethez csatlakozó partszakasz legkevesebb 30%-án legalább 5 m szélességben közhasználatú parti sétány elhelyezését lehetővé tevő területsáv biztosítandó a településrendezési tervben, kivéve, ha a kijelölés állami feladatellátást akadályoz vagy természetvédelmi érdeket sért. A természetvédelmi érdekek biztosítását szolgálja azon követelmény, hogy természetes partszakaszon parti sétány csak meglévő közlekedési területen vagy két, természetes partszakasszal nem érintett partisétány-szakasz összekötése, és így a parti sétány folytonosságának biztosítása érdekében, kizárólag az ehhez minimálisan szükséges hosszban jelölhető ki. Belterülethez csatlakozó partszakasznak tekinthető az a külterületi partszakasz is, amely a Vízparti Tervben rögzített szabályozási partvonal és a belterület között legfeljebb 50 m szélességben húzódik.
56. A Trtv. 74. § (8) bekezdése hozzáfűzi, hogy ha a parti sétány és annak műtárgyai nádassal érintett területen vagy annak 2 méteres körzetében létesülnek, azt kizárólag a növényzet visszafordíthatatlan károsodását nem okozó módon, a terület vízháztartását károsan nem befolyásoló műszaki megoldással, minimálisan szükséges hosszban és szélességgel, tájba illesztve kell megvalósítani.
57. A Trtv. indokolása alapján a 4. § 37. pontjában szereplő hatályos definíció szerint bármely, akár a vízparttól számítva több száz méteres távolságban kijelölt közhasználatú terület parti sétánynak tekintendő. A szabályozási cél kifejezetten a séta lehetőségét biztosító, a partközelben haladó közhasználatú területek fenntartására, új sétányok létrehozására irányul. Ez a Balaton elérhetősége érdekében azt segíti elő, hogy az önkormányzatok a parthoz minél közelebb alakítsák ki a közhasználatú területeket.
58. A Trtv. indokolása szerint továbbá a parti sétányra vonatkozó, a Trtv. 74. § (7) bekezdésében szereplő hatályos rendelkezés szerint azokon a településeken, ahol természetvédelmi ok ezt kizárja, vagy ahol nincs belterületi partszakasz (azaz többnyire természetközeli területek kísérik a partot), ott nem kell parti sétányt kialakítani. A természeti erőforrások, erdők és biológiai sokféleség tekintetében a 74. §-ban megfogalmazott, a parti sétány kialakításának követelménye alóli kivételek magasabb védelmi értéket jelentenek, mint a parti sétány, ezért a védelmi szint fenntartásához a kivételek megtartása elengedhetetlen.

IV.

[Az Alaptörvény módosítása mint tiltott tárgykör vizsgálata]

