A Nemzeti Választási Bizottság
313/2022. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság a Sz. L. magánszemély (a továbbiakban: Beadványozó) által benyújtott kifogás tárgyában – 11 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság a kifogást érdemi vizsgálat nélkül elutasítja.
A határozat ellen a meghozatalától számított 3 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3., levélcím: 1397 Budapest, Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2022. április 9-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illeték-feljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A kifogás tartalma]
[1] Beadványozó 2022. április 3. napján 18 óra 6 perckor személyesen eljárva kifogást nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 208. §-a alapján.
[2] Előadta, hogy a választás során alkalmazott, az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény (a továbbiakban: Vjt.) 3. § (2) bekezdése, az 5. § (1) bekezdés a) pontja, az 5. § (2) bekezdése, a 7-10. §-a, 12. § (2) bekezdés b) pontja, valamint a 12. § (3) bekezdése (a továbbiakban együtt: „párt-listaállítási gyakorlat”) sértik az Alaptörvény XXXIII. cikk (1) bekezdése által biztosított választójogot, ugyanis meglátása szerint e rendelkezések alkalmazása olyan közhatalmi önkorlátozásra irányul, amely a választópolgárok szabad akaratát kifejező választással szemben az Alaptörvény B) cikk (3)-(4) bekezdései által deklarált népszuverenitás megkerülését célozza. Előadta, hogy ugyanezen ok miatt kifogásolja a Ve. 224. § (5) bekezdése által kötelezővé tett ügyvédi képviselet előírását, mivel álláspontja szerint annak alkalmazása sérti a választójoghoz köthető jogorvoslati jogot.
[3] Beadványozó szerint a Vjt. felhívott rendelkezései által biztosított „párt-listaállítási gyakorlat” minden jogi vonatkozásban alaptörvény-ellenes. Ennek alátámasztására a következőket adta elő.
[4] Meglátása szerint a közvetlen hatalomgyakorlás jogkörével csak és kizárólag természetes személy rendelkezhet, ezért csak az a személy jogosult szavazatszerzésre, aki választójogi vonatkozásában maga is aktív. Kifejtette, hogy egy párt ezen okból nem birtokol választójogot és mint jogi személyre, minden pártlistára leadott szavazat jogilag érvénytelen, pártok ugyanis nem jogosultak szavazatszerzésre, pártok nem lehetnek jelöltek.
[5] Álláspontja szerint a közhatalom forrásának pontos megjelölése elvet minden más jogi formációt, amelynek hatalmi centruma a nemzet egységén kívülre esik, azaz Beadványozó szerint a közhatalom gyakorlásából kizár minden civil szervezetet, gazdasági társulatot és párttá egyesült önszerveződést, így közhatalmat jogi személyek nem gyakorolhatnak, pártok saját jelölteket nem állíthatnak, a közhatalom forrása nem pártlista. Meglátása szerint ezen okból a választásra jogosult állampolgár pártpreferenciás választási eljárásra nem kötelezhető, azonban választójogát minden választónak maradéktalanul és egyenlő mértékben biztosítani kell.
[6] Előadta továbbá, hogy csak és kizárólag az állíthat képviselőjelöltet, aki a népszuverenitás által közvetlen hatalmat maga is gyakorolhat, a jelöltállítás jogi méltóságával mesterséges jogalany, így egyetlen jogközösség sem rendelkezhet, vagyis pártok nem jogosultak Beadványozó szerint képviselőjelöltek állítására.
[7] Kifejtette, hogy mivel a magyar nemzethez tartozás jogalanyi feltétele a magyar állampolgárság, és mert emberi méltóság hiányában jogi személyek állampolgárságot nem birtokolhatnak, ezért pártok és civil szervezetek állampolgári jogokat nem gyakorolhatnak, a választójog állampolgári méltósága semmilyen egyéb jogra hivatkozással nem illeti meg őket. Meglátása szerint a „párt-listaállítási gyakorlat” olyan jogi szabályozással megvalósított hatalombitorlási módszer, amellyel a pártok a jelöltállítás közjogi méltóságát magukra kiterjesztették, hogy a közhatalmat kisajátítsák. Meglátása szerint továbbá a közhatalom tényleges gyakorlója az lesz, aki a képviselőket sajátjaként birtokolja.
[8] Beadványozó szerint az általa kifogásolt „párt-listaállítási gyakorlat” a szavazatszerzés jogát kisajátította, megfosztva az embert választójogi méltóságától és képviselőjelöltek helyett pártlistákra szavaztat. Ezzel véleménye szerint a „párt-listaállítási gyakorlat a szavazatszerzés szuverenitását mesterséges jogalanyok számára kiterjesztette, és a hatalomgyakorlás jogát párt-hálózatok részére kiszolgáltatta, a jelöltállítás jogának elidegenítése pedig sérti az ember jogalanyi méltóságát.
[9] Beadványozó szerint továbbá akarata ellenére senki nem kötelezhető pártpreferenciás képviselőjelölt választásra, azonban a „párt-listaállítási gyakorlat” korlátozza a választójog szerint meghatározott szabad választás jogát, amikor a képviselő-választás jogát pártválasztáshoz köti. Meglátása szerint jogi személyek választójogi közhatalma, és így a pártok országos listái olyan fiktív, jogalap nélküli előjogot képviselnek, amely sérti az állampolgárok jogegyenlőségét, ezáltal pedig a „párt-listaállítási gyakorlat” a demokrácia határán kívül esik. A „párt-listaállítási gyakorlat” továbbá Beadványozó álláspontja alapján a jogi személyiséggel rendelkező pártoknak nincs cselekvőképessége, ezért a jelölő szervezeteknek garantált „párt-listaállítási gyakorlat olyan előjogként kering a választójogi rendszerben”, amely mint a választási csalás jogi eszköze a választópolgárok jogegyenlőségét sérti.
[10] Véleménye szerint mindezek alapján megállapítható, hogy bármifajta listaállítási gyakorlat sérti a választójog által meghatározott jogegyenlőséget, ugyanis a listát állító személy felettes jogot gyakorol a nép teljessége felett, ezáltal csalásnak minősül az, miáltal a jelölő szervezet ténylegesen olyan fiktív személy, akinek nincs cselekvőképessége, a választás jogi élménye pedig megtéveszti a társadalmat.
[11] Meglátása szerint továbbá a felülvizsgálati kérelem során a Ve. 224. § (5) bekezdésében előírt kötelező ügyvédi képviselet előírása sérti a kérelmező Alaptörvényben biztosított választójogát, mivel a jogorvoslati jog érvényesítését a piaci körülményeknek, valamint az eltérő választójogi álláspontoknak kiszolgáltatja.
[12] Kifogásához mellékelte egy ügyvéddel folytatott levelezését a tárgyban, hogy Beadványozó „alkotmánybírósági eljárást” kíván kezdeményezni a kifogásában is előadottak tárgyábn.
[13] Mindezekre tekintettel arra kérte a Nemzeti Választási Bizottságot, hogy a Ve. 218. § (2) bekezdés a) pontja alapján állapítsa meg a jogszabálysértés tényét, b) pontja alapján tiltsa meg a kifogásolt jogszabályok további alkalmazását, c) pontja alapján pedig semmisítse meg a választási eljárás jogorvoslattal érintett részét.
II.
[A Nemzeti Választási Bizottság döntése és jogi indokai]
[14] A kifogás érdemi vizsgálatra nem alkalmas.
[15] A Ve. 212. § (2) bekezdése írja elő a kifogás azon kötelező tartalmi elemeit, amelyeknek a jogorvoslati kérelemben való megadása az érdemi elbírálás feltétele. E szerint „[a] kifogásnak tartalmaznia kell
a) a jogszabálysértés megjelölését,
b) a jogszabálysértés bizonyítékait,
c) a kifogás benyújtójának nevét, lakcímét (székhelyét) és - ha a lakcímétől (székhelyétől) eltér - postai értesítési címét,
d) a kifogás benyújtójának személyi azonosítóját, illetve ha a külföldön élő, magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgár nem rendelkezik személyi azonosítóval, a személyazonosságát igazoló hatósági igazolványának típusát és számát, vagy jelölő szervezet vagy más szervezet esetében a bírósági nyilvántartásba-vételi számát.”
[16] A kifogás fentiekben idézett szabályai, valamint a Bizottság és a Kúria következetes gyakorlata alapján a választási eljárásban a Ve. által előírt rövid jogvesztő határidők és az eljárás sommás jellege miatt hiánypótlási felhívás kibocsátásának és a kifogásnak a benyújtását követő kiegészítésére nincs mód. Mindez azt jelenti, hogy a választási szervek és a bíróságok is minden esetben a jogorvoslati kérelem benyújtásakor eléjük tárt bizonyítékok és dokumentumok alapján hozzák meg döntésüket. [Kvk.IV.38.228/2019/2., Kvk.IV.37.531/2018/2., Kvk.III.37.656/2019/3., Kvk.IV.37.990/2014/3., Kvk.IV.37.316/2014., Kvk.I.38.024/2014.]
[17] A kifogás vizsgálata alapján a Bizottság rögzíti, hogy Beadványozó jogszabálysértésként lényegében azt jelöli meg, hogy a Vjt. 3. § (2) bekezdése, az 5. § (1) bekezdés a) pontja, az 5. § (2) bekezdése, a 7-10. §-a, 12. § (2) bekezdés b) pontja, valamint a 12. § (3) bekezdése, illetve a Ve. 224. § (5) bekezdése által kötelezővé tett ügyvédi képviselet előírása nem felel meg, ezáltal sértik az Alaptörvény B) cikkét és az Alaptörvény XXIII. cikk (1) bekezdését.
[18] Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján kizárólag az Alkotmánybíróság jogosult – alkotmányjogi panasz alapján – az egyedi ügyben alkalmazott jogszabálynak az Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatára. Emellett pedig az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 23-24/A. §-ai alapján az Alkotmánybíróság – és nem a választási bizottságok – feladat- és hatáskörébe tartozik a jogszabályok Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálata. A Ve. 215. § d) pontja alapján a kifogást érdemi vizsgálat nélkül kell elutasítani, ha annak elbírálása nem tartozik egyik választási bizottság hatáskörébe sem.
[19] Mindezekre tekintettel a Nemzeti Választási Bizottság a kifogást a Ve. 215. § a), b), c) és d) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül elutasítja.
III.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[20] A határozat az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontján, a Ve. 10. §-án, a 208. §-án, a 212. §-án, a 215. § a)-d) pontjain, a 297. §-án, az Abtv. 23-24/A. §-ain, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 222. § (1) bekezdésén, a 223. § (1) bekezdésén, a 224. § (1) és (2) és (5) bekezdésén, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2022. április 6.
Dr. Téglási András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke