160/2011. OVB határozat - S. Gy. magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában

 

Az Országos Választási Bizottság
160/2011. határozata
 
Az Országos Választási Bizottság – 2011. szeptember 1-jén megtartott ülésén – a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 124/A. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt hatáskörében eljárva S. Gy. magánszemély (a továbbiakban: beadványozó) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
 
határozatot:
 
Az Országos Választási Bizottság az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadja.
 
A határozat ellen – a Magyar Közlönyben való közzétételét követő 15 napon belül – az Alkotmánybírósághoz címzett kifogást lehet benyújtani az Országos Választási Bizottságnál (1051 Budapest, Arany J. u. 25.; levélcím: 1357 Budapest, Pf. 2.; fax: 06-1-7950-143).
 
 
Indokolás
 
I.
 
A beadványozó 2011. augusztus 8-án aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából. Az aláírásgyűjtő íven a következő kérdés szerepelt:
 
„- Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés írjon ki népszavazást a 2012. január 1-én hatályba lépő Alaptörvény megerősítése céljából, tekintettel arra, hogy egy reprezentatív felmérés szerint (Medián 2011 május) azt a lakosság 62%-a igényelné?”
 
Magyarország Alaptörvénye záró rendelkezése 1. pontja szerint Magyarország Alaptörvénye 2012. január 1-jén lép hatályba. Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy az Országgyűlés Magyarország Alaptörvényét a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 19. § (3) bekezdés a) pontja és a 24. § (3) bekezdése alapján fogadta el. Az Országos Választási Bizottság álláspontja szerint mind az Alkotmány, mind a későbbiekben az Alaptörvény módosítása csak az Alkotmány illetve az Alaptörvény rendelkezéseinek megtartásával kerülhet sor.
Az Alkotmánybíróság több határozatában is [2/1993. (I. 22.) AB, 25/1999. (VII. 7.) AB, 28/1999. (X. 6.) AB, 40/1999. (XII. 21.) AB, 50/2001.(XI. 29.) AB, 48/2003. (X. 27.) AB határozatok] leszögezte, hogy az Alkotmány módosítása, csak az Alkotmányban előírt eljárási rendben, az Alkotmány által feljogosított alkotmányozó hatalom által [Alkotmány 24. § (3) bekezdés] történhet. Az Alkotmány módosítására, illetve az Alkotmány egyes rendelkezéseinek a jövőbeni megváltoztathatóságának kizárására irányuló kérdésben választópolgárok által kezdeményezett népszavazásnak nincs helye.
Az Országos Választási Bizottság megjegyzi továbbá, hogy az Alaptörvény rendelkezése szerint a későbbiekben egyébként sem lehet országos népszavazást tartani az Alaptörvény módosításáról.
 
Az Országos Választási Bizottság – az Alkotmánybíróság 56/2004. (XII. 14.) számú határozatával összhangban – megállapítja, hogy az Alkotmány alapján népszavazás útján nem lehet ügydöntő népszavazás kötelező elrendelését kikényszeríteni, azaz nem lehetséges, hogy népszavazás kezdeményezője egy másik korábbi népszavazás legyen. Az érvényes és eredményes népszavazás már maga eldöntheti a kérdést; nem szükséges, de nem is lehetséges népszavazással újabb népszavazás kezdeményezése; ez ugyanis ellentétes lenne az Alkotmány 28/C. § (2) és (4) bekezdésével, melyek meghatározzák, hogy kik kezdeményezhetnek népszavazást.
 
Az Országos Választási Bizottság megállapítja továbbá, hogy törvény – így az Alaptörvény – kihirdetését követően, annak utólagos, választópolgári kezdeményezés alapján tartott népszavazás útján történő megerősítésére nincsen elvi lehetőség. Az Alkotmánybíróság több határozatában – így például a 64/2009. (VI. 18.) AB határozatban – leszögezte, hogy mind az Alkotmány, mind az Nsztv. rendelkezéseiből az következik, hogy a választópolgárok közösségének nincs joga arra, hogy törvényt megerősítő népszavazás elrendelésére kötelezze az Országgyűlést. A törvény kihirdetését követően a megerősítő népszavazásra irányuló kezdeményezés okafogyottá válik. A törvényt megerősítő népszavazás a választópolgárok bevonását jelenti a törvényhozási eljárásba, lehetőséget ad arra, hogy a törvényt a választópolgárok népszavazáson megerősítsék vagy elvessék. Az Alkotmány 2. § (2) bekezdése és a 26. § (6) bekezdése biztosítja a közvetlen demokrácia igénybevételét akkor, amikor az Országgyűlés (mint a közvetett demokrácia intézménye) törvényhozó munkáját már befejezte. Ezért a törvényt megerősítő népszavazás az utólagos legitimáció eszköze, melynek igénybevétele minden esetben az Országgyűlés mérlegelésén múlik.
 
Fentiek alapján az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani, és a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt feltételeknek, így a Bizottság az Nsztv. 10. § b) és c) pontjai értelmében az aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadja.
II.
A határozat az Alkotmány 2. § (2) bekezdésén, 19. § (3) bekezdés a) pontján, 24. § (3) bekezdésén, 26. § (6) bekezdésén, 28/C. § (2) és (4) bekezdésén, az Nsztv. 2. §-án és a 10. § b) és c) pontján, 13. § (1) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 130. §-ának (1) bekezdésén alapul.
 
 
 
Dr. Bordás Vilmos
az Országos Választási Bizottság
elnöke