157/2011. OVB határozat - K. G. magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában

 

Az Országos Választási Bizottság
157/2011. határozata
 
 
Az Országos Választási Bizottság – 2011. szeptember 1-jén megtartott ülésén – a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 124/A. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt hatáskörében eljárva K. G. magánszemély (a továbbiakban: beadványozó) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
 
határozatot:
 
Az Országos Választási Bizottság az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadja.
 
A határozat ellen – a Magyar Közlönyben való közzétételét követő 15 napon belül – az Alkotmánybírósághoz címzett kifogást lehet benyújtani az Országos Választási Bizottságnál (1051 Budapest, Arany J. u. 25.; levélcím: 1357 Budapest, Pf. 2.; fax: 06-1-7950-143).
 
Indokolás
 
I.
 
A beadványozó 2011. augusztus 2-án aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából. Az aláírásgyűjtő íven a következő kérdés szerepelt:
 
„Egyetért-e Ön azzal, hogy a munkaviszonyban járó rendes szabadság legalacsonyabb mértéke továbbra se legyen kevesebb húsz napnál?”
 
Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy az országos népszavazáson feltenni kívánt kérdés nem felel meg az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének. Az egyértelműség követelménye azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, a kérdésre „igen”-nel vagy „nem”-mel lehessen felelni.
 
A kérdés egyértelműségének vizsgálatakor az Országos Választási Bizottságnak határozata meghozatala során figyelemmel kell lennie arra is, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés – a hatályban lévő jogszabályok szerint – el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, ha igen, milyen jogalkotásra köteles. [51/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 392, 396.; 25/2004. (VII. 7.) AB határozat, ABH 2004, 381, 386.; 105/2007. (XII. 13.) AB határozat, ABH 2007, 891, 895.] A kérdés egyértelműsége annak tükrében dönthető el, hogy az a hatályos jogi szabályozáshoz képest milyen jogalkotásra irányul.
 
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (továbbiakban: Mt.) 130. § (1) bekezdése értelmében a munkavállalót minden munkaviszonyban töltött naptári évben rendes szabadság illeti meg, amely alap- és pótszabadságból áll. Az Mt. 131. § (1) bekezdése szerint az alapszabadság mértéke húsz munkanap. Az Mt. 12. § (1) bekezdése értelmében napon - ha munkaviszonyra vonatkozó szabály eltérően nem rendelkezik - naptári napot kell érteni.
 
Az Országos Választási Bizottság szerint a népszavazásra feltenni kívánt kérdés nem egyértelmű, mivel azt a téves látszatot kelti, mintha a hatályos szabályozás alapján a munkaviszonyban járó rendes szabadság legalacsonyabb mértéke húsz nap lenne, a húsz munkanap helyett. Továbbá nem egyértelmű azért sem, mert az alapszabadság helyett a rendes szabadság mértékét kívánja szabályozni. Így sem a jogalkotó, sem a választópolgárok számára nem lenne egyértelmű, hogy egy eredményes népszavazás milyen tartalmú jogszabály megalkotására kötelezné az Országgyűlést.
 
Fentiek értelmében a népszavazásra feltenni kívánt kérdés nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek, így a Bizottság az Nsztv. 10. § c) pontja értelmében az aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadja.
 
II.
 
A határozat az Nsztv. 2. §-án, 10. § c) pontján, 13. § (1) bekezdésén, Mt. 12. § (1) bekezdésén, 130. § (1) bekezdésén, 131. § (1) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 130. §-ának (1) bekezdésén alapul.
 
 
 
Dr. Bordás Vilmos
az Országos Választási Bizottság
elnöke