A rendszerváltozás után a tanácsrendszer helyébe lépő önkormányzati rendszert a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 1990. évi módosítása alapozta meg. Az Alkotmány rendelkezései szerint a község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga, amely a helyi közügyek önálló, demokratikus intézését, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlását jelenti. Az önkormányzatok szempontjából garanciális jelentőségű, hogy az Alkotmány önálló fejezetbe foglalja az elvi alapokat, kiterjesztve az alkotmányos szabályozást a hatásköri kérdésekre és a jogi biztosítékokra. Az alaptörvény kimondja, hogy a helyi önkormányzatok alapjogai egyenlők, kötelezettségeik azonban eltérőek lehetnek. Az önkormányzatok jogait és kötelezettségeit törvény határozhatja meg, valamint hatáskörének jogszerű gyakorlása bírósági védelemben részesül, és jogai érvényesítésének érdekében az Alkotmánybírósághoz fordulhat.

A helyi önkormányzat alapjogait a képviselő-testület gyakorolja, amely önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül. Gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat, az önkormányzat bevételeivel önállóan gazdálkodik és saját felelősségére vállalkozhat. Törvényben meghatározott feladatainak ellátásához megfelelő saját bevételre jogosult, e feladatokkal arányban álló állami támogatásban részesül, továbbá törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét. A képviselő-testület törvény keretei között önállóan alakítja ki szervezetét és működési rendjét, önkormányzati jelképeket alkothat, helyi kitüntetéseket és elismerő címeket alapíthat és a helyi közösséget érintő közügyekben kezdeményezéssel fordulhat a döntésre jogosult szervhez. Szabadon társulhat más helyi önkormányzattal. Érdekeinek képviseletére önkormányzati érdekszövetséget hozhat létre, feladatkörében együttműködhet más országok helyi önkormányzatával, és tagja lehet nemzetközi önkormányzati szervezetnek.

1.2. A helyi önkormányzat fogalma és alapfeltételei

Az Alkotmányban lefektetett alapvető elveknek, és szabályoknak megfelelően került – kétharmados szavazattöbbséggel – elfogadásra a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény, amelynek megalkotásánál az Országgyűlés a haladó hazai önkormányzati hagyományokat, és az Európai Önkormányzati Charta alapkövetelményeit is figyelembe vette. Az önkormányzati törvény 11 fejezetben részletesen szabályozza a helyi önkormányzatok jogait és kötelezettségeit, szervezetét és működését, gazdálkodásuk alapjait valamint kapcsolatrendszerüket. Az önkormányzati törvény bevezetőjében és általános rendelkezései között azonban rögzíti a helyi önkormányzás lényegi elemeit: az önállóság, a demokratikus helyi hatalomgyakorlás, és az önkormányzati jogok bírósági védelmének követelményeit.

A helyi önállósághoz való jog azt jelenti, hogy a helyi önkormányzat a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi érdekű közügyekben önállóan jár el, a törvény keretei között önállóan szabályozza és szabadon igazgatja a helyi közügyeket. A helyi önkormányzat önként vállalhatja minden olyan helyi közügy önálló megoldását, amelyet jogszabály nem utal más szerv hatáskörébe. A helyi közügyek a lakosság szolgáltatásokkal való ellátásához, a közhatalom önkormányzati típusú helyi gyakorlásához, valamint mindezek szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek megteremtéséhez kapcsolódnak. A helyi önkormányzat önállóan alakítja szervezetét és működését, tulajdonával önállóan rendelkezik, és feladatai ellátása érdekében szabadon társulhat más helyi önkormányzattal.

A helyi önkormányzáshoz való jog az adott közigazgatási egység választópolgárainak a közösségét illeti meg. A helyi önkormányzást a választópolgárok az általuk - négyévenként, közvetlenül - választott képviselő-testület útján, illetőleg helyi népszavazással gyakorolják. A demokratikus helyi hatalomgyakorlás követelménye a képviseleti és a részvételi demokrácia különböző formáinak érvényesülését jelenti. A helyi önkormányzat a helyi közügyekben demokratikus módon, széles körű nyilvánosságot teremtve fejezi ki a helyi közakaratot. A közvetlen demokrácia érvényesülésének legfontosabb intézményei a helyi népszavazás és népi kezdeményezés. Ezek mellett fontos kiemelni a képviselő-testület ülésének nyilvánosságát, a lakosság részvételét a bizottság és a településrészi önkormányzat munkájában. A képviselő-testület évente legalább egy alkalommal, előre meghirdetett közmeghallgatást tart, továbbá meghatározza azoknak a fórumoknak a rendjét, amelyek a lakosság és társadalmi szervezetek tájékoztatását, illetve fontosabb döntések előkészítésébe való bevonását szolgálják.

