A FOGYATÉKOS EMBEREKRE VONATKOZÓ FONTOSABB
NEMZETKÖZI DOKUMENTUMOK

A nemzetközi szervezetek megkülönböztetett figyelmet fordítanak a fogyatékos emberek problémáira. Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozási szándéka felveti az Unió ilyen tárgyú joganyagának ismeretét. Az Európai Unió szabályozása mellett, két jelentős nemzetközi szervezet, az ENSZ és az Európa Tanács fontosabb dokumentumaira hívjuk fel a figyelmet, annál is inkább, mert az ezeknek való megfelelés programot ad a magyar jogalkotás és jogalkalmazás számára.

Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága – hosszú előkészítés után – 1992. április 9-én ajánlást fogadott el „Átfogó politika a rokkant/fogyatékos személyek számára” címmel. Az ajánlás megfogalmazza az átfogó és általános politika alapelveit, célját, foglalkozik a megelőzés, a képzés, a kezelés, a munkavállalás, a társadalmi beilleszkedés, a szociális, gazdasági és jogi védelem kérdéseivel. Az Ajánlás és a függelék együttes ismertetése – terjedelmi okok miatt – nem áll módunkban, az alábbiakban ezért – elvetve bármely szövegrész önkényes kiemelésének lehetőségét – az ajánlás szó szerinti szövegét ismertetjük:

A Miniszteri Bizottság ajánlása

a tagállamokhoz a fogyatékos/rokkant személyek átfogó politikájáról
A Miniszteri Bizottság az Európa Tanács Alapokmányának 15/b. Cikke alapján

Tekintetbe véve, hogy az Európa Tanács célja a tagjai közötti nagyobb egység elérése, gazdasági és társadalmi fejlődésük érdekében;

Tekintetbe véve, hogy ezt a célt a rehabilitáció területén, egyebek között, közös szabályok elfogadásával lehet szolgálni;

Tekintetbe véve, hogy a Földön több mint 500 millió, fizikai, elmebeli, idegrendszeri károsodás következtében rokkant/fogyatékos személy él;

Felismerve, hogy a rokkant/fogyatékos személyek rehabilitációja az azt célzó gazdasági és társadalmi integráció segítségével a közösség kötelessége, amely biztosítja az emberi méltóságot és megkönnyíti a társadalomból származó nehézségeket, amelyekkel a rokkant/fogyatékos személyek szembetalálkoznak és ezt bele kell foglalni minden társadalompolitika elsődleges céljai közé;

Tekintetbe véve, hogy a rokkant/fogyatékos polgárok jogai támogatásának és lehetőségeik megjavításának az elmulasztása az emberi méltóság megsértése, és súlyos anyagi terheket von maga után, valamint olyan helyzetet, amely azt eredményezi, hogy 

- sok személy szükségtelenül válik másoktól függővé és minden gazdasági és társadalmi hatékony tevékenységre alkalmatlanná;

- ezen függőségnek az orvoslása gyakran látszólag csak pénzügyi, amíg azok a kifizetések, amelyek célja az alkalmatlanság ellensúlyozása, 

- csak egyik oldalát képezik a rokkant/fogyatékos személyek érdekét szolgáló politikának;

Figyelembe véve, hogy a tagállamokban a törvényhozás, valamint az egyének és a közösség kezdeményezése különösen a nem kormányzati szervek tevékenységén keresztül, egyetért azzal, hogy fokozza erőfeszítéseit a rokkant/fogyatékos személyek társadalmi beilleszkedésének elősegítésére.

Felidézve az Európai Szociális Charta 15. Cikkében megtestesült alapelvet, azaz a fizikai, vagy elmebeli fogyatékos/rokkant személyek jogát a szakképzésre, rehabilitációra és társadalmi beilleszkedésre;

Felidézve a „Minden, Rokkant/Fogyatékos Személy Európai Sportjának Chartájára” vonatkozó ajánlást (Recommendation) R (86) 18;

Fontosságot tulajdonítva annak, hogy a rehabilitáció átfogó és folyamatos eljárását igen korán kell megkezdeni és végrehajtani, szakképzett személyzettel, átfogó és összhangban lévő rendszer keretében;

Figyelembe véve a Határozat (Resolution) AP (84) 3-at, a rokkant-fogyatékos személyek rehabilitációjára, amelyet a Szociális és Közegészség Területe Részleges Egyezményének a keretében fogadtak el;

Figyelembe véve a rokkant/fogyatékos személyek politikájáért felelős miniszterek alkalmi konferenciájának zárónyilatkozatát (Párizs, 1991. november 7-8./, amely felhívta a Miniszteri Bizottságot, hogy fogadja el a Határozat tervezetét, mely időszerűvé teszi a Határozat (Resolution) AP (84) 3-at és a közbenső időben megtett fejlődéshez igazítja;

Javasolja, hogy a tagállamok kormányai:

- Rehabilitációs programjaik felvázolásakor kövessék az alapelvet és intézkedéseket, amelyeket ennek az Ajánlásnak a Függeléke javasol;
- Biztosítsák ennek az Ajánlásnak a széleskörű elterjesztését a rokkant/fogyatékos személyek rehabilitációjában érintett közösségi és magán körökben;
- Készítsenek időszakonként felmérést a rokkant/fogyatékos személyek rehabilitációjának jogszabályára vonatkozó időszerű jelentés formájában, beleértve a ténylegesen elért eredmények megvilágítását;

Úgy rendelkezik, hogy ez az Ajánlás lépjen a Határozat (Resolution) AP (84) 3. helyébe.

Az ENSZ közgyűlése 1971-ben elfogadta az Értelmi Fogyatékos Személyek Jogainak, majd 1975-ben a Fogyatékos Személyek Jogainak Deklarációját, végül 1993-ban megszületett „Az Egyesült Nemzetek Alapvető Szabályai a fogyatékossággal élő személyek esélyegyenlőségének biztosításához” című dokumentum. Ez utóbbit az ENSZ Rokkantak évtizede (1983–92.) idején szerzett tapasztalatok alapján dolgozták ki. Az Alapvető Szabályok rögzítik az esélyegyenlőség biztosítását szolgáló alapvető célokat, a fogyatékossági politika alapfogalmait (fogyatékosság és a hátrányos helyzet, megelőzés, rehabilitáció, esélyegyenlőség). A magyar jogalkotás és jogalkalmazás számára ezek a dokumentumok hosszú időre kijelölik a továbblépés irányát.