A Nemzeti Választási Bizottság
59/2020. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság a Sebián-Petrovszki László (továbbiakban: Szervező) magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 8 igen és 6 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
Egyetért-e Ön azzal, hogy az állam biztosítson a tömeges megbetegedést okozó COVID-19 fertőzés miatt térítésmentes SARS-CoV-2 PCR tesztet minden Magyarországon tartózkodó magyar és európai uniós állampolgár részére?
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2020. október 30-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2020. szeptember 24-én személyesen nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez Szervezőt is figyelembe véve 27 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek mindegyike megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
[2] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. Tekintettel arra, hogy a népszavazási kezdeményezés a jogszabályi követelményeknek megfelelt, azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az országos népszavazás funkciója]
[3] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[4] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak, mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
[5] Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként az az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozik.
III.
[Az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozás vizsgálata]
[6] A népszavazási kérdés térítésmentes SARS-CoV-2 PCR teszt biztosítását irányozza elő minden Magyarországon tartózkodó magyar és európai uniós állampolgár számára.
[7] A hivatkozott teszt a tömeges megbetegedést okozó COVID-19 fertőzés kimutatásának egyik - jelenleg egyik legjobb hatékonyságú - eszköze, amely polimeráz-láncreakción (PCR), a mintában lévő örökítőanyag sokszorozásán alapuló mikrobiológiai diagnosztikai módszer.
[8] A PCR teszt részben a mintavételhez szükséges anyagokat, a laborvizsgálat során felhasznált reagenseket (együttesen: kit) foglalja magában, másrészt magát a mintavételi eljárást és a minta laboratóriumi feldolgozásának, kiértékelésének folyamatát.
[9] A PCR kit mint egészségügyi termék mind az uniós, mind a hazai szabályozás alapján az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközök körébe van sorolva. Az európai uniós szabályozás alapja a Bizottság (2020/C 122 I/01) közleménye alapján a 98/79/EK irányelv, míg a hazai szabályozás a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvényen (a továbbiakban: Ebtv.) és a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény (a továbbiakban: Gyftv.) rendelkezésein nyugszik.
[10] A PCR teszt árára kötelező érvényű uniós norma nincs, a PCR teszt és ahhoz tartozó mintavételi eljárás - amennyiben az nem a társadalombiztosítási finanszírozás keretében történik - megszabott térítési díj ellenében vehető igénybe a hazai szabályozás alapján. A térítési díj ellenében igénybe vehető egyes egészségügyi szolgáltatások térítési díjáról szóló 284/1997. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R1.) 2. számú mellékletének 17. pontja járványügyi készültség idején a SARS-CoV-2 RT-PCR módszerrel történő kimutatására vonatkozó vizsgálat díját 17.000 Ft-ban, 18. pontjában a hozzá tartozó mintavétel díját 2.500 Ft-ban állapítja meg.
[11] Ha a kérdésben foglaltak szerint a hivatkozott térítési díjat a térítésmentes eljárás venné át - csak az egyértelműség körében értékelve azt a marginális lehetőséget, hogy a kezdeményezés arra irányul, hogy a tesztek költségét az eljáró laborok fedezzék -, akkor a tesztek tényleges költségét a társadalombiztosítás egészségbiztosítási alapjából lenne szükséges fedezni.
[12] A korábban már kifejtettek szerint a PCR teszt in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszköz, amely a Gyftv. 3. § 6. pontja alapján gyógyászati segédeszköznek minősül. Ezeknek az eszközöknek a társadalombiztosítási támogatásáról külön jogszabály, a gyógyászati segédeszközök társadalombiztosítási támogatásba való befogadásának, valamint a támogatás megváltoztatásának szabályairól szóló 451/2017. (XII. 27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R2.) rendelkezik, meghatározva a befogadás eljárásrendjét.
[13] Mint a fentiek alapján egyértelmű, az eredményes népszavazás mind az R1., mind az R2. szabályozását érintené. Az első esetben megszüntetné a térítési díj szabályozását, a második esetben pedig a jelenlegi eljárásrendet mellőzve valamennyi PCR tesztet a társadalombiztosítási finanszírozás körébe vonna. Mind a két módosítás a Kormánynak olyan szabályozási jogkörét érintené, amelyet az Országgyűlés törvényben, konkrét meghatározással ruházott rá. A térítési díj kormányrendeleti meghatározására az Ebtv. 83. § (2) bekezdésének o) pontja és az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 247. § (1b) bekezdés c) pontja, a gyógyászati segédeszköz társadalombiztosítási befogadásának szabályozására, támogatása mértékének megállapítására pedig az Ebtv. 83. § (2j) bekezdése ad felhatalmazást.
[14] Az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése alapján azonban országos népszavazás tárgya kizárólag olyan kérdés lehet, amely az Országgyűlés hatáskörébe tartozik. A Kúria Knk.37.807/2012/2. számú végzésében az Alaptörvény hivatkozott rendelkezését az Országgyűlés és a Kormány jogalkotási hatáskörére figyelemmel vizsgálta. Az Alaptörvénynek a hatalommegosztás elvét rögzítő C) cikk (1) bekezdésében és a Kormány jogalkotási hatáskörét rögzítő 15. cikk (3) bekezdésében foglalt szabályát is értelmezve kifejtette, hogy „a végrehajtó hatalom hatáskörébe tartozó kérdésről van tehát szó abban az esetben, ha Kormány (vagy kormány tagja) törvényi felhatalmazáson alapuló jogalkotási kötelezettségét teljesíti, függetlenül attól, hogy az adott kérdést az Országgyűlés is szabályozhatta volna” [Knk.37.807/2012/2. számú végzés].
[15] A Kúria álláspontja szerint az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében megfogalmazott szabály csak a hatalommegosztás elvével együtt értelmezhető, amely tételesen is szerepel az Alaptörvényben. Érvelése szerint, ha minden olyan esetet, amikor a Kormány vagy tagjai törvényi felhatalmazás alapján alkottak jogot, egyben az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésnek tekintenénk, az gyakorlatilag tartalom nélkülivé tenné az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglalt szabályt. A Kúria hivatkozott döntésében azzal támasztotta alá érvelését, hogy az országos népszavazás a képviseleti hatalomgyakorlást és nem a végrehajtó hatalmi ágat egészíti ki. Ha elfogadnánk, hogy minden, a Kormány származékos jogalkotói hatáskörében szabályozott tárgykör egyben az Országgyűlés hatáskörébe tartozó tárgykör is, az az országos népszavazás szempontjából a jogintézménynek a B) cikk (4) bekezdésében rögzített kivételes jellegével lenne ellentétes. Mivel az Alaptörvény nem tartalmaz taxatív felsorolást arra nézve, hogy mi tartozik az Országgyűlés és a Kormány hatáskörébe, ezért a népszavazásra javasolt kérdések vizsgálata során mindig esetről-esetre kell vizsgálni azt, hogy az adott kérdés az Országgyűlés hatáskörébe tartozik-e.
[16] A Kúria fentiekben hivatkozott, elvi jellegű megállapítását több döntésében is megerősítette és következetesen alkalmazza, így például a Knk.IV.37.361/2015/3., a Knk.VII.37.695/2016/3. és a Knk.IV.38.258/2018/2. számú végzésében is. Ez utóbbi döntésében azt is hangsúlyozta, hogy a Kúria Knk.37.807/2012/2. számú határozatában kifejezetten a „származékos, tehát csak a törvényben kapott felhatalmazás alapján megalkotott kormányrendeletek tekintetében fejtette ki azon álláspontját, hogy az így megalkotott rendelet tartalma – hangsúlyozandó, hogy az országos népszavazás vonatkozásában – nem tekinthető az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdésnek” [Knk.IV.38.258/2018/2. számú végzés].
[17] Ezen túl nyomatékosította, hogy meg kell különböztetni a közvetlen és a közvetett hatalomgyakorlást, mivel a hivatkozott végzésekben foglalt érvelés csak az országos népszavazás jogintézményére vonatkozó szabályok között értelmezhető. A Kúria fentiekben hivatkozott végzéseiben foglalt érvelés az országos népszavazás kezdeményezésére jogosultak szempontjából azt jelenti, hogy amennyiben a törvényhozás rendeleti szabályozás körébe utalt egy tárgykört, annak visszavétele a közvetlen hatalomgyakorlás eszközével nem kényszeríthető ki, vagyis ilyen tárgykörben országos népszavazás nem kezdeményezhető.
[18] A fentiek alapján megállapítható, hogy a kérdés olyan tárgykörökben kezdeményezi a választópolgárok véleményalkotását, amelyben való döntéshozatalt az Országgyűlés a Kormányra delegálta. A kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás alapján a jogalkotó az Ebtv.-ben kapott felhatalmazás alapján megalkotott R2. szabályainak módosítására lenne köteles. Amennyiben a PCR teszt elvégzése minden esetben és teljes egészében a társadalombiztosítás egészségbiztosítási alapjából lenne finanszírozva, az R2. újonnan megalkotott szabályai és az R1. rendelkezései közötti kollízió feloldása érdekében szükség lenne ez utóbbi hatályon kívül helyezése. A hatályos szabályozás szerint ugyanis akkor, amikor az Ebtv. szerinti biztosított a SARS-CoV-2 RT-PCR mintavételt és laboratóriumi vizsgálatot nem az Egészségbiztosítási Alap terhére veszi igénybe, vagyis minden olyan esetben, amikor az adott személy önként dönt úgy, hogy tesztet végeztet, az abban való döntés, hogy a mintavétel és laboratóriumi vizsgálat térítésköteles-e, a Kormány hatáskörébe tartozó kérdés.
[19] Mivel az R1. és R2. megalkotására származékos jogalkotási hatáskörben került sor, e jellegüknél fogva az azokban foglaltak megváltoztatása kívül esik az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében meghatározott, az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdések körén, ezért a Bizottság megítélése szerint a kezdeményezésben országos népszavazást nem lehet tartani.
IV.
[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]
[20] A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás, hogy az tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének is. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
[21] A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
[22] A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), amely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
[23] A választópolgárok a kérdésben hivatkozott ingyenes teszt biztosítására való kötelezésből azt a téves következtetést is levonhatják, hogy jelenleg nem érhető el ingyenes PCR teszt, ezzel ellentétben a jelenleg elvégzett tesztek igen nagy részét a társadalombiztosítás finanszírozza. Minden esetben ugyanis, amikor a háziorvos kezdeményezi a fertőzésgyanús személy vizsgálatát, vagy a fertőzött személyhez kapcsolódó kontaktkutatást végeznek az egészségügyi szervek és fennáll a megalapozott gyanúja a megfertőződésnek, az érintettek térítésmentesen kapják a tesztszolgáltatásokat. Térítési díjat csak a tünetmentes, saját kezdeményezésre tesztelők fizetnek, a fentebb már kifejtett szabályozásnak megfelelően.
[24] A Nemzeti Választási Bizottság és a Kúria gyakorlatában következetesen az egyértelműség sérelmére ható körülményként értékeli, ha a kérdés megtévesztő tartalma miatt a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz, illetve, hogy döntése valójában milyen következménnyel jár. (Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.133/2016/4., és Knk.VII.37.997/2016/4. számú határozat). Mindezek alapján a népszavazáshoz való jog jelen kérdésben tartott országos népszavazás esetén is – tudatos döntés hiányában – csak formálisan érvényesülhetne, amely kizárja kérdés egyértelműségét.
[25] A kezdeményezés továbbá nyitva hagyja a támogatás szempontjából azt a rendkívül fontos kérdést, hogy az abban tartott érvényes és eredményes népszavazás esetén a kezdeményezésben nevesített alanyi körnek a népszavazás kötőerejének fennállásáig hány alkalommal, illetve milyen feltételek mellett lenne biztosítva az ingyenes teszteltetés lehetősége. A Magyarország területén tartózkodó magyar és uniós polgárok saját belátásuk szerint bármennyiszer igénybe vehetnék a szolgáltatást, vagy meg lenne határozva egy konkrét szám, amelyen felül, a teszt elvégzése már csak térítés ellenében történne, ez utóbbi felveti annak kérdését is, hogy ebben az esetben kellene e különbséget tenni aközött, hogy a tesztelést háziorvos vagy kórház rendeli el, vagy sem.
[26] A teszteltetés ingyenessé tétele ugyanis bármelyik megoldás esetén is jelentős költségvetési kiadást jelent. A nagyságrend érzékeltetésének egyik eklatáns példája lehet az, hogy a Kormány a koronavírus-világjárvány elleni védekezés érdekében az RT-PCR módszerrel végzett SARS-CoV-2 kimutatására szolgáló vizsgálattal összefüggő többletkiadások fedezetének biztosításáról, valamint az influenza elleni védőoltás teljes lakosság részére történő ingyenes rendelkezésre állásának biztosításáról szóló 1617/2020. (X. 1.) Korm. határozat 2. pontja alapján a 14,196 milliárd forintot különített el a Nemzeti Népegészségügyi Központ által kijelölt laborokban, más forrásból nem finanszírozott PCR-tesztek finanszírozására. Ez az összeg a 19.500 Ft-os hatósági árral számítva 728.000 teszt elvégzésének költségét fedezi. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a hazai lakónépesség száma a 2020. június 30-án közzétett adatok szerint 9 769 526. Hozzávetőleg 9 millió fővel számolva, amennyiben mindenki mindössze egyszer veszi igénybe az ingyenes tesztelést, ez az egy alkalom összesen 175,5 milliárd forintba kerülne. Az Alkotmánybíróság 26/2007. (IV. 25.) számú határozatában a jogalkotói egyértelműség feltételeként értékelte azt, hogy amennyiben a népszavazási kezdeményezés valamilyen szolgáltatás ingyenessé tételét célozza, úgy arra is utalnia kell, hogy az ingyenessé tett szolgáltatás ellenértékét milyen forrásból kellene biztosítani. A jogalkotói egyértelműség kapcsán kifejtett érvelést az Alkotmánybíróság későbbi döntéseiben is fenntartotta, így többek között a 20/2012. (IV. 21.) AB határozatban is..
[27] A Bizottság hangsúlyozza, hogy a hatályos szabályozás alapján azok, akik esetében a tesztelést háziorvos, kórház vagy hatóság rendeli el, jelenleg sem fizetnek térítést érte. A kérdés célja azonban az, hogy a megfertőződésre utaló konkrét tünet hiányában is ingyenes legyen a teszteltetés. A térítésmentes tesztelésre való jogosultságnak a kérdés szerinti kiterjesztése, figyelembe véve, hogy annak szószerinti értelmezése alapján a tesztelést az érintettek bármennyiszer igénybe vehetnék, tehát kisarkítva akár napi szinten is, 3 éven keresztül, mindenképp szükségessé teszi, hogy Szervező a jogalkotó számára adjon iránymutatást annak finanszírozása tekintetében is. A jogalkotói egyértelműség sérelmére hat, hogy a kezdeményezés nem határozza meg, hogy - eredményes népszavazás esetén - az Országgyűlést milyen jogalkotási kötelezettség terheli, mivel nem jelöli meg, hogy milyen forrásból kellene biztosítani azoknak a teszteléseknek az ellenértékét, ahol annak egészségügyi szükségszerűsége a háziorvos, kórház vagy hatóság által nem került megállapításra.
[28] Jelenleg a SARS-CoV-2 kimutatására szolgáló vizsgálatot a Nemzeti Népegészségügyi Központ (a továbbiakban: NKK) által kijelölt mikrobiológiai laboratóriummal rendelkező egészségügyi szolgáltatók, valamint a társadalombiztosítás egészségbiztosítási alapjától függetlenül működő, mikrobiológiai laboratóriumi diagnosztika tevékenységre jogosító engedéllyel rendelkező laboratóriumok végeznek. A kérdés alapján a jogalkotó számára az sem egyértelmű, hogy a népszavazás eredményeképp olyan jogalkotásra köteles, amely azt biztosítja, hogy a SARS-CoV-2 kimutatására szolgáló vizsgálatot kizárólag az NKK által kijelölt laboratóriumok végezzék térítésmentesen, vagy a szolgáltatást továbbra is biztosíthatják piaci szereplők is, azonban azért az állampolgárok felé térítési díjat nem számolhatnak fel.
[29] Fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének, ezért annak hitelesítést az Nsztv. 11. §-ában foglalt jogkörében eljárva megtagadja.
V.
[A határozat indokolásának összegzése]
[30] A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a népszavazásra javasolt kérdés nem felel meg az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglaltaknak, valamint az Nsztv. 9. §-a szerinti népszavazási egyértelműség követelményének, amely miatt a kérdés hitelesítését az Nsztv. 11. §-a alapján megtagadta.
VI.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[31] A határozat az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésén, az 98/79/EK irányelven, az Ebtv. 83. § (2) bekezdésének o) pontján és a 83. § (2j) bekezdésén, a Gyftv. 3. § 6. pontján, az Eütv. 247. § (1b) bekezdés c) pontján, az Nsztv. 9. § (1) bekezdésén, a 11. §-án, a 31. §-án, az R1. 2. számú mellékletének 17-18. pontjain, az R2. 3. § (1) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2020. október 15.
Dr. Rádi Péter
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke