9/2002. (III. 07.) OVB állásfoglalás
a Magyarországon tartózkodási hellyel rendelkező magyar állampolgárok
névjegyzékbe történő felvételéről

A választójog - a vonatkozó alkotmányos és törvényi szabályozás alapján - mint komplex politikai alapjog magában foglalja a választásra és a választhatóságra vonatkozó jogot. Az Alkotmány 70. § (1) bekezdése a választhatóságra vonatkozó jog tekintetében három konjunktív feltételt határoz meg: magyar állampolgárság, nagykorúság, a Magyar Köztársaság területén élés. A választásra vonatkozó jog az említett három feltételen kívül megkívánja további feltételként a szavazás napján az ország területén tartózkodást is. Az Alkotmányban szabályozott választójog, azaz a választásra, illetve a választhatóságra vonatkozó jog - az országgyűlési képviselők választására vonatkozó - konkrét tartalmát a Vjt. és a Ve. rendelkezései határozzák meg. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései alapján tehát a törvényalkotó határozta meg azt, hogy milyen konkrét feltételei vannak a választásra, illetve a választhatóságra vonatkozó jognak az országgyűlési képviselők választásán.
A szavazásban való akadályozottság azt jelenti, hogy állandó vagy ideiglenes magyarországi lakóhely hiányában az országgyűlési képviselők választásán választójoggal egyébként rendelkező nagykorú magyar állampolgár nem szavazhat. A választójog ilyen tartalmú értelmezését támasztja alá az Alkotmánybíróság 3/1990. (III. 4.) AB határozatának indokolása is.
A Ve. 13. § (1) bekezdése előírja azoknak a választójoggal bíró személyeknek a névjegyzékbe történő felvételét, akik a szavazókörben lakóhellyel, ennek hiányában tartózkodási hellyel rendelkeznek. 
Az ideiglenes lakóhely, illetve a tartózkodási hely kapcsán sem a Vjt., sem a Ve. nem rendelkezik arról, hogy az ideiglenes lakóhellyel, illetve tartózkodási hellyel rendelkezőnek hol van (állandó) lakóhelye. 
A lakóhely, illetve a tartózkodási hely fogalmát az Nytv. szabályozza. E törvény, valamint a Ve. - a korábbi tételes-jogi terminológiától eltérően - nem tesznek különbséget állandó és ideiglenes lakóhely között, hanem lakóhelyről és tartózkodási helyről rendelkeznek. 
Az Alkotmány korábbi 70. § (1) bekezdése az Alkotmányt módosító, 1994. október 7-étől hatályos 1994. évi LXI. törvény hatályba lépése előtt úgy rendelkezett, hogy minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy - ha állandó lakóhelye Magyarországon van - az országgyűlési és a helyi önkormányzati választásokon választható és - ha a választás napján az ország területén tartózkodik - választó legyen.
A jogalkotó az e rendelkezés helyébe lépő 1994. évi LXI. törvény 2. §-ának (1) bekezdésével váltotta fel az "állandó lakóhely" fogalmát a "Magyar Köztársaság területén élő" kifejezéssel. 
Az Nytv. szerinti lakóhely, illetve tartózkodási hely fogalmak a 15/1991. (IV. 13.) AB határozattal megsemmisített, az állami népességnyilvántartásról szóló 1986. évi 10. törvényerejű rendelet és a végrehajtásáról szóló 25/1986. (VII. 8.) MT rendelet által szabályozott állandó, illetőleg ideiglenes lakóhely jogszabályi meghatározásokat váltották fel. 
Az Nytv. 5. §-a a polgár lakóhelyének, tartózkodási helyének és lakcím adatának fogalmait a saját alkalmazási körére szorítva határozza meg, nem érintve tehát sem a Vjt. és a Ve. egészét. 
A fentiek alapján az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy az a magyar állampolgár, aki a vonatkozó alkotmányos és törvényi rendelkezések alapján választójoggal rendelkezik, és akinek Magyarországon a jogszabályoknak megfelelően bejelentett tartózkodási helye van - és ezt az erre a célra szolgáló hatósági igazolvánnyal igazolja -, jogosult arra, hogy a névjegyzékbe felvételt nyerjen. 
A helyi választási iroda vezetője, illetve a szavazatszámláló bizottság köteles hitelt érdemlően meggyőződni arról, hogy a névjegyzékbe felvételét kérő ilyen személy vonatkozásában az Alkotmány 70. § (3) bekezdésében és a Vjt. 2. § (2) bekezdésében szabályozott kizáró okok nem állnak fenn.