I.
A NÉPKÉPVISELET MEGTEREMTÉSE (1848–1874)

1.
Az 1848-as törvények a választásokról (részletek)
Pozsony, 1848. április 11.

    V. Törvényczikk. 
    Az országgyűlési követeknek népképviselet alapján választásáról.
    1. §. Politikai jogélvezetet azoktól, kik annak eddig gyakorlatában voltak, elvenni, a jelen országgyűlés hivatásának nem érezhetvén, mindazok, kik a megyékben és szabad kerületekben az országgyűlési követek választásában eddig szavazattal bírtak, e jog gyakorlatában ezennel meghagyatnak.
    Ezeken kívül:

    2. §. Az országnak s kapcsolt részeknek mindazon benszületett, vagy honosított, legalább 20 éves, és sem atyai sem gyámi, sem gazdai hatalom, sem pedig elkövetett hűségtelenség, csempészkedés, rablás, gyilkolás és gyujtogatás miatt fenyiték alatt nem levő lakosai, a nőket kivéve, törvényesen bevett valláskülönbség nélkül választók:
    a) Kik szabad királyi városokban, vagy rendezett tanácscsal ellátott községekben 300 e.ft. értékü házat vagy földet, egyéb községekben pedig eddigi urbéri értelemben vett 1/4 telket, vagy ezzel hasonló kiterjedésü birtokot, kizáró tulajdonul vagy hitveseikkel, s illetőleg kiskoru gyermekeikkel közösen birnak.
    b) Kik mint kézmüvesek, kereskedők, gyárosok telepedve vannak, ha tulajdon műhellyel, vagy kereskedési teleppel, vagy gyárral birnak, s ha kézművesek, folytonosan legalább egy segéddel dolgoznak.
    c) Kik, habár a fentebbi osztályokba nem esnek is, saját földbirtokukból vagy tőkéjükből eredő 100 ezüst forint évenkinti állandó s biztos jövedelmet kimutatni képesek.
    d) Jövedelmükre való tekintet nélkül a tudorok, sebészek, ügyvédek, mérnökök, akadémiai müvészek, tanárok, a magyar tudós társaság tagjai, gyógyszerészek, lelkészek, segédlelkészek, községi jegyzők és iskolatanitók, azon választókerületben, mellyben állandó lakásuk van.
    e) Kik eddig városi polgárok voltak, ha a fentebbi pontokban leirt képességgel nem birnak is.

    3. §. Választható mindaz, ki választó, ha életének 24-ik évét betöltötte, s a törvény azon rendeletének, miszerint törvényhozási nyelv egyedül a magyar, megfelelni képes.

    6. §. Minden egy követ választása végett egy külön választókerületnek kell alakíttatni, s mindegyik választókerület csak egy országgyülési követet választ.

    28. §. A választásnál szavazati joggal csak azok birnak, kik a választóknak a fentebbiek szerint kerületenkint készitendő összeirásában benfoglaltatnak, s csak azon kerületben birnak szavazati joggal, a mellyben összeírva vannak.

    29. §. Az összeirásban foglaltak közül a választási jog senkitől meg nem tagadtathatik.

    32. §. A szavazás a szavazó nevének a küldöttség általi feljegyzésével, – s valamint a szavazatok összeszámitása is mindazonáltal nyilván történik.

    34. §. Ha a szavazás bevégeztével a szavazóknak általános többsége egy egyén mellett nyilatkozik, az megválasztott országgyülési követnek azonnal kijelentetik.

    35. §. Ha a szavazóknak általános többségét azok közül, kikre a szavazás történt, egyik sem nyerné el, azon két egyén között, kik aránylag legtöbb szavazatot nyertek, újabb szavazás történik.

    39. §. Kiki csak személyesen szavazhat.

    43. §. A szavazatszedő küldöttség a választás folyamáról rendes jegyzőkönyvet vezettetvén, azt a választás befejezésével az elnök és jegyző s a szavazatszedő küldöttségnek legalább két tagja, 3 példányban aláirják, s egy példányt a megválasztott követnek azonnal kezéhez juttatván, a másik kettőt a levéltárbani fentartás, s illetőleg a belügyek ministerének leendő átküldés végett, a központi választmánynak beadják.

    44. §. A megválasztott követnek a kezéhez juttatott választási jegyzőkönyv, megbizólevél gyanánt szolgál.

    56. §. Mindegyik országgyülési követnek az országos pénztárból 5 pft. napidíj, s lakbér fejében évenként 400 pft. fizettetik.

    57. §. A pénzügy s közmunkák ministerei megbizatnak, hogy az országgyülési tanácskozásoknak Pesten leendő folytatásához megkivántató alkalmas helyről gondoskodjanak.

2.
1848-as népképviseleti választások
Miskolc, 1848. június 20.

    Losonczy Gedeon mint a követválasztás vezérletére a dédesi választó kerületbe kiküldött elnök a két pártra szakadt választók között és ittasság következtében támadt vérengzés – és a többiek tetemes megsérülésében végződött verekedés miatt a követválasztásnak megtörténését jelentvén be –

    – amely örömmel értesül a választmány a követválasztásnak a megye többi kerületében óhajtott renddel történt véghezviteléről, oly fájdalom tölti el arról tudatván, hogy a dédesi kerületben ama naphoz, melynél szebb a haza polgáraira nézve még nem derült, vérengzés és alacsonyitó rendbontás emléke csatlakozik. Amennyiben a bejelentett tények megtorlást igényelnek, a részben azokat a megyei bizottmány intézkedése alá bocsátá, amennyiben pedig a felfüggesztett választást a jövő július 2-ig okvetlenül eszközölnie okvetlenül kötelességében áll a választmánynak, a követválasztás tudósitást tévő elnökét ezen minőségi munkálásra újólag felhatalmazza, oda utasitván minthogy az 1848. V. t.c. rendeletéhez képest, miszerint a rendfenntartást fegyverek alkalmazásával is eszközölheti, – annak az újabbi választáshoz megszerzésére oly mértékben, mennyit elegendőnek vél – az illető helyen minden lépést tegyen meg. Egyszersmind a dédesi kerület választóihoz oly tartalmú körlevél kibocsátását rendeli el a választmány, mely ... az illetőket bejelentett tényekhez hasonló merénytől óvakodásra szigorúan figyelmeztesse, hogy ki ... tilalom ellenére fegyverrel jelenik meg a választáson, fegyverétől azonnal megfosztatik, más részről pedig arról is biztositsa, miképp a választást gátló rendetlenkedés elháritása, a választók bátorságositása a célszerűnek látott intézkedést maga részéről kötelessége szerint megtévén, választói jogaikat aggodalomtól menten gyakorolandják. – 

Egyébiránt az újabbi választás határnapjának kitüzése akkorra halasztatik, midőn a követválasztási elnök a rendelkezése alá nyerendő fegyveres erőnek mennyiségéről biztos tudomást nyervén, azt a választmánnyal közli. 1848. junius 20-án Báró Vay Lajos főispán úr elnöklete alatt Borsod vármegye képviselő bizottmánya részéről Miskolc városában tartott gyűlés alkalmával.

3.
Kossuth Lajos a választójogról, a népfelség elvéről
Kütahya (Törökország), 1851.

    1851-ben kutahiábani letartóztatásom alatt, kérdés intéztetvén hozzám, miként gondolom jövendőben kiegyenlithetőnek azon nyelv és nemzetiségi viszályt, melly 1848-ban olly szerencsétlen befolyással volt a szabadsági mozgalmakra? E kérdésre francziául egy előterjesztéssel feleltem, mellynek magyar forditása itt következik:

Javaslat
Magyar Ország jövő politicai szervezetét illetőleg,
– tekintettel a nemzetiségi kérdés megoldásaira

    ...Én ... mint Magyar, ismerve nemzetem jellemét és osztozva benne, én hazám jövendőjét nem a hatalomban, hanem a szabadságban keresem. Beszéljenek „erős kormányról” azok, kik a „rend” ürügye alatt uralomra vágynak. Én azt hiszem, hogy a rendnek nincs erősebb biztositéka mint a megelégedés, melly csak szabadság alapján lehetséges. Én tehát ellene vagyok a központositás eszméjének, én gyűlölöm a mindenhatósági irányt ugy a törvényhozó, mint végrehajtó hatalomnál és soha nem fogok kezet nyujtani olly intézvények behozatalához, mellyek egy részt ellenkeznek az emberi-jogokkal, miket az államnak védeni, s nem elnyelni kell; más részt ellenkeznek a politicai szabadsággal is, mert a hatalmat csak a szabadság rovására lehet öszpontositani.

    Én azt ohajtom, hogy ugy az emberi-jogok mint a politicai szabadság minden csorbitás ellen biztonságban legyenek. Ezen szempontból indúlva ime feljegyzem a vezéri elveket, mikre Hazám jövendő szerkezetét fektetve látni „ohajtom”:

    Fő alap elv: a népfelség vagy is önkormányzat. Nép alatt értem a honpolgárok egyetemét. Ezen értelmezés jogegyenlőséget, annál fogva egyetemes szavazat jogot feltételez. Azonban a honpolgárok egyeteme választói jogának gyakorlatával – és az ezen választásbol kifolyó megbizatások gyakorlatával csak az államot összesen érdeklő tárgyakban képezhetik a Népfelség organumát.

    Vannak ennek más organumai is.

    Az egyén – az egyéni jogok körében, – a család a családi ügyekre nézve, – a község a községi ügyekben, és a – megye a megyei ügyekben, szerintem olly sérthetlen organumai a Népfelségnek mint az összes Nemzet a nemzeti ügyekben.

    Sok család rosszúl vezeti családi dolgait, de azért nincs olly korlátlan despotizmus a világon, melly magát a családi ügyek gyámnokává felvetette volna, azon ürűgy alatt, hogy ő azokhoz jobban ért.

    Szint ugy mint a családnak, önkormányzati szabadsággal kell birni az egyénnek, a községnek, a megyének. Szabad országban, a polgároknak önkormányzati szabadsággal kell birniok, mind azon jogok gyakorlatában, mellyek őket, mint egyéneket, mint családokat, mint községi és megyei tagokat megilletik.

    Az egyén jogai nem függhetnek a család, a község, a megye, az állam kényétől; ellenkezőleg, a családi kényuralom ellen pártfogást kell találniok a községben, a községé ellen a megyében, a megyéié ellen az államban, és az államé ellen, – az egyéni, családi, községi, megyei Önkormányzat elvének az – alkotmány által elismert sérthetetlenségében – mint szinte a megye azon jogában, hogy az állam kényuri parancsaitól a végrehajtást megtagadhassák – a köz tisztviselők felelőségében, mellynek valóságát biztositsa az, hogy minden egyénnek, családnak, községnek, és megyének joga legyen panaszt emelni akár melly köztisztviselő ellen, bármi magas helyzetű legyen is az és a nyilvánosság által ellenőrzött független bírák által, a hatalommali viszaélést megboszúltatni.

    A melly szabadságot követelem az egyéni jogok számára, követelem azt, a családi, községi, megyei önkormányzat számára is...

4.
A pesti közgyűlés határozata az országgyűlési követválasztásoknak
az 1848-as törvények alapján történő megejtéséről
Pest, 1861. február 1.

    Miután ezen leg felsőbb helyen az országgyülési követek választása iránt megállapitott szabályok az 1848-i V. törvény czikk több pontjával – nem egyeznek, határoztatik, hogy Pest városa, mely az 1848-iki törvények alapján szervezte magát, csak ezen törvények V. czikkében gyökerezett választási módot követendi, mi is, hivatkozva a f. é. januar hó 16.-i tartott közgyülésből a n[agy] m[éltóságú] magyar kir. főkanczellárhoz intézett feliratra, ugyan ezen magas kormány hatósághoz egy feliratban ezen kéréssel terjesztendő fel, hogy tekintve a törvény világos rendeletét és azt, hogy Pest város ugy fekvése mint népessége, s fővárosi anyagi és szellemi kényelmeinél fogva hazánkban kizárólag van hivatva a törvényhozás helyéül szolgálni, emellett mint főváros ennek minden kellékeivel birva leginkább van összhangzásban a törvény hozásnak ugy anyagi mint szellemi czéljaival, – méltóztatnék a n.m. főkanczellar ur hathatos befolyását arra használni fel, hogy ő felsége eltérve a f. évi januar 7-kén határozatátol az országgyülés helyeül nem Budát hanem Pestet rendelni el.

5.
Törvénysértő választási kortesutasitás
Galsa, 1861. március 16.

    Tanitó Ur!

    Mit hallok, maga Repecki részére kolompol? hát melylyik ördög tanitotta ere meg és micsoda Lucifer fogott hellyet szivébe, hogy önmaga Egyháza ellen forditsa a fegyvert, és megkeseritse az Anyát, melynek kebelén született és jelenleg is ápoltatik. Hát illyen allyas lelkü tanitót tartok én kerületemben? – nem tugya é Szent-Pál mondását, „hogy mindenek előtt hitsorsoddal tegyél jót”. Hát azért tartottam meg az egyház kenyerét enni, azért tartottam meg tanitói állomásában mikor annyi alkalmam lett volna magát kicsapni, hogy magátul keserüséget kellessen nyelni. – Ezennel meghagyom magának hogy még ma a faluval végezzen, az illető szavazókat beszéllye rá hogy Károlyira szavazzanak, azoknak Nevöket irja fel, és hozzám holnap délután személyesen elhozza. Ellenkező esetre megszünt katholikus ember lenni. Egész környék mind Károlyi részén ál, csupán csak faluja Egyház ellenes

    Kelt Galsán 16 már. 1861.

Valovics János  
ker. alesperes   

6.
Buda főváros követválasztása
Buda, 1861. március 17.

    A lefolyt hetekben a politikai lapok számos követválasztás leirását hozák. Nem egy helyről szomoruan kellett tapasztalnunk, hogy a pártszenvedély fékét vesztette s oly jeleneteknek valánk tanui, melyeket alkotmányos életünk uj reggelén valóban csak ellenségeink örömére idézett elő a meggondolatlanság vagy roszakarat. De voltak, még pedig tulnyomó számmal voltak megható, szép választások is, melyek népünk társadalmi műveltségéről és politikai érettségéről tesznek fényes bizonyságot.

    Ez utóbbi tekintetben a legragyogóbb példával ment elő az ős főváros Buda, mely a képviselő-választás napján, mártius 17-én, lélekemelő alkotmányos ünnepet ült, tanuságot adva a választók hazafiui szelleméről s alkotmányos polgárhoz illő rendszeretetről. Olvasóink tudják már, hogy Buda főváros egyik választókerülete fényes érdemü hazánkfiát, az 1848-i miniszter, b[áró] Eötvös Józsefet, a második kerület a főváros s a távoli vidék köreiben dicséretesen ismeretes ügyvédet, Balássy Antalt választá meg.

    B. Eötvös megválasztásának szinhelye a budai téres nyári szinház volt, mely egészen megtelt választókkal; a páholyokat és karzatokat vidám hölgyek serege foglalá el. Minden választó b. Eötvös arczképét viselé kalapja mellett. Az emeltebb helyet elfoglaló szinpadon ült a választási bizottmány, virágok, zászlók és városi czimerek között. A gyülést a bizottmány elnöke, a korábbi polgármester, Walheim, nyitotta meg rövid beszéddel, mire a jegyző magyar és német nyelven felolvasá az ide vonatkozó törvényczikkelyt. Ekkor Buda egyik legérdemesebbb polgára, Ráth Péter lépett a szószékre, elmondván a nap fontosságát s azon tulajdonokat, melyeket Buda városa az ő képviselőjétől megkiván. Midőn b. Eötvös József nevét kimondá, a ház falait megrenditő Éljen! tört ki, a karzat hölgyei kendőiket lobogtatták, – s a szinház falain kivül álló, több ezerre menő népsokaság hiven viszhangzá a belülről hangzó örömkiáltásokat. – Szavazást – ismételt kérdésre – sem ohajtván senki, a választás nehány percz müve volt. Az eredmény elnöki kimondása után b. Eötvös József lépett választói elé, fényes beszédben köszönvén meg választói bizalmát. Miután ő Budán született s itt élte ifjusága legszebb éveit, főtörekvésének vallá, hogy ezután is mindig hű fia maradjon szülővárosának. Beszédét zajos éljenzések kisérték s a lelkesedés riadva tört ki, midőn előadása végén kimondá azon meggyőződését, „hogy oly nemzet, mely egyetért, s magát a jog teréről sem anyagi érdekek által elcsábittatni, sem fenyegetések által elijesztetni nem engedi, oly nemzet, mely a törvény paizsa alatt szabadságaért küzd, – legyőzhetetlen!” – A beszéd végeztével egy gyönyörü nemzeti zászló adatott át a megválasztottnak, melyet Buda hölgyei ezüsttel himeztek. Erre az egész gyülekezet eléneklé a Szózatot, melylyel a választási ünnep be lőn fejezve.

    De az utczák ünnepe csak ezután kezdődött s oly diadalmenetnek valánk tanui, melynél nagyszerübbet fejedelmek sem tapasztaltak. Báró Eötvös Józsefet, ki Pesten lakik, haza kisérték választói. Zászlót lobogtató, magyar diszruhába öltözött lovasok után jött a négylovas hintó, melyben a képviselő s egy választó ült, utána ismét lovasok, gyalog zászlósok, vagy ötven hintó s a tengernyi népség, mely az egész hosszu uton nem szünt meg éljenezni és a Szózatot énekelni...

7.
Deák Ferenc nem fogadja el a zalai képviselőséget
Pest, 1861. május 15.

    Tekintetes Megye Közönsége!

    Azon bizalomnak, melyel engem a Tekintetes megye közönsége meg ajándékozni kegyeskedett, csak akkor volnék képes meg felelni, ha szándékom szilárdságának erőm s tehetségem meg felelnének. De a helyzet rendkivüli nehézségei között érzem gyöngeségemet.

    A bizalom melyet a T[ekintetes] Közönség irántam nyilvánitott, erősiteni fog hogy ne csüggedjek, s öröm érzéssel tölti el keblemet annyival inkább, mert azon megyéről származik, mely szülő földem, melyhez életem leg szentebb emlékei kötnek.

    Fogadja a Tekintetes Közönség e bizalomért mély tisztelettel ki jelentett őszinte köszönetemet, melyel vagyok

    A Tekintetes Megye Közönségének

alázatos szolgája  
Deák Ferencz     

    Pesten Majus 15-én 1861

8.
Csongrád megye választási elnökének jelentése a makói választásról
Makó, 1865. november 24.

    Méltóságos Báró Főispán Úr!

    Makó város országgyűlési képviselőjének megválasztására kijelölt határidőn, folyó hó 23. napján megejtett szavaztatás eredménye az lőn, hogy a három követjelöltek közül általános többséget egyik se nyert. Törvény értelméhez képest tehát a legtöbb szavazatot nyert két követjelöltek, úm.: Návay Tamás és Faragó Ferenc urakrai szavazást tegnap délután két óra tájban megkezdettük.

    Azonban mig a szavazás mint látszott csendesen folytattatott, a városházi nagy teremben összegyülekezve volt választóközönség közt igen nagy rendetlenség ütött ki. Ugyanis Faragó Ferenc úr pártjabeliek beszivárogtatott, szavazattal nem biró csőcselék nép által gyámolitottan azt kezdték követelni, hogy kit a nép többsége kiván, annak kell a város képviselőjének lenni, s ezen fanatizált sokaság, a Faragó-féle jelvényt fölragadva, pártoltját mindenféle bachanalis ujjongások s lövöldözések s az ellenpártiak sértegetve fenyegető szavakkal illetése után, bár pártfogoltjuk nélkül a városházi nagy terembe visszatérvén, az ott volt ellenpártbelieket a teremből kiszoritotta s helyszinröli elszéledésre kényszeritette, következésképpen engemet s a velem működő küldöttségi tagokat is. 

    Ennélfogva miután többé a személyes bátorságot, több igen érdemes választók előadásuk szerint is fenntarthatónak nem láttam, a szavazást a törvény szerint rám háramló felelősség súlya alóli menekülhetés tekintetéből felfüggesztendőnek találtuk annak kijelentésével, hogy a szavazás mai nap délelőtti 1/2 10 órára elhalasztatik.

    A városházához mai nap a kijelölt időben felmenvén, bár Méltóságodnak tegnap bemutatott kérésem folytán közbátorság szempontjából tett intézkedéséből a Cs[ászári és] k[irályi] csendőrséget fölállittatva tapasztaltam: fent a szavazásra rendelt szobában a legnagyobb rendetlenségnek, panaszolkodásoknak lettem tanujává. Ugyanis a Faragó-féle párt emberei közül többen ... azon felbőszitő hirt terjesztették a nép közt, hogy az összeirásból a házzal biró zsellérek törvényellenesen zárattak ki, mert 1861. évben a szavazásra történt összeirásba valamennyien fölvétettek. 
Ily körülmények közt, mivel a felbőszült néptömeg közt megjelenni a magokat csendesen viselt ellenpárt beliek nem bátorkodtak, de meggyőződésük szerinti szavazásukat szabadon kijelenteni a nyers tömeg túlnyomósága miatt nem bátorkodtak, s mert a kirendelt fegyveres erőben sem láttam feltalálhatónak azon nyugodalmat, mely a szavazás közben megkivántatik: a szavazat jegyzésével fölhagyni ismét kényszeritettnek láttam magamat; és miután e szerint úgy látszott, hogy a nyers tömeg felbőszültségének lecsillapulására pár napi időköz okvetlenül megkivántatik, miután továbbá az idő ilyen megszaggatásánál fogva a T[ekintetes] Központi Választmány október 5. határozata szerint november 23-ra kijelölt határidő tettleg megszünt, és a T. Központi Választmány jóváhagyása reményében a választásra határidőül f. hó 28. napját, a délelőtti órákat tűztem ki...

    Többnyire mély tisztelettel vagyok

    Makón, 1865. november 24. napján 

Méltóságodnak alázatos szolgája
Bánfy József               
választási elnök              

9.
Kossuth Lajos nem fogadja el a szentesi képviselőséget
Torinó, 1869. április 19.

    Ifj. Bartha János
    választási elnök urnak Szentesen
    Tisztelt Elnök Ur!

    Volt szerencsém venni becses levelét, mellyel értesiteni méltóztatott, hogy Szentes városa országgyűlési képviselőjévé egyhangulag megválasztattam.

    Reám a sors soknemü bánatot mért. E sok bánat közt jótékonyan hatott lelkemre a bizalom, mellyel Szentes városa választó polgárai rólam – a hazámfiai köréből oly régóta számkivetettről megemlékeztek...

    Bár olyanok volnának hazánk állami viszonyai, hogy e hálatartozásnak a reám ruházott diszes tiszt elvállalásával s hüséges teljesitésével eleget tenni szabadnak tekinthetném.

    Ezt azonban – fájdalom – tennem nem szabad. S ugy hiszem nem is várták tőlem tisztelt választóim, hogy képviselő állást a jelen viszonyok közt elfogadok.

    Hiszen ismerik nyilvánosságra hozott nyilatkozataimból nézeteimet ama közjogi törvények felől, melyek által hazánk az osztrák birodalommal egy államtestté összeforrasztatott. – És tudják, hogy én ezen (legbensőbb meggyőződésem szerint) hazánk állami jogait mélyen sértő törvények alatt élni s még a megváltoztatásukra irányzandó parlamentáris közremüködhetés kilátása mellett is – a belőlük folyó kötelességek teljesitéséhez csak egy pillanatig is hozzájárulni, lelkiismeretemmel, elveimmel s kötelességeim érzetével merőben ellenkezőleg tartom...

    E hittel kebelemben én, távol minden személyes érdekhajhászattól s minden fontoskodási viszketegtől (mit minél gyakoribbnak látok korunkban, annál jobban utálok) én szerényen, de szilárdan megállok a sorstól számomra kijelölt őrálláson, bár ha ott felejtetném is. Megállok, mig felvált vagy a cselekvés alkalma, vagy egy erősebb őr, vagy – a halál. Leszen, mint az Isten akarja, de megállok.

    Szentes város polgárai nem lehettek ez elhatározásom változhatlansága iránt kétségben: azért nem is vélek csalódni, midőn azt hiszem, hogy nem olly célal adták reám szavazatukat, mintha megvárnák tőlem, hogy képviseletüket a jelen viszonyok közt elfogadjam, hanem... megválasztásomnak főrugója és lényeges politikai értelme mégis csak az, hogy Szentes városa polgárai – egy nem régi csalódáson okulva a legfélreismerhetlenebb módon tudatni akarják az országgal, miként ők a mult országgyülésen nevükben támogatott politikát határozottan kárhoztatják és az ott létrehozott államjogi törvények által nemzetünk önállását s törvényes függetlenségét sértve találják, hazánk jövendőjét pedig biztositva nem találják. 

    Mondanom sem kell, hogy Szentes városa polgárainak e meggyőződésében lelkem egész erejével osztozom...

    Ezek után megujitva az irántam tanusitott becses bizalomért mélyen érzett hálás köszönetemet, ezennel kijelentem, hogy a reám ruházott képviselő tisztet ez alkalommal el nem fogadhatom...

    Turin, április 19. 1869.

Kossuth Lajos

10.
Meghatalmazás választási ügyben történő eljárásra
Veszprém, 1869. április 26.

Meghatalmazás

    Melynek erejével alúlirott Galánthai gróf Eszterházy Pál, az ugodi választókerület országgyülési képviselője budafalvi Vermes Illés veszprémi lakos s köz és váltó ügyvéd urat felhatalmazom, hogy az ugodi választók egy része által ellenem és megválasztatásom s különösen a választási eljárás ellen s annak megsemmisitése végett az Országgyüléshez beadott kérvény tárgyalásánál a Képviselőház házszabályainak értelmében engem képviselhessen, nyilatkozatokat tehessen, válaszomat úgy irásban mint élőszóval előterjeszthesse, ahhoz minden szükséges adatokat és bizonyitékokat öszsze gyüjthessen, a választás érvénye vagy érvénytelensége fölött legjobb belátása szerint nyilatkozhassék, a vizsgálat elrendelését kérhesse vagy ellenezhesse, tanúkihallgatásokat kérhessen, esküt ajánlhasson, egy szóval mindent, mi a választás érvényességének törvényes utoni bebizonyitásához szükséges, nevemben és megbizásomból, szabadon tehessen. Mindezekért mindennnémü költségét, fáradságát és időmulasztását megtériteni fogom.

    Melyről kiadtam ezen meghatalmazó levelet saját nevem aláirásával ellátva.
    Veszprémben 1869ik évi aprilis hó 26án.
    Előttünk:     Gr.Zichy Manó

    Eötvös Károly                                     Gr.Esterházy Pál

11.
Egy képviselő emlékeiből

    ...A választási korrupció ... a korrajzból ki nem hagyható. Ez már a Deák-párti időben, különösen az 1872. évi választásoknál vette kezdetét, de azóta nőttön-nőtt, miglen az 1910. évi választásoknál tetőpontját érte el, bár közben volt aránylag igen tisztességes választás is, melynél a hivatalos presszió is kevésbé érvényesült. Ilyenekül kell megjelölnöm a Széll Kálmán vezetése alatt 1901-ben, a Tisza István vezetése alatt 1905-ben és a koaliciós kormány kinevezése után 1906-ban rögtön kiirt választásokat: Ez utóbiaknál a legrosszabb akarat mellett sem szervezhette volna a kormány a szokott apparátust és nem is gyüjthetett volna kasszát. Annál csodálatosabb az a szédületes visszaesés, amely 1910-ben beállt. Ezek a szomorú jelenségek korántsem szoritkoztak a kormánypártra. A szélsőbal kivételével, mely azonban később szintén belesodortatott a piszkos árba, minden párton előfordultak, de nem egyenlő mértékben. A szélsőbali törzskerületek sokáig adtak ugynevezett „ingyen-mandátumot”, de utóbb a ragály sokat közülük megmételyezett. Ámde a partie nem volt egyenlő kormánypárt és ellenzék közt, mert az ellenzéki jelöltek csak a magukéból költhettek, a kormánypártiak a pártkasszából nyertek bőséges támogatást. A függetlenségi pártnak sohasem volt pártkasszája, az én pártomnak a tehetős párttagok hozzájárulásából néha volt, de ez sohasem ért nagyobb összeget, mint annyit, amiből 60-70 jelöltnek a legális költségekre lehetett támogatást nyújtani, tehát semmiképpen sem volt a korrupciónak előmozditója. A kormánypárti kassza azonban, mely kitüntetéseket vagy egyéb viszontszolgáltatásokat keresők, a hatalomhoz simuló gazdagok, vállalatok és bankok hozzájárulásaiból táplálkozott, némely választásnál (különösen 1896 és 1910) milliókra rugott. Az utolsó esetben köztudomásu botrány is tapadt keletkezéséhez. Mindenesetre az a szomoru szerep, melyet a pénz a választásoknál játszott, szintén a kormány javára billentette az eredmény mérlegét, mert az ő pártjának volt, az ellenzéknek pedig nem volt, – vagy alig volt pénze.

    Már itt is ki kell emelnem, hogy az én jászberényi választókerületem, melyet 1881. évtől kezdve mostanáig szakadatlanul szerencsém van képviselni, a kevés, de ragyogó kivételek közt első helyen áll. Midőn itt először megválasztottak, még viseltem legális költségeket; azután ezeket sem. Pedig ismételten megmozditottak minden követ, hogy engem onnan kibuktassanak. Hasztalan volt. Választóközönségemről még szólni fogok, mert politikai emlékeim egyik legszebbike az a viszony, amely köztünk fennállott....

    Már magábanvéve is ritkaság ugyanannak a mandátumnak 40 éven át megszakitás nélküli birtoka; legfeljebb akkor fordul elő, mikor a képviselőt helyi kötelékek is fűzik választóihoz, mikor körükben lakik, helybeli társadalmi befolyással, rokoni összeköttetésekkel rendelkezik. De Jászberény közönsége közt és köztem mindebből semmi sincs meg. Egy talpalatnyi földem sincs nekem, sem bármely rokonomnak, vagy már korábban ismert barátomnak, sem a Jászságban, sem annak szomszédságában; egy árva lelket sem ismertem a városban, mikor az 1878. évi választások alkalmával, pusztán a politikai rokonérzés alapján, az ottani ellenzék nekem ajánlotta fel a jelöltséget. Én azt akkor nem fogadhattam el, mert ugy véltem, hogy, ameddig lehet, meg kell tartani az árvabobrói tót kerületet, melyben másfél évvel előbb megválasztattam és akkor is ellenjelölt nélkül állottam... 1881-ben... nem volt Jászberényben más lehetséges jelölt, mint én, még pedig bizonyos győzelemmel. Bobrón állásom meginogván, elfogadtam a jászberényi jelöltséget és ezzel egész politikai pályámnak megbecsülhetetlen szilárd alapot szereztem egy példátlanul tisztességes, nagyon értelmes, feltétlenül megbizható, tántorithatatlanul hű választóközönségben...Családi kincsként őrzöm azt a zászlót, amelyet 25 éves jászberényi képviselőségem ünnepén nekem emlékül adtak. Mig a legtöbb politikus, aki állandóan képviselő akar lenni, a választási költségeket privát költségvetésébe mint jelentékeny tételt kénytelen beállitani (hacsak a pártkassza nem segit rajta), nekem az egész 40 esztendő alatt, melyen át Jászberényt képviseltem, csak kétszer kellett feltünően csekély összeggel a legális költségekhez járulnom.Rendesen egy árva garast nem költöttem, zászlót, jelvényt sem fizettem; szóval a szó legszorosabb értelmében ingyenmandátumot élveztem. A cigánynak adott borravaló és a vasúti menetjegy volt egész választási költségem. Pedig két kétségbeesett rohamot kellett kiállanom: egyszer a kormánypártét (a Bánffy-féle választások alatt), amikor óriási pénzösszeggel és a helyi érdekek dédelgetésének kilátásával léptettek fel ellenem egy minisztert; később egy helyi frakcióét, mely kezébe tudta keriteni a választás vezetését és furfanggal remélt győzni. Mindezekkel szemben tiszta eszközökkel tartottam meg a poziciót, vagyis inkább tartotta azt meg választóim erkölcse, mig végre mindenki elállott annak megostromlásától.

12.
Részletek a törvényhatóságok rendezéséről szóló
1870. évi XLII. törvénycikkből
1870. augusztus 1.

    1.§. A vármegyék, székelyszékek, Jász-Kun, Hajdu- és nagykikindai kerület, Kővár-, Fogaras és Naszód vidéke, a szepesi XVI város kerülete, s a szabad királyi valamint a 88-ik §-ban elősorolt városok, mint önálló törvényhatóságok, jövőre is gyakorolni fogják a törvény korlátai között:
    a) az önkormányzatot,
    b) az állami közigazgatás közvetitését,
    c) ezeken felül a törvényhatóságok egyéb közérdekü, sőt országos ügyekkel is foglalkozhatnak, azokat megvitathatják, azokra nézve megállapodásaikat kifejezhetik, egymással és a kormánynyal közölhetik s kérvény alakjában a képviselőházhoz közvetlenül felterjeszthetik. Buda és Pest városok beligazgatási szervezéséről azonban külön törvény rendelkezik.

18.§ . A törvényhatóság egyetemét a bizottság képviseli...

19.§. A bizottság áll fele részben a törvényhatóság területén legtöbb egyenes államadót fizető azon nagykorú állampolgárokból, kik országgyűlési képviselőválasztásra jogositva vannak; hason fele részben pedig a választó közönség választottjaiból.

22.§. A legtöbb adót fizetők névjegyzékét az adóhivatalok hivatalos kimutatásai alapján minden év végével a törvényhatóság igazolási választmánya állitja össze, illetőleg igazitja ki...

25.§. A bizottsági tagok választása vármegyékben, székekben, kerületekben és azon törvényhatósági joggal felruházott városokban, a melyekben a választók száma a 600-at meghaladja, választó-kerületenkint eszközöltetik.A választó-kerületeket az egymáshoz tartozó községek, illetőleg utczák, s a választási főhely kijelölésével a törvényhatóság maga alakitja meg. Egy-egy választó-kerületben 200 választónál kevesebb és 600 választónál több nem lehet...

33.§. A választás a szavazók nevének és lakhelyének nyilvános feljegyzése mellett személyesen beadott szavazatlapok által történik. Ha a szavazatlap több nevet tartalmaz, mint a hány bizottsági tagot a kerület választani jogositva van, az utólirott nevek számba nem vétetnek. Ha többen egyenlő szavazatot nyertek, a fölött, hogy melyik legyen bizottsági tag, a választási elnök által kihuzott sors dönt.

35.§. A választás egy s ugyanazon kerületben, illetőleg alkerületben egy napnál tovább nem tarthat. Kezdődik reggel 8 órakor és végződik este 6 órakor. A határidőn tul szavazatot elfogadni nem szabad....

36.§. A szavazatok összeszámitása nyilvánosan történik.