1996. évi XX. törvény
a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról
(Részleges közlés)

Az Országgyűlés, kiindulva a személyes adatok védelméhez fűződő alkotmányos alapjogból, és szem előtt tartva azt a követelményt, hogy a személyes adatok felhasználásának átláthatóságát biztosítani kell, az információs önrendelkezési jog arányos korlátozásával a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról a következő törvényt alkotja:

A törvény célja és hatálya

1. § E törvény célja, hogy rendelkezzen a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról, megállapítsa az azonosító kódok képzésének, kezelésének és továbbításának szabályait, továbbá rögzítse az adatkezelőknek és az azonosító kódokkal érintett természetes személyeknek (a továbbiakban: polgár) az azonosító kódok használatával kapcsolatos jogait és kötelezettségeit.

2. § (1) A törvény hatálya az e törvényben meghatározott azonosító kódokra, az azonosító kódok használatára feljogosított adatkezelőkre és adatkezelésekre, valamint a velük érintettként kapcsolatba kerülő polgárokra terjed ki.

(2) E törvény hatálya nem terjed ki a más törvényben meghatározott személyazonosítási módokra, valamint a kizárólag belső azonosításra szolgáló technikai kódokra.

I. Fejezet
Értelmező rendelkezések

3. § E törvény alkalmazása során

a) azonosítási mód: a személyes adatokat is tartalmazó nyilvántartásokban a polgár azonosítására alkalmazott olyan módszer, amely természetes azonosító adatok (pl. név, születési idő), illetőleg mesterségesen képzett kódok alkalmazásával valósulhat meg;

b) adózással kapcsolatos nyilvántartás: az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 6. §-ának (1) bekezdésében felsorolt adóhatóságoknak az adó megállapításával, beszedésével, végrehajtásával kapcsolatos nyilvántartásai;

c) archív nyilvántartás: a személyazonosító jel használatára 1996. december 31-ig feljogosított szerv nyilvántartásaiban az érintett polgár 1997. január 1-je előtt rögzített adatai;

d) kapcsolati kód: a különböző célú adatkezelések közötti törvényes kapcsolat elősegítésére, megvalósítására képzett ideiglenes számjegysor;

e) társadalombiztosítási szerv: a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról szóló 1991. évi LXXXIV. törvény 16-17. §-aiban meghatározott szerv;

f) egészségügyi ellátóhálózat szerve: az egészségügyi szolgáltatást nyújtó szerv vagy polgár, függetlenül attól, hogy tevékenységét milyen szervezeti vagy tulajdoni formában végzi;

g) szociális igazgatás szerve: a települési és a megyei (fővárosi) önkormányzat képviselő-testülete, a jegyző és főjegyző, a fővárosi és a megyei közigazgatási hivatal vezetője, a szociális intézmény vezetője, a népjóléti miniszter, valamint a Népjóléti Minisztérium;

h) munkaügyi igazgatás szerve: a megyei (fővárosi) munkaügyi központ, az Országos Munkaügyi Módszertani Központ, az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség, valamint a Munkaügyi Minisztérium.

II. Fejezet
Általános rendelkezések

4. § (1) A polgárt természetes személyazonosító adataival, vagy az azokból kiválasztott, az adatkezelés célja szerint szükséges és megfelelő mértékű adattal kell azonosítani.

(2) Az adatkezelő az (1) bekezdésben meghatározott azonosítási mód kiegészítésére vagy helyettesítésére a polgár azonosítására azonosító kódot is használhat.

V. Fejezet
A személyi azonosító és annak használata

A személyi azonosító

28. § A személyi azonosítót a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Nytv.) hatálya alá tartozó polgárok azonosítására a személyiadat- és lakcímnyilvántartás központi szerve képezi.

29. § (1) A személyi azonosítót igazoló hatósági igazolvány tartalma:

a) családi és utónév,

b) leánykori név,

c) születési hely, idő,

d) anyja neve,

e) személyi azonosító.

(2) Az Nytv. hatálya alá tartozó, külföldön élő magyar állampolgár hatósági igazolványa az (1) bekezdésben szereplő adatokon túl az érintett magyarországi tartózkodási helyét és annak érvényességi idejét is tartalmazza.

(3) A Magyar Köztársaság területén élő 14 éven aluli magyar állampolgár, valamint a 14 éven aluli bevándorolt vagy menekültként elismert, továbbá korra való tekintet nélkül az Nytv. hatálya alá tartozó, a cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság alatt álló polgár hatósági igazolványa az (1) bekezdésben szereplő adatokon túl az érintett lakóhelyét, valamint tartózkodási helyét, és az utóbbi érvényességi idejét is tartalmazza.

(4) Az (1) bekezdés szerinti hatósági igazolvánnyal egy tekintet alá esik a személyazonosító jelről kiállított hatósági bizonyítvány, illetőleg a személyazonosító jelet tartalmazó más hatósági igazolvány.

A személyiadat- és lakcímnyilvántartás kapcsolatrendszere

30. § A személyiadat- és lakcímnyilvántartás szerve a polgárról személyi azonosítóval vagy annak alapján csak törvény felhatalmazása esetén, vagy a polgár írásos hozzájárulásával szolgáltathat adatot.

31. § A személyiadat- és lakcímnyilvántartás szerve a személyi azonosítót csak a kezelésére jogosultnak – jogosultsága keretein belül – továbbíthatja.

A személyi azonosító kezelésére jogosultak

32. § A személyi azonosító kezelésére – az adattovábbítás kivételével – jogosult

a) a személyiadat- és lakcímnyilvántartás szerve, a személyiadat- és lakcímnyilvántartás vezetéséhez;

b) az Nytv. alapján a személyiadat- és lakcímnyilvántartás vezetéséhez adatszolgáltatásra kötelezett szerv vagy polgár, adatszolgáltatási feladatai teljesítéséhez;

c) az anyakönyvvezető, az Nytv.-ben meghatározott adatszolgáltatási kötelezettsége teljesítéséhez, valamint a személyi azonosító anyakönyvbe történő bejegyzéséhez;

d) a külképviseleti hatóság, olyan ügy intézéséhez, amelyben a személyi azonosító kezelésére az eljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező hazai hatóság jogosult;

e) az állami ingatlan-nyilvántartás szerve, belső azonosítóként, a külön törvényben meghatározottak szerint, az ingatlantulajdonosok, illetve az ingatlannal kapcsolatos bármely joggal vagy kötelezettséggel összefüggésben, a nyilvántartásba bejegyzett polgár azonosításához;

f) a hadkiegészítő parancsnokság, a katonai szolgálat teljesítésének időtartama alatt az állományilletékes katonai szervezet, valamint a Honvéd Vezérkar illetékes adatfeldolgozó szerve, a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény (a továbbiakban: Hvt.) 73. §-a szerinti katonai nyilvántartás vezetéséhez, valamint a háborús veszteség nyilvántartással kapcsolatban, nemzetközi megállapodásban rögzített kötelezettségek teljesítéséhez;

g) a választási szerv és a választási munkacsoport, az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és kisebbségi önkormányzati képviselők, a polgármesterek, a társadalombiztosítási képviselők választásáról, valamint a népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló törvényekben előírt feladatai ellátásához;

h) a választójoggal nem rendelkező polgárok nyilvántartását vezető, valamint a neki adatot szolgáltató szerv, a választójoggal nem rendelkezők nyilvántartásának vezetéséhez;

i) a polgármester (főpolgármester), a népiülnök-választási eljárásban a választójogosultság ellenőrzéséhez;

j) az idegenrendészeti szerv a törvényben meghatározott feladatai ellátásához;

k) a rendőrség a polgári kézilőfegyverekkel, lőszerekkel, gáz- és riasztófegyverekkel, ipari célokat szolgáló robbantóanyagokkal, pirotechnikai termékek gyártásával, forgalmazásával, a kábítószerekkel és pszichotrop anyagokkal kapcsolatos engedélyezési és nyilvántartási eljáráshoz;

l) az Országgyűlés elnöke, a népszavazásról, népi kezdeményezésről szóló törvény alapján a részére átadott aláírásgyűjtő ívek átvétele tekintetében;

m) a helyi népi kezdeményezésről és a helyi népszavazás kezdeményezésről szóló önkormányzati rendeletben meghatározott önkormányzati szerv, az összegyűjtött aláírások átvétele és azok hitelesítése tekintetében;

n) a bíróság, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a rájuk vonatkozó törvényekben meghatározott feladataik ellátásához;

o) a nyomozó hatóságok a bűnüldözési célú feladataik ellátásához.

33. § A polgár a személyi azonosítóját – személyazonosságának hitelt érdemlő igazolása mellett – a 32. § a)-k) és n)-o) pontjaiban felsorolt szerveknek az ott megjelölt feladataik ellátásához köteles megismerhetővé tenni.

