665/2010. OVB határozat - a Magyar Szocialista Párt képviseletében benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában

 

Az Országos Választási Bizottság – 2010. november 15-én megtartott ülésén – a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 124/A. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt hatáskörében eljárva Dr. Harangozó Tamás által a Magyar Szocialista Párt képviseletében benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában meghozta a következő

 

 

Az Országos Választási Bizottság az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadja.

A határozat ellen – a Magyar Közlönyben való közzétételét követő 15 napon belül – az Alkotmánybírósághoz címzett kifogást lehet benyújtani az Országos Választási Bizottságnál (1051 Budapest, Arany J. u. 25.; levélcím: 1357 Budapest, Pf. 2.; fax: 06-1-7950-143).

 

Indokolás

I.

A beadványozó 2010. október 21-én aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából. Az aláírásgyűjtő íven a következő kérdés szerepelt:

Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a kezdeményezésben foglalt kérdés nem felel meg az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének. Az egyértelműség követelménye azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, a kérdésre „igen”-nel vagy „nem”-mel lehessen felelni. A kérdés egyértelműségének megállapításakor továbbá azt is vizsgálni kell, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés — az akkor hatályban lévő jogszabályok szerint — el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen milyen jogalkotásra köteles.

Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a népszavazásra feltenni kívánt kérdés megfogalmazása nem egyértelmű, mivel nem állapítható meg, hogy a beadványozó mit ért „magánnyugdíjpénztári befizetések” kifejezés alatt, figyelembe véve, hogy a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban Tbj.) 18. § (2) bekezdése értelmében a magánnyugdíjpénztár tagja nyugdíjjárulék és tagdíj fizetésére kötelezett. Nem egyértelmű tehát, hogy a beadványozó népszavazásra feltenni kívánt kérdése mely fizetési kötelezettségre vonatkozik, a befizetések alatt a nyugdíjjárulékot vagy a tagdíjat, esetlegesen mindkettőt érti-e.

 

Nem egyértelmű továbbá a feltenni kívánt kérdés a tekintetben sem, hogy beadványozó mit ért az „Állam”, illetőleg a „(Kormány)” fogalma, mint a magánnyugdíjpénztári befizetések elvonására jogosult alatt. A két fogalom kezdeményezésben megjelölt módon történő egymás melletti használata azt a téves látszatot kelti, mintha az Állam és Kormány szinonim fogalmak lennének. Nem egyértelmű a népszavazásra feltenni kívánt kérdés azért sem, mivel a Kormány, mint központi államigazgatási szerv nem gyakorolhatja közvetlenül a beadványozó által népszavazásra feltenni kívánt kérdésben foglaltakat.

Az Országos Választási Bizottság álláspontja szerint a népszavazásra feltenni kívánt kérdés nem egyértelmű a választópolgár számára, ugyanis nem állapítható meg, hogy a kezdeményező mit ért a befizetések elvonása alatt. Ezen kifejezés pontatlan megfogalmazása miatt a kérdés nyelvtani értelmezését követően sem állapítható meg, hogy egy eredményes népszavazást követően milyen tartalmú törvény megalkotására lenne köteles a jogalkotó.

Az Országos Választási Bizottság és az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem felel meg az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének az a kezdeményezés, amely megtévesztő és ezáltal félrevezető a választópolgárok számára.

Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a népszavazásra szánt kérdés nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek, így a Bizottság az Nsztv. 10. § c) pontja értelmében az aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadja.

 

II.

 

A határozat a Tbj. rendelkezésein, az Nsztv. 2. §-án, a 10. § c) pontján és a 13. § (1) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 130. §-ának (1) bekezdésén alapul.