A Nemzeti Választási Bizottság
121/2017. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság Vágó Gábor magánszemély (a továbbiakban: Szervező) által kezdeményezett országos népszavazási kérdés tárgyában – 10 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Egyetért-e Ön azzal, hogy az állami adóhatóság vagyonosodási vizsgálatot ne csak bűncselekmény gyanúja esetén folytathasson le?”
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3., levélcím: 1397 Budapest, Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2017. november 3-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illeték-feljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] A népszavazásra javasolt kérdést 2017. szeptember 20-án 15 óra 10 perckor Szervező – magánszemélyként – személyesen eljárva nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A Szervező a népszavazásra javasolt kérdéshez 24 választópolgár támogató aláírását mellékelte, melyek közül 20 felelt meg az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
[2] A Szervező az Nsztv. 4. § (2) bekezdésében rögzített előzetes feltétel meglétének igazolására csatolta a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) NAIH-128695/2017. számú, 2017. szeptember 19-én kelt határozatát, melyben a Hatóság a Szervezőt az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 68. § (6) bekezdésében foglaltak szerint, mint adatkezelőt nyilvántartásba vette.
[3] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. A népszavazási kezdeményezés a jogszabályi követelményeknek megfelelt, így azt a Nemzeti Választási Iroda elnöke a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az országos népszavazás funkciója]
[4] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[5] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
[6] E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésben meghatározott ún. tiltott tárgykörök képezik, melyek egyike, hogy a nép csak azokban a kérdésekben nyilváníthat véleményt – lényegében az Országgyűlés helyébe lépve –, amelyek nem eredményezik az Alaptörvény módosítását [Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pont].
III.
[Az Alaptörvény módosításával kapcsolatos tiltott tárgykörbe ütközés vizsgálata]
[7] A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a népszavazási kérdés arra irányul, hogy az állami adóhatóság vagyonosodási vizsgálatot ne csak bűncselekmény gyanúja esetén folytathasson le. Viszont a kérdés megfogalmazásából nem vezethető le egyértelműen, hogy a jogalkotó a népszavazást követően szabhat-e más jogszabályi feltételt a vizsgálat megindításához.
[8] Az egyik értelmezés szerint egy érvényes és eredményes népszavazást követően a kérdésben szereplő „nem csak” kitétel alapján az Országgyűlés a vagyonosodási vizsgálat vonatkozásában a bűncselekményi gyanú feltételének megtartása mellett, valamilyen új feltételt köteles bevezetni.
[9] A Bizottság álláspontja szerint viszont a kérdés megfogalmazása magában hordoz egy olyan irányú értelmezési lehetőséget is, hogy a kérdésben megtartott érvényes és eredményes népszavazást követően a jogalkotó hatályon kívül helyezi a bűncselekmény gyanúját mint előfeltételt, és új követelmény meghatározása nélkül, az állami adóhatóság szabad belátására és mérlegelésére bízná a vagyonosodási vizsgálat lefolytatását, vagyis semmilyen törvényi korlátot vagy feltételt nem teremt.
[10] A Nemzeti Választási Bizottság a népszavazási kérdés ez utóbbi lehetséges értelmezése kapcsán indokoltnak tartja a népszavazási kérdés Alaptörvény módosításával kapcsolatos tiltott tárgykörbe ütközésének vizsgálatát.
[11] Az Alaptörvény B) cikkének (1) bekezdése szerint „Magyarország független, demokratikus jogállam”. Az Alkotmánybíróság következetes joggyakorlata szerint – az Alaptörvény B) cikkének (1) bekezdésében deklarált – jogállamiság egyik fontos alkotóeleme a jogbiztonság.
[12] Az Alkotmánybíróság 329/B/2007. AB határozatában részletesen foglalkozott az adóalappal kapcsolatos becslési eljárás (az ún. vagyonosodási vizsgálat) szabályozásához kapcsolódó alkotmányossági kérdésekkel. Az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiben kristályosodott gyakorlatát megerősítve rögzítette: „A jogbiztonság az állam — elsősorban a jogalkotó — kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. A jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes intézmények működésének kiszámíthatóságát is. Ugyanakkor a jogalkotó viszonylag széles körű mérlegelési lehetőséget is adhat a jogalkalmazónak, azonban a jogalkalmazói döntés szempontjait olyan módon kell meghatároznia, hogy — amennyire csak lehetséges — a lehető legkisebb körre korlátozza az eltérő vagy az önkényes jogértelmezés lehetőségét [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.]. A jogbiztonság megköveteli a jogszabályok olyan világos és egyértelmű megfogalmazását, hogy mindenki, akit érint, tisztában lehessen a jogi helyzettel, ahhoz igazíthassa döntését és magatartását, és számolni tudjon a jogkövetkezményekkel. Ideértendő az is, hogy ki lehessen számítani a jogszabály szerint eljáró állami szervek magatartását [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 92.].”
[13] Az Alkotmánybíróság fent hivatkozott 329/B/2007. AB határozatában egyértelműen hangsúlyozta, hogy „[a]z ellenőrzés szabályrendszerének kialakítása a törvényhozásra tartozik. A törvényhozásra tartozik annak meghatározása is, hogy az ellenőrzésnek milyen esetben, milyen jogkövetkezményei vannak és az ismételt ellenőrzés tilalma milyen körben érvényesül. A jogállamhoz tartozó jogbiztonság szempontjából mindennek korlátja, hogy az ellenőrzés egyes szabályai világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára előre láthatóak legyenek (763/B/1999. AB határozat, ABH 2002, 1056, 1062.). ”
[14] A Nemzeti Választási Bizottság az Alkotmánybíróság fent megjelölt, jelen ügyben is irányadónak tekintett döntése alapján rögzíteni kívánja, hogy amennyiben egy adott norma címzettjei számára a norma tartalma kiszámíthatatlan és előre nem látható, akkor ez teret enged az eltérő jogalkalmazásnak, ugyanakkor amennyiben a népszavazási kérdés alapján a jogalkotó széles körű mérlegelési lehetőséget ad a jogalkalmazó szervek számára a vagyonosodási vizsgálat lefolyatásával kapcsolatban, ez akár az önkényes jogértelmezés és jogalkalmazás lehetőségét is megteremti.
[15] Mivel a kérdés megfogalmazásából olyan értelmezés is levezethető, hogy a vagyonosodási vizsgálat alkalmazásának feltételrendszere a népszavazást követően nem lenne meghatározva, a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy az a kérdés, amely alapján a megalkotandó jogszabály tartalma nem érné el a címzettek és a jogalkalmazók számára is világos és egyértelmű szabályozást biztosító mélységet, továbbá a címzettek számára nem biztosítaná, hogy magatartásukat egyértelműen a normához tudják igazítani, annak alkalmazására fel tudjanak készülni, ellentétes az Alaptörvényben deklarált jogállamiság követelményével.
[16] A Nemzeti Választási Bizottság a Szervező által benyújtott népszavazási kérdést az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésébe való ütközés szemszögéből is vizsgálta.
[17] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerint „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.”
[18] Az Alkotmánybíróság a 39/1997. (VII. 1.) AB határozatában a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 57. § (1) bekezdés kapcsán, mely az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével megegyező tartalmú rendelkezést tartalmazott, azt rögzítette, hogy „…nem csupán az a jogszabály lehet alkotmányellenes, amely kifejezetten kizárja a jogkérdésen túlmenő bírói felülvizsgálatot, vagy annak a közigazgatási mérlegeléssel szemben olyan kevés teret hagy, hogy az ügy megfelelő alkotmányos garanciák közötti érdemi „elbírálásáról” nem beszélhetünk, hanem az olyan jogszabály is, amely az igazgatásnak korlátlan mérlegelési jogot adván semmilyen jogszerűségi mércét nem tartalmaz a bírói döntés számára sem.” (ABH 1997, 263, 271-272.)
[19] A fentiekben idézett érvelést az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatálybalépést követően is fenntartotta. (Lásd: 5/2013. (II. 21.) AB határozat, Indokolás [48-49], 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [24], 30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [63-64], 36/2014. (XII. 18.) AB határozat, Indokolás [95]).
[20] A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a Szervező által benyújtott kérdés olyan jogszabály-módosításra irányul, mely egy érvényes és eredményes népszavazást követően az adóhatóság számára jogszabályban rögzített szempontok nélküli, korlátlan mérlegelési jogot biztosítana a vagyonosodási vizsgálat lefolytatására, mely a hatósági jogkör gyakorlójának döntését teljesen kiszámíthatatlanná teszi. A fenti alkotmánybírósági határozatban foglalt érvelés alapján a Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint egy ilyen jogszabály-módosítás, amely során bizonytalan, hogy a hatóság milyen okból és milyen szempontok mentén dönt a vagyonosodási vizsgálat lefolytatásáról, a hatósági döntés felülvizsgálatát végző bíróság számára – jogszerűségi mérce hiányában – nem teremti meg a hatósági döntés felülbírálatának jogszerű garanciáit, így a benyújtott népszavazási kérdés az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rögzített bírói úthoz való alkotmányos jogot sértené.
[21] A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja továbbá, hogy a népszavazási kérdés fentiek szerinti értelmezése, mely a vagyonosodási vizsgálat feltételeinek teljes szabályozatlanságát vonná maga után, felveti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében rögzített tulajdonhoz való jog sérelmét is.
[22] A Nemzeti Választási Bizottság jelen népszavazási kérdés hitelesítése kapcsán figyelemmel van a Kúria a Knk.IV.37.387/2015/3. számú végzésében kifejtett azon álláspontra, mely szerint „[a]bban az esetben, ha az országos népszavazás aláírásgyűjtő ívén szereplő kérdés alapjog-korlátozást érint, adott esetben vizsgálandó az is, hogy a kérdésre vonatkozó alapjog-korlátozás az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdés alapján az Alaptörvény keretei között marad-e. Ha akár a Nemzeti Választási Bizottság, akár a Kúria arra a következtetésre jut, hogy a kérdésben rejlő alapjogi kollízió, vagy az adott alapjog valamely alkotmányos értékkel való ütközése csak az Alaptörvény módosításával oldható fel, akkor a kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján nem bocsátható országos népszavazásra.”
[23] A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti, hogy egy érvényes és eredményes népszavazás esetén az Országgyűlésnek olyan törvénymódosítást kell végrehajtania, amelynek értelmében a vagyonosodási vizsgálati eljárás lefolyatása teljes mértékben a jogalkalmazó szervek szabad mérlegelésén múlna. Mindez azt jelentené, hogy az állami adóhatóság – mint jogalkalmazó szerv – belátására lenne bízva, hogy mely esetekben és milyen feltételek esetében vizsgálja meg és értékeli egy adózó vagyongyarapodása vagy életvitelére fordított kiadások, illetve az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelem összegét és ezek arányát. Az elvégzett becslési eljárás alapján pedig adott esetben olyan – egyébként legálisan adózott, vagy adózás alá nem eső – jövedelem vagy vagyontárgy esne adóköteles körbe, mely az Alaptörvényben deklarált tulajdonhoz fűződő jog olyan mértékű (aránytalan) korlátozásával járhat, hogy az érintett törvényi rendelkezés csak az Alaptörvény módosítása útján maradhatna hatályban, azaz a kérdés az Alaptörvény burkolt módosítására irányul.
[24] Fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy egy érvényes és eredményes népszavazás az Alaptörvény módosításának szükségességét jelentené az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében rögzített jogállamiság és az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában, emellett az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében rögzített tulajdonhoz való jog sérelmét is felveti.
[25] A népszavazásra bocsátott kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján ugyanakkor nem irányulhat az Alaptörvény módosítására és burkoltan sem foglalhat magába alkotmánymódosítást. A Kúria ezzel egyező álláspontot fogadott el Knk.IV.37.728/2013./3. számú végzésében. E döntésében a Kúria rögzítette, hogy „az „alkotmányozó hatalom” az Országgyűlés, az Országgyűlés alkotja meg az Alaptörvényt, annak módosítása tárgyában népszavazásnak nincs helye.”
[26] Fenti jogi érvelés alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy jelen eljárás tárgyául szolgáló népszavazási kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerinti tiltott tárgykört érinti, így az népszavazásra nem bocsátható.
IV.
[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]
[27] Amennyiben a népszavazásra javasolt kérdés megfelel az Alaptörvény rendelkezéseinek, azzal szemben további elvárás, hogy feleljen meg a népszavazási egyértelműség kétirányú, a választópolgár és a jogalkotó irányába fennálló követelményének is. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „A népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.”.
[28] A fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság a benyújtott népszavazási kérdést mind a választópolgári, mind a jogalkotói egyértelműség kritériumának való megfelelés szemszögéből vizsgálja meg.
[29] A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), mely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet, nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
[30] A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
[31] Jelen népszavazási kezdeményezés olyan jogszabály megalkotását vagy módosítását tűzi ki célul, amely szerint az állami adóhatóság ne csak akkor folytathasson le vagyonosodási vizsgálatot, ha bűncselekmény elkövetésének gyanúja merült fel.
[32] Jelen határozatban már utalt rá a Bizottság, hogy a kérdésnek két lehetséges értelmezési tartománya van, aszerint, hogy az Országgyűlés köteles-e valamilyen – meg nem határozott tartalmú – feltételrendszerrel kiegészíteni a vagyonosodási vizsgálat megindítására vonatkozó szabályokat vagy ellenkezőleg, a jelenleg hatályos feltételt is megszüntetve az állami adóhatóság belátására kell bíznia a jogintézmény alkalmazását.
[33] A lehetséges értelmezések szélsőségesen eltérő jogalkotási eredményre vezetnének, ugyanakkor a kérdés semmilyen eligazítást nem ad a jogalkotó részére, hogy az érvényes és eredményes népszavazást követően melyik lehetséges forgatókönyvet kellene megvalósítania. Ez kizárja a jogalkotói egyértelműséget, amely hibát fokoz az a tény, hogy ha a kérdés a jelenlegi szabályrendszer kiegészítésére vonatkozna – amely alkotmányossági szempontból a két értelmezési lehetőség közül az elfogadható –, abban az esetben sem tartalmaz akár hozzávetőleges iránymutatást sem az új feltételrendszer lehetséges tartalmára nézve.
[34] A vagyonosodási vizsgálat kezdeményezésére vonatkozó feltételrendszer módosításának további egyértelműségi kérdéseivel kapcsolatban a Bizottság előzetesen rögzíti, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) VII. fejezete tartalmaz rendelkezéseket az adóigazgatási eljárásról, amelyben „az adóhatóság az adózó jogait, kötelezettségeit állapítja meg, ellenőrzi az adókötelezettségek teljesítését, a joggyakorlás törvényességét, az adózást érintő tényekről, adatokról, körülményekről nyilvántartást vezet, és adatot igazol” [Art. 85. §]. Az Art. az ellenőrzést, mint az adóhatóság hatósági tevékenységét az adóigazgatási eljárás keretében szabályozza [Art. 86. §-119/B. §]. Az adóhatóság ellenőrzési tevékenysége során rendszeresen ellenőrzi az adózókat és az adózásban részt vevő más személyeket az adóbevétel megrövidítésének, a költségvetési támogatás, adó-visszaigénylés jogosulatlan igénybevételének megakadályozása érdekében [Art. 86. §]. Az Art. 87. § (1) bekezdése szabályozza az ellenőrzés fajtáit, melyek az alábbiak:
a) a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló,
b) az állami garancia beváltásához kapcsolódó,
c) az egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló,
d) az adatok gyűjtését célzó, illetőleg egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló,
e) az illetékkötelezettségek teljesítésére vonatkozó,
f) az ellenőrzéssel lezárt időszakra vonatkozó ismételt,
g) a feltételes adómegállapítás alapjául szolgáló tényállás megvalósulására vonatkozó ellenőrzés.
[35] Ha az ellenőrzési eljárás során az adóhatóság megállapítja, hogy „az adózó vagyongyarapodásával vagy az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg” [Art. 109. § (1) bekezdés]. Az Art. 109. § (1) bekezdése értelmében a becslési eljárást kizárólag a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) XXXVI., XXXVIII., XXXIX., XL. és XLI. fejezetében szabályozott bűncselekmény nyomozó hatóság részéről fennálló gyanúja esetén kell elrendelni. Ez esetben – figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is – az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége. Ezen, becsléssel lefolytatott eljárást nevezi a bírói gyakorlat vagyonosodási eljárásnak [Kfv.I.35.506/2015/5, Kfv.VI.35.238/2013/5, Kfv.I.35.589/2013/4, Kfv.I.35.759/2012/6].
[36] A kérdésben szereplő „vagyonosodási vizsgálat” fogalom a Kúriának a jogintézménnyel kapcsolatos korábbi döntései alapján önmagában nemcsak a jogalkotói, hanem a választói egyértelműség kritériumának is megfelel. Ez a fogalom összhangban van az Art. 109. § (1) bekezdésében foglaltakkal, továbbá a hétköznapi szóhasználatban is érthető, és értelmezhető tartalommal bír. [Kvk.37.525/2017/2.]
[37] A Nemzeti Választási Bizottság hivatkozva a Kúria Knk.VII.37.336/2017/3. számú végzésében foglalt álláspontjára rögzíti, hogy a benyújtott népszavazási kérdés kapcsán sérül az előreláthatóság kritériuma akkor, ha a kérdés alapján tartandó népszavazás érdemi következményeit a választópolgár nem látja át.
[38] A Kúria Knk.VII.37.371/2017/2. számú végzésében arra is utalt, hogy egy kérdéssel kapcsolatban a választópolgári egyértelműség akkor is sérülhet, ha a kérdésben foglalt tartalom és a kérdés tényleges hatása egymással nincs összhangban. A választópolgárnak tudatában kell lennie, hogy mi a népszavazási kérdés valódi tartalma, annak milyen tényleges hatása lehet, és az esetlegesen eredményes népszavazást követően a kérdéshez kapcsolódó jogviszonyok hogyan változhatnak.
[39] A fentiekben már kifejtett értelmezési változatokat a Nemzeti Választási Bizottság a kérdés-egyértelműség körében értékeli akként, hogy a választópolgárok a döntésük teljes körű érdemi következményeit előre nem láthatják át. A népszavazásra bocsátandó kérdésről a választópolgároknak úgy kellene döntésüket meghozniuk, hogy nem volna egyértelmű számukra, a népszavazás sikere milyen változásokkal járna a vagyonosodási vizsgálati eljárás szabályaira nézve. A kérdés megfogalmazásának ugyanis nem egyértelmű, de lehetséges következménye, hogy az adófizetők a bevallási időszakot megelőzően szerzett vagyon, esetleg tárgyi illetve alanyi adómentesség következtében bekövetkező vagyongyarapodás miatt a becslési eljárást követően adófizetési kötelezettséggel szembesüljenek akkor is, ha a jelenleg hatályos, illetve korábbi szabályozások alapján tevékenységük a vizsgálat megindítására nem szolgáltatott indokot. Így amíg a választópolgár vélhető akarata a kirívó vagyongyarapodások vizsgálatára irányulna, a létrejövő szabályozás ténylegesen valamennyi adóalany gyakorlatilag korlátlan vizsgálhatóságához vezetne, jövedelmi helyzetüktől függetlenül.
[40] A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint ezért a kérdés megfogalmazása nem alkalmas arra, hogy a választópolgárok minden tekintetben átlássák döntésük következményeit, vagyis a választópolgároknak nincs módjuk felmérni azt, hogy egy érvényes és eredményes népszavazás során döntésükkel pontosan milyen irányú jogszabály-módosítást támogatnának.
[41] A Nemzeti Választási Bizottság e körben utalni kíván továbbá a Kúria Knk.IV.37.132/2016/4., a Knk.IV.37.133/2016/4. és a Knk.VII.37.997/2016/4. számú határozataiban tett korábbi megállapításaira is, amelyek szerint bizonyosan sérti a kérdés-egyértelműség követelményét, ha a választópolgárnak a feltett kérdés alapján nincs lehetősége átlátni döntésének valamennyi érdemi következményét.
[42] A Bizottság ezzel kapcsolatban irányadónak tekinti a Kúria Knk.IV.37.457/2015/3. és a Knk.VII.37.997/2016/4. számú határozataiban foglaltakat, mely szerint nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
[43] Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy jelen kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt – választópolgári és jogalkotói – egyértelműség követelményének.
V.
[A határozat indokolásának összegzése]
[44] Tekintettel arra, hogy a népszavazásra javasolt kérdésben az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján országos népszavazás tárgya nem lehet, illetve nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség népszavazási eljárásban alkalmazott követelményének, ezért a Nemzeti Választási Bizottság a kérdés hitelesítését – az Nsztv. 11. § (1) bekezdésében foglalt jogkörében eljárva – megtagadta.
VI.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[45] A határozat az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésén, a I. cikk (3) bekezdésén, XIII. cikk (1) bekezdésén, a XXVIII. cikk (1) bekezdésén, a 8. cikk (3) bekezdés a) pontján, az Nsztv. 9. § (1) bekezdésén, 11. §-án, az Art. 85-87. §-án, és a 109. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a Ve. 222-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, a 43. § (7) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2017. október 19.
Prof. Dr. Patyi András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke