136/2011. OVB határozat - J. Cs. magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában

 

Az Országos Választási Bizottság – 2011. július 19-én megtartott ülésén – a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 124/A. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt hatáskörében eljárva J. Cs. magánszemély (továbbiakban: beadványozó) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában meghozta a következő

 

 

Az Országos Választási Bizottság az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadja.

 

A határozat ellen – a Magyar Közlönyben való közzétételét követő 15 napon belül – az Alkotmánybírósághoz címzett kifogást lehet benyújtani az Országos Választási Bizottságnál (1051 Budapest, Arany J. u. 25.; levélcím: 1357 Budapest, Pf. 2.; fax: 06-1-7950-143).

 

 

 

I.

 

Beadványozó 2011. március 16-án aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából. Az aláírásgyűjtő íven a következő kérdés szerepelt:

 

 

Az Országos Választási Bizottság a 34/2011. (IV. 12.) számú határozatával hitesítette az aláírásgyűjtő ívet, amely ellen kifogásokat nyújtottak be.

 

Az Alkotmánybíróság 60/2011. (VII. 7.) AB számú határozatával az Országos Választási Bizottság 34/2011. (IV. 12.) számú határozatát megsemmisítette és az Országos Választási Bizottságot új eljárásra utasította.

 

Az Alkotmánybíróság gyakorlata során több határozatban értelmezte az Nsztv. 13. § (1) bekezdésébenfoglalt, a népszavazásra bocsátandó kérdéssel szemben támasztott egyértelműség követelményét. E határozataiban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való jog érvényesülésének garanciája. Az egyértelműség követelménye ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, a kérdésre igen-nel vagy nem-mel lehessen felelni. A kérdés egyértelműségének megállapításakor vizsgálni kell azt is, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, ha igen, milyen jogalkotásra köteles [51/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 392, 396.; 25/2004. (VII. 7.) AB határozat, ABH 2004, 381, 386.; 24/2006. (VI. 15.) AB határozat, ABH 2006, 358, 360-361.; 84/2008. (VI. 13.) AB határozat, ABH 2008, 695, 703.].

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 22. § a) pontja szerint büntethetőséget kizáró ok a gyermekkor. Ennek megfelelően nem büntethető, aki a cselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét nem töltötte be (Btk. 23. §). A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) az alapvető rendelkezések között rögzíti, hogy nem lehet büntetőeljárást indítani, ha büntethetőséget kizáró ok áll fenn [Be. 6. § (3) bekezdés c) pont]. E törvényi rendelkezések tükrében értelmezhetetlen a kérdésnek a „büntetőeljárásokban” kitétele. A megfogalmazás alapján feltételezhető, hogy többféle büntetőeljárás létezik, vagy kellene, hogy létezzen, vagy esetleg a büntetőeljárás mellett irányadó ez pl. a szabálysértési eljárásra. Kérdéses továbbá, hogy a kezdeményezés a büntetőeljárási szabályok módosítására irányul-e. Ebből következően azt akarja-e a kezdeményező, hogy büntetőeljárás indulhasson már 12 éves gyermek ellen a büntethetőséget kizáró ok ellenére és büntetőeljárásban alkalmazzák a gyermekvédelmi rendszer szankcióit, vagy pedig azt szeretné elérni, hogy a Btk. módosításával a büntethetőséget kizáró gyermekkor felső határát szállítsa le a törvényalkotó 12 évre.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a népszavazásra feltenni kívánt kérdés nem felel meg az egyértelműség követelményének: a választópolgárok nem tudják megítélni, hogy milyen jogalkotást támogatnak, és eredményes népszavazás esetén a törvényhozó sem tudná meghatározni jogalkotási kötelezettsége tartalmát.

 

Az Alkotmánybíróság határozatában foglaltakra tekintettel az Országos Választási Bizottság az Nsztv. 10. § c) pontja alapján – mivel a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek – az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadja.

 

II.

 

A határozat a Btk. 22. § a) pontján és 23. §-án, a Be. 6. § (3) bekezdés c) pontján, az Nsztv. 2. §-án, 10. § c) pontján, 13. § (1) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 130. §-ának (1) bekezdésén alapul.