A Nemzeti Választási Bizottság
106/2019. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság dr. Cz. Cs. A. (a továbbiakban: Beadványozó) által benyújtott kifogás tárgyában – 14 igen és 3 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság a kifogást elutasítja.
A határozat ellen a meghozatalától számított 3 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3., levélcím: 1397 Budapest, Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2019. május 16-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illeték-feljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A kifogás tartalma]
[1] Beadványozó 2019. május 10-én 15 óra 29 perckor kifogást nyújtott be Nacsa Lőrinc, a Kereszténydemokrata Néppárt frakciószóvivőjével és a Kereszténydemokrata Néppárt (a továbbiakban: KDNP) jelölő szervezettel szemben, amiatt, hogy nyilatkozatukban felelősségre vonták a Nemzeti Választási Bizottság nyolc tagját, és lemondásra szólították fel őket, továbbá lemondásuk elmaradása esetére szankciót helyeztek kilátásba.
[2] Álláspontja szerint Nacsa Lőrinc és a KDNP tevékenysége elsődlegesen a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 14. § (1) bekezdését sérti, másodlagosan pedig a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontjaiban foglalt, a választás tisztasága, valamint a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelveket.
[3] Bizonyítékként a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. által működtetett www.hirado.hu internetes sajtótermék 2019. május 9-én közzétett, „Kormánypártok-Az ellenzék nyíltan egy köztörvényes bűnöző oldalára állt a bírósággal szemben” című cikk internetes elérhetőségét jelölte meg, amelynek tartalmát kifogásában idézte.
[4] Előadta, hogy a személyiségi jogi perekben sincs kiforrott joggyakorlat arra vonatkozóan, hogy az elmondottakért a szóvivőt terheli-e jogi felelősség vagy csak megbízóját, jelen esetben a KDNP-t. Megítélése szerint mindkettőjüket terheli felelősség a Ve. szabályainak megsértése miatt, ugyanis „egyrészt a KDNP érdekében került sor a sajtó tájékoztatására, másrészt Nacsa Lőrinc nem önmagában egy közleményt jegyzett, hanem az arcát adta a közleményhez, a saját akaratából állt a nyilvánosság elé, így a választók – az átlagnéző, átlagolvasó részéről – ez a sérelmezett közlés a saját álláspontjaként jelent meg.”
[5] Hivatkozva a Ve. 14. § (1) bekezdésének rendelkezésére előadta, hogy a választási bizottságok tagjait feladatvégzésük során presszionálni, döntésük miatt felelősségre vonni, lemondásra felszólítani, és amennyiben nem mondanak le, szankciót kilátásban helyezni, súlyosan jogsértő. Kiemelte, hogy a jogsértést súlyosbítja, hogy egy jelölő szervezet és annak tagja támadta meg azokat a bizottsági tagokat, akiknek döntésével nem értettek egyet. Hangsúlyozta, hogy a döntés nem a tagok, hanem a választási bizottság döntése, ami ellen jelen esetben jogorvoslatnak nincs helye.
[6] Előadta, hogy a Nemzeti Választási Bizottságnak a mentelmi ügye kapcsán hozott és a 91/2019. számú határozatba foglalt döntést mindenkinek, így a KDNP-nek is tiszteletben kell tartania. A véleményük közléséhez joguk van, a kifogás tárgyává tett közlés azonban a véleménynyilvánítás határát átlépte, mert az személyeskedő, „felelősségre vonást, lemondást követelve, szankciót kilátásba helyezve a lemondás elmaradása esetére megtámadták a Nemzeti Választási Bizottság azon tagjait, akik szerintük nem helyesen szavaztak, semmibe véve azt, hogy törvényes jogukat gyakorolták az érintettek választási bizottsági tagok is”.
[7] Az alapelvi jogsértés kapcsán előadta, hogy a választás tisztaságát veszélyezteti, ha bármelyik parlamenti párt, főleg, ha egy kormánypárt a felelősségre vonását kezdeményezi egy választási bizottsági tagnak a leadott szavazata miatt. Hangsúlyozta, hogy a választók érdeke, és ez egyben a választások tisztaságának egyik garanciális eleme, hogy a választási bizottságok tagjai kényszer és fenyegetettségtől mentesen végezhessék a munkájukat, és őrködjenek a választások tisztasága felett. „A választások tisztasága ellen hat, ha egy választási bizottsági tagnak attól kell tartani a szavazata leadása után, hogy őt felelősségre akarják vonni, lemondásra szólítják fel. Minden olyan magatartás, ami annak veszélyét rejti magában, hogy a választási bizottsági tag a jövőben nem függetlenül, nem a törvényeknek alárendelten, hanem a fenyegetettségtől tartva fogja a munkáját végezni, és dönteni az elé kerülő ügyben, súlyosan veszélyezteti a választás tisztaságát.”
[8] Előadta, hogy a KDNP-nek sem saját megbízott tagja, sem más jelölő szervezetek által megbízott tagok vonatkozásában nincs beleszólási vagy engedélyadási joga azok döntését illetően. Mindezek alapján megítélése szerint súlyosan sérti a választás tisztaságát, hogy nyilvánosság előtt próbál pressziót gyakorolni a KDNP és Nacsa Lőrinc a Nemzeti Választási Bizottság tagjaira, lemondásra felszólítva őket.
[9] Idézve a bizonyítékként csatolt cikket, Beadványozó kifejtette, hogy azzal, hogy Nacsa Lőrinc és a KDNP a felelősségre vonáson túl megfenyegette a választási bizottság tagjait, sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvét. Megítélése szerint az sem egyeztethető össze a hivatkozott alapelvvel, hogy a KDNP és Nacsa Lőrinc a nyilvánosság előtt úgy állítja be a mentelmi joga fenntartása mellett szavazó NVB tagokat, „mintha azok törvénytelenül, de legalábbis erkölcstelen és példátlan módon jártak volna el, akadályozva ezzel az igazságszolgáltatás munkáját”.
[10] Előadta, hogy volt már precedens a Nemzeti Választási Bizottság joggyakorlatában arra, hogy közvádas ügyben is fenntartotta egy jelölt mentelmi jogát, másrészt a választási bizottsági tag jogszabályban biztosított döntési joga, hogy a jelölt mentelmi jogának fenntartása vagy felfüggesztése mellett szavaz.
[11] Hivatkozott a büntetőeljárásról szóló törvényre, amely szabályozza, hogy milyen következménnyel jár a mentelmi jog fenntartása, vagy felfüggesztése. Kifejtette, hogy az eljárás folytatásának nincs akadálya a mentelmi jog megszűnését követően, ezért a mentelmi jog fenntartása nem akadályozza a büntetőeljárást, azonban a társadalmi akarat az, hogy egy meghatározott eljárásrendben legyen jogi lehetőség arra, hogy védve legyenek a jelöltek a büntetőeljárástól a választási kampányban.
[12] Előadta, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága megilleti a KDNP-t és Nacsa Lőrincet is, azonban ez az alapjog nem korlátozhatatlan, azt korlátozzák a választási alapelvek és a választási eljárás tételes szabályai is.
[13] Beadványozó előadta továbbá, hogy a kifogás tárgyává tett megnyilvánulások nem a jelölő szervezetek és a jelöltek közötti vita volt, vagyis nem a választók információszerzését és a választásokon való döntését segítette, hanem a választási bizottság tagjaival szembeni kommunikáció volt, akik álláspontja szerint a nyilvánosság előtt nem tudják megvédeni magukat, és nem is dolguk verbális csatározást folytatni jelölő szervezetekkel és azok tagjaival. Megítélése szerint jelen ügyben magasabb társadalmi érdek fűződik a választási bizottsági tagok védelméhez, mint Nacsa Lőrinc és a KDNP véleménynyilvánítási szabadságának védelméhez.
[14] Mindezek alapján kérte a Nemzeti Választási Bizottságot, hogy a kifogásának adjon helyt és a Ve. 218. § (2) bekezdés a) pontja alapján Nacsa Lőrinc és a KDNP vonatkozásában a jogszabálysértés tényét állapítsa meg.
II.
[A Nemzeti Választási Bizottság döntése és jogi indokai]
[15] A kifogás nem alapos.
