II.
ÚJ TÖRVÉNY – KEVESEBB JOG A SZÁZADFORDULÓN
(1874–1900)

1.
Az 1874. évi XXXIII. törvénycikk a választási eljárásról (részletek) 
1874. november 26.

    56.§. Az általános képviselőválasztásokra a belügyminister 10 napi határidőt tűz ki oly módon, hogy az e tárgyban kibocsátandó rendeletnek a hivatalos lapban közzétételétől a választásra kitüzött határidő zárnapjáig legalább 30 napi időköz legyen s a választások befejezésétől az országgyülés megnyitásáig legalább 10 napi időköz maradjon.

    59.§. Azon kerületekre, melyekben a választók száma az 1500-at meg nem haladja, egy szavazatszedő küldöttség alakitandó, a választási elnök elnöklete alatt. Ez esetben egy választási, egy helyettes elnök, egy jegyző és egy helyettes jegyző választandó.

    Azon kerületekre, melyekben a választók száma az 1500-at meghaladja, két szavazatszedő küldöttség alakitandó...

    Azon kerületekre pedig, melyekben a választók száma a 3000-et meghaladja, szabadságában áll a központi választmánynak három küldöttséget alakitani...

    65.§. A választás a választási székhelyen történik, akár egy, akár több küldöttség előtt történik a szavazás. A községek vagy városrészek sorrendje és a küldöttség, melyhez beosztattak, a szavazó helyiség előtt és a község több helyén kifüggesztett hirdetményben közzéteendő.

    70.§. Képviselőjelöltet ajánlhat a kerület minden választója; ezen ajánlat irásban adandó be a választási elnöknek, ki azt az általa meghatározandó helyen és időben a választást megelőző napon is átveheti, legkésőbb azonban ily ajánlat félórával a választás megnyitása után adandó át a választási elnöknek.

    71.§. Ha azonban a választás megnyilta után fél óra alatt csak egy egyén ajánltatott, a választási elnök a választást befejezettnek s az illető egyént megválasztott országgyűlési képviselőnek nyilvánitja.

    Ha a kellő időben több egyén ajánltatott képviselőjelöltnek és 10 választó szavazást kiván, a választási elnök azt elrendelni köteles s ez esetben a szavazás a kirendelt küldöttségek előtt reggeli 9 órakor megkezdendő és megszakitás nélkül folytatandó.

    73.§. A választási szavazati joggal csak azok birnak, kik a választói névjegyzékekben bennfoglaltatnak, s csak azon kerületben birnak szavazati joggal, a melyben összeirva vannak.

    76.§. A szavazás nyilvánosan élőszóval történik. A község vagy városrész, melyhez a szavazó tartozik, a szavazó neve és szavazata a rovatos ivre azonnal feljegyeztetik.

    83.§. Miután minden község a megállapitott sorrend szerint szavazott, és szavaztak vagy szavazásra felhivattak azon községek is, melyek a megállapitott sorrendben nem jelentek meg, a választási elnök legalább egy órai és két órán túl nem terjedő határidőt tűz ki, melynek lefolyta után több szavazat el nem fogadtatik.

    A küldöttség elnöke a szavazás névsorát berekeszti, annak három példányát, valamint a szavazás lefolyásáról szóló jegyzőkönyvet a jegyzővel együtt aláirja és a választási elnöknek átadja.

2.
Mikszáth Kálmán a képviselőség mesterségéről
(Hasznos tanácsok az új képviselőknek egy öreg képviselőtől)
1887. október 10.

Bevezetés

    Még egészen fris a mandátumotok gyerekek, egészen hótiszta, ahogy mondani szokták. Még a választási elnökötök porzója is rajta van. Csak közönséges homok, pedig bizony aranypor is lehetne azért a pénzért...

    De mindegy, ugyis aranyos papir az, nem csoda, hogy annyian törik magukat érte, mert olyan mint a wolwichi büvös kancsó, melyből mindenki olyan nedüt iszik, a minöre a szive vágyik.

    A szegény együgyü ember csak a napidijakat látja benne. A számitó okos ember elébe tett létrának becsüli, melyen a magasba mehet, ha eresztik. A szónoki tempreamentum kevély rá, hogy immár az egész ország szine előtt mennydöröghet és a stenographusok jegyezni fogják szavait az utókor számára. Van olyan species is, aki az udvari estélyekre való meghívást becsüli az egészben a legtöbbre: az ügyvéd a klientelája nagyobbodását, a parthie-hajhász a megnövekedett chance-ait látja ebben a papirban.

    Sőt nekem magamnak van egy ismerősöm, züllött alak, garázda vén korhely, utcai botrányokat csináló, aki meglátván a minap a mandátumomat, elábrándozva sóhajtott fel:
    – Nekem de jó volna!

    Azt hittem, a napidíjakat áhitja hát csak ugy a szokás kedvéért kérdeztem a szegény ördögtől:
    –Ugyan mint csinálna vele?
    –Mit? kiáltá és a bedült szeme lázas fényben csillogtak. Minden este összetüznék a rendőrséggel és soha sem vihetnének be.

    Lám még ennek is becses lenne a mandatum, csakhogy megint más szempontból. Egyszóval, uri dolog az, gyerekek. Csak egy baja van, hogy megszereni nem nagyon könnyü, de megtartani nagyon nehéz. Mert sok csinja-binja van. Vagy az ember un rá a választóira bizonyos okoknál fogva, vagy a választók unnak rá az emberre némelykor ok nélkül; de tegyük fel, hogy a választók is szeretik az embert, az ember is a választókat, akkor esetleg a minisztereket nem szereti (ami egyébiránt a mi pártunkon nagy ritkaság) vagy a miniszterek nem szeretik. S ez mind olyan, a mi halálos kimeletelü lehet.

    Azért hát a legfőbb dolog a fiatal képviselőnek, hogy hosszu életü lehessen, kettőt megtanulni, először:

Hogyan kell bánni a választókkal?

    Az asszonyoknak kezet csókol az ember, de egyiknek sem udvarol. A miniszterekről fumigative beszél otthon és fenyegetődzik, hogy csak ezt merje tenni egyik vagy másik, ő akkor ellene fog szavazni. Ez örökké imponál a választóknak.

    A főemberek nevenapjára üdvözlő sürgönyt küldjön. A választási elnök gyerekeinek egy-egy barackot el ne felejtsen nyomni a fejükre. Egy disznótorra minden évben elmenjen.

    A képviselő mindennap korán keljen, hogy a «Budapesti Közlöny»-t átolvassa, s ha van benne valami kerületbeli kinevezés, azonnal értesitse az illetőt táviratilag, hogy az abban a gyanuban legyen holtig, mintha a képviselőnek is köze volna a kinevezésben.

    Minden uj képviselőnek föl kell állitani otthon tervbe egy leendő minisztert a belső barátjaiból, olyant, a kiről meg van győződve, hogy soha sem lesz azzá s ennek a budgetjéből épiteni a légvárakat a választók számára ilyenformán:

    – Most nehéz viszonyok vannak. Elhanyagolnak bennünet. De ez nem sokáig tart, csak mig Tisza a kabinetjét rekonstruálja, a mikor az én tisztelt barátom (itt az illető képviselő vezeték- és keresztneve következik) veszi át (itt a tárca neve következik). Már megigérték neki. Bizonyos. Csak az időpontot nem lehet tudni. A t. barátom határozott igéretét birom, hogy első sorban (s itt következik a kerületnek minden kivánsága) ezeket veszi a programjába.

    A választók két három cikluson át rendesen türelmesen megvárják az illető jó pajtás miniszterségét, mely csodálatos konfliktusok miatt mindig a küszöbön van, de mindig elodázódik.

    Mert a választó olyan kétlábu, tollas lény, akinek a «várakozás» a tápláléka. Más ember akkor nyugtalan, ha valamint vár. A választó akkor kezd nyugtalankodni, mikor már semmit se vár.

    De hát ez csak egyik fele, még azt is tanuljátok meg,

Hogyan kell bánni a miniszterekkel?

No ehhez aztán sok tapintat és invenció kell fiatal barátaim...

3.
A fővárosi választásokról, a polgár szemével
Budapest, 1887.

    Az ablakon nézem, miképen választanak odalenn. És olyan hideg maradok tőle, mint egy hüllő.

    Megy a dísz-fiakkerezés véges-végig a kerepesi úton s egymásra liczitálnak a föliratos nemzeti lobogók. Kohn Mór késziti őket, a zászlógyáros, nem pedig a lelkesedés. Darabja csak egy forint.

    Mert a lelkesedés az, ami nem látszik meg rajtuk. Sem a fiakkerlovakon, sem a választókon. Szenvedély nélkül húzzák, – azok a választók szekerét, ezek meg a jelölt szekerét. S elfanyalodik a fül tőle, amint fölhangzik az utczaszerről egy-egy elkényszeredett:
    –Eéljeeen! 

    Ki lehet venni, hogy nem a szivből jön, hanem csak a torokból. Az emberiség ezen sajátszerű szervéből, melyet nem kell megtermékenyiteni eszmékkel és gondolatokkal; egészen elég, ha egy kis itallal öntözik.

    Milyen boldog az, aki a programmbeszédektől illedelmes távolságban, a sok jelölt közűl kiválasztja magának a – filozófiai nyugodalmat s mosolyogva nézi az országos veszkölődést.

    Már megvan hozzá egy allegóriám is. Kár, hogy nem vagyok piktor.

    ...Az u.n. praktikus kor s a még ugyabbul nevezett „kijózanodás” fiakker-gebék által vont szekerén tartja a bevonulást a törvényhozó testületbe. A Kijózanodás nemtője fényesre kefélt cylinderkalapot visel és lehetőleg szélesen mosolyog. Jobbra tőle a Lelkesedés alakja potyaszivarokat önt ki bőségszarvából a szent nép fejére, balról pedig a Siker szórja a választási napidíjakat és fuvarbéreket. Elől egy lictorangyal ugrándozik s egy nyaláb fütyköst, fokost és hátultöltős szuronyos puskát hord jelvény gyanánt. A fejére tollas zsandárkalap van nyomva. Némely apró angyalkák kövekkel hajigálóznak mellette... s a földön összetaposva feküsznek a nagy eszmék, nemesebb indulatok és tisztább gondolatok virágfüzérei. – A háttérben különben málé néptömeg áll és eéljenez a komédiának...

    ...A köznyavalyák általában olyanok, amelyek elől az ablakot és ajtót elegendő szorosan betenni nem lehet. Bejönnek a hasadékokon s miután az egész levegőt megfertőztetik, sohasem tudni, hogy melyikünkben lappanganak már a betegség bacillusai.

    Deák Ferencz egyszer visszautasitott egy zalai mandátumot, mely némi pénzzel, sőt valamelyest vérrel is be volt szennyezve. Az öreg úr szava mint egy villámcsapás hatott akkor a moralis levegőre és igen sok ember fejét és szivét megtisztítá.

    Ma ilyen villámok többé nem járnak s az országos választási potyázás oly óriási, hogy a legtisztességesebb lelkek sem ütköznek meg, ha pávatollal sétálgató jelöltjeink, a politikai veteránokkal egyetemben, egy és ugyanazon „választóvízben” páczoltatván, a törvény és az ország színe előtt, a szent nép által ünnepélyesen megkopasztatnak.

    Az immoralitás egyetemlegességének legsikerültebb satyráját talán maga Jókai Mór mondotta egy alkalommal a képviselőházban.

    A koszorús iró az elnöki emelvény előtt a szószékről beszélt a választási visszaélések ellen, azzal a szelid és jótékony humorral, mely az emberi szivekből nem szakgatja ki erőszakkal, hanem csak fájdalom nélkül gyomlálgatja ki a gonoszságot.

    A szószéket egy sereg ellenzéki képviselő vette körül s egy erősebb mondásnál nagy lármát ütött.

    Jókai megállitotta a beszédet s ugyan azzal a kedves, őszinte hanggal, amelyen csak ő tudott szólani, a beszéd keretén kivül leszólótt a méltatlankodó csoporthoz:
    – Ugyan ne izéljetek már! Hát itattunk mi is, itattatok ti is. Azzal quitt!

    Az pedig vala még a mult választások után, mikor szeretett polgártársaink csak három évre itták tele magukat. De hát most már öt évre valót kell inniok s hozzá még az idő is rövidebbre van szabva...

4.
Rendbontás a választáson
Abony, 1892. február 10.

    Nyilatkozat
    
    Alulirottnak következőket jelentettek:
    
    1892 évi Januar hó 28kán az országos képviselő választási napon Pintér testvérek könyvelőjét Wiener Gyulát ahogy a 48 pártbeliek közzé vegyeledet megfogták, kampos bottal, és ütő fákkal véresre verték a fülét levágták, és segétségére sietet Razenzweig orás legénynek szemét megsirtették, nehány lépésnyire e verekedő helytől ált a Katonaság és két városi rendőr, de azért e véres harcot megnem akadályozták, még végtére Szalnika Mihály e kegyetlenséget megsokalta Wiener Gyulát betakart egy bundába és átdobta a takarék pénztár udvarába, a tömeg utána rohant és ujjonan bántalmazni akarta, de Molnár Lajos takarék pénztári szolga becsukta a kaput és igy mentette meg az agyonütéstől, Wiener menekült Hoji Nándor cukrászhoz, a tömeg ismét utána rohant de Hoji megvédelmezte, ot a vérböl kimosakodott, és egy katona fedezet alatt lakására kisértetett.

    Abonyban 1892 február hó 10

Hurbiczek János   
nyugalmazot főellenőr

5.
Kortesdalok 
Kiskunfélegyháza, 1896. október 11.

Kis lány kezit...
„Selyem kendő, selyem lájbi, selyem szoknya” dallamára

Kislány kezit megszúrta a
Szederinda,
Nem köll nekünk, nem köll nekünk
Reverenda.
Sok zseb van a reverendán:
Tizenkettő,
Egytől-egyig olyan, mint a
Lyukas teknő.

Megint pénzzel akarjátok
Betemetni,
De biz abból nem lesz semmi,
Nem lesz semmi.
Elvitte már a szenteltvíz
Meg a stóla
Szobalánynak, szakácsnőnek
Viganóra.

Puci takács . . .
„Ferenc Jóska azt irta a muszkának” dallamára

Puci takács elindult a vásárba,
A szekere megfeneklett a sárba.
De Bakonyi megpróbálta kirántani –
Azóta lett Puci takács néppárti.

Tóni bácsi lovat vett a vásárba,
A Bakonyi zsebében van az ára,
Könnyű is a más zsebére vásálni:
Azóta lett Tóni bácsi néppárti.

Berta Jánost pénzért meg nem vehette,
Uti passust adtak neki a mennybe,
Azóta jár a papoknak kápsálni:
Azóta lett Berta János néppárti.

Becsületünk nem eladó, nem nem, nem:
Se pap, sem pénz nem tántorit el engem:
Igaz embert, igaz magyart követünk.
Nem Bakonyi, Holló lesz a követünk.

6.
Kérelem választói névjegyzékbe történő felvételre
Újpest, 1896. július 15.

    Tekintetes Központi Választmány!

    Alulirott m. kir. államrendőrségi fogalmazó 37 éves ujpesti lakos, a képviselő választási névjegyzékből kihagyattam és pedig azért, mert nőmnek Ujpesten ingatlana van, mely után adóval hátralékos.

    Ez ellen tisztelettel felszólamlással élek, s kérem magamat a névjegyzékbe pótlólag felvétetni, mert engem, kinek nőm adótartozásához semmi közöm nincs, a választási jog állásomnál fogva megillet.
    
    Tisztelettel

    Ujpesten 1896 julius 15 én

Lisznyai Szabó Jenő 
rendőrségi fogalmazó