VIII.
ÚJ VÁLASZTÓJOGI TÖRVÉNY – RENDSZERVÁLTOZÁS
(1989–1998)

1. 
Részletek az országgyűlési képviselők választásáról szóló
1989. évi XXXIV. törvényből

Első rész
A választójog

    1. § A választójog általános és egyenlő, a szavazás közvetlen és titkos.

    2. § (1) A Magyar Köztársaságban az országgyűlési képviselők választásán választójoga van – a (2) bekezdésben említettek kivételével – minden nagykorú magyar állampolgárnak (a továbbiakban: választópolgár).
    (2) Nincs választójoga annak:
    a) aki cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság alatt áll;
    b) aki a közügyek gyakorlásától eltiltó jogerős ítélet hatálya alatt áll;
    c) aki szabadságvesztés büntetését tölti;
    d) aki büntetőeljárásban jogerősen elrendelt intézeti kényszergyógykezelés alatt áll.
    (3) Mindenki választható, aki választójoggal rendelkezik és állandó lakóhelye Magyarországon van.
    (4) A szavazásban akadályozott az, akinek nincsen állandó vagy ideiglenes lakóhelye Magyarországon.

    3. § A választójog gyakorlása a választópolgár szabad elhatározásán alapul.

Második rész
A választási rendszer

I. fejezet
Országgyűlési képviselők

    4. § (1) Az országgyűlés képviselők száma összesen háromszáznyolcvanhat.
    (2) Százhetvenhat országgyűlési képviselőt egyéni választókerületben, százötvenkettőt megyei, fővárosi választókerületben (a továbbiakban: területi választókerület) listán választanak. Az egyéni és a területi választókerületben mandátumot el nem ért, országosan összesített szavazatok alapján a pártok országos listáiról további ötvennyolc kompenzációs mandátum kerül betöltésre.
    (3) A megyékben és a fővárosban az egyéni választókerületek számát és területi választókerületenként a megszerezhető mandátumok számát, továbbá a választókerületek kialakításának elveit e törvény melléklete tartalmazza.
    (4) Az országgyűlési képviselők jogai és kötelezettségei azonosak....

2.
Részletek a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek
választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvényből

I. fejezet
A választójog

    1. § A választójog általános és egyenlő, a szavazás közvetlen és titkos.

    2. § (1) Minden nagykorú magyar állampolgár, akinek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye Magyarországon van, az önkormányzati választásokon választó és választható. A választójog megilleti a Magyarországra bevándorolt – a magyar jog szerint nagykorú – nem magyar állampolgárt is (a továbbiakban együtt: választópolgár).
    (2) Nincs választójoga annak:
    a) aki cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság alatt áll...
    (3) A választópolgár a választójogát szabad elhatározása alapján, – az e törvényben foglaltak kivételével – lakóhelyén gyakorolja.
    (4) Az a választópolgár, aki lakóhelye mellett legkésőbb a választás kitűzését megelőző napig tartózkodási helyet létesített, igazolással választójogát tartózkodási helyén gyakorolhatja.

    3. § Nem választható az önkormányzati képviselőtestület tagjának (továbbiakban: képviselő) és polgármesternek az, aki nem magyar állampolgár.

II. fejezet
Választókerületek

    4. § A 10.000 vagy ennél kevesebb lakosú település – kislistás választási rendszerben (13.§) – egy választókerületet alkot, amelyben a képviselők száma:
    a/ 100 lakosig 3,
    b/ 600 lakosig 5,
    c/ 1.300 lakosig 7,
    d/ 3.000 lakosig 9,
    e/ 5.000 lakosig 11,
    f/ 10.000 lakosig 13.

    5.§ (1) A 10.000-nél több lakosú településeken és fővárosi kerületben a képviselőket vegyes választási rendszerben (15-16. §) választják...

    6. § (1) A településeken belül az egyéni választókerületeket úgy kell kialakítani, hogy választókerületenként a lakosság száma megközelítőleg azonos legyen.
    (2) Az egyéni választókerületek kialakításánál figyelemmel kell lenni a nemzetiségi, vallási, történelmi és egyéb helyi sajátosságokra is....

3.
Kommentár a helyi önkormányzatokról szóló
1990. évi LXV. törvény 2.§.(3)-hoz

    A helyi önkormányzáshoz való jog az adott közjogi területi egység választópolgárainak a közösségét illeti meg. A helyi közügyek intézésére létrehozott szervezet, a helyi önkormányzat fő kötelessége kifejezni és érvényre juttatni, megvalósítani a közösség akaratát, a helyi közakaratot. A helyi önkormányzat olyan módon juttatja érvényre a népfelség elvét, hogy nem egyes csoportok, rétegek, részterületek, hanem a közösség akaratát érvényesíti. Feltétele, módja e követelmények érvényesítésének a demokratikus választás, a demokratikus működés, a széles körű nyilvánosság. Ennek az összetett alapelvnek az érvényesülését a további fejezetek számos garanciával biztosítják.
    Az alapelv érvényesítéséhez nem elégséges a négyévenkénti demokratikus választás. A helyi közügyekben a helyi közakarat megvalósítását a részvételi demokrácia biztosítékai, demokratikus működés garanciái szolgálják. A részletezés az egyes fejezeteknél történi meg, utalásszerűen a következők emelhetők ki 

- a képviselő-testület ülése nyilvános, zárt ülést taxatív módon megállapított esetekben tartható, a nyilvános ülésen megjelent választópolgárok az adott módon kérdezhetnek, véleményt nyilváníthatnak, javaslatot tehetnek;
- meghatározott időnként kötelező meghallgatást tartani;
- az önkormányzati képviselők megválasztásának módjáról (egyéni választókerület, vagy lista) függetlenül a település (a megye) egészéért vállalt felelősséggel képviselik a választók érdekeit;
- a képviselő-testület bizottságaiba olyan választópolgárok is bevonhatók, akik nem önkormányzati képviselők;
- az ügyet eldöntő, vagy abban véleményt nyilvánító helyi népszavazáson túl a választópolgárok a népi kezdeményezés eszköze révén kikényszeríthetik valamely kérdés napirendre tűzését a képviselő-testület ülésén;
- a választópolgárok betekinthetnek a képviselő-testület ülésének jegyzőkönyvébe, előterjesztésébe, a zárt ülés kivételével;
- a képviselő-testület a szervezeti és működési szabályzatában köteles megjelölni, mely önszerveződő közösségek képviselőit illeti meg tevékenységi körében tanácskozási jog a képviselő-testület és bizottsága ülésén.

    Önkormányzati ügyek a helyi érdekű közügyek. A helyi önkormányzás közvetlen gyakorlásán (a helyi népszavazáson) túl önkormányzati döntést főszabályként választott személy, választott személyek hozhatnak. A választópolgárok a helyi önkormányzás gyakorlására választják meg a képviselő-testületet, a polgármestert. 

    Önkormányzati döntést általában a képviselő-testület hozhat, s vannak önkormányzati ügyek, amelyekben kizárólag a képviselő-testület dönthet, amelyekben helyi népszavazás sem tartható.
    
    A polgármester (főpolgármester, közgyűlés elnöke) önkormányzati döntést két jogkörben hozhat. Egyrészt saját jogkörében, amikor a törvény – kivételesen – önálló önkormányzati feladatot, hatáskört állapít meg számára, másrészt abban, amikor a képviselő-testület által átruházott hatáskörben jár el.

    A képviselő-testület a hatásköreit általában maga gyakorolja. Egyes hatásköreit átruházhatja (a polgármesteren kívül) bizottságára, részönkormányzati testületére, helyi kisebbségi önkormányzat testületére, társulására is. Mindegyikre az a jellemző, hogy abban választott önkormányzati képviselők vannak, s a testület kizárólag választott képviselőkből áll, vagy azok többségben vannak a testületben. Egyedüli kivétel a részönkormányzat testülete, amelynél a vezető kötelezően képviselő.

