1048/2018. NVB határozat - a dr. Hadházy Ákos Ányos magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában

A Nemzeti Választási Bizottság

1048/2018. számú határozata

 

A Nemzeti Választási Bizottság dr. Hadházy Ákos Ányos magánszemély (a továbbiakban: Szervező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 9 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő

határozatot:

A Nemzeti Választási Bizottság az

„Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés törvényben szabályozza a kormány népszerűsítését szolgáló vagy támogatására ösztönző, illetve annak nevét, célját, tevékenységét, jelszavát, emblémáját népszerűsítő, a reklámhoz hasonló módon megjelenő, illetve közzétett műsorszám, plakát, politikai reklám és politikai hirdetés, virtuális reklám számarányát akként, hogy naptári évenként legfeljebb 12, azaz tizenkettő témában-tematikában, témánként-tematikánként legfeljebb 1000, azaz egyezer darab műsorszám, vagy plakát, vagy politikai reklám és politikai hirdetés, vagy virtuális reklám tehető közzé?”

népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.

A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2018. december 27-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.

 

Indokolás

I.

[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]

[1]    A népszavazásra javasolt kérdést Szervező – magánszemélyként – 2018. november 13-án postai úton nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez Szervezőt is figyelembe véve 22 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek mindegyike megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.

[2]    A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát, amelynek eredményeképpen megállapította, hogy a népszavazási kezdeményezés a jogszabályi követelményeknek megfelel, így azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.

II.

[Az adatvédelmi nyilvántartásba való bejelentési kötelezettség]

[3]    Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvénynek az Európai Unió adatvédelmi reformjával összefüggő módosításáról, valamint más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2018. évi XXXVIII. törvény 2018. július 26-ai hatálybalépésével megszüntette az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény szerinti adatvédelmi nyilvántartás intézményét.

[4]    Mivel az Nsztv. 4. § (2) bekezdésében rögzített, az adatvédelmi nyilvántartásba való bejelentkezési kötelezettség teljesítésének jogi feltételei a kezdeményezés benyújtásának időpontjában már nem álltak fenn, ezért a Bizottság álláspontja szerint a teljesítés elmaradásához jogkövetkezmény nem fűzhető.

III.

[Az országos népszavazás funkciója]

[5]    Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.

[6]    Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.

[7]    Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként az az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozik.

[8]    Emellett, ahogyan azt az Nsztv. preambuluma is rögzíti, az országos népszavazás célja, hogy a politikai közösség az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek eldöntésében közvetlenül, népszavazás útján is részt vehessen. Az országos népszavazásnak az Alaptörvény B) cikk (4) bekezdésében deklarált, a képviseleti hatalomgyakorlásához képest kivételes jellegének egyik legfontosabb következménye, hogy a választópolgárok olyan társadalmi kérdésekben döntsenek népszavazás útján, amelyek az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek körén belül értelmezhetőek. Az ügyek kiemelt fontosságú minősítése tekintetében ennek megfelelően nemcsak önmagában az érintettek száma, vagy a felvetett ügy országos jellege, hanem az adott kérdés társadalmi életviszonyokat érintő súlya és jelentősége is vizsgálandó. 

IV.

[Az Alaptörvény módosításával kapcsolatos tiltott tárgykörbe ütközés vizsgálata]

[9]    A Bizottság a tiltott tárgykörbe ütközés vizsgálata során irányadónak tekinti a Szervező hasonló tárgyú kérdése kapcsán hozott, jogorvoslat hiányában jogerőre emelkedett 1012/2018. számú NVB határozatban, valamint a szintén hasonló tárgyú kérdésben kiadott 1015/2018. és 1016/2018. számú határozatokban foglalt érvelést, amelyet a Kúria Knk.IV.37.943/2018/2. és Knk.IV.37.944/2018/2. számú végzésével helybenhagyott.

[10]        Az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdése szerint „Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.” Az Alaptörvény e rendelkezésének második fordulata „a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges” feltételek megteremtését fogalmazza meg. Ezt a követelményt először az Alkotmánybíróság 30/1992. (V. 26.) AB határozata tartalmazta, amely szerint „Az egyéni véleménynyilvánítási szabadság szubjektív joga mellett (...) az Alkotmány[ból] (...) következik a demokratikus közvélemény kialakulása feltételeinek és működése fenntartásának biztosítására irányuló állami kötelezettség.” (ABH 1992., 167, 172.)

[11]        Az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdése szerint állami kötelezettség a tájékoztatás, amely az érintettek (az egyének) oldaláról jogként, mégpedig alapjogként jelenik meg: ez a tájékoztatáshoz való jog. Az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdése így – a IX. cikk (1) bekezdésébe foglalt véleménynyilvánítási szabadságon túl – egy másik alapjogot, a tájékoztatáshoz való jogot is rögzít. Ez a jog az egyének alkotmányos alapjoga. [Knk.IV.37.943/2018/2. és Knk.IV.37.944/2018/2. számú végzések] Az egyén tájékoztatáshoz való joga és az állami kötelezettség közötti legfontosabb kapcsolatot a közérdekű kérdésekről való tájékoztatás teremti meg, mely az állam kötelezettsége. Ennek teljesítésében a Kormánynak, a végrehajtó hatalom általános szerveként és az alkotmányos rendszerben betöltött szerepe miatt kiemelt feladata van, a Kormánynak nem csak joga, de kötelessége is a tevékenységéről szóló tájékoztatás, amely két különböző irányba, az Országgyűlés és az állampolgárok felé valósul meg. [Kvk.III.37.421/2018/8. számú végzés]

[12]   Az Alaptörvény 15. cikk (1) és (2) bekezdése szerint a Kormány a végrehajtó hatalom általános szerve, amelynek feladat- és hatásköre kiterjed mindarra, amit az Alaptörvény vagy jogszabály kifejezetten nem utal más szerv feladat- és hatáskörébe. A Kormány az Országgyűlésnek felelős. A Kormány a közigazgatás legfőbb szerve, törvényben meghatározottak szerint államigazgatási szerveket hozhat létre.

[13]   A kormányzati tájékoztatás két különböző irányba, az Országgyűlés és az állampolgárok felé valósul meg [Kvk.III.37.421/2018/8.]. Az Alaptörvényben rögzített demokratikus közvélemény kialakulásának fontos feltétele, hogy a kormányzati szándékokról, programokról és a kormányzati tevékenységről az ezeket befolyásoló kihívásokról ne csak pártpolitikai álláspontok legyenek ismertek, hanem az állampolgárok közvetlenül a kormányzati szervektől is információhoz jussanak, és a közvetlen állampolgári reakciók alapján a kormány is lehetőséget kap a közvélemény figyelembe vételére tevékenységének alakítása során.

[14]   A sajtó egyaránt eszköze a tájékoztatásnak –, amely az állam oldaláról a közérdekű ügyekben kötelezettségként jelenik meg – és a tájékozódásnak, ami az egyén alapjoga. A sajtónak a véleménynyilvánítás és véleményalkotás terén betöltött kettős szerepét az Alkotmánybíróság már a 37/1992. (VI. 10.) AB határozatában megfogalmazta, mely érvelését a 34/2017. (XII. 11.) AB határozatban is fenntartotta. E szerint „[a] sajtó nemcsak a szabad véleménynyilvánítás eszköze, hanem a tájékoztatásé is, azaz alapvető szerepe van a véleményalkotás feltételét képező tájékozódásban.” (ABH 2017, 794, 803)

[15]  Fentiek alapján megállapítható, hogy az egyén tájékoztatáshoz való joga érvényesülését a közérdekű kérdésekkel kapcsolatban döntően az állami tájékoztatás biztosítja. Az állam az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésében rögzített tájékoztatási kötelezettségét részben a kormányzati tájékoztatás által teljesíti.

[16]  A demokratikus keretek között megvalósuló tájékoztató tevékenység korlátozása szükségszerűen maga után vonja az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésében foglalt tájékoztatáshoz való jog korlátozását is, amely következik az alkotmányos rendelkezést kibontó törvényi alapelvekből is. A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Mttv.) 5. §-ának alapelve szerint „a Magyarország területén élőknek, illetve a magyar nemzet tagjainak tájékozódáshoz és tájékoztatáshoz fűződő joga, illetve ezzel összefüggésben a demokratikus társadalmi nyilvánosság kialakulása és megerősödése kiemelkedő alkotmányos érdek”. A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) 10. §-a kimondja, hogy „[m]indenkinek joga van arra, hogy megfelelően tájékoztassák a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről, valamint Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről. A médiarendszer egészének feladata a hiteles, gyors, pontos tájékoztatás ezen ügyekről és eseményekről.

[17]   Az Mttv. és az Smtv. hivatkozott rendelkezéseinek intézményi oldalán a média áll, amelyen keresztül az állami kötelezettség teljesítése érdekében a Kormány különböző eszközökkel (pl. politikai reklám, társadalmi célú reklám, hirdetés, stb.) tájékoztatást ad a közérdekű ügyekről.

[18]   A szabad tájékoztatás és tájékozódás másik oldalán az egyén, illetve a közösség áll, akiknek a demokratikus közvélemény kialakulása érdekében joguk van a megfelelő tájékoztatáshoz és ezzel együtt igényük, szükségük is van arra, hogy a közérdekű információkat megszerezzék. Jogaik és kötelezettségeik megfelelő gyakorlása, önálló véleményük (amelyek összessége a demokratikus közvélemény) kialakítása, döntési helyzetbe hozásuk nem képzelhető el megfelelő, sokszínű tájékoztatásuk nélkül, amelynek egyik meghatározó eleme a kormányzati intézkedések hátterének, indokainak közvetlen forrásból való megismerhetősége. A tájékoztatáshoz használt eszközökben, illetve eszközökön pedig megjelenik, hogy az a Kormány megbízásából készült, annak tevékenységéről informál, tartalmazhat a jövőbeni célkitűzésekre vonatkozó információt, illetve szerepelhet rajta Magyarország címere, stb.

[19]        Az állami tájékoztató tevékenység részét képező kormányzati tájékoztatás korlátozásával a demokratikus közvélemény kialakításához nélkülözhetetlen, az egyént megillető tájékoztatáshoz való jog és a demokratikus társadalmi nyilvánosság védelme sérül. Ebből adódóan szükséges és kívánatos, hogy a jogalkotás ne az információszerzés és a véleményformálás ellen hasson, hanem éppen ellenkezőleg, annak minél szélesebb körű kiteljesedését szolgálja, ez felel meg ugyanis az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésében foglalt szabad tájékoztatásnak.

[20]  Jelen eljárásban tárgyalt kezdeményezés nem a kormányzati kommunikációs tevékenység teljes megszüntetését célozza, hanem a tájékoztatással érintett témáknak és a felhasználható eszközöknek, illetve azok számának egzakt módon való meghatározását. A tájékoztatás tárgyává tehető évi tizenkét téma és a vagylagosan meghatározott, a tájékoztatáshoz felhasználható eszközök 1000 darabban meghatározott mennyisége azonban olyan szűk keretet szab a kormányzati tájékoztatásnak, ami miatt a kérdésből származó jogalkotási kötelezettség végső soron az egyén tájékoztatáshoz való jogának korlátozását valósítaná meg. Ezen állítást támasztja alá a plakátnak a településkép védelméről szóló 2016. évi LXXIV. törvény 11/F. § 2. pontja szerinti fogalom-meghatározása is. E szerint a plakát „a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény 3. § d) pontja szerinti gazdasági reklámnak, valamint a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény szerinti kampányeszköznek nem minősülő falragasz vagy felirat, mérettől és hordozóanyagtól függetlenül”. Vagyis a plakát fogalmi körébe tartozik pl. a matrica, a szórólap, a hirdetőtáblán, oszlopon elhelyezett falragasz és az óriásplakát is. 1000 db plakát elhelyezése figyelemmel arra, hogy Magyarországon több mint 3000 település van, arra lehet elegendő, hogy egy adott témában, a települések egyharmadában kerüljön egy-egy plakát elhelyezésre.

[21]  A közcélú tájékoztatás esetében az elsődleges szempont, hogy minden szükséges információ a lehető legnagyobb közönségarányhoz jusson el. Mivel minden közérdekű témáról szükséges a tájékoztatás, nem elfogadható az, ha valamely időszerű, de korábban előre nem látható, így a kommunikációs tevékenység keretében előre nem tervezhető problémáról, kérdésről a polgárok azért nem jutnak információhoz, mert a tájékoztatási tevékenység során felhasználható „téma-keret” már kimerítésre került, vagy mert a felhasználható eszköz, illetve annak mennyisége nem elegendő ahhoz, hogy valamennyi érintett részére eljusson a közölni kívánt üzenet. A közcélú tájékoztatás során a téma és a kommunikációs eszközök megválasztását, ez utóbbiak alkalmazásának módját, számszerűségét a teljességre és a sokoldalúságra való törekvés kell, hogy meghatározza. Mivel a kérdésben foglalt kötelezés a közlés tárgyává tehető témák és a felhasználható eszközök számában is jelentős korlátozást kíván bevezetni, az végső soron az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésében foglalt tájékoztatáshoz való egyéni alapjog sérelmét valósítja meg.

[22]   A népszavazásra bocsátott kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján azonban nem irányulhat az Alaptörvény módosítására és burkoltan sem foglalhat magába alkotmánymódosítást. A Kúria ennek megfelelően Knk.IV.37.728/2013./3. számú végzésében rögzítette, hogy „az alkotmányozó hatalom az Országgyűlés, az Országgyűlés alkotja meg az Alaptörvényt, annak módosítása tárgyában népszavazásnak nincs helye”.

[23]   Fenti jogi érvelés alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy jelen eljárás tárgyául szolgáló népszavazási kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerinti tiltott tárgykört érinti, így az népszavazásra nem bocsátható.

V.

[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]

[24]     A népszavazásra javasolt kérdés vonatkozásában vizsgálandó az is, hogy az eleget tesz-e a népszavazási egyértelműség kétirányú, a választópolgár és a jogalkotó irányába fennálló követelményének. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.

[25]     A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.

[26]     A választópolgári egyértelműség tekintetében a Kúria számos szempontot fogalmazott meg, mely szerint a kérdéssel szemben követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv szabályainak, a választópolgárok jól értsék, lássák át a kérdés lényegét, jelentőségét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni. Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet, nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz (Knk.IV.37.458/2015/3., Kvk.37.300/2012/2., Knk.IV.37.356/2015/2., Knk.IV.37.457/2015/3. számú végzések).

[27]     A kezdeményezésben szereplő kifejezésekkel és fogalmakkal kapcsolatban a Bizottság az alábbiakat rögzíti. A politikai reklám definíciója az Mttv. 203. § 55. pontja alapján a következő: „valamely párt, politikai mozgalom vagy a kormány népszerűsítését szolgáló vagy támogatására ösztönző, illetve azok nevét, célját, tevékenységét, jelszavát, emblémáját népszerűsítő, a reklámhoz hasonló módon megjelenő, illetve közzétett műsorszám”.

[28]     Fentiek alapján megállapítható, hogy Szervező népszavazásra javasolt kérdésében az Mttv.-ben meghatározott politikai reklám törvényi definíciója szerepel a „valamely párt, politikai mozgalom vagy” kitétel nélkül.

[29]        Azzal, hogy a kérdés első részében először idézi az Mttv. szerinti politikai reklám fogalmát, majd ezt követően vesszővel elválasztva a plakát szót követően nevesíti a politikai reklámot, a választópolgár számára azt a megtévesztő látszatot kelti, hogy „a kormány népszerűsítését szolgáló vagy támogatására ösztönző, illetve annak nevét, célját, tevékenységét, jelszavát, emblémáját népszerűsítő, a reklámhoz hasonló módon megjelenő, illetve közzétett műsorszám” és a politikai reklám két különálló kommunikációs eszközt jelent. A mondatszerkesztés alkalmas annak hamis látszatát is kelteni, hogy az előzőekben idézett kifejezés a kommunikációs eszközök egy tágabb halmazát öleli fel, az egy általános meghatározása a médiaszolgáltatásokban közzétehető műsorszámoknak, és amelybe a politikai reklám nem tartozik bele, ezért szükséges annak külön nevesítése is. Ezzel szemben a kérdésben idézett törvényi definíció teljes mértékben lefedi a kormány politikai reklámjának fogalmát.

[30]     Fentiek alapján a választópolgárok többsége számára a kérdés könnyen hordozhatja azt a tartalmat, hogy az arra adott „igen” válasszal öt különböző kommunikációs eszköz használatának a kezdeményezés szerinti korlátozásáról döntenek. A törvényi fogalmak nem megfelelő használata és indokolatlan ismétlése elfedi azt, hogy a kezdeményezésben valójában csak a politikai reklámról, a politikai hirdetésről, a plakátról és a virtuális reklámról van szó. Mindez pedig azzal a következménnyel járhat, hogy a kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás esetén, ha azt a szavazók többsége támogatná, nem lenne összhang a választópolgári támogatással elérni kívánt cél és a jogalkotó számára, a kérdésből származó jogalkotási kötelezettség tartalma között, amely az egyértelműség sérelmére ható körülmény.

[31]     Az egyértelműség sérelmére ható körülmény az is, hogy amennyiben a [29] bekezdésben idézett szövegrészt, figyelemmel az Mttv. 203. § 55. pontjában foglalt törvényi definícióra, azonosítjuk a politikai reklámmal, úgy az azt követő felsorolás – plakát, politikai reklám és politikai hirdetés, virtuális reklám – a beazonosításukat szolgáló jelzős szerkezet – „a kormány népszerűsítését szolgáló vagy támogatására ösztönző, illetve annak nevét, célját, tevékenységét, jelszavát, emblémáját népszerűsítő” – nélkül marad. Ebben az értelemben a kérdésnek nincs alanya, vagyis nem eldönthető belőle, hogy kinek a plakátjára, politikai reklámjára és politikai hirdetésére, illetve virtuális reklámjára vonatkozóan kívánja a kérdésben foglalt korlátozást bevezetni. Ha az alany nélküliség arra utal, hogy mindenkire vonatkozzon a kérdésben foglalt korlátozás, aki a felsorolásban szereplő kommunikációs eszközt használ, az felveti a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) kampányeszközökre vonatkozó szabályai módosítását is, amelyet azonban a Kúria joggyakorlata szerint az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés c) pontja tilt. [Knk.IV.37.943/2018/2., Knk.IV.37.944/2018/2., Knk.VII.37.945/2018/2., Knk.VII.37.946/2018/2., Knk. VII.37.918/2018/2., Knk.VII.37.950/2018/2. számú döntések]

[32]     A kérdés második felében a kommunikációs eszközök felsorolásakor Szervező a „vagy” és az „és” kötőszavakat használja. A Magyar Értelmező Kéziszótár meghatározása szerint a „vagy” szó kifejezhet két vagy több dolog közötti egyféle választási lehetőséget, de megengedő mondatban az „akár…, akár…” többféle választást is megengedő jelentéstartalommal bírhat. Mindezek alapján nem világos sem a választópolgár, sem a jogalkotó számára, hogy ahol a kommunikációs eszközök között a „vagy” kötőszó szerepel, ott az az egyik eszköz kizárólagos használatát jelenti-e – vagyis, a kérdés olyan szabályozás bevezetését kívánja-e, amely alapján adott téma kommunikálásához csak 1000 db plakát, vagy csak 1000 db virtuális reklám, vagy összesen 1000 db politikai reklám „és” hirdetés használható fel –, vagy pedig megengedést kifejezve a kommunikációs eszközök bármilyen kombinációjának egyidejű használatát is lehetővé teszi a keretszámon belül.

[33]     A kérdés választópolgárok általi megértését alapvetően gátolja annak mondatszerkesztése is, mivel az rendkívül hosszú, többszörösen összetett és számos ismétlést tartalmaz. Értelemzavaró a tartalomra vonatkozóan használt „téma-tematika” kitétel. A kérdés alapján ugyanis nem világos, hogy mi az indoka ennek a megfogalmazásnak, mivel a szövegkörnyezetből nem állapítható meg a két fogalom közötti jelentésbeli különbség, ami magyarázatul szolgálhatna azok egyidejű használatára. A kérdés közérthetőségét tovább gyengíti, és indokolatlanul hosszabbá teszi, hogy a „téma-tematika” szófordulatot megismétli, valamint a 12-t és 1000-et betűvel és számmal is kiírja. Ezzel összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal az Alkotmánybíróság 169/2011. (XII. 21.) AB határozatában foglaltakra, amely szerint „[a] választópolgári egyértelműség követelménye szerint népszavazásra feltett kérdésnek egyértelműen eldönthetőnek kell lennie, arra a választópolgárnak „igen”-nel vagy „nem”-mel kell tudnia válaszolni. Ebből következően a túl bonyolult, érthetetlen, értelmezhetetlen, félreérthető vagy félrevezető kérdés nem tekinthető egyértelműnek.” (ABH 2011.,1305, 1308)

[34]  Fentiek alapján megállapítható, hogy azáltal, hogy a kérdés hosszú, túlbonyolított, értelemzavaró ismétlésekkel tűzdelt, annak pontos megértése nem elvárható valamennyi választópolgártól. A megértési nehézségből adódóan a választópolgár a kérdésben tartott népszavazás alkalmával nem lenne tisztában azzal, hogy pontosan miről szavaz, illetve hogy döntése valójában milyen következményekkel fog járni. Mindezek alapján a népszavazáshoz való jog jelen kérdésben tartott országos népszavazás esetén is – tudatos döntés hiányában – csak formálisan érvényesülhetne, amely kizárja a kérdés egyértelműségét.

[35]  A fentiekben kifejtettek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a Szervező által benyújtott népszavazási kérdés az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített – választópolgár és jogalkotói – egyértelműség követelményét sem teljesíti.

VI.

[A határozat indokolásának összegzése]

[36]  Mindezekre tekintettel a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy jelen országos népszavazásra javasolt kérdés nem felel meg az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjában foglalt követelménynek, valamint sérti az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt népszavazási egyértelműség követelményét is, ezért a Nemzeti Választási Bizottság a kérdés hitelesítését – az Nsztv. 11. § (1) bekezdésében foglalt jogkörében eljárva – megtagadta.

VII.

[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]

[37]     A határozat az Alaptörvény B) cikk (4) bekezdésén, a IX. cikk (2) bekezdésén, a 8. cikk (3) bekezdés a) pontján, az Mttv. 5. §-án, a 203. § 55. pontján, az Smtv.
10. §-án, az Nsztv. 3. § (1) bekezdésén, a 4. §-án, a 9. § (1) bekezdésén és 11. §-án, a Ve. VIII. Fejezetén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. §-ának (1) bekezdésén és a Ve. 223-225. §-án; az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

Budapest, 2018. december 11.

 

 

                                                                                                 Dr. Rádi Péter

                                                                                  a Nemzeti Választási Bizottság

                                                                                                       elnöke