III.
ÖNKORMÁNYZATI VÁLASZTÁSOK A KIEGYEZÉS UTÁN
(1867–1900)

1.
Szabálytalan községi jegyzőválasztás
Debrecen,1867. június 17.

    Főszolgabiró Fényes Kálmán jelentvén, miszerint egyik érmelléki szolgabiró főszolgabirói utasitás nélkül, egyik községben előljárókat és jegyzőt választatott – miért is kérdést tesz, valjon az alszolgabirók utasitás nélkül ily esetekben jogosan intézkedhetnek-e? —

    — A járás kormányzata a főszolgabirókat illetvén, ha valahol az előljárók választása szükséges leend, az alszolgabirók tegyenek a járás kormányzójának jelentést, mihez képest a főszolgabirók vagy személyesen, vagy az alszolgabirók által intézkedjenek.

    A felemlitett de meg nem nevezett helyen, az ujabban választott községi előljárók ez alkalommal kivételesen újévig állomásaikon meghagyassanak, – de a jegyző főszolgabiró Fényes Kálmán beleegyezése nélkül állomását el nem foglalhatja.

    Ezen végzés jövő miheztartás végett fő- és alszolgabiró uraknak kiadatni rendeltetett.

2.
Jelentés községi előljárók megválasztásáról
Eger, 1869. január 13.

    Tekintetes megyei Bizottmány!

    Mult 1868 évi December 16-án 1120/CXCIX868 sz. alatt hozott végzésnek megfelelőleg, tiszti kerületemhez tartozó város és községekben jó eleve történt kihirdetések után a birák illetőleg az elöljárók választását megtartottam, hivatalosan jelenthetem: miként a választások kivétel nélkül mindenütt a legszebb és legjobb rendben történtek meg. A népnek a választások körül tanusitott eme példás magaviseletének okát abban találván: hogy a tért – jogainak szabad gyakorolhatása végett – teljesen szabadon hagytam, s hol az összegyült nép egyhangúlag nem nyilatkozott, személyes szavazást rendeltem el, s a többséget a szerint mondám ki, – miböl azon tapasztalatot meritettem, miszerint a nép is megért arra nézve, hogy ily eseteknél a többség akarata elött meghajol, s abban megnyugvást talál.

    Nem mulaszthatok el még is egy körülményt a Tekintetetes megyei Bizottmány előtt felemliteni, mely nem közvetlen a választáskor, hanem a választás után harmad napra Verpeléten történt, ugyan is: az ottani választások alkalmával erős két párt állván egymással szemben, a mult évi biró, és Elöljárók egy része meg nem tartattak, hanem azok helyébe ujak választattak. – A választás után harmad nap a Verpeléti Cassinoba egy Bál rendeztetett, hol a két pártbeliek szinte jelen voltak, – a lemaradt elöljárók sértett büszkeségük, vagy megszünt hatalmuk érzetében a megválasztottak ujdon hatalmuknak túl gyakorlata folytán talán összekoczantak, miböl verekedés fejlődött ki, mely verekedés mindkét pártbelinek éber vigyázata folytán azzal végződött, hogy egyik s másik részröl vagy három embernek eddigiek szerint ugyan nem halálosan megveretett. – Az esetet megvizsgálandó rögtön megjelentem Verpeléten, a vizsgálatot meg is kezdettem, de egészen nem fejezhettem be, részint azért, mivel a megkezdett választásokat meg nem szakaszthattam, de leginkább azért, mert mind két párt főbbjeitől azon irásbeli biztositékot nyertem, hogy az ideig, mig ez ügyet teljesen megvizsgálva – befejezhetni időm engedni fogja – a közrend, személy és vagyonbátorság meg nem rendittetik, személyökkel válaltak felelőséget.

    Kelt Egerben Januar 13-an 869

Tarna jár[ási] szolgabiró

3.
Reklamáció virilis névjegyzékből történt kihagyás miatt
Somogyviszló, 1873. november 30.

    Tekintetes Igazoló Választmány!

    A virilisek névsorábol nevem ki hagyatott holott eddig benne volt, és adóm jelenleg is tul haladja a száz frt. Ugy hiszem, ez, tévedésböl történt, enélfogva a ki igazitást alázatosan kérem.

    Ha pedig az adom csekélységénél fogva történt, ami bár ugy volna, de nem hihetek, mert száz forintnál többet fizettem ez évbe is, vagynak pedig a névsorba igen sokan kik sokkal kevesebb adót fizetnek.

    Ha mondom: az adóm tsekélységénél fogva történt a ki hagyás: akkor mint Lelkész a Törvény 23k §sa kedvezményeivel kivánok élni. Mely alázatos jelentésem mellett öszinte tisztelettel vagyok Viszlón Nov 30kán 1873.

    A Tekintetes Igazoló Választmánynak alázatos szolgája

Beleváry Ferenc
viszlói Lelkész.  

4.
Kérelem választási eredmény megsemmisítésére
Isztimér, 1891. február 10.

    Tekintetes törvényhatósági bizottság!

    Isztimér községben folyó évi február hó 5-én megtartott községi elöljárósági választás – mely a moori járási szolgabiró elnöklete alatt ment végbe – több rendbéli szabálytalanság közt folyt le, miért is ez ellen a választás ellen alulirott isztiméri községi választók felebbezéssel vagyunk kénytelenek élni a következő okokból. –

    Szabálytalan volt első sorban a választás, mert a községi birói tisztségre kijelölt három egyén közül sem felkiáltás sem szavazás útján egyik sem lett megválasztva, a mennyiben azok egyikét, Sumser Andrást, jelölte meg az eljárt szolgabiró megválasztott községi birónak, holott ennek megválasztását úgy a községi választók tulnyomó része, – s ezek között mi alulirottak erősen elleneztük. –

    Szabálytalan sőt törvényellenes volt az eljárás a törvénybiró választása körül. Erre a tisztségre három községi tag u.m. Krausz János, Mattl József és Tolonits János lettek kijelölve, s a választást vezető szolgabiró arra kérdésére, valjon ki legyen törvénybiró, a jelenlevők legnagyobb része Tolonits János nevét hangoztatta, s midőn közfelkiáltás utján a törvénybiró személyében megállapodás nem jöhetett létre, a választó közönség nagy tömege, – különösen mi alulirottak – szavazást kivánt, mégis erre való tekintet nélkül – a törvény határozott rendelkezéseinek ellenére Krausz Jánost kiáltotta ki a szolgabiró megválasztott törvénybirónak.

    ...Ilykép a községi polgárok legszebb jogának gyakorlásában megcsorbíttatván, a választás nemcsak hogy a községi választók legnagyobb része akaratának figyelembe vétele nélkül, hanem egyenesen akarata ellenére történt meg. –

    Minthogy azonban mi alulirottak – kik az előadott tények valóságát mindnyájan tanusithatjuk, – választási akaratunk meghiusitásába bele nem nyugodhatunk, tisztelettel esedezünk a tekintetes megyei Bizottsághoz:

    Miszerint idei februar hó 5-én megtartott községi elöljárósági választást, megejtendő vizsgálat után – megsemmisiteni, s a törvény határozmányainak szemmeltartásával foganatositandó ujabb választást elrendelni méltoztassék.

    Kelt Isztiméren 1891 évi február hó -

    Melylyel maradunk a tekintetes Bizottságnak kész szolgái:

[50 választópolgár aláirása]

5.
A választáson vesztes fél fellebbezése
Tiszadob, 1893. március 21.

    Tekintetes Miklos László alispán Úrhoz,

    mint a bizottságitag vállasztásra vonatkozolag megvállasztott igazoló vállasztmány Elnökéhez Nyiregyházán.

    A Tiszadobon f. évi márczius hó 20-án megejtett törvényhatósági bizottságitag vállasztásnál én alólirott tiszadobi lakos, mint egyik felléptetett pályázó a Tiszadob és Tiszadada községbeli vállasztók részéről, a beadott szavazatlapok szerint, összesen 97, tehát a legtöbb szavazatot nyerttem, – mindennek daczára Szomjas László rendszerinti elnök, a vállasztás vezetésénél részt nem vévén, az általa állitolag megbizot Bodnár László, tisza-dobi lakos, községi jegyző, mint helyettes elnök, a ki szintén, mint jelölt szerepelt; az ön maga érdekének is előtérbe tolásával azon nem minősíthető részrehajló eljárást követte el, hogy engem, ki a fentiek szerint legtöbb szavazatot nyerttem, a megvállasztottak közé, felsem vett; azon indokolással, hogy a fenti szavazat mennyiségből „Lepkowski G.” felirással beadott 82 és a „Lepkowski” 2 szavazat, – miután a vállasztók lajstromában „Lepkowski Gábor” van kitüntetve, teljesen figyelmén kivül hagyott és csak a „Lepkowski Gábor” felirással beadott 13 szavazatomat vette figyelembe.

    Ô ezen önjogú és részrehajló eljárása mellett ő sajátmagát 74 és Tordai József tiszadobi lakost 68 szavazattal jelentette ki V[ár]megyei bizottsági megvállasztott tagoknak.

    Tekintetes Alispán Úr, köztudomású dolog miszerint nevemhez hasonló nevüek, nem csak a Tisza-Dob és Tisza-Dada községekbe, hanem a V.-megye, sőt az ország területén sem igen vannak, s azonfelül a beszedett szavazatlapok közül 13on Lepkowski Gábor nevemnek teljes kiirásával, 82 pedig vezetéknevemnek és keresztnevem kezdő betüjének rendszerinti kiirásával adatván be, a fent ecsetelt eljárást szándékos roszakaratú az alkotmányos vállasztási jog gyakorlatát s a vállasztó közönség közérzületét mélyen sértő kijátszásnak lehet tekinteni.

    Köztudomású dolog Tekintetes alispán Úr, hogy a képviselő vállasztásoknál is, hol törvényhozók választatnak és a vállasztások országosan fölülbiráltatnak, a szavazatok beszedésénél, ha a jelöltek közt hason vezeték nevüek nincsenek, a szavazat szedő küldöttség többet a vállasztóktól, mint az illető jelölt vezeték nevének meghatározását, illetve kimondását nem kivánja és nem követeli, – a legélesebb politikai küzdelmek szenvedélyének malma alatt is a képviselő vállasztásnál egyes vállasztók szavazata azért, mert a jelöltnek csak vezeték nevét kimondva adta be, szavazatát megsemmisiteni nem szokták.

    Végül nem mulaszthatom még az eljárás illustrálására azt is felemliteni, hogy a fenti el nem fogadható pedanteria, ugyanezen vállasztásnál sem Tordai Jozsef másik jelöltel szemben, sem Bodnár László jelölttel szembe érvényesitve nem lett, mint a beterjesztett, vagy beterjesztendő szavazati lapok igazolhatják, számos szavazatlap volt Tordai Józsefre ezen felirással „Tordai tiszttartó” és Bodnár Lászlóra ezen felirással „Bodnár jegyző” lettek beadva, a mint arról a szavazatlapok nyilvános összeirásánál számosan személyesen meggyőződtek.

    Tisztelettel kérem azért Tekintetes Alispán Urat a fentiek figyelembe vétele és előterjesztésével az igazoló vállasztmánynál odahatni méltoztassék, jelen panaszos kérvényem közöltetése mellett, hogy a tiszadobi V.-megyei bizottsági tag vállasztásánál a fentiek szerint ellenem elkövetett sérelmes eljárást hatályon kivüli helyezése mellett, mint azon vállasztásnál a legtöbb szavazatot nyert jelöltet a törvényhatósági bizottsági tagok sorába az érdekelt vállasztók legnagyobb többsége által irásbelileg is kifejezett kivánalomnak megfelelőleg elsősorban felvétetni, illetve kérvényem elintézésének eredményéről engem kegyesen értesiteni méltoztassék.

    Mély tisztelettel alázatos szolgája

    Tisza Dob 1893 Márczius 21

Lepkowski Gábor

6.
Felszólamlás választási visszaélésről
Budapest, 1894. november 10.

    Méltóságos Uram!
    
    Van szerencsém a következő sürgős inditványt beterjeszteni. Bátorkodom kérni kegyeskedjék annak a legközelebbi közgyülés napi rendjére való felvétele iránt intézkedni:

    „Tekintettel arra, hogy a fő és székváros törvényhatósági bizottságának választásánál a szavazásnak titkos volta, a múltból meritett tapasztalat szerint, kijátszatott az által, hogy egyes pártok, – a választópolgárok szavazatának az urnánál való ellenőrizhetősége végett, – feltünő színü papirból készített szavazó cédulákat bocsátottak forgalomba, és tekintettel arra, hogy ezen eljárás által nemcsak a törvény azon intentioja van meghiusítva, a mely a polgárságnak minden bárminemü kül befolyástól teljesen ment, tisztán a lelkiismeret szerint gyakorolható választói jogot akar biztositani, hanem, hogy ezen eljárás folytán a választási eljárás moralitása és ennek következtében úgyszólva a törvényhatóság alapjának moralitása van van megtámadva:

    inditványozom, hogy a törvényhatósági bizottság a jelentésből azonnal és érdemlegesen intézkedjék az iránt, hogy a törvény intentiojával, a választás szabadságával és a közmorállal meg nem egyeztethető ily vissza élés a küszöbön álló községi választásoknál elő ne fordulhasson. Legcélirányosabb intézkedési módnak vélem, ha az igazgató választmány közvetitése mellett a fő és székváros költségére egyöntetü szavazó ürlapok készíttetnek és ez ürlapok a választás napját megelőzőleg a kerületi elöljáróságoknál, a választás napjain pedig a választás helyiségeiben, a közönség rendelkezésére bocsátatnak oly kép, hogy nagyobb mennyiségben az előállitási áron, egyes példányokban pedig ingyen legyenek kaphatók. Egyidejüleg kimondandó volna, hogy a szavazásnak ez ürlapokkal kell történie.”

    Mély tisztelettel Méltóságodnak alázatos szolgája

    Bpest, 894 nov. 10

Csorba Ferenc           
fő és székvárosi törvh. biz. tag

7.
Fővárosi választási külsőségek
Budapest, 1901. szeptember 29.

    Hiába tagadnánk: mint Európaszerte mindenütt, a magyar népnél is nagyon megcsökkent a parlamentárizmusba vetett hit s apránként elfüstölgött az a régi nagy lelkesűltség, mely ősi szilaj erejében annyi ellenpárti koponya beverésében is meg-meg nyilatkozott olykor-olykor. De hát a vér mégsem válik vizzé s a hazát mindenáron menteni óhajtó jelöltek fogadkozásai, rászületett, nyughatatlan kortesek sok beszéde, különféle érdekek, stb.: apránként mégis csak megmozditják a közönyös választók nagy tömegét s mire a szavazás napja elkövetkezik, alig marad valaki, a kit a mozgalmas forgatag magával ne ragadna.

    Ezrével van már rekedt torok mindenfelé; ennek mind a sok „éljen”-től esett baja; a kóborgó szellő meg akár merre bujkál, mindenütt csak zászlókba ütközik, melyek a fővárosban ép úgy, mint a legapróbb faluban megszámlálhatatlan menyiségben hirdetik, hogy melyik jelölt éljen.

    Zászló , ennyi még soha sem volt, mint most. Hijába, a „tiszta választás” jelszava becsukta a csapszék-ajtókat, szétszáradtak az ősi, szebb időket ért kulacsok és sok jámbor birka élete megmarad, melyek pedig hatalmas paprikással volnának hivatva az elfáradt kortesek gyenge erejét istápolni. Igy állván a dolog, hogy még is legyen valami: a zászlók szaporodtak meg mód nélkűl.

    Sovány kárpótlás ugyan, de ha különb nincs, ez is megteszi. Legalább az ellenpártot bosszantja. Igaz, hogy a „szeretve tisztelt” jelölt zsebét is jócskán lapítja, mert hát felettébb sok kell belőle, hiszen némely kerületben csakugyan több a zászló, mint a szavazó. És haj, hány jelöltnek nem marad egyéb a dicsőségből, mint a zászlógyáros borsos számlája, mert hiszen a választó lelkesűl ugyan, az „éljen”-t sem sajnálja, de már a zászlót csak a jelölt fizeti.

    Nem kisebb szerepe van azonban a tollnak is. S e részben különösen nagy a haladás. Azelőtt a „fejér tollas párt” maga szerelte fel magát alkalmatos jelvénynyel, saját lúdjai, kappanjai mezéből, a „veres tollas párt” hasonlókép, csakhogy valami helybeli ezermester festékbe mártotta a tolakat; de manapság már ez nem járja. Most már diszes bokrétákat készitenek, a melyeken ékeskedik a jelölt becses arczképe is, verssel, vagy anélkül. Mind gyárban csinálják már ezeket, pedig hát nem ingyen, a mint azt a szegény jelölt legjobban tudja.

    A plakátokról mit szóljunk? Ezekre nézve is most érkezett el az aranykor. Roppant számban ellepik a falakat, mint a sáska, egy ideig hirdetik a jelölt nagyságát, azután mint kályhába gyujtó, avagy sárkánypapiros végzik be rövid életüket. És ha annak szép reményei, kit magasztalnának, ép úgy füstbe mennek, mint a kályhagyujtó, vagy ép úgy elrepűlnek, mint a sárkány, de bús emlékei fel-feltünnek, mikor a nyomdász megsürgeti a számlát.

    Még ez azonban mind nem elég. A roppant népszerűségre vergődött levelező-lapok is kiveszik a maguk részét a választásokból. Eleinte hires tájképeket, épületeket, nagy férfiakat s efféléket nyomtak ezekre az apró, kemény papirosokra, most azonban már egyes jelöltek arczképével ellátott levelezőlap is van elég.
 
    De hisz ugyan ki és mi is lehetne most érdekesebb e világon, mint a jelölt, a kinek emléke így bizonyosan megmarad, még sajnos bukás esetében is, legalább egyik-másik levezőlap-gyűjteményben.
De meg is maradhat. Mert hej, sokat dolgozott szegény jelölt ezért a is dicsőségért. Már nehány hete levetette rendes, polgári ábrázatát, mely talán megelégedett, jól táplálát és piros vala, – s helyette aggodalmas, gondterhes arczot öltött, melyen ott ül a honfiúi fájdalom s a haza és „nép” sorsán való töprengés...

    ...A mint aztán vége a választásnak s ablakfüggöny, bábruha lesz a lengő zászlókból, a győzedelmes jelölt képe megint kiderül, a vesztesén pedig még jobban tanyát üt az a mélységes töprengés; csakhogy most már nem a haza és nép sorsa miatt, hanem a jól felszaporodott alkotmányos költségek kifizetése iránt, a melyekről a „tiszta választások” uralkodása idejében sem lehet azt mondani, mint a boszorkányokról, hogy: nincsenek.