59. Jelen eljárásban tárgyalt népszavazási kezdeményezés azt célozza, hogy „közcélú szabadidős tevékenységre a Balaton teljes vízfelülete és annak parti sávja minimum 7 méter szélességben szabadon, mindenki által ingyenesen hozzáférhetővé váljon”.
60. A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti, hogy a kezdeményezésben megjelölt terület kétséget kizáróan magában foglal a helyi önkormányzatok, jogi személyek és magánszemélyek tulajdonában, használatában álló – különböző célt szolgáló – területeket, ingatlanokat, és hangsúlyosan a Balaton partján strandként szolgáló területeket is.
61. A Nemzeti Választási Bizottság mindenekelőtt megállapítja, hogy a kérdés nem teljesíti az egyértelműség feltételét (erről lásd jelent határozat Indokolásának V. részét), figyelemmel azonban arra, hogy az országos népszavazásra javasolt kérdés „ingyenesen hozzáférhetővé váljon” fordulata alapján megállapítható, hogy az mindenképpen (azaz a kérdés mikénti értelmezésétől függetlenül) is érintené a különböző jogi személyek, magánszemélyek és hangsúlyosan a stranddal rendelkező helyi önkormányzatok tulajdonhoz való jogát – ezen belül is a hasznok szedésének jogát –, így a Nemzeti Választási Bizottságnak abban kellett állást foglalnia, hogy a kezdeményezésből fakadó alapjog-korlátozás megfelel-e az Alaptörvény rendelkezéseinek, vagy sem.
62. A Kúria [Knk.IV.37.584/2016/2. és Knk.IV.37.416/2015/2. számú végzések] és a Nemzeti Választási Bizottság következetes joggyakorlata szerint abban az esetben, ha a népszavazási kérdéssel kapcsolatban alapjog korlátozása merül fel, a hitelesítési eljárás során eljáró szerveknek vizsgálniuk kell, hogy a korlátozás megfelelő kényszerítő ok alapján történt-e, azaz szükséges és arányos-e. Ahogyan azt az Alkotmánybíróság az által kidolgozott ún. szükségességi-arányossági teszt kapcsán kifejtette, „[a]z alapjog korlátozásának alkotmányosságához tehát szükséges, hogy a korlátozás megfeleljen az arányosság követelményeinek: az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyenek egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni. Alkotmányellenes a jog tartalmának korlátozása, ha az kényszerítő ok nélkül, önkényesen történik, vagy ha a korlátozás súlya az elérni kívánt célhoz képest aránytalan” [3030/2019. (II. 13.) AB határozat, Indokolás [43], 14/2016. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [83], 39/2007. (VI. 20.) AB határozat, 30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 171.].
63. A tulajdonhoz való jog annyiban speciális a többi alapjoghoz képest, hogy ennek tekintetében a korlátozás alkotmányos mércéje – a jogkorlátozás alapját vizsgálva – enyhébb követelményt támaszt az alapjogok Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésébe foglalt szükségességi mércéjénél, mivel ez esetben elegendő a közérdek meglétét igazolni {34/2015. (XII. 9.) AB határozat, Indokolás [46], 3311/2019. (XI. 21.) AB határozat, Indokolás [47]}. 
64. Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése alapján mindenkinek joga van a tulajdonhoz és a tulajdon egyben társadalmi felelősséggel is jár. Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése a tulajdonhoz való jog alkotmányos biztosítására vonatkozik. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor kezdetektől fogva különbséget tett a tulajdonjog és annak részjogosítványai alkotmányjogi megítélése között. A tulajdon feletti rendelkezési jog a tulajdonhoz való joghoz tartozó részjogosítvány, amely a tulajdon feletti döntés szabadságát foglalja magában, ebből következően ennek a rendelkezési jognak a korlátozása is eredményezhet alkotmánysértést. A tulajdonjog valamely elemének korlátozása azonban csak akkor jár magának a tulajdonjognak, mint alaptörvényi jognak a korlátozásával és ezáltal csak akkor alaptörvény-ellenes, ha az nem elkerülhetetlen, kényszerítő ok nélkül történik, továbbá, ha a korlátozás súlya a korlátozással elérni kívánt célhoz képest aránytalan {3150/2013. (VII. 24.) AB határozat, Indokolás [16]}.
65. A Nemzeti Választási Bizottság mindenekelőtt megállapítja, hogy a kezdeményezésben célzott jogalkotás – különösen azzal, hogy függetlenül az érintett terület rendeltetésétől – kivételt nem tűrően, általános jelleggel, ellenszolgáltatás nélkül eredményezi a különböző jogi személyek és magánszemélyek érintett területen lévő tulajdonjogának a korlátozását, anélkül, hogy a kényszerítő ok felismerhetővé válna, a kezdeményezett jogalkotás tulajdonhoz fűződő alkotmányos jog aránytalan korlátozását idézné elő.
66. A Nemzeti Választási Bizottság a fentieken túl külön vizsgálatot folytatott le arra vonatkozóan, hogy a célzott jogalkotás miként érintené az önkormányzatok tulajdonhoz való jogát, ugyanis a kezdeményezés hangsúlyosan érintené a Balaton partszakaszán jelenleg üzemelő, hozzávetőlegesen 55 fizetős közstrandot, amelyeknek a túlnyomó része önkormányzati tulajdonban áll, így a népszavazás eredményeképpen meghozandó törvény mindenképpen érintené a Balaton partján fekvő jónéhány település helyi önkormányzatának a tulajdonhoz való jogát.
67. Erre figyelemmel a Nemzeti Választási Bizottság rögzíti, hogy korábban már vizsgált hasonló tárgyú népszavazási kezdeményezéseket [Egyetért-e Ön azzal, hogy a természetes tavak melletti köztulajdonban álló strandokra történő belépésért ne kelljen (belépő)díjat fizetni?], [„Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés a természetes tavak melletti köztulajdonban álló strandokra elidegenítési és változtatási tilalmat rendeljen el?] , amelyek ugyancsak a közstranddal rendelkező helyi önkormányzatok tulajdonhoz való jogát kívánták korlátozni. A Nemzeti Választási Bizottság e jogerős döntéseiben kifejtett álláspontját [lásd: 38/2020, 40/2020. NVB határozatok] jelen kérdés elbírálása során is fenntartja.
68. A helyi önkormányzatok tulajdonával kapcsolatos szabályokat az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésén túl a 32. cikk (1) bekezdés e) pontja tartalmaz. Ez utóbbi szerint a helyi önkormányzat gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat. Az Alaptörvény 32. cikk (6) bekezdése kimondja, hogy a helyi önkormányzatok tulajdona köztulajdon, amely feladataik ellátását szolgálja, a 38. cikk (1) bekezdése értelmében pedig az állam és a helyi önkormányzatok tulajdona nemzeti vagyon, amely kezelésének és védelmének célja (egyebek között) a közérdek szolgálata. Mindez, ahogyan azt az Alkotmánybíróság a 3311/2019. (XI. 21.) AB határozatában is kifejti, azt is jelenti, hogy amíg az önkormányzatok tulajdonának védelmére harmadik felekkel szemben a tulajdonhoz való jog Alaptörvényből következő általános szabályainak megfelelően, kizárólag a XIII. cikk rendelkezései alapján kerülhet sor, addig az állam és az önkormányzat viszonyában az önkormányzat vagyona (és általában a nemzeti vagyon) vonatkozásában a feladathoz kötöttség is érvényesül, ami a XIII. cikk (1) bekezdése szerinti általános tulajdonhoz való jog közérdekű korlátja. Ez a megközelítés összhangban áll a XIII. cikk (1) bekezdésének második mondatával is, miszerint a tulajdon társadalmi felelősséggel jár.
69. A helyi önkormányzatok vagyonát az Nvtv. 5. §-a törzsvagyonra és üzleti vagyonra osztja. A törzsvagyon a kizárólagos önkormányzati tulajdonban álló vagyon, a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű, önkormányzati tulajdonban álló vagyon, valamint a korlátozottan forgalomképes vagyon.
70. A vagyongazdálkodás alapelveit az Nvtv. 7. §-a tartalmazza, amely szerint a nemzeti vagyon alapvető rendeltetése a közfeladat ellátásának biztosítása, ideértve a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátását és e feladatok ellátásához szükséges infrastruktúra biztosítását. A nemzeti vagyonnal felelős módon, rendeltetésszerűen kell gazdálkodni.
71. A strandolásra alkalmas területek kialakítása, fenntartása nem kötelező feladata az önkormányzatoknak, ezért az erre szolgáló ingatlanok eredendően nem az önkormányzati törzsvagyon, hanem az üzleti vagyon részei, amellyel a települési önkormányzat az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés g) pontja értelmében – kötelezően ellátandó feladatai ellátásának veszélyeztetése nélkül – szabadon gazdálkodhat, vállalkozást folytathat.
72. Az alkotmányos szinten biztosított jogok –, így a tulajdonosi jog és a vagyonnal való gazdálkodás joga – alapján dönthet úgy a képviselőtestület, hogy strandolás céljára kialakít, illetve fenntart egy megfelelő, tulajdonában álló ingatlant, azon bizonyos szolgáltatásokat nyújt, vagy szolgáltatások nyújtását lehetővé teszi, és arról is szabadon dönthet, hogy a strand területére történő belépésért díjat szed vagy sem. A belépési díj ellenében üzemeltetett önkormányzati tulajdonú strandokra vonatkozó szabályokat, díjakat a települési önkormányzatok általában eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott rendeletben rögzítik.
73. A helyi önkormányzatok tulajdonjogának állam általi korlátozása nem példa nélküli, az Alkotmánybíróság 2019-ben vizsgálta például az úgynevezett iskolavagyonnal (köznevelési intézmény feladatainak ellátását szolgáló önkormányzati tulajdonú ingó és ingatlanvagyon) kapcsolatos tulajdonosi jogok korlátozását. Ebben az esetben a helyi önkormányzatnak a tulajdonhoz való joga úgy került korlátozásra, hogy egyrészt megjelölésre került az a közérdek, amelyre tekintettel történt a korlátozás, azaz a köznevelési feladatok ellátása, másrészt az alapfokú oktatással kapcsolatos hatáskörök a helyi önkormányzatoktól az államhoz kerültek. Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint „[a]z önkormányzatok tulajdonhoz való joga és annak állam általi korlátozhatósága osztja az önkormányzati tulajdont indokolttá tevő hatáskör jogi sorsát: amennyiben az adott hatáskör önkormányzati, a hatáskörhöz rendelt tulajdon is az; ha azonban az adott hatáskör ex lege államivá válik, az önkormányzati tulajdon az állam javára korlátozható (..)” {3311/2019. (XI. 21.) AB határozat Indokolásának [49] bekezdés}.
74. Jelen népszavazási kérdés és az előző bekezdésben említett példa közötti alapvető különbség azonban az, hogy a benyújtott kérdés a tulajdonhoz való jog korlátozását kényszerítő ok megnevezésével adós marad, ennek hiányában pedig a népszavazási kérdés kapcsán beálló tulajdonkorlátozás alkotmányossága nem vizsgálható. 
75.  Erre figyelemmel a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy kényszerítő ok hiányában a megalkotott törvény, még abban az esetben is, ha arra az Országgyűlés országos népszavazás végrehajtása okán lenne köteles, a különböző magánszemélyek és jogi személyek és különösen a helyi önkormányzatok tulajdonhoz fűződő alkotmányos jogának aránytalan korlátozásával is járna. Ennél fogva a kérdésből eredő alapjogi kollízió csak az Alaptörvény módosításával lenne feloldható, vagyis a kezdeményezésből szükségszerűen következik az Alaptörvény módosítása, amely a 8. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján a hitelesíthetőség akadályát képezi.

V.

[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]

76. A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
77. A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
78. A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), amely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
79. A Nemzeti Választási Bizottság mindenekelőtt rögzíti, hogy Szervező által benyújtott kezdeményezés egy kérdőmondatban megfogalmazott kérdésből és egy - attól tagolással elválasztott - nyolc mondatból álló összefüggő szövegből áll. A kérdést követő szöveg jellegét tekintve magyarázó típusú szövegnek tekinthető, amely a népszavazási kérdésben megfogalmazott cél megvalósításához kapcsolódó, abba beletartozó feladatok részletes bemutatását tartalmazza öt felszólító mondat és három kijelentő mondat formájában.
80. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a magyarázó szöveg a céljával éppen ellentétes hatást érhet el, ugyanis a tartalmának szerteágazó és átláthatatlan volta miatt elbizonytalaníthatja a választópolgárokat az előtte álló egyszerűen megfogalmazott, „igen-nel” vagy „nem-mel” megválaszolható eldöntendő mondat megválaszolásában.
81. E körben a Nemzeti Választási Bizottság hivatkozik a Kúria Knk.I.39.248/2024/5. számú végzésére, amelyben a Kúria kifejtette, hogy a kérdéshez fűzött magyarázat ténye már önmagában a kérdés nehezen érthető nem kellően világos voltát tükrözi, konkrétan azt juttatja kifejezésre, hogy a kérdés benyújtója maga is szükségét látta az értelmezés elősegítésének. A Kúria arra is rámutatott, hogy az Nsztv. 9. § (1) bekezdése szerinti kérdésegyértelműség követelményéből az is kitűnik, hogy magának a feltenni javasolt kérdésnek kell egyértelműnek lennie, az Nsztv. nem biztosít lehetőséget arra, hogy a kérdéshez annak benyújtója további magyarázatot adjon. A Kúria rögzítette, hogy tény, hogy az Nsztv. nyelvtani szempontú, alaki jellegű kifejezett tilalmat nem fogalmaz meg, azonban álláspontja szerint az Nsztv. rendelkezései összességében azt támasztják alá, hogy a hitelesítés kizárólag egyetlen kérdésre vonatkozhat és a szavazólapon ugyanaz az egyetlen kérdés jelenhet meg, amely egyetlen kérdés nem értelmezhető akként, hogy ahhoz magyarázó szöveg fűzhető. A Kúria e körben utalt az Nsztv. 3. § (2) bekezdésére, amely szerint a kezdeményezésben egy kérdés szerepelhet, valamint az Nsztv. 27. § (1) bekezdésére is, amely kimondja, hogy a kérdést a kezdeményezésben megfogalmazott formában kell népszavazásra bocsátani.
82. A Kúria a szóban forgó végzésében elvi éllel mondta ki, hogy az Nsztv. 9. § (1) bekezdése értelmében az egyértelműség törvényi kritériuma a népszavazásra javasolt kérdés megfogalmazására vonatkozik, amely rendelkezés nem biztosítja a szervező számára, hogy a népszavazásra javasolt kérdéshez további magyarázó mondatot fűzhessen.
83. A fent ismertetett kúriai joggyakorlatra figyelemmel a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a népszavazásra javasolt kérdés már önmagában a hozzáfűzött magyarázó szöveg jelenléte okán sem felel meg a népszavazási egyértelműség követelményének.
84. A Nemzeti Választási Bizottság – elvégezve a kérdés tartalmi vizsgálatát is –megállapítja, hogy a kérdés nem egyértelmű a vonatkozásban, hogy a hozzáférhetővé tétel abszolút, korlátozás nélküli hozzáférést jelent, avagy olyan hozzáférést, ami tekintettel van a fentiekben (jelen határozat Indokolásának III. pontjában) ismertetett jogi és/vagy fizikai akadályokra. Az ismertetett jogszabályi rendelkezésekből kitűnik, hogy a Balaton vízfelületének számos olyan területe van, ahol a szabadidős célú tevékenységek végzésének, így értelemszerűen a vízi járművek használatának, fürdésnek a lehetősége jogszabályba ütközik vagy a szabadidős tevékenység emellett fizikailag is kizárt (például a partvonalán található nádaspopuláció területén).
85. A kezdeményezésben szereplő „szabadon” fordulata, illetve a „teljes vízfelülete” szókapcsolat arra utal, hogy a korlátozás nélküli hozzáférés biztosítása a kezdeményezés célja, ugyanakkor a kezdeményezés magyarázó szövege ezt a szó szerinti értelmezést kétségessé tesz. E bizonytalanság azzal a következménnyel jár, hogy sem a jogalkotó nem tudja eldönteni, hogy pontosan milyen jogalkotásra köteles, sem a választópolgárok számára nem egyértelmű a kérdés tartalma, azaz nem látják át döntésük következményeit.
86. A Nemzeti Választási Bizottság összefoglalóan megállapítja, hogy jelen eljárásban vizsgált népszavazási kérdés már önmagában a hozzáfűzött magyarázó szöveg okán sem teljesíti az egyértelműség követelményét, valamint a kérdés tartalma sem egyértelmű. Fenti érvelés alapján a Bizottság megállapítja, hogy mivel jelen eljárásban vizsgált népszavazási kérdés nem teljesíti az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményét, így a kérdésben országos népszavazás nem tartható.

VI.

[A határozat indokolásának összegzése]

87. A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a népszavazásra javasolt kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjában foglalt követelményeknek nem tesz eleget, valamint nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének, ezért a Nemzeti Választási Bizottság a kérdés hitelesítését – az Nsztv. 11. § (1) bekezdésében foglalt jogkörében eljárva – megtagadta.

VII.

[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]

88.  A határozat az Alaptörvény 8. cikk (1) és (2) bekezdésén, a 8. cikk (3) bekezdés a) pontján, a 32. cikk (1) bekezdésének e) és g) pontján és (6) bekezdésén, a 38. cikk (1) bekezdésén, a XIII. cikk (1) bekezdésén; az Nsztv. 2-4. §-án, 6. §-án, 8. §-án, 9. §-án, a 10. § (1) bekezdésén, a 11. § (1) bekezdésén és a 27. § (1) bekezdésén; az Nvtv. 4. § (1) bekezdésének d) pontján, 5.§-án, 7.§-án és az 1. melléklet III. pontján; a Rendelet1 42. § (1) bekezdésén, a Rendelet2 37. § (1) bekezdésén, a Rendelet3 2. § (1) bekezdésén és (3) bekezdésének b) pontján, a Nádasrendelet 1-3 §-ain, a Vkt. 2. § (1) bekezdésének c) pontján, az 58. § (1) és (2) bekezdésén, a 69.§ (1) bekezdésén, a 71. § (1), (2) és (4) bekezdésén, a 85. § (1) és (2) bekezdésén, valamint 87. §-án; a BM rendelet 2. § (1) bekezdésén, a Trtv. 4. §-án, 70. §-án, a 71/D. § (1) bekezdésén és 74. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

Budapest, 2025. április 15.

Dr. Sasvári Róbert

a Nemzeti Választási Bizottság

elnöke