Tarlós István

Óbudán születtem 1948. május 26-án. Itt élnek immár nyugdíjas szüleim, itt nőttem fel, itt alapítottam családot. Feleségem Nagy Cecília mérnök, akit még diákként a Műegyetemen ismertem meg. Három gyermekünk van, az első 27 évvel ezelőtt, az ikrek 23 éve születtek, már van egy unokánk is. Az Óbudai Árpád Gimnázium humán tagozatán érettségiztem 1966-ban. Előbb műszaki diplomát szereztem (BME, ill. Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola), majd gazdasági és szervezői másoddiplomát.
Tizenöt évig az építőipari beruházó- és kivitelezési szakmában dolgoztam. Voltam művezető, építésvezető, főépítésvezető, termelési osztályvezető, főmérnök, miközben – jelenleg tartalékos őrnagy vagyok – többször „visszahívtak” katonai szolgálatra.
Az 1980-as évek vége felé magántervezői irodám volt.
Akárcsak 11 évvel ezelőtt, most is ugyanabban a panelos OTP sorházban van saját tulajdonú lakásom Óbudán. 1990 óta önkéntesen családi vagyonbevallást teszek.
Politikával a rendszerváltozásig nem foglalkoztam, pártonkívüli voltam. 1989-ben azonban beléptem az SZDSZ-be, egy évvel később az SZDSZ-FIDESZ jelöltjeként választottak Óbuda polgármesterévé. 1992 óta alapító – előbb elnökségi, majd tiszteletbeli elnökségi – tagja vagyok az óbudai városházán megalakított Nagy Imre Társaságnak.
1994 nyarán kiléptem az SZDSZ-ből, azóta ismét pártonkívüliként dolgozom. Akkor, és 1998-ban is független jelöltként, de a polgári pártok támogatásával választott a lakosság többsége másod- és harmadízben a kerület polgármesterévé.
1999 óta választott alelnöke vagyok a Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanácsnak (A kerületi polgármesterek maguk közül választottak delegáltnak), s egyben vezetője a Stratégiai Tervezési Bizottságnak. Tizenkettedik éve szolgáló polgármesterként egyebek között számos állami kitüntetést kaptam, köztük a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét, a Szent Gellért Díj arany fokozatát, az Eötvös József aranyérmet, a Henszlmann Imre Díjat, a Magyar Urbanisztikáért emlékérmet.

Tarlós István