    Önkormányzati ügyek azok a helyi közügyek, amelyekben a helyi önkormányzat önállóan járhat el, amelyeket eldöntheti. A választópolgárok helyi közösségét azonban olyan ügyek is érintik, amelyek nem önkormányzatiak, de közügyek, mivel a választópolgárok kisebb, nagyobb csoportját, vagy éppen azok egészét érintik, a döntés viszont más szerv hatáskörébe tartozik. Ilyen ügyekben egyfelől véleménynyilvánítási jog illeti meg a helyi önkormányzatot (egyes ügyekben ilyet törvény külön elő is ír), másfelől a helyi önkormányzat kezdeményezést tehet …

4.
Start 19 pártnak, 1614 jelöltnek
1990. március 1.

    Az Országos Választási Bizottság tegnap délután dr. Németh János elnökletével újabb ülést tartott, de a jelöltállítás végleges eredményét még mindig nem tudta megállapítani. Az egyéni választókerületekben induló jelöltek teljes névsorát eddig még nem is bocsátották az OVB rendelkezésére.

    Az ülésen a BM választási irodájának vezetője, dr. Csiba Tibor adott tájékoztatást a február 28-ig beérkezett, összesített, de a pontatlanságok miatt véglegesnek még nem tekinthető adatokról...

    Az első adatokból rögtön kiderült, hogy az országos listát állító tizenkét párt közül mind a húsz területi választókerületben a következő pártok jelöltállítása kampánya volt sikeres: MSZP, MDF, SZDSZ, Fidesz, Független Kisgazdapárt, Hazafias Választási Koalíció. Összesen 19 párt tudott az országban megyei listát állítani, bár e tekintetben igen nagy a szóródás. Figyelmet érdemlő tény, hogy a legtöbb párt – szám szerint tizennégy – Somogy megyében versenghet majd a képviselői mandátumokért, míg a fővárosban kilenc párt vette sikerrel ezt az akadályt. A választási iroda munkatársai már azt is kiszámították, hogy a képviselőjelöltek átlagos életkora 46 év. Az egyéni jelöltek száma, nem végleges adatok szerint 1614, s a jelöltek 10 százaléka nő...

    Ami viszont a választások további menetét illeti, a nem végleges adatok is jelzik, hogy a továbbiakban mely pártok versenyezhetnek még a mandátumokért. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy az a párt, amely a megyei választókörzetben nem tudja majd elérni az összes pártra leadott szavazatok 4 százalékát, most hiába állított megyei és országos listát, egyiken sem juthat mandátumhoz. A jelöltállítás tehát a választások kimenetele szempontjából nem értékelhető túl, legfeljebb jelzi, hogy melyek ma Magyarországon a meghatározó politikai erők. A tömegtámogatás tényleges rangsorát azonban nem a jelöltállítás sikere, csak a választópolgárok szavazata dönti el. A szavazópolgár a szavazóhelyiségben két szavazólapot kap, egyikkel személyre szavaz, a másikkal a megyei listán szereplő pártokra. A közhiedelemmel ellentétben az országos pártlistákra külön nem kell szavaznunk. Az viszont már ma is bizonyos: a több mint 1600 egyéni jelölt és a több száz pártlistán szereplő pályázó között a szavazás után 386 képviselői mandátumot lehet szétosztani.

5.
Kampánymondatok
1990.március 5.

    A hét vége ismét a választási nagygyűlések jegyében telt. A szónokok beszédeiből az MTI alapján idézünk.

    „A választási küzdelem voltaképpen már eldőlt, hiszen a szavazók előtt világos, hogy kik ellen kell voksolniok.” „A Szocialista Párt jelenleg élvezi egy kormányzópárt minden előnyét, ugyanakkor az ezzel járó hátrányokat nem vállalja fel. A kormány rossz döntéseiért igenis a kormányzópártnak kell viselnie a felelősséget.” (Orbán Viktor, a Fidesz választmányi tagja.)

    „Jól tudjuk, a nemzeti magántőke gyenge, a megváltásként várt külföldiről pedig végre mondjuk ki: létéből fakadóan könyörtelen, s a profit érdekében nem lesz tekintettel munkásra, nyugdíj előtt állóra, dolgozó nőre és fiatal pályakezdőre.” (Thürmer Gyula, az MSZMP elnöke.)

    „Háború előtti csendben élünk, csak egyetlen szikra hiányzik valamiféle társadalmi robbanáshoz. Nem véletlen, hogy a hétfőre tervezett nagymértékű áremelést a napokban leállították.” „Az MDF az SZDSZ-t agresszivitása, az MSZP-t pedig köpönyegforgatása miatt utasítja el.” (Raffay Ernő, az MDF országgyűlési képviselője.)

    „Taktikát vált a Hazafias Választási Koalíció a kampány második fordulójában. Míg eddig a koalíció hangja alig hallatszott a marakodó pártok zajában, most erőteljesebb, aktívabb politizálásba kezd.” (Asztalos László, a koalíció elnöke.)

    „Nem az a fontos, hogy balról vagy jobbról nézünk ugyanarra a csődtömegre, a lényeg, hogy mentsük a menthetőt.” „Mi történjék a hatalommal a választások után? Világossá kell tenni, melyik vezetői tisztség betöltéséhez szükségesek politikai, s melyekhez szakmai követelmények. Ha a kormányok gyakran váltják egymást, s ugyanilyen gyakran cserélik ki a vezetőket, az ország széthullik.” (Nagy Tamás, az Agrárszövetség országos választmányának elnöke.)

    „Az állambiztonsági szolgálat bizonyos valótlanságok állításával még a saját kormányát is félrevezette a BM-es provokátorok és ügynökök révén.”

    „Kormányválságot kirobbantani pár héttel a választások előtt nagyfokú felelőtlenség lenne.” (Tamás Gáspár Miklós, SZDSZ-ügyvivő.)

    „Az agonizáló hatalom és az ellenzéki elit között folyik a hatalom előzetes újrafelosztása. Amíg a parlamentben lesz szociáldemokrata frakció, míg a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak én leszek az elnöke, Magyarországon nem lesz egymillió munkanélküli.” (Petrasovits Anna, az MSZDP elnöke.)

    „Az MDF figyelemmel kísérte a Magyar Szocialista Párt fejlődését és elismeri, hogy a reformkommunisták vagy reformszocialisták történelmi szerepet töltöttek be, amikor belülről igyekeztek megváltoztatni és lebontani a pártállamot. A Magyar Szocialista Párt elmúlt hónapokban és mostanra kialakult képe azonban azt mutatja, hogy az MDF számára nem megfelelő koalíciós partner.” (Antall József, az MDF elnöke.)

6.
Antall József beszédéből a szabad választás „előestéjén”
Budapest, 1990. március 23.

    Nekünk ez a választás sokféle tanulsággal szolgál, különösen azáltal, hogy bejártuk az országot és volt alkalmunk összehasonlítani Budapestet, a nagyvárosokat, a kisvárosokat, a falvakat. Ez az ország egyet akar és egységes tulajdonképpen akkor is, ha mi magunk úgy érezzük, hogy három magyar ötfélét akar....

    Ez azt jelenti, hogy mi arra vállalkozunk, hogy az egyéni képviselők mellett a listán igyekszünk még képviselőket bejuttatni - lehetőleg minél nagyobb számban - a parlamentbe, és ez azt jelenti, hogy március 25-én, reméljük, a parlamenti helyek közül nemcsak a listás helyek jelentékeny részét fogjuk megkapni, hanem az egyéni kerületekben is már az első fordulóban szép számmal kerülnek be jelöltjeink, hogy azután a második fordulóban, április 8-án még többen, hogy egy olyan parlament üljön össze Budapesten, amelyik alkalmas lesz arra, hogy hatékonyan dolgozzon, erőteljes kormányt alakítson. Különben ebből a válságból semmilyen körülmények között nem fogjuk tudni az országot kivezetni, és azon a bizony keskeny pallón nemigen fogunk könnyen átérni, nem érünk könnyen át a túloldalra, ha ezt nem tudjuk egyenletesen tenni ....

    Az országot járva, azt hiszem megerősítik barátaim, érezzük a különbséget, ami Budapest és a kis falvak, a tanyák népe között van. Nem abban, hogy ők nem akarják a változást, nem abban, hogy nem örülnek, hanem abban, hogy itt a fővárosban mi egymás között ebben a tömegben erőt érzünk, és úgy érezzük, hogy már mindenen majdnem túl vagyunk. Itt már szép sorban a szimbólumokat is leemeljük és egyre előbbre jutunk.

    Bizony elszorítja a szívét az embernek a félelem, amit nem egy helyen tapasztaltunk. Kétkedő szemek, kézszorítások jelzik, vigyázzanak, ezek még itt vannak. Ne higgyenek, ne gondolják, hogy már feladták. Félelmek vannak még. Érdekszövetségek, helyben még nem dőlt el mindenütt a harc. És valóban helyi hatóságok, üzemek, egyéb vállalkozások összefonódott kiskirályságai állnak még vidéken. És az emberek szemében félelem van és hitet kell nekik adni, és nekünk kell a hitet adni, mert különben nem érzik és félnek. És félelemmel nem lehet új országot építeni, dermedtséggel nem lehet újrakezdeni. Márpedig nekünk a legfontosabb, hogy újra tudjunk mindent kezdeni ...

    Sok minden hangzott el most a választási küzdelemben. Sokféle vádaskodás. Sokféle kritika egymás iránt. Ez a magyar közvéleményt nemegyszer szinte ingerelte, néha bennünket is. Nem örültünk annak, hogy politikai pártok, amikor vetélkednek, egymással szemben kicsinyességet mutatnak, vagy állandó méricskéléssel vizsgálják egymás helyzetét. De bele kell nyugodnunk abba, hogy a többpártrendszernek is vannak hátrányai.

    Sok minden nem fog Önöknek tetszeni ezután sem, nehezen szokjuk meg. Nehezen szokjuk meg a választási kampányt is. A pártok természetesen a maguk hitével, maguk önbizalmával mondják mindazt, amit szeretnének. Biztos mi is igy vagyunk. Bízunk abban, hogy a magyar választók, a magyar nép meg fogja tudni különböztetni egymástól azokat a pártoka, amelyek a mi hitünk szerint jobban szolgálhatják. Mi nem tehetünk mást, magunkat ajánljuk és magunkat hisszük a legalkalmasabbnak arra, hogy az ország szolgálatába szegődjünk....

7.
Történelmi lecke a szavazófülkében
1990. március 24.

    Vasárnap éjjel vagy legkésőbb hétfőn megtudjuk, milyen lesz személyi és pártösszetételében az új magyar országgyűlés. Sajnos a választásra komoly árnyékot vetnek azok a nemzetközi fejlemények, amelyekkel a felkészülési kampányidőszakban a pártok nem a makacs tényeknek megfelelő, hanem a magyar belpolitikai kívánalmak, mondhatnám illúziók szellemében foglalkoztak. És a pártok verejtékes bemutatkozása a tömegtájékoztatási intézményeken keresztül inkább hasonlított a vándorcirkuszi olcsó produkcióra, semmint a világszintű légtornászok lélegzetelállító mutatványaira.

    Legszívesebben fátylat borítanánk e korántsem dicsteljes időszakra, de a közvéleménynek számolni kell azzal, hogy az ellenzéki pozícióból tett kijelentéseket visszaidézik majd, ha a kormányzati, államvezetői felelősség helyzetéből kell nyilatkozni a legsürgősebben megoldandó kérdésekről.

    Ha a parlamentről és az ott szereplő politikai pártokról esik szó, akkor leggyakrabban a „parlamentek anyjára”, az angol törvényhozásra szokás hivatkozni. 
Érdemes tehát kicsit utánalapozni, annak, hogy a parlamentarizmus fejlődése során egyes angol politikusok és bölcselők miképp vélekedtek a pártokról. Bolingbroke, a 18. századi tory politikus a pártot egyenesen politikai rossznak minősítette. John Stuart Mill, a 19. századi filozófus a következőket mondotta: „A rend vagy stabilitás pártja és a haladás vagy reform pártja az egészséges politikai életnek egyaránt szükséges elemei”...

    Szigorú szemmel nézve azt lehet mondani, hogy minden idézett vélekedésben van igazság... mégis a legrokonszenvesebbnek tűnik John Stuart Mill álláspontja. Mert ez foglalja össze a kétpárti parlamenti váltógazdaság elvét. Vagyis azt az évszázadok során kialakult rendszert, ami máig működőképesnek bizonyult....

    Nálunk a többpártrendszer sajátos alakja fejlődött ki. Ennek jellemzője: egy nagy vezető párt és körülötte a bolygóként keringő kis politikai pártok pályaíve. A kiegyezéstől kezdve az egymást közető magyar parlamentek erre az alapra épültek fel. A Deák Ferenc és Andrássy Gyula által létrehozott párt – a balközép beolvadása után Szabadelvű Párt – biztos többséggel kormányzott a fejbólintó „mamelukok” segítségével Tisza Kálmán, Wekerle Sándor, Bánffy Dezső és Tisza István vezetése alatt, uralmát csak néhány évre törte meg a többpárti koalíció. Az első világháború során Tisza István a Nemzeti Munkapárt vezéreként vasmarkában tartotta a hatalmat 1917-ig. A történelmi Magyarország összeomlását követő időkben, sem a Károlyi-forradalomban sem a Tanácsköztársaságban nem alakultak ki igazi pártviszonyok.

    A két világháború közötti korszakot lényegében ugyanolyan struktúra jellemezte – formálisan –, mint a háború előttit. Hangsúlyozom: formálisan. Mert amíg 1918 előtt a kormányzópárt mellett valódi politikai pártok működtek, addig 1920-tól, főleg miután Bethlen István megteremtette az Egységes Pártot, a parlamentben az ellenzéki pártok statisztaszerepre kényszerültek. Az ellenzék – őfelsége nem lévén – őkormányzósága ellenzéke gyanánt tevékenykedett.

    A második világháborút követő első, tagadhatatlanul szabad választáson 1945-ben a nép nem valamire, hanem valami ellen szavazott. S ez okozott szinte döbbenetes elkeseredést a kommunista, de még a többi baloldali párt körében is. Az abszolút többséget szerzett párt vezetőit az emberek alig ismerték. De tudat alatt, ösztönösen érezték, hogy a kommunistákkal szemben az egyetlen lehetséges erőre kell szavazniuk

    Ez már átvezet a második megközelítésre, amely hozzásegít az átlag magyar szavazó lelki alkatának jobb megismeréséhez. Mert most nem valami ellen kell felsorakozni – hiszen az állampárt már szétesett –, hanem valami mellett kell leadni a voksot. De a szavazó valójában nem igazodott el a programokban.

