117/2017. NVB határozat - Vágó Gábor magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában

 A Nemzeti Választási Bizottság

117/2017. számú határozata

 

A Nemzeti Választási Bizottság Vágó Gábor magánszemély (a továbbiakban: Szervező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 10 igen és 1 nem szavazattal – meghozta a következő

határozatot:

A Nemzeti Választási Bizottság az

„Egyetért-e Ön azzal, hogy a legfőbb ügyész közeli hozzátartozói ne állhassanak foglalkoztatási jogviszonyban a Magyar Nemzeti Bankkal?”

népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.

A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2017. október 27-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.

Indokolás

I.

[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]

[1]         A népszavazásra javasolt kérdést Szervező – magánszemélyként – 2017. szeptember 20-án személyesen nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. Szervező a népszavazásra javasolt kérdéshez 24 választópolgár támogató aláírását mellékelte, melyek közül 22 megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.

 

[2]          Szervező az Nsztv. 4. § (2) bekezdésében rögzített előzetes feltétel meglétének igazolására csatolta a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) NAIH-128691/2017. számú, 2017. szeptember 19-én kelt határozatát, melyben a Hatóság Szervezőt az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 68. § (6) bekezdésében foglaltak szerint, mint adatkezelőt nyilvántartásba vette.

 

[3]          A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. A népszavazási kezdeményezés a jogszabályi követelményeknek megfelelt, így azt a Nemzeti Választási Iroda elnöke a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.

 

II.

[Az országos népszavazás funkciója]

[4]         Az Nsztv. 11. §-a alapján a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel. A szervező által benyújtott kérdés csak abban az esetben hitelesíthető, ha az aláírásgyűjtő ív is megfelel a jogszabályban foglalt előírásoknak.

 

[5]         Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdéséből következően az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak, mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv hatáskörébe tartozik. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésben meghatározott ún. tiltott tárgykörök képezik, melyek egyike, hogy a nép csak azokban a kérdésekben nyilváníthat véleményt – lényegében az Országgyűlés helyébe lépve –, amelyek nem eredményezik az Alaptörvény módosítását [Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pont].

 

III.

[Az Alaptörvény módosításával kapcsolatos tiltott tárgykörbe ütközés vizsgálata]

 

[6]         Szervező által benyújtott kezdeményezés a legfőbb ügyész közeli hozzátartozói vonatkozásában vezetne be egy új összeférhetetlenségi esetet. Egy érvényes és eredményes népszavazást követően a legfőbb ügyész közeli hozzátartozói nem állhatnának foglalkoztatási jogviszonyban a Magyar Nemzeti Bankkal. A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti, hogy jelen határozat meghozatala során figyelembe vette a hasonló tárgykörben hozott 5/2016. NVB határozatát („Egyetért-e Ön azzal, hogy költségvetési szervnél – beleértve a Magyar Nemzeti Bankot is – ne lehessen vezető tisztségviselő a legfőbb ügyész Ptk. 8:1. § (1) bekezdés 2. pontja szerinti hozzátartozója?”).

                                                                       

[7]         Az Alaptörvény XXIII. cikk (8) bekezdése rögzíti a közhivatal viseléséhez való alkotmányos alapjogot, melynek értelmében minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy rátermettségének, képzettségének és szakmai tudásának megfelelően közhivatalt viseljen.

 

[8]         A közhivatal viseléshez való jog értelmezése során az Alkotmánybíróság 29/2011. (IV. 7.) AB határozatában a közhivatal viseléséhez való joggal kapcsolatos jogértelmezési gyakorlatát összefoglalva kifejtette: „A közhivatal viseléséhez való jog védelme elsősorban arra terjed ki, hogy az állam a közhivatal betöltését nem kötheti olyan feltételhez, amely magyar állampolgárokat alkotmányos indok nélkül kizár a közhivatal elnyerésének lehetőségéből, valamely állampolgár, vagy az állampolgárok egy csoportja számára lehetetlenné teszi közhivatal betöltését. Az Alkotmánybíróság értelmezésében a közhivatal viseléshez való jog alapján senkinek nincs Alkotmányból folyó alanyi joga meghatározott közhivatal, illetőleg közhivatalok betöltéséhez (962/B/1992. AB határozat, ABH 1995, 627, 629.). A közhivatal viseléséhez való jog az alkotmányos védelem körébe vonja a meglévő köztisztviselői, kormánytisztviselői jogviszonyokat is azzal, hogy nem csupán a közhivatal elnyerését, hanem a közhivatal viselését részesíti védelemben.” [29/2011. (IV. 7.) AB határozat, ABH 2011, 181, 193.]

 

[9]         Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése szerint az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.

 

[10]      Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy Szervező által benyújtott kérdésben szereplő, a legfőbb ügyész közeli hozzátartozóira kiterjedő közhivatal viseléséhez való alkotmányos alapjogra vonatkozó korlátozás megfelel-e az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében foglalt alkotmányos követelménynek.

 

[11]      A közeli hozzátartozó fogalmát a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 8:1. § (1) bekezdés 1. pontja a következők szerint határozza meg: „a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő és a testvér;”.

 

[12]      Az Alkotmánybíróság több határozatában foglalkozott az összeférhetetlenséggel kapcsolatos egyes kérdésekkel (1158/B/1990. AB határozat, 16/1994. (III. 25.) AB határozat, 575/B/1999. AB határozat, 798/B/2002. AB határozat). Ezekben a határozatokban az Alkotmánybíróság részletesen kifejtette és értelmezte az összeférhetetlenségi szabályok alkotmányjogi megítélését. Az 1158/B/1990. AB határozat a következőket állapította meg: „Az összeférhetetlenség intézményének alapvető rendeltetése a hatalom megosztásának, az államhatalmi ágak elválasztásának biztosítása. A hivatali, illetve foglalkozási összeférhetetlenség irányulhat az eltérő, esetleg az egymással hierarchikus, illetve felügyeleti, ellenőrzési viszonyban álló, hatalmi pozíciók egybeesése ellen, az elfogultság és a személyi érdekeltség visszaélésszerű érvényesülésének megelőzésére. Az összeférhetetlenségi rendelkezés meghatározott tisztséget betöltőket, bizonyos munkakörök betöltőit, vagy foglalkozást gyakorlókat kizárhat a valamely funkcióra választhatók vagy kinevezhetők köréből.” [1158/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 547, 549.] Az összeférhetetlenség megállapítása tehát minden esetben egyedi mérlegelés függvénye, melyet kizárólag akkor lehet megállapítani, ha az szükséges módon és mértékben korlátozza a közhivatal viseléséhez való jogát.

 

[13]      Az ügyészek összeférhetetlenségére vonatkozó szabályokat a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Üsztv.) V. fejezete tartalmazza. Ennek alapján megállapítható, hogy a legfőbb ügyészre nem vonatkoznak speciális szabályok, a vele szembeni összeférhetetlenség esetei megegyeznek az ügyészekre vonatkozó összeférhetetlenség eseteivel. Az Üsztv. alapvetően a politikai tisztségeket (országgyűlési, európai parlamenti, önkormányzati képviselő, polgármester, nemzetiségi szószóló, állami vezető) minősíti az ügyészi státusszal összeférhetetlennek, továbbá minden kereső tevékenységet tilt az ügyészek számára, kivéve a tudományos, oktatói, művészi, szerzői jogi védelemben részesülő, lektori, szerkesztői tevékenységet, a műszaki alkotó munkát valamint a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyt. Ezen túl az Üsztv. az ügyészek gazdasági társaságban betöltött szerepe vonatkozásában tartalmaz még korlátozásokat.  A hatályos szabályozás alapján tehát megállapítható, hogy az ügyészek és így a legfőbb ügyész természetesen nem állhatnak a Magyar Nemzeti Bankkal foglalkoztatási jogviszonyban. Az Üsztv. az ügyészek, illetve valamennyi ügyészségi alkalmazott hozzátartozója vonatkozásában mindössze egyetlen összeférhetetlenségi esetet ismer, amikor az ügyészségi alkalmazott saját hozzátartozójával kerülne irányítási, ellenőrzési vagy elszámolási kapcsolatba. Ezen túl az Üsztv. az ügyészek és a legfőbb ügyész hozzátartozói vonatkozásában sem szabályoz semmiféle összeférhetetlenséget. Így a hatályos szabályok szerint az ügyészek, így a legfőbb ügyész hozzátartozója bármilyen más alkotmányos, vagy állami szervvel, így a Magyar Nemzeti Bankkal is állhat foglalkoztatási jogviszonyban.

 

[14]      Az ügyészség részletes feladatait az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 2. § (1) bekezdése, míg a legfőbb ügyészét a 11. § (1) és (2) bekezdései rögzítik. E feladatok általánosan meghatározottak (például nyomozás, nyomozásfelügyelet, közvádlói feladatok, illetve felülvizsgálati kérelem benyújtása, vagy jogegységi eljárás kezdeményezése), egyetlen alkotmányos, vagy állami szerv vonatkozásában sem határoznak meg speciális szabályokat. Ugyanilyen módon a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvényben sincsenek olyan az ügyészséget, a legfőbb ügyészt érintő rendelkezések, amelyek az ügyészség, a legfőbb ügyész általános feladataitól alapvetően eltérnének.

 

[15]      A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy az ügyészségnek és a legfőbb ügyésznek sem a jogállásukról szóló törvény, sem más ágazati törvény alapján nem állapítható meg olyan speciális hatásköre, amely a Magyar Nemzeti Bankhoz olyan módon kapcsolódna, hogy az – az intézmények független, jogszerű működésének biztosítása érdekében – indokolhatná a legfőbb ügyész közeli hozzátartozóival szembeni összeférhetetlenségi szabály bevezetését.

 

[16]      A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy egy érvényes és eredményes népszavazást követően a népszavazási kérdés alapján megalkotandó jogszabály – amelynek értelmében a Magyar Nemzeti Banknál nem állhatnának foglalkoztatási jogviszonyban a legfőbb ügyész közeli hozzátartozói – a közhivatal viseléséhez való alkotmányos alapjog lényeges tartalmát érintené. A [12]-[15] bekezdésben kifejtettek alapján ezen korlátozás vonatkozásában a Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint hiányzik az alkotmányos jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme biztosításának szükségessége, így e kötelezettség aránytalan korlátozást jelentene a közhivatal viseléséhez való jog tekintetében.

 

[17]      A Kúria Knk.IV.37.416/2015/2. számú végzésében rögzítette, hogy „[a]bban az esetben, ha az országos népszavazás aláírásgyűjtő ívén szereplő kérdés alapjog-korlátozást érint, adott esetben vizsgálandó az is, hogy a kérdésre vonatkozó alapjog-korlátozás az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdés alapján az Alaptörvény keretei között marad-e. Ha akár a Nemzeti Választási Bizottság, akár a Kúria arra a következtetésre jut, hogy a kérdésben rejlő alapjogi kollízió, vagy az adott alapjog valamely alkotmányos értékkel való ütközése csak az Alaptörvény módosításával oldható fel, akkor a kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján nem bocsátható országos népszavazásra. Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdés, és a 8. cikk (3) bekezdés a) pont ekként kapcsolódik össze.”

 

[18]      A Bizottság álláspontja szerint a jelen eljárásban megvizsgált kérdés alapján lefolytatott népszavazás az Alaptörvény XXIII. cikk (8) bekezdésében megfogalmazott, a közhivatal viseléséhez fűződő alapjog lényeges tartalmát sértő vagy korlátozó jogalkotási kötelezettséget keletkeztetne. A fentiekben leírtak alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kezdeményezésben szereplő kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani, tekintettel arra, hogy a kérdés olyan alapjog korlátozást érint, mely alapján az Alaptörvény módosítása válna szükségessé.

IV.

[A jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás vizsgálata]

[19]       Ahogyan az fentebb már rögzítésre került, a népszavazási kérdés arra irányul, hogy kizárólag egy közjogi tisztséget betöltő személy, a legfőbb ügyész közeli hozzátartozója ne állhasson foglalkoztatási jogviszonyban a Magyar Nemzeti Banknál. Szervező által benyújtott kérdés tehát csak a legfőbb ügyészi tisztségét betöltő személy közeli hozzátartozói vonatkozásában kötelezné jogalkotásra az Országgyűlést. Mindebből kifolyólag a Bizottság indokoltnak tartotta annak vizsgálatát is, hogy Szervező eljárása megfelel-e a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének.

 

[20]      Az Nsztv. 1. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a népszavazási eljárásra a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) Általános része is alkalmazandó a törvényben foglalt eltérések figyelembevételével. Mindez azt jelenti, hogy a választási eljárás alapelvei kiterjednek a népszavazási eljárásra, annak valamennyi szakaszára, így a hitelesítési eljárás során vizsgálandó, hogy a népszavazási eljárás kezdeményezése megfelel-e a Ve. 2. § (1) bekezdésében foglalt eljárási alapelveknek, köztük az e) pont szerinti jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének.

 

[21]      A népszavazási kezdeményezés tekintetében a rendeltetésellenes joggyakorlás mércéjét az Alkotmánybíróság a 18/2008. (III. 12.) AB számú határozatában fogalmazta meg, mely döntésben foglaltakat a Nemzeti Választási Bizottság jelen eljárásában is irányadónak tekinti. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a rendeltetésellenes joggyakorlás kritériumai minden esetben, esetről esetre vizsgálandók és a konkrét ügy összes körülményeit vizsgálva állapíthatók meg azok a szerevezői magatartások, amelyek ellentétesek a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményével.

 

[22]      A rendeltetésellenes joggyakorlás az, ha az országos népszavazási kezdeményezéshez való jog és az eljárási jogosultságok gyakorlása úgy történik, hogy az nyilvánvalóan nem az eljárás céljának elérésére irányul, hanem az egyén jogainak és érdekeinek érvényesítésére, vagyis ha a szervező joggyakorlása öncélú. A népszavazási eljárás célja ugyanis nem az egyéni érdekek érvényesítése, hanem ahogyan azt az Alkotmánybíróság 148/2011. (XII. 2.) AB végzésében rögzítette „[a] népszavazási eljárás célja a demokratikus hatalomgyakorlás közvetlen eszközének alkalmazása. Ahogy a 987/B/1990. AB határozat is utal rá, „a népszavazás az állampolgároknak, illetve az állampolgárok közösségének alkotmányos joga”. (ABH 1991, 527, 529.) A népszavazási eljárás megindítása tehát nem lehet öncélú, az eljárási szabályok alkotmányos rendeltetése az, hogy a nép akarata kinyilvánításának garanciális keretéül szolgáljon.” [148/2011. (XII. 2.) AB végzés, ABH 2011, 1335, 1337.]

 

[23]      A Nemzeti Választási Bizottság az idézett alkotmánybírósági döntésekre figyelemmel megállapítja, hogy nem tekinthető rendeltetésszerű joggyakorlásnak az, hogy Szervező országos népszavazási kezdeményezése arra irányul, hogy egyetlen közjogi tisztséget viselő személy hozzátartozóinak közhivatal viseléshez való jogát korlátozza, oly módon, hogy azt is kifejezetten meghatározza, hogy e személyek egyetlen állami, alkotmányos intézménnyel ne állhassanak foglalkoztatási jogviszonyban. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint az országos népszavazásnak a demokratikus rendben betöltött kivételes és kiemelkedő szerepével nem egyeztethető össze az a szervezői magatartás, amely a népszavazás jogintézményét és a választási szerveket egyetlen személy és annak közeli hozzátartozói elleni fellépésként használja. Szervező magatartása azért sem egyeztethető össze a közvetlen hatalomgyakorlás intézményével, mert a kérdéséből fakadó jogalkotási kötelezettség, melyet az Országgyűlésnek kötelezően végre kell hajtania nem értelmezhető általános magatartási szabály megalkotására irányuló feladatként. A Bizottság rögzíti, hogy az a joggyakorlás, mely valójában a jogintézménynek a népszavazáshoz való jogtól eltérő célú használatára irányul, nem élvezhet törvényi védelmet, ezért akadályát képezi a népszavazásra feltenni kívánt kérdés hitelesítésének.

 

[24]      A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint Szervező eljárása fent kifejtettek miatt nem felel meg a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének.

 

[25]      Emellett a Bizottság álláspontja szerint Szervező által hitelesítésre benyújtott népszavazási kérdés a fent leírtakkal összefüggésben felveti az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében megfogalmazott hátrányos megkülönböztetés tilalmának sérelmét is. A kérdés kifejezetten arra irányul, hogy a legfontosabb közjogi tisztséget betöltő személyek közül csak a legfőbb ügyész közeli hozzátartozóira állapítson meg indokolatlanul szigorú szabályokat. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint egy ilyen jellegű szabályozás felveti az alaptörvény-ellenes megkülönböztetés megállapításának lehetőségét, mivel annak nincs ésszerű, kellő súlyú alkotmányos indoka, vagyis önkényes.

V.

[26]      A Kúria Knk.IV.37.361/2015/3. számú végzésében rögzítette, hogy a Nemzeti Választási Bizottságnak figyelembe kell vennie az elutasítás indokainak a megfogalmazásakor, hogy érdemi eljárás esetén a Kúria nem utasíthatja a Nemzeti Választási Bizottságot új eljárásra, csak helybenhagyhatja vagy megváltoztathatja a határozatát. Ezért jelentősége van annak, hogy a Nemzeti Választási Bizottság merítsen ki minden lehetséges indokot az aláírásgyűjtő ív hitelesítésének vizsgálatakor. Fenti érvelés alapján a Nemzeti Választási Bizottság indokoltnak tartotta megvizsgálni a népszavazási kérdésnek az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdéssel való összefüggését is. E vizsgálat keretében az alábbi megállapításokat teszi.

 

[27]      A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mnbtv.) 1. § (1) bekezdése értelmében az MNB a Központi Bankok Európai Rendszerének, valamint a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének tagja.

 

[28]      Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 127. cikk (4) bekezdése szerint az Európai Központi Bankkal (a továbbiakban: EKB) konzultálni kell többek között a nemzeti hatóságok részéről az EKB hatáskörébe tartozó valamennyi jogszabálytervezettel kapcsolatban. Az Európai Központi Bank a hatáskörébe tartozó területeken véleményt terjeszthet a megfelelő uniós intézmények, szervek és hivatalok, illetve a nemzeti hatóságok elé.

 

[29]      Az EUMSZ 131. cikke szerint valamennyi tagállam biztosítja, hogy nemzeti jogszabályai — nemzeti központi bankjának statútumát is beleértve — összeegyeztethetők legyenek a Szerződésekkel és a Központi Bankok Európai Rendszer és az EKB alapokmányával.

 

[30]      A nemzeti hatóságoknak az Európai Központi Bankkal a jogszabálytervezetekről folytatott konzultációjáról szóló, 1998. június 29-i 98/415/EK tanácsi határozat (a továbbiakban: Határozat) 2. cikk (1) bekezdése szerint a tagállamok hatóságai kötelesek konzultálni az EKB-val valamennyi olyan jogszabálytervezettel kapcsolatban, amely az Európai Közösséget létrehozó Szerződés alapján az EKB hatáskörébe tartozik, különösen a nemzeti központi bankokról szóló jogszabályok tekintetében.

 

[31]      A Határozat 4. cikke értelmében valamennyi tagállam elfogadja a szükséges intézkedéseket, hogy ténylegesen megfeleljenek ennek a határozatnak. Ebből a célból a tagállamok biztosítják, hogy egy olyan megfelelő időpontban konzultálnak az EKB-val, amely a jogszabálytervezetet kezdeményező hatóság számára lehetővé teszi, hogy döntésének meghozatala előtt figyelembe vegye az EKB véleményét; amennyiben az adott jogszabályokat egy másik hatóság fogadja el, a tagállam gondoskodik arról, és hogy az EKB véleményét e hatóságnak is a tudomására hozzák.

 

[32]      Az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdése értelmében „Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján – az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig – az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja.” (csatlakozási klauzula). A csatlakozási klauzulában foglalt hatáskör-transzfer az „egyes, az Alaptörvényből eredő” hatáskörök közös gyakorlására, átengedésére ad felhatalmazást. Ebből következően a közös hatáskörgyakorlás arra terjed ki, amire az állami közhatalmi szervek az Alaptörvény alapján jogosultak.

 

[33]      A jelen eljárásban tárgyalt népszavazási kérdés vonatkozásában mindennek azért van jelentősége, mert az EUMSZ, illetve a Határozat idézett rendelkezései szerint, figyelemmel az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdésére, az Országgyűlés az MNB-vel kapcsolatos jogalkotási hatáskörét nem kizárólagosan, hanem az EKB-val való konzultációs eljárás során, annak közreműködésével gyakorolhatja.

 

[34]      A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint előállhat olyan helyzet, hogy amennyiben jelen eljárásban tárgyalt kérdés hitelesítésére kerülne sor, és Szervező összegyűjtené a 200.000 érvényes aláírást, ezáltal kötelező lenne a népszavazás elrendelése, a kérdésből fakadó jogalkotási kötelezettség kapcsán az Országgyűlésnek konzultáció végett meg kellene keresnie az EKB-t. A konzultáció olyan eredményt is hozhat, mely ellentétes a népszavazáson kinyilvánított döntés eredményével. Megjegyzendő azonban, hogy bár a Határozat a konzultációs kötelezettséget írja elő az EKB-val, az azonban nem döntést fogalmaz meg, hanem véleményt ad, melynek maradéktalan megtartása nincs előírva.

 

[35]      Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság a kérdésből fakadó alaptörvényi sérelmet, nevezetesen az E) cikk (2) bekezdésének sérelmét felveti ugyan, azonban a kérdés hitelesítésének megtagadását nem erre, hanem a III-IV. pontokban kifejtett indokokra alapozza.

VI.

[A határozat indokolásának összegzése]

[36]       Tekintettel arra, hogy a népszavazásra javasolt kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjában foglalt tiltott tárgykört érinti, továbbá Szervező eljárása a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt alapelvbe ütközik, a Nemzeti Választási Bizottság a fentiekben kifejtett indokokra tekintettel a kérdés hitelesítését – az Nsztv. 11. § (1) bekezdésében foglalt hatáskörében eljárva – megtagadta.

VII.

[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]

[37]      A határozat az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontján, az I. cikk (3) bekezdésén, a XV. cikk (2) bekezdésén, a XXIII. cikk (8) bekezdésén, a Ptk. 8:1. § (1) bekezdés 1. pontján, az Üsztv. 44-46. §-án, az Ütv. 2. § (1) bekezdésén és 11. § (1) és (2) bekezdésén, az Mnbtv. 1. § (1) bekezdésén, az Nsztv. 3. § (1) bekezdésén, 11. §-án, a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontján, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a Ve. 222-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, a 43. § (7) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

 

Budapest, 2017. október 12.

 

 

                                                                     Prof. Dr. Patyi András

                                                              a Nemzeti Választási Bizottság

                                                                                  elnöke