[16] A választási bizottság definícióját és jogállásának legfontosabb szabályait Beadványozó által is idézett rendelkezés, a Ve. 14. § (1) bekezdése rögzíti. A hivatkozott meghatározást a jogalkotó nem a 2013. évi XXXVI. törvényben rögzítette először, azt már a 1997. évi C. törvény 21. § (1) bekezdésében is azonos tartalommal határozta meg.
[17] Az Alkotmánybíróság 917/B/1998. AB határozatában az alábbiak szerint értelmezte a választási bizottságok jogállására vonatkozó szabályt: „A választási bizottság jogállását a Ve. két megközelítésben határozza meg. Egyrészt a választópolgárok független, kizárólag a törvényeknek alárendelt szervei (társadalmi típusú szervek), másrészt hatóságok, amelyek mindenkire nézve jogot és kötelezettséget állapítanak meg tevékenységi körükben. Vegyes jellegű jogállását tekintve a választási bizottság leginkább közjogi feladatot ellátó társadalmi típusú szervezetnek tekinthető, amely megvalósítja a választások legitimációs funkcióját, törvényesnek vagy törvénytelennek nyilvánítja a választások eredményét.”
[18] Ahogyan azt a fentiek és az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) 3/A. § (1) bekezdésében meghatározott közfeladat fogalom is alátámasztja, a választási bizottságok közfeladatot ellátó szervek, tagjai feladatuk ellátása során törvényi felhatalmazás alapján eljáró, közhatalmi jogosítványokkal rendelkező személyeknek minősülnek, akiknek tevékenységét a választás tisztaságának garanciális elemeként értékelhető nyilvánosság minden szempontból áthatja. A választási bizottságok ülése és ez által a döntéshozatal is nyilvános, [Ve. 40. § (1) bekezdés], az eljárás során felhasznált valamennyi adat a személyes adatok kivételével szintén nyilvános [2. § (2) bekezdés], illetve a Ve. 2. § (1) bekezdés f) pontja generálisan, alapelvi szinten rögzíti a választási eljárás nyilvánosságát.
[19] Mindezek alapján a választási eljárásban nem csak az ismerhető meg, hogy mely ügyek tárgyalását tűzi a választási bizottság napirendjére, hanem az ülés nyilvánossága által a bizottsági tagoknak a vita során kifejtett véleménye, valamint a döntés meghozatala során, azaz a szavazás alkalmával adott egyéni döntése is megismerhető a nyilvános ülésen részt vevők számára.
[20] A Nemzeti Választási Bizottságnak jelen ügy kapcsán abban kellett állást foglalnia, hogy a kifogás tárgyává tett kijelentések, amelyek saját, közfeladatot ellátó tagjaival kapcsolatosak, a véleménynyilvánítás szabadságának keretében értékelhetők-e, vagy azon túllépve jogsértést valósítottak meg. Ez utóbbi esetében azt kell vizsgálni, hogy a tételes jogsértés következett-e be, nevezetesen a Ve. 14. § (1) bekezdése, vagy alapelvi szintű-e a sérelem.
[21] A Bizottság a döntés meghozatala során mindenekelőtt az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésének rendelkezésének értelmezése tárgyában kiadott megállapításait vette alapul, amelyet a 3145/2018. (V. 17.) számú határozatában foglalt össze.
[22] Jelen ügyben kiemelkedő jelentősége van annak az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) joggyakorlatára is figyelemmel kialakított alkotmánybírósági gyakorlatnak, amely szerint annak eldöntésében, hogy milyen mértékű korlát állítható a véleménynyilvánítás szabadságának érvényesülése elé, nem az érintett személy státuszának van meghatározó jellege, hanem annak, hogy a személyt érintő közlés kötődik-e a közéleti vitához.
[23] Azonban egyes esetekben a személyi minőség mégis meghatározó a gyakorlatban. Egyfelől a közhatalmat gyakorlók és a közszereplő politikusok tekintetében megállapítható, hogy amennyiben a személyüket, tevékenységüket kritizálják, az kétségtelenül a közügy vitatásának körébe tartozik.