    Akkor mit tegyen a szavazófülkében? Pártokra szavazzon-e elsősorban vagy személyekre? Ha az utóbbit részesíti előnyben, akkor a parlament többségében olyan emberekből áll majd, akik bírják a helyi közösségek bizalmát, de kérdéses, megvan-e bennük a tartás a népszerűtlen intézkedések vállalásához, s rendelkeznek-e azzal a látókörrel, amely az ország nemzetközi és belpolitikai ügyeinek intézéséhez elengedhetetlen. Ha pedig pártra szavaz, akkor melyiknek az élén látja azt a karizmatikus vezetőt, aki egy államférfi képességével vezetheti majd az országot...

    A történelem félelmetesen nehéz lecke elé állította a magyar választókat. Mert az áhított Európa közben megváltozott... A Jalta–Potsdam-rendszer összeomlásával egy merőben új Európa körvonalai rajzolódnak ki. Nemcsak a magyarságnak, de a kontinens minden népének újra kell fogalmaznia a maga Európa-ház koncepcióját, mert az egységes Németország és az átalakulás roppant nehézségeivel küzdő Szovjetunió egy egészen más Európa-képet vetít elénk. De a NATO, a Közös Piac és a semlegesek elé is. Olyan folyamat indult meg, amelyet már a világhatalmak sem tudnak irányítani vagy kezelni.

    Ha valamikor, akkor most kell megnyilatkoznia a nemzet államalkotó és államfenntartó tehetségének, józan ítélőképességének, lelki szilárdságának és szellemi bátorságának.

8.
„T. állampolgár” 
1990. április 12.

    Tanul az ország. Ezúttal nem esti iskolákon, ötletszerű, összeeszkábált gyorstalpaló tanfolyamokon, hanem autodidaktaként, egyénileg és közösségben. Tanulja a demokráciát, a médiából, a könyvekből, a röpiratokból, a plakátokból, az előadásokból, a vitákból – és a viselkedésből.

    Tanulja a volt ellenzék, a választás győztese a kormánypártiságot, a kormányzást és a koalíciót, a volt uralkodó párt pedig az ellenzékiséget, ami hiányzott a neveltetéséből. Ha a második legnagyobb párt ellenzékben marad, az sem folytathatja ott, ahol abbahagyta – aminek tudatában is van. Más arcot kell öltenie a parlamentben, mint amilyet a választási kampányban mutatott; az inkvizítor kérlelhetetlenségét, a mindenáron való tagadás egyirányú kilengését fel kell, hogy váltsa az együttműködés és az elhatárolódás ingamozgása.

    Szerencsés országok politikusai mindkét szerepkörre felkészültek: a kormányzásra és az ellenzékiségre is. A kormánypártok sikeres döntések esetén is idővel megfáradnak, megkopnak, rutinból élnek. Ilyenkor egy kisebb botrány szele is elfújja őket, hogy ellenzékként nyerhessék vissza testi-szellemi erejüket. Újjászületve ismét kormányzásra alkalmassá válnak; és most már a megbuktatott politikusok vonulnak fiatalító kúrára az ellenzék padsoraiban. Ez ugyan egyszerűsítés, mert nem mindenütt csak két párt uralja a terepet, új formációk is keletkezhetnek, új erők is megjelenhetnek a politikai arénában. Ám, nekik sem kell mindent előlről kezdeniük. Elvégre már letöltötték parlamenti tanulóidejüket, illetőleg hamar beletanultak a szerepükbe, mert gyakorlott politikusok közé kerülnek. Az elitcsere terjedelme és módszere is kialakult már, és az új kormánypárt nem vágja maga alatt a fát. Ügyel arra, hogy társulatában friss erőket, ígéretes politikai sztárokat szerződtessen, de a szürke eminenciások megmaradnak. Az ország kormányozhatósága nem kerül veszélybe.

    Magyarország t. kormányának helyzeti energiát ad a rendszerváltás, amelyben tetemes része volt – ezért bizalmi tőkét is szerzett –, de az új politika és szemlélet még alig hatolt be a gazdaságba. A választók kevesellnék, ha a kormány csak a válságot menedzselné, a kilábalás megtervezését és irányítását várják el tőle. Első vizsgája a kormányprogram lesz, amely az ellenzék megmérettetése is. Konstruktív voltát úgy bizonyíthatja, ha a gazdasági stratégia kidolgozásában és az attól elválaszthatatlan szociálpolitikai feladatok kidolgozásában részt vesz.

    A zord idő, a válság, tehát kormány és ellenzék együttműködését követeli. Ám a konszenzus veszélye az, hogy a szilárd kormányzás a hatalom kisajátításába torkollik. Erre történelmünkben nem egyetlen példa van, miként az egypártrendszer sem csupán importtermék volt. E veszély elhárítása mindenhol az ellenzék dolga. Nálunk ez új lecke.

    Az állampolgár tehát tanul, mint ezt a neve előtt a t betű jelzi. Eddig is róla volt szó, mert nemcsak a választó, a választott is állampolgár. A választók már túl vannak az első vizsgán. Sikeresen. Megőrízték a nyugalmukat, és úrrá lettek az indulataikon. Nemigen méltányolták azon politikusok igyekezetét, akik helyettük ragadtatták el magukat. A választók mérlegeltek. Melyik párt adja a legnagyobb biztonságot, hol a legkisebb kockázata a restaurációnak. Ez volt az elsődleges meggondolásuk. Ily módon a magyar politikai életben újonnan jelentkező politikai csoportosulások nyerték el a szavazatok többségét. A képviselőjelöltek személyét is ezekkel a követelményekkel szembesítették. Jobbára a múlt ellen szavaztak. Ez érthető.

    Szándékukat erősítette az a választási kampány, amely okkal-ok nélkül, a régi rendszerrel való rokonsággal vádolt pártokat és személyeket. A győztes párt úgy vált ki a többiek közül, hogy náluk nagyobb nyugalmat, és nemzeti önbecsülést kínált. A választók a jobb jövő egyéb feltételeivel kevésbé számoltak, főként a tulajdonviszonyok tisztázatlansága folytán. A képviselők összeköttetéseire, befolyására sem tekinthettek, mert kapcsolataikat a politikai és gazdasági hatalmasságokkal csak a jövőben alakíthatják ki. A hagyományőrzésnek –, miként a szavazatok arányából kitetszik – a vártnál jóval kisebb szerepe volt.

    A T. állampolgár most a nehezebb vizsgára készülhet. A tétel: az önkormányzati választás. Ez már testközeli küzdelem. A jelölteket ismerik; a személyes, a helyi közösségi érdekek konkrétan jelentkeznek. A rokonszenv és a bizalom elsősorban emberekhez kötődik. Óhatatlanul puskaporos lesz a levegő. Csak annyi remélhető, hogy a választók nem felejtik el, amit tanultak. Sőt, gyarapítják ismereteiket. És továbbra is kiérdemlik bel- és külföldön a tiszteletet, miként erre a „t” betű, az állampolgári cím előtt utal.

9.
Etikai kódex a TV 20 működéséhez a választások időszakában
Budapest, 1994. április 5. 

    Jelen dokumentum aláírója, Pestszenterzsébet-Soroksár Önkormányzatának Képviselő-testülete, illetve az ahhoz csatlakozó pártok minden erejükkel biztosítani fogják a TV 20 közszolgálati kábeltelevíziós csatorna működését úgy, hogy a kerület lakossága valósághű, pártatlan tájékoztatást kapjon, hogy az 1994. évi országgyűlési és önkormányzati választás, valamint annak előkészületei törvény szerintiek és etikusak legyenek. Elsősorban arra törekszenek, hogy valamennyi műsorban az állampolgárokat a választáson való részvételre és döntéshozatalra ösztönözzék.

    1.: A TV 20 minden műsorában egyenlő arányú nyilvánosságot biztosít a jelölteknek, kiemelt céljainak és programjainak.

    2.: Az azonos jellegű és súlyú eseményeket igyekszik azonos módon bemutatni (választási nagy-gyűlések, stb.)

    3.: Elkerüli a bújtatott választási propagandát.

    4.: Megakadályozza, hogy a kampány során a politikai szereplők vitája a programok helyett a magánéletről szóljon. A jelöltek személyére vonatkozó közlések nem sérthetik a közízlést, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát és a személyiségi jogokat. Ilyen közléseknek csak akkor lehet helye, ha az befolyásolja a jelölt közéleti alkalmasságának megítélését. A jelöltek teljes politikai múltja ismertethető.

    5.: A fizetett választási hírdetések, közlemények „Politikai hírdetés” állandó felirattal különüljenek el a műsoroktól és a többi hírdetéstől. Nem közölhető olyan hírdetés,
    - amelynek megjelentetése sérti a közízlést, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, az ország törvényeit és a személyes jogokat,
    - amely törvényesen bejegyzett párt, szervezet rendezvényét megzavaró, vagy bojkottjára felhívó.

    6.: A közvélemény-kutatások eredményeinek közlésekor közölni kell a kutatást végző szervezet vagy cég nevét, a feltett kérdéseket, a megbízó szervezet nevét, az adatgyűjtés időpontját és módját, a minta nagyságát és az ebből következő hiba lehetséges mértékét. Ha a közölt anyag azonos a kutatást végző szervezet által adott kutatási jelentéssel, a kutatás eredményéért és hitelességéért a kutatást végző szervezet teljes felelősséggel tartozik és vállalja a betekinthetőséget az adatokba. Ha párt vagy szervezet kéri a közlést, ugyanezzel a felelősséggel tartozik. A politikai tartalmú közvélemény-kutatásokat 1994. április 20. és 1994. május 31. között, valamint az önkormányzati választások első fordulója előtt két héttel és a második forduló között nyilvánosságra hozni nem lehet.

    7.: A TV 20 munkatársai tartózkodnak minden olyan megnyilvánulástól, amely a kampány eldurvulását válthatná ki. E szándéknyilatkozat aláírói önmagukra nézve ezen szabályok betartását vállalják, megsértőinek megítélését a nyilvánosságra bízzák....

10.
Először Választó Társaim!
Szeged, 1994. május 8.

    Talán még Te is emlékszel a gyermekkorból a felnőttkorba vezető első lépéseidre, amikor először mentél egyedül iskolába, boltba, orvoshoz, először utaztál egyedül vonaton. Talán emlékszel Te is arra a büszke pillanatra, amikor átvetted életed első személyi igazolványát. Akkor kezdted érezni, hogy nemcsak a családhoz és barátaidhoz tartozol, hanem egy nagyobb közösségnek, a társadalomnak is tagja vagy.

    Azóta felnőttél, fokozatosan téve meg azokat a lépéseket, amelyek során megtanultad, hogyan irányíthatod önállóan az életedet. Nagykorú lettél, ami nemcsak azt jelenti, hogy tetteidért már magadnak kell vállalnod a teljes felelősséget, hanem azt is, hogy jogaiddal szabadon élve csak rajtad áll, merre kormányozod sorsod hajóját.

    Ám az utolsó lépés még hátra van! Még van egy jogod, amivel eddig nem élhettél, s amivel most élned kell, ha érezni akarod, hogy végre te is a felnőtt társadalom teljes jogú tagja lettél, és végre nemcsak alkalmazkodnod kell hozzá, hanem magad is beleszólhatsz alakulásába.

    Talán unalmasnak tartod a politikát, de nem maradhatsz közömbös Te sem, hiszen most dől el, hogy milyen lesz a jövő, amelyben majd élned kell. Végre egy meccs, ahol nemcsak szurkolhatsz, hanem labdába is rúghatsz, és este a TV-képernyőn villódzó számadatokban és -oszlopokban a magad voksát is láthatod!

    Amikor szavazólapodat – amely Tiéd, és csak a Tiéd – a ládába dobod, érezni fogod, hogy talán életedben először nemcsak magadért, hanem országodért, fiatal demokráciánk erősítéséért is cselekedtél valamit.

    Tedd meg az utolsó lépést!

    Szavazz!

Bácsi Zoltán,                    
a József Attila Tudományegyetem    
biológus szakának másodéves hallgatója

11.
A parlamenti választások 1994 tavaszán

    Az 1994-es országgyűlési választások megmutatták, hogy a jelenlegi választási rendszerben ugyanannak a már parlamenti mandátumokkal rendelkező hat pártnak van esélye egyáltalán bekerülni az országgyűlésbe. (A többi párt jelöltjeinek csaknem a fele még a listára kerüléshez szükséges 750 ajánló szavazatnál is kevesebb szavazatot kapott a választások során. Nyolc párt tudott mind a 20 területi választókerületben listát állítani, de a hat parlamenti párt szerezte meg a szavazatok 87,34 százalékát.)

    Az is kiderült, hogy az állampolgárok döntően pártpolitikai alapon szavaztak, méghozzá nemcsak a pártlisták esetében, hanem az egyéni választókörzetekben is. 1994-ben a parlamenti választásokon a résztvevők 82 százaléka annak a pártnak a jelöltjére szavazott, amelyet a pártlistán is támogatott.

    Csak néhány kerületben volt kimutatható, hogy a jelöltek közül a népszerű és ismert személyek jobb eredményt értek le, mint pártjuk az adott körzetben. Ez azért meglepő, mert a két választási periódus (1990 és 1994) közötti időszakban a közvélemény a hazai pártok működésével kapcsolatban stabilan elégedetlen volt.

    A közvélemény-kutatások szerint az elmúlt négy évben csupán a parlamenti pártoknak sikerült stabil szavazóbázist kialakítaniuk, de ilyen identitás típusú pártpreferencia mindössze az állampolgárok egyötödére volt jellemző.

    Az MDF és az SZDSZ nem tudott újabb szavazókat elhódítani sem az úgynevezett szituatív, sem a labilis szavazók soraiból, mindkét párt elsősorban stabil szavazóit tudta megtartani.

    Az SZDSZ fő bázisát 1990 után Budapest és a városok jelentették, a szabaddemokraták adták a budapesti főpolgármester és számos kerület polgármesterét is.

    Az 1994. decemberi önkormányzati választásokon az SZDSZ vesztett tavasszal elért pozícióiból, Demszky Gábort azonban pártjának eredményétől függetlenül és a főváros súlyos problémái dacvára jelentős előnnyel újraválasztották. Itt tehát egy, a közvélemény-kutatások tapasztalataival ellentétes választói magatartásnak lehettünk tanúi…

12.
Helyhatósági választások. Önkormányzár?
1994. december 17.

    Rácáfolt a közvélemény-kutatási adatokra az ezüstvasárnapi helyhatósági választás. A november végi prognózisokban jelzett 50-60 százalékos részvételi arány helyett a választópolgárok csupán 43 százaléka ment el szavazni; igaz, ez 3 százalékkal még mindig több, mint négy évvel ezelőtt. Az eredményt illetően az előrejelzések pontosabbnak bizonyultak: bár a szabaddemokrata képviselők tömeges kiszorulása a fővárosi önkormányzatokból talán váratlannak számító fejlemény, a független képviselők a maguk több mint 70 százalékával országosan most is taroltak.

    A szocialisták győzelmét, egyszersmind a jobboldal fővárosi előretörését hozta a vasárnapi helyhatósági választás. A politikai inga erőteljes kilengése azonban most sem maradt el. A hétvégi szavazás nagy vesztesei az 1990-es nagy győztesek, Budapesten a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ), vidéken pedig a Magyar Demokrata Fórum (MDF).

    A fővárosban különös politikai képlet állt elő december 11-én. Az SZDSZ-es főpolgármester-jelölt győzött ugyan, sőt befutott másik három tisztán szabaddemokrata és további négy részben SZDSZ-es támogatottságú polgármester is, maga a párt olyan mértékben meggyengült a fővárosi kerületek képviselő-testületeiben, hogy az csak az MDF májusi összeomlásához hasonlítható. A szabaddemokrata polgármesterek mögül – némi túlzással – eltűntek a frakciók.

    A „kékek”, akik 1990-ben a fővárosi kerületekben a megszerezhető 421 egyéni mandátum közül egymagukban 116-ot, a Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz) támogatásával pedig még további 121-et gyűjtöttek be (56 százalék), most – hétfő esti adatok szerint – összesen 16-ot tudtak egymagukban s további 32-t más pártok támogatásával összeszedni (12 százalék). Az SZDSZ összezsugorodását jól érzékelteti, hogy hét olyan helyi önkormányzat alakul a következő napokban Budapesten (IV., XII., XIII., XIV., XVIII., XIX. és XX. kerület), amelyekben egyetlenegy választókerületnek sem lesz SZDSZ-es küldötte. Mindez alighanem azt jelzi: a budapesti választók nem jelentéktelen része lesújtó véleménnyel van az elmúlt négy év kerületi szabaddemokrata politikájáról, s talán elege van a főváros és a kerületek közötti háborúságból is.

    Új problémákat vethet fel ugyanakkor, hogy a politikai hátország nélkül maradt SZDSZ-es polgármestereknek több helyen (öt kerületben és a fővárosi önkormányzatban) nagyrészt konzervatív, kisebb részben pedig szocialista többségű képviselő-testületek élén kell majd lavírozniuk. Egyes szakértők máris úgy látják, hogy ez a bizarr politikai felállás (amelyhez fordított előjellel hasonló, konzervatív polgármester kontra Magyar Szocialista Párt – MSZP – dominanciájú testület Újpesten is kialakult) destabilizálhatja majd az érintett önkormányzatokat. 

    Budapest kerületeinek egyébként mostantól (az 1990-ben megválasztott 20 SZDSZ-es, 1–1 fideszes és MDF-es polgármesterhez képest) 8 konzervatív, 4 szocialista, 3–3 szabaddemokrata, illetve SZDSZ–MDF–KDNP–Fidesz támogatottságú polgármestere lesz, 1 kerületi vezetőt az SZDSZ–MSZP, kettőt az MSZP–SZDSZ indított, és ugyanennyi a független nyertes is. A kerületi képviselő-testületekben ugyanakkor – az előzetes adatok alapján – 11 helyen az MSZP, 9 helyen a jobbközép blokk, 1 helyen pedig MSZP–SZDSZ többség lesz (két kerületben lapzártánk idején még bizonytalan volt a végeredmény). A mostani választással erőteljes polarizáció is bekövetkezett a kerületek között: a „vörös” körzetek (III., IV., VII., X., XIII., XV., XVIII., XX., XXI.), a jobboldali többségű kerületek (I., II., V., VIII., XI., XII., XIX., XXIII.), illetve a liberális–szocialista zónák (VI., XXII.) igen erőteljesen a domináns politikai blokkok befolyása alatt látszanak állni. 

    Ami a 18 megyeszékhelyet illeti, 1990-ben 7 városban az MDF, 5 helyen az SZDSZ, 4 helyen a Fidesz, egy-egy helységben pedig közös jobboldali, illetve liberális győzelem született. Ugyanezekről a városokról kedd reggel még csupán polgármesterválasztási adatok álltak rendelkezésre. Ezek azt sejtetik, hogy a vidéki központokban az SZDSZ stabilabb bázissal rendelkezik, mint Budapesten, az MDF és a Fidesz viszont nem tudta megőrizni egykori pozícióit. A megyeszékhelyeken a polgármesteri tisztséget a mostani választás után 6 SZDSZ-es, 4–4 MSZP-s, illetve jobboldali koalícióhoz tartozó, továbbá 2 SZDSZ–Fidesz--KDNP–MDF, valamint 1–1 fideszes, KDNP-s, MSZP--SZDSZ-es és független politikus fogja betölteni.

    A megyei közgyűlésekben egyértelműen az MSZP szerzett relatív többséget a mandátumok 25-40 százalékával. A Független Kisgazdapárt (FKgP) nem kevesebb mint 14 helyen egyedül vagy valamelyik koalíciós partnerével együtt legyőzte az SZDSZ-t, amely 5–20 százalék közötti eredményeket ért el. A Fidesz, az MDF és a KDNP – a megyei közgyűlésekbe sehol sem állítottak közös listát – szinte mindenhol a 4–6. helyen végeztek. 

    Új fejlemény viszont, hogy a Munkáspárt vasárnap a megyék kétharmadában átlépte a 4 százalékos bűvös határt. Thürmerék Heves, Nógrád és Szabolcs megyében például ugyanannyi képviselőt (2, 3, illetve 4 főt) delegálhatnak mostantól a megyei közgyűlésbe, mint mondjuk a Fidesz. Ugyancsak a szélsőségesebb pártok felé orientálódást látszik jelezni, hogy többfelé képviselői helyeket szerzett a Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) is: az FKgP–MIÉP koalíció Budapesten 66 mandátumból 7-et, Borsodban 59 közül 10-et, Pest megyében 80-ból 14-et, Tolnában 41 képviselői helyből 4-et vitt el. 

    Mindent egybevetve aligha volna meglepő, ha a vasárnapi választás jelentős lökést adna itthon a politikai jobboldal tömbösödésének, a hosszabb távú választási koalíció kialakításának. Latorcai János főpolgármester-jelölt második helye az MSZP támogatta Baráth Etele előtt Budapesten s a szép számban begyűjtött kerületi képviselői mandátumok a Fidesz–KDNP–MDF alakulat működőképességét látszanak igazolni. A mostanság egymagukban csak igen szerény eredményekre képes jobbközép erők a jelek szerint együtt valóban riválisai lehetnek akár a szabaddemokratáknak, akár a szocialistáknak. 

13.
Tájékoztató a nemzeti és etnikai kisebbségek részvételéről
az önkormányzati választásokon

I. Az 1994. évi helyi önkormányzati választásokon a nemzeti és etnikai kisebbségek két formában vehetnek részt:

a) a települései önkormányzatok választásán,
b) a nemzeti és etnikai kisebbségi önkormányzatok választásán.

a) A települési önkormányzatok választásánál a kisebbségeket kedvezmények illetik meg.
    A 10.000-nél kevesebb lakosú településeken az önkormányzati képviselőtestület megválasztásánál – ha a kislistás választáson az adott kisebbség jelöltjéből nem lett képviselő, lehetősége van kedvezményes mandátum megszerzésére, ha a képviselőtestületbe a legkevesebb szavazattal bekerült képviselő szavazatszámának legalább a felét megkapta. A kedvezményes képviselői hely a képviselőtestület eredeti létszámához hozzáadódik; a kisebbségi képviselő jogállása megegyezik a többi képviselő jogaival, illetőleg kötelezettségeivel. A kedvezmény a kisebbségeket külön-külön illeti meg.

    A 10.000-nél több lakosú településeken kedvezménnyel indíthatnak listát a kisebbségek. Míg a pártok, társadalmi szervezetek közül csak azok állíthatnak listát, amelyek az egyéni választókerületek egynegyedében egyéni jelöltet tudnak indítani, addig a kisebbségeket ilyen feltétel nem terheli. A kisebbségi lista a törvény erejénél fogva jön létre, azon valamennyi kisebbségi jelölt (kisebbségi szervezet jelöltje vagy független jelölt) kisebbségenként külön külön szerepel, de az egyes kisebbségi jelöltek közös listán is indulhatnak. A kisebbségi lista a szavazatok arányában kap mandátumot. Ha azonban az általános szabályok szerint az adott kisebbségi lista nem jut mandátumhoz, akkor a lista már a mandátumszerzéshez szükséges legkevesebb szavazat egynegyedének elérése esetén is mandátumot szerez. A kisebbségi listáról az egyéni választókerületben megszerzett szavazatszám alapján kapnak mandátumot a jelöltek. A kedvezményes mandátumok száma – kisebbségi listánként külön-külön – egy. A kedvezményes képviselő jogaival, illetőleg kötelezettségeivel. 

    A települési önkormányzatok választásánál a jelöltállításban, továbbá a polgármester, valamint a fővárosi, megyei közgyűlés tagjainak megválasztásában a kisebbségeket külön kedvezmény nem illeti meg, a mandátumokért a pártokkal, társadalmi szervezetekkel azonos feltételek mellett versenyeznek.

    1. A kisebbségi önkormányzatok megválasztására a települési önkormányzatok választásával egyidőben (egy napon) kerül sor. A kisebbségi önkormányzati választás kitűzését a kisebbségnek kezdeményeznie kell, kezdeményezés hiányában a választás nem kerül kitűzésre…
… A kisebbségi önkormányzatok választását öt választópolgár kezdeményezheti a település jegyzőjénél a polgármesteri hivatalban. A törvény előírása szerint a kezdeményezésnek tartalmaznia kell a kezdeményező nevét, lakcímét, személyazonosító jelét, továbbá sajátkezű aláírását. A helyi választási bizottság a választást megelőző 45. napon dönt a kisebbségi önkormányzati választás kitűzéséről és a törvényes feltételek megléte esetén köteles kitűzni a kisebbségi önkormányzati választást. A választáshoz kapcsolódó határidőket és határnapokat a helyi választási bizottság állapítja meg, és a helyben szokásos módon (helyi újság, kábeltelevízió, hangosbeszélő, stb.) teszi közzé.
A kisebbségi önkormányzat tagjainak számát törvény állapítja meg:
    - 1.300-nál kevesebb lakosú településen: 3 fő
    - 1.300-nál nagyobb lakosú településeken, beleértve a fővárosi kerületeket is: 5 fő

A kisebbségi önkormányzati választáson jelölt lesz minden választópolgár, aki a kisebbség képviseletét – egyoldalú jognyilatkozattal – vállalja és legalább öt választópolgár ajánlását összegyűjti. A jelöltajánlásra – a települési önkormányzati választással azonos módon – ajánlóív vagy ajánlólap (titkos ajánlás) szolgál. 

A kisebbségi önkormányzat megválasztására önálló szavazólap szolgál. A szavazólapra felkerül valamennyi kisebbségi jelölt, kisebbségenként önálló oszlopban, a jelöltek neve ábécé sorrendben. A választópolgár érvényes szavazatot csak egy kisebbségi jelöltre adhat le, és legfeljebb annyi jelöltre szavazhat, amennyi a megválasztható képviselőtestület létszáma. A jelöltek közül képviselők – a kislistás választás szabályai szerint – azok lesznek, akik a megválasztható képviselők száma szerint a legtöbb szavazatot kapták. 
A kisebbségi önkormányzati választás érvényességi feltétele, hogy az adott kisebbségi kislistára 10.000 vagy annál kevesebb lakosú településen legalább 50, 10.000-nél több lakosú településen legalább 100 választópolgár érvényesen szavazzon…

2. A nemzeti és etnikai kisebbség 9 tagú fővárosi önkormányzatát a fővárosi kerületek elektorai választják. Elektorok a kerületi önkormányzati képviselők, akiket kisebbségi képviselőként választottak meg, a kerületekben létrejött helyi kisebbségi önkormányzatok képviselőtestületének tagjai, valamint a külön e célra választott elektorok… A választói gyűlésen a kislistás választás szabályai szerint választják meg a képviselőket. A választás akkor érvényes, ha legalább 100, a fővárosban lakóhellyel rendelkező választópolgár érvényesen szavazott…

14.
Tájékoztató a megyei jogú városok választópolgárai számára
Önkormányzati választások, 1998. október 18.

Tisztelt Választópolgár!

Az önkormányzati választásról készített tájékoztató segítséget nyújt a választópolgároknak abban, hogy a jelöltállítás és a szavazás legfontosabb szabályait ismerve éljenek választójogukkal.

A helyi önkormányzati képviselők jelölése és választása 

    A választópolgárok a képviselők tö9bb mint a felét választják meg közvetlenül egyéni választókerületben.

Jelöltet ajánlani a sárga színű ajánlószelvény kitöltésével és a jelöltnek vagy megbízottjának történő átadásával lehet. Képviselőjelölt az lesz, akit az egyéni választókerület választópolgárainak legalább 1 %-a jelöltnek ajánlott.

    A szavazáskor a szavazólapon a jelöltek ábécé sorrendben szerepelnek. A választópolgár egy jelöltre szavazhat oly módon, hogy a kiválasztott jelölt neve melletti körbe X vagy + jelet rajzol Csak egy jelölt választható. Megválasztott képviselő az a jelölt lesz, aki a választókerületben a legtöbb szavazatot kapta. 

    A képviselői helyek mintegy 40 %-át a pártok által összeállított úgynevezett kompenzációs listák között osztják el. Ez úgy történik, hogy a választókerületekben vesztes jelöltek szavazatait összesítik az őket állító párt listájára. Az egyes pártlisták az így gyűjtött szavazatok megoszlásának megfelelő arányban kapnak képviselői helyeket. Így tehát annak a választópolgárnak a szavazata sem vész el, aki vesztes jelöltre szavazott, hiszen ez a szavazat a listát állító szervezetet még mandátumhoz juttathatja. 

A polgármester jelölése és választása

    A polgármesterjelöltet ajánlani a rózsaszínű ajánlószelvény kitöltésével és a jelöltnek avagy megbízottjának történő átadásával lehet. Egy választópolgár csak egy polgármester-jelöltet ajánlhat. Polgármesterjelölt az lehet, akit a 100 ezernél kevesebb lakosú település választópolgárainak 2 %-a, de legalább háromszáz, a 100 ezernél több lakosú település választópolgárainak 1 %-a, de legalább kettőezer választópolgár jelöltnek ajánlott.

A szavazáskor a szavazólapon valamennyi polgármester jelölt ábécé sorrendben szerepel. A választópolgár az általa kiválasztott jelölt neve melletti körbe helyezett X vagy + jellel szavazhat. Csak egy jelölt választható.

Polgármester az a jelölt lesz, aki a legtöbb szavazatot kapta. 

A kisebbségi önkormányzat választása
    
    A település választópolgárai helyi kisebbségi önkormányzatot akkor választhatnak, ha azt öt, magát azonos kisebbséghez tartozónak valló választópolgár 1998. augusztus 10-ig kezdeményezte. 

    Egy településen több kisebbség is kezdeményezhet helyi kisebbségi választást.

    A jelöltajánláshoz a szürke színű ajánlószelvényt kell kitölteni és a jelöltnek vagy megbízottjának átadni. 

    Helyi kisebbségi önkormányzati képviselőjelölt az lehet, akit a település választópolgárai közül legalább öten kisebbségi jelöltnek ajánlottak. 

    A szavazáskora helyi kisebbségi önkormányzat választásában – meggyőződése szerint – a település valamennyi választópolgára részt vehet. A szavazólapra kisebbségenként a jelöltek ábécé sorrendben kerülnek fel.

    A választópolgár csak egy kisebbség jelöltjeire szavazhat, legfeljebb öt jelöltre adhatja le szavazatát. A településen kisebbségenként megválasztható képviselők száma öt fő. 

    A választás alapján az a kisebbség alakíthat helyi kisebbségi önkormányzatot, amelynek jelöltjeire legalább 100 választópolgár érvényesen szavazott. 
Megválasztott kisebbségi képviselők azok a jelöltek lesznek, akik a szavazólapon szereplő össze jelölt közül a legtöbb szavazatot kapták.

15.
Voksolási szabályok. Hány cédula egy kézbe?
1998. október 16.

    A nemzetközi szakértők által bonyolultnak mondott magyar parlamenti választási rendszer pofonegyszerűnek tűnhet a mindig októberben tartandó önkormányzati voksolás előírásaihoz képest. A törvény a választókat lakóhelyük szerint négy - más és más szabályok szerint szavazó - csoportra osztja. Lesznek köztük olyanok, akik nem kevesebb mint öt szavazólappal járulnak majd az urna elé.

    A szavazási díszleteken túl szinte minden másban különbözik egymástól a képviselőházi és az önkormányzati választás. Még a voksolásra jogosultak köre sem azonos, hiszen a helyhatósági választójognak nem feltétele a magyar állampolgárság: azok is az urnák elé járulhatnak, akik - mintegy 80 ezren - bevándorlóként élnek Magyarországon (nem választhatók azonban polgármesterré vagy képviselő-testületi taggá).

    A politikai téten túl a legnagyobb különbség az, hogy a tavaszi választás két cédulájával szemben lesz, aki öt papírt kap majd kézhez az ikszelgetéshez. Éppen ezért október 18-án minden településen lesz voksolás, ott is, ahol esetleg nincs polgármesterjelölt vagy elegendő képviselő-aspiráns: legfeljebb „csonka” lesz a választás. Ötlapos szavazás a fővárosban fordul majd elő, hiszen Budapest polgárai saját (kerületi) polgármesterüket, valamint a város főpolgármesterét is közvetlenül választják, ugyanakkor voksolnak a fővárosi pártlistákra és a kerületi egyéni jelöltekre is (a kerületekben is van lista, ám ez - a képviselőházi választás országos listájához hasonlóan - csak arra szolgál, hogy a töredékszavazatokat „megmentse”, tehát nem lehet rá szavazni). Ötödikként kerül a budapesti választópolgárok elé a kisebbségi kislista (erről lásd keretes írásunkat).

    A 10 ezres vagy kisebb lélekszámú településeken élők ugyancsak kislistán állíthatják össze a helyi képviselő-testületet (ez minimum 3, maximum 13 fős lehet, a település lakóinak száma szerint) úgy, hogy legfeljebb annyi név mellé ikszelhetnek, ahány tagú az ottani testület. A listáról azok jutnak mandátumhoz, akik a legtöbb szavazatot kapják, szavazategyenlőség esetén sorsolás dönt. A kislista mellett külön-külön szavazólapon voksolhatnak a megyei közgyűlések összetételére, illetve a polgármesterjelöltekre (és ha van kisebbségi választás, akkor ehhez is jár szavazócédula). 

    A nagyobb települések közül a 22 megyei jogú város (a megyeszékhelyek, továbbá Dunaújváros, Hódmezővásárhely, Nagykanizsa és Sopron) lakóinak szavazási procedúrája az egyszerűbb. Ők ugyanis - ha nincs kisebbségi választás - a polgármesterek mellett csak az egyéni képviselőjelöltekre szavaznak (az ő listájuk szintén kompenzációs, tehát csak a töredékszavazatok kerülnek rá), hiszen városaik - mint jogállásuk neve is mutatja - nem tartoznak a megye „alá”: a huszonkettek nem küldenek képviselőket a megyei közgyűlésekbe. A többi olyan településen viszont, ahol a lakosok száma meghaladja a tízezret, van megyegyűlési szavazólap. Ott a kisebbségivel együtt legfeljebb négy cédulát kapnak a polgárok.

    Ez a négycsoportos rendszer alaposan megnehezíti az eredmény kiszámítását is, főleg a megyei közgyűlések esetében. A (fő)polgármester-választásnál minden egyszerű: miután egyfordulós a választás, az nyer, aki a legtöbb szavazatot kapja. A 66 fős fővárosi közgyűlés pedig úgy áll össze, mint egy tisztán listás rendszerben választott parlament: a névsorokra leadott szavazatok arányában osztják el a városházi helyeket. A közgyűlés politikai szétaprózódását - az ötszázalékos parlamenti küszöbhöz hasonló módon - itt is korlátozták a törvényhozók: azon fővárosi listákról, amelyekre nem jut több az érvényes szavazatok 4 százalékánál, nem lehet mandátumhoz jutni.

    Hasonló - de némileg mégis bonyolultabb - a helyzet a megyei közgyűlési választásnál. Megyénként ugyanis minden párt két listát állíthat, mert külön szavaznak a kistelepülések, illetve a 10 ezernél népesebb falvak-városok lakói. A mandátumjogosultság határa ez esetben is négy százalék, ám ezt mindkét lista esetében el kell érni, vagyis amelyik párt a szavazatok 5-5 százalékát megszerzi, az delegálhat képviselőt a megyegyűlésbe, amelyik viszont az egyik listára 8, a másikra csak 2 százalékot kap, az nem.

    A két rendszer közötti átmenetet jelenti a tízezresnél nagyobb vidéki települések, illetve a fővárosi kerületek mandátumelosztása. Egy vegyes rendszerben önkormányzatonként - a település lélekszáma szerint - legalább 17 városházi képviselői szék elosztásáról döntenek, oly módon, hogy az egyéni képviselők mindig többségben legyenek (a 25 ezresnél kisebb településeken választott testületben legalább 10 egyéni befutó kell legyen, s legfeljebb heten kerülhetnek be listáról a töredékszavazatok alapján). Egyéni kerületi döntetlen esetén nincs sorsolás: időközi választást kell kiírni. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a választás valamelyik része - például jelöltek hiányában - elmarad. Ilyenkor a következő választásig meghosszabbodik a polgármester, illetve a képviselő-testület mandátuma.

    A kampányelőírások hasonlóak a képviselőházi választáséihoz, ám nincs kampánypénz-korlátozás. A jelöltek és a pártok annyit költenek, amennyit akarnak, illetve tudnak (az országgyűlési mandátum megszerzésére jelöltenként egymillió forint fordítható). Az utóbbi két választás tapasztalatai szerint mindazonáltal a pártok csak tized-ötöd annyi pénzt fordítanak a helyhatósági választásokra, mint a „nagyra”, s ez a pénz is főleg az országos pártkampányra, illetve a főpolgármester-jelöltek népszerűsítésére megy el. A jelöltek természetesen saját zsebükből, illetve „maszek” támogatóik kasszájából megtoldják a központi kampánykeretet.

16.
Az 1998. évi önkormányzati képviselőválasztás
Országos áttekintő adatok

Választópolgárok száma összesen                                                                             8 127 335

                        10 000 lakos alatti településeken                                                       3 248 245

                        10 000 lakos feletti településeken                                                      4 879 090

Megalakítható települési önkormányzatok száma összesen                                                 3 153

                        10 000 lakos alatti településeken                                                               2 990

                        10 000 lakos feletti településeken + főváros                                                 163

Egyéni választókerületek szám a 10 000 lakos feletti településeken                                    2 065

Szavazókörök száma összesen                                                                                       10 808  

                        10 000 lakos alatti településeken                                                              5 348

                        10 000 lakos feletti településeken                                                             5 460

Kitűzött kisebbségi önkormányzati választás összesen                                                       1 538

                        10 000 lakos alatti településeken                                                              1 124