IV.
REFORMTÖREKVÉSEK – HARC AZ ÁLTALÁNOS, EGYENLŐ
ÉS TITKOS VÁLASZTÓJOGÉRT (1900–1919)

1.
Kossuth Ferenc parlamenti felszólalása a választójog kiterjesztéséről
1903. november 30.

    ...Az országban igen élénk az az óhajtás, az a kivánság, mondhatnám, az a követelés, hogy a választói jog jelentékenyen kiterjesztessék. Nincsen egész Európában olyan alkotmányos állam, melyben 55 év alatt a választói jog ki ne lett volna terjesztve. Egyetlenegy ország van, a hol ez így van, s ez éppen a szabadságszerető Magyarország!

    Sőt tovább megyek: nálunk 55 év előtt 200.000 választóval több volt, mint ma. Ezt a tényt lehetetlen összeegyeztetni azzal a feltevéssel, hogy hazánk az emberi haladás útján jár, mert nem lehet azt eltagadni, hogy az emberiség haladása a polgári és emberi jogok kiterjesztését kivánja. Igenis, nagy hiba tehát az, hogy a nemzet szellemének felébredését nem gyümölcsözteti az országgyülés oly alkotásban, a mi az országnak, s a magyar nemzetnek hasznára lenne. Ilyen alkotás lenne, mint már említettem, a választói jog jelentékeny kiterjesztése; ilyen lenne a választói jogban létező nagy aránytalanságok megszüntetése; ilyen lenne a választókerületek új beosztása, hogy eltöröltessenek a nagy visszásságok; ilyen lenne az, a mit november 8-iki felszólalásomban szintén emlitettem, s a mi közelről érinti a magyar nyelv jogát, vagyis az, hogy a magyar nyelv az iskolákban feltétlenül érvényesüljön. Lehetne gyümölcsöztetni a közvélemény felbuzdulását abban is, hogy szocziális téren oly reformok teljesittessenek, a melyekre az ország régóta vár és a melyeknek részletezésébe előbb említett beszédem után újra belebocsátkozni nem akarok, de a melyek mind oda lennének irányítva, hogy a szegény ember sorsán segitsünk. (Hoszszantartó élénk helyeslés a szélső baloldalon.)...

2.
A választásoktól való távolmaradások okairól
Pozsony, 1903.

    A kötelező szavazás eszméje a gyakorlat itélőszéke előtt.

    Mielőtt reá térnénk arra, hogy milyen orvosszereket kell alkalmazni, hogy a szavazások tömeges mulasztását csökkentsük, nem fölösleges reámutatni azokra az okokra, a melyek a szavazót kötelessége elhanyagolására késztetik.

    Első sorban a tudatlanság az, a mely a legtöbb szavazót visszatartja attól, hogy a választói urnánál megjelenjék. Nem is lehet ezen csodálkozni. Azt még félig meddig mindnyájan tudják ugyan, hogy miben állanak állampolgári jogaink – hisz elegen akadnak, a kik őket erre figyelmeztetik – de hogy minő állampolgári kötelességük vannak a közteherviselésen és katonáskodási kényszeren kivül, annak tudatára csak vajmi kevesen ébrednek...

    A tudatlanság után mindjárt a nem törődömség következik a bajt előidéző és fokozó okok között.

    Sok ember hihetetlenül kevésre becsüli szavazó jogát. Megfoghatatlan, hogy rövid idő alatt minő értéktelenné lett sokak szemében ez a jog, melyet annyira óhajtottak, míg nem volt meg.

    Némelyek kicsinylik a polgárok jogait. A parlamenti szervezetben nap-nap után hallani azt a bárgyu érvet, hogy hisz mit is ér egy szavazat millionyi szavazat között. Az egyén szempontjából bizonyára semmit. De épen ez a helytelen szempont, mert elfelejtik, hogy az a százezernyi – egyenkint és egyénenkint semmit sem érő – szavazat a nemzet ereje, szabadsága...

    A szavazások elmulasztásának alig van kárhozatosabb oka, mint a restség, amely sajnos sokkal gyakoribb jelenség, mintsem képzelnők. Sok embernek a legkisebb ok is elegendő, hogy legszentebb kötelességét elmulassza... Sok ember többre becsül egy kirándulást, vadászatot, gépkocsikázást a szavazásnál...

    Sokaknál a szavazás elmulasztásának nem a közönyösség vagy a restség az oka, hanem az, hogy e l v b ő l nem szavaznak...

    Találkoznak olyanok is, akik a szavazástól való tartózkodással azt akarják jelezni, hogy nem ismerik el a kormányformát, amely az államban van...

    Végtére hagytuk a legsajnálatosabb okot; a félelmet. Ez a legkényesebb valamennyi között. A közömbösség, tudatlanság, passivitás... mind oly egyéni momentumok, amelyekből hiányzik a külső kényszer. A félelem ellenben kivülről jövő befolyás, amely a választót megfosztja függetlenségétől. Fenyegetések távol tarthatják a szavazót az urnától, ahol pedig szivesen teljesitette volna meggyőződésének sugallatát. Hányszor tapasztaljuk az életben, hogy az emberek meggyőződésük feláldozásával járulnak az urnákhoz. Alig van ennél lealázóbb érzés.