34. § (1) A polgár személyi azonosítóját

a) a népi kezdeményezést, népszavazást kezdeményező szervnek és polgárnak átadhatja, illetőleg

b) a választási eljárásban a jelöltajánlást gyűjtő szervnek és polgárnak jelöltállítási jogának gyakorlásakor köteles átadni.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt szerv és polgár az aláírások gyűjtése során jogosult a személyi azonosító kezelésére.

35. § A személyi azonosítót a polgár előzetes írásbeli hozzájárulásának tartalma szerint jogosult kezelni az az adatkezelő, akit az érintett erre feljogosít.

A személyi azonosító továbbítása

36. § A személyi azonosító továbbítására jogosult:

a) a személyiadat- és lakcímnyilvántartás szerve akkor, ha az adatszolgáltatást a személyi azonosító átvételére feljogosított adatkérő részére teljesíti;

b) a 32. § b) pontja szerint adatot szolgáltató szerv vagy polgár, a személyiadat- és lakcímnyilvántartás illetékes szervének;

c) az adatkezelő, ha törvény alapján a személyi azonosító alkalmazásával a személyiadat- és lakcímnyilvántartásból adatszolgáltatás igénylésére jogosult, a személyiadat- és lakcímnyilvántartástól történő adatszolgáltatás igényléséhez;

d) a népi kezdeményezést, népszavazást kezdeményező szervező, az összegyűjtött aláírásoknak az Országgyűlés elnökének, illetve a polgármesternek (főpolgármesternek) történő átadásakor;

e) a választójoggal nem rendelkező polgárok nyilvántartásának vezetéséhez adatszolgáltatásra kötelezett szerv, e kötelezettsége teljesítésekor;

f) a választójoggal nem rendelkezők nyilvántartását vezető szerv, a népi kezdeményezést, a népszavazás-kezdeményezést aláírók adatai hitelesítéséhez, a választások lebonyolításához a választási szervnek, a munkacsoportnak és a bíróságnak teljesített adatszolgáltatáskor;

g) a polgármester (főpolgármester) a népiülnök-választási eljárásban, a választójoggal nem rendelkezők nyilvántartását vezető szervtől történő adatszolgáltatás igényléséhez;

h) a választójoggal nem rendelkezők nyilvántartását vezető szerv a népiülnök-választási eljáráshoz a polgármesternek (főpolgármesternek) teljesített adatszolgáltatáskor;

i) az idegenrendészeti szervek, a törvényben meghatározott feladataik ellátásához egymás között, valamint a nyomozó hatóság részére;

j) a polgári kézilőfegyverekkel, lőszerekkel, gáz- és riasztófegyverekkel, ipari célokat szolgáló robbantóanyagokkal, pirotechnikai termékek gyártásával, forgalmazásával, a kábítószerekkel és pszichotrop anyagokkal kapcsolatos engedélyezési és nyilvántartási eljárást lefolytató rendőrségi szervek egymás között, valamint a nyomozó hatóság részére;

k) a 32. § f) pontjában felsorolt szervek egymás között, a Hvt.-ben meghatározott feladataik ellátásához;

l) a külképviseleti hatóság, a hatáskörébe utalt ügyek intézése keretében a hatáskörrel rendelkező hazai hatóságnak;

m) az Országgyűlés elnöke, a részére átadott aláírásoknak az Országos Választási Bizottsághoz történő megküldésekor;

n) a helyi népi kezdeményezés, népszavazás-kezdeményezés összegyűjtött aláírásainak átvételére önkormányzati rendeletben feljogosított személy, az aláírások hitelesítésre történő megküldésekor,

o) a jelöltajánlást gyűjtő szerv és személy, az ajánlásoknak vagy aláírásgyűjtő íveknek a választási szervhez történő továbbításakor;

p) a bíróság, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a rájuk vonatkozó törvényekben meghatározott feladataik ellátásához;

r) a nyomozó hatóságok a bűnüldözési célú feladataik ellátásához;

s) az érintett előzetes, írásbeli hozzájárulása szerint a továbbításra feljogosított adatkezelő;

t) feladatai ellátásához a választási szerv és a választási munkacsoport egymás között, illetve a bíróságnak, a választási eljárással összefüggő kifogások elbírálásához.

Rendszeres adatátadás a személyiadat- és lakcímnyilvántartásból

37. § (1) A személyiadat- és lakcímnyilvántartás szerve – kapcsolati kód alkalmazásával – köteles rendszeres adatszolgáltatást teljesíteni:

a) az állami adóhatóságnak, az adóalanyok nyilvántartásában szereplő polgár családi és utónevének (nők esetében beleértve a leánykori családi és utónevet is), anyja nevének, születési helyének és időpontjának, lakóhelyének, tartózkodási helyének változásáról, ideiglenesen külföldön tartózkodásának tényéről vagy az onnan való visszatéréséről, továbbá az érintett elhalálozásáról, az ország végleges elhagyásáról;

b) az OEP-nek, az egészségbiztosítási nyilvántartásában szereplő polgár családi és utónevének (nők esetében beleértve a leánykori családi és utónevet is), anyja nevének, születési helyének és időpontjának, családi állapotának, lakóhelyének, tartózkodási helyének változásáról, ideiglenesen külföldön tartózkodásának tényéről vagy az onnan való visszatéréséről, továbbá az érintett elhalálozásáról, az ország végleges elhagyásáról, továbbá az Nytv. hatálya alá tartozó újszülöttek nyilvántartásában szereplő adatairól;

c) az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnak, a nyugdíjbiztosítási nyilvántartásában szereplő polgár családi és utónevének (nők esetében beleértve a leánykori családi és utónevet is), anyja nevének, születési helyének és időpontjának, családi állapotának, lakóhelyének – ennek hiányában tartózkodási helyének – változásáról, ideiglenesen külföldön tartózkodásának tényéről vagy az onnan való visszatéréséről, továbbá az érintett elhalálozásáról, az ország végleges elhagyásáról.

(2) A személyiadat- és lakcímnyilvántartás szerve – személyi azonosító alkalmazásával – rendszeres adatszolgáltatást teljesít:

a) a honvédelmi igazgatás szervének, a katonai nyilvántartásban szereplő polgár családi és utónevének, anyja nevének, születési helyének és időpontjának, személyi azonosítójának, családi állapotának, lakóhelyének, tartózkodási helyének változásáról, ideiglenesen külföldön tartózkodásának tényéről vagy az onnan való visszatéréséről, továbbá az érintett elhalálozásáról, az ország végleges elhagyásáról, továbbá a honvédelmi kötelezettség alá eső polgárok első alkalommal történő nyilvántartásba vételéhez a polgár természetes személyazonosító adatairól, személyi azonosítójáról, családi állapotáról és lakcíméről;

b) az idegenrendészeti szervnek, a bevándorolt polgár családi és utónevének (nők esetében beleértve a leánykori családi és utónevet is), anyja nevének, születési helyének és időpontjának, családi állapotának, lakóhelyének – ennek hiányában tartózkodási helyének – változásáról, ideiglenesen külföldön tartózkodásának tényéről vagy az onnan való visszatéréséről, továbbá az érintett elhalálozásáról, az ország végleges elhagyásáról.

(3) Az adatszolgáltatást az (1) és (2) bekezdés alapján igénybe vevő szervek az adatátadást kizárólag akkor kezdeményezhetik, ha törvényben előírt feladataik ellátása érdekében az általuk kezelt adatok időszerűségét biztosítani kell, és csak azokra az érintettekre vonatkozóan, akiknek az adataira nézve az időszerűséget biztosítani kell.

VI. Fejezet
A személyazonosító jel kezelésére, továbbítására
vonatkozó átmeneti rendelkezések

38. § (1) Az Nytv. 37. §-ának (2)-(3) bekezdésében a személyazonosító jel használatára feljogosított szerv, a rá vonatkozó határidő után

a) a személyazonosító jelet csak archív nyilvántartásában, az archív nyilvántartás adatainak törvényben meghatározott selejtezési időpontjáig kezelheti;

b) a személyazonosító jelet adatigénylés céljából a személyiadat- és lakcímnyilvántartás szervének, illetve törvényben előírt adattovábbítási kötelezettsége teljesítéséhez a személyazonosító jel kezelésére feljogosított adatkezelőnek továbbíthatja;

c) a személyazonosító jel alkalmazásával csak archív nyilvántartásának a természetes személyazonosító adatokkal és lakcímmel történő kiegészítése céljából igényelhet adatot a személyiadat- és lakcímnyilvántartás szervétől. Ennek érdekében a személyazonosító jelet a személyiadat- és lakcímnyilvántartás szerve számára továbbítja.

(2) Az Nytv. 37. §-ának (4) bekezdésében említett adatkezelő, 1996. december 31. után a személyazonosító jelet csak archív nyilvántartásában, az archív nyilvántartás adatainak törvényben meghatározott selejtezési időpontjáig kezelheti.

39. § (1) A személyiadat- és lakcímnyilvántartás szerve 1996. december 31. után – a 38. § (1) bekezdésének c) pontjában foglalt adatigénylésre adott válasz kivételével – személyazonosító jelet nem továbbíthat.

(2) Az adóhatóság a személyazonosító jelet az elévülési időn belül adatszolgáltatás igényléséhez a személyiadat- és lakcímnyilvántartás szervének, illetve – 1996. december 31-ig – törvényes adatszolgáltatási kötelezettsége teljesítéséhez annak a szervnek továbbíthatja, amely a személyazonosító jel kezelésére jogosult.

(3) A személyiadat- és lakcímnyilvántartás szerve – a személyazonosító jelet is tartalmazó adatszolgáltatási igényre adott válasz kivételével – az adóhatóságnak a személyazonosító jelet 1996. december 31-e után nem továbbíthatja.

(4) A munkáltató és kifizető a személyazonosító jelet az Art.-ban meghatározott kötelezettsége teljesítése érdekében kezelheti, és az állami adóhatóságnak továbbíthatja.

3. számú melléklet az 1996. évi XX. törvényhez

I.
Az 1997. január 1. előtt született polgár személyi azonosítójának
képzési szabályai

1. A személyi azonosító tizenegy jegyű szám.

2. A személyi azonosítót az alábbiak szerint kell képezni:

a) az 1. számjegy a polgár állampolgárságát, születésének évszázadát és nemét jelöli a következők szerint:

 

b) a 2-7. számjegyek a polgár születési évének utolsó két számjegyét, a születés hónapját és napját tartalmazzák;

c) a 8-10. számjegyek az azonos napon születettek születési sorszáma;

d) a 11. számjegy az 1-10. számjegyek felhasználásával, matematikai módszerekkel képzett ellenőrző szám.

3. A személyi azonosító 11. számjegyét úgy kell képezni, hogy a 2. a)-c) pontok szerint képzett tíz számjegy mindegyikét szorozni kell azzal a sorszámmal, ahányadik helyet foglalja el a személyi azonosítón belül. (Első számjegy szorozva eggyel, a 2. számjegy szorozva kettővel és így tovább.) Az így kapott szorzatokat össze kell adni és az összeget tizeneggyel osztani. Az osztás maradéka a 11. számjeggyel lesz egyenlő. A 2. c) pont szerinti születési sorszám nem osztható ki, ha tizeneggyel való osztás maradéka egyenlő tízzel.

4. Az 1996. december 31-e után képzett személyi azonosító az állampolgárságra utaló adatot nem tartalmaz, azaz a jelzett időpont után képzett személyi azonosító 1. számjegye csak 1, 2, 3 vagy 4 lehet a 2000 előtt született polgárok esetében.

5. A hontalan polgárt – a hontalan, Magyarországon született gyermeke kivételével – a nem magyar állampolgárságnak megfelelő személyi azonosítóval kell ellátni.

 

II.
Az 1996. december 31-e után született polgár személyi azonosítójának képzési szabályai

1. A személyi azonosító tizenegy jegyű szám.

2. A személyi azonosítót az alábbiak szerint kell képezni:

a) az 1. számjegy az állampolgár születésének évszázadát és nemét jelöli a következők szerint:

 

b) a 2-7. számjegyek a polgár születési évének utolsó két számjegyét, a születés hónapját és napját tartalmazzák;

c) a 8-10. számjegyek az azonos napon születettek születési sorszáma;

d) a 11. számjegy az 1-10. számjegyek felhasználásával, matematikai módszerekkel képzett ellenőrző szám.

3. A személyi azonosító 11. számjegyét úgy kell képezni, hogy a 2. a)-c) pontok szerint képzett számjegy mindegyikét meg kell szorozni egy számmal, mégpedig a 10. helyen állót eggyel, a 9. helyen állót kettővel és így tovább. A szorzatokat össze kell adni, és az összeget tizeneggyel elosztani. A 2. c) pont szerinti születési sorszám nem osztható ki, ha a tizeneggyel való osztás maradéka egyenlő tízzel.