A városkörnyéki igazgatás, illetve annak jövője nagyon fontos kérdéskör. Azt hiszem, erről mindenkinek más jut eszébe, és ez így is van rendjén. De ez a sokoldalú megközelítés ma még nem áll össze olyan egységgé, hogy ki lehessen jelenteni: a városkörnyéki igazgatásnak valamilyen formáját Magyarországon ma kötelezően be lehetne vezetni. Többször megfogalmazódott ugyanis az a kérdés, van-e városkörnyéki igazgatás ma Magyarországon, és egyáltalán van-e értelme a kérdés feltevésének. A válaszok nagyon eltérőek voltak, hiszen amikor városkörnyéki igazgatásról beszélünk, egy más társadalmi-gazdasági formáció más közigazgatási rendszerének megfelelő városkörnyéki közigazgatásra emlékezünk. Tudjuk, hogy másutt milyen városkörnyéki igazgatási formák működnek, és tudjuk, hogy vannak ilyenek Nyugat-Európában, azonban tartalmilag némileg más és sokkal fejlettebb önkormányzati közigazgatásra épülnek, mint ami Magyarországon ma kialakult. A mi rendszerünk sokkal szélesebb önkormányzati és államigazgatási jogköröket tartalmaz, ám sokkal atomizáltabb szervezetben, mint Nyugat-Európában.

Az 1990-ben kialakult megoldást megváltoztatni nagyon nehéz lenne és talán nem is célszerű minden négy évben közigazgatási rendszerváltást kezdeni, és más irányba elindulni. Szakmailag és a racionalitás szempontjából kétségtelenül sokkal könnyebb és hatékonyabb lenne körzeteket kialakítani, mint községkörzeteket, városkörzeteket. Ennek jogi feltételei azonban akkor lennének adottak, ha be lehetne vezetni a kötelező társulást. A társulás kötelezővé tétele Nyugat-Európában sem általános, és ha a módosított magyar alkotmány majd tartalmazza is az erre vonatkozó jogi felhatalmazást, ennek akkor is csak kivételes eszköznek kell lennie, hiszen kötelező társulással nem lehet működtetni egy önkormányzati rendszert. A társulási rendszert inkább úgy kell kiépíteni, hogy jogilag körülhatároltabb tartalommal és megfelelő finanszírozással olyan érdekeket teremtsünk, amelynek alapján a társulási folyamat megindulhat. Ám semmiképpen sem szabad ezt a folyamatot adminisztratív és jogi eszközökkel erőltetni, és valamiféle kötelező társulási rendszert bevezetni. Érvényes ez a városkörnyéki igazgatásra is, melynek mint kötelező társulásnak ma még nincsenek meg a feltételei. Tehát az önkéntes társulásé a jövő, ennek a feltételeit javítani kell, kötelező társulást ma nem szabad bevezetni. Hét évvel a közigazgatási rendszerváltás után valószínűleg nem szabad siettetni, inkább hagyni kell, hogy a társulási rendszer még érlelődjön.