A halálbüntetés visszaállítása

88/1998. (XI. 20.) OVB határozat

Egy állampolgár 1998. október 6-án a halálbüntetés visszaállítására indított népszavazás-kezdeményezés aláírásainak ellenőrzésére irányuló kérelmet nyújtott be az Országos Választási Bizottsághoz.
Előzmények: az előterjesztő 1997. november 26-án - és ezt követően több alkalommal kiegészítésként - a népszavazás kezdeményezéséhez összegyűjtött aláírásokat küldött az Országgyűlés elnökéhez, aki az aláírásgyűjtő íveket megküldte az Országos Választási Bizottság (továbbiakban: OVB) részére. Az OVB 1998. január 19-ei, majd 1998. július 07-ei ülésén megvizsgálta a beadványokat, a benyújtott aláírások ellenőrzésére azonban nem látott törvényes lehetőséget, mivel az állampolgári kezdeményezésre törvényesen igénybe vehető határidőt a benyújtó túllépte. Az előterjesztő 1998. október 6-ai beadványában ismételten kérte a halálbüntetés visszaállítása érdekében indított népszavazás kezdeményezéshez az 1997. november 26-án és azt követően több alkalommal kiegészítésként összegyűjtött aláírások hitelességének ellenőrzését.

Az Országos Választási Bizottság 1998. november 20-i ülésén hozott határozatában a benyújtott kérelmet elutasította az alábbi indokolással:

A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló 1997. évi XCVIII. törvény 6. § (3) bekezdése értelmében országos népszavazás elrendelésére irányuló, folyamatban lévő állampolgári kezdeményezés esetén aláírást gyűjteni a törvény hatálybalépését (1997. október 31.) követő négy hónapig lehetett. E határidő 1998. február 28-án lejárt, ezért a hivatkozott törvény hatálybalépésekor már folyamatban lévő kezdeményezéshez a későbbiekben gyűjtött - 1998. október 6-án benyújtott - aláírások nem vehetők figyelembe. 
Az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény értelmében népszavazási kezdeményezés esetén aláírást gyűjteni csak azt követően lehet, hogy az aláírásgyűjtő ívek mintapéldányát az Országos Választási Bizottság hitelesítette.
Tekintettel arra, hogy a halálbüntetés tárgyában - az aláírásgyűjtés előtt - nem nyújtották be az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát, az Országos Választási Bizottságnak erre figyelemmel sem áll módjában az aláírások hitelesítéséről gondoskodni. Az Országos Választási Bizottság felhívta az Országos Választási Irodát, hogy a benyújtott aláírásokat - a határozat jogerőre emelkedését követően - semmisítse meg.

1/1999. (I. 14.) OVB határozat

A kérelmező állampolgár 1998. december 22-én a halálbüntetés átmeneti visszaállítását indítványozó, népszavazás kitűzésére irányuló aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését kérte az Országos Választási Bizottságtól. 

Az Országos Választási Bizottság 1999. január 14-i ülésén a kérelmet elutasította az alábbi indokolással:

I.

Az Országos Választási Bizottsághoz benyújtott aláírásgyűjtő íven a következő kérdés szerepelt: "Kérem, hogy az Országgyűlés a jogi feltételeket teremtse meg a halálbüntetés átmeneti visszaállítására?"

Az Országos Választási Bizottság megvizsgálta, hogy a benyújtott aláírásgyűjtő ív, illetve az azon szereplő kérdés megfelel-e a hatályos törvényi rendelkezéseknek. 

Az Országos Választási Bizottság megállapította, hogy az aláírásgyűjtő ív a fent megjelölt kérdéssel kezdődik, és tartalmazza mindazokat a kellékeket, amelyeket a választási eljárásról szóló 1997. évi C. tv. (a továbbiakban: Ve.) 118. § (2)-(4) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelnek.

II.

Annak megítélésénél, hogy az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdésben tartható-e népszavazás, az Országos Választási Bizottság a következő rendelkezéseket vette figyelembe:

Az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés b) pontja értelmében nem lehet országos népszavazást tartani "hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről, illetve az e kötelezettségeket tartalmazó törvények tartalmáról".

Az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. tv. (a továbbiakban: Nt.) 13. § (1) bekezdése szerint: "A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni."
Az Országos Választási Bizottság a fenti rendelkezésekre figyelemmel megállapította a következőket:

Az Országgyűlés 57/1992. (X. 15.)?OGY határozatával megerősítette az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezményt és az ahhoz tartozó kilenc kiegészítő jegyzőkönyvet, amelyeket az 1993. évi XXXI. törvénnyel, illetve az 1994. évi LXXXVI. törvénnyel hirdettek ki. Az Egyezmény Hatodik kiegészítő jegyzőkönyvének 1. Cikke szerint: "A halálbüntetést el kell törölni. Senkit sem lehet halálbüntetésre ítélni, sem kivégezni." A 2. Cikk szerint: "Egy állam törvényhozása rendelkezhet halálbüntetésről háború idején vagy háború közvetlen veszélye idején; a halálbüntetést ez esetben is csak e törvényhozás által megszabott esetekben és előírt rendelkezéseknek megfelelően lehet alkalmazni. Ez az állam köteles az Európa Tanács Főtitkárával jogszabályainak vonatkozó rendelkezéseit közölni." A Hatodik kiegészítő jegyzőkönyvben vállalt kötelezettségeiktől az Egyezményben részes felek még háború vagy a nemzet létét fenyegető más rendkívüli állapot esetén sem térhetnek el, a Hatodik kiegészítő jegyzőkönyv előírásainak vonatkozásában fenntartással sem lehet élni (3-4. Cikk).

Az Országgyűlés a 70/1993. (IX. 16.) OGY határozattal ratifikálta a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya Második Fakultatív Jegyzőkönyvét (kihirdette az 1995. évi II. tv.), amelynek 
1. Cikke szerint "1. A jelen Jegyzőkönyv részes államainak joghatósága alá tartozó személyeken nem szabad halálbüntetést végrehajtani. 2. Joghatósága körében minden részes állam megteszi a szükséges intézkedéseket a halálbüntetés eltörlésére." 

A 2. Cikk 1. bekezdése értelmében pedig: "Ezen Jegyzőkönyvhöz nem lehet fenntartást tenni, kivéve a megerősítéskor vagy csatlakozáskor tett azon fenntartást, amely a halálbüntetés alkalmazását háború idején, a háború alatt elkövetett legsúlyosabb katonai természetű bűncselekményekben való bűnösség megállapítása miatt lehetővé teszi."

A hivatkozott nemzetközi szerződésekre figyelemmel az Országos Választási Bizottság megállapította, hogy az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés beleütközik az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés b) pontjába, ezért a halálbüntetés visszaállítása kérdésében nem lehet népszavazást tartani.

III.

Az Országos Választási Bizottság megállapította azt is, hogy az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdésre nem lehet egyértelmű választ adni. 
Mivel az Alkotmány 28/C. § (3) bekezdése és az Nt. 8. § (1) bekezdése szerint az eredményes ügydöntő népszavazással hozott döntés az Országgyűlésre kötelező, az Országgyűlés csak a népszavazás eredményének megfelelő további döntéseket hozhat. Amennyiben népszavazást lehetne tartani a halálbüntetés visszaállításáról, az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés "igen"-nel történő megválaszolása esetén az Országgyűlés dönthetne úgy is, hogy hatályos nemzetközi szerződéseket mond fel, de dönthetne úgy is, hogy csak a nemzetközi egyezményekben biztosított szűk körben állítja vissza a halálbüntetést. Mindkét esetben fennáll azonban annak lehetősége, hogy a népszavazáson résztvevő választópolgárok valós, de a népszavazás során tulajdonképpen ki nem fejezhető akaratával ellentétes döntést hoz.

Az Országos Választási Bizottság megállapította tehát, hogy az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés nem felel meg az Nt. 13. § (1) bekezdésében foglalt követelménynek, mert a kérdésre nem lehet egyértelműen válaszolni.

Az Országos Választási Bizottság megállapította továbbá azt is, hogy az aláírásgyűjtő íven kérdésként megfogalmazott mondat tartalmilag nem kérdés, hanem kérés, ily módon az indítványt csak népi kezdeményezésként lehetne kezelni. 

A fentiekre tekintettel az Országos Választási Bizottság a halálbüntetés átmeneti visszaállítása céljából indítványozott országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítéséről a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően határozott. 

Az Alkotmánybíróság 2/1999. (III. 3.) számú végzése az Országos Választási Bizottság 1/1999.(I.14.) határozata elleni kifogásról

Az indítványozó kifogást nyújtott be az Alkotmánybírósághoz az Országos Választási Bizottság 1/1999. (I.14.) OVB határozata ellen, amelyben elutasította a halálbüntetés átmeneti visszaállítását indítványozó, népszavazás kitűzésére irányuló aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését. 

Az Alkotmánybíróság 
2/1999. (III. 3.) AB végzése

Az Alkotmánybíróság népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő íve mintapéldányának hitelesítését megtagadó határozat ellen benyújtott kifogás tárgyában - Dr. Kiss László alkotmánybíró különvéleményével - meghozta a következő 

végzést:

Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 1/1999. (I.14.) OVB határozata ellen benyújtott kifogást érdemi vizsgálat nélkül elutasítja.

Az Alkotmánybíróság ezt a végzést a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

1. A népszavazást kezdeményező állampolgár 1998. december 18-i keltezéssel ügydöntő országos népszavazás kiírását kezdeményező aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: OVB). Az aláírásgyűjtő íven ez a kérdés szerepelt: "Kérem, hogy az Országgyűlés a jogi feltételeket teremtse meg a halálbüntetés átmeneti visszaállítására?"

Az OVB az 1999. január 14-i ülésén meghozta, és még aznap írásban is közölte az ülésen résztvevő népszavazást kezdeményezővel az 1/1999. (I. 14.) OVB számú határozatát.

Az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadta. A döntés indokolása szerint az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés b) pontja alapján "hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről, illetve e kötelezettségeket tartalmazó törvények tartalmáról" nem lehet országos népszavazást tartani. Márpedig az 1993. évi XXXI. és az 1994. évi LXXXVI. törvénnyel kihirdetett - az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én kelt - Egyezmény Hatodik kiegészítő jegyzőkönyvének 1. Cikke egyértelműen előírja: "A halálbüntetést el kell törölni. Senkit sem lehet halálbüntetésre ítélni, sem kivégezni." A Magyar Közlönyben 1995. évi II. törvényként kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyességokmánya Második Fakultatív Jegyzőkönyvének 1.Cikke ugyanezt a kategorikus tiltást tartalmazza: "A jelen Jegyzőkönyv részes államainak joghatósága alá tartozó személyeken nem szabad halálbüntetést végrehajtani." Határozatában az OVB tájékoztatta a kezdeményezőt, hogy: "A határozat ellen a meghozatalától számított 3 napon belül az Alkotmánybírósághoz címzett kifogást lehet benyújtani az Országos Választási Bizottságnál."

A népszavazás kezdeményezője a határozat ellen kifogást nyújtott be, amelyben azzal érvelt, hogy a nemzetközi egyezményeket vissza is lehet vonni, sőt az Országgyűlés "sikeres ügydöntő népszavazás esetén intézkedni köteles a jogi akadályok megszüntetésére". Kifejtette, hogy az Alkotmányban rögzített élethez való jog deklarálásában "elsősorban az áldozat, a leendő áldozat élethez való jogát kell értelmezni, és aki nem tiszteli mások jogát, az veszítse el a saját életéhez való jogát". Arra kérte az Alkotmánybíróságot, hogy az OVB döntésének megváltoztatásával segítse a "nép azon jogát, hogy élhessen sorsának alakításával népszavazás útján".

Az 1999. január 15. keltezésű beadvány január 19-én érkezett az Országos Választási Irodába, ahonnan azt ugyanazon a napon az Alkotmánybírósághoz továbbították.

2. A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.)2. §-a úgy rendelkezik, hogy "E törvényt kell alkalmazni ... c) az országos és a helyi népszavazásra, ...". A Ve. 116. §-a ugyan a törvénynek az országos népszavazásról szóló XIII. fejezetében az előző fejezetek előírásaitól eltérő szabályok alkalmazását rendeli el, köztük azonban a kifogás benyújtására nézve nem állapít meg eltérő rendelkezéseket. Következésképpen a Ve. 78. § (1) bekezdésében foglalt általános szabályt kell irányadónak tekinteni az országos népszavazással kapcsolatos kifogások elbírálásában is. Eszerint "a kifogást úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb a sérelmezett ... döntés meghozatalától számított három napon belül megérkezzen".

Hasonló tárgyú népszavazási kezdeményezés kapcsán az Alkotmánybíróság a jelenlegi döntésével azonos elvi alapon utasította vissza az OVB akkori határozata ellen elkésetten benyújtott kifogásokat [28/1998. (VI. 16.) AB végzés. ABK 1998. június-július 330, illetve Magyar Közlöny 1998. évi 52. szám].
Jelen ügyben a határozat ellen benyújtott kifogás szintén a törvényben meghatározott határidő lejárta után érkezett meg, ezért az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálatot mellőzve, az elkésett kifogást visszautasította.
Végzésének közzétételét az Alkotmánybíróság a közérdeklődésre tekintettel rendelte el.

Alkotmánybírósági ügyszám: 43/H/1999/12.

Dr. Kiss László alkotmánybíró különvéleménye

A vizsgált ügyben az Alkotmánybíróságnak érdemben döntenie kellett volna, mivel az indítvány a választási eljárásról szóló törvény (a továbbiakban: Ve.), illetőleg az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nt.) egymással ellentmondásban álló rendelkezéseinek alkalmazásával minősült elkésettnek. Ezáltal - a jogorvoslat lehetőségének kizárásával - politikai alapjog sérült.

Az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 1999. január 14-i ülésén hozott határozatával megtagadta az aláírásgyűjtő ív hitelesítését. Az indítványozó a határozatot még aznap átvette, s az ellen másnap, 1999. január 15-én kelt kifogással élt, amely 1999. január 19-én érkezett postai úton a Központi Nyilvántartó és Választási Hivatalba, ahonnan a kifogást 1999. január 20-án továbbították a kifogás elbírálására hatáskörrel rendelkező Alkotmánybírósághoz.

Mindenekelőtt megjegyzem: az OVB határozatának a jogorvoslatra utaló az a kitétele, amely szerint "a határozat ellen a meghozatalától számított 3 napon belül az Alkotmánybírósághoz címzett kifogást lehet benyújtani az Országos Választási Bizottságnál" törvénysértő volt, mivel a törvény erről egészen mást mond. Éspedig: "az Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése ellen az Alkotmánybírósághoz lehet kifogást benyújtani." [Ve. 130. § (1) bek.] Ha ugyanis a megérkezés idejének jelentősége van [márpedig ennek az Alkotmánybíróság a Ve. 78. § (1) bekezdését alkalmazva a visszautasítás érdemét meghatározó jelentőséget tulajdonított], akkor korántsem mindegy, milyen tájékoztatást kap az indítványozó.

Álláspontom szerint persze - a 3 napos jogvesztőnek elismert érkezési határidőre tekintettel - az indítványozónak csak akkor lett volna esélye arra, hogy indítványa határidőben "megérkezzék", ha a kifogását "már legalább" a döntés előtti napon postára adja, vagy futárt vesz igénybe. Nyilvánvalóan olyat kérünk tehát számon az indítványozón, ami képtelenség. S mindennek a hátterében az a törvények közötti kollízió okozta ellehetetlenített jogorvoslati "lehetőség" áll (adok is, meg nem is), amely eddig is és ezután is eliminál mindenféle jogorvoslatot. A jelen esetben jól érzékelteti ezt a helyzetet az, hogy ha a január 15-én feladott kifogás január 19-én érkezett meg, úgy a döntés napján (január 14-én) postára adott jogorvoslat is már késve, január 18-án érkezett volna meg.

A 28/1998. (VI. 16.) AB végzéshez fűzött különvéleményemben már részletesen kifejtettem azokat a fenntartásaimat, amelyek az itt alkalmazott törvények (Ve., Nt.) közötti kollízióval, mechanikus egymásra vetítésük okozta alkotmányellenes helyzetek kialakulásával voltak kapcsolatosak. Ez az álláspontom a jelen ügy kapcsán tovább erősödött. A mostani különvéleményben nem ismétlem meg a korábban részletesen kifejtetteket, csupán azt hangsúlyozom, hogy a mulasztás hivatalbóli kimondásától ismételten tartózkodó alkotmánybírósági gyakorlat tovább éltet és napirenden tart egy olyan törvényalkotó által megoldandó problémát, amely mindannyiszor feléled, ahányszor országos népszavazással összefüggő kifogások benyújtására sor kerül. Ennek alátámasztására idézek a 28/1998. (VI. 16.) AB határozatból: "A testület egyfelől az alkotmányossági vizsgálatot igénylő kérdések nagy számára, másfelől az ügy s?ron kívüli elbírálására irányuló kötelességére tekintettel nem élt az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 40. §-ában foglalt felhatalmazásával, és nem indított hivatalból eljárást annak megállapítására, vajon az Országgyűlés a Ve. megalkotásakor bizonyos - a népszavazással kapcsolatos politikai alapjog gyakorlása szempontjából fontos - kérdések szabályozásának elmulasztásával nem idézett-e elő mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet." Ha ezt megtette volna, most nem álltunk volna újra a már ismert helyzet előtt. A jelen ügy kapcsán ez a lehetőség ismét nyitva állt az Alkotmánybíróság előtt, s a testület most is következetesen kitartott az idézett korábbi álláspontja mellett. Ennek pedig az lesz a következménye, hogy továbbéltetünk egy olyan - hiányos, ellentmondásokkal terhes, egymással is ütköző törvények alkalmazásából előálló - gyakorlatot, amely - amellett, hogy politikai alapjog érvényesítését ellehetetleníti -, kifejezetten ütközik a tisztességes eljárás követelményébe is.

Dr. Kiss László s.k.,
alkotmánybíró

[Az Alkotmánybíróság 2/1999. (III. 3.) AB végzése megjelent a Magyar Közlöny 1999/17. számában.]

8/1999. (III. 29.) OVB határozat

A kérelmező állampolgár 1999. március 9-én a halálbüntetés átmeneti visszaállításának kérdésben országos népszavazás kitűzésére irányuló állampolgári kezdeményezés aláírásgyűjtő íveinek hat mintapéldányát, illetve az azokon szereplő kérdések hitelesítését kérte azzal, hogy az Országos Választási Bizottság válassza ki ezek közül a hitelesíthető kérdést és az aláírásgyűjtő ívet.

Az Országos Választási Bizottság 1999. március 29-ei ülésén az aláírásgyűjtő ívek, illetve az azokon szereplő kérdések hitelesítését - valamennyi kérdés tekintetében - megtagadta, az alábbi indokolással:

I.

A kérelmező állampolgár 1999. március 9-én hat aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be hitelesítés céljából az Országos Választási Bizottsághoz azzal, hogy azok közül az Országos Választási Bizottság válassza ki a hitelesíthető kérdést és aláírásgyűjtő ívet. A hat aláírásgyűjtő íven hat különböző megfogalmazású kérdés szerepelt, mindegyik aláírásgyűjtő íven azonban csak egy-egy.
Az egyes aláírásgyűjtő íveken az alábbi kérdések szerepeltek:
1. "Egyetért-e azzal, hogy a társadalom védelme és az élet elleni bűncselekmények megelőzése céljából az Országgyűlés teremtse meg a halálbüntetés visszaállításának jogi feltételeit?"
2. "Egyetért-e az élet elleni erőszakos bűncselekmények elkövetői esetén a halálbüntetés átmeneti visszaállításával, és ennek jogi feltételei megteremtésével?"
3. "Egyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés teremtse meg a jogi feltételét annak, hogy az erőszakos élet elleni bűncselekmények elkövetői esetében a halálbüntetés visszaállítható legyen?"
4. "Egyetért-e? Az Országgyűlés teremtse meg a jogi feltételeket az erőszakos, élet elleni bűncselekmények elkövetői esetében a halálbüntetés átmeneti visszaállítására."
5. "Egyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés az élet elleni bűncselekmények minősített eseteiben a jogi feltételeket teremtse meg a halálbüntetés átmeneti visszaállítására?"
6. "Egyetért-e? Az Országgyűlés teremtse meg a jogi feltételeket - az erőszakos, élet elleni bűncselekmények elkövetői esetében - a halálbüntetés visszaállítására."
Az Országos Választási Bizottság megvizsgálta, hogy a benyújtott aláírásgyűjtő ívek, illetve az azon szereplő kérdések megfelelnek-e a hatályos törvényi rendelkezéseknek. 
Az Országos Választási Bizottság megállapította, hogy minden egyes aláírásgyűjtő ív a fent megjelölt kérdések valamelyikével kezdődik, és tartalmazza mindazokat a kellékeket, amelyeket a választási eljárásról szóló 1997. évi C. tv. (a továbbiakban: Ve.) 118. § (2)-(4) bekezdésében foglalt rendelkezésnek megkívánnak.
Az Országos Választási Bizottság megállapította azt is, hogy az aláírásgyűjtő íveken szereplő hat kérdés - különböző megfogalmazásban és ebből következően különböző terjedelemben - a halálbüntetés visszaállítására irányul. Az Országos Választási Bizottság elsősorban tehát a tekintetben folytatta a kérdések tartalmi vizsgálatát, hogy - a jelenlegi alkotmányos rendelkezések figyelembe vételével - lehet-e népszavazásra bocsátani a halálbüntetés visszaállításának kérdését.

II.

Az Országos Választási Bizottság a kérelmező által 1998. december 22-én benyújtott aláírásgyűjtő ívek hitelesítésének megtagadásáról hozott 1/1999. (I. 14.) OVB határozatában már utalt az Alkotmány 28/C. § (5) bek. b) pontjában foglalt tilalomra, miszerint nem lehet országos népszavazást tartani "hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről, illetve az e kötelezettségeket tartalmazó törvények tartalmáról". Utalt továbbá a hivatkozott határozat azokra a nemzetközi egyezményekre is, amelyek a halálbüntetés eltörlésére, illetve alkalmazásának kizárására kötelezik a részes államokat, köztük a Magyar Köztársaságot is (az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó Hatodik kiegészítő jegyzőkönyv, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya Második Fakultatív Jegyzőkönyve).

Az Országos Választási Bizottság megállapította, hogy az 1/1999. (I. 14.) OVB határozat meghozatala óta nem történt változás a fent hivatkozott jogszabályok tekintetében. Az Országos Választási Bizottság továbbra is érvényesnek tekinti az 1/1999. (I. 14.) OVB határozatban foglalt álláspontját, miszerint az aláírásgyűjtő íveken szereplő kérdések beleütköznek az Alkotmány 28/C. § (5) bek. b) pontjába, ezért a halálbüntetés visszaállítása kérdésében nem lehet népszavazást tartani.

Az újabb népszavazási kezdeményezés sajátosságaira tekintettel az Országos Választási Bizottság hangsúlyozza: az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés b) pontja hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségek tekintetében általános jelleggel kizárja a népszavazás lehetőségét. A választópolgárok nemzetközi kötelezettség vállalásáról csak akkor dönthetnek népszavazás útján, ha egy nemzetközi szerződés az adott állam tekintetében még nem hatályos. Azt követően, hogy a nemzetközi kötelezettségvállalás a Magyar Köztársaság tekintetében hatályossá vált, az Alkotmány hivatkozott szabálya kizárja annak lehetőségét is, hogy az adott nemzetközi szerződés megszüntetése kérdésében népszavazást lehessen tartani: a nemzetközi kötelezettség megszüntetése is a nemzetközi kötelezettségről való döntés. Erről csak a nemzetközi szerződés megkötésére jogosult szerv dönthet, de ez a döntés már szabad belátásán alapul, arra népszavazás útján nem lehet kényszeríteni.

Tekintettel arra, hogy a jelen határozattal elbírált népszavazási kezdeményezés - eredményessége esetén - hatályos nemzetközi szerződések megszüntetésére kötelezné az Országgyűlést, beleütközik az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés b) pontjába. Ezért az Országos Választási Bizottság az aláírásgyűjtő ívek és az azokon szereplő kérdések hitelesítését az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. tv. 10. § b) pontja alapján - mindegyik aláírásgyűjtő ív és kérdés tekintetében - megtagadja.

Az 1/1999. (I. 14.) OVB határozat és a jelen határozat alapjául szolgáló nemzetközi szerződések értelmében a halálbüntetés eltörlésére, illetve alkalmazásának kizárására vonatkozó általános kötelezés alól csak háborús helyzetben alkalmazott halálbüntetés tekintetében lehet kivételt tenni. A népszavazási kezdeményezés azonban nem e körben kívánja a halálbüntetés visszaállítását. Erre tekintettel - mivel a halálbüntetés visszaállítása kérdésében a fentiek szerint nem lehet népszavazást tartani - nem volt szükség a kérelmező által benyújtott hat kérdés részletes vizsgálatára. 

III.

Az Országos Választási Bizottságnak nem feladata, hogy a kérelmező által benyújtott aláírásgyűjtő ívek, illetve az azokon szereplő - azonos tárgyú, de különböző megfogalmazású - kérdések közül kiválassza a hitelesíthető aláírásgyűjtő ívet, illetve kérdést. Az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény az Országos Választási Bizottságot kizárólag a népszavazásra javasolt kérdés hitelesítésének jogával ruházza fel. A kérelmező joga és kötelessége az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés megfogalmazása. Az Országos Választási Bizottság vizsgálata csak arra a kérdésre vonatkozhat, amelyet a kezdeményező népszavazásra kíván bocsáttatni. Az Országos Választási Bizottságnak nincs lehetősége arra, hogy több kérdés közül kiválassza a jogilag megfelelőt.

Az Alkotmánybíróság 11/1999. (V. 7.) AB határozata
az Országos Választási Bizottság 8/1999. (III. 29.) határozata elleni
kifogásról

Az indítványozó állampolgár kifogást nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, az Országos Választási Bizottság 8/1999. (III. 29.) határozata ellen, melyben elutasította a halálbüntetés átmeneti visszaállítása érdekében ügydöntő népszavazás kezdeményezésére hat, egy-egy kérdést magában foglaló aláírásgyűjtő ív mintapéldányainak hitelesítését. 

Az Alkotmánybíróság
11/1999. (V. 17.) AB határozata

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság országos népszavazást kezdeményező ügyben az Országos Választási Bizottság határozata ellen benyújtott kifogás alapján meghozta a következő 

határozatot:

Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 8/1999. (III.29.) OVB számú határozatát helybenhagyja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó ügydöntő országos népszavazást kívánt kezdeményezni vagylagosan az alábbi kérdésekről:
1. "Egyetért-e azzal, hogy a társadalom védelme és az élet elleni bűncselekmények megelőzése céljából az Országgyűlés teremtse meg a halálbüntetés visszaállításának jogi feltételeit?"
2. "Egyetért-e az élet elleni erőszakos bűncselekmények elkövetői esetén a halálbüntetés átmeneti visszaállításával, és ennek jogi feltételei megteremtésével?"
3. "Egyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés teremtse meg a jogi feltételét annak, hogy az erőszakos élet elleni bűncselekmények elkövetői esetében a halálbüntetés visszaállítható legyen?"
4. "Egyetért-e? Az Országgyűlés teremtse meg a jogi feltételeket az erőszakos, élet elleni bűncselekmények elkövetői esetében a halálbüntetés átmeneti visszaállítására."
5. "Egyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés az élet elleni bűncselekmények minősített eseteiben a jogi feltételeket teremtse meg a halálbüntetés átmeneti visszaállítására?"
6. "Egyetért-e? Az Országgyűlés teremtse meg a jogi feltételeket - az erőszakos, élet elleni bűncselekmények elkövetői esetében - a halálbüntetés visszaállítására."

Az indítványozó elkészítette a hat kérdést egyenként magában foglaló hat aláírásgyűjtő ív mintapéldányát, és 1999. március 9-én beadvánnyal fordult az Országos Választási Bizottsághoz. Ebben az aláírásgyűjtő ívek, illetőleg az azokon szereplő kérdések hitelesítését kérte. Az Ország Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) az 1999. március 29-én hozott 8/1999. (III. 29.) OVB határozatával az aláírásgyűjtő ívek hitelesítését megtagadta. Az OVB határozata indokolásában kifejtette, hogy bár a benyújtott aláírásgyűjtő ívek, illetve az azokon szereplő kérdések megfelelnek a hatályos törvényi rendelkezéseknek, de az aláírásgyűjtő íveken szereplő kérdések beleütköznek az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés b) pontjába - amely kimondja, hogy nem lehet országos népszavazást tartani hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről, illetve az e kötelezettségeket tartalmazó törvények tartalmáról -, ezért a halálbüntetés visszaállítása kérdésében nem lehet népszavazást tartani. Az indítványozó az OVB határozata ellen 1999. március 29-én kelt és OVB-hez benyújtott kifogással élt, amely 1999. március 30-án - a kifogás benyújtására rendelkezésre álló törvényi határidőn belül - érkezett meg az Alkotmánybírósághoz. 

II.

Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő törvényi előírásokra alapozta:
1. Az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény az országos népszavazás kezdeményezésére vonatkozóan az alábbi rendelkezéseket tartalmazza:
"2. § Az aláírásgyűjtő ívek mintapéldányát az aláírásgyűjtés megkezdése előtt - hitelesítés céljából - be kell nyújtani az országos választási Bizottsághoz."
"9. § (2) Az Országos Választási Bizottság az Alkotmányban, valamint a 10. § a)-c) pontjaiban foglalt követelmények teljesítését megvizsgálja, és ennek alapján dönt a konkrét kérdés hitelesítéséről. Az Országos Választási Bizottság elnöke a hitelesítés eredményéről haladéktalanul tájékoztatja az Országgyűlés elnökét.
"10. § Az Országos Választási Bizottság megtagadja az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha
a) a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe,
b) a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani,
c) a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek, 
d) az aláírásgyűjtő ív nem felel meg a választási eljárásról szóló törvényben foglalt követelményeknek."
"13. § (1) A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni.
(2) A konkrét kérdést a kezdeményezésben megfogalmazott formában kell népszavazásra bocsátani."

2. A Ve. az országos népszavazás kezdeményezésére vonatkozóan a következő rendelkezéseket tartalmazza:
"117. § Az Országos Választási Bizottság a jogszabályi feltételeknek megfelelő aláírásgyűjtő ívet, illetőleg kérdést a benyújtástól számított harminc napon belül hitelesíti."
"118. § (2) Valamennyi aláírásgyűjtő ívet a népszavazásra javasolt kérdéssel kell kezdeni. Az aláírásoknak a kérdéssel azonos oldalon kell szerepelniük."
"130. § (1) Az Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése ellen az Alkotmánybírósághoz lehet kifogást benyújtani.
(2) Az Országgyűlés népszavazást elrendelő, valamint kötelezően elrendelendő népszavazás elrendelését elutasító határozata elleni kifogást a határozat közzétételét követő három napon belül az Alkotmánybírósághoz lehet benyújtani.
(3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az Országgyűlés határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot, illetőleg az Országgyűlést új eljárásra utasítja."

3. Az Alkotmánynak az indítványozó által hivatkozott, illetve az Alkotmánybíróság által figyelembe vett rendelkezései:
"7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját."
"28/C. § (1) Országos népszavazást döntéshozatal vagy véleménynyilvánítás céljából lehet tartani, a népszavazás elrendelésére kötelezően vagy mérlegelés alapján kerül sor.
(2) Országos népszavazást kell tartani legalább 200 000 választópolgár kezdeményezésére.
(3) Ha az országos népszavazást el kell rendelni, az eredményes népszavazás alapján hozott döntés az Országgyűlésre kötelező.
(4) Mérlegelés alapján országos népszavazást a köztársasági elnök, a Kormány, az országgyűlési képviselők egyharmada vagy 100 000 választópolgár kezdeményezésére az Országgyűlés rendelhet el. 
(5) Nem lehet országos népszavazást tartani:
a) a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, az illetékről, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények tartalmáról, 
b) hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről, illetve az e kötelezettségeket tartalmazó törvények tartalmáról,
c) az Alkotmány népszavazásról, népi kezdeményezésről szóló rendelkezéseiről, 
d) az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi- és szervezetalakítási
(-átalakítási, -megszüntetési) kérdésekről,
e) az Országgyűlés feloszlásáról,
f) a Kormány programjáról,
g) hadiállapot kinyilvánításáról, rendkívüli állapot és szükségállapot kihirdetéséről,
h) a fegyveres erők külföldi vagy országon belüli alkalmazásáról, 
i) a helyi önkormányzat képviselő-testületének feloszlatásáról,
j) a közkegyelem gyakorlásáról."
"54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani."
"57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."

4. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (továbbiakban: Abtv.) 25. § (2) bekezdése szerint:
"(2) Az Alkotmánybíróság a rendelkezésre álló iratok alapján - szükség esetén személyes meghallgatással, valamint szakértő bevonásával - folytatja le a bizonyítási eljárást. Egyéb bizonyítási mód és eszköz az eljárásban nem alkalmazható."

III.

A kifogás nem megalapozott.

Az indítványozó kiegészítő beadványában kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy az indítványa tárgyalásánál az Abtv.25. §-ának alkalmazásával biztosítson lehetőséget az eljárás során személyes meghallgatásra. Általános szabály, hogy az Alkotmánybíróság a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. Az Alkotmánybíróság a jelen esetben a rendelkezésre álló adatokat elégségesnek ítélte a döntéshez, ezért nem tartotta szükségesnek az Abtv. 25 § (2) bekezdésében meghatározott további bizonyítási eszközként az indítványozó személy meghallgatását.

Az Alkotmánybíróság megalapozottnak és jogszerűnek ítélte az OVB döntését, amely megállapította, hogy az OVB-hez hitelesítésre benyújtott népszavazásra bocsátható kérdések az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezésbe ütköznek, mivel a feltett kérdésekben az államot nemzetközi kötelezettség terheli, márpedig nem lehet országos népszavazást tartani hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről, illetve e kötelezettségeket tartalmazó törvények tartalmáról.

Az Országgyűlés az 57/1992. (X. 15.) OGY határozatával megerősítette - nemzetközi szerződésként - az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezményt és az ahhoz tartozó kilenc kiegészítő jegyzőkönyvet, amelyeket az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvénnyel, illetve az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény kilenc jegyzőkönyvének kihirdetéséről szóló 1994. évi LXXXVI. törvénnyel hirdettek ki. Az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló Egyezmény a halálbüntetés eltörléséről szóló Hatodik kiegészítő jegyzőkönyvének 
1. Cikke szerint: "A halálbüntetést el kell törölni. Senkit sem lehet halálbüntetésre ítélni, sem kivégezni." a 2. Cikke szerint: "Egy állam törvényhozása rendelkezhet halálbüntetésről háború idején, vagy háború közvetlen veszélye idején, a halálbüntetést ez esetben is csak a törvényhozás által megszabott esetekben és előírt rendelkezéseknek megfelelően lehet alkalmazni. Ez az állam köteles az Európa Tanács Főtitkárával jogszabályainak vonatkozó rendelkezéseit közölni." A Hatodik kiegészítő jegyzőkönyvben vállalt kötelezettségeitől az Egyezményben részes felek még háború vagy a nemzet létét fenyegető más rendkívüli állapot esetén sem térhetnek el, a Hatodik kiegészítő jegyzőkönyv előírásainak vonatkozásában fenntartással sem lehet élni (3-4. Cikk).

Az Országgyűlés a 70/1993. (IX. 16.) OGY határozattal ratifikálta a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya Második Fakultatív Jegyzőkönyvét, amelyet a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmányának az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XLIV. ülésszakán, 1989. december 15-én elfogadott Második Fakultatív Jegyzőkönyve kihirdetéséről szóló 1995. évi II. törvénnyel hirdettek ki. A jegyzőkönyv 
1.és 2. Cikke kimondja:
"1. Cikk 
1. A jelen jegyzőkönyv részes államainak joghatósága alá tartozó személyeken nem szabad halálbüntetést végrehajtani. 
2. Joghatósága körében minden részes állam megteszi a szükséges intézkedéseket a halálbüntetés eltörlésére.
2. Cikk
1. Ezen jegyzőkönyvhöz nem szabad fenntartást tenni, kivéve a megerősítéskor vagy csatlakozáskor tett azon fenntartást, amely a halálbüntetés alkalmazását háború idején, a háború alatt elkövetett legsúlyosabb katonai természetű bűncselekményekben való bűnösség megállapítása miatt lehetővé teszi.
2. A részes állam, mely ilyen fenntartást tesz a megerősítésekor vagy csatlakozáskor, köteles írásban közölni az Egyesült Nemzetek Főtitkárával a háború idején alkalmazandó nemzetközi törvényeinek megfelelő rendelkezéseit.
3. Az a részes állam, amely ilyen fenntartást tett, köteles értesíteni az Egyesült Nemzetek Főtitkárát valamennyi, a területén lévő háborús állapot kezdetéről vagy befejezéséről."

A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az OVB az Alkotmány 28/C. § (3) bekezdésére figyelemmel, a Ve. 117. §-a alapján jogszerűen járt el.

Az Alkotmánybíróság ezért a kifogást - amelyben az OVB népszavazási aláírásgyűjtő ívek hitelesítését megtagadó határozatának megsemmisítését kéri az indítványozó - elutasítva az OVB 8/1999.(III. 29.) OVB számú határozatát helybenhagyta. 

Az Alkotmánybíróság a Határozat Magyar Közlönyben való közzétételét a közérdeklődésre tekintettel rendelte el.

Alkotmánybírósági ügyszám: 273/H/1999/3. 


[Az Alkotmánybíróság 11/1999. (V. 7.) AB határozata megjelent a Magyar Közlöny 1999/40. számában.]