404/2009. OVB határozat - J. Cs. magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában

 

Az Országos Választási Bizottság – 2009. október 5-én megtartott ülésén – a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 124/A. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt hatáskörében eljárva J. Cs. magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában meghozta a következő

 

 

Az Országos Választási Bizottság az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadja.

 

A határozat ellen – a Magyar Közlönyben való közzétételét követő 15 napon belül – az Alkotmánybírósághoz címzett kifogást lehet benyújtani az Országos Választási Bizottságnál (1051 Budapest, Nádor u. 2.; levélcím: 1903 Budapest, Pf. 314.; fax: 06-1-441-1729).

 

 

 

I.

 

A beadványozó 2009. szeptember 10-én aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz hitelesítés céljából. Az aláírásgyűjtő íven a következő kérdés szerepelt:

 

 

Az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a alapján az aláírásgyűjtő ívek mintapéldányát az aláírásgyűjtés megkezdése előtt - hitelesítés céljából - be kell nyújtani az Országos Választási Bizottsághoz.

 

Egy eredményes népszavazás esetén a törvényhozó arra lenne kötelezve, hogy megváltoztassa a törvényhozás és a bírói hatalom között fennálló alkotmányos hatalommegosztást, elvonva a bírói hatalom jurisdikcióját. Ugyanis a népszavazásra feltenni kívánt kérdésben megfogalmazott „minősüljön letöltendő börtönbüntetéssel sújtandó bűncselekménynek” kategorikus kifejezés megszüntetné az adott ügyben eljáró bíró mérlegelési jogkörét. A kérdés megfogalmazása figyelmen kívül hagyja tehát a mérlegelési jogkörből fakadó bírói kötelességet és egyben azt a lehetőséget, mely szerint a bíró az alanyi és tárgyi körülmények feltárása és elemzése, valamint összhatásukban, kölcsönös összefüggésükben való sokoldalú mérlegelése során, az elkövetés konkrét körülményei között vizsgálja és értékelje az adott cselekményt, és ennek alapján ítélje meg annak társadalomra veszélyességének tényét és a cselekmény súlyát.

 

A kérdésben tartott eredményes népszavazás olyan törvényhozási kötelezettséget róna az Országgyűlésre, mely kogens szabályként rögzítené a letöltendő szabadságvesztés kiszabását a jogerős építési engedély nélküli vagy attól eltérő építkezések esetében, ugyanakkor egyéb konjunktív feltételek meghatározását nem tenné lehetővé a jogalkotó számára. Mindez azt is jelentené, hogy a legkisebb – akár bagatellnek minősülő - eltérésre is szabadságvesztés kiszabását rendelné el a jogalkotó.

 

Az Országos Választási Bizottság megállapítja továbbá, hogy a kezdeményezés ellentétes az alkotmányos büntetőjog követelményeivel abból a szempontból, hogy a jelenlegi büntetési rendszerhez képest aránytalanul súlyosabb minősítéseket kíván bevezetni a meghatározott cselekményekre, és ezáltal megbontja az arányosságot a büntetőjogi szankciók súlyozásában. Ez a büntető-igazságszolgáltatás alkotmányos elveinek olyan mértékű módosítását igényelné, ami az Alkotmány módosítása nélkül nem valósítható meg.

 

Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján azonban az Alkotmány módosítására az Országgyűlés jogosult, népszavazás közvetetten sem vonhatja el az Országgyűlés alkotmányozó hatáskörét [2/1993. (I. 22.) AB, 25/1999. (XI. 22.) AB, 28/1999. (VII. 7.) AB, 40/1999. (XII. 21.) AB, 50/2001.(XI. 22.) AB, 48/2003. (X. 27.) AB határozatok].

 

Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani, így a Bizottság az Nsztv. 10. § b) pontja értelmében az aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadja.

 

Továbbá a fent leírt problémák miatt a kezdeményezés nem felel meg az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének sem. Az Nsztv. 10. § c) pontja értelmében, mivel a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek, a testület az aláírásgyűjtő ív mintapéldánya hitelesítésének megtagadásáról döntött.

 

 

II.

 

A határozat az Nsztv. 2. §-án és a 10. § b) és c) pontjain, 13. § (1) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 130. §-ának (1) bekezdésén alapul.