77/2011. OVB határozat - U. K. és Sz. V. magánszemélyek által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában

Az Országos Választási Bizottság – 2011. június 17-én megtartott ülésén – a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 124/A. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt hatáskörében eljárva U. K. és Sz. V. magánszemélyek által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában meghozta a következő

 

 

Az Országos Választási Bizottság az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadja.

 

A határozat ellen – a Magyar Közlönyben való közzétételét követő 15 napon belül – az Alkotmánybírósághoz címzett kifogást lehet benyújtani az Országos Választási Bizottságnál (1051 Budapest, Arany J. u. 25.; levélcím: 1357 Budapest, Pf. 2.; fax: 06-1-7950-143).

 

 

 

I.

 

A beadványozók 2011. május 24-én aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtották be az Országos Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából. Az aláírásgyűjtő íven a következő kérdés szerepelt:

 

 

Az Országos Választási Bizottság álláspontja szerint a népszavazásra feltett kérdés alapján nem állapítható meg, hogy a várandós nő döntése mennyiben jelent teljes döntési szabadságot és mennyiben illeszkedik a magzati élet védelme céljából kialakított alkotmányos garanciák rendszerébe. A terhesség megszakításának kérdésében a várandós nő önrendelkezési joga és az államnak az emberi élet védelmére vonatkozó kötelezettsége kerül konfliktusba, amelyek a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 54. § (1) bekezdésében és 8. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekből vezethetők le.

 

Egy eredményes ügydöntő népszavazás a törvényhozónak a terhesség megszakítását kellő súlyú indok nélkül lehetővé tévő, vagy a magzati élet védelmére irányuló, ellensúlyt képező szabályozás nélküli modelljét állítja fel, ezáltal az Alkotmány [Alkotmánybíróság 64/1991. (XII. 17.) és 48/1998. (XI. 23.) számú határozataiban kibontott] tartalmát is módosítja.

 

Fentiek értelmében az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy az országos népszavazáson feltenni kívánt kérdés az Alkotmány módosítására irányul. Az Alkotmánybíróság több határozatában is [2/1993. (I. 22.) AB, 25/1999. (VII. 7.) AB, 28/1999. (X. 6.) AB, 40/1999. (XII. 21.) AB, 50/2001.(XI. 29.) AB, 48/2003. (X. 27.) AB határozatok] leszögezte, hogy az Alkotmány módosítására, csak az Alkotmányban előírt eljárási rendben, az Alkotmány által feljogosított alkotmányozó hatalom által [Alkotmány 24. § (3) bekezdés] kerülhet sor. Az Alkotmány módosítására, illetve az Alkotmány egyes rendelkezéseinek a jövőbeni megváltoztathatóságának kizárására irányuló kérdésben választópolgárok által kezdeményezett népszavazásnak nincs helye.

 

Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a kezdeményezésben foglalt kérdés nem felel meg az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének sem. Az egyértelműség követelménye azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, a kérdésre „igen”-nel vagy „nem”-mel lehessen felelni. Az Országos Választási Bizottság álláspontja szerint a kérdés nyelvtani és logikai értelmezését követően sem állapítható meg egyértelműen a választópolgár számára, hogy kinek és milyen tartalmú döntését kívánná egy esetlegesen eredményes népszavazással megakadályozni.

 

Az Országos Választási Bizottság megállapítja továbbá, hogy a népszavazásra feltenni kívánt kérdés a jogalkotó számára sem egyértelmű, ugyanis nem világos, hogy egy eredményes népszavazást követően pontosan milyen jogszabály megalkotására lenne a jogalkotó köteles.

 

Fentiek értelmében a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani és a népszavazásra feltenni kívánt kérdés nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek, így a Bizottság az Nsztv. 10. § b) és c) pontja értelmében az aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadja.

 

II.

 

A határozat az Alkotmány 8. § (1) bekezdésén, 24. § (3) bekezdésén és 54. § (1) bekezdésén, az Nsztv. 2. §-án és a 10. § b) és c) pontján, 13. § (1) bekezdésén a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 130. §-ának (1) bekezdésén alapul.