1. Az ajánlási szelvény érvényességének nem feltétele, hogy azon a jelölt neve tartalmazza a „dr.” cím megjelölését
Az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 1/1994. (III. 1.) sz. határozatával állást foglalt arról, hogy a jelölt nevét az ajánlási szelvényre olyan formában kell feljegyezni, amely forma a szavazólapon szerepelni fog, azaz az ajánlási szelvény érvényességének feltétele, hogy azon a jelölt teljes neve feltüntetve legyen, ezért ha a jelölt személyi igazolványa tartalmazza a doktori cím megjelenését, akkor a részére átadott ajánlási szelvényen is szerepelnie kell a „dr.” megjelölésnek.
Az OVB döntése ellen benyújtott kifogásban a kérelmező kifejtette, hogy az egyetemi doktori címekről és az egyetemi doktorátusról szóló 20/1983. (XI. 3.) MM. rendelet 2. § (2) bekezdése szerint e címek birtokosai családi nevük mellett használhatják a „dr.” megjelölést. Ugyanakkor a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 5. § (1) bekezdése szerint a polgár természetes személyi adatai a családi és utóneve.
A Legfelsőbb Bíróság az ügy irataiból megállapította, hogy az OVB határozata ellen benyújtott kifogás alapos.
Az országgyűlési képviselők választásáról szóló többször módosított 1989. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban Vjt.) 5. § (2) bekezdése szerint az egyéni választókerületben a jelöléshez legalább 750 választópolgárnak az aláírásával hitelesített ajánlása szükséges. Az ajánlás megtételére a Vjt. 52. § f) pontja alapján kizárólag a törvény melléklete szerinti „ajánlási szelvény” szolgál.
A Vjt. XII. fejezetének záró rendelkezései között a 47. § (2) bekezdése meghatározza, hogy a Vjt. alkalmazása során lakóhelyen a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 5. §-ában meghatározott fogalmakat kell érteni. Az idézett törvény 5. § (1) bekezdése szerint a polgár természetes személyazonosító adatai családi és utóneve(i), nők esetében leánykori családi és utóneve(i) (a továbbiakban együtt: név), neme, születési helye és ideje, anyja leánykori családi és utóneve(i) ( a továbbiakban: anyja neve).
Bár a 127/1993. (X. 26.) Korm. rendelet 1 l. § (1) bekezdése lehetőséget biztosít arra, hogy a saját jogon szerzett, egyetem által adott doktori címet, illetőleg a tudományos fokozatként szerzett doktori címet a személyi igazolvány tulajdonosának nevét tartalmazó rovatba „dr.” megjelöléssel a polgár kérésére a személyi igazolvány vezetésére és kiállítására jogosult szerv bejegyezze, ez nem változtat azon a fogalom-meghatározáson, amelyet a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény a polgárok nevére vonatkozóan meghatároz. Tekintettel arra, hogy a Vjt. 47. § (2) bekezdése utal az 1992. évi LXVI. törvényre, így a Vjt. alkalmazása során e törvény fogalom-meghatározásait kell figyelembe venni.
A Vjt. 7. sz. melléklete tartalmazza az ajánlószelvény adatait. Ezen adatok birtokában az ajánló választópolgár személye pontosan beazonosítható. A jelöltre vonatkozóan az ajánlószelvény a név megjelölését, valamint a párt, társadalmi szervezet nevét illetőleg annak rövidítését és szükséges esetben a „független jelölt” meghatározást tartalmazza.
A jelölt a Vjt. 6. § (2) bekezdése szerint bejelentésekor köteles az illetékes választási bizottságnak személyi adatait, nevét, lakcímét, személyazonosító jelét átadni. Ezeknek az adatoknak a birtokában a jelölt személyazonossága a „doktori cím” használatától függetlenül megállapítható.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az OVB 1/1994. (III.1.) sz. határozata meghozatala során figyelmen kívül hagyta a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvényben foglalt fogalommeghatározást, ezért az törvénysértő. A Legfelsőbb Bíróság a Vjt. 43. § (2) bekezdésében biztosított jogkörében eljárva a Vjt. 44. § (2) bekezdésének megfelelően megállapította a törvénysértést és a kifogásolt határozatot teljes terjedelmében megsemmisítette.
Kpkf. II.25.2o2 /1994 /2.
2. Nem utasítható vissza az országos lista bejelentése, ha a bejelentésre az előírt időn belül, de a Vjt.-ben előírt legalább 7 területi lista állításának közokirattal történő igazolására csak a határidő lejárta után, de még az elbírálásra nyitva álló 3 napon belül kerül sor
A párt bejegyzett teljes nevében és rövidített nevében benyújtott területi listák az országos listaállítás feltételéül előírt 7 területi lista számának megállapításánál összevonhatók.
Az OVB 1994. április 8-án hozott döntése ellen, amellyel az Egyesült Történelmi Kisgazda és Polgári Párt, rövidítve Egyesült Kisgazda Párt listaállítását elfogadta, a kérelmező az alábbi indokokkal terjesztett elő kifogást:
-az Egyesült Kisgazda Párt a jogszabályban előírt határidőig 1994. április 8.16 óráig országos listáját nem jelentette be, azt csak a határidő lejárta után, 1994. április 8.17.30 órakor tudta megtenni,
-a párt különböző ajánlási szelvényeket használt fel területi pártlistájának alátámasztására,
-az OVB a különböző pártok nevére kiállított listákat vonta össze és értékelte a párt javára.
A kifogásban felvetették, hogy feltehető, az ajánlási szelvények is különböző pártok nevére lettek kiállítva, ezért indítványozták, hogy azoknál a területi listáknál, ahol a területi választási bizottság döntéséből megállapíthatóan a párt nevének megjelölése eltér a bírósági nyilvántartásba vett adatokból, ott az egyéni képviselőjelöltek által benyújtott ajánlási szelvényeken feltüntetett párt megjelölését vizsgálják felül.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogorvoslati kérelem nem alapos.
A Vjt. 5. §-ának (4) bekezdése értelmében országos listát az a párt állíthat, amely legalább 7 területi listát állított. A 6. § ( 1 ) bekezdése szerint az egyéni választókerület jelöltjeit az egyéni választókerületi választási bizottságnál, a területi listajelöltjeit a területi választási bizottságnál, az országos lista jelöltjeit az OVB-nál kell bejelenteni legkésőbb a választás napja előtt 30 nappal, 16 óráig. A bejelentéssel egyidejűleg a jelölt köteles nevét, lakcímét és személyazonosító jelét átadni, továbbá csatolni nyilatkozatát arról, hogy választójoga van, a jelölést elfogadja és nincs olyan tisztsége, amely összeférhetetlen képviselői megbízatásával, illetőleg megválasztása esetén arról lemond.
A Vjt. 6. § (4) bekezdése alapján az illetékes választási bizottság a jelölés benyújtásától számított 3 napon belül dönt a jelölés nyilvántartásba vételéről vagy elutasításáról.
Az 1994. május 8-ára kitűzött országgyűlési képviselőválasztás eljárási határidőinek és határnapjainak naptár szerinti megállapításáról szóló 4/1994. (II. 11.) BM rendelet 4. §-ának (2) bekezdése értelmében az egyéni választókerületi jelölteket, a területi lista és az országos listajelöltjeit 1994. április 8- án 16 óráig kell bejelenteni az illetékes választási bizottságnál.
A jogorvoslati kérelem kapcsán a Legfelsőbb Bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy a jogszabályban meghatározott bejelentési kötelezettséget a pártoknak milyen formában kellett a megadott határidő alatt teljesíteni.
A Vjt. a bejelentés formáját sem a 6. §- ában, sem máshol nem állapítja meg, ezért a Vjt. és az előzőekben hivatkozott BM rendelet egyéb rendelkezéseit összevetve lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy az OVB az országos listajelöltjeinek bejelentését milyen okmányok alapján fogadhatja el.
Az egyéni, a területi és az országos listajelöltjeinek bejelentésére megállapított azonos határidő eleve kizárja, hogy a bejelentés minden esetben közokirattal alátámasztva jusson el a megadott határidőig az OVB-hez. A Vjt. 6. § (4) bekezdése 3 napot biztosít az OVB számára annak vizsgálatára, hogy a jelölés a törvényes feltételeknek megfelel-e. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint nem utasítható vissza annak a pártnak az országos listája, amely az országos lista jelöltjeit a határidő alatt bejelentette, de a Vjt.-ben előírt, legalább 7 területi lista állítását csak a határidő lejárta után, de az elbírálásra nyitva álló 3 napon belül igazolta közokirattal.
Az Egyesült Kisgazda Párt az országos lista állítását 1994. április 8 án 16 óráig bejelentette, ezt követően még aznap közokirattal is igazolta, hogy legalább 7 területi választókerületben állított listát.
Ugyancsak nem helytálló a különböző pártok nevére kiállított listák összevonására alapított jogorvoslati kérelem sem. A párt nyilvántartásba vételét elrendelő végzésben a párt rövidített neve is szerepel. Ennek megfelelően az OVB-nek a párt rövidített nevére kiállított jegyzőkönyvet is el kellett fogadnia. A becsatolt iratokból egyértelműen megállapítható volt, hogy a teljes és a rövidített néven összesen hétnél több területi választókerületben állított határidőn belül listát.
Az egyéni képviselőjelöltek ajánlási szelvényeinek összevetésére a területi listákkal nincs törvényes lehetőség a Legfelsőbb Bíróság előtt folyó eljárásban. Az egyéni választókerület jelöltjeiről az egyéni választókerületi választási bizottság, a területi listák jelöltjeiről a területi választási bizottság dönt. Döntéseik ellen a fővárosi, megyei bírósághoz lehet fordulni jogorvoslattal. E jogorvoslati kérelem elbírálása során kerülhet sor a területi lista összevetésére az ajánlási szelvények adataival.
A Legfelsőbb Bíróság a jogorvoslati kérelmet a Vjt. 43. §- ának (2) bekezdése alapján a 44. § ( 1 ) és (2) bekezdésének megfelelően bírálta el és a megalapozatlan jogorvoslati kérelmet a Vjt. 44. § (3) bekezdése alapján utasította el.
Kpkf. II. 25281/1994./ 4. szám
3. Sem az adatszolgáltató Országos Személyiadat- és Lakcímnyilvántartó Hivatal, sem az adatfelhasználó párt nem követett el törvénysértést, amikor a választók névjegyzékét korcsoportos bontásban kiadta illetve felhasználta.
Az OVB 4/1994. (IV 15.) számú határozatával törvénysértőnek minősítette, hogy az Országos Személyiadat- és Lakcímnyilvántartó Hivatal (a továbbiakban: OSZH) a választók nyilvántartását korcsoportos bontásban, az 1994-ben első ízben szavazók halmazára korlátozva kiadta. 5/1994. sz. (IV 15.) számú határozatában a testület törvénysértőnek minősítette, hogy a Magyar Demokrata Fórum az OSZH-tól kapott adatokat felhasználta.
Az OVB fenti döntései ellen benyújtott kifogások hivatkoztak a Vjt. 37. § (9) bekezdésére, amelyből kitűnően csak az értesítő és a közszemlére tett választói nyilvántartás tekintetében irányadó, hogy nem tartalmazhatják a személyazonosító jelet. E korlátozás kiterjesztő értelmezése gyakorlatilag a Vjt. 37. § (10) bekezdésében meghatározott adatszolgáltatást, illetve annak felhasználását lehetetlenné teszi.
A jogorvoslati kérelmek alaposak.
Az 1992. évi LXIII. törvény 8. § (1) bekezdése kimondja, hogy az adatok akkor továbbíthatók, valamint a különböző adatkezelések akkor kapcsolhatók össze, ha az érintett személy ahhoz hozzájárul, vagy a törvény azt megengedi és ha az adatkezelés feltételei minden egyes adatra nézve teljesülnek.
Az 1992. évi LXVI. törvény 17. §- ának (2) bekezdés b) pontja és 20. § ( 1 ) bekezdése alapján a nyilvántartásból a polgárok adatai közül névre, lakcímre, születési helyre és időre vonatkozó adatok is szolgáltathatók más polgárnak, jogi személynek ha azt törvény előírja.
A hivatkozott törvényi felhatalmazást a Vjt. 37. § (10) bekezdése jelenti, amikor kimondja, hogy az OSZH a névjegyzéket a pártoknak kérésükre, díjfizetés ellenében, azonos feltételekkel a választás napja előtt 30 nappal átadja. Nem volt tehát jogi akadálya annak, hogy az OSZH a választók nyilvántartását korcsoportos bontásban kiadta, a Vjt. 30. § (3) bekezdésben foglaltakra is tekintettel, és jogszerű volt az adatoknak a választási kampány céljára történő felhasználása is.
A Legfelsőbb Bíróság a Vjt. 44. § (2) bekezdése alapján a határozat törvénysértését megállapítva a döntést megváltoztatta, és megállapította, hogy sem az adatszolgáltató, sem az adatfelhasználó törvénysértést nem követett el.
Kpkf. II. 25.3o9/ 1994./ 2. Kpkf. II. 25.3o8/ 1994./ 3.
4. A Vjt. felhatalmazása hiányában – a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartása kivételével – más állami és önkormányzati szerveknél kezelt személyes adatokból választási célú adatszolgáltatás nem teljesíthető.
Az OVB 6/1994. (IV 19.) számú határozatával megállapította, hogy amennyiben az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal teljesíti a pártoknak felajánlott azon szolgáltatását, hogy a kárpótlásban részesült választópolgároknak a pártok által zárt borítékban átadott kérdéseit névre szólóan megcímzi és postázza, akkor az sérteni fogja a választások tisztaságát és a pártatlanság érvényesülését.
A határozat ellen benyújtott kifogásokban a kérelmezők előadták, hogy a tervezett szolgáltatás során a választópolgárok nevének és címének a pártok részére történő átadására nem kerülne sor, ahhoz a pártok nem juthatnak hozzá, így nem sértheti a választások tisztaságát egy olyan eljárás, amely a nem kifejezetten a választói névjegyzékbe felvett polgárok számára juttat el egy levelet úgy, hogy a levelet küldő a levél címzettjének adatai birtokába nem jut. A Vjt. 51. § (6) bekezdése alapján egyébként valamennyi párt számára azonos feltételekkel biztosítanák a szolgáltatást, így a pártatlanság sem szenvedne sérelmet. A kifogásban foglaltak szerint az OVB határozata téves jogértelmezésen alapul, mivel a Vjt. 51. § (6) bekezdése, illetőleg a 37. § (10) bekezdése nem tartalmaz tilalmat arra nézve, hogy a hivatal pártköltségen levelet juttasson el a kárpótlásban részesülő állampolgárok részére.
A jogorvoslati kérelmek nem megalapozottak.
A Vjt. 51. § (6) bekezdése pontosan meghatározza azt a szerepvállalást, amelyet az állami és önkormányzati szervek – a törvényben meghatározott feladatokon kívül – betölthetnek a választások során. E szerep helyiség és egyéb szükséges berendezés rendelkezésre bocsátására korlátozódik. Az állampolgárok személyes adatainak felhasználása nem minősíthető berendezés rendelkezésre bocsátásának.
Az 1992. évi LXIII. törvény 2. § 4) pontjában foglalt értelmezésre tekintettel az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalnak az a tevékenysége, amikor a kárpótlási kérelemmel indult eljárás során az ügyfelek által szolgáltatott adatokat más célra felhasználta, adatkezelésnek minősül. A hivatkozott törvény 5. § (2) bekezdése értelmében csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas, csak a cél megvalósulásához szükséges mértékig és ideig. Az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal tehát az eljárása során megismert személyes adatokat csak a kárpótlási kérelmek elbírálása érdekében, céljából és azok elbírálásának idejéig kezelheti és használhatja fel, a Vjt. felhatalmazásának hiányában nem jogosult arra, hogy a személyes adatokat a kárpótlási kérelem elbírálásán kívül bármi más eljárásban felhasználhassa.
A Legfelsőbb Bíróság nem találta törvénysértőnek az OVB 6/ 1994. (IV 19.) sz. határozatában kifejtett állásfoglalását, ezért az ellene benyújtott alaptalan jogorvoslati kérelmeket elutasította.
Kpkf. II.25326/1994./4.
5. Törvényi felhatalmazás hiányában az Országos Választási Bizottság nem jogosult arra, hogy nem választási szerv számára határozatában kötelező magatartási formát írjon elő.
Az OVB 8/1994. (IV 19.) sz. határozatával megállapította, hogy amennyiben a Magyar Rádió, illetve a Magyar Televízió választási műsorában műsorszerkesztési szempontok miatt bizonyos csoportosításokat szükséges végezni az egyes pártokat illetően, annak alapja csak a véletlenszerűséget biztosító eljárás lehet. Más csoportosítás a Vjt. 26. §-ába ütközik.
A határozat ellen benyújtott jogorvoslati kérelem kifogásolta, hogy az OVB törvényi felhatalmazás nélkül hozott olyan határozatot, amelyben műsorszerkesztési szempontokat ír elő kötelezően. A Vjt. 26. §-a a Magyar Rádió és a Magyar Televízió számára semmiféle kötelezettséget nem ír elő, a jogszabályhely a választási szervek feladatainak általános elveit fogalmazza meg.
A jogorvoslati kérelem alapos.
A Vjt. 26. §-a a választási szervek részére írja elő, hogy a választások tisztaságát biztosítsák, a pártatlanságot érvényesítsék, a törvényességet ellenőrizzék és szükség esetén a választás törvényes rendjét helyreállítsák.
A törvény 34. § (2) bekezdése taxative sorolja fel az OVB konkrét feladatait és azt, hogy milyen intézkedéseket tehet. A Vjt. 30. § ( 11 ) bekezdése ad lehetőséget az OVB-nek arra, hogy a 26. §-ban meghatározott célok érdekében elvi állásfoglalást bocsásson ki. Az elvi állásfoglalásban az OVB általánosságban foglalhat állást nem választási szervek választással kapcsolatos tevékenysége, illetőleg magatartása tekintetében is.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az OVB törvényi felhatalmazás hiányában nem voltjogosult, hogy nem választási szerv számára határozatban írja elő az általa kizárólagosan törvényesnek tekintett műsorszerkesztési szempontokat, ezért a kifogásolt törvénysértő határozatot a Vjt. 44. § (2) bekezdése alapján megsemmisítette.
Kpkf. I. 25 313/1994./2.sz.
Az előzőekben kifejtettek alapján az OVB 9/1994. (IV 26.) számú határozata, amelyben hatáskörének hiányát állapította meg arra, hogy a Magyar Rádiót és Magyar Televíziót felhívja, hogy a jelöltállítást ne az egyéni jelöltek arányában bírálják el – ellen benyújtott alaptalan jogorvoslati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság a Vjt. 44. § (3) bekezdése alapján elutasította.
Kpkf.I.25 339/1994/3.