A Nemzeti Választási Bizottság
77/2016. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság dr. N. A. magánszemély (a továbbiakban: Beadványozó) által benyújtott kifogás tárgyában – 9 igen és 2 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság a kifogást elutasítja.
A határozat ellen a meghozatalától számított 5 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben, vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547.; e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2016. szeptember 28-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
Beadványozó képviseletében a Dr. Cz. és T. Ügyvédi Irodát képviselő dr. Cz. Cs. 2016. szeptember 18-án 15 óra 50 perckor elektronikus úton kifogást nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 1. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 208. § (1) bekezdésére hivatkozva, a Kormány nevében küldött külhoni magyaroknak címzett miniszterelnöki levelek okán a Kormány kampánytevékenysége miatt. Álláspontja szerint ez a magatartás sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontjait, valamint az Nsztv. 70. § (1) bekezdését. Beadványozó további, alkalmazni szükséges és megsértett jogszabályként hivatkozott az egyének védelméről a személyes adatok gépi feldolgozása során, Strasbourgban, 1981. január 28. napján kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1998. évi VI. törvényre, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvényre (a továbbiakban: Nytv.), valamint az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvényre. Megítélése szerint a kampánylevelek postázása és a címzettek általi átvétele egy folyamatos cselekmény, ezért a kifogás tárgya tekintetében a Ve. 209. § (2) bekezdése szerinti folyamatosan fennálló tevékenységre hivatkozott.
Kifogástevő előadta, hogy 2016. szeptember 16-án kapta meg az Angliában élő magyar állampolgár ismerősétől a beadványhoz csatolt kampánylevelet, melyet a 2016. október 2-ai népszavazás szervezője, a Kormány nevében írt alá a Miniszterelnök.
Hivatkozott és idézte a választások hivatalos oldalán a kampánycélú adatigénylés körében közzétett tájékoztatót, mely szerint:
„A népszavazásról szóló törvény alapján a Kormány, valamint a kezdeményezésben részt nem vevő, de országgyűlési képviselőcsoporttal rendelkező pártok (FIDESZ, JOBBIK, KDNP, LMP, MSZP) a Nemzeti Választási Irodától igényelhetik a választópolgárok név- és lakcímadatait közvetlen politikai kampány céljára (az adatok kiadása nem terjed ki a levélben szavazók névjegyzékében szereplő választópolgárokra). Az adatszolgáltatás nem és korcsoport szerinti bontásban is kérhető.”
Idézte és a kifogásához is csatolta az index.hu oldal 2016. szeptember 17-ei cikkét, melyben külföldön élő magyar olvasók nyilatkoztak, valamint Havasi Bertalannak a Kormányzati Tájékoztatási Központon keresztül az index.hu-nak küldött válaszát, mely szerint „A külföldön élő nagykorú magyar állampolgárok név- és lakcímadatait a Miniszterelnöki Kabinetiroda a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalától igényelte a polgárok személyi adatának és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény alapján”.
Beadványozó álláspontja szerint a tárgybeli levelek kampányeszközök, használatuk a Kormány kampánytevékenységének része, tehát ezek vonatkozásában is be kell tartani a választási alapelveket, valamint a Ve. és az Nsztv. rendelkezéseit. Kifogástevő rögzítette, hogy a népszavazás szervezőjeként a Kormány kampánytevékenységet végez, így nem hivatkozhat arra, hogy a külhoni magyarokat csupán tájékoztató tevékenysége részeként kereste fel levélben. Megítélése szerint csak azért, mert a Kormány államigazgatási jogkörében, célhoz kötötten, de igényelheti a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalától a magyarok név- és lakcímadatait, ezeket a kampányidőszakban alkalmazni rendelt Nsztv. és Ve. szabályok szerint a Nemzeti Választási Irodától (a továbbiakban: NVI) kell igényelni. A külhoni magyarok adatai azonban a szavazóköri névjegyzékben nem szerepelnek, az NVI azokkal nem rendelkezhet, így azt nem tudja szolgáltatni, sem a Kormánynak, sem az Országgyűlésben frakcióval rendelkező pártoknak. Megítélése szerint, ha a Kormány olyan név- és lakcímadatokat használt fel kampánylevelének a külhoni magyarokhoz való eljuttatásához, amelyek nem állnak az NVI rendelkezésére, megsértette az Nsztv. és a Ve. rendelkezéseit, mivel olyan adatokat használt fel, melyhez a kezdeményezés szervezésében részt nem vevő, országgyűlési frakcióval rendelkező pártok nem tudnak hozzáférni, így ezekhez a választópolgárokhoz nem tudják eljuttatni defenzív véleményüket. Megítélése szerint a választói név- és lakcímadatok igénylésére és felhasználására kampányidőszakban a Ve. és az Nsztv. szabályait kell alkalmazni, tehát a népszavazás szervezője is csak e jogszabályok keretei között teheti meg, hogy igényli és felhasználja ezeket az adatokat.