[24] Mindezek alapján nem lehet eltekinteni attól, hogy a kifogás tárgyává tett megnyilvánulások a Nemzeti Választási Bizottság tagjainak a Bizottság ülésén kifejtett tevékenységüket érintő kritika. Emellett azonban azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, ahogyan azt számos alkotmánybírósági határozat is tartalmazza, hogy egyes esetekben a közhatalmat gyakorlók esetében bár tágabb a kritika lehetősége, mint a magánszemélyek esetében, mégsem lehet egy az egyben a politikusokkal szemben alkalmazott mércét alapul venni. Az EJEB gyakorlatában elsődlegesen az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom védelme érdekében a bírák magasabb védelemben részesülnek az őket ért kritikákkal szemben. Az e tárgyban kialakult joggyakorlat azonban az ítélet meghozataláig védelmezi a bírákat, illetve a bírósági eljárást, a döntés meghozatala után már nem esik korlátozás alá a bíróságokkal, illetve a bírákkal kapcsolatos közlés.
[25] A fenti joggyakorlat jelen ügy szempontjából egyrészt azért bír jelentőséggel, mert a Nemzeti Választási Bizottság – hasonlóan a bíróságokhoz – egy jogvédő, szakmai alapon működő, a választások tisztasága felett őrködő szerv, amelynek pártatlanságát a jogalkotó több garanciális elemmel is biztosította (tagok összeférhetetlenségi szabályai és a létrehozás módja). Bizonyos tekintetben tehát mindenképp a bíróságokhoz hasonló megítélés alá esik, annak figyelembevételével azonban, hogy a működésére vonatkozó egyes szabályok, így többek között a parlamenti frakcióval rendelkező pártok és a jelölő szervezetek tag megbízási jogosultsága élesen megkülönbözteti a választási bizottságokat a bíróságoktól. Utóbbi ténytől eltekintve azonban nem hagyható figyelmen kívül a joggyakorlatnak az az eleme, amely a döntés meghozatalát megelőzően, a folyamatban lévő ügyek pártatlan és befolyástól mentes elbírálása érdekében nyújt fokozott védelmet a bíráknak.
[26] Egyértelműen megállapítható, és ezzel ellentétes nyilatkozatot Beadványozó sem tett, hogy a Bizottság tagjaival szembeni sérelmezett kijelentéseket Nacsa Lőrinc nem a dr. Czeglédy Csaba Adrián, a Demokratikus Koalíció képviselőjelöltje mentelmi ügyében hozott bizottsági döntést megelőzően, hanem azt követően közölte.
[27] A fentiekben rögzítetteket összefoglalva két megállapítás tehető: egyrészt a kifogás tárgyává tett közlés a Nemzeti Választási Bizottság tagjai közfeladatának ellátásával kapcsolatban hangzottak el, meghatározott tagok nyilvános ülésen kifejtett tevékenyégét kritizálta, másrészt az nem az eljárást megelőzően, illetve az eljárás folyamatában, hanem a dr. Czeglédy Csaba Adrián mentelmi jogának fenntartásáról rendelkező 91/2019. számú határozat 2019. május 7-i meghozatalát követően, 2019. május 9-én jelent meg.
[28] Ezt követően a Bizottságnak abban kellett állást foglalnia, hogy a sérelmezett közlés a közügyek vitatásának körében értékelhető-e, ezáltal megilleti-e a véleménynyilvánítás szabadságának kiemelt alkotmányos védelme, illetve, hogy abban hangzott-e el olyan elem, amelyre a véleményszabadság már nem nyújt védelmet és ennél fogva megállapítható a jogsérelem.
[29] A demokratikus jogállamokban alapvető követelmény, hogy a társadalom valamennyi polgára szabadon fejthesse ki gondolatait, szabadon válhasson a közvélemény alakítójává. A társadalmi és politikai, vagyis a közéleti viták szabadsága és sokszínűsége nélkül ugyanis nincsen szabad közvélemény és nincsen demokratikus jogállam {7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [39]}. Az Alkotmánybíróság már korai gyakorlatában hangsúlyozta, hogy a szabad véleménynyilvánítás a demokratikus közvélemény kialakításának és fenntartásának kiemelt garanciája, amely egyben a pluralizmuson alapuló társadalom nélkülözhetetlen forrása.