    Sajnálni való az az állampolgár, a ki még legszentebb kötelességének teljesitésekor sem érezheti magát szabadnak. Ilyennek még aránylag a legszivesebben lehet megbocsátani, ha távol marad a szavazástól. Legalább nem szavaz meggyőződése ellen. Sokszor elég nagy áldozatot hozott már ezzel is....

    Mily módon orvosolható, illetőleg csökkenthető a választásoktól való tartózkodás?

    A választások alkalmával igen nagy azoknak a száma, a kik azért nem szavaznak, mivel tudatlanságuk miatt egyáltalában fogalmuk sincs választói joguk jelentőségéről. Hajlandók abban inkább kényelmetlenséget látni – a melytől jobb szabadulni – sem mint a legszebb állampolgári jogot és kötelességert, a mely őket az államélet cselekvő elemivé teszi.

    Ezen csak az állami életre való nevelés segíthet.

    Az államnak kötelessége polgárait felvilágosítani arról, hogy nemcsak pénz- és véradót követel tőlük, hanem, hogy elvárja, hogy a közügyekkel is foglalkozzanak, mihelyt a törvényben megkövetelt kort már elérték. S így első sorban, hogy választói jogukkal is éljenek, mivel annak elmúlasztása az állam ellen elkövetett bűn.

    Hazánk ebben a tekintetben a legtöbb államot megelőzte. A „népiskolai közoktatás tárgyában” hozott 1868:XXXVIII. t.c. 55. §-a a községi elemi népiskolában köteles tantárgyak között l) pont alatt „a polgári jogok és kötelességek tanitását” is elrendelte.

3.
Választási körút szervezése nemzetiségiek lakta kerületben
Kajdacs, 1904. szeptember 6.

    Méltóságos Gróf Úr! 
    
    Tegnap estve Gyönkről haza érve számot adok sáfárságomról.

    Ott is, útközben is, több választóval találkoztam; mindenütt, mindenki örvendő várakozással tekint Méltóságod látogatása elé s mondhatom, igen szivesen fogják fogadni mindenütt.

    Scherer és Brucknerral (a varsádi vezető német, aki a közeli német falukban is otthonos) beszéltem s velük, mint a kik már azon utat hasonló alkalmakkor többször megtették s ismerik a vidék topographiáját jól – közöltem a csoportositott útrendet s teljesen correctnek mondták. Úgy Scherer, mint Bruckner, a német falvakba menetelkor, szükség esetére készenlétben lesznek.

    A czélzott gyönki banquette-re nézve a gyönki nagyvendéglőssel is beszéltem. Borsosan számit. A következő árakat mondta:

I.
Gulyásos leves
3-4. féle rétes tészta
3-4. féle pecsenye, kenyérrel
sajt és gyümölcs –- fél liter borral 1 frt. 50 kr[ajcár]
Egész lit. borral 1 frt 80.

II.
Barna leves
Aszétli (lúdmáj, prágai sonka s ha kap, szulczirozott hal )
3-4. féle pecsenye, kenyérrel
3-4. féle rétes tészta
Sajt és gyümölcs –- Egész liter borral 2. frt.

    Miután a vendéglős az mondotta, hogy az ebéd napja előtt elég 4. nappal tudatni az elfogadott menu-t: nem álapodtam, nem alkudtam meg vele, mig Méltóságoddal nem beszélek, a mi pénteken este lesz, mikor az ügyvéd úrral is együtt leszünk. Lesz tehát még idő bőségesen, 17-ig.
    
    Miután a régi, jó czigány banda Gyönkön feloszlott, s az ott lévő trombitás banda nem megfelelő: megbiztam a vendéglőst, hogy a hőgyészi, jó hires czigány bandát rendelje oda, s kap 15 frt-ot. Ezt el is fogadta s felel róla, hogy 15 frtért meg lesz. Tányérozás kizárva.

    Az első csoportbeli magyar községekbe holnapi postával, mellőzve a távirati értesitést, mert ez igy helyesebb és jobb lesz (azon kivül kevesebbe is kerül) ajánlott levélben irok az egyes előljáróságnak, tudatva a beszámoló beszéd terminusát stb. – Igy fogok eljárni a többi községekkel is.

    Ügyvéd úr meg – megbeszélésünk szerint – a szolgabiróval tudatja, vagy tán tudatta is.
    A mi engem illet, jól és rendben fogom elintézni.
    A banquettre meghivók kiosztására, biztos kézhezjuttatására nézve is intézkedtem.
    Pénteken este, élőszóval bővebben.
    Fogadja Méltóságod tiszteletemnek kinyilvánitását, a melylyel vagyok 

igaz híve: Tantó János

4.
Választás után
1905. február 5.

    A választás viharja, – a melyhez hasonló régen vonult végig az országon – kitombolta magát, de a nyomai még sokáig láthatók és érezhetők lesznek.

    A választások szinhelyei olyan benyomást keltenek, mint valami mulatóhely a lezajlott vigalom után. A nagy piaczon a hóréteg sárrá taposva, szerte-széjjel törött üvegek, ujságpapirosok hevernek, itt-ott egy-egy gazdátlan, gyűrött pörge kalap is akad. A házakról, a vesztes párt lobogói eltüntek, a győztesek zászlói is megritkultak, közbe-közbe a rudról szomoruan fityeg le egy-két szines foszlány, mint panaszos bizonyitéka az ellenpárt haragjának.

    A korcsmák udvarán lebontják a hevenyészett fabódékat, a laczikonyhák nyitott tűzhelyei visszakerűlnek a kamarába, odabenn pedig korcsmáros uram összeül élete párjával és olyan buzgón számítgatja a hasznot, vagy a kárt, hogy beleizzad az üstöke. Ebből még holmi pör is kerekedhetik, kivált, ha a dolog a vesztes fél zsebére ment, mert utólag rendesen már hire sincs annak a pazar bőkezűségnek, a mivel a választás előtt a rendelést tették.

    Az is igaz, hogy néhol a „törvényes ellátás” fogalmát a választók sokkal tágabb értelemben veszik, mint a hogy a jelölt képzelte. Bár volt a mostani választáson szép példa az ellenkezőre is. Egy nagy magyar választókerületben – így beszéli a megválasztott képviselő – a kerülethez tartozó huszonegy községi birái kijelentették, hogy a választók egy krajczár költéséget sem akarnak okozni a jelöltnek. Nem is fogadták el a fuvart sem, sőt zászlót is a maguk pénzén szereztek. Mikor aztán megvolt az egyhangu választás, az uj képviselő még se állhatta meg, hogy legalább egy kis pörköltös vacsorára meg nem hivja a választóit; de nagy volt a csodálkozása, mikor nem akadt egy ember sem, a ki elfogadta volna. Becsületbeli dolognak tekintették, hogy még ezt az egy vacsorát se vethesse a szemükre senki. És tényleg ott poshadt a megrendelt ötszáz adag pörkölt azon mód, a hogy megfőzték.

    Sajna, ez bizony ritka helyen esik így meg; legtöbbször kelleténél is több vendég akad az efféle lakomákra. S nem egy képviselő búsan gondolhat rá, a ki bekötözött torokkal igyekszik rekedtségét kiheverni, hogy hát azt a sok alkotmányos költséget, melyet a benyujtott számla elősorol, – vajjon mikor heveri ki?

    Se szeri, se száma annak a sok apró történetnek, a mit most azon frissiben mondanak el egymásnak az uj mandátumok boldog birtokosai a fővárosi pártkörökben, a hol lassankint összegyülekeznek. Van mit beszélni, mert ez a választás a komoly és derűs eseteknek egész seregét szolgáltatta és különösen sok furcsa meglepetést hozott. Ezek között nem utolsó az, a mely egy tekintélyes politikussal történt. A kerületét már régóta képviselte, és megválasztása, bár volt némi ellenmozgalom, most is biztosnak látszott. Annak vette egy barátja is, a ki nem várva semmi hiradást, a választás napján délelőtt ezt a táviratot adta fel a czimére: „Üdvözlöm, mint az x-i kerület ujonnan megválasztott képviselőjét. Éljen!” Nagyot nézett aztán, mikor este ezt a távirati választ kapta: „Csunyául megbuktam, de azért jól vagyok.”...

    Azt is érdemes följegyezni, hogy a választás az államkincstárnak is szép hasznot hajtott, mert postának, távirdának és vasutnak két hét alatt akkora forgalma volt, a milyen rendes időben félesztendő alatt is alig van.

    Pár nap mulva a közérdeklődést a választási hadjárat helyett az országgyűlés vonja magára. A megnyitás, a fényes felvonulás, a trónbeszéd, az uj kormány megalakulása friss, izgató táplálékkal fognak szolgálni az ujságra éhes kiváncsiságnak.

    A választásról pedig csak egy gazdag legendakör marad meg, mely már-már megkezdi körutját és lehatol mindenüvé, a hol az emberek össze szoktak gyűlni, a kávéháztól a fonóig, és folyik majd a magyar ember legkedvesebb szórakozása, a kedélyes adomázás az emlékezetes felfordulásról – a Kárpátoktól az Adriáig.

5.
Javaslat a választási rendszer további korlátozásáról
Debrecen, 1905. szeptember 30.

Mélyen tisztelt képviselőház!

    Abauj-Torna vármegye a választmányi törvény reviziójánál a választói jog elnyerését a nemzeti szempontok kellő méltatása érdekében az állam hivatalos nyelvének tudásához füzetni elkerülhetetlenül szükségesnek tartván ilyen értelmű törvény megalkotását kérik.

    Ezen határozat folytán mély tisztelettel kérjük mi is az igen tisztelt képviselőházat, hogy a választási törvény reviziójánál a választói jog elnyerését a magyar nyelv tudásához fűzvén, azt, hogy választói joggal csak az birhat, aki az állam hivatalos nyelvét érti, azon irni és olvasni tud, – mindazonáltal azok, akik az uj törvény életbelépte előtt választó joggal birtak, az állam hivatalos nyelvének nemtudása cimén a választó jogtól el nem eshetnek, – az uj törvény keretébe beilleszteni s az egységes magyar állam kiépitésének nagy munkáját ezen ujabb s nemzeti szempontból felette üdvös reformmal is elősegiteni méltóztassák.

6.
Miért kell a nőnek választójog?
Budapest, 1910 k.

    1. Mert a nő ugyanúgy tartozik engedelmeskedni a törvényeknek, mint a férfi; kell tehát, hogy résztvehessen azok alkotásában.

    2. Mert a nőt éppúgy megadóztatják, mint a férfit és mégsem szólhat bele az adók felhasználásába.

    3. Mert a képviselők csupán a választók kivánságaival törődnek; hiszen azoktól függ mandátumuk.

    4. Mert amig a nő nem választó és nem választható, addig senki sem kérdezi: mire van szüksége. Úgy bánnak vele, mint a gyermekkel, aki nem tudja, mi jó vagy mi rossz reá nézve.

    5. Mert kell, hogy a parlament a nép akaratát fejezze ki; ez pedig lehetetlen amig a nőket, a nép nagyobbik felét, megakadályozzák akaratuk közvetlen nyilvánitásában.

    6. Mert vannak a nőnek speciális, az anyasággal kapcsolatos érdekei; ezeknek szószólója csakis ő maga lehet. Csak az tudja, hol szorit a cipő, aki viseli.

    7. Mert a férfiak a nőkre nézve sértő törvényeket hoztak, megkérdezésük nélkül; ezeket csak a nők maguk fogják igazságosan megváltoztatni.

    8. Mert a nő elől sok pályát elzártak és a férfiaknak tartották fenn a legjobban fizetett és legkényelmesebb hivatalokat.

    9. Mert a nők előtt nyitva álló pályákra sem készitik ők elő a férfiakkal egyenlően; a törvényhozás csupán a fiúk kellő kiképzéséről gondoskodik abból a pénzből, amelyet részben a nők adója szolgáltat.

    10. Mert csak a választójog segitségével teremthet a nő leányának is olyan kiképzési lehetőségeket, aminők fiai számára fennállanak már....

    23. Mert mindazokban az államokban, ahol a nők választók és választhatók (...), a politika tisztább, becsületesebb és jobban törődik a nép szükségleteivel.

    24. Mert a magyar nők egy részének már ősidők óta követküldési joga volt s azt kitünő politikai érzékkel gyakorolták. (Kossuth Lajos is mint asszonynak követe jutott a parlamentbe. )

    25. Mert a mai magyar nő megkövetelheti, hogy a megalkotandó választójogi törvény – a modern kor igényeinek megfelelően – minden nőre kiterjessze az 1848-ban eltörölt politikai jogokat.

    26. Mert törvényes beavatkozást, állami intézményeket és ellenőrzést igényelnek: az alkoholizmus, a szegénység, a fertőző betegségek elleni küzdelem, a gyermekvédelem és a békemozgalom.

    27.Mert a választójog legbiztosabb eszköze annak, hogy minden nő, aki komolyan érdeklődik a társadalmi kérdések iránt, hozzájáruljon e súlyos bajok gyökeres orvoslásához, ami összekoldult, összetáncolt, bazárokon gyüjtött pénzösszegekkel nem lehetséges.

    28. Mert a választójog nem öncél, hanem a védelem fegyvere olyanok kezében, akiknek érdekeit senki sem védi; a legjobb szerszám azoknak, akik őszintén akarják szolgálni a közérdeket.

    29. Mert a nőnek, mint anyának, nevelőnek, munkásnak, adófizetőnek összes szolgálataival szemben az állam még az önrendelkezés jogát sem adja meg.

    30. Mert a választójog hiánya olyan megaláztatás, amelyet öntudatos, nemét megbecsülő asszony nem türhet meg.

    31. Mert sokkal nemesebb lesz a gondtalanul élő nő élete, ha komoly közügyekkel foglalkozik, mint ha léha időtöltésre pazarolja idejét.

    Csatlakozzék minden öntudatos, az emberiség haladásáért lelkesedő nő és férfi a Feministák Egyesületéhez (V., Mária Valéria-utca 12.), amely minden magyar nőnek aktiv és passiv választójogáért küzd.
    
    Tagsági dij legalább 10 korona; részletekben is fizethető. Ennek fejében kapják a tagok az egyesületnek „A nő és a társadalom” cimü hivatalos lapját.

7.
Munkásgyűlés határozati javaslata a választójog reformjáról
Székesfehérvár, 1910. január 16.

Határozati javaslat.

    Székesfehérvár munkásainak 1910. január 16-án tartott népgyűlése magáévá teszi a magyarországi szociáldemokrata pártnak azon álláspontját, hogy a politikai válság csakis a törvényhozás demokratizálásával, tehát csakis az általános, egyenlő, titkos választójog törvénybe iktatásával oldható meg. Kimondja tehát, hogy ezen reform kiküzdése érdekében bármily áldozatot megkivánó harcra készen áll s hogy állásfoglalását valamennyi politikai tényezővel – úgy a kormánnyal, mint a parlamenti pártokkal szemben ezidőszerint egyedül a választójog kérdésére való magatartásuktól teszi függővé. Ennek megfelelően kimondja, hogy szervezettségének egész erejével melléje áll e kérdésben mindazoknak, akik az általános, egyenlő, titkos választójog azonnal megvalósitását teszik programjukká és hogy ugyanezzel az erővel szembeszáll mindenkivel, aki bármi ürügy kapcsán e reform törvénybe iktatását hátráltatni vagy meggátolni akarja.

8.
Jelentés a képviselő-választás biztositásához szükséges karhatalomról
Paks, 1910. május 7.

    F. év. 6165 számú rendeletére jelentem [az alispánnak], hogy a képviselő-választások alkalmából a közrend fenntartása és a választói jog szabad gyakorlatának biztositása érdekében Paksra 2 század (századonkint 60-70 főből álló) lovasság, avagy 1 század lovasság és 1 század gyalogság lenne kirendelhető akként, hogy ezek már a választást megelőző nap reggelén Paksra érkeznének. Ezenkivül Paksra 30 csendőr lenne kirendelendő akként, hogy azok a választás előtti nap reggelén Paksra érkeznének.

    Ezenkivül Dunaföldvár községbe 20 csendőr, Bölcske községbe 8 csendőr és Madocsa községbe 5 csendőr lenne a választás előtti napra kirendelendő. Ezek egy részének az is feladata lenne, hogy a választókat a választás színhelyére, Paksra kisérné.

    A kölesdi választókerülethez tartozó járásombeli Kajdacs községbe 5 csendőrből álló járőr lenne kirendelendő. Nagydorog és Fadd községekben pedig az ottani teljes számú csendőrörs meghagyandó lenne.

    Szükségesnek tartanám, hogy úgy a katonaság, mint a csendőrség a választás utáni napon is az illető községekben maradna.

Rassovszky Julián
főszolgabiró     

9.
Az „Általános, egyenlő, titkos választójog országos szövetsége” felhivása
Budapest, 1910 k.

Csatlakozzatok a Választójog szövetségéhez!

    Polgártársak! A kevesek kiváltságos uralma minden népet elnyom. Az egész lakosság gazdasági haladását és műveltségbe való fölemelkedését csakis a népuralom szabadsága biztosithatja.

    Népuralom lehetetlen jogegyenlőség nélkül; a jogegyenlőség alapja: az általános, egyenlő, titkos választójog.

    Az általános, egyenlő, titkos választójog az az eszköz, melylyel minden polgár befolyást gyakorolhat az állam politikájára s ezáltal a maga társadalmi helyzetét is javithatja.

    Polgártársak! Sorakozzatok és csatlakozzatok hozzánk az általános, egyenlő, titkos választójog kiküzdésére.

    Az általános, egyenlő, titkos választójog országos szövetsége nem tartozik egyetlen párthoz sem, tagsági dijat nem szed, de adományokat agitáció céljára szivesen fogad.

    A szövetség irodája: Budapest, IV, Kigyó-utca 4, I.

10.
A szociáldemokrata párt választási előkészületei
Budapest, 1914. június

Budapest munkásnépéhez!

    Évtizedes küzdelem eredménye az a – sajnos – szükméretü választójog, amelyet az uj törvényben sikerült elérnünk. De még ez a kevés jog is semmivé foszlik, ha nem törekszünk minden éberséggel és a legnagyobb buzgalommal arra, hogy legalább minden munkásember megkaphassa választójogát, ha már törvényt is hoztak erről. Segiteni akarunk ebben minden fővárosi szegény embernek! Minthogy a legközelebbi napokban a hatóságok már megkezdik az uj választók névjegyzékének összeirását, mi magunk, a szervezett munkások pártja és annak bizalmiférfiai vigyázni akarunk arra, hogy minden munkás és kispolgár csakugyan bejusson a választók névjegyzékébe, mert aki a választók névjegyzékéből most kintreked, annak a szavazójoga elveszett.

    Szükségesnek tartjuk a szegény nép figyelmét felhivni arra, hogy rosszlelkü csalók itt-ott elhiresztelték, hogy aki választójogát megszerzi, azt megadóztatják. Aki ilyet hiresztel, azt dobja ki a munkás a lakásából, mert az csak azt akarja, hogy a munkás ne keresse jogát. Az ipari munkás választójogát semmiféle adóhoz nem kötötte a törvény, a balga hiresztelésnek ne üljön fel senki! A választójoghoz szükséges adatokat a törvény értelmében semmiféle adózási célokra felhasználni nem szabad!

    De hogy a választójog dolgában mindenkinek segithessünk, a szükséges okmányokat neki megszerezhessük és minden tekintetben tanáccsal elláthassuk, azért mi magunk irjuk előbb össze mindazokat a munkásokat és kispolgárokat, akiknek valami cimen meg lehet szerezni a szavazati jogot.

    Ezért most vasárnap, junius 14-én, lakásról-lakásra megyünk, hogy a szavazókat összeirjuk.

    „Kérdőiv” cimü nyomtatványon felvesszük azokat az adatokat, amelyek azért szükségesek, hogy ha a hatóságok netán nem vennék fel a választók névjegyzékébe, mi az illető érdekében felszólalhassunk.

    Vasárnap reggel lehetőleg 10 óra előtt pártunk megbizottja felkeres minden lakást, várja meg minden 29 éves és annál idősebb férfi a lakásban, hogy minden választót összeirhassunk.

Munkatársi és elvtársi üdvözlettel     
a magyarországi szociáldemokrata párt.

11.
Községi képviselőtestületi választás eredményének felülvizsgálata
Gyula, 1917. március 12.

Orosházi községi képviselőválasztás elleni felebbezését a járási főszolgabiró beterjeszti. –
Véghatározat :

    Békésvármegye közigazgatási bizottsága Orosháza község igazoló választmánya által 1917. február 19-én 1. sz. a[latt] hozott véghatározatot, –melyszerint Orosháza község III. kerületében megtartott községi képviselőválasztást megerősiti – Szalai József orosházi lakosnak felebbezése folytán felülvizsgálván, azt megváltoztatja a megfelebbezett választást megsemmisiti és az orosházi III. kerületben az uj választást elrendeli. –

    Indokok:

    Felebbező azért kéri a választás megsemmisitését, mert annak titkossága megsértetett azzal, hogy a választást levezető elnök a beadott szavazatlapokat a választói névjegyzéknek az illető szavazót feltüntető sorszámával megjelölte és igy módot nyujtott arra, hogy megállapitható legyen, hogy az egyes szavazók kit kivántak községi képviselővé választani. A községekről szóló 1886:XXII. t.c. 46.§-a szerint: „A választás a szavazók nevének nyilvános feljegyzése mellett szavazatlapok által törénik.” Ebből világos, hogy csak a szavazók nevének feljegyzése nyilvános, egyébként a választás titkos. A törvény ezen rendelkezése a község békéjét ovó azon politikai czélt szolgálja, hogy sem a választás alkalmával, sem később megállapitható ne legyen, hogy az egyes községi lakosok kire adták le szavazatukat.

    Az iratokhoz csatolt szavazatlapokból megállapitható, hogy azok tényleg sorszámozva vannak, sőt azokból 5 darab 1-5-ig nemcsak kivül, hanem a választandók nevét tartalmazó oldalon is számmal van megjelölve, ami azt jelenti, hogy a szavazatlapokat megnézték.

    A törvény fennebb hivatkozott rendelkezése értelmében a választásnak ugy kell történnie, hogy az elnök miután a jelentkező szavazó választói jogának a választói névjegyzék alapján leendő negállapitása után a szavazó nevét feljegyzik. – a szavazatlapot átveszi és az urnába helyezi. Minden ezen tulmenő tevékenység ellenkezik a törvénnyel. –

    Miután ekként a választási eljárás során a törvény egy lényeges rendelkezése sértetett meg, – az uj választást elrendelni kellett. Ezen II. foku véghatározat ellen panasznak van helye a közigazgatási birósághoz, amely 15 nap alatt az orosházi járás főszolgabirájánál, mint a községi igazoló választmány elnökénél nyujtandó be.

    Miről az orosházi járás főszolgabiráját ezen véghatározat 3 példányának és az iratoknak kiadása mellett további eljárás végett értesitjük. –
Kelt Békésvármegye közigazgatási bizottságának Gyulán, 1917. évi márczius hó 12 napján tartott ülésében. –

[olvashatatlan aláírás]
főispán, elnök     

12.
Részletek a választójogi reform javaslatának indoklásából
1918.

    A titkos szavazás módja. / A titkos szavazás elvének a gyakorlatban csak úgy van értéke, ha a szavazás módja komolyan megőrzi a titkosságot. Azok a külföldi államok, amelyekben a titkos szavazás meghonosodott, a titkosság biztositására különböző rendszereket fogadtak el. Eltekintve Görögországtól és Szerbiától, mely országok az analfabéták kedvéért a golyóval való szavazás módszeréhez folyamodnak, – majd azt rendeli a törvény, hogy a választók csak hivatalos úton előállitott szavazólapot használhatnak, majd pedig csak előirja, hogy milyennek (méret, szín, papir minősége stb.) kell lennie az elfogadható és érvényes szavazólapnak. A szavazással tett tapasztalatok következtében azonban mindinkább tudatára jutottak annak, hogy a szavazás titkosságának legfontosabb biztositéka nem a szavazólap minősége, hanem a hivatalos boriték, amelyet a szavazás színhelyén vesz kézhez a választó. Ez a boriték, amelybe a szavazó elkülönitett helyen (külön helyiség, külön asztal, vagy külön fülke); senki által meg nem figyelve elhelyezi szavazólapját és amelyet aztán lezárva ad át a szavazatszedő küldöttségnek, a legnagyobb biztonsággal óvja meg a szavazás titkosságát...

    Szavazóurna. / Javaslatunk a szavazás titkosságának további biztositására szabályozza, hogy milyen szerkezetünek kell a szavazóurnának lennie. Egyes külföldi törvények nagy gondot fordítanak erre a kérdésre, még az urna rajzát is közlik és azt a törvény kiegészitő részének tekintik.

    Az 1913. évi XIV. t.-c. e tárgyról csak annyit tartalmaz (121. §.): „Az asztalra egy fedett és zárt urnát kell állitani, amely a szavazólapok bedobására alkalmas nyílással van ellátva.” Nézetünk szerint nem lehet az egyes központi választmányokra vagy választási elnökökre bízni, hogy milyen urnát használjanak. Ez az állapot nem fér össze a választás titkosságával és a választási aktus komolyságával. Javaslatunk kimondja, hogy az urnának kulccsal olyan módon lezárhatónak kell lennie, hogy a zár felnyítása nélkül az urnából szavazólapot eltávolítani ne lehessen, és elrendelni, hogy a kulcsot a szavazatszedő küldötség bírói tagja vegye őrizetbe. Hogy technikai okokon ne mulhasson a szavazás titkosságának komolysága, javaslatunk szerint az urnákat a belügyminiszter egységesen állíttatja elő...

    A választások tisztaságának és zavartalanságának biztositása. / A már eddig ismertetett intézkedések mind a választások tisztaságát szolgálják, de a cél elérésére ezek önmagukban nem elégségesek. Biztosítanunk kell a választások komolyságát, a szavazás szabad és öntudatos gyakorlását, a választás tényének azt az ünnepélyességét, amely nem lármás és költséges külsőségekben és cifraságokban, hanem a választás erkölcsi jelentőségének megértésében nyilvánul. A választótól távol kell tartanunk minden ártalmas befolyást, amely öntudatát elhomályositaná, lelkiismeretét megingatná és szabadságát korlátozná, származzék bár az ártalom akár a pénz, akár az alkohol, akár csoportok terrorjának, vagy a hivatali hatalommal való visszaélésnek forrásából...

    A fuvarozás és ellátás tilalmazása. / A szavazás decentralizációja után teljesen indokolatlan volna, ha továbbra is törvényesítenők azt a visszaélést, hogy megengedett a választóknak a szavazás helyére való szállítása és onnan visszaszállítása, továbbá a választóknak a szavazás helyén és ideje alatt ellátásban részesítése. A fuvarpénzek és az úgynevezett „szükséges ellátás” szükségképpen tág kaput nyitnak a választási korrupciónak...

    Midőn azonban tilalmazzuk a választóknak a szavazás helyére szállítását és visszaszállítását, egyúttal gondoskodni akarunk arról is, hogy a választók a szavazás     helyére feltétlenül eljuthassanak. A szavazóköröket lehetőleg úgy kell alkotni, hogy a választók rendszerint nagyobb nehézség nélkül gyalog is eljuthassanak a szavazás színhelyére...

    Javaslatunk a vesztegetés fogalmát az eddiginél szabatosabban kívánja megállapítani,... nemcsak azt tekinti vesztegetésnek, ha valaki a választó részére vagy a választó beleegyezésével annak hozzátartozója részére, hanem azt is, ha bármely más harmadik személy részére ajándékot, jutalmat vagy egyéb előnyt ad, juttat vagy igér. 

    Alkoholtilalom. / Meg akarjuk védelmezni a választót az alkohol korrumpáló hatásától is.

    A választás tisztaságát a szeszes itallal való visszaélés leghátrányosabban befolyásolja, mert morális romboló eredménye mellett a választójog öntudatos gyakorlását is lehetetlenné teszi. Ez az oka másfelől nem ritkán olyan összeütközéseknek és szenvedélyes jeleneteknek is, amelyeket a választás komolyságának megóvására lehetőleg meg kell akadályozni. Az utólagos megtorlás helyett tehát hatályosabb eszközhöz nyúlhatunk: a megelőzéshez. Javaslatunk szerint a választás napját megelőző nap délutánjának hat órájától kezdve a választási eljárás befejezéséig a választókerületben szeszes italnak árusítása, kiosztása vagy a közvetlen fogyasztás céljára egyéb módon való forgalombahozatal tilos, és aki ezt a rendelkezést megszegi vagy kijátsza, 15 napig terjedhető elzárással, valamint 200 K[oroná]-ig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Ha gyökeresen végezni akarunk az alkohol alkotmányos szerepével, más utat nem választhatunk.

13.
A debreceni munkásság határozata a kormányzat választási csalárdságáról
Debrecen, 1918. június 9.

    Határozati javaslat. Debrecen munkásainak 1918 junius hó 9.-én megtartott nyilvános gyülése, foglalkozva az általános politikai helyzettel, mindenekelőtt megállapitja, hogy az a becstelen árulás és csalás, amelyre a politikailag lezüllött munkapárti többségre támaszkodó Vekerle kormány a választójog dolgában készül, az egész kulturvilág előtt ismeretes korrupt magyar politikai rendszer eddigi történetében is páratlanul áll.

    Ezt a megdöbbentő tényt a magyar munkásság annál nagyobb erkölcsi felháborodással kénytelen megállapitani, amennyiben az ország dolgozó népe még alig egy esztendővel ezelőtt ünnepélyes kir[ályi] manifesztum formájában kapott igéretet a választójognak becsületesen demokratikus kiterjesztésére.

    Ezzel szemben megállapitja a gyülés, hogy mig a Vázsonyi féle javaslat ezen ünnepélyes királyi igéretnek némi teljesitését és annak a minimumát jelentette, amivel Magyarország dolgozó népe egyelőre megelégedhetett volna, addig azok a módositások, amelyeket eddig véghezvittek, értéktelen ronggyá változtatták, amelyet a szervezett magyar munkásság ugy maga, mint az ország érdeke szempontjából elfogadhatatlannak minősit s amellyel szemben bármely kinálkozó harci eszközt alkalmazni fog mindaddig, amig ez a javaslat – avagy törvénnyé válása után ez a törvény – a politika szemétdombjára nem kerül, miként választójogi elődje.

    A gyülés megállapitja, hogy a készülő választójogi csalást a magyar parlament egy részének becstelen árulása mellett elsősorban a háborus helyzet okozta általános kül- és belpolitikai reakció teszi lehetővé. Ezért a munkásság az országot pusztulással fenyegető háborúnak azonnal való befejezését tartja legsürgősebb követelésének és elhatározza, hogy ezen cél elérése és ezzel elsősorban a választójogi küzdelem harci feltételeinek megjavitása érdekében erőteljes és messzemenő agitációt és akciót indit; végül kimondja a gyülés, hogy a legelső kinálkozó alkalmat fel fogja használni arra, hogy Magyarország ezidő szerinti reakciós, népellenes és népcsaló kormányzatát és egész politikai rendszerét a legelkeseredettebb és bármily messzemenő harci eszközök igénybevételével végleg megdöntse. Agitációjával a magyar munkásság valóra fogja váltani azt az évtizedes jelszavát és fogadalmát, amely szerint nem lesz addig nyugalom Magyarországon, mig az általános, egyenlő, titkos választójogot törvénybe nem iktatják.

14.
Tanácsválasztások Tolna megyében
Szekszárd, 1919. április 13.

    A Forradalmi Kormányzótanács rendelete értelmében az elmúlt hét folyamán megyénkben is megejtették a proletárdiktatúrát gyakorló tanácsok választását, hogy az eddig működött – ideiglenes szervek helyett a Tanácsköztársaság alkotmánytervezet szerint megalakított szervek vegyék kezükbe az ország sorsának intézését. Köztudomású, hogy a most megválasztott tanácsok is csak átmeneti jelleggel bírnak, mert mandátumuk csak hat hónapra szól, s a végleges választás csak akkor fog megtartatni, ha a tanácsok országos gyülése a köztársaság alkotmányát végleg megállapítja.

    A rendelet szerint a városi és falusi tanácsok választását e hó 7-én kellett megejteni, azonban, mivel a végrehajtási rendelet csak 5-én este érkezett le a direktóriumhoz, e határidőt 1, illetőleg 2 nappal el kellett halasztani. Igy Szekszárd város tanácsa csak e hó 8-án, a falusi tanácsok pedig 9-én választattak meg.

    A járási tanácsokra már a rendes időben, vagyis e hó 10-én szavaztak, míg a megyei tanács választása most folyik. A tanácsok országos gyűlésének tagjait hétfőn, 14-én fogják megválasztani.

    A megye különböző helyeiről beérkezett jelentések szerint a választások elég nyugodtan folytak le, bár tudomásunk van arról is, hogy egyes községekben szabálytalanságok történtek, amennyiben olyanok is szavaztak, sőt meg is választattak, akik éppen nem minősíthetők proletároknak és a cselekvő és szenvedő választójogból az alkotmánytervezetben kizárattak.

    Ezek a választások a direktórium felülvizsgálata alá fognak kerülni és előreláthatólag meg lesznek semmisítve.

    Szekszárdon a választás nyugodtan és szabályszerűen folyt le, s aránylag kevesen járultak az urnák elé, mert csak későn lehetett közzétenni a választás határidejét. Leadtak összesen 799 szavazatot, amelyből alaki hibák miatt 17-et megsemmisitettek.