A Nemzeti Választási Bizottság
691/2018. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság a S. Gy. L.-né magánszemély (a továbbiakban: Beadványozó) által benyújtott fellebbezés tárgyában – 19 igen és 1 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság a Budapest 15. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottság 60/2018. (IV. 01.) számú határozatát megváltoztatja.
A Nemzeti Választási Bizottság a kifogást elutasítja.
A határozat ellen a meghozatalától számított 3 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3., levélcím: 1397 Budapest, Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2018. április 9-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illeték-feljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[Az első fokon eljárt választási bizottság döntése és az azt megalapozó tényállás]
[1] Magánszemély 2018. március 29-én nyújtott be kifogást a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 2. § (1) bekezdése e) pontjának megsértésére hivatkozva Budapest 15. sz. Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: OEVB).
[2] Beadványában előadta, hogy a „Lőrinci Magazin” időszaki lap „2018. április számának” 10. oldalán megjelent „Száz napja nem tudni, hova lett a Bókay iskola pénze” című cikk azt a hamis látszatot kívánja kelteni, mintha a megjelölt, uniós forrásból nyert felújítási támogatás sorsa tisztázatlan lenne, és a cikkben foglaltak szerint „a pénz sorsának kiderítése ezúttal is az igazságszolgáltatásra marad”. Az írás külön kiemeli, hogy „a botrány kipattanása óta Ő (mármint Kucsák László országgyűlési képviselő) is bujkál a válaszadás elől”.
[3] A kifogástevő szerint a forrás azonban a fentiekkel ellentétben rendelkezésre áll és sorsa soha nem is volt bizonytalan. Ennek igazolására csatolta a XVIII. kerületi önkormányzat képviseletében eljáró Városrehabilitáció18. Zrt. vezérigazgatójának írásbeli nyilatkozatát. Ebből megállapítható, hogy 5% vállalkozói előleg került kifizetésre, a fennmaradó rész az Önkormányzat költségvetési számláján rendelkezésre áll.
[4] Miután a cikk közzétételére a választási kampányban került sor, kampányeszköznek minősül és alkalmas a megjelölt országgyűlési képviselő negatív színben történő feltüntetésére, a kifogástevő szerint sérti a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét. Kéri ezért a jogszabálysértés megállapítását, a jogsértő eltiltását. Becsatolja bizonyítékként az újság egy példányát és nyilatkozatokat a megjelenés dátumának igazolására.
[5] Az OEVB 60/2018. határozatával 2018. április 1-jén a kifogásnak helyt adott, megállapította az időszaki lap jogsértését a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás tekintetében a kifogásolt állítással összefüggésben, és eltiltotta a további jogsértéstől, továbbá kötelezte a határozat rendelkező részének közzétételére.
[6] Indokolásában azt rögzítette, hogy a kifogás határidőben érkezett, a sérelmezett kijelentést tényállításnak minősítette és megállapította valótlanságát.
II.
[A fellebbezés tartalma]
[7] Beadványozó 2018. április 3-án nyújtott be fellebbezést az OEVB döntése ellen a Ve. 223. § (3) bekezdés a) és b) pontjára hivatkozva.
[8] Beadványozó úgy véli, az OEVB döntés megalapozatlan. Álláspontja szerint az OEVB döntése jogszabálysértő, mert a Lőrinci Magazinban megfogalmazott állítás, mely szerint „100 napja nem tudni, hova lett a Bókay Iskola pénze”, a cikk megjelenésekor valós állítás volt. A beadványozó előadta, hogy az újság szerkesztésekor a kifogást tevő által benyújtott dokumentumok nem voltak ismertek, azok tartalma semmilyen formában nem jutott el a sajtó képviselőihez. A Beadványozó szerint az adott téma régóta napirenden volt a XVIII. kerületben, több sajtómegjelenés is történt azzal kapcsolatban.
[9] Előadta még, a Városrehabilitáció18. Zrt. vezérigazgatójának nyilatkozata alkalmatlan volt arra, hogy arra alapozva az OEVB döntést hozzon, nyilatkozatként csak a polgármester, vagy az önkormányzat gazdasági vezetője által tett nyilatkozat fogadható el. Megítélése szerint az önkormányzat hivatalosan soha nem cáfolta a cikkben tett állítást.
[10] A Beadványozó kéri ezért a Nemzeti Választási Bizottságot, hogy a Ve. 231. § (5) bekezdés b) pontja alapján változtassa meg az OEVB döntését és a kifogást utasítsa el.
III.
[A Nemzeti Választási Bizottság döntése és jogi indokai]
[11] A Nemzeti Választási Bizottság a Ve. 231. § (4) bekezdése szerint a másodfokú eljárás keretében a sérelmezett határozatot, valamint az azt megelőző eljárást vizsgálja.
[12] A Bizottság megítélése szerint az OEVB határozata hiányos, a döntését megalapozó érdemi indokolást nem tartalmaz, továbbá a kifogás tartalmát nem a tényállás részeként jeleníti meg, hanem azt mellékletként csatolja határozatához.
[13] A Nemzeti Választási Bizottság az OEVB határozata felülvizsgálatának eljárásában irányadónak tekinti az Alkotmánybíróság 2014. április 8-án, a Kúria választási ügyben hozott Kvk.I.37.394/2014/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt elutasító 3096/2014. (IV. 11.) AB határozatát (a továbbiakban: ABh.), melyben az AB az írott sajtó esetében a sajtószabadság korlátozásának szabályait értelmezte. Az AB hivatkozott döntésének jelen ügy szempontjából releváns megállapításai az alábbiak:
[14] A sajtószabadság a demokratikus és alkotmányos politikai rendszerek egyik legfontosabb intézménye, garanciája és eszköze. A sajtószabadság komplex, több összetevőből álló szabadságjog. A sajtószabadság legfontosabb összetevői: a sajtóalapítás szabadsága, a sajtó-előállítás szabadsága, a sajtóterjesztés szabadsága, a sajtószerkesztés szabadsága, valamint az újságírók és szerkesztők sajtóban megjelenő véleményének a szabadsága. A sajtószerkesztés szabadságának a korlátozása tehát meg kell, hogy feleljen az alapvető jogok korlátozásával szemben támasztható annak a követelménynek, hogy az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyen egymással.
[15] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a sajtószabadság korlátozásának alkotmányossági mércéi eltérnek az egyes tömegkommunikációs eszközök tekintetében. A médiaszolgáltatók, azaz a televíziók, rádiók esetében az Alkotmánybíróság más sajtószervekhez képest a szerkesztői szabadság szélesebb körű korlátozását tartotta elfogadhatónak [165/2011. (XII. 20.) AB határozat, ABH 2011, 478.].
[16] Az AB az Abh.-ban rögzítette, hogy a Kúria vizsgált döntésében foglalt jogértelmezés, mely szerint adott esetben a sajtótermékek, azaz az írott sajtó szerkesztői szabadságát is korlátozhatják a Ve. alapelvi rendelkezései, a tájékoztatásra vonatkozó követelményekkel áll összefüggésben.
[17] Az Alkotmánybíróság az 1/2007. (I. 18.) AB határozatban a médiaszolgáltatók szerkesztői szabadságának korlátjaként fogadta el a kiegyensúlyozott, elfogulatlan, tárgyilagos tájékoztatás követelményét, de a korlátozás igazolására felhozott érvek az audiovizuális média sajátosságaihoz kötődnek, és a nyomtatott sajtótermékek esetében nem állnak fenn. Az írott sajtó esetében az Alkotmánybíróság kezdettől fogva a lapalapítás korlátlan szabadságát tekintette mérvadónak, és e körben a sajtó befolyásoló ereje és hatásmechanizmusa sem válhatott korlátozást igazoló indokká. Ennek értelmében az AB szerint a sajtótermékek nem szankcionálhatók az általuk nyújtott tájékoztatás jellege, minősége miatt.
[18] Az AB álláspontja szerint bizonyos körben azonban kivételt jelenthetnek ez alól a közhatalmi szerv által fenntartott, közpénzből működtetett sajtótermékek. Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény preambuluma értelmében a helyi önkormányzatok a „helyi választópolgárok közösségének” önkormányzását testesítik meg, de egyúttal „az egységes állami szervezetrendszer részeként” működnek. Az ő tevékenységük tehát mind a helyi közhatalom gyakorlása, mind a felhasznált közpénzek miatt más kapcsolatba hozható a társadalom tagjainak tájékozódáshoz való jogával. Erre tekintettel az ilyen sajtótermék által nyújtott tájékoztatásra mégis előírhatók bizonyos követelmények. Az Alkotmánybíróság érvelése szerint a Kúria Kvk.I.37.394/2014/2. számú döntéséből az következik, hogy a Ve. követelményei a közpénzből fenntartott önkormányzati lapok szerkesztési gyakorlatát korlátozhatják a választási kampányidőszakban.
[19] Az Alkotmánybíróság határozatában hivatkozott az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által 1999-ben elfogadott ajánlására is, amely iránymutatást adott a választási kampány sajtóbeli megjelenítésével kapcsolatban [Recommendation No. R (99) 15 of the Committee of Ministers to Member States on Measures Concerning Media Coverage of Election Campaigns]. Az ajánlás értelmében bár a nyomtatott sajtó esetében – szemben a médiaszolgáltatásokkal – a tájékoztatás terén általában nem róható kötelezettség a szerkesztési gyakorlat alakítására, ez alól csak a közhatalmi szervek által fenntartott kiadványok jelentenek kivételt. (ABH 2014., 1664, 1672-1675)
[20] A Nemzeti Választási Bizottság az AB és a Kúria fentiekben hivatkozott jogértelmezése alapján megállapítja, hogy a Ve. 2. § (1) bekezdésében rögzített eljárási alapelvek elsődlegesen a közpénzből fenntartott lapok szerkesztői szabadságát korlátozhatják, ezekkel a nyomtatott sajtótermékekkel szemben támasztott követelmény, hogy kampányidőszakban az általuk nyújtott tájékoztatás kiegyensúlyozott és elfogulatlan legyen, mindez pedig azt jelenti, hogy nem támogathatják, és nem diszkriminálhatják a választási, illetve népszavazási eljárás résztvevőit. Az AB álláspontja alapján a választójog gyakorlásával összefüggésben, a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja alapján az állami és az önkormányzati tulajdonban lévő sajtótermékek szerkesztésével szemben igazolható alkotmányosan, hogy a választási kampány idején velük szemben más követelmények érvényesülnek.
[21] A kifogással érintett időszaki sajtótermék, a „Lőrinci Magazin” nem közhatalmi szerv által fenntartott sajtótermék, ahhoz az érintett kerületi önkormányzatoknak sem tulajdonjogi, sem tartalmi, szerkesztési viszonylatban nincs kapcsolódása, így annak tájékoztatásával szemben a kampányidőszakban is a szerkesztési szabadság elismerésének és a tartalmi beavatkozás tilalmának kell érvényesülnie, és ennek gyakorlatát a Ve. követelményei csak nagyon szűk körben, az emberi méltóságot jelentősen sértő megnyilvánulásokkal kapcsolatban korlátozhatják.
[22] A kifogásban sérelmezett cikk alapvetően a megítélt források felhasználásával kapcsolatos vélt információhiány kisarkított, túlzó, a közfigyelem felkeltését és a választói akaratot befolyásolni kívánó tartalom. Az ügy választási eljárásban történő megítélése szempontjából közömbös, hogy a felújítási forrás sorsa mennyire volt vagy lehetett közismert a cikk megjelenésének időpontjában, mert az országgyűlési képviselővel szemben dehumanizáló, vagy az emberi méltóságot egyébként jelentősen sértő kijelentést nem tesz, konkrét bűncselekmény elkövetésével személy szerint nem vádolja, ezért tartalma nem lépi túl a szerkesztői szabadság határait.
[23] Mindezek alapján a Bizottság az OEVB határozatát a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatja, és a kifogást elutasítja.
IV.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[24] A határozat a Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontján, 141. §-án, a 218. §-án, 220. §-án, a 231. § (5) bekezdés b) pontján, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 222. § (1) bekezdésén, a 223. § (1) bekezdésén, a 224. § (1) bekezdésén, (2) bekezdésén és (5) bekezdésén, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2018. április 6.
Prof. Dr. Patyi András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke