Napjainkban nagyon aktuális kérdés az építésügyi és a gyámügyi igazgatás jövője. Az elhangzott előadások vázolták az új törvényi szabályozásokban megjelenő hatáskör-telepítéseket, és bennünk, hallgatókban bizony felmerült a kétely, hogy az előkészítés során talán nem tudtuk elég markánsan érvényre juttatni a szakma véleményét. Legalábbis nem sikerült a két törvényben párhuzamosan futó elképzeléseket kiiktatni. Mint gyakorló szakemberek félünk attól, hogy az első fokú gyámhivatal és az első fokú építésügyi hatóság illetékességi területe nem fog találkozni.

Mindenesetre az, hogy erről a témáról ma itt közösen gondolkodtunk, talán biztosíték arra, hogy az előttünk álló kormányrendeletek és a további végrehajtási rendeletek szintjén ezt a diszharmóniát a lehető legkisebbre lehessen csökkenteni.

A különféle ágazatok képviseletében jelen lévő kollégák beszámoltak az általuk tervezett vagy már megvalósított informatikai fejlesztésekről. Ezeket hallgatva ismét eszembe jutott a gyakran hallott kérdés: vajon ezek az informatikai fejlesztések a kellő szinteken találkoznak-e egymással? Örömömre szolgált, hogy több szakember kijelentette: a maguk részéről nyitottak arra, hogy gazdái legyenek egy központi államigazgatási informatikai rendszernek.

Helyenként kritika is megfogalmazódott a munkánkat illetően, és azt hiszem, ha a tükörbe nézünk, ez a kritika jogos volt.

Nagyon fontos volt az, amit egy üzletember fogalmazott meg: ahhoz, hogy az informatika világában tudjuk velük állni a versenyt, olyan béreket is kellene biztosítani a közigazgatásban dolgozó szakembereknek, hogy a versenyszféra ne jelentsen—legalábbis anyagi értelemben—ellenállhatatlan csábítást a jól képzett kollégáink számára.