Horváth László

        Születtem 1932 őszén iparos családból Kaposvárott, negyedik gyermekként. A növekvő munkanélküliség elől Várpalotára költöztünk , a bánya ígért biztos kenyeret. Polgári iskolába jártam, könnyen és jól tanultam. A II. világháború után mindenki dolgozhatott, a polgári iskola befejezése után én is. Segédmunkás voltam az építőiparban, majd 1948 őszén , 16 éves koromtól Ernő-bányában kezdtem a bányász életet. Voltam lőszerhordó, kapcsos, szivattyús és egyéb „urasági”. Megerősödve szénfalra kerültem. Felhívásra jelentkeztem szakérettségire. Egy évi kemény , szívós tanulás után tettünk érettségi vizsgát, néhányan ösztöndíjasként a Szovjetunióba kerültünk. Bányamérnöki oklevelet szereztem 1957-ben Dnyepropetrovszkban.
A mérnök-iskolát Cser-, illetve Bánta-bányán, majd a Széntröszt Beruházási Osztályán jártam ki. Időközben gazdaságpolitikus lettem, a Szénbányák nagyüzemi titkáraként eredményesen segítettem a gépesítést, a „pajzsosítást”. Tíz évi eredményes munka után lettem a városi első titkár. Amikor a két megyei „szenes” vállalat Veszprémi Szénbányák néven egyesült, Személyzeti és Szociális Igazgatóként dolgoztam. Negyven évi munka után mentem nyugdíjba, Nős vagyok, van két gyermekünk, öt unokánk. A Munkáspárt városi elnöke vagyok.

     Indulok a 2002. évi választásokon a kárvallottakért, a munkanélküliekért, a volt bányászokért, a szegényekért. A közel 70 évem nem zavar. Egészség és tapasztalat van, alkalmasnak tartom magam Várpalota és környéke választóinak szolgálatára.

Horváth László