A fentiek alapján Beadványozó kérte a Nemzeti Választási Bizottságot, hogy a kifogásnak adjon helyt, és a Ve. 218. § (2) bekezdésének a) pontja alapján állapítsa meg a jogszabálysértések tényét, továbbá a b) pont alapján a Kormányt tiltsa el a további jogszabálysértésektől, azaz a tárgybeli kampánytevékenység további folytatásától.
Beadványozó kifogásához ügyvédi meghatalmazást csatolt, továbbá Orbán Viktor, Magyarország Miniszterelnökének levelét, e levél részére való megküldéséről szóló nyilatkozatát, valamint az index.hu „Bizarr módon jutottak Orbánék a külföldi magyarok lakcíméhez” című, 2016. szeptember 17-ei cikket kinyomtatva.
II.
A Nemzeti Választási Iroda a tényállás tisztázása érdekében megkereste a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalát (a továbbiakban: KEK KH), hogy a Kormány részére kiadta-e a külföldön élő nagykorú magyar állampolgárok név- és lakcímadatait, és ha igen, akkor milyen jogszabályi rendelkezés alapján.
Fentieken túl arról is tájékoztatást kért, hogy az Nsztv. 70. § (1) bekezdésében nevesített, a 2016. október 2-ai népszavazás szervezésében részt nem vevő, de az Országgyűlésben képviselőcsoporttal rendelkező pártoknak van-e jogszabályi lehetőségük a külföldön élő magyar állampolgárok adatai igénylésére.
A KEK KH válaszában rögzítette, hogy a külföldön élő nagykorú magyar állampolgárok külföldi lakóhely adatait az ukrajnai és a szlovákiai külföldi címek kivételével a Miniszterelnöki Kabinetiroda kérelmére adta ki az Nytv. 19/A. §-a alapján.
A KEK KH válaszlevelében továbbá kifejtette azt is, hogy az Nytv. 18. § (3) bekezdés b) pontja alapján „a pártoknak is, mit jogi személyeknek lehetőségük van arra, hogy a polgárok meghatározott körének megkeresésével a polgárok álláspontját kérhessék egy adott kérdésben. Fontos ezzel kapcsolatban kiemelni, hogy a hivatkozott eset nem név-, illetve lakcímadatok szolgáltatását jelenti, hanem a polgárok véleménye megismerése érdekében a nyilvántartás szerve által továbbított tájékoztató megkeresést, amellyel kapcsolatos álláspontjukat a polgároknak válasz visszaküldésével van lehetőségük kifejezésre juttatni.”
III.
A Ve. 1. § e) pontja szerint a Ve.-t kell alkalmazni abban az eljárásban, amelyre e törvény alkalmazását törvény elrendeli. Az Nsztv. 1. § (1) bekezdése szerint a törvény hatálya alá tartozó eljárásokra a Ve. Általános részét - az Nsztv.-ben foglalt eltérésekkel - kell alkalmazni. Az országos népszavazási kampányra vonatkozó szabályokat az Nsztv. 69-70. §-ai és a Ve. Általános része VIII. Fejezetének rendelkezései tartalmazzák.
Az Alkotmánybíróság 5/2015. (II. 25.) AB határozatában a választási kampánnyal kapcsolatban kifejtette, hogy az „a közügyek szabad vitatásának egyik, a választójog szabályai körébe vont megnyilvánulása. E nélkül a választópolgárok nem, vagy csak komoly nehézségek árán tudnák eldönteni, hogy kire szavazzanak. A választási kampány során tehát nemcsak egyszerűen a közügyeket vitatják meg az emberek, hanem tájékozódnak annak érdekében, hogy a szavazás napján megfontolt döntést tudjanak hozni.” (ABH 2015, 136, 141)
Az Alkotmánybíróság 7/2014. (III. 7.) AB határozatában értelmezte az Alaptörvény IX. cikkében foglalt szólás- és sajtószabadságot, és kifejtette, hogy a közügyek szabad megvitatásához fontos társadalmi érdek fűződik. E fontos társadalmi érdek érvényesülésének alaptörvényi összefüggéseit megragadva hangsúlyozta: „az Alaptörvény megerősítette az alkotmánybírósági gyakorlatban kialakult azt az értelmezést, mely szerint a szólás- és sajtószabadság kettős igazolással bír, azaz az egyéni önkifejezés, illetve a politikai közösség demokratikus működése szempontjából egyaránt kulcsfontosságú. Az Alaptörvényben megerősített kettős igazolás pedig azt jelenti, hogy a véleményszabadságnak az alapjogok körében elfoglalt kitüntetett helyére vonatkozó értelmezés is változatlanul érvényes”. Mindemellett az AB 7/2014. (III. 7.) számú határozatában azt is kimondta, hogy „[a] közügyekkel összefüggő vélemény kinyilvánításának szabadsága a szólás- és sajtószabadság legbensőbb védelmi köréhez tartozik, mivel különös erővel és egyértelműséggel vonatkozik rá a szólásszabadság kettős igazolása. Az egyéni önkifejezés szabadsága felől nézve a közösség ügyeiben való megszólalás, ezáltal a társadalmi folyamatokban való aktív részvétel a személyiség kibontakoztatásának egyik kiemelkedően fontos terepe. A demokratikus közvélemény és akaratképzés közösségi szempontja alapján pedig éppen a sokszínű társadalmi és politikai nézetek szabad kifejezése minősül a legmeghatározóbb követelménynek.” (ABH 2014, 135, 143, 150)
Az Alkotmánybíróság tehát a népszavazási és választási eljárás során kifejtett kampánytevékenységet egyértelműen összekapcsolta az Alaptörvény IX. cikkében deklarált véleménynyilvánítás szabadságának jogával. Értelmezése szerint a kampány a közügyek szabad megvitatásának egyik lényegi eleme, az a közügyekben való megszólalást, a közérdekű vitában való álláspont kifejtését jelenti. Az Alkotmánybíróság joggyakorlata szerint az a közlés, ami a közügyek szabad vitatását érinti, automatikusan élvezi a véleménynyilvánítás szabadsága nyújtotta magasabb szintű oltalmat.
A kampánytevékenység végzéséhez való jogot, mely az Alaptörvény IX. cikkében deklarált véleménynyilvánítás szabadságából eredeztethető, a népszavazási eljárásban az eljárást szabályozó törvények, az Nsztv. és a Ve. rendelkezései biztosítják.
A népszavazási eljárásban is alkalmazandó Ve. 141. §-a definiálja a kampánytevékenység fogalmát. A törvényi meghatározás szerint „kampánytevékenység a kampányeszközök kampányidőszakban történő felhasználása és minden egyéb kampányidőszakban folytatott tevékenység a választói akarat befolyásolása vagy ennek megkísérlése céljából”. A kampányeszköz meghatározását a 140. § tartalmazza, és példálózó jelleggel felsorol közülük néhányat. A Ve. 140. §-a az alábbiak szerint rendelkezik: „kampányeszköznek minősül minden olyan eszköz, amely alkalmas a választói akarat befolyásolására vagy annak megkísérlésére, így különösen a
a) plakát,
b) jelölő szervezet vagy jelölt által történő közvetlen megkeresés,
c) politikai reklám és politikai hirdetés,
d) választási gyűlés”.
Az országos népszavazáson való részvételre jogosultak körét az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdése rögzíti, mikor kimondja, hogy „[m]indenkinek joga van országos népszavazáson részt venni, aki az országgyűlési képviselők választásán választó.” Ugyanezen cikk (1) bekezdése szerint „[m]inden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásán választó és választható legyen”.
Az Alaptörvény tehát az országos népszavazáson történő részvételt az országgyűlési képviselőválasztásokon gyakorolható aktív választójoggal köti össze. Azon a magyarországi lakcímmel rendelkező nagykorú magyar állampolgárok és magyarországi lakcímmel nem rendelkező nagykorú magyar állampolgárok jogosultak részt venni, ha a bíróság nem zárta ki őket a választójog gyakorlásából.
A népszavazási eljárásban a Ve. 141. §-a szerinti kampánytevékenység, vagyis a választói akarat befolyásolása, illetve az arra való törekvés az Alaptörvény XXIII. cikke (7) bekezdése szerinti választók irányába kifejtett magatartást jelent.
A népszavazási eljárásban az egyes kampányeszközök használatára való jogosultság tekintetében az Nsztv. speciális, a Ve. szabályaitól eltérő rendelkezést tartalmaz. A politikai reklámokkal kapcsolatban az Nsztv. rögzíti, hogy annak közzétételére a népszavazási kampányidőszakban kizárólag a kezdeményezés szervezője és a kezdeményezés szervezésében részt nem vevő, de országgyűlési képviselőcsoporttal rendelkező pártok jogosultak. Ugyanennek az alanyi körnek biztosítja az Nsztv. 70. §-a a szavazóköri névjegyzékben szereplő választópolgárok név- és lakcímadata igénylésének jogát.
A szavazóköri névjegyzék adattartalmát a Ve. 101-102. §-ai határozzák meg. E jogszabályi rendelkezések szerint a szavazóköri névjegyzék szavazóköri bontásban a népszavazáson szavazati joggal rendelkező választópolgárok adatait tartalmazza.
A szavazóköri névjegyzék a hivatkozott definíció alapján csak a magyarországi lakcímmel rendelkező választópolgárok adatait tartalmazza, az Nsztv. 65. § alapján alkalmazandó, a Ve. 274. §-a szerinti levélben szavazó választópolgárok adatait nem.
Az Nsztv. 70. §-ának rendelkezése a szervező és a kezdeményezés szervezésében részt nem vevő, de országgyűlési képviselőcsoporttal rendelkező pártok részére azt a jogosultságot biztosítja, hogy a hivatkozott szakasz (2) bekezdésében foglalt feltételek teljesítése esetén a Nemzeti Választási Irodától kérhetik a szavazóköri névjegyzékben szereplő, magyarországi lakcímmel rendelkező választópolgárok név- és lakcímadatát. Az Nsztv. 70. §-a tehát annak lehetőségét teremti meg, hogy a népszavazási kezdeményezés szervezője és a kezdeményezés szervezésében részt nem vevő, de országgyűlési képviselőcsoporttal rendelkező pártok a hivatkozott adatok birtokában, kampányanyagukkal közvetlenül megkeressék, megszólítsák ezeket a választópolgárokat.
Sem az Nsztv., sem pedig a Ve. nem tartalmaz azonban olyan tiltó rendelkezést, amely akadályozná a szervező és a kezdeményezés szervezésében részt nem vevő, de országgyűlési képviselőcsoporttal rendelkező pártok azon jogát, hogy kampányeszközökkel megszólítsák az országos népszavazáson szavazni jogosult teljes alanyi kört, azaz a magyarországi lakcímmel rendelkező választópolgárokon túl a magyarországi lakcímmel nem rendelkező, az országos népszavazáson szavazni jogosult külhoni választópolgárokat is. Az Nsztv. 70. §-ának helyes értelmezéséből az következik, hogy a törvény kifejezett eszközt a szavazóköri névjegyzékben szereplő választópolgárok közvetlen megszólítására nevesít, ám a 70. §, az Nsztv. egyéb, illetve a Ve. Általános részének rendelkezései, így a kampánytevékenységet meghatározó, illetve annak eszközeit felsoroló 140-141. §-ai nem tiltják a magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárok tekintetében a kampánytevékenység végzését.
Mivel az Alaptörvény a népszavazáson való részvétel jogát a nagykorú magyar állampolgárok részére biztosítja, a Ve. 141. §-ában rögzített, a választói akarat befolyásolásának, illetve az arra való törekvésnek, azaz a kampánytevékenység folytatásának joga is csak a szavazásra jogosult teljes alanyi kör tekintetében értelmezhető.
A kampánytevékenység gyakorlásához fűződő jog érvényesíthetőségének csak egyes eszközeit nevesíti az Nsztv. és a Ve., a Ve. 140. §-a is példálózó és nem taxatív jelleggel határozza meg a kampányeszközök körét.
A Kormány, mint a 2016. október 2-ra kitűzött országos népszavazás szervezője a népszavazási eljárásban is alkalmazandó, a Ve. 141. §-ában biztosított kampánytevékenység folytatásához való joga alapján szólította meg a magyarországi lakcímmel nem rendelkező nagykorú magyar állampolgárokat, melyhez eszközt az Nytv. 19/A. §-a biztosított.
Ezek a magyar állampolgárok ugyanis, amennyiben kérték a Ve. 84. §-a alapján a központi névjegyzékbe való felvételüket, jogosultak az országos népszavazáson részt venni és az Nsztv. 65. §-a alapján alkalmazandó, a Ve. 274. §-a szerint az országos népszavazáson levélben szavazhatnak.
Fontos azonban, hogy annak joga, hogy a külföldön élő magyar állampolgárokat –akik közül az országos népszavazáson szavazni jogosultak száma a határozat meghozatala napján 274 736 – a 2016. október 2-ai népszavazás kapcsán megkeressék – feléjük politikai véleményeket, álláspontokat közvetítsenek, segítve ezzel azt, hogy ez a választói kör is tájékozódhasson a különböző politikai véleményekről, a kérdésre adható válaszokkal összefüggésben felhozható érvekről és ellenérvekről, hogy a szavazás alkalmával megfontolt döntést hozhassanak – nem csak a Kormány, hanem a parlamenti frakcióval rendelkező pártok részére is biztosított.
Az Nytv. 5. § (7) bekezdés b) pontja szerint a csoportos adatszolgáltatás az adatigénylő által vagy jogszabályban meghatározott szempontok szerint képzett csoportba tartozó polgárok adatainak rendszeres vagy eseti közlését jelenti.
Az Nytv. IV. fejezete a polgárok személyi, lakcím és értesítési cím adatait tartalmazó nyilvántartásból (a továbbiakban: nyilvántartás) való adatszolgáltatás szabályait rögzíti. A 17. § (1) bekezdése határozza meg az adatigénylésre jogosultak körét. E jogszabályi rendelkezés szerint a nyilvántartás szervei az Nytv.-ben meghatározott feltételekkel és korlátok között - a polgár, illetve jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet kérelmére, a felhasználás céljának és jogalapjának igazolása esetén - adatot szolgáltatnak.
Ugyanezen szakasz (2) bekezdés a) pontja szerint a nyilvántartásból név, lakcím és értesítési cím adatok szolgáltathatók.
Az Nytv. 18. § (2) bekezdése szerint a csoportos adatszolgáltatás a polgárok szélesebb körének adatait érintően a központi szervtől, azaz a KEK KH-tól igényelhető.
Ugyanezen szakasz (3) bekezdése szerint az adatszolgáltatás helyett a kérelmező igényelheti, hogy kapcsolatfelvétel céljából a nyilvántartás illetékes szerve az általa megjelölt személyt, személyi kört keresse meg és
a) kérje írásos hozzájárulását ahhoz, hogy név, lakcím és értesítési cím adatait a kérelmező rendelkezésére bocsáthassa, vagy
b) arról értesítse, hogy a kérelmezőt közvetlenül keresse meg, ha vele a kapcsolatot fel kívánja venni.
Ez utóbbi, vagyis a 18. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezés a jelenlegi joggyakorlat szerint annak lehetőségét foglalja magában, hogy az Nsztv. 70. §-ában nevesített, a 2016. október 2-ra kitűzött országos népszavazás szervezésében részt nem vevő, de az Országgyűlésben képviselőcsoporttal rendelkező pártok is kérhetik a KEK KH-tól azt, hogy a külföldön élő magyar állampolgárokat közvetlenül keressék meg. Ennek a megkeresésnek az alkalmával a pártnak lehetősége van arra, hogy a népszavazással kapcsolatos politikai véleményről tájékoztassa az adott állampolgárt, illetve választópolgárt, azaz a pártnak lehetősége van a választó választói akaratát befolyásolni, a népszavazással kapcsolatos álláspontjáról meggyőzni. Az állampolgár, illetve választópolgár pedig a megkeresés alapján eldöntheti, hogy kíván-e kapcsolatot felvenni a párttal vagy sem.
Fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy téves Beadványozónak az az érvelése, hogy a választói név- és lakcímadatok felhasználására népszavazási kampányidőszakban kizárólag az Nsztv. és a Ve. szabályai alkalmazandók. A jogszabályi rendelkezések helyes értelmezése az, hogy az Nsztv. a szavazóköri névjegyzék adatai kiadására vonatkozó szabályokat tartalmazza. Azt Nsztv. és a Ve. a népszavazási kampány kiemelt résztvevői, az Nsztv. 69. és 70. §-ában nevesített alanyi kör számára az országos népszavazáson választójoggal bíró, magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárok elérésére konkrét eszközt nem nevez meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az Nsztv. 69-70. §-ában nevesített szervező és a kezdeményezés szervezésében részt nem vevő, országgyűlési képviselőcsoporttal rendelkező politikai pártok a népszavazási kampány során ne élhetnének az Nsztv. illetve a Ve.-n kívül más törvényben biztosított jogukkal, annak érdekében, hogy megszólítsák és a népszavazással kapcsolatos üzeneteiket eljuttassák e választópolgárok részére is. Erre teremt törvényes lehetőséget az Nytv. 18. § (3) bekezdésében szabályozott eljárás. Természetesen e joggyakorlás folytán is figyelemmel kell lenni a népszavazási eljárásban is alkalmazandó, a Ve. 2. § (1) bekezdésében nevesített eljárási alapelvekre. Az alapelveknek megfelelő joggyakorlást jelent többek között az, ha a párt csak azokat a külföldön élő nagykorú magyar állampolgárokat kívánja közvetlenül megszólítani és tájékoztatni a népszavazással kapcsolatos álláspontjáról, akik olyan országokban élnek, ahol nem tiltják a kettős állampolgárságot.
Az, hogy a Kormány a kampánytevékenység folytatásához való joga alapján, az Nytv.-ben foglalt eszközzel élve megkereste és választójoguk gyakorlására hívta fel a népszavazáson részt venni jogosult, magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárokat, éppen azért nem esélyegyenlőség sértő, mert erre vonatkozó, törvényben biztosított joga az Nytv. 17. § (1) bekezdése alapján, a 18. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt kapcsolatfelvételt szabályozó rendelkezés alkalmazásával mind az öt, az országos népszavazás kezdeményezésében részt nem vevő, az Országgyűlésben frakcióval rendelkező pártnak is van.
Mivel a Kormánynak a kifogásban rögzített cselekménye a fentiekben részletesen kifejtett érvelés alapján nem jogsértő, azaz az nem ütközik az Nsztv. 70. §-ába, nem sérti az esélyegyenlőséget, mert az Nytv. biztosítja a kezdeményezésében részt nem vevő, az Országgyűlésben frakcióval rendelkező pártok részére is annak lehetőségét, hogy közvetlenül megkeressék a magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárokat, a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjának sérelme fel sem merülhet.
A fentiekben részletesen leírtak alapján a Nemzeti Választási Bizottság a Ve. 220. §-a értelmében a kifogást, az Nsztv. 70. §-ának, valamint a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt, az esélyegyenlőség választási eljárási alapelvének és az e) pontjában foglalt, a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvének sérelme vonatkozásában a rendelkező részben foglaltak szerint elutasította.
IV.
A határozat az Alaptörvény a IX. cikkén, a XXIII. cikkén, a Ve. 101-102. §-án, a 140. §-án, 141. §-án, a 274. §-án, az Nsztv. 1. §-án, a 65. §-án, a 69-70. §-án, az Nytv. 5. § (7) bekezdés b) pontján, a 17. §-án, a 18. §-án, a 19/A. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 222. § (1) bekezdésén, 223. § (1) bekezdésén, 224. § (1) és (5) bekezdésein, az Nsztv. 79. § (1) bekezdésén, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, 43. § (7) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2016. szeptember 23.
Prof. Dr. Patyi András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke