Az Országos Választási Bizottság
405/2010. határozata
Az Országos Választási Bizottság – 2010. május 25-én megtartott ülésén – a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 124/A. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt hatáskörében eljárva Fodor Péter, a Nemzeti Munkáspárt képviseletében benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Országos Választási Bizottság az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen – a Magyar Közlönyben való közzétételét követő 15 napon belül – az Alkotmánybírósághoz címzett kifogást lehet benyújtani az Országos Választási Bizottságnál (1051 Budapest, Nádor u. 2.; levélcím: 1903 Budapest, Pf. 314.; fax: 06-1-441-1729).
Indokolás
I.
A beadványozó 2010. április 27-én aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából. Az aláírásgyűjtő íven a következő kérdés szerepelt:
Akarja-e Ön, hogy alanyi jogon járjon-e az önvédelmi lőfegyver tartási engedély, büntetlen előéletű polgárok számára?
Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a kezdeményezés nem felel meg az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglaltaknak, amely szerint a népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni. Az a kérdés, amely félrevezető a választópolgárok számára, az Alkotmánybíróság és az Országos Választási Bizottság joggyakorlata szerint nem tesz eleget az egyértelműség követelményének.
A kezdeményezés nyelvtani értelmezése alapján az Országos Választási Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kérdés jelen formájában – feltehetően pontatlan megfogalmazása miatt – nyilvánvalóan lehetetlen célra irányul. A kérdésben tartott eredményes népszavazás esetén a jogalkotónak olyan szabályozást kellene megalkotnia, amely szerint minden embert életkorra tekintet nélkül, tulajdonképpen születésétől fogva megillet a lőfegyver tartás joga, amely nemcsak jogilag, de a gyakorlatban sem valósítható meg.
A Bizottság álláspontja szerint sem jogilag, sem a köznyelvben nem egyértelmű az „önvédelmi lőfegyver” fogalma. Erre tekintettel sem a választópolgár, sem – egy eredményes népszavazás esetén – a jogalkotó számára nem lenne egyértelmű, hogy pontosan milyen típusú fegyverek tekintetében kellene szabályozni a kérdésben foglalt fegyvertartási engedélyt.
Az Országos Választási Bizottság álláspontja szerint továbbá a kérdés a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) módosítására irányul. Az Alkotmánybíróság több határozatában is foglalkozott a fegyvertartás, és az ahhoz kapcsolódó korlátozások kérdésével. Az Alkotmánybíróság a 9/2007. (III. 7.) AB határozatában kifejtette, hogy „a lőfegyvertartás joga nem tartozik az alapvető emberi jogok körébe”, és a lőfegyverek sajátos jellege megköveteli az állami beavatkozást. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy „a közbiztonság védelme érdekében a mindenkori közhatalomnak egyenesen alkotmányos kötelessége, hogy egyes alapvető jogok védelme érdekében az azok érvényesülésére veszélyt jelentő tulajdoni tárgyak tekintetében korlátozásokat alkalmazzon”. „A lőfegyverek megszerzésével és tartásával kapcsolatos szabályozás és az ennek részeként megjelenő korlátozások az államot terhelő alapjogvédelmi kötelezettségből fakadnak.Az állam kötelessége ugyanis nem merül ki abban, hogy tartózkodnia kell az alapvető jogok megsértésétől, hanem magában foglalja azt is, hogy gondoskodnia kell az érvényesülésükhöz szükséges feltételek kialakításáról. Az emberi élet védelmének biztosítása az egyik ilyen kiemelkedően fontos - az Alkotmány 8. § (1) bekezdéséből fakadó - állami kötelesség, amelynek teljesítése megalapozza az életre, testi épségre és egészségre veszélyes tárgyak körében a szigorú jogszabályi korlátozásokat”. Fentiekre tekintettel a kérdésben tartott eredményes népszavazás az Alkotmány 8. § (1) bekezdésének módosítását eredményezné.
A kérdésben tartott eredményes népszavazás az Alkotmány fenti rendelkezésén túl az alaptörvény 54. § (1) bekezdésében foglalt élethez való alkotmányos alapjog módosítását is szükségessé tenné.
Az Alkotmánybíróság több határozatában is [2/1993. (I. 22.) AB, 25/1999. (XI. 22.) AB, 28/1999. (VII. 7.) AB, 40/1999. (XII. 21.) AB, 50/2001.(XI. 22.) AB, 48/2003. (X. 27.) AB határozatok] kifejtett következetes gyakorlatára tekintettel az Alkotmány nem módosítható választópolgári kezdeményezésre induló népszavazással, alkotmánymódosítás csak az Alkotmányban előírt eljárási rendben [Alkotmány 24. § (3) bekezdés] történhet.
A fent leírtak miatt az Országos Választási Bizottság az Nsztv. 10. § b) és c) pontja alapján, mivel a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani, továbbá a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek, az aláírásgyűjtő ív mintapéldánya hitelesítésének megtagadásáról döntött.
II.
A határozat az Alkotmány 8. § (1) bekezdésén, a 24. § (3) bekezdésén, az 54. § (1) bekezdésén, az Nsztv. 2. §-án, a 10. § b) és c) pontján, a 13. § (1) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 130. §-ának (1) bekezdésén alapul.
Dr. Szigeti Péter
az Országos Választási Bizottság
elnöke