Az önkormányzati jogok érvényesülését, illetve az önkormányzat hatáskörének jogszerű gyakorlását a bíróság védi. Az önkormányzat döntését az Alkotmánybíróság, illetve a bíróság kizárólag jogszabálysértés esetén bírálhatja felül. A helyi önkormányzatok között az önkormányzati alapjogok vonatkozásában nem lehet különbséget tenni, azok minden helyi önkormányzat tekintetében egyenlők. A helyi önkormányzatok között nincs hierarchikus, alá-fölérendeltségi, függőségi viszony, feladataik ellátása során a kölcsönös érdekek alapján egymással együttműködnek.

2. A helyi önkormányzati rendszer települési és területi egységei

2.1. A helyi települési önkormányzatok

A területi elv alapján létrejövő önkormányzatok egyik sajátossága, hogy településekhez, térségekhez kötődnek. Nem véletlen, hogy az Alkotmánynak a helyi önkormányzatokra vonatkozó rendelkezései az ország területi tagozódásának meghatározásával kezdődik. Ennek alapján a Magyar Köztársaság területe fővárosra – a főváros kerületekre -, megyékre, városokra és községekre tagozódik, a városokban kerületek alakíthatók.

A községben, a városban, a fővárosban és kerületeiben, valamint a megyében működő önkormányzatokat nevezzük összefoglalóan helyi önkormányzatoknak. A helyi önkormányzatok közül a községben, a városban, valamint a fővárosban és kerületeiben létrejött önkormányzatok a települési önkormányzatok. A települési önkormányzatok rendszerében sajátos szerepe van a megyei jogú városnak. E státusz kétféle módon nyerhető el. Egyrészt a megyeszékhely város a törvény erejénél fogva megyei jogú város, másrészt az Országgyűlés – a képviselő-testület kérelmére – az ötvenezernél nagyobb lakosságszámmal rendelkező várost megyei jogú várossá nyilváníthatja.

A főváros önkormányzati rendszer kétszintű, de a fővárosi és a huszonhárom kerületi önkormányzat között alá- és fölérendeltség nem érvényesül, eltérés a feladatok és a hatáskörök tekintetében jelentkezik.

2.2. A területi önkormányzat, a megye önkormányzata

A megyei önkormányzat közvetlen választás útján létrehozott területi önkormányzat, amely köteles ellátni azokat a törvényben előírt feladatokat, amelyek megoldására a települési önkormányzat nem kötelezhető. A megyei és a települési önkormányzatok között nincs függőségi viszony és a különböző települési vagy térségi önkormányzati ügyekben egymással a kölcsönös érdekek alapján együttműködnek.

3. A települési képviselő és a képviselő-testület tisztségviselői

3.1. A települési képviselő

A helyi önkormányzás és a képviselő-testület tevékenysége alapvetően a képviselők munkájától függ. Az általános és egyenlő választójog alapján közvetlenül és titkos módon választott települési képviselő a település egészéért vállalt felelősséggel képviseli választóinak érdekeit, ami azt jelenti, hogy választókerületének céljait a település egészének érdekeit figyelembe véve kell érvényesítenie, akár egyéni választókerületben, akár listán választották meg. A képviselő az alakuló ülésen, illetve a megválasztását követő ülésen esküt tesz, amely tartalmazza, hogy tevékenységét a választópolgárok érdekében végzi és az állami és a szolgálati titok megőrzi. A képviselői kötelezettségek – vélt vagy valós – elmulasztása nem eredményezheti a képviselő visszahívását, de nyilvánvalóan nem tud hatékonyan működni az a képviselő-testület, amelynek tagjai elvesztették a választók bizalmát. A képviselőknek nincs beszámolási kötelezettsége a választópolgárok felé, de célszerű, ha a lakossággal folyamatos kapcsolatot tartanak.

A települési képviselők jogai és kötelezettségei azonosak, tekintet nélkül arra, hogy egyéni választókerületben vagy listán kerültek megválasztásra. A képviselő alapvető joga, hogy részt vegyen a képviselő-testület döntéseinek előkészítésében, végrehajtásuk megszervezésében és ellenőrzésében, legfontosabb kötelezettsége, hogy a képviselő-testület munkájában részt vegyen. A képviselő a képviselő-testület ülésén a polgármestertől, az alpolgármestertől, a bizottság elnökétől, a jegyzőtől önkormányzati ügyekben felvilágosítást kérhet, amelyre az ülésen – vagy legkésőbb tizenöt napon belül írásban – érdemi választ kell adni. Kérésére az írásban benyújtott hozzászólását a jegyzőkönyvhöz kell mellékelni, illetve véleményét rögzíteni szükséges a jegyzőkönyvben. A települési képviselő tanácskozási joggal részt vehet bármelyik bizottság ülésén, javasolhatja a bizottság feladatkörébe tartozó ügy megtárgyalását, és kezdeményezheti, hogy a képviselő-testület vizsgálja felül bizottságának, a polgármesternek, a részönkormányzat és a helyi kisebbségi önkormányzat képviselő-testületének – a képviselő-testület által átruházott – önkormányzati ügyben meghozott döntését. A települési képviselő megbízás alapján képviselheti a képviselő-testületet. Tevékenységéhez biztosítani kell a megfelelő feltételeket, hogy tisztségéből eredő kötelezettségének eleget tudjon tenni (a hivataltól tájékoztatást és ügyviteli közreműködést kérhet, közérdekű ügyben kezdeményezheti a hivatal intézkedését)

A helyi önkormányzati képviselők közéleti tevékenységüket nem főfoglalkozásban, hanem társadalmi megbízatásként végzik. A képviselőt a képviselő-testületi munkában való részvételhez szükséges időtartamra a munkahelyén fel kell menteni a munkavégzés alól. Az emiatt kiesett jövedelmét – akár esetenként, akár átalány formájában – a képviselő-testület téríti meg. A kieső jövedelem megtérítésén túl a képviselő-testület a települési képviselőnek, a bizottsági elnöknek, a bizottság tagjának és a tanácsnoknak – a külön törvényben megjelölt keretek között – a rendeletében meghatározott tiszteletdíjat és természetbeni juttatást – például tömegközlekedési eszközök igénybevételére jogosító bérlet, az önkormányzati intézmény által nyújtott szolgáltatás kedvezményes vagy térítésmentes igénybevétele (a közüzemi szolgáltatások kivételével), közlöny, kiadvány, szakfolyóirat előfizetése, kedvezményes vagy térítésmentes étkezés az egész napos képviselő-testületi ülés esetére – állapíthat meg.

A képviselő-testület a polgármesternek vagy bármely települési képviselőnek a javaslatára, a települési képviselők közül, minősített többséggel tanácsnokokat választhat. A tanácsnok többlet-feladatokat ellátó képviselő, aki felügyeli a képviselő-testület által meghatározott önkormányzati feladatkörök ellátását.

A helyi önkormányzati képviselői megbízatás keletkezésének, megszűnésének részletes szabályait, továbbá a képviselőkre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokat, az összeférhetetlenségi eljárást a helyi önkormányzati képviselők jogállásainak egyes kérdéseiről szóló törvény szabályozza.

3.2. A képviselő-testület tisztségviselői: a polgármester, az alpolgármester és a jegyző

A polgármester az önkormányzat képviselő-testületének elsőszámú tisztségviselője. A polgármester – beleértve Budapest főváros főpolgármesterét is – közvetlen választással nyeri el megbízatását, a megyei közgyűlés elnökét (alelnökét) azonban a közgyűlés választja meg saját tagjai sorából, titkos szavazással. A polgármester tagja a képviselő-testületnek, a határozatképesség, a döntéshozatal és a működés szempontjából települési képviselőnek tekintendő. A polgármester a megválasztását követően esküt tesz a képviselő-testület előtt. A képviselő-testületet a polgármester képviseli.

A polgármesteri tisztség ellátható főállásban és társadalmi megbízatásban. Háromezernél több lakosú önkormányzatnál a polgármesteri tisztség kizárólag főállásban tölthető be. A polgármester az önkormányzati, valamint államigazgatási feladatait, hatásköreit a képviselő-testület hivatalának közreműködésével látja el. A főállású polgármester sajátos közszolgálati jogviszonyban áll az önkormányzattal, hiszen foglalkoztatását megválasztása – megbízatásának idejére – a törvény erejénél fogva létrehozza. A polgármester tekintetében a képviselő-testület gyakorolja a munkáltatói jogokat, munkabérét a jogszabály keretei között határozza meg. A polgármester díjazására, a pihenőidőre, a tisztség megszűnésére, fegyelmi és kártérítési felelősségére vonatkozó szabályokat, valamint a társadalmi megbízatású polgármesterre vonatkozó speciális rendelkezéseket külön törvény határozza meg.

Az önkormányzati törvény tételesen meghatározza a polgármesteri tisztségre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokat. Ezek egy része mind a főállású, mind a társadalmi megbízatású polgármesterekre (például az állami és gazdasági tisztségekhez kapcsolódó összeférhetetlenség), másik része csak a főállású polgármesterekre (például az egyéb munkavégzés megtiltása) vonatkozik. A fennálló összeférhetetlenségi okot a polgármester köteles megszüntetni. Ha ezt elmulasztja, akkor a képviselő-testület – háromtagú bizottságának javaslata alapján – kimondja az összeférhetetlenséget. Ezzel a polgármester tisztsége és foglakoztatási jogviszonya megszűnik. A polgármesteri tisztség megszűnik továbbá az új polgármester megválasztásával, az Országgyűlésnek a helyi önkormányzat képviselő-testülete feloszlatását kimondó határozatával, képviselő-testület feloszlásának kimondását követően az új polgármester megválasztásával. Jogi tények is keletkeztetik a polgármester tisztségének a megszűnését. Ezek a sorozatosan törvénysértő tevékenység, mulasztás miatti jogi felelősségének jogerős bírósági ítéletben történő megállapítása, a választójog elvesztése és a polgármesternek e tisztségével összefüggő bűncselekménye miatt, a büntetőjogi felelősség jogerős megállapítása. A törvény meghatározza azokat az egyéb eseteket is, amely eredményezik a tisztség megszűnését így: a polgármesteri eskü letételének a képviselő-testület előtt történő megtagadását, a tisztségről történő lemondást és a polgármester halálát.

A polgármester helyettesítésére, munkájának segítésére a képviselő-testület – a polgármester javaslatára, saját tagjai közül, titkos szavazással – alpolgármestert választ, alpolgármestereket választhat. Főállású alpolgármester csak a háromezernél nagyobb lakosságszámú önkormányzatnál választható. Az alpolgármester megbízatása a megválasztásával kezdődik és – amennyiben az önkormányzati választáson települési képviselőnek megválasztották – az új képviselő-testület alakuló üléséig tart. Ha az alpolgármestert képviselőnek nem választották meg, úgy megbízatása a választás napjával megszűnik. Az alpolgármester a polgármester irányításával látja el feladatait, aki tevékenységét meghatározza, több alpolgármester esetén kijelöli az őt helyettesítő alpolgármestert. Az alpolgármesterre képviselő-testületi hatáskör nem ruházható át. Az alpolgármester felett az egyéb munkáltatói jogokat a polgármester gyakorolja. A képviselő-testület az alpolgármestert sem hívhatja vissza.

Az önkormányzat közigazgatási szakmai vezetője a képviselő-testület által pályázat alapján kinevezett, a jogszabályban megállapított képesítési követelményeknek megfelelő köztisztviselő: a jegyző. A jegyző esetében képesítési feltétel az igazgatásszervezői vagy állam- és jogtudományi doktori képesítés, valamint legalább kétévi közigazgatási szakmai gyakorlat. A főjegyzői kinevezéshez jogi egyetemi diploma vagy okleveles közgazda képesítés, valamint kétéves közigazgatási gyakorlat szükséges. A szakmailag képzett, közigazgatási gyakorlattal rendelkező vezető kinevezése határozatlan időre szól, nem igazodik a választási ciklushoz. A jegyző alkalmazása az önálló hivatalt fenntartó önkormányzatoknál kötelező, de az önkormányzat dönthet úgy is, hogy önálló hivatalt nem tart fenn, ezért jegyzőt sem alkalmaz, ilyenkor azonban köteles valamelyik körjegyzőséghez csatlakozni.

A jegyző legfontosabb feladata a képviselő-testület hivatalának vezetése. Ide tartozik az önkormányzat működésével kapcsolatos teendők elvégzése (például a képviselő-testületi ülések adminisztratív előkészítése, a döntések szakmai megalapozása, azok törvényességének biztosítása). A jegyző gyakorolja a hivatal köztisztviselői felett a munkáltatói jogokat, azonban egyes esetekben a döntésekhez a polgármester egyetértését is ki kell kérnie. Körjegyzőségnél az érintett polgármesterek mindegyikének egyetértését be kell szerezni. A jegyző feladata megszervezni az állampolgárok államigazgatási ügyeinek szakszerű intézését.

A képviselő-testület a jegyző, főjegyző javaslatára – a jegyzőre vonatkozó szabályok szerint – a jegyző helyettesítésére, valamint a jegyző által meghatározott feladatok ellátásra aljegyzőt nevez ki. Városban, kerületben, a fővárosi és a megyei önkormányzati hivatalnál az aljegyző kinevezése kötelező, a községekben azonban csak lehetőség.