[30] Az Alkotmánybíróság több évtizedes következetes gyakorlata szerint a véleménynyilvánítás szabadsága akkor követel kiemelt védelmet „amikor közügyeket és a közhatalom gyakorlását, a közfeladatot ellátó, illetve a közéletben szerepet vállaló személyek tevékenységét érinti. […] A demokratikus társadalom létezésének és fejlődésének nélkülözhetetlen eleme [ugyanis] a közügyek vitatása, amely feltételezi a különböző politikai nézetek, vélemények kinyilvánítását, a közhatalom működésének bírálatát” [36/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 219, 228.; lásd még: 57/2001. (XII. 5.) AB határozat, ABH 2001, 484, 494.]
[31] Az EJEB gyakorlata szintén arra mutat, hogy a véleménynyilvánítási szabadság elsősorban a közügyekkel kapcsolatos véleménynyilvánításokat védi. Ezzel összefüggésben már régóta töretlen gyakorlata a bíróságnak, hogy az állam (közhatalom) működésére vonatkozó véleménynyilvánítások kiemelt védelmet élveznek, mert ez a szabadság a demokratikus társadalom egyik alappillére. A politikai szólásszabadság mindig különös védelmet érdemel, ha az valamely társadalmi vagy helyi közösséget érintő kérdésben, a közügyek vitatása során hangzik el. Az EJEB álláspontja szerint az ilyen véleménynyilvánítás mind a társadalmi haladásnak, mind az egyén kibontakozásának alapvető feltétele, ezért a politikai véleménynyilvánítást korlátozó szempontok szűk, megszorító értelmezése áll összhangban az Emberi Jogok Európai Egyezményével.
[32] A közéleti viták lényegi részét jelentik a közélet alakítóinak tevékenységét, nézeteit, hitelességét érintő megnyilvánulások. A társadalmi, politikai viták jelentős részben éppen abból állnak, hogy a közélet szereplői, illetve a közvitában résztvevők egymás elképzeléseit, teljesítményét és azzal összefüggésben egymás személyiségét is bírálják. Az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy „[a] közügyek vitatásának kiemelkedő alkotmányos jelentősége azzal jár, hogy a közéleti szereplők személyiségének védelmében a szólás- és sajtószabadság szűkebb körű korlátozása felel csak meg az Alaptörvényből levezethető követelményeknek.” {7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [48]}.
[33] Ezen túl az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint „[a] nyilvános közlés megítélése során elsőként arról szükséges dönteni, hogy az adott közlés a közügyekben való megszólalást, közérdekű vitában kifejtett álláspontot tükröz-e, vagyis a közügyek szabad vitatásával áll-e összefüggésben. Ennek megítéléséhez pedig elsődlegesen a közlés megjelenésének módját, körülményeit és a vélemény tárgyát, kontextusát szükséges figyelembe venni. Így a közlést érintően vizsgálni kell a médium típusát, a közlés apropóját adó eseményt, illetve az arra érkező reakciókat és az adott közlésnek ebben a folyamatban játszott szerepét. További szempontként szükséges értékelni a kijelentés tartalmát, stílusát, illetve a közlés aktualitását, valamint célját. Amennyiben e körülmények értékelésével az állapítható meg, hogy a közlés a közügyek szabad vitatását érinti, úgy a közlés automatikusan a véleménynyilvánítási szabadság nyújtotta magasabb szintű oltalmat élvezi” {13/2014. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [39]} Ezen túl figyelemmel kell lenni arra is, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága, mint alkotmányos jog a közlés lehetőségét jelenti, ami nem függ annak tartalmától, esetleges káros, sértő jellegétől.
[34] Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a véleményszabadság határát is kijelölte, e szerint a véleményszabadság nem nyújt védelmet az olyan öncélú, a közügyek vitatásának körén kívül eső, így a magán-, vagy családi élettel kapcsolatos közlésekkel szemben, amelyek célja a puszta megalázás, illetve a bántó vagy sértő kifejezések használata, vagy más jogsérelem okozása. Ezen kívül nem illeti meg védelem azt a közéleti vitában kifejtett véleményt sem, ami valaki emberi méltósága korlátozhatatlan magját sérti, vagyis az emberi státusz nyilvánvaló és súlyos becsmérlésében ölt testet {13/2014. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [29]}.
[35] A kifogás tárgyává tett ügyben a sérelmezett kijelentések egy az Európai Parlament tagjainak választási eljárásában és közös lista állításában részt vevő jelölő szervezet szóvivőjétől hangzottak el, nyilvános eseményen, egy sajtótájékoztatón. A közlés tárgya az Európai Parlament tagjainak 2019. évi választásán nyilvántartásba vett listán szereplő jelölt mentelmi jogának felfüggesztésével kapcsolatos bizottsági döntés volt. A jelöltek mentelmi joga felfüggesztéséről való döntési jogkört a Nemzeti Választási Bizottság az Európai Parlament magyarországi képviselőinek jogállásáról szóló 2004. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Epjtv.) 12. § (7) bekezdésében foglalt szabály alapján gyakorolja. A közlés lényege a mentelmi jog fenntartása mellett szavazók tevékenységének éles kritikája volt.
[36] A kifogásban sérelmezett közlés tartalma a jelenleg folyó Európai Parlament tagjainak választásával állt kapcsolatban. A közlés aktualitása a folyó választási kampánnyal és azzal is alátámasztható, hogy a bizonyítékként csatolt cikk, amely a sajtótájékoztatón elhangzottakat közvetítette két nappal a kifogásolt határozat meghozatalát követően jelent meg. Mindezek alapján a kifogás tárgyává tett nyilvános közlés a közérdekű vitában kifejtett álláspontként értékelhető. Célját tekintve mindenképp elmondható, hogy az egyrészt a Bizottság „ellenzéki delegált” tagjai tevékenységének kritizálásán keresztül a KDNP-re, mint jelölő szervezetre való figyelem ráirányítása, másrészt egyes tagok személyes bírálata volt. A Bizottság álláspontja szerint szemben a kifogással nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a kifogásolt közlés a bizottsági tagokon túl a Demokratikus Koalíció jelöltje tekintetében is tartalmazott megnyilvánulásokat, hiszen éppen az ő személyét érintő döntésében kritizálta a Bizottság tagjait. A KDNP, mint a választási eljárásban részt vevő szervezet szóvivőjétől a Demokratikus Koalíció listáján szereplő jelölt személyét és tevékenységét érintő bírálat is a negatív kampány körében értékelhető.
[37] A Bizottság a fentieken túl figyelemmel volt arra is, hogy a közlés egyes elemeiben sarkos kifejezésekkel illeti egyes tagjait. Elmondható, hogy az a figyelemfelkeltésen túl olyan, a közlés hatását és a mondanivaló súlyát fokozó elemeket használ, amelyből úgy tűnik, mintha szankciót helyezne kilátásba azokkal a tagokkal szemben, akik tevékenységét kritizálja. Erre utal a „ha az ellenzék által delegált tagok nem mondanak le, akkor egyenként megnevezik és bemutatják őket, hogy „minden magyar tudja, kik azok az ellenzéki küldöttek, akik egy köztörvényes bűnöző oldalára állnak a bírósággal szemben, és ezzel is akadályozzák az igazságszolgáltatás munkáját” kiszólás is.
[38] Ezzel kapcsolatban azonban fontos megjegyezni azt, hogy a Bizottság tagjainak neve nyilvános, az a választások hivatalos oldalán is közzétételre kerül. A Nemzeti Választási Iroda erre vonatkozó kötelezettségét az Európai Parlament tagjainak 2019. évi választásán a választási irodák hatáskörébe tartozó feladatok végrehajtásának részletes szabályairól, a választási eredmény országosan összesített adatai körének megállapításáról, valamint a választási eljárásban használandó nyomtatványokról, valamint egyes választási tárgyú rendeletek módosításáról szóló 3/2019. (II. 27.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 21. § (1) bekezdés v) pontja írja elő. Ezen túl, mivel a Bizottság ülésein a szavazás minden esetben nyílt, az ülésen bárki számára megismerhető volt az az információ, hogy mely tagok szavaztak dr. Czeglédy Csaba Adrián képviselőjelölt mentelmi joga fenntartása mellett és mely tagok a mentelmi jog felfüggesztése mellett. Ennél fogva a fentiekben idézett közlés leginkább a választópolgárok figyelmének minél hatásosabb és hangzatos módon való megragadásaként hat, érdemi tartalommal azonban, figyelemmel a mentelmi ügyekben is érvényesülő teljes körű nyilvánosságra, nem bír.
[39] A kifogás a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjának sérelme körében arra is hivatkozik, hogy szemben a közleményben foglaltakkal, a Bizottság már több esetben tartotta fenn olyan jelölt mentelmi jogát, akivel szemben közvádra üldözendő bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás. A Bizottság ezzel összefüggésben hivatkozik a Kúria Kvk.I.37.226/2015/2. számú, az 5/2015. (II. 25.) AB határozat alapján hozott végzésre. Tárgyi ügyben a legfőbb bírói fórum egy időközi választáson elhangzott alábbi kijelentéssel kapcsolatban állapította meg, hogy az a véleménynyilvánítás szabadsága körébe tartozik: „A Fidesznek van 11 jelöltje, 11 különböző mezben. Kamu jelöltekkel, és az ellenzéki szavazók megosztásával, és készülő kalandorokkal áll fel a Fideszes csapat.”
[40] Hasonlóan az előző bekezdésében felhívott ügyre, a Bizottság álláspontja szerint az arra vonatkozó kijelentés, amely szerint példátlan az NVB 2019. május 9-i döntése, a jelölő szervezet és annak Szóvivője részéről véleményként kifejtett mondanivaló, ami a választási kampányidőszakban a Demokratikus Koalícióval versenyhelyzetben lévő jelölő szervezet részéről hangzott el. A közlés olyan politikai, közüggyel kapcsolatos véleményként értékelhető, amellyel a jelölő szervezet a választók meggyőzésére, a többi jelölő szervezettel szembeni előny megszerzésére törekszik, és ennek elérése érdekében nyíltan és kendőzetlenül kritizálja a Bizottság egyes tagjait és azon keresztül a Demokratikus Koalíció képviselőjelöltjét.
[41] A fentieken túl a Bizottság álláspontja szerint a kifogás tárgyává tett közlés figyelemfelkeltő és markáns stílusa ellenére nem sérti a Bizottság tagjainak emberi méltóságát és nem érinti azok magán- vagy családi életét, amely alapján annak jogsértő jellege megállapítható lenne.
[42] Mindezek alapján a Bizottság álláspontja az, hogy a kifogás tárgyává tett közlés a közügyek vitatásához, nevezetesen az Európai Parlament tagjainak választásához és az NVB tagjainak, mint közfeladatot ellátó személyek tevékenységéhez kapcsolódik, az a KDNP, mint jelölő szervezet által folytatott – a Ve. 141. §-a szerinti – kampánytevékenységként értékelhető, amely miatt azt megilleti az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdéséből fakadó magasabb védelmi szint.
[43] A Bizottság hangsúlyozza, hogy a fentiekben kifejtett álláspont elfoglalása során kiemelt jelentőséget tulajdonított annak az alkotmánybírósági gyakorlatnak, amely szerint a közügyek megvitatása körében elhangzó véleménynyilvánítás és a rá vonatkozó védelem fókuszában elsődlegesen nem a szólással érintett személyek státusza áll, hanem az, hogy a megszólaló valamely társadalmi, politikai kérdésben fejtette ki nézeteit. Továbbá a közhatalmat gyakorló személyek és a közszereplő politikusok (ún. kiemelt közszereplők) esetében a személyiségvédelem korlátozottsága mindenki máshoz képest szélesebb. {7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [57], 13/2014. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [39]}.
[44] A fenti indokok okán a Nemzeti Választási Bizottság nem találta megállapíthatónak Nacsa Lőrinc és KDNP vonatkozásában a 2019. május 9-i cikkben közöltekkel kapcsolatban a Ve. tételes, illetve alapelvi rendelkezéseinek sérelmét, ezért a Ve. 220. §-a alapján a kifogásnak nem adott helyt, elutasításáról döntött.
III.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[45] A határozat az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésén, a Ve. 14. § (1) bekezdésén, a 139-141. §-ain, a 220. §-án, a 331. §-án és a 345. § (2) bekezdés a) pontján, az Áht. 3/A. § (1) bekezdésén, az Epjtv. 12. § (7) bekezdésén, az IM rendelet 20. § (1) bekezdés v) pontján, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 222. § (1) bekezdésén, a 223. § (1) bekezdésén, a 224. § (1), (2) és (5) bekezdésén, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2019. május 13.
Dr. Rádi Péter
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke