628/2018. NVB határozat - F. B. É. M. által benyújtott fellebbezés tárgyában

A Nemzeti Választási Bizottság
628/2018. számú határozata

 

A Nemzeti Választási Bizottság F. B. É. M. [képviseli: dr. H. T. ügyvéd, (a továbbiakban: Beadványozó)] által benyújtott fellebbezés tárgyában – 18 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő

határozatot:

A Nemzeti Választási Bizottság a Pest Megye 05. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottság (a továbbiakban: OEVB) 40/2018. (III. 25.) számú határozatát helybenhagyja.

A határozat ellen a meghozatalától számított 3 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3., levélcím: 1397 Budapest, Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2018. április 1-jén 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illeték-feljegyzési jog illeti meg.

Indokolás

I.

[Az első fokon eljárt választási bizottság döntése és az azt megalapozó tényállás]

  1. Beadványozó 2018. március 22. napján az OEVB-hez érkezett kifogásában előadta, hogy álláspontja szerint a FIDESZ – Magyar Polgári Szövetség jelölőszervezet jogellenes kampány tevékenységet folytat az által, hogy olyan kampányeszköz, plakát kihelyezésére adott megbízást, amely célját és tartalmát tekintve jogsértő. A jogsértés eszközéül szolgáló plakát Dunakeszin, a dunakeszi Auchan felé vezető Nádas utcai körforgalomnak azon az oldalán került elhelyezésre, ahol közvetlenül fel lehet kanyarodni az M0 és a Megyeri híd felé vezető útszakaszra. Fentiek bizonyítékául a plakátról annak helyszínén készült fényképet csatolt. A kifogásban felsorolja a plakáton szereplő politikusokat, illetve megjelöli annak feliratát: „Együtt bontanák le a határzárat”.
  2. A kifogás benyújtójának álláspontja szerint a kifogás tárgyát képező plakát felirat tényállítás, hiszen objektíven bizonyítható tartalma van tekintve, hogy a plakáton szereplők politikai szándéka, programja az, hogy lebontsák a határzárat, és ezt együtt tennék.
  3. A tényállítás valótlansága a plakát elhelyezését megelőzően és azóta közétett sajtónyilatkozatok, továbbá a plakáton ábrázolt személyek és szervezetek programja alapján nyilvánvaló. A plakáton ábrázolt személyek és jelölő szervezeteik nem törekednek a határzár, vagyis a büntetőtörvénykönyv szerinti „az államhatár rendjének védelmét biztosító létesítmény” lebontására, és különösképpen nem együtt, akarategységben, vagy akár összehangolt magatartások eredményeképpen – állítja Beadványozó kifogásában.
  4. A kifogás benyújtója az általa előadottak alátámasztására számos internetes elérhetőséget, illetve azok rövid kivonatát csatolta. Álláspontja szerint az általa bemutatott bizonyítok alapján minden kétséget kizáróan bizonyított, hogy sem a Jobbik Magyarországért Mozgalom, sem a Lehet Más a Politika, sem a Demokratikus Koalíció, sem pedig a Magyar Szocialista Párt, vagy az azok színeiben induló, a párt hivatalos álláspontját képviselő miniszterelnök-jelöltek kifejezetten nem akarják lebontani a határzárat, hanem épp ellenkezőleg, több ízben annak megtartása mellett foglaltak állást a nyilvánosság színe előtt, az országgyűlési képviselők 2018. évi általános választásának kampányidőszakában és azt megelőzően is.  Ezentúl álláspontja szerint köztudomású, hogy a plakáton szereplő ellenzéki jelöltek között a határzár lebontására irányuló, vagy általában a határzárral a kapcsolatos széleskörű politikai összefogás nem alakult ki.
  5. A kifogás benyújtója az általa előadott tényállás alapján, jogellenesnek tartja a plakát elhelyezését, mert a felirat valótlan tényállítást tartalmaz, amely megtéveszti a választópolgárokat, és így sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás választási alapelvét.
  6. A kifogás benyújtója szerint a választási eljárás szereplői megsértik a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvét, amennyiben valótlan tények állításával, tények elferdítésével megkísérlik félrevezetni a választópolgárokat. Fentiek alátámasztására hivatkozik a Legfelsőbb Bíróság Kvk.IV.37.248/2006/2., Kvk.III.37/237/2006/2. számú döntései, továbbá a Kúria Kvk.IV.37.488/2014/3., Kvk.I.38.024.2014/3., Kvk.II.37.346/2015/3., Kvk.II.37/345/2015/3. számú döntéseire, hivatkozik továbbá a Kúria választási és népszavazási eljárásokkal kapcsolatos jogorvoslat tárgyában létrejött joggyakorlat elemző csoport Összefoglaló véleményére is.
  7. Kifogásában kifejtette, hogy a jelöltek, jelölő szervezetek egymás programjáról szóló tudatosan valótlan tényállításai a kampány során nem részesülnek a szólásszabadság alkotmányos védelmében. A valótlan tényállítás a kampány során a fentiekben vázolt körülmények okán alkalmas a választópolgárok félrevezetésére, tájékoztatás helyett félretájékoztatásra, és nem segíti, hanem éppen aláássa a választópolgárok felelős, tudatos, tájékozott választójog-gyakorlását.
  8. Mindezekre figyelemmel kérte az OEVB-t, hogy a Ve. 218. § (2) bekezdés a) pontja szerint állapítsa meg, hogy a bepanaszolt jelölő szervezet plakátja, valamint annak elhelyezésére adott megbízás, továbbá a plakát eltávolításának elmulasztása, valamint a plakát felhasználása kampányeszközként sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt alapelvet, és, hogy a Ve. 218. § (2) bekezdés b) pontja szerint tiltsa el a bepanaszoltat a további jogsértéstől, továbbá tekintettel arra, hogy a plakáttal azonos tartalmú plakátok szerte az országban elhelyezésre kerültek, és így nagy számú választópolgár félrevezetésére alkalmasak, és azokat a bepanaszolt rosszhiszeműen nem távolította el, valamint arra, hogy a plakát valótlan tényállítása a bepanaszolttal konkurens jelöltek, jelölő szervezetek nagy részével kapcsolatban alkalmas a választópolgárok félrevezetésére, a választási kampány szabályainak kiterjedt és súlyos megsértése miatt a Ve. 218. § (2) bekezdés d) pontja értelmében arányos bírságot szabjon ki a bepanaszolt jelölő szervezetre.
  9. Az OEVB a kifogásban rögzített tényállást a tekintetben bizonyítottnak találta és elfogadta, hogy a plakát a kifogásban megjelölt tartalommal a kifogásban megjelölt helyen elhelyezésre került, továbbá a kifogásban megjelölt közlések az interneten megjelentek.
  10. Az OEVB határozat meghozatalakor az NVB 520/2018. (III.16.) sz. határozatát irányadónak tekintette, mert az a kifogással azonos tényálláson alapult és ezért jogi megítélése is azonos volt. Erre tekintettel az OEVB megállapította, hogy a kifogásolt mondat nem sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában szabályozott eljárási alapelvet, és így nincs helye a jogszabálysértés ténye megállapításának, a jogsértő eltiltásának, illetve bírság kiszabásának, ezért a kifogást elutasította.

II.

[A fellebbezés tartalma]

  1. Beadványozó 2018. március 28-án 12 óra 51 perckor elektronikus úton fellebbezést nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz az OEVB 40/2018. (III. 25.) számú határozatával szemben.
  2. Fellebbezésében a kifogásában előadottakat megismétli, és fenntartja azon álláspontját, hogy a kifogásolt plakát elhelyezése jogellenes, mert az azon található felirat a jelöltek politikai szándékára vonatkozó valótlan tényállítás, tehát nem vélemény, amely félrevezeti a választópolgárokat. Ebből következően tehát véleménye szerint a kifogással támadott tudatos hamis közlés nem tartozik a kampányidőszak során sem a jelöltek, jelölő szervezetek véleménynyilvánítási szabadságának védelme alá, hanem sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét.
  3. Beadványozó megjelöli a Kúria Kvk.II.37.394/2015/2. számú döntését, amely alapján a kifejezésmód akár bántó, erőteljes hangnemű, kritikus tartalmú vélemények kifejezését is tartalmazhatja, ezzel is védve a kampány során különösen nagy terjedelmű véleménynyilvánítás szabadságának jogát, ugyanakkor álláspontja szerint a hamis tényállítások más megítélés alá esnek, mert „a bizonyíthatóan hamis tények önmagukban nem állnak alkotmányos védelem alatt (Kúria Kvk.II.37.394/2015/2.)”.
  4. Hivatkozik továbbá az Alkotmánybíróság 13/2014. (IV. 18.) Ab határozatára, amelyben a testület részletesen kifejtett un. bizonyíthatósági tesztet állít fel annak megítélésére, hogy tényállításként vagy értékítéletként minősül-e egy megnyilvánulás.
  5. Kifogásával megegyező indokolása eredményeként rögzíti, hogy a bepanaszolt jelölő szervezet plakáton szereplő, sérelmezett állítása tényállítás, amelyre a fent hivatkozott teszt alkalmazandó, azaz ezen hamis tények nem állnak alkotmányos védelem alatt.

III.

[A Nemzeti Választási Bizottság döntése és jogi indokai]

  1. A fellebbezés nem alapos.
  2. A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti, hogy a fellebbezés arra irányul, hogy a Bizottság állapítsa meg, hogy kifogásolt kijelentés valótlan tényállítás, amely sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjába foglalt jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás eljárási alapelvet.
  3. A választási eljárási alapelvek érintettségének vizsgálata során a Nemzeti Választási Bizottság az Alkotmánybíróságnak és a Kúriának azon korábbi döntéseire hivatkozik, melyeknek tárgya a véleménynyilvánítási szabadság kampánytevékenység során érvényesülő korlátai. Az Alkotmánybíróság döntéseiben a választási eljárás legfontosabb résztvevői, a jelöltek egymás közötti versengése kapcsán fogalmazta meg a véleménynyilvánítás szabadságának határaival kapcsolatos álláspontját. A Nemzeti Választási Bizottság jelen eljárásban azért tartja alkalmazhatónak ezeket az alapvetően az Alaptörvény és a Ve. szabályait értelmező döntéseket, mert az Alkotmánybíróság ezen döntéseiben a politikai vitákban megtehető kijelentésekről foglalt állást, amelyeket a választópolgári szavazatokért versengő, a választópolgárok támogatását elnyerni törekvő jelöltek, jelölő szervezetek képviselői fogalmaztak meg.
  4. Az AB 7/2014. (III. 7.) AB határozatában kifejtette, hogy „a közügyek szabad megvitatásához fontos társadalmi érdek fűződik” és e fontos társadalmi érdek érvényesülésének alaptörvényi összefüggéseit megragadva, hangsúlyozta: „az Alaptörvény megerősítette az alkotmánybírósági gyakorlatban kialakult azt az értelmezést, mely szerint a szólás- és sajtószabadság kettős igazolással bír, azaz az egyéni önkifejezés, illetve a politikai közösség demokratikus működése szempontjából egyaránt kulcsfontosságú. Az Alaptörvényben megerősített kettős igazolás pedig azt jelenti, hogy a véleményszabadságnak az alapjogok körében elfoglalt kitüntetett helyére vonatkozó értelmezés is változatlanul érvényes.” (ABH 2014, 135, 143)
  5. A 31/2014. (X. 9.) AB határozatban az Alkotmánybíróság rögzítette, hogy „[a] véleménynyilvánítás szabadsága tehát fokozottan érvényesül olyan értékítéletekkel kapcsolatban, amelyek a közügyekre vonatkozó vélemények ütközésében kapnak hangot, még akkor is, ha esetleg túlzóak és felfokozottak.” (ABH 2014, 909, 914)
  6. A Nemzeti Választási Bizottság irányadónak tekinti továbbá az Alkotmánybíróság 5/2015. (II. 25.) AB határozatában kifejtett álláspontot is. Az Alkotmánybíróság ezen határozatában általános érvénnyel mondta ki, hogy „az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében elismert véleménynyilvánítási szabadság kiterjed a választási kampány során a jelöltek és a jelölő szervezetek által folytatott kampánytevékenységre.” Az AB hivatkozott döntésében rámutatott továbbá arra, hogy „[v]álasztási kampányban tipikusan a közszereplők egymás közti kontextusában kell értelmezni és megítélni a véleménynyilvánítási szabadságot, illetve annak korlátait. Ez mindenekelőtt annyit jelent, hogy az egymással versengő jelöltek igyekeznek előnyt szerezni, s ennek elérése érdekében nyíltan és akár kendőzetlenül is megnyilvánulhatnak.” (ABH 2015, 136, 141-142)
  7. Az Alkotmánybíróság 9/2015. (IV. 23.) AB határozatában a véleménynyilvánítás korlátjáról is rendelkezett, hangsúlyozva, hogy „az Alaptörvény IX. cikk (4) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel a véleménynyilvánítás szabadsága nem nyújt védelmet az olyan öncélú, a közügyek vitatásának körén kívül eső, így a magán-, vagy családi élettel kapcsolatos közlésekkel szemben, amelyek kizárólag az emberi státusz nyilvánvaló és súlyos becsmérlésében (vagyis az emberi méltóság korlátozhatatlan magjának megsértése), a másik személy puszta megalázásában, vagy bántó és sértő kifejezések használatában nyilvánulnak meg”. (ABH 2015, 233, 240)
  8. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja kialakítása során figyelemmel volt a Kúria Knk.I.37.723/2016/3. számú határozatában tett megállapításokra is. A Kúria hivatkozott végzésében egyértelműen rögzítette, hogy míg az 5/2015. (II. 25.) AB és a 9/2015. (IV.23.) AB határozatok a közszereplők egymás közötti kontextusában rögzítette a véleménynyilvánítás szabadságának preferenciáját, a 7/2014. (III. 7.) AB határozat a politikai véleménynyilvánítás fokozott védelmét a közügyek egészére nézve mondta ki.
  9. A Kúria fenti határozata indokolásának [30] bekezdése rögzíti, hogy a véleménynyilvánítás/tényállítás elhatárolhatóságának kérdésében a fentiek alapján a Kúria sem tekinthet el az Alkotmánybíróság határozataitól. A Kúriának „[i]rányadónak kell tekintenie, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlatában fokozott alkotmányos védelmet élveznek az olyan értékítéletek, amelyek a közügyekre vonatkozó vélemények ütközésében kapnak hangot, és a véleménynyilvánítás szabadsága csak az öncélú, a közügyek vitatásának körén kívül eső megnyilvánulásokkal szemben nem nyújt védelmet (…)”.
  10. A Kúria hivatkozott határozata indokolásának [31] bekezdése rögzíti továbbá, hogy „[a] véleménynyilvánítás szabadsága az értékítéletet kifejező, az egyén személyes meggyőződését közlő megszólalásokra attól függetlenül kiterjed, hogy a vélemény értékes vagy értéktelen, helyes vagy helytelen, tiszteletre méltó vagy elvetendő. A tényállítást tartalmazó megnyilvánulások szintén részei a szólásszabadságnak. Egyrészt valamely tény közlése is kifejezhet személyes véleményt, másrészt tényközlések nélkül a véleményformálás is ellehetetlenülne.” (36/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 219, 230., 7/2014. (III.7.) AB határozat [49] pont, 5/2015. (II.25.) AB határozat [27] pont). A véleménynyilvánítási szabadságnak a választási eljárásban az Alkotmánybíróság általi értelmezése azzal a következménnyel jár, hogy amennyiben a választási eljárás során az értékítélet a közügyek vitatásának körén belül marad, tartalmára nézve nem végezhető el a kérelmező által hivatkozott bizonyíthatósági teszt (az a közlés, amelynek valósága vagy valótlansága bizonyítható az tény, amelynek valóságtartalma nem bizonyítható, az vélemény), nem kerülhet sor tényállítás helyes vagy helytelen voltának vizsgálatára.”
  11. A Kúria az idézett határozatában arra is rámutat, hogy a kifogásolt politikai vélemény kapcsán „az AB határozatok alapján nem vizsgálható érdemben, hogy kifogásolt közlés egészében vagy részben tényállításnak minősül-e, amennyiben igen, megalapozott tényállítás-e.” (Indokolás [33])
  12. A Nemzeti Választási Bizottság indokoltnak tartja megjegyezni, hogy a fentiekben idézett, népszavazási ügyben hozott kúriai döntés megállapításait irányadónak tartja jelen ügyben is, mivel a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) speciális szabályainak alkalmazására csak akkor kerül sor, ha eltéréseket tartalmaznak a Ve. általános részéhez képest. A népszavazás eljárási alapelveire, a kampánytevékenységre és a kampányeszközökre a Ve.-hez képest az Nsztv. nem tartalmaz releváns eltérő rendelkezéseket.
  13. Hivatkozik továbbá a Nemzeti Választási Bizottság a Kúria 2018. március 23-án meghozott Kvk.IV.37.367/2018/2. számú határozatára, amelynek [19] bekezdése rögzíti, hogy az Alkotmánybíróság – az 5/2015. (II. 25.) AB határozatában és a 9/2015. (IV. 23.) AB határozatában – választási kampányidőszakban a jelöltek, közszereplők kritizálhatóságának a mércéjét megemelte, illetve, hogy a hasonló, vélelmezett ténybeli ok (hamis tényállítás) mellett, hasonló jogsérelem orvoslására benyújtott fellebbezés (alapelvi jogsértés megállapítása) elbírálásakor a Nemzeti Választási Bizottság helyesen járt el amikor, a fenti alkotmánybírósági határozatokra alapozta döntését.
  14. A Nemzeti Választási Bizottság a fentiek alapján megállapítja, hogy a vitatott tényállítás a közügyekben, nevezetesen a 2018. évi országgyűlési képviselők általános választásával összefüggésben tett kijelentés, amely ezáltal a közügyek szabad vitatásával áll összefüggésben. A plakát tartalma ezért a véleménynyilvánítás szabadsága nyújtotta, a fentiekben rögzített alkotmánybírósági és kúriai döntésekben részletezett, magasabb szintű védelmet élvezi. A kijelentés tartalma a bepanaszolt jelölő szervezet politikai véleménye, mellyel a választókerületi választópolgárokat szólítja meg, az ő figyelmüket kívánja felhívni a mandátumszerzésért vívott politikai küzdelemben.
  15. A politikai véleményt formálni kívánó közlés természeténél fogva a választópolgárok választói akaratának befolyásolását, döntési lehetőségei elősegítését célozza. A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti továbbá, hogy a fenti politikai vélemény vitatására és cáfolatára a kifogásban megnevezett jelölő szervezeteknek és jelölteknek a választási kampány során minden lehetősége adott.
  16. A fentiekben kifejtettekre tekintettel a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kifogásolt mondat nem sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában szabályozott eljárási alapelveket, nincs helye a jogszabálysértés ténye megállapításának, a jogsértő eltiltásának illetve bírság kiszabásának.
  17. A Nemzeti Választási Bizottság a fentiekben rögzített indok alapján – a Ve. 231. § (5) bekezdés a) pontjára hivatkozva – a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően határozott.

IV.

  1. [A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
  2. A határozat a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontján, 223. § (3) bekezdésén, 231. § (4) bekezdésén, és (5) bekezdés a) pontján, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 222. § (1) bekezdésén, a 223. § (1) bekezdésén, a 224. § (1), (2) és (5) bekezdésén, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

Budapest, 2018. március 29.

 

 

                                                Prof. Dr. Patyi András

                                        a Nemzeti Választási Bizottság

                                                   elnöke