67/1992. (XII. 21.) AB határozat

Budapest Főváros XVII. kerület Önkormányzat képviselőtestületének a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 4/1991. (VII.1.) rendeletének egyes rendelkezései törvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló kezdeményezés tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírás felülvizsgálatára és megsemmisítésére irányuló kezdeményezés alapján meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság a Budapest Főváros XVII. kerületi önkormányzatának a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 4/1991. (VII. 1.) sz. rendelete 3. §-a törvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló kezdeményezést elutasítja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

A köztársasági megbízott - mivel a törvényességi ellenőrzés keretében kiadott felhívásával a XVII. kerületi képviselő-testület nem értett egyet - az Alkotmánybíróságnál Budapest Főváros XVII. kerülete önkormányzatának a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 4/1991. (VII. 1.) sz. rendelete (a továbbiakban: Ör.) 3. §-a felülvizsgálatát és megsemmisítését kezdeményezte.

Álláspontja szerint a kifogásolt rendelkezés törvénysértő, mivel lehetővé teszi, hogy már a kerület választópolgárainak 30%-át meghaladó részvétel esetén eredményes legyen a helyi népszavazás. Arra hivatkozott, hogy a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) előírásai alapján minden döntéshez legalább a képviselők több mint a felének jelenléte és a jelenlévők több mint a felének egybehangzó szavazata szükséges, mivel csak így érhető el, hogy az önkormányzati döntésekben a lakosság többségének akarata érvényesüljön. Mindezek alapján az indítványozó annak megállapítását kérte, hogy a sérelmezett rendelkezés ellentétes az Ötv. 14. § (1) bekezdésével, valamint a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló 1989. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) bizonyos előírásaival, s ezáltal sérti az Alkotmány 44. § (2) bekezdésében foglaltakat.

II.

Az Alkotmánybíróság álláspontja kialakítása során a következőket vette figyelembe.

1. Az Ötv. 14. § (1) bekezdése a képviselő-testület működésére vonatkozóan tartalmaz rendelkezést, amikor előírja: "A képviselő-testület akkor határozatképes, ha az ülésen a települési képviselőknek több mint a fele jelen van. A határozathozatalhoz a jelenlevő települési képviselők több mint a felének az egybehangzó szavazata szükséges."

Az indítványozó a felülvizsgálati és megsemmisítés iránti kezdeményezésében az Nsztv.-nek a népszavazás érvényességi és eredményességi feltételeit megállapító előírásaira is hivatkozott. Az Ötv. 115. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az Ötv. hatálybalépésével egyidejűleg hatályukat vesztik az Nsztv.-nek a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló rendelkezései. Az Ötv. pedig a helyi népszavazásra és népi kezdeményezésre vonatkozóan csak az alapvető szabályokat határozza meg, s a részletes feltételek, valamint az eljárási rend megállapítását a képviselő-testület rendeletalkotási hatáskörébe utalja.

Az Ör. kifogásolt előírása szerint "a helyi népszavazás akkor eredményes, ha a kerület választópolgárainak több mint a 30%-a szavazott és az érvényes szavazatoknak több mint a fele a helyi népszavazásra bocsátott kérdésre azonos választ adott".

2. Az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiben, így a 61/1991. (XI. 19.) AB, valamint az 1/1992. (I. 16.) AB, s a 41/1992. (VII. 16.) AB határozatokban azokat az önkormányzati rendeleti előírásokat semmisítette meg, amelyek az érvényes és eredményes helyi népszavazás feltételeként a választópolgárok túl magas részvételi arányát, illetve az azonos tartalmú szavazatok ugyancsak magas arányát kívánták meg. E döntése kialakítása során abból indult ki, hogy az önkormányzatok a helyi népszavazás érvényességi, eredményességi feltételei rendeleti megállapítása során nem követelhetik meg az érintett választók olyan magas arányának részvételét, amellyel a demokratikus népi döntésalkotás érvényesülését akadályozhatják, hanem már a választópolgárok legalább egyszerű többsége akaratának érvényre juttatását biztosítaniuk kell.

A jelen esetben az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy van-e alkotmányi, vagy törvényi előíráson alapuló alsó határa a népszavazás érvényességi és eredményességi feltételeinek. Ebben a vonatkozásban kizárólag az Ötv. 47. § (1) bekezdés d) pontja vehető figyelembe, amely szerint a helyi népszavazást a polgármesternél kezdeményezheti az önkormányzat rendeletében meghatározott számú választópolgár is, "ami nem lehet kevesebb a választópolgárok tíz százalékánál és nem lehet több a választópolgárok huszonöt százalékánál".

Ebből az következik, hogy az önkormányzat - rendeletében - a választópolgárok 25%-a, vagy annál alacsonyabb (törvényesen 10%-nál mindenképpen nagyobb) számának támogatását is előírhatja a helyi népszavazás kezdeményezéséhez. Ilyen esetben - eltekintve az Ötv. 56. § (2) bekezdésében meghatározott tárgykörtől - a helyi népszavazás érvényességéhez legalább a választópolgároknak a népszavazás kezdeményezéséhez megkívánt számát meghaladó számú választópolgár részvétele szükséges.

A jogállam demokráciája alatt a működő demokrácia értendő. Az önkormányzati testület döntési jogköre - valamely jogilag indokolt minimális határtól eltekintve - nem korlátozott a népszavazás érvényességének szabályozásánál. Ez a minimális alsó határ a vizsgált esetben logikusan jelölhető meg a helyi népszavazás kezdeményezésére az Ötv. alapján az adott önkormányzat rendeletében meghatározott választópolgári arányszámban.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Ör. vizsgált rendelkezésének törvényellenességét nem állapította meg, s a felülvizsgálati és megsemmisítés iránti kezdeményezést a rendelkező részben foglaltak szerint elutasította.

Az Alkotmánybíróság e határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét az abban foglalt elvi jelentőségű álláspontra tekintettel rendelte el.

Dr. Ádám Antal s